HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
» Lin & Cole kalandjai a szárnyas vadkanban
Pént. Jún. 13, 2014 10:28 pm by Belinda Wictikers

» Kiruccanás az erdőbe - Cole & Lin
Hétf. Május 19, 2014 7:08 am by Belinda Wictikers

» Huuu, ugye megijedtél? ~Leah&Mason~
Szomb. Május 17, 2014 8:51 am by Leah Winter

» Hayley & Seth - Folyosók
Pént. Ápr. 25, 2014 12:58 am by Vendég

» Találj rám
Csüt. Ápr. 24, 2014 1:11 am by Hayley-Rose Mallory

» Nickole & Eric - Tiltott Rengeteg
Szer. Ápr. 23, 2014 9:15 am by Nickole Smith

» Audrey & Hestia - Három Seprű
Kedd Ápr. 22, 2014 5:20 am by Vendég

» Mason & Amy - Szellemszállás
Hétf. Ápr. 21, 2014 8:48 am by Vendég

» Cole & Hestia - Hálókörlet
Pént. Ápr. 04, 2014 9:48 am by Vendég

» Csillagvizsgáló
Csüt. Márc. 27, 2014 5:59 am by Vendég


Share | 



 

 Florean Fortescue Fagylaltszalon

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
avatar Griffendél
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 269
ϟ Reagok : 14
ϟ Felvétel időpontja : 2012. Apr. 28.
ϟ Kor : 23


TémanyitásTárgy: Florean Fortescue Fagylaltszalon    Vas. Ápr. 29, 2012 8:44 am

***


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Florean Fortescue Fagylaltszalon    Csüt. Aug. 23, 2012 7:04 am



brother

So hard to stop crying when the person who made you cry
is the only one that can make you stop...

Nagyot bólintok egy idegesítő mosoly kíséretében. Az agyam is belerázkódik, és a hajam is az arcomba esik, de nem számít, fő a színpadiasság.
- Ez így van. Minden amihez közöd van, az egy oltári nagy baromság. Látod, pont ezért titkolom, hogy a bátyám vagy - vonok vállat, és rámosolygok. - Bár sajnos sokan tudják, és engem nyaggatnak a hülyeségeiddel. Emlékszel arra a marcipános bon-bon-ra amit az a Bonnie nevű Hollóhátas adott neked, tavaly karácsonykor? Azért nem ettél bele, mert nem szereted annyira a marcipános akármit. Na abba kevertek a lányok valami szerelem bájitalt - legyintek, és a szememet forgatom. Sajnos gyakran előfordul, hogy a lányok a bátyámról kérdezősködnek, megkérdezik, hogy van e barátnője, hogy milyen stílusú lányokat szeret, és hogy "én tetszenék neki?". Na ilyenkor kiborulok, ne engem nyaggassanak a hülye plátói szerelmükkel, egyrészt, mert semmi vonzót nem találok a bátyámban, másrészt pedig mert nem akarok a részese lenni Iason szerelmi életének. Ha kiderülne, hogy valakivel jár, persze eljárna a szám otthon, meg hasonlók, de nem igazán akarok beleszólni az ilyen ügyeibe. Rám tör a hányinger, ez ellen mit tehetnék? Merlinem...
Igen Iason, ez afféle parancs volt, amit nagyon is teljesítened kell, mert különben nem állok jót magamért. Az a jó, hogy a bátyám van annyira okos, hogy tudja, most nem fogok addig nyugodni, amíg el nem visz engem a Florean Fortescue Fagylaltszalonba. Pontosan tudja, hogy képes vagyok órákig a nyakán csüngeni, képes vagyok belógni a fiú hálókörletbe, és egész álló este a fülébe kiabálni, hogy vigyen el. Sőt mi több, képes vagyok rávenni imperio átokkal, hogy vigyen el. Oké, az utóbbit azért nem tenném meg, de az előbbieket simán. Elvégre azért vagyok olyan idegesítő, mert akaratos vagyok. Vagyis, ez az egyik oka az emberek szerint. A másik az őszinteségem, a harmadik a forrófejűségem, a negyedik a bosszúálló természetem. Már régóta rájöttem, hogy az emberek nem szeretik az olyan személyiséget, mint ami nekem van, túl büszke mindegyik egytől egyig. Csupán Bri és még az a maroknyi barátom ért meg igazán, ők azok akik elfogadnak úgy ahogy vagyok, és pontosan ezért hívom őket barátomnak. Elég ennyi. Elég pár igaz barát, mint millió hazug, aki simán ott hagyna mikor nyakig benne vagyok valamiben.
