HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
» Lin & Cole kalandjai a szárnyas vadkanban
Pént. Jún. 13, 2014 10:28 pm by Belinda Wictikers

» Kiruccanás az erdőbe - Cole & Lin
Hétf. Május 19, 2014 7:08 am by Belinda Wictikers

» Huuu, ugye megijedtél? ~Leah&Mason~
Szomb. Május 17, 2014 8:51 am by Leah Winter

» Hayley & Seth - Folyosók
Pént. Ápr. 25, 2014 12:58 am by Vendég

» Találj rám
Csüt. Ápr. 24, 2014 1:11 am by Hayley-Rose Mallory

» Nickole & Eric - Tiltott Rengeteg
Szer. Ápr. 23, 2014 9:15 am by Nickole Smith

» Audrey & Hestia - Három Seprű
Kedd Ápr. 22, 2014 5:20 am by Vendég

» Mason & Amy - Szellemszállás
Hétf. Ápr. 21, 2014 8:48 am by Vendég

» Cole & Hestia - Hálókörlet
Pént. Ápr. 04, 2014 9:48 am by Vendég

» Csillagvizsgáló
Csüt. Márc. 27, 2014 5:59 am by Vendég


Share | 



 

 Büntetőmunkai terep

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
avatar Griffendél
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 269
ϟ Reagok : 14
ϟ Felvétel időpontja : 2012. Apr. 28.
ϟ Kor : 23


TémanyitásTárgy: Büntetőmunkai terep   Vas. Ápr. 29, 2012 8:49 am

***


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Büntetőmunkai terep   Csüt. Aug. 02, 2012 2:13 am








I’m your brother




Mr. Zambini este kilenc órakor az előcsarnokban várja Önt Mr. Friccs, hogy kiossza a büntető feladatát. McGalagony prof. Idegesen összegyűrtem a pergament, és a sarokba hajítottam. Gyorsan magamra kaptam egy szürke kötött kardigánt, és kilenc óra előtt pontosan két másodperccel elindultam. Na jó már csak egy másodpercem van, és még sehol sem tartok. Gyorsan végigsiettem a már csendes folyosókon, végül mielőtt a lépcsőfordulóhoz értem volna, lassítottam a lépteimen és ráérősen sétáltam Friccs felé.
-Már elmúlt 9 fiam!- Emelte föl Friccs a lámpást tartó kezét és felém mutatott. Ha nem ismerem azt hiszem, hogy megátkozni akar, de direkt nem pillantottam hátra, bár talán jobb lett volna, mert Mrs. Norris koválygott a lábam körül. Megborzongtam. Utálom ezt a macskát, hogy a háború közepén miért nem esett rá egy tégla? Pedig örültem volna neki. Ez a macska rosszabb, mint egy hegyi troll. Mindenhol ott terem és értesíti Friccset. -Ne aggódjon itt vagyok!