HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
» Lin & Cole kalandjai a szárnyas vadkanban
Pént. Jún. 13, 2014 10:28 pm by Belinda Wictikers

» Kiruccanás az erdőbe - Cole & Lin
Hétf. Május 19, 2014 7:08 am by Belinda Wictikers

» Huuu, ugye megijedtél? ~Leah&Mason~
Szomb. Május 17, 2014 8:51 am by Leah Winter

» Hayley & Seth - Folyosók
Pént. Ápr. 25, 2014 12:58 am by Vendég

» Találj rám
Csüt. Ápr. 24, 2014 1:11 am by Hayley-Rose Mallory

» Nickole & Eric - Tiltott Rengeteg
Szer. Ápr. 23, 2014 9:15 am by Nickole Smith

» Audrey & Hestia - Három Seprű
Kedd Ápr. 22, 2014 5:20 am by Vendég

» Mason & Amy - Szellemszállás
Hétf. Ápr. 21, 2014 8:48 am by Vendég

» Cole & Hestia - Hálókörlet
Pént. Ápr. 04, 2014 9:48 am by Vendég

» Csillagvizsgáló
Csüt. Márc. 27, 2014 5:59 am by Vendég


Share | 



 

 Óratorony

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
TémanyitásTárgy: Re: Óratorony    Vas. Aug. 26, 2012 2:50 am

- Mindig is a józan eszemet hiányolta. Tessék, mostmár megvagy.
Nem mintha ilyen egyszerű lenne a dolog, nem biztos hogy az öreg értékelni fogja a poént, de ha Lili drága mindig mellettem van, és fejbevág, ha valami rosszul csinálnék, akkor ugyanúgy használ, mint a józan ész. Erre apám azt fogja mondani, hogyha megismer úgysem akar majd velem lenni. Nos, lehet. Akkor húzzuk ezt a dolgok egy kicsit, mert még csak most kaptam meg, nem akarom, hogy itt is hagyjon. Mármint a józan eszem.
- Rejtélyes? Remélem, ez jót jelent.
A csajok buknak a kihívásokra, nem? Meg a titkokra. Legalábbis akiket eddig ismertem, mind ki akarta deríteni az össze titkom és faggatott... vagy megpróbált lefizetni. Hát nem jött össze nekik. De talán Lilinek elmondanám. Egyszer.
- Jaj, micsoda remek kis család. Legalább ti, nők, tartsatok össze, igaz?
Azt mondta, az apjával nem felhőtlen a kapcsolata, ha az anyjával igen, az egy nagyon jó hír. Hirtelen érdekelni kezdett, hogy ő hogyan él... És ez eddig jó.
- Itt a kulcs, szivi. Nem tűnök.
Hát igen, van neki mit mesélnem. Nem vagyok álszent, sosem mondtam, hogy tökéletes lennék, de nem a hibáimmal fogom kezdeni a bemutatkozást, ezt mindenki megértheti. Mellesleg, ha akarok, tényleg tudok kedves és angyali lenni. Még nagyobb erőfeszítés sem kell, csak egy kis színészkedés...
Csak vigyorgok. Jön. Jóhogy jön. Tud nekem bárki is nemet mondani? Én pedig egyszer mindenképpen elviszem magunkhoz, senkit nem kedveltem meg még ilyen gyorsan, és ez jelent valamit. Szóval ha nem idén, jövőre valamikor. Nem vagyok az a típus, aki hosszútávra tervez, de szerintem ebben lehet. Hacsak nem töröm össze szegény csajszit, akkor még jövő ilyenkor is nagyon jóban leszünk.
- Tökéletes.
Mellettem marad és még szórakozhatok is. Bár ha nem engedi meg, akkor is csinálnám, de na... Így könnyebb. Úgy meg izgalmasabb lett volna. Hm. Mindegy.
- De utána nem mondhatsz semmit, hiszen nem voltam előre tájékoztatva!
Mentegetőzök már előre. Ismerem magam, pasiból vagyok, ő meg egy igen szép csajszi, és igen közel van. Mellesleg nem is voltak még csaj haverjaim, szóval az elején biztosan lesznek hibáim... De majd megtanulom.
- Ezt örömmel hallom. Számomra a megtiszteltetés, hogy engem választasz ülőhelyedül.
Játszom túl a szerepem, megint. De nem baj.
- Lehet. Nekem senki nem említette, hogy lenne egy ilyen kedves és szép és angyali kishúga.
Vigyorgok, olyan kis cuki fejet vágva neki, bókolni nagyon tudok. Neki meg még könnyű is. És nem tagadom, hogy jólis esik. Nekem. Hogy bókolhatok. Be fogok kattanni?
Lecicázom, hiszen erről beszéltünk, meg a karmokról, mire kicsit "kiakad". Vagyis tudom, hogy csak hülyül, hát teszek rá még egy lapáttal.
- Bocs. Szívesebben lennél vadmacska?
Már az előbbi kis akciója miatt is. És mostmár tudom, hogy cicázni kell. Ezzel fogom húzni az agyát úgy köbö mindig.
- Hmmm. És mondd, azt csak akkor használod, ha dühös vagy? A miheztartás végett kérdezem.
Teljesen mást is el tudok képzelni velük, de nem erőltetem rá a gondolataim, hátha neki is eszébe jutna egy s más...
És ha már ilyen jól érzi magát, és ilyen közel van, akkor nem hazudtolom meg magam és kap egy puszit. Szigorúan az arcára, azért annyira nem szaladnék előre...
Viszont őt meglepi és valahol tetszik a reakciója. Olyan édes. Várom, még megfordul, majd a dereka mögött összefűzöm az ujjaim.
- Nincs? Akkor ezt minek neveznéd? Nem tudom, miért csináltam... Csak úgy jött. Kellett. De ha annyira rossz lett volna, már nem ülnél itt.
Félredöntött fejjel nézek rá, próbálom megfejteni, most mit érez. A kezére teszem a kezem, gyengéden végigsimítok az ujjain, ne remegjen. Már ha ennyitől kész van... ojaj.
- Szerinted valaha is ki fogom ezt érdemelni? Még eddig sem mondtad, mit kéne tennem, hogy alkalmasnak láss.
Még mindig várok, hátha beavat. Nehezen tudok megfelelni feltételek nélkül.