- Én ugyan nem fizetek, tudhatnád - ütöm meg a kézfejemmel a bátyám alkarját, csak odacsapok, majd összefonom a karomat. Pár pillanatig már kezdem is az abc összes betűvel a terveimet szövögetni, de Iason meglepő módon - vagyis talán mégsem olyan meglepő módon - de változtat a dolgokon.
- Hát én meg nem vagyok az, de tudod mit? Kit érdekel? - vonok vállat. - A lényeg, hogy ingyen fagyit kapok - vigyorgok rá, és a karjánál fogva elkezdem húzni magam után, a zsupsz-kulcs felé, hogy az Abszol Útre menjünk. Gondoltam, hogy Iason most játssza a sértődöttet, de nem fog sokáig tartani. Durcásnak lenni fárasztó dolog, csak az olyan őstehetségek képesek sokáig művelni, mint például... Hát mint például én. Mégis ki más volna, ha nem én? Tizenöt évnyi durca-gyakorlat elég ahhoz, hogy ma már napokig, hetekig be tudjak durcizni. Sőt, a rekordom, két hónap, egy hét, három nap, és tizenegy óra. Ennyi ideig voltam megsértődve, ezek után persze már nem csak én untam az egészet, hanem mindenki más is körülöttem. Ez mikor is volt? Jaj igen, amikor tizenhárom éves voltam, és nyaralni mentünk. A strandon összehaverkodtam egy nagyon aranyos fiúval, aki Amerikából ment el a Bahamákra, ahol mi is nyaraltunk, és én fülig beleestem, és vele csókolóztam először a strandon. Amikor Iason megtudta, akkor elment a gyerekhez, és olyanokat mondott, hogy én vagyok a világ legidegesítőbb lánya, egyfolytában hisztizek, őszinteségi elmebajban szenvedek, és néha amnéziás is vagyok. Aztán elmesélte pár hazugságomat, amit a magam védelmére találtam ki - csak úgy hozzátenném - és persze, hogy ezek után a fiú elküldött, mert azt mondta nem akar belehalni abba, hogy ilyen idegesítő vagyok. Úúú, az volt Iason egyik legcsúnyább tette velem szemben, amikor elüldözte azt a fiút, és többé nem is tartottuk a kapcsolatot. Ezek után pontosan két hónap, egy hét, három nap, és tizenegy óráig hozzá sem szóltam, amikor ő ebédelt a suliban, akkor az asztal másik oldalára ültem le, amikor bent volt a klubhelyiségben, akkor amint megláttam elmentem onnan, és a többi és a többi. Sőt, amikor otthon voltunk a nyaralás után, akkor nem reggeliztem, ebédeltem, és vacsoráztam amikkor ő az asztalnál ült. Először csak anyáék voltak kiakadva, Iason élvezte a helyzetet, hogy nincs ott az idegesítő húga, de a végén odajött bocsánatot kérni, mert már ő sem bírta tovább a sértődött fejemet. És annyi idő után is, csak annyit mondtam neki hogy: "Nem bocsájtom meg, utállak!", és becsaptam magam mögött az ajtót. Aztán kezdődtek megint a veszekedések, és vége volt a csendnek, amivel a bátyámat büntettem.
Szóval igen, képes vagyok valakit a sírba kergetni a hallgatásommal, és Iason pár perces hallgatása bizony semmi ehhez képest.
Eközben azon kapom magamat, hogy a gondolataimtól észre sem vettem, hogy már az Abszol Út nem túl zsúfolt utcáin verekedjük át magunkat. Nincsenek sokan, de azért vannak akik ilyenkor is ide járnak vásárolgatni, vagy a Gringotts miatt sétálnak erre. A lényeg, hogy most nincsen tömegnyomor, mint az év legelején, amikor diákok serege tölti meg az Abszol Út-at. Szaporábban lépdelek előre, nyomomban a bátyámmal.
- Iason, meddig játszol még csönd királyt? Csak mert mindketten tudjuk, hogy ki nyerne - pillantok vissza rá a vállam fölött, és erősen célzok arra az esetre, ami eddig járt a fejemben. A tizenhárom éves rekord durcimra. Eközben nem állok meg, megyek tovább, és hamarosan megállok a szalon előtt, és a kirakatra pillantok. Megannyi fagyi bámul vissza rám, szinte már-már művészien néznek ki. Elmosolyodok, és benyitok a szalonba. Odabent kellemes illat fogad minket, én pedig rögtön a pulthoz lépkedek, hogy végignézzem a bő választékot. Mindenízűdrazsé ízű fagyitól kezdve, a hagyományos ízűn keresztül, a csokibéka ízűig mindenféle megtalálható. Rögtön meg is akad a szemem az áfonyáson, és a málnáson.