- Léptem az öregember mellé. Már így is magasabb voltam, mint a meggörnyedt kvibli gondnok, pedig ki sem húztam magamat. Mélyet sóhajtva követtem kifelé. Hát persze azzal az eszement óriással lesz büntetőmunkám. Hát remek! Amúgy is ez cseppet sem fair. Az igazi történet az volt, hogy reggel nyugodtan sétáltam a nagyterem felé a lányok gyűrűjében, és a bájitalkönyvem társaságában. Nyugodtan hallgattam a fecsegésüket, és néha rájuk is nevettem, de igazából nem nagyon figyeltem rájuk. Már kora reggel annyit tudnak beszélni.. nem is értem honnan van ennyi témájuk! A lényeg az, hogy az egyik griffendéles srác féltékenységi rohamot kapott, és rám támadt. Pillanatok múlva párbajba keveredtünk, de én erősebb varázsló voltam, és sok sebet ejtettem rajta. Erre persze megjelent McGalagony és megkérdezte a srácot, hogy mi történt. Persze az idióta azt mondta, hogy én kezdtem, na és a griffendél nagyasszonya kinek másnak hitt volna, mint a saját háza tagjának.. A nyomoronc persze csak megúszta ágytál tisztítással. Mondjuk ha választani kell, inkább lógok a behemóttal a rengetegben, mint ágytálakat tisztítsak…
Hátulról egy lökést éreztem, mire kicsit megbotlottam.
-Jól van.. jól van na.. megyek én magamtól, nem kell lökdösnie!- Sepertem le a kezét a vállamról, és felhúzott orral lépkedtem a vadőr háza felé. Már láttam is azt a félóriást, ahogy ott ült a háza előtt.
-Szerintem vissza is fordulhat Mr. Friccs..- Ejtettem ki undorral a nevét. -Már látom a behemótot..- Nyögtem teli undorral, és én tovább lépkedtem míg Friccs olyanokat motyogott, hogy megy a másik tagért aki elfelejtett eljönni..
-Itt vagyok!- Álltam meg összefont karokkal Hagrid előtt, szemem lustán végigjárattam rajta, és felhúzott szemöldökkel hallgattam a feladatot.
-Jó nem kell kép, tudom milyen az a bogyó!- Téptem ki a kezéből a vödröt és befelé indultam.
-A pálcád Zambini!- Húzott vissza.
-Ne érjen hozzám! - Sziszegtem és undorodva hátrébb léptem. -Nem gondolja, hogy bemegyek oda nélküle?- Húztam föl a szemöldökömet. Az arcomra elégedett mosoly csúszott, és a bal zsebembe nyúltam. Fűzfa pálca. Határozottan nem az enyém, de megteszi. Mostanában mindig ezt a cselt használom, ez egy pálca amit anya vett a kérésemre. Tök jó álca. Unott képpel a kezébe nyomtam, és mielőtt bármit szólhatott volna besiettem a rengetegbe. A jó öreg pálcám nyugodtan pihent a jobb zsebembe. Utálom ha máshoz kerül, legyen csak nálam, majd segíthet!






