HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
» Lin & Cole kalandjai a szárnyas vadkanban
Pént. Jún. 13, 2014 10:28 pm by Belinda Wictikers

» Kiruccanás az erdőbe - Cole & Lin
Hétf. Május 19, 2014 7:08 am by Belinda Wictikers

» Huuu, ugye megijedtél? ~Leah&Mason~
Szomb. Május 17, 2014 8:51 am by Leah Winter

» Hayley & Seth - Folyosók
Pént. Ápr. 25, 2014 12:58 am by Vendég

» Találj rám
Csüt. Ápr. 24, 2014 1:11 am by Hayley-Rose Mallory

» Nickole & Eric - Tiltott Rengeteg
Szer. Ápr. 23, 2014 9:15 am by Nickole Smith

» Audrey & Hestia - Három Seprű
Kedd Ápr. 22, 2014 5:20 am by Vendég

» Mason & Amy - Szellemszállás
Hétf. Ápr. 21, 2014 8:48 am by Vendég

» Cole & Hestia - Hálókörlet
Pént. Ápr. 04, 2014 9:48 am by Vendég

» Csillagvizsgáló
Csüt. Márc. 27, 2014 5:59 am by Vendég


Share | 



 

 Klubhelyiség

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 100
ϟ Reagok : -22
ϟ Felvétel időpontja : 2012. Apr. 28.
ϟ Kor : 24


TémanyitásTárgy: Klubhelyiség   Vas. Ápr. 29, 2012 8:40 am

***


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Klubhelyiség   Hétf. Júl. 16, 2012 9:49 am

To: Anne

Megint egy unalmas nap, unalmas estéje. A klubhelyiségben görnyedve lenni egy jó is tankönyv és pergamen fölött annyira izgalmas, hogy néha már beszunyókálok rajta, de csak azért mert én este írok leckét. Hogy miért? Érdekes, talán nap közben, vagyis rögtön vacsi után nem szeretek, mert akkor általában jegyzetelek fent a szobámban az animágiáról, amit ugye titokban próbálunk elsajátítani az én egyetlen drága Öcsikémmel. Aki valószínűleg most Nick-kel lófrál valahol, kijárási tilalom ellenére is. Mondjuk én sosem tartok velük, inkább Billie-vel, vagy Maxy-vel megyek, vagy mindkettőjükkel együtt. De ők nem tudom, hol vannak most, de ha itt lennének akkor sem tudnék menni, mert a holnapi LLG-re és a Bájitaltanra meg kell írnom a házit, ha nem, akkor lenyakaznak. És nem csak a tesóm, hanem mindenki más. Nem mondom, hogy kellemes az, amit írok, mert egyáltalán nem szeretem a bájitaltant, sőt, szinte egyik tantárgyat sem szeretem. Csak az átváltoztatástant szeretem… Azon tudok csak odafigyelni, semmi máson, másrészt pedig mindig az Öcskös jegyzeteit másolom, még akkor is ha azt ő nem engedi. Hogy miért? Egyszerű. Ameddig én az animágiával izélek, addig ő figyel órákon és jegyzetel. Tudom, nem kötöttük meg ezt az alkut, de testvérek között ez így megy. Jézusom, itt fogok megpusztulni, nagyon unom már ezt a leckeírást, de ha nem folytatom, Scott megfojt. És persze jönni fog a süket dumájával hogy a házpontok számítanak, a tanulás számít. Ja, csak nem nekem, kettőnk közül ő a stréber… Igen, meg az okosabb, jobb kviddicsező, mindenben előrébb van mint én. Sokkal több barátja van, sokkal jobban szeretik az idősebb csajok. Mert ez is egy szempont, főleg nálam. Nem tagadom, kicsit irigykedem rá, de a testvérem, és attól még büszke vagyok rá, hogy az Öcsém, bár mások előtt ezt nem igazán jelenteném ki. Tényleg nem, hiszen az milyen égő lenne már? Elég sokat veszekszünk, mindenki azt hiszi, hogy rossz testvérek vagyunk, pedig nagyon nem. Csak addig nem jelentem ki, hogy nincs is nála jobb testvér, ameddig nem vagyunk csak ketten. Általában én akkor mondok el neki mindent, olyat is, amit a veszekedések miatt nem tudok mondani neki. Hangokat hallok a lépcsők felől, és Anne-t látom érkezni. Huh… Nem mondom azt, hogy belezúgtam, de nem közömbös nekem, vagyis nem tudom, hogy hogyan fejezzem ki magam. Ilyen téren nem vagyok tapasztalt. Inkább gyorsan leveszem róla a szemeimet, és visszatérek a leckeíráshoz. Nem hiszem, hogy észrevenne, bár a tűz megvilágítja az arcomat, meg az előttem halványan pislákoló gyertya is, ami azért kell, hogy többet lássak, de nem vagyok feltűnő jelenség itt, a klubhelyiségben. Plusz nem merem megszólítani, mert amint megláttam, zavarba jöttem, így ez is magától értetődik.



Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Klubhelyiség   Hétf. Júl. 16, 2012 10:27 am

Jake



Általában az időm nagy részét a könyvtárban töltöm. Nem mintha nem tudnám lefoglalni magam sokkal inkább gyerekesebb, vagyis a koromhoz illő dologgal, de egyszerűen olvasni szeretek a legjobban, és ez miatt senki sem itélhet el. Persze nem a gyógynövénytan könyvem a legjobb barátom, de igazából az ő társaságát is tökéletesen élvezem.
Igaz már későre járt, és a lányok akikkel érkeztem kicsit türelmetlenül pislogtak rám, de úgy éreztem nem tudok majd elaludni, ha nem olvasom végig a témakört, amit elkezdtem. Az érdeklődési köröm nagy, mégis annyira imádom jól érzem magam olvasás után. Csomószor gondoltam már rá, ha így túlzásba viszem az egészet, akkor egy idő múltán annyira megfogom unni az egészet, hogy végzős koromra már leckét sem lesz kedvem írni. Talán akkor már befogok férni az anti-bogarasak közé, akik többnyire a felsőbbrendű, velem egykorú, Mardekáros csöppségekből állnak, akik célja, hogy tönkre tegyék mindenki életét. Megértem, hogy hobbijuk mások életét tönkre tenni, de hogy ilyen fiatalon evvel foglalkozzanak már bűn. Szörnyen bosszantónak találnak, mivel nem igazán törődök az ártatlannak nem mondható beszólásaikkal, amivel szinte minden nap részesülök.
Gyorsan felzárkóztam a lányokhoz, akik már vissza indultak a Klubbhelyiségbe. Igazából csak pár lány van, akivel úgy igazán kijövök, vagyis csak ők próbálkoztak meg velem barátkozni. Így kialakult a mi kis körünk, amiről legalább tudom, hogy soha nem fog elárulni. Bennük teljesen megbízom, és tudom, hogy bármikor képesek lennének kiállni mellettem. Rajtuk kívül még a nővérem, és a bátyjám tudnám felhozni, hisz csak ők állnak nagyon közel hozzám, na meg Mark, de ő mostanában nagyon elvan veszzve. Szerintem szerelmes az egyik Mardekáros csajba, és ezért nem beszél mostanában velem, de igazából nem tudok eligazodni a fiúkon. Mondjuk még az sem segítene, ha több tucat könyvet olvasnék el róluk, szerintem még akkor sem lenne világosabb a kép...
Talán kicsit túlzajongva haladtunk be a Klubbhelyiségbe, mivel mikor beléptünk mindenki tekintete ránk szegeződött. A lányok többsége felviharzott aludni, de nekem még átkellett néznem a bájitaltant. Nem mintha nem fújnám kívülröl az egészet, de mégis csak nagyobb biztonságot jelent, ha újból átolvasom. Egyetlen egy ehez alkalmas helyet láttam, és az Jake mellett volt. Kicsit habozva indultam el egy székkel. Nem akartam megzavarni, mivel láttam rajta, hogy mennyire bele van merülve a könyvébe, és a másik, hogy... hogy irreális érzelmeket kezdtem el táplálni iránta, amitől mindig zavarba jövök, emberi nyelven szólva kedvelem, ami nálam tényleg nagy szó. Vettem egy mély lélegzetet, majd oda húztam a széket a mellette lévő helyre.
- Leülhetek?- kérdeztem mosolyogva, talán még egy kicsit el is pirultam, majd vártam, hogy válaszoljon erre az egyszerű kérdésre. Benne volt a pakliban, hogy elutasít, amit meg is értek, hisz biztos fontos tanulni valója van. Arra meg egyáltalán nem is gondoltam eddig, hogy mellette hogyan is akarok tanulni....