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Florean Fortescue Fagylaltszalon    Vas. Aug. 26, 2012 6:34 am







Sarah & Iason







Furcsán megbámultam a húgomat, csak mert olyat mondott ami egy csöppet gondolkodásra kényszerített. Lehet nem tudja mit szeretek vagy mégis és rossz információkat mond másoknak, de ezt tisztelem benne… elriasztja a titkos rajongóimat még mielőtt túl késő lenne.
– Oh hm majd legközelebb mondd meg nekik, hogy a bátyád jobb szereti, ha bagoly nélkül közlik vele azt amit mondani szeretnének az olyanok mint ők. A szerelmes leveleket meg ne a te postaládádba, hanem inkább az enyémbe dobják. Mindegyiket elolvasom, de nem biztos, hogy válaszolok is rá. Ezt így el kellene mondanod az összesnek aki nyaggat téged, azt hittem ennyire őszinte te is tudsz hozzájuk lenni vagy a tudományod megáll ha róluk van szó? – gondolom elviselni próbálja őket, a szavait visszatartja és csak gondolatban mondja ki azt amit éppen mondana azoknak akik őt faggatják. Bár ki tudja ha mással van sosem megyek oda hozzá, az rontana a hírnevemen és legfőképpen azon, hogy pont vele állok szóba a legdrágább perceimben. Nincs az a pénzösszeg a Gringottsban amiért én odamennék a húgomhoz és neki szentelném az egész napomat. Sosem volt ilyen, ha rajtam múlik sohasem lesz. Ő nem érdemli meg a szeretetemet, sem azt, hogy jó legyek hozzá egészen addig amíg nem változtat a magatartásán egy csöppet. Nem vagyok kíváncsi a hisztijére, csak ez még eddig nem jutott el az ő csöppnyi kis tudatához. Szerintem megérdemli azt, hogy ne szeressem, hiszen ő sem szeret engem, akkor én minek? Csak ugyebár, ott van Edevis tükre, ami sosem hazudik… sajnos. Nagy kár, hogy nem valami mást mutat, pedig sokkal jobban örülnék neki ha mondjuk azt mutatja, mennyire híres bájital keverő leszek, már ha leszek.
– Sejtettem, vedd úgy, hogy ez a születésnapi ajándékod lesz és nem nyomom a fejed a tortádba meglepetés képen, mint legutóbb. – az akkori arca minden pénzt megért, kár, hogy nem fotózhattam le ahogyan letörli az arcáról a torta habját. Édes volt, kivételesen a torta miatt, máskülönben sosem húznám végig vigyorogva a mutató ujjam a homlokán és közölném vele, hogy mennyire finom torta lenne belőle.
Minden egyes tettemre emlékszem, amit csak az ő idegesítése miatt követtem el, sosem tanul a hibáiból és abból, mint miért teszek. Sarah persze azt hiszem sosem fog rájönni arra, csak azért idesietem őt, hogy neki rosszabb legyen. De túl vak vagy nem tudom, miért nem veszi végre észre. Nem hinném… sőt biztos minden neki irt levelemben az lenne mennyire utálom őt, ha én már nem leszek itt és írnom kell neki. Mert biztos rá fogok kényszerülni, így vagy úgy, de igen. Hiányozni fog a hangja, az a rengeteg ,, Utállak Iason, nem akarlak látni, bárcsak ne lennél a bátyám.”. Ha nincs köztünk konfliktus az meglátszik, az ő arca meg, szinte már könyörög azért, hogy odasétáljak hozzá és veszekedjek vele. Igen, neki például csak a veszekedés kell tőlem, másnak az ölelésem, a csókjaim, az odafigyelésem vagy éppen néhány biztató szó, esetleg a vállam, ha valaki éppen sírni készül. Neki azonban egyiket sem fogom adni, csókokat meg pláne nem, hiszen a húgom.
Tudom, hogy hallgatok és hagyom hadd húzzon maga után a zsupsz-kulcshoz, de neki is szüksége van a csendes percekre. Most legalább kitalálhatok egy tökéletes tervet, amit majd véghez fogok vinni így vagy úgy.
Már elképzeltem milyen húgot szeretnék, részben meg azt is, hogy neki milyen báty kell. Én most pont ezért leszek olyan, amilyenről csak álmodni szokott. A mai nap kivételes ennyi odafigyelést és Mister Rendiséget ő is kaphat tőlem, ha már úgy állunk hogy… hát bele kéne nyúlnom a zsebembe a megspórolt zsebpénzemért. Kivételesen nem költöttem el valami káros szerre vagy gumicukorra, amit nagyon szeretek.
– Ugyan kérlek, szerinted én lesüllyednék a te szintedre és hallgatagsági fogadalmat tennék? – költői kérdésnek szántam, csak mert tudja milyen az amikor be nem áll a szám és megállás nélkül veszekszem vele. Igen olyankor bármit képes vagyok megtenni, a szavába vágok, hogy egy percig se tudja elmondani azt amit akar. Nem szeretem, ha az Abszol Út tele van varázslókkal, most kivételesen nem volt az a nagy tömeg ami akkor szokott lenni ha évkezdés van. Merlinre, olyankor csoda, hogy meg tudom venni a szükséges holmikat. Én megkockáztatnám azt a kijelentést, hogy most egész békés az Abszol Út, nincs sürgés forgás, nem megyek neki még a saját árnyékomnak se a tömeg miatt és ez jó. Igen határozottan jó, mert legalább kevesebben látnak a húgommal.
Úgy tűnik ma kivételesen adakozó és vicces kedvemben vagyok, csoda, hogy nem kezdtem el nevetni Sarahn ahogy a fagylaltszalon kirakatja előtt a fagylaltokat bámulta.
Békés pillanat, talán ezért kellene nekem mindig élnem, de mellette nem lehet. A puszta jelenlétével felhergel s, arra kényszerít, veszekedjek vele. Most is vissza kell fognom magam, hogy jó legyek hozzá, ne akarjam meghúzni a haját kedvtelésből és ellökni se szándékozzam őt. Én azt elhiszem, hogy szívesen belöktem volna őt a szalon ajtaján, de gyorsabb volt – legalábbis az én szememben úgy tűnt – és bement.
Sejtettem, hogy idebent -képletesen- csorogni fog a nyálam mint egy kiskutyának a fagylaltok láttán, de a húgom jelenléte minden békés pillanatot tönkre tesz.
– Tudod már, hogy milyen fagyira fogod elkölteni az én zsebpénzemet Sarah? – elismerem, hogy kissé gúnyosan kérdeztem meg amikor odaléptem mellé, de csak érdekelt, mert minél előbb meg szerettem volna venni a fagyikat. Azt tudom, hogy én még álmomban is sztracsatellás fagylaltot eszek, de hogy Sarah mit kedvel leginkább azt már nem. Sosem érdekelt, tippem azonban mindig volt, de sose jó. Gyerekkorunkban is epres fagyira tippeltem és mást kért. Tehát nem csak a fagyi választásban, hanem úgy mindenben kiszámíthatatlan én azonban már előre fel vagyok készülve mindenre azzal a semmit mondó arcommal. Lehet, hogy kíváncsian néztem rá, de egy fikarcnyit sem érdekelt a válasza… na jó mégis, hogy végre kifizethessem a fagylaltokat és ezt a napot is letudhatjuk.


Sarahnak :-P //Igen, csak neked, bár nem tudom mennyire szereted a Three Days Grace-t // 946 szó azt hiszem







Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Florean Fortescue Fagylaltszalon    Vas. Szept. 02, 2012 1:21 am



brother

So hard to stop crying when the person who made you cry
is the only one that can make you stop...