TAG: Lil NOTES: huhh elég gyatra de neked húgica c: WORDS: meg sme merem nézni Neutral

THANKS AMZ-X- @ CAUTION.





Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Büntetőmunkai terep   Pént. Aug. 03, 2012 6:53 am

I'm not in this world to live up to your expectations, and you are not here to live up mine.




Na gyerünk! Ha már itt vagyok, akkor igazán nem hátrálhatok meg. Kikukucskálok a folyosóra, és amikor látom, hogy nincs ott senki, akkor szorosan a falhoz lapulva osonok tovább. Gonoszan elvigyorodom, amikor szerencsésen elérek Bimba prof. ajtajához, majd már neki is állok feltörni. Varázslatot jobb nem használni, hiszen ha bármilyen varázslatot használok, akkor azt simán ki lehet mutatni, nekem meg nincs szándékomban lebukni ilyen apróság miatt. És különben is, Bimba nem olyan, aki hétpecsétes titokként kezelné a szobáját…Ő megbízik a diákjaiban… Így aztán jön a jól bevált módszer…hullámcsattal. Be kell, hogy valljam, nem sűrűn csinálok ilyet, azonban ez most vészhelyzet. Bimba minden év elején írat egy rövid kis dolgozatot, hogy felmérje, mennyi maradt meg az elmúlt évekből a diákoknak a gyógynövénytanból. Én ezt a tantárgyat ki nem állhatom, így aztán nem is csoda, ha még annyit se tudtam teljesíteni, mint mondjuk Galika órán, pedig az már nálam haladás. Kiveszek a hajamból egy fekete csatot és lehajolok, hogy bele tudjam tenni a zárba. Egy-két fordítás és már kattan is a zár. Ha Blaise most látna…jól leordítaná a fejem, hogy miért nem tanultam inkább! Heh, könnyű ezt olyannak mondania, aki tökéletes mindenben és a család fénye, büszkesége…Nem mintha irigy lennék…
- Hé, te ott!
A hirtelen, furcsán magas hangra kiesik a kezemből a csatt és a fekete padlón landol, az ajtó – amit már résnyire kinyitottam - pedig egy különös fuvallattól becsapódik, ezzel ismét aktiválva a zárat. Kiveri nálam ez a mugliszerű ajtó a biztosítékot és két leleplezőm felé fordulok. Mindkettőn látszik, hogy Hugrabugosok, le se tagadhatnák. Azonban ez engem nem hat meg. Az egyiket egy egyszerű igével a földhöz szegezem és elnémítom, míg a másik már szalad is, hogy beköpjön. Azonban én se most kezdtem az iskolát és egy varázslatot küldök felé. Épp a sarkon készülne befordulni, amikor elkapom és valahogy annyira rossz helyen éri, hogy kivágódik az ablakon egy szobornak. Sietősen kirohanok hozzá, de azonnal meg is bánom, amikor Bimba és a másik kedvencem szaladnak felénk. Mögöttük Friccs lohol. Magamban káromkodok, de nyugodtan várom a felmentősereget.
- Ms Zambini! – kiált fel Gali. – Mégis mi folyik itt?
Kérdő tekintettel nézek rá. Hát nem látszik? A srác, akit kivágtam, a földön fetreng és túljáttsza a szerepét. Nincs neki semmi baja…a szobornak annál inkább. Bimba benéz a kitört ablakon a folyosóra és akkor meglátja az ajtaja közelében a másik fiút, aki már fel tud állni, de még mindig néma.
- Mr. Firccs, kérem kísérje a fiúkat a gyengélkedőre! Pomona, Ms Zambini kérem jöjjenek velem.
Ezzel a lesujtó mondattal a fejemben kullogok a két tanár között.