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Óratorony    Csüt. Aug. 30, 2012 8:08 am

Elvigyorodom, amikor azt mondja, hogy végre megvagyok. Ennyire örülne nekem? Tényleg? Valóban? Hát, köszönöm. Persze ezt nem mondom ki hangosan, de a szememben ott van és remélem eljut hozzá az üzenet miszerint: én is örülök, hogy itt vagy nekem.
- Ó, de még mennyire, hogy jót jelent. A titokzatos pasik nagyon bejönnek.
Felelem pimaszul. Imádom ha egy pasi nem teregeti ki magát azonnal és marad benne még olyan dolog, ami meglepetést okozhat bizonyos esetekben. Hát igen, na, de azért a titokzatosság, meg a titkok két különálló fogalom. A titok az olyan, amit senkinek sem mondunk el...a titokzatosság, azonban előbb-utóbb eltűnik, mint amikor levesszük az álarcot és megdöbbenve vesszük észre, hogy ki is van mögötte. Azonban, ha vannak titkai én aztán nem fogok rácuppani, hogy addig szorongassam, amíg mindet ki nem nyögi...nem...én türelmes típus vagyok. Ha nagyon akarja, majd úgyis mindent elmond. Ami meg nem tartozik rám, az meg nem, pont. Nem fogok ilyeneken megsértődni és nem fogom konzervnyitóval felfeszíteni. Ugyan már, az erőszaknak ilyen formáját mélyen elutasítom...legalábbis James esetében, másokkal talán kivételezek.
- Bizony, összetartunk, már amennyire kell. Próbálok nem sok időt a közelében tölteni, túlságosan is gyerekként kezel, mint, mint ha még négyéves lennék.
Az elején még vigyorogtam, de aztán, ahogy eszembe jutott, hogy valamelyik nap csak úgy bejött a szobámba és fel akart öltöztetni, lehervadt rólam a vigyor. Komolyan. Csak álltam, megkövülten és néztem, ahogy anyám ruhákat hoz be a szobába. A saját ruháit, ráadásul pont azokat, amiket még akkor se vennék fel, ha tök meztelen lennék, és azok lennének a világ utolsó ruhára emlékeztető darabjai, én pedig a Eiffel- tornyon állnék és az egész világon, minden tv-ben engem adnának. Na jó, ez lehet, hogy egy kicsit túlzás, sőt, erős túlzás, de valami hasonlót kell elképzelni.
Ettől a gondolattól, ahogy elképzelem magamban, egy pillanatra ledöbbenek, majd megrándul a szám széle, ahogy megpróbálok egy mosolyt elfojtani...csak nekem lehet ilyen őrült fantáziám...és ez még csak egy kis töredéke az énemnek. Kíváncsi vagyok mit fog szólni James, ha már jobban megismer, ugyanis vannak néha, boldogabb, őrültebb pillanataimban nagyon furi beszólásaim, de egy idő után már természetes lesz a számára, igaz-e?
- Óh, valóban? Szóval, valójában, valódi rosszfiú vagy? Talán félnem kéne?
Mosoly bujkál a hangomban, de valóban kíváncsi vagyok a válaszára. Igazán nem bánom, hogy/ha rosszfiú sőt mi több, szeretem a rosszfiúkat, itt pedig olyanból kevés van akár a fehér hollóból.
Felkuncogok, majd ráteszem a kezem az övére és összekulcsolom az ujjainkat.
- Rendben van, hát akkor nem lesz egy árva szavam se, ha így szeretnéd.
Egyezek bele, végülis, miért ne? Nem fog megbántani, nem fog átgázolni rajtam, akkor meg már miért ne hagyjak neki szabad teret, mindenféle szabályok nélkül? Ez egyszer, miért ne hagyjam inkább magam sodorni a James általi tempóval. Egyszer élünk, én pedig már nem vagyok anyuci kislánya.