Karba tett kézzel hallgatom végig a monológját, és csak olykor-olykor fújtatok bele, mint valami macska, vagy forgatom a szememet. Nem szeretem az ő monológjait, mindig hosszúk, és minden mondata ugyanarról szól. Ha csak az első mondatot mondaná el, akkor is felfognám mit akar mondani, de nem, ő ragozza tovább, mintha valami értelmi fogyatékos lennék, pedig én nem örököltem el tőle ez az agyi betegséget.
- Most nagyon okosnak hiheted magadat - szűkül össze a szemem, aztán egyszerű vállrándítás kíséretében egészítem ki magamat. - Egyébként pedig, ha ezt mondanám nekik, akkor nem lennék őszinte. Mit tudsz te erről? Az őszinteségem miatt kimondom amit gondolok, és nem azt mondom ki amit te gondolsz. Én pedig tudod mit gondolok, amikor ilyen elmebetegek nyaggatnak az irántad érzett plátói szerelmükkel, amitől amúgy a hányinger kerülget? Azt, hogy mind pszichés eset, és agyturkászra lenne szükségük. Mármint most komolyan Iason. Akinek te tetszel az vagy meg van kergülve, vagy szürkehályog van a szemén - vágok undorodó fejet, miközben végigmérem bátyámat. Fogalmam sincsen honnan jönnek ezek a szövegek nekem, de amikor valaki olyasvalakivel beszélgetek, mint például Iason, akkor észre sem veszem mit beszélek, csak mondom és mondom, megállás, levegővétel, nyelés, köpés, és minden egyéb nélkül.
Grimaszolok egyet, mint ki büdöset érez, amikor visszagondolok Iason kis akciójára a szülinapomon. Eredetileg a szülinapok azok tabuk, annyira nem szívatjuk egymást. De pont azért csak ANNYIRA nem szívatjuk egymást, hogy ugyanúgy elrontsuk a másik születésnapját. Mondjuk Iason kezdte, persze hogy ő, hiszen ő született előbb, és ő az aki már két évig a gonosz kis terveit szövögethette, míg én még csak gondolat sem voltam. Iason megsejthette az ördögi érzékeivel, hogy lesz egy kishúga, akit majd az őrületbe kell kergetnie, és oly módon fogja kínozni, hogy Azkabanban lenne a helye. Így is van. Iason érzékei jól súgták, és meg is érkeztem, Iason pedig már húsz évnyi mindennapos cseszegetést kitalált a részemre. Nem emlékszem az első két-három évemre, de biztos vagyok benne, hogy Iason akkor is ugyanilyen idegesítő, és gonosz volt mint jelen pillanatban. Nem is ő lenne, ha nem lenne mindenre egy frappáns, néha még poénos is, ugyanakkor rettentően idegesítő hozzászólása vagy akár tette a dolgokhoz. Mindig benne van a keze minden rosszban, egészen addig amíg le nem vágom a karját, hogy többé egy ujjal se bírjon hozzám nyúlni. Nem mintha akarna, pont olyan undort érez mint én mikor ránézek. Én sem érnék hozzá, és valószínűleg ő sem hozzám, mert nagyon hasonlítunk két mágneshez, akik taszítják egymást. Mondjuk van olyan mágnes, ami nem taszítja ezt az embert itt előttem??
- Nekem legalább volt tortám - nyújtom ki rá a nyelvemet. Vele ellentétben nekem volt egy tortám, amibe bele lehetett nyomni a fejemet. Az ő szülinapján hajnali háromkor keltem, és a hűtőből kivettem a tortát. Egy adagot megettem, a többit meg kidobtam a kinti szemetesbe. Elvégre kinek is kell az, Iason szülinapja nem ünnep, hanem szomorú megemlékezés arra a napra, amikor megszületett. Na igen, valami nagyon nem volt kóser azon a napon, amikor ő megfogant. Sajnos reggel, amikor anyáék rájöttek hogy ettem a tortából, ami nem kellett azt meg kidobtam, eléggé mérgesek lettek rám, és vettek Iasonnak egy új tortát. Hamar megbocsájtottak, én pedig vigyori képpel szólaltam meg az asztalnál tortaevés közben, hogy szerintem az előző sokkal finomabb volt.
Komolyan nem gondolkoztam még el azon, hogy vajon milyen lenne Iason nélkül. Az biztos, hogy feszültebb, máson adnám ki magamból a feszültségemet. De ha belegondolok, sokkal, de sokkal jobb lenne. Nem kéne osztozkodnom a dolgokon otthon, hiszen Jer nekem adja ha nagyon kérem. Iason nem, ő mindig ragaszkodik a saját dolgához, és ehhez persze alkalmazkodni kell, mert elvenni meg ne vehetem el, mert erősebb, és fél méterrel odébb lök, hogy hagyjam békén. A másik, hogy nyugodt ünnepeim lennének, nem lenne ott egy idegesítő bátyó, aki mindenképpen belerondít a szép ünnepekbe. Jobb lenne a születésnapom. Jobbak lennének a családi nyaralások, mert nem lenne ott. Jobb lenne minden egyes napom a Roxfort falain belül, hiszen nem futnék vele össze, és nem pofátlankodna bele az én rendes napi rendembe a hülye beszélgetéseivel, meg a többi hülyeségével. Az értékes perceimet is másra pazarolhatnám, ami nem is lenne pazarlás. Mondjuk Bri-re. Apropó Bri. Ha nem lenne Iason, akkor nem ő tanítaná Bri-t és engem nem mardosna az irigység, amiért lassan a bátyámmal is többet van, mint velem. Korrepetálás így, korrepetálás úgy, és Iason olyan egy gonosz dög, hogy pillanatok alatt belopja magát az emberek szívébe, aztán belülről mindenkit elront. Így csinálja, ezért sem engedem be a szívembe, más sem hiányzik, mint hogy neki szorítsak ott helyet. Mondjuk nem is tudom, Bri eléggé erős ahhoz, hogy ne higgyen egy édes kis vigyornak, és egy csak bájitaltan terén hasznos emberkének.