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Klubhelyiség   Csüt. Júl. 19, 2012 10:06 am

To: Anne

Annyira zavaró ez a tankönyv, amin én most itt mindjárt bealszok leckeírás közben, hogy azt elmondani nem igazán tudom, megmutatni meg nem akarom, hogy mit érzek a könyv és a tanulás iránt, mert év végéig kell nekem ez, és nem lenne túl tanácsos felgyújtani. Mert egyszerűen nem szeretném, hogy ez megtörténjen. A könyveimre mindig vigyá… Oké, dobálom őket, ez nem is kifejezés, sosem vigyázok rájuk, év végére mindig saláták, azoknak is látszanak. Viszont amibe animágiát írok az nem. Arra nagyon vigyázok, nem szeretném, ha azoknak baja esne.. Oh, isten ments, az Öcsém lefejezne, meg szerintem én is magamat, aztán McGalagonya is, amiért.. Szóval az egyik könyve biztosan nem kerül vissza hozzá, mert már teleírtam. Szerintem ha egyszer visszakéri majd, azt mondom, hogy elveszett, mert… Mert elhagytam. Igen, ez lesz a legjobb magyarázat rá, talán még el is fogja hinni, talán nem. Átváltoztatástanból az évfolyamon a legjobb én vagyok, igen, lehet egoistán hangzik, szerintem ez így van, de azért… Szóval, azért. Na inkább mindegy, inkább hagyom, mert a végén még Valaki (neeem, nem Scottra célzok) azt hiszi, hogy túlságosan is elszálltam magamtól, és annak nem lesznek jó következményei. Persze szerintem egy kis egészséges önbizalom nem árt, Scott szerint én már javíthatatlanul egoista vagyok. Jó, ebbe most komolyan nem akarok belebonyolódni, így inkább azzal foglalkozom, hogy zajokat hallok, és már meg is látom közeledni a csajbagázst… Úristen, nincs is rosszabb annál, ha állandóan, sokat és hangosan beszélnek, mert… Mert ezek a nők.. Szóval egy embertől közülük elnézem, hogy ezt csinálja, mert titokban.. Igen, csak Scott tud róla, de titokban nekem ő nagyon tetszik. Vagy tetszik. Vagy nem is tudom már, hogy, hogyan is fogalmazzam, igazából nekem ez a szó új, így hát nem is tudom normálisan megfogalmazni, hogy mire is gondolok. Egyszerű leszek. A hasamban, mintha ezer pillangó szállna fel, amikor hozzám ér, amikor meglátom akkor csak zavarban van. Na mindegy, ezen is napirendre térek, hiszen van min gondolkodni. Például hogy az-az izé, amit a tanár nem tudom hogyan hív, de úgy néz ki mint egy bot, na arról kéne rajzot készítenem, de sajnos nem vagyok elég ügyes hozzá, így tuti nem kapnék rá jó minősítést. Na majd megkérem a mellém letelepedő Anne-t, hogy segéljen ki egy kicsit.
-Persze, nyugodtan!-
Elmosolyodva közlöm, és egy pici pír jelenik meg az arcomon, ahogy ránézek. Öhm, van egy olyan sejtésem, hogy inkább összeügyetlenkedem azt a rajzot, mert nem hiszem, hogy mellette fogok már tanulni. Egyszerűen.. Nem megy, már most sem.



Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Klubhelyiség   Pént. Júl. 20, 2012 2:06 am