A legtöbben már visszavonultak a hálókörletükbe, vagy tanulnak még, így aztán csupán az üres folyosók folytogató kacagását hallom, míg teljes csöndben haladunk a kivégzőszobámba…legalábbis én így neveztem magamban. Mióta a Roxfortba járok ez a…második, hogy itt kötök ki és ezzel mind a két tanár tisztában is van. Gali leül a székébe én vele szemben, Bimba pedig mögöttem áll.
- Tehát? Mire véljük ezt a viselkedését?
Naná, hogy rögtön engem gyanúsít, meg se fordul a fejében, hogy esetleg a másik kezdte. A fenébe!
- Semmi különös tanárnő, csupán… - elhallgatok, nincs értelme hazudni, a két srácból később úgy is kiszedik, azonban, nem árthat, ha megpróbálom – félreértés az egész.
Felöltöm magamra az ártatlan kifejezést, amiről Gali úgy leolvassa, hogy tettetés, mintha könyvből olvasna. Hát igen, nem hiába ismer már hat szomorú éve.
- Ugye, tudja, hogy akár ki is csaphatnám?! Megsérült két diák és egy szörnyen régi és értékes szobor! – bólintok. Ennyi volt, nincs több színlelés, nem éri meg, csak még nagyobb bajba sodornám magam. Micsoda peches nap!
- Büntetőmunkára ítélem fél évig, valamint arra, hogy egész tanévben tanórák után segítenie kell Bimba professzornak az üvegházban, bármiben, amit csak kér magától és örüljön, hogy csak ennyit kap. Szerencséje van, hogy a családja nagyérdemű támogatónk, de még egy ilyen és repül! – teszi még hozzá a fenyegetést. Már voltam büntetőn…ki kellett takarítanom az üvegházat. Most azonban nem úszom meg ennyivel az tuti. Tudom, mi a dolgom. Friccs uracskát kell felkeresnem és ő eligazít. Két szúrós tekintettel kísérve kimegyek a teremből, majd elindulok. Amint becsukom az ajtót még hallom, ahogy Gali utánam kiabálja, hogy 9 órára érjek oda. Rendben van! Füstölgök magamban. Soha nem voltam jókislány és ez bizony nem most fog megváltozni. A helyett, hogy elindulnék Friccs felé, az ellenkező irányba tartok…a gyengélkedő felé. Ugyan nem most lesz a bosszú, de azért legalább még egy pillantást szeretnék vetni azokra, akiket szépen elintéztem. Már 9 jócskán elmúlt, amikor odaérek a gyengélkedő ajtaja elé, azonban ekkor valami szőrös ugrik rám. Felsikoltok és ledobom magamról. Mrs Norris! A fenébe!
- Ms Zambini! Késett! Ne akarja, hogy jelentsem ezt a tanároknak! – kiált fel ekkor egy ismerős hang, Mr. Friccs. Majd amikor meglátja mit tettem szeretett kedvencével gyilkos tekintettel néz rám. Elkapja a karomat és már rángat is kifele. Mikor visszanézek épp megpillantom, ahogy egy srác kapálózik össze-vissza. A szája nyitva van, azonban egy hang se jön ki rajta. Gonosz, elégedett vigyor ül ki az arcomra. Amint ennek vége, megmutatom nekik, hogy a Zambini lánnyal nem szórakozhatnak, különben nagyon megbánják. Egy erős rántással kiszabadítom a karomat. Friccs meg se próbál ismét elkapni, amikor látja a szememben a gyilkos lángot. Csak ne fogdosson engem itt senki! Amikor megpillantom a kunyhót, ahol a nagy, hatalmas és főként szőrös óriás lakik, akkor már kezdek gyanakodni.
- Friccs! Na, látom, megvan. – Friccs szó nélkül ott is hagy és a macskájával az ölében eltántorog.
- Mi a neved? – kérdezi szőrös bácsi.
- Lilian. – felelem mogorván. Bólint, majd egy furi bogyót mutat fel nekem.
– Ezt kell hoznod egy egész vödörrel. – már most sejtem mi fog következni, azonban nem hiába csupán csak ez a második büntetőmunkám, a színészi tehetségem ugyanis az egeket súrolja.
- De…én még soha nem voltam ott bent! – habogom kétségbeesetten és egy oktávval magasabban, mint a normális hangom. Először ugyan meglepődik, hogy ilyen gyorsan kitaláltam, hogy honnan is kell hoznom, de aztán ismét visszatér szigorú hangja.
- Kérem a pálcádat. – felháborodott tekintetet szeretnék vágni és jól fejbe vágni, azonban tudom, hogy előbb törné ő össze a bordáimat, akár egy fogpiszkált, így aztán továbbra is bociszemekkel és felsikkantok, hogy élethűbb legyen az alakítás.
- Mi? Nem mondja komolyan?! Kérem ne, te jó ég! Kérem, kérem, kérem! – könnybe lábad a szemem és belecsimpaszkodom a nyakába. Érzem rajta, hogy már nem kell sok és megadja magát, így aztán elengedem és lezuhanok a földre. Összeroskadva ott lent, könnyes szemmel szipogok és előhúzom a pálcám – már nem kell sok – majd remegő kézzel odanyújtom felé. Megfogja, majd elengedi.
- Rendben, vidd csak! Ennyi engedményt adok, de nem megyek be veled. – szerényen bólintok és azonnal zsebre vágom a pálcám, majd felállok – még mindig remegve. Hagrid a kezembe nyom egy vödört és miközben azt motyogja a szakálla alatt, hogy valaki van odabent, aki majd segít, már el is indul a házába. Én megfordulok, amint csukódik hátam mögött az ajtó erős kéztetést érzek arra, hogy elszökjek, azonban ez nem lenne szerencsés, így gyorsan el is vetem.