Hamarosan az Abszol Út kövét koptatjuk a cipőnkkel, és minden kirakatot végignézek. Szeretek nézelődni, még akkor is, ha nem veszek semmit. Hiába tetszik meg valami, Iason tuti nem veszi meg nekem azt is, az én zsebpénzem pedig a Hollóhát lány lakókörletében van elrejtve, hogy senki ne tudjon belőle gazdálkodni, csak én és Bri. Neki adok, más meg nem fog hozzányúlni az én pénzecskémhez. Meghallom magam mellől Iason hangját -először mióta elindultunk - és elbűvölő mosolyt vetek rá.
- Ha akarnál sem tudnál - vágok vissza neki. Iason messze nem olyan kitartó, mint én, de talán azért, mert őt mindenki imádja, dédelgeti, és fogalma sincsen, hogy milyen az ha rengetegen nem szeretnek. Én kapok az élettől rendesen, főleg, hogy Iasont a bátyámnak akarta a sors, míg Iasonnak én vagyok az egyetlen problémája, és minden jót megkap mindenkitől. Iason egy álszent, sőt, inkább hazug ember, aki túl félénk ahhoz, hogy elmondja az embereknek azt amit gondol. Csak nekem képes igazat mondani, mindenki másnak nyalizik, hogy ő legyen a közkedvelt szépfiú, akinek egy idegesítő húga van. Jaj szegény Iason, Sarah a húga, mindjárt adok neki egy cuppanós puszit, hogy kibírja az idegesítő húga mellett. Nem zavar különösebben, Iason a saját életét éli, amibe én nem szólok bele, csak belerondítok, hogy neki se legyen minden olyan tökéletes. Elvégre mit keresne egy olyan ógre mint ő, egy tündérmesében? Ha én nem lennék még azt hinné, hogy ő az akit mindenki szeret. Igen, Iasonnak nagyon meg kéne tanulnia egy életre, hogy nem fogja mindig mindenki szeretni, lesznek olyanok akik utálni fogják - hozzám hasonlóan, még ha nem is annyira mint én - és nem lesz mindig ő a világ szeme fénye. El van szállva magától, szerintem ő tényleg azt hiszi hogy ő a kis király, míg én inkább csak játszom azt az önelégült, egoistát, és belül valahogy soha nem vagyok megelégedve magammal.
Gondolkodásmenetemből ismét az ő gúnyos hangja ébreszt fel. Na persze, ki másé? Bizonyára a pultnál álló fagyis emberke nagyon jól szórakozik rajtunk már most.
- Jaj Iason, ne butáskodj már. Ha a te zsebpénzed elköltéséről van szó, akkor nem húzom az időt vacillálással. Két gombócosat kérek, alulra málnát, felülre pedig áfonyát. És kérek rá olyan gyümölcsös cukorkás port, vagy mit - mutatok a színes, apróra őrölt cukorkákra. Iason jól tudja, hogy soha nem szoktam megenni két gombóc fagyit, mindig csak a második gombóc feléig jutok, és utána tele vagyok. Ez olyasmi mint a lángos. Soha nem tudok megenni egy egész nagy lángost, mindig vagy Iason vagy Jer csap le rá, és megeszik helyettem.


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Florean Fortescue Fagylaltszalon    Vas. Szept. 09, 2012 8:24 pm