Jake



Belátom, hogy néha talán túl komolyan veszem a tanulást. Nem mintha ez olyan nagy gond lenne, csak így a szabad időm nagy része elveszik. Már első éves koromban eldöntöttem, hogy egyszer tanár leszek a Roxfortban, viszont másodikban már Auror szerettem volna lenni. Most meg úgy áll a dolog, hogy legszívesebben a Minisztériumban dolgoznék. Jóóóó, lehet nem vagyok valami könnyű eset, és nincs előre kigondoltam tervem a hosszútávú jövőmmel kapcsolatban, de annyit tudok, hogy fontos személy akarok lenni, akire mindenki felnéz. Jövőre lehet üzletet akarok majd nyitni az Abszol Úton, ki tudja...
Hayley-t mondjuk az igazság harcosa ként tudom elképzelni, szóval inkább az aurori hivatásban lelné meg az örömét, de mondjuk jobban kellene koncentrálnia jelen esetekben a tanulsára. Bent meg mondjuk a Weasley ikrek csatlósa ként, aki bele-bele segít az üzletükbe. Viszont magam semmi biztos pontra nem tudom elképzelni, maximum könyvtárosként egy elhagyatott épületben, aki magányos és hét macskája van otthon.
Talán kicsit túldramatizálom az egészet. Nem kellene ennyire paráznom a jövőmmel kapcsolatban, mivel még csak tizenhárom vagyok, de azért mégis jobb, ha az embernek már ifjú korában vannak elképzelései a jövőjével kapcsolatban. Jakenek már biztos van valami szuper ötlete. Mondjuk belőle kinézem, hogy első osztályú kviddics játékos vállhat. Nem mintha olyan sok meccsen részt vettem volna, sőt egyet sem láttam még, de sokat beszélnek róla és a testvéréről a velem egykorú és fiatalabb lányok. Már saját rajongó táboruk van, de szerencse hogy nem tudnak róluk. Visszatérve a kviddics meccsekhez... Még ha kötelező lenne, akkor sem nézném meg. Nem azért meg hülységnek találom, és nem kell sértésnek venni, örülök ha a házunk meccset vagy esetleg bajnokságot nyer, csak félek attól, hogy megtetszene a játék. Az kellene még csak, hogy megszeressem, és én is elkezdjem játszani. Ez az egyetlen dolog, amit tényleg nem nekem találtak ki...
Könnyedén kilebegtem a többi lány közül, és elővettem a táskámból a bájitaltan könyvem, majd oda fáradtam Jake könyvét. Mondjuk már eléggé kimerültem, és tényleg későre járt, de túl makacs vagyok ahoz, hogy így lefeküdjek aludni.
-Köszönöm- mosolyogtam, majd leültem a székre, és kinyítottam a tanulandó fejezetnél a könyvem.- Nyugi nem foglak zavarni, csak átolvasok néhány részt!- néztem rá vigyorogva, majd mikor éreztem, hogy túl sokáig bámultam gyorsan lecsaptam a tekintetem a könyvre, és egy kicsit elvörösödtem.
Úgy éreztem mindjárt szívrohamot kapok, mivel annyira gyorsan vert a szívem. Szörnyen zavarban voltam, de nem tudtam miért. Valószínű Jake miatt, mivel ilyet még soha nem éreztem. Még akkor sem, mikor az évvégi eredményeim vártam. Sőt még akkor sem, mikor beadtam a házi dolgozatom. Próbáltam lazábbra venni a dolgot, de nem igazán vagyok hozzá szokva ehez. Nem lehet, hogy ennyire elvegye az eszem egy fiú. Jó nem egy fiú, hanem Jake, de akkor is.
Legalább a látszatot sikerült fenn tartanom, mivel úgy csináltam, mintha olvasnék. Eddig egy szavat sem sikerült sikeresen megértenem, mintha hirtelen vissza fejlődtem volna öt évesre szintre, aki nem ért meg semmit egy ilyen könyvből. Ilyen közel még soha sem voltam Jake-hez, mivel a tantermekben általábán nagyon távol ülünk egymástól. Sóhajtottam egyet. Tudtam, hogy ez úgy sem fog menni, de akkor legalább csináljak valami értelmeset.
-Hogy telt a napod?- néztem a szemeibe, majd rákönyököltem a könyvemre, és elmosolyodtam. Legalább most jobban megismerhetem, mivel eddig nem volt alkalmunk rá. Talán egy picit kerültem is a társaságát, mivel féltem, hogy valamit elrontok, és örökre megutál, de nem élhetem le úgy az életem, hogy meg sem próbáltam megismerni, és ahogy hallom nem egy lány akar nála bepróbálkozni, szóval jobb lesz, ha lépek valamit, ha nem akarom örökre elveszíteni. Nem mintha az enyém lenne, de így fontos személy az életemben...


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Klubhelyiség   Csüt. Aug. 16, 2012 1:59 am