Ezúttal, amikor kicsit túljátssza magát nem bírom ki nevetés nélkül.
- James, te mindig mosolyt csalsz az arcomra.
Mondom még mindig mosolyogva - komolyan, már fájnak a nevetőizmaim. De nem bánom, ez a kis fájdalom, megér minden James-el eltöltött percet.
- Te aztán tudsz bókolni.
Dicsérem meg és elkezdek játszadozni az ujjaival, miközben felemelem elég magasra ahhoz, hogy még kényelmesnek mondható legyen, de rálátásom nyíljon rá.
- Hé!
Mondom tiltakozásul, nem vagyok macska, de nem szólok többet, mert még a végén rámakasztja ezt a cicázást...vagy lehet, hogy már rám is akasztotta, király, na mindegy, majd leszoktatom róla...valahogy.
Mintha megsértődtem volna, összevonom a szemöldököm bosszúsan, de aztán ismét nevetésben török ki, nem tudok James-re mérges lenni, egyszerűen nem megy és kész, túl jópofa ahhoz. Próbálok ideges lenni, mérges, vagy bármi más, de csak mosolyogni tudok.
- Azokat, akkor használom, amikor kedvem tartja, de nyugi, téged nem bántalak, csak, ha szeretnéd....
A mondat vége befejezetlenül csüng a levegőben. Könnyen kitalálhatja mire gondolok, azonban, belőlem nem húzza ki, pontosan mire is gondolok. Az tuti.
Aztán kaptam egy puszit. Nem mondom, meglepődtem, de jól esett. Őszintén mondom. Aztán, megfordulok az ölében.
- Hogy minek...Miért, te minek gondolod?
Ahogy forgatom a szavakat a számban, próbálom kitalálni mit gondol, de nem vagyok gondolatolvasó. Majd aztán tényleg leeseik, mit is csinált az előbb. Komolyan, olyannyira leesett, hogy koppant egy nagyot és akkor aztán...........elpirultam. Komolyan. Éreztem, ahogy lassan, lágyan elönt egy halvány pír. Miközben az egyik vállába kapaszkodok, a másik kezemmel megérintem az arcomat, ott ahol piros lettem. Mintha így el tudnám rejteni. Mikor rájövök, hogy ez biza semmit se ér, hát akkor, még vörösebb leszek, komolyan, mint a grillsütőn a husikák. Ezek után, pedig próbálok kinyögni valami magyarázatot erre az egészre.
- Nem, szoktam elpirulni, komolyan, esküszöm, ez most nem tudom miért...
Felsóhajtok és felhagyok a magyarázkodással, ez, ennél már úgysem lehet kínosabb.
- Tényleg jó volt.
Beletúrok a hajába, majd pedig ott hagyom a kezem, a hajszálai közt.
- Senkinek, nem mondhatod el, hogy elpirultam! Oké?
Nézek rá DIREKT kérlelőn. Na tessék ilyen a kérlelő tekintetem. Olyan az arcom, mintha csokit szeretnék kérni anyától...na jó, nem teljesen, mivel még mindig piroskát játszom, majd pedig hirtelen eszembe jut valami, ezzel talán...de csak talán elmúlna a pirosságom. Még mindig kérlelőn nézek rá, majd megkérdem.
- Ha neked szabad, nekem is?
Rejtélyes kérdés nem mondom, még én se tudnám kitalálni, ha külső szemlélő volnék, de azért, máris megérti.
Elfordítom a fejét - mivel az ujjaim még mindig a haját markolják és én magam is megpuszilom az arcát. Nem olyan gyorsan, ahogy ő tette, hanem lassan.