Sarah & Iason







Már kisgyerekként is tudtam, hogy a húgomat alapból gyűlölni fogom és nem fogadom el olyannak, amilyen. Nem szóltam semmit a megjegyzésére. Azt hiszem jobban is tettem, hogy okosan megfogadom Jeremiah tanácsát és nem folytatom feleslegesen a Sarahval való vitáimat. Ő nem ér annyit, hogy felhergeljem magam és miatta akár ölni is tudjak a szavaimmal. Nem tudom mások mit értenek az őszinteség alatt, de tuti biztos, hogy nem Sarah bántó szavait. Én mindig sokkal, de sokkal jobban szerettem azt, ha valami miatt megdicsérnek, egy perc erejéig meg szeretnek is. De a húgom mellett, csak undorodni tudok mindentől, legfőképpen tőle. Vajon mások mit szeretnek benne? A vörös haját? Azt, hogy megbízhatatlan és locsi-fecsi Hollóhátast játszik? Legalábbis azt amit én teszek vagy mondok mindig elmondja anyáéknak. Tehát azt tudják, hogy a zsebpénzem negyede vagy fele még mindig az édességekre megy el, de a másikról semmit sem tudnak. Ez meg szerintem így van rendjén, jobb ha tudatlan tizenhét évesnek néznek, aki csak a bájitaltanhoz ért. Végül is, a bájital a legtutibb tantárgy, nem tudom mások miért irtóznak annyira Piton professzortól. Na jó, ő sem tökéletes varázsló, de ha bájitaltanról van szó, abban szerintem verhetetlen lehet. Sarah meg a hónapokig tartó haragjában, miszerint nem szól hozzám de mivel én tudom mennyire hiányzik neki ilyenkor a hangom, mindig odamegyek hozzá és bocsánatot kérek tőle, csak azért, hogy utána újra tudjunk veszekedni egymással.
Úgy vélem ezzel csak mások életét könnyebbítem meg, mert én képes vagyok végighallgatni a húgomat és visszafeleselni neki, de más rajtam kívül már nem ennyire. Attól a Boris gyerektől is csak azért szabadítottam meg, mert én sem csipem és akit nem csipek azzal mindig így bánok. Na jó egy fokkal gúnyosabban és viccesebben, hogy a szavaimban nehogy észrevevődjön a másik iránt érzett gyűlöletem. Ha a húgommal szemben állok és beszélek hozzá, telesen mindegy ha észreveszi a gyűlöletemet vagy sem. Ő bátran érezhet bármit és idegeskedhet is azért amit mondok neki, az életemet keserítené meg azzal, ha nem reagálna semmit a gúnyos szavaimra. Akkor tudnám, hogy érzéketlen szivacs ami beszívja a vizet de meg se kottyan neki az a néhány csepp.
Szerintem Sarahnak nincs szíve, ha van akkor tuti biztos, hogy nem a Mallorykre ütött, ha mégis akkor az unokatesóim között kell keresgélnem a hibáért. Egy sem olyan szókimondó kis szörnyecske mint ő, vagyis talán akad egy. De őt megértem a húgommal ellentétben, aki szerintem sosem fog megváltozni és míg él ilyen lesz.
Sajnálni fogom azt a fiút aki majd őt el is veszi feleségül. Biztos meg fogja keseríteni az illető életét, még ha szeretni fogja, szerintem akkor meg pláne. Azt hiszem ki kell találnom egy olyan bájitalt aminek a segítségével a húgomat el lehet viselni és szeretni.
Na annak a bájitalnak a segítségével hozzá tudnék szokni a húgom nyafogásához, rimánkodó arcához ha nem kapja meg tőlem azt amit szeretne és azon kívül minden dologhoz, melyeket nem szeretem most még benne. Elismerem, hogy én sem engedek neki és nem hajtok fejet az akarata előtt. De minek? Ő a kisebb, tehát neki is kell hamarabb befognia a száját. Én igazán nem tehetek arról, hogy olyan különleges adottsága van a szókimondáshoz és őszinteséghez. Néha valóban nevetnem kéne rajta, hiszen annyira vicces és nevetséges amikor puffad valamiért amit nem teljesítettem neki vagy éppenséggel valami olyat mondtam ami nem tetszik.
Oh azokat a pillanatokat amikor ki sem lehet nyitni a száját és egy hang se jön ki belőle igazán szeretem, olyankor nem is eszik velem egy asztalnál. Ami persze nekem teljes királyságot jelent, mert nem kotnyeleskedik az asztalnál és az étvágyamat sem veszi el a puszta jelenlétével.
– Nekem legalább két tortám volt, nem egy mint neked. Bár azt nem tudom anyáék, hogy engedhettek téged az asztalhoz, amikor én ott voltam. – ja már emlékszem, azért mert kaptam még egy tortát és csakis amiatt elviseltem őt az asztalnál. Máskülönben azt hiszem oda se engedtem volna őt a második tortám közelébe. Minek ha ő tette tönkre az elsőt? Az ő születésnapja más, én nem eszek bele a tortájába és ki sem dobom. Meghagyom neki, azt a látszatot keltve, hogy eszem ágában sincs a legjobb pillanatban az arcát belenyomni a tortájába.
No olyankor én igazán imádok nevetni rajta, mert ki sem látszik a torta habjától az arca. Akkor, de csakis akkor mondom a húgomnak a ,, Boldog születésnapot Sarah!” mondatocskát. Elismerem, hogy némi gúnnyal teli, hiszen míg ott élek mellette sosem lesz boldog születésnapja, ha rajtam múlik. Miatta az enyém sem az, bár nekem pont elég ha létezik és tudom ott vigyorog az asztalnál azt várva, hogy felnézzek rá, kívánjak valamit s, elfújjam a gyertya lángjait. Tíz éves koromban rájöttem, hogy hiába kívánom bárcsak ne létezne a húgom, mert úgyis ott lesz és megkeseríti az életemet. Pont ezért kívánok legtöbbször valami mást és teljesíthetőt, mert tudom, hogy Sarahtól egyhamar nem fogok megszabadulni. Talán csak akkor ha valaki elveszi őt feleségül és elhagyja a családi házat. Na igen, azért a pillanatért minden zsebpénzemet odaadnám csak ő ne legyen a házunkban.
Utálom ahogy hízeleg, igen, mert ő kivételesen csakis azt tudja tenni és azon kívül úgy hiszem semmire sem képes. Anya szerint Sarah a világ legaranyosabb kislánya, szerintem meg nem. De azzal már tökéletesen egyetértek amikor engem dicsér és Jeremiaht. Minket lehet, Saraht azonban már nem. Őszintén semmi szeretetre méltó nincs benne, csak mikor alszik, olyankor bezzeg nem hisztizik, nem felesel és képes vagyok őt úgy szeretni. Ámbár ő sem egy Csipkerózsika, aki elalszik és száz évig tartó mély álomba merül. Úgy bizonyára izgalmas életem lehet, nem kéne azon fáradoznom, hogy felhergeljem őt és megbántsam, mert nem lenne kit ha alszik.
– Mintha ezen a kijelentéseden meg sem lepődtem volna Sarah. Bezzeg ha az én pénzemről van szó, már nem is kell gondolkodnod, hogy mire költsd el. – nem, most kivételesen nem akartam az orra alá dörgölni, mennyire könnyedén tudja pazarolni az én zsebpénzemet, de ezt akkor sem hagyhattam ki. Az a felem, amelyik kifejezetten csakis őt utálja sosem bocsátotta volna meg nekem, hogy ezt nem mondom ki.
Én Sarahval ellentétben sztracsatellás fagylaltot kértem, csak két gombóc helyet hármat, mert ugyebár az én pénzem volt és önmagamtól nem féltettem egy garast sem. Vártam, hogy megkapjuk a fagyit és kifizethessem mindkettőnkét.
– Remélem sétát nem terveztél és idebent leülhetünk egy asztalhoz, ahol majd megehetjük a fagyit. – ezzel gondolom azt próbáltam sugallni neki egy perc erejéig se merjen arról álmodni, hogy én megmutatkozom vele az utcán, miközben fagyit eszünk. Sosem lehet tudni mikor lát meg egy ismerősöm vele, aki meg még el is mondja mindenkinek, hogy vele látott. Brr az valóban kész borzalom lenne. Nem csak nekem, hanem neki is.