To: Anne

Én irtózom a tanulás minden gondolatától, még attól is, hogy esetleg én valamire is tanuljak, elég nekem az a tudás amit az olvasásból megszereztem, és azt tudom kamatoztatni, akkor meg minek úgy csináljam, mint az öcsém, hogy halálra tanuljam magam, és még mindig beérjem azzal. Hiába, én olyan hollóhátas vagyok, aki tényleg utál tanulni, és ez nem is változott már elég rég óta. Talán még elsőben szerettem, aztán ahogy elért az én véleményem szerint a kamaszkor, megutáltam a tanulást, és annak minden formáját az olvasáson kívül. Egyedül az animágiára tanulok, másra nem szánom ezt az időt, amikor el tudom tölteni azzal is hogy terrorizálom az öcsémet, vagy Nick-et, vagy éppen Maxy-t verem agyon párbaj-ban… Oké, lehet kicsit egoista vagyok… Oké, nagyon de én így szeretem magam, több jutott nekem apu génjeiből és azt hiszem ez így van rendjén… Nem hasonlíthatok az öcsémre, azt hiszem akkor ki is nyírnám magam. Szóval így állunk, hogy unalmasan nézem a bájital, vagy épppen a jóslástan könyvet, már azt sem tudom hol áll a fejem, és próbálok leckét írni… Ami nem igazán sikerül, egyrészt a fáradtság miatt, másrészt pedig az miatt, hogy Lisa itt ül mellettem. Azt is tudom, hogy milyen, ismerem, csak nem annyira, szóval valahogy ismerem, vagy mégsem. Én tudom, hogy kviddics játékos akarok lenni, amikor felnövök, kiskoromtól kezdve nem akarok mást, nem akarok más lenni, erre is edzek már nagyon rég óta, és azt hiszem, jó úton haladok felé, már csak azt kell megoldanom, hogy a csapatba bekerüljek és akkor nyert ügyem van… Ugye, mert az első lépés mindig az, hogy a ház csapatába bekerüljünk, aztán onnan figyelnek ránk fel a nagyobb csapatok az iskola végeztével. De visszatérve az itteni helyzetre, fogalmam sincs arról hogy most mi van, mert a szemem, ahelyett hogy a könyvet nézné, leragadt és méghozzá a mellettem ülő Lisa-n. Jó, tudom tudom, de valahogy tetszik nekem és a közelében talán máshogy viselkedek, mint más közelében és ezt még nem érte el nálam senki… Csak ő.. szóval lehet kicsit többet érzek iránta mint barátság, de ezt még magamnak sem merem bevallani, nemhogy másnak. Általában az öcsike piszkál vele, de annak a vége úgy is az szokott lenni, hogy összeverekedünk, mert nem hallgatom el senkitől pláne az én drágalátós öcsémtől.
-Ugyan, maradj csak, nem zavarsz… Amúgy sincs kedvem, energiám és gusztusom a tanuláshoz.-
Mosolyogva legyintek. Tényleg nincs kedvem hozzá, ez látszik is rajtam, és szavaimat nyomatékosítva becsukom a könyvet, aztán hintázni kezdek a székkel, mindig ezt csinálom, sosem érdekelt, hogy felborulok e, vagy sem, bár párszor már estem hátra, most érzem, hogy nem fogok hátraborulni, vagyis, nem akarom beégetni magam Lisa előtt, ahogy párszor már megtettem, mert néha azért beégtem előtte, nem is kicsit, de azokat elfelejtetni nem tudom, nem is akarnám… Szóval, így állunk, hintázgatok a székemmel, és közben rá pillantok.
-Fárasztóóóóóan, nagyon… Egy légtérben tartózkodtam az öcsémmel, és hála istennek a haverjával is, szóval, kellemes társaságot alkottunk mi hárman…-
Rázom a fejem, hogy egyáltalán nem tetszett a napom, mert azzal a fafejű Nick-kel, és az öcsikével voltam, persze nem saját akaratomból…. De hála az égnek már nem velük vagyok… Közben Lisa szemeit fürkészem, semmit nem tudok kivenni belőlük.
-És, neked milyen napod volt?-


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Klubhelyiség   Pént. Aug. 17, 2012 12:55 am