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Óratorony    Csüt. Aug. 30, 2012 8:50 pm

Kölcsönösen örülünk egymásnak, nagyszerű hír. Ilyen sem volt még velem... hosszútávon. Kíváncsi vagyok, kettőnk közül ki fog menekülni hamarabb, ha az egyáltalán megtörténik.
- Ezt jó hallani. De úgy tudom, még változnom kell, hogy versenyképes legyek... Vagy az már régebben volt? A titokzatosság mindent visz?
Valami olyasmit mondott, hogy több kell. Azt hiszem, a szép nézésemre mondta... Nos, remélem ez most betalált. Még mindig várom, hogy elmondja, hogyan bizonyíthatom, hogy "több" vagyok, de egyenlőre ennyi telt.
- Ugyan, hát ilyen egy jó anyuka. Sosem lehet eléggé felnőtt az ő kicsi lánya, igaz?
Anyám is tud néha nagyon zavarba ejtően viselkedni, főleg mások előtt. Még ha csak ketten vagyunk, úgy-ahogy tűröm, de múltkor, mikor a haverok előtt... Nos, nem szívesen emlékszem vissza rá, és amúgy sem lenne szép, ha elvörösödnék egy gondolattól. Egy ilyen gondolattól. Anyámtól. Brrr.
Fürkészőn pillantok Lilire, az előbb még vigyorgott, aztán valamiért nem, most pedig hirtelen megint valami ilyesmi futott át rajta. Bár így, hogy az ölemben ül, nem láthatom túl jól... Esetleg, ha a másik irányban lenne... De ne legyek telhetetlen, ugye.
- Valódi rosszfiú, de neked nincs félnivalód. Bár bankot még nem raboltam... Mit szólnál, ha veled kezdeném? Megmondod, hová szeretnél menni, én pedig elrabollak oda. Nyaralás, kicsit másképp. Hm?
Apám tőlem tiltja a pénzt, de anyámtól nem, ő meg tőlem nem, szóval az van elég. Lili drágának csak egyetlen szavába kerül, és már el is van rabolva. Azt is lehet úgy csinálni, hogy élvezze... vagy hogy ne.
- Szavad az lehet. Csak ne mondj negatív dolgokat...
...mert letörnéd az egóm. Hát ja. Ha olyasmit csinálok, amit "nem lenne szabad", de mindketten tudjuk, hogy jó és még utána leszól, akkor összetörök és itthagyom, hogy összetörjek még valami mást. Rosszabb esetben valakit. Szóval tessék nekem csak szép dolgokat mondani.
Bár arról fogalmam sincs, a kezemmel mit csinál, de hagyom, ha ez neki jó, hát egészségére. A csajok furák.
- Ez a cél, csajszi, ez a cél...
Szeretem, ha az embereknek jó a kedvük mellettem. Az meg csak plusz öröm, ha tudom, hogy miattam. Vagy általában a hülyeségem miatt. De ez már lényegtelen.
- Igyekszem. És örülök, hogy elnyerte tetszésed. De tényleg senki nem mesélt rólad.
Igaz, nem is kérdeztem. De azért örültem, volna, ha valaki megemlíti, hogy ide normális csajok is járnak, nem csak a "citromléagyú" többség. Így meglepett, de abszolúte pozitív irányban.
- Most miaz? A vadmacskák nagyon... helyesek. Meg édesek. És... vadak. Ezért karmolnak. És te is azt mondtad, szóval... Valami problémád van velük?
Valószínűleg az, hogy nem akarja, hogy cicázzam. Nagy kár, mert én meg akarom. És egyenlőre még nem mondhatja meg, hogy mit mondjak vagy mit ne. Szóval cica és kész.