Sarahnak :-P //Igen, csak neked, bár nem tudom mennyire szereted a Three Days Grace-t // 1080 szó azt hiszem







Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Florean Fortescue Fagylaltszalon    Pént. Okt. 05, 2012 7:57 am



brother

So hard to stop crying when the person who made you cry
is the only one that can make you stop...

Iason megkeseríti az életemet, és ezt a kijelentést nem lehet szebbé tenni, nem lehet kiszínezni. Igaz ami igaz, nem is kell. Ő is, és én is tudjuk, hogy valami hatalmas hiba történt, amikor a sors minket testvérpárnak ítélt el, és soha, de soha nem fogom úgy érezni, hogy a sors jól döntött. Ez valami átok lehet, ami már olyan régen a családunkon van, de egészen addig nem tudták megbosszulni azt, amit az őseink tettek, mondjuk száz évekkel ezelőtt, amíg én meg nem fogantam. Talán egy tök más családba szántak volna, ahol szeretne a bátyám is, s nem csak az egyik, hanem a másik is. De már nincs mit tenni, talán valóban én születtem rossz helyre, bár ha választani kéne, inkább ez a gyökér menjen, mint én. Elfogadom, hogy talán én születtem rossz helyre, de azt is elfogadom hogy én ülök a popsimon, és a bátyám fog elhúzni otthonról, ha már nagyon nem bírjuk szívni ugyanazt a levegőt. Egy év múlva nem kell majd azon agyalnom, hogy melyik pillanatban futhatok össze vele, és melyik pillanatban fog megint teljesen kiakasztani - na meg én őt - mivel jövőre nem lesz az iskola falain belül, és nem is fog hiányozni. Minden este mosollyal az arcomon fogok lefeküdni aludni, és úgy kelek fel, nem tartok majd tőle, hogy visszaköltözik az undor az arcomra, amint leérek a klubhelyiségbe, ahol úgyis elrontaná a hangulatomat Iason visszataszító megjelenése, és villámokat szóró aurája. Iason túlontúl idegesítő számomra, elrontja minden napomat. Még amikor boldognak tűnök, akkor is tüske van bennem, mert tudom, hogy valahol, Iason ugyanazt a levegőt szívja mint én, és nem az otthonit. Ha választanom kéne Jer mellett döntenék, vele szívesen lennék egy fedél alatt. Iason lenne az utolsó a családban, akivel együtt élnék, kár, hogy erről addig nem dönthetek, amíg én magam nem leszek tizennyolc éves, hogy gyökerestül eltüntessem ezt az embert a közelemből. Még abban sem vagyok biztos, hogy ember... De tippelek, na. Szerintem nem is anya szülte, hanem a régi kutyánk. Bár az is intelligensebb volt, mint Iason.
- Ha a te zsebpénzedről van szó, akkor igyekszem kiszúrni a legdrágábbat - vetek rá bájos mosolyt, és tovább pásztázom a fagylaltokat, amikből tényleg milliónyi van. Oké, annyi nem, de fogjunk, hogy ha valami olyat kérek ami nincs elől, akkor a fagyilapon találnék még jó pár ízűt.
- Ne aggódj, én is szívesebben mutatkoznék egy ágról szakadt hajléktalannal, aki minden második szava után köp egyet, selypít, és nem tudja kimondani az r betűt, mint veled - vonok vállat, és leülök egy olyan helyre, ahol viszonylag takarásban vagyunk, és bárki betér ide, nem valószínű, hogy észre fog venni. Ablak sincsen sok, így senki nem fogja látni a gyilkosságot... Vagyis, hogy fagyizok az utált bátyámmal, akinél komolyan nem utálok jobban senkit. Az összes mardekárost jobban szeretem nála, mindegyiknek képes lennék nap, mint nap csókot adni az arcára, legalábbis Iasonhoz képest. Egyébként őket sem bírom, valamiért olyan ellenszenvesek, némelyik csúnya, és rengeteg lány fogatlan, meg férfias. Mindegyiknek megmondtam, ezért ők sem csípnek engem, na nem mintha ez olyan nagy újdonság lenne. De a lényeg még mindig az, hogy engem ne, érdekel mások utálata. Egyszerűen nem értem miért kéne témáznom rajta. Felesleges.
- Itt megfelel - jelentem ki, és cseppet sem hangzik kérdésnek. Nem kérdezem, nem érdekel, hogy neki minden igényét kielégíti ez a hely, csupán az én igényeimnek megfelel, és ennyi bőven elég. Az ő dolgai nem érdekelnek. Nekem jó, ő pedig csöndben is maradhat, mert sem a véleményére, sem rá nem vagyok kíváncsi.
A kezemben lévő fagylalt nagyon gusztusosan néz ki, főleg a tetején lévő kissé csillogós gyümölcsös cukros por teszi igazán ínycsiklandozóvá. De mivel tudom, hogy a kedvenc gyümölcsöm, és a második kedvencemnek az íze uralkodik a gombócokon, önmagában is kopog a szemem ha ránézek a hideg édességre. Ajkaimhoz is emelem, mire a szám színes cukorkás lesz, de nem zavar. Rávigyorgok a bátyámra, aztán miközben nevetgélek lenyalom a számról a finom ízű cukrot. Bár lesz az még fagyis is, meg megint cukros.