Jake



Az egyetlen dolog amihez egy porszemnyi tehetségem sincs az a sport. Nem mintha annyira ugrálnék a kipróbálásukért, de már kiskoromtól kezdve tudom, hogy nem nekem találták ki, amivel személy szerint semmi bajom sincs. Minden bizonnyal akkor tisztázódott bennem az egész, amikor elsőben eljött a repülés óra ideje. Még mindig gyűlölöm. Szerencsére nem ütöttem meg komolyabban magam, de egyszer estem egy szépet, egy igen szépen. A nyoma még mindig ott éktelenkedik a csuklómon, mivel ügyetlenül pont rá estem. Mondanom sem kell, ahelyett, hogy kiröhögtem volna, azt hitték, hogy meghaltam. Legalább nem volt annyira ciki, és mindenki aggódott értem. Szerintem erre a kis incidensre még mái napig emlékszik mindenki, aki ott volt, de bennem biztos, hogy mélyre ásta magát ez az emlék, és soha nem fog a feledés homályába távolodni. Még anyáék is kaptak egy értesítőt, ami szerint hőn szeretett legkisebb Stonebury súlyos sebesülésekkel gazdagította meg magát, és majdnem megölte magát, az összes évfolyamtársa előtt repülés közben. Mondanom sem kell, hogy az édesanyám ezek után halálra aggódta magát, és csak egy kicsi hiányzott és majdnem el is jött a Roxfortba. Az kellett volna még, azt hiszem ezek után Hayley és Ben kitagadott testvérként kezelt volna...
Így inkább maradok a nyugodtabb, és a sokkal inkább nekem való dolgoknál, mint az olvasás. Meglepő, hogy ekkora szenvedélyt mutatok a könyvek íránt, mivel a családban nem sokan szeretnek ennyire olvasni, mint én. Emlékszem az első könyvemre, amit még kiskoromban kaptam a nagyimtól. Azóta őrzöm a ládámban, és alkalmankétn újból elolvasom. Egy mugli mesekönyv, mégis annyira varázslatos, olvasása közben még magam is elhiszem, hogy történnek csodák.
Amint leültem Jake mellé, mintha megszüntek volna a gondolataim. Nem tudom miért, és nem tudom, hogy jó dolog-e, de hirtelen teljesen kiürült a fejem. El is felejtettem, hogy mit akartam tanulni, hogy hány óra, és mit szerettem volna még elintézni. Csak néztem lefelé zavarodottan, és vártam, hátha vissza áll a rend bennem, de nem így. A szavai végig a fülemben csengtek, és édesebb volt bármilyen érintésnél. Ideges voltam, és féltem eddig, hogy valamit nagyon elfogok rontani, de a mondatai oly kellemességet árasztottak, amitől minden problémám megszünt. Már nem akartam semmire sem gondolni, nem érdekelt a házi, nem érdekelt az egész tanulás, csak legyen itt velem, és beszélgessünk tovább, nekem ennyi bőven elég.
- Akkor jó! - fülig ért a szám, és mintha a kedvem is kivárgzott volna. Csak mosolyogtam, és lestem minden mozdulatát. Nekem sem volt kedvem tanulni. Hogyan is lenne? Mikor találtam egy ezerszer jobb foglalatosságot, ami most sokkal jobban érdekel, mint néhány hülye bűbáj, amit bármikor olvashatok, de Jake-kel csak ritkán beszélgetek. Nem tudom miért... Talán nem kedvel engem, és biztos talál jobb szórakozást is, mint velem dumálgatni. Sőt, biztos még barátnője is van, akkor meg nem valami szép dolog róla fantáziálgatnom... Na mindegy, inkább nem kérdezem meg, mert a végén még hülyén jövök ki az egészből, azt meg nem akarom, hogy leégjek előtte.
Ilyet még soha sem éreztem előtte, mint amikor vele vagyok. Számomra az még olyan fura, és annyira új. Az összes fiúra eddig ugyan úgy néztem, de ő mintha más lenne, mint a többiek. Sokkal... sokkal szimpatikusabb...
Izgatottan hallgattam, hogy hogyan telt a napja, de látom rajta, hogy szebb napot is eltudott volna képzeli magának. Remélem nem tettem még ennél is rosszabbá az egészet.
- Szokásos. Semmi érdekes, azonkívűl, hogy az egyik lány rosszul lett miközben a könyvtárban voltunk, és lehányta az egyik Mardekáros lányt. Nem volt szép látvány, de legalább jót nevettünk - magyarázom, de nem is értem, hogy egyáltalán minek untatom egy ilyen hülyeséggel. Biztos nem érdekli, hogy milyen semmiség történt ma velem. Az ő életéhez képest az enyém olyan unalmas lehet, hogy esti mesét is gyárthatnának belőle...


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Klubhelyiség   Vas. Aug. 19, 2012 6:49 am

To: Anne

Mint már említettem én a legjobban a kviddicshez értek, és itt is képzelem el a jövőm, nem szeretem ismételni magam, de nem lehetséges, hogy nem leszek kviddics játékos. Ha nem az leszek, talán nincs az én kis tengercseppnyi életemnek egyetlen értelme sem. Talán ez van a sorsomba írva. Én hiszek az ilyen dolgokban, hogy az ember létét a sorsa határozza meg. Annak ellenére, hogy csak játszom a hülyét, még nem vagyok az, lehet velem normálisan beszélgetni, talán a koromnál egy picivel ére… Oké, én úgy tartom, hogy a koromnál sokkal érettebb vagyok, és érettebben is gondolkozom, mint bármelyik más 13 éves. Persze ez szokott lenni másképpen, de akkor sem azt mondom magamnak, hogy hisztiztem, vagy besértődtem, hanem azt, hogy egy pillanatnyi botlás volt az a viselkedésemben, mint ahogy az is, amikor elborul az agyam, és olyankor jaj mindenkinek, aki a közelemben van, mert előbb ütök, minthogy kérdeznék. Azt hiszem akik ismernek annyira, hogy ismerjék azt az énemet is, azok tőlem messze futnak olyankor. Persze lehet arra fogni, hogy nem tudok uralkodni az érzéseimen (ami teljes mértékben igaz) én erre is csak a botlás jelzőt használom. Túlságosan is hozzászoktam már, hogy az ilyeneket bevalljam magamnak, ahhoz már túl nagy a büszkeségem, és a vele együtt rohamosan növekvő egóm is.
Amikor Lisára pillantok, egyszerűen minden kedvem elmegy attól, amit éppen csinálok, és vele akarok lenni, csak nézni egész nap, meg beszélgetni, és nekem akkor a napom máris csodálatos lenne. De ezt eddig meg sem mertem tenni. Elsősorban persze magam miatt. Vagyis nem, elsősorban az miatt hogy nehogy elrontsam köztünk azt a nincs-et, amit mégis szeretném, hogy legyen… Így értitek? Ne izguljatok, én sem. De tényleg ezt érzem, és amikor rámmosolyog, feldobja az egész napomat, akármilyen rossz is volt előtte. Ez így történik most is, máris jobb a napom, hogy találkoztam vele, hogy beszélgetünk és nem csak futólag, hanem komolyan, vagyis ugyan kedvesen, de komolyan is egyben. Szóval minden világos remélem. A mosolyára csak még szélesebb mosollyal tudok válaszolni, és ismét elgondolkodni azon, hogy mennyire is nagyon tetszik nekem Lisa. Egy szóval nagyonnagyonnagyon… Szóval ő más mint egy tiszta lány barát… Legalább is, én mást érzek az irányába, hogy ő hogyan is van ezzel, nem tudom. A mardekáros sztori végén felnevetek… Ha én ott lettem volna, még meg is átkoztam volna, az biztos. Mármint a mardekárost átkoztam volna meg, csak úgy heccből.
-Oh… ez igazán undorító.. de egyben nagyon vicces is… Hiába, a mardekárosokat soha nem veri eléggé Merlin.-
Nevetek halkan, és Lisát nézem folyton. Nem tudom hogy van-e valakije, az igazság az, hogy rákérdezni félek, mert beégetem magam, de ha nem teszem, akkor persze más viszi el az orrom elől, azt pedig nem engedhetem, nem én, uram!
-Öhm… Lisa, nem… akarok tolakodni, de teeeee... Szóóóval… Öhm… Van… most… valak… valakid?-
Hát, ez elég nyögvenyelősen sikeredett, de szerencsére csak ketten vagyunk, így nem ég annyira a pofám… Vagyis mások előtt nem mert azért olyan vörös vagyok mint egy rák.