Mintha megsértődött volna, de én csak türelmesen nézek rá, várom, hogy elfelejtse és "megbocsájtson" valamiért, amiről nem tudok. Ellenállhatatlan vagyok, kéremszépen. Jó, egy kicsit egoista is, de tessék nézni, hogy már egy cseppet sem haragszik rám. Pedig nem csináltam semmi engesztelőt.
- Hmm...
Csak ennyit tudok hozzáfűzni. Ha szeretném. Ó, de mennyire hogy szeretném. Bár azt mégjobban, hogyha ki is mondaná, pontosan mire gondol, de sebaj. Bízza nyugodtan a fantáziámra, az működik rendesen.
Finom kis puszit nyomok az arcára, ha már ilyen közel került, úgysem bírtam volna megállni. Mellesleg érdekelt a reakciója is.
- Mit szólnál, ha annak gondolnánk, aminek te akarod?
Mintha az előbb említettem volna, hogy nem tudom, miért csináltam, csak jólesett. Márpedig okok nélkül nem tudom megmondani, hogy minek gondolom. Nem akartam ettől a puszitól túl sokat, úgy látszik, mégis több lett... Na, nem is bánom. Ahogy pirul, az viszont nagyon...
- Édes.
Nyögöm be nagyon értelmesen. De most tényleg, ennyitől elpirulni! Hát már ezért is megérte. Ilyennek sem láttam volna, ha nem teszem meg, márpedig ez kihagyhatatlan élmény.
Aztán beismeri, hogy jó volt, amit én már mondtam korábban is. Csak féloldalasan, olyan "én megmondtam" módon mosolygok rá. Tetszik, ahogy a hajamba túr, de csak újabb kérdéseket ébreszt...
- Soha, cica. Ez lesz a mi kis titkunk, rendben?
Cica. Na, igen, ez örökre rajta marad, csinálhat bármit. Ezt pedig nem volt kedvem reklámozni, amúgyis kinek mondhatnám el? Ez pedig egy édes dolog. Gondolom, ő nem szeret édes lenni. Megértem, de azért jó, hogy van ilyen oldala is. A kérlelő pillantást pedig szépen megjegyzem és visszafogom magam, hogy újabb puszival nyugtassam meg. Kezdek becsavarodni? Mióta akarok én csak egy puszit? Pedig most úgy érzem, hogy annyi is elég lenne a boldogságomhoz...
- Bármit, csajszi.
Azt csinál velem, amit csak akar. Ez most kicsit perverzül hangzott, de tényleg. Neki megengedem. És amúgyis szeretem, ha egy csaj tudja, mit akar.
Meglep, amit tesz, pedig nem kéne. Hát hol itt a barátság? Vagy az előbb nem éppen a határait súroltam? Ezek szerint, már beletörődött. Tetszik. Kicsit közelebb húzom magamhoz, szorosabban fogom a derekát és szemtelenül vigyorodok el.
- Akkor most ki játszik, kivel?
Egyik szemöldököm kicsi felvonom, kérdőn nézek rá. Persze, a kérdés költői, de ettől még megpróbálhatna valami elfogadható magyarázattal előállni. De ha nincs, az sem zavar. Ilyeneket tényleg bármikor nyugodtan csinálhat.


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Óratorony    



Vissza az elejére Go down
 

Óratorony

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

 Similar topics

-
» Volterra ~ Óratorony

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
FEEL THE DIFFERENCE :: Befejezett, lezárt játékok-