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Florean Fortescue Fagylaltszalon    Kedd Okt. 16, 2012 3:39 am







Sarah & Iason








Én és az anyaszomorító húgom. Az igazat megvallva sosem gondoltam, hogy képes leszek elhozni őt ide, talán sosem akartam, mert egyszerűen irritál a jelenléte. De most néhány órácska erejéig el kell viselnem, egyszerűen muszáj, ha meg akarok kérdezni majd tőle valamit. Tudom nekem sosem mondaná el, ha valami olyat kérdeznék amihez neki nincs kedve. Éppen ezért kell megvárnom a legalkalmasabb pillanatot, amikor csendben vagyok, megkapjuk a fagylaltokat, kifizetem őket és helyet foglalunk egy Sarah számára megfelelő helyen.
A gúnyos megjegyzésén, miszerint egy hajléktalannal szívesebben mutatkozna mint velem, csak nevettem egyet. Nem akartam visszaszólni, hogy én inkább mutatkoznék egyedül, mint bárki mással ha már róla van szó. Persze én bárki mellett szívesebben lennék, mint Sarah mellett, csak ne kelljen látnom őt. Képtelen vagyok elhinni, hogy ő tényleg az húgom, bár sajnos minden jel arra utal szintén a családom részét képezi. Nagy kár, hogy nem tudom megkérdőjelezni, mert anya szereti apát, így teljes mértékben lehetetlen az amit én elképzeltem. Sajnos hűséges anyukám van így teljes mértékben lehetetlen, hogy neki valaki más legyen az apukája. Pedig mennyivel megkönnyebbült volna a lelkem, ha tudom ő nem is a húgom csak egy véletlen félreértés műve.
Nem volt kedvem ránézni, a sztracsatellás fagylalt látványa sokkal inkább lefoglalt, pontosan azért, mert szeretem és tudom, hogy nem olyan savanyú természetű mint a húgom.
Belekóstoltam, de ahogy felnéztem Sarahra rögtön elment a kedvem a további kóstolgatáshoz.
– Mit szólnál ha azt mondanám tetszik nekem Bri és mindent megteszek azért, hogy meggyűlöljön téged? – csak el akartam venni az étvágyát, ha a megjelenése és az, hogy ránéztem elvette az enyémet akkor ő sem maradhat ki. Tulajdonképpen nem tetszik Bri, húgomként szeretem, de nem tudok rá másképpen gondolni, mint sok más lányra akit közel engedtem magamhoz és megkedveltem olyan szinten, hogy már azt hiszem a húgaim is lehetnének. Csak ugyebár, nekem már van húgom, egy elviselhetetlen és elkényeztetett kis izé.
– Biztos engem választana. Hisz te mit is tudnál adni neki? A nyavalygásodat és a folytonos megjegyzésedet! – halál komolysággal mondtam, amit persze nem lehetett komolyan gondolni, mert nem voltam szerelmes Bribe, ezt azonban Sarahnak nem kell tudnia elég ha én tudom kinek a jelenlétében csillognak a szemeim. A kis Brittanyt azonban nem tudom megbántani, elég ha tudom az igazat és mennyire vigyáznom kell, nehogy lebukjam mindenki előtt.
Tisztelem őt amiért elmondta, de nem tudom viszonozni az érzéseit, legalábbis úgy nem ahogyan ő szeretné. A tesómról nem is beszélve, ő sosem tudna egy pozitívumot felhozni, ha rólam kellene beszélnie, de azt hiszem garantáltan én sem kezdenék el művészien beszélni róla. Nem szeretem, akit meg nem szeretünk azalatt mindig ásni fogjuk a földet.
Láttam az arcát, pont ezért kezdtem el hangosan nevetni, mert szerintem nincs az a pénz amiért ilyesmin ne kapná fel a vizet. Még hogy a legjobb barátnője engem választana helyette?! Nem tudhatom, de azt igen, hogy én nem érek annyit, nem érhetek annyit.
– Nyugi, csak vicceltem. Nehogy komolyan vedd! A barátnőidhez sosem érnék, pont azért mert te már megmérgezted őket a puszta jelenléteddel.
Hazudtam, neki úgysem kell tudni arról, hogy egyszer voltam olyan aranyos, okos, kíváncsi és megcsókoltam egyetlen egyszer Brit. Nem mondom, hogy újra megtenném, mert egy életre szóló lecke volt az amit akkor tettem. Sose cselekedj meggondolatlanul, még akkor se ha lehet neked nem fog fájni semmi. Mert mégis ki az aki folyton szomorkodik és megtörik egyik napról a másik napra? Hát persze, hogy a nők, hiszen van egy érzékenyebb fajtájuk is. Aki mindent komolyan vesz és szívét lelkét beleadja egy kapcsolatba, a legvégén meg orra esnek.


Sarahnak :-P //Igen, csak neked, bár nem tudom mennyire szereted a Three Days Grace-t // 581 szó azt hiszem







Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Florean Fortescue Fagylaltszalon    



Vissza az elejére Go down
 

Florean Fortescue Fagylaltszalon

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
FEEL THE DIFFERENCE :: Befejezett, lezárt játékok-