A hozzászólást JAKE TYRIQ összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Aug. 23, 2012 5:21 am-kor.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Klubhelyiség   Csüt. Aug. 23, 2012 4:57 am

Jake



Mindig is nagyon ragaszkodtam a családomhoz. Legfőképp az anyukámhoz. Persze mindenkit nagyon szeretek, hisz miért ne tenném? Nagyon összetartóak vagyunk, és együtt képesek vagyunk bármilyen gondot megoldani. Ettől eltekintve anyu volt az, akihez mái napig a legjobban ragaszkodom. Általában azt mondják, hogy a lányok inkább apukásak, de az én esetemben ez nem így van. Talán azért, mert sokkal több közös tulajdonságom van vele, mint apával. Néha még engem is meglep, hogy néha mennyire hasonlítunk. Ezért izgatottan várom minden nap, hogy végre ír-e levelet nekem. Nem sűrűn írok nekik, mivel ilyenkor általában én is és ők is nagyon elfoglaltak vagyunk, de ettől még minden nap eszembe jutnak, és nagyon hiányoznak nekem...
Mindent megteszek már elsőtől fogva, hogy az egész Stonebury família büszke legyen rám. Igazából nem tudom pontosan, hogy mi akarok lenni, de az biztos, hogy a Mágiaügyi Minisztériumban szeretnék valami fontosabb posztot betölteni. Ezért is tanulok olyan keményen, nem mintha annyira ugrálnék érte, de tudod, hogy most keményen megkell dolgoznom, ha bármit is elszeretnék érni a jövőben...
A többi lány, mintha félne Jake-től. Nem tudom miért, vagyis hallottam már ezt azt, de még soha sem láttam a saját szememmel, hogy bármi rosszat is elkövetett volna bárki ellen. Nem mintha ez sokat változtatna a helyzeten. Amíg az én érzékenynek mondható szívemmel nem tesz semmi fájdalmasat, addig ugyanaz marad róla a véleményem, ami eddig mondjanak bármit is a pletykás évfolyamtársaim...
- Szerintem amúgy szándékosan csinálták az egészet...Biztos bekevertek valamit a lány italába, amitől ezt csinálta, de attól még tényleg vicces volt- mosolygok még mindig, és örülök, hogy egy picit sikerült megnevetettnem. Nem vagyok az a viccemester, aki csak úgy dobálja a poénokat, és körülötte az emberek mind a padlót verik a röhögőgörcs miatt, de azért annyira unalmas se vagyok, remélem...
- Nincs - nagyon aranyosnak találtam, hogy csak ilyen nehezen sikerült kiböknie a kérdést. Nincs senkim. Nem is volt, és nem is... Oké, nem szólom el magam, mert a végén még bekövetkezik az ellenkezője. Ki tudja, talán nem bánnám meg... - És neked?- kicsit jobban ment a kérdés feltétele, mint Jake-nek, de nagyon elpirultam. Nem sűrűn kérdezgetek ilyet fiúktől, és hát Jake, az Jake... Valószínű nem is egy barátnője van, ami lehet kicsit elfog keseríteni, de nem lepődnék meg rajta...
Közben körbe néztem a Klubbhelyiségben, hogy felmérjem hányan maradtunk. Igazából alig páran ültek és beszélgettek, ami azt jelentette, hogy elég későre jár, de szerencsére nem fognak ránk szólni, hogy menjünk mostmár aludni. Igaz, vállalnunk kell a következményeket, hogy másnap elég kómásak leszünk, és nem igazán tudunk majd koncentrálni az órákat, de részemről ez a beszélgetés megéri ezt a kockázatot.


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Klubhelyiség   Szomb. Aug. 25, 2012 1:22 am

To: Anne

Nálam a család társaságban ugyan nem számít tabutémának, de nem szívesen beszélek róla, ugyanis otthon szent Scott Tyriq függőség van, az Öcsikém körül forog minden, mindig őt dicsérik, engem szinte semmibe sem vesznek, ha csinálok valami jót, akkor is azt kapom csak, hogy miért nem tudtam jobban csinálni. Oké, csak anya ilyen, de néha apa is beszáll, és akkor már nekem tényleg végem, akkor tényleg kiborulok, és dühöngeni kezdek, méghozzá nem is akárhogy mivel a múlkor is addig ütöttem a falat, amíg a kezem tiszta vér lett. Szóval tény, hogy nem vagyok türelmileg, önuralmilag és idegileg a legmagasabb helyzetben, de néha erővel párosítva az ilyen dolgok jól jönnek ki, és így nem csodálom, hogy a házban az évfolyamon, vagy éppen az egész évfolyamon félnek tőlem, veszélyes tudok lenni ha begurulok, és jaj annak aki ezt elszenvedi. De egy valakit soha nem lennék képes bántani és az Lisa… Őt tényleg nem tudnám bántani, sehogy sem… A családban inkább hasonlítok én apára, mert ő Mardekáros volt, és bennem megtalálhatók azok a tulajdonságok, ami mardekárossá emelne, de még sem lettem az, nem tudom miért. Szóval, tudok én is ravasz lenni, és persze annyira szemét, is mint a legtöbb Mardekáros. No nem mondom, hogy nem szoktam olyan lenni, maximum azzal, aki megérdemli, és az én ismerőseim között van egy pár olyan személy, akivel olyan szoktam lenni, mindig, és sosem fog a véleményem róluk változni, még akkor sem ha a drágalátós Scott legjobb barátja térden állva fog egyszer nekem könyörögni segítségért, neeem, akkor sem fog változni soha… Ebben biztos vagyok, hiszen az utóbbi időben azért egy kis változáson mentem át, sőt… Elég nagyon, a kamaszkor, az évek múlása egy picit átformált, sőt nagyon is, már nem az vagyok mint elsőben, nem, most már sokkal másabb vagyok. És lehet azért terjesztik, hogy a lányok félnek tőlem, pedig velük mindig kedves vagyok, mert ők megérdemlik… Ha másokkal rossz napjaimon nem, a lányokkal akkor is kedves vagyok, és így ők színt szoktak vinni az amúgyis unalmas, és eseménytelenül rossz napjaimba.
-Nem tudom, lehet… De mindenesetre, nagyon vicces lehetett.-
Mosolygok rá, és inkább nem próbálom elképzelni az esetet, mert röhögő görcsöm lesz, és azt meg végképp nem akarom elérni, mert akkor lőttek a komoly beszélgetésünknek, és akkor ég a pofám mert nem tudtam megtartani a komolyságomat, sajnos… És ezt nem tudnám elviselni, ha erre mindig emlékeztetnie kéne, hogy mennyire elszúrtam ezt a beszélgetést… Aztán azt mondja, hogy nincsen senkije… Huh, hát ez… ez szóval ez nekem csak jót jelenthet, nem igaz?
-Nekem… Nekem sincs senkim.-
Bizonyára meglepő lehet, mert azt pletykálják elég sokan hogy nekem sok barátnőm van, amit nem is értek, mert még életemben egy sem volt, de hát semmiről sem vagyok lemaradva úgy érzem, és van még elég időm mindenhez, persze ez a minden nem 16 évesen kell majd legyen, szerintem ez így jó most, ahogy egyenlőre van.



Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Klubhelyiség   



Vissza az elejére Go down
 

Klubhelyiség

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
FEEL THE DIFFERENCE :: Befejezett, lezárt játékok-