Biztos, sietős léptekkel megindulok a rengetegbe. Ha valóban igaz, hogy van odabent valaki, remélem legalább nem valami idióta kölyök, aki csak idegesítene azzal, hogy össze-vissza csipog nekem és még a végén valami szörnyű lényt vonz oda hozzánk.



Amikor elérem az első fákat, még mindig nem lankad a magabiztosságom és megteszek egy pár métert ahhoz, hogy kintről ne lehessen látni engem. Végre, amikor már kellő távolságra vagyok Hagridtól, akkor nézek körül ismét és tekintetemmel keresem azt a valakit, aki feltehetően ugyan arra a sorsra jutott mint én. Kíváncsiságom erőt ad és így haladok tovább. Remélem nem csak poénkodott az óriás és nem valami fenevad vár itt rám...mármint azokon kívül, amikkel találkozni fogok utam során. Míg erre figyelek, felidézem magamban annak a bogyónak a kinézetét és átkozom azt, aki kitalálta a büntetőmunkát.



to: Az én kedves, imádnivaló bátyámnak. || Remélem tetszik, miközben írtam zenét hallgattam, csak neked bátyus!



'mama won't you let me do the hump' by winterWONDERLAND at Blurred Colors



Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Büntetőmunkai terep   Pént. Aug. 10, 2012 5:13 am








I’m your brother



Nagyot sóhajtva kezdtem el lépkedni befelé az erdőbe. Lassan ráérősen indultam befelé, és mielőtt akár egy lépést is tettem volna befelé, ráérősen körbenéztem, kihúztam egy almát a talárom zsebéből. Zöldalma a kedvencem. Miközben elindultam befelé az erdőbe, a pólóm alját megfogtam és tisztogatni kezdtem az almát, karomon a vödörrel. Szép látvány lehetett. Végül is sikerült szépre pucolnom az almát, na nem mintha nem mostam volna meg, de azért szeretem ha fényesen csillog. Felemeltem az almát, és jóízűen beleharaptam. Az alma jó ízen roppant a fogam alatt, és elég leve is volt. Imádom!
Mikor elég messze kerültem a behemóttól, a zsebembe nyúltam és kihúztam a varázspálcámat, majd apró fényt gyújtottam a végére. Így ni, nem vakulok meg, látom a bokrokat, látnak engem az erdő állatai, minden tökéletes!
-Ez az! Alig vártam, hogy bogyót szedhessek!- Toppantottam türelmetlenül, és elhajítottam az almacsutkát. Hallottam, hogy tompán puffan, aztán tovább lépkedtem az erdő belseje felé.
-Invito ribizli!- Böktem a pálcám felé. Igen én is tudom, hogy nem ez a piros bogyó kéne, de annak elfelejtettem a nevét, és ha tudnám is, akkor sem okoznám azt az örömöt Hagridnak, hogy azt is gyűjtök! Majd a kezébe nyomom a vödröt, és elsprintelek, hadd szedjen magának az idióta!
A bokrok megrezzentek, és a piros bogyók száguldozni kezdtek, majd egyenként belepottyantak a vödörbe. Leültem az egyik fatörzsbe, és válogatni kezdtem. Leszedtem a leveleket róla, a koszt, a kis pókokat kiraktam a földre, megkevergettem, lemostam őket, és ránéztem az órára. Fél órája vagyok itt, lehetetlen, hogy egy egész vödröt kézzel leszedjek, szóval még maradnom kell egy kis ideig, azt meg nem kockáztatom, hogy még egy büntetőre küldjön. Van jobb dolgom is, mint itt szedegetni az idióta bogyót, mondjuk kereshetnék egy lányt aki elszórakoztat, vagy idegesíthetném Dracot, esetleg Pansyval összeveszhetnék, vagy kislányokat korrepetálhatnék.. Bármi jobb lenne, mint itt kint szedegetni a piros bogyókat!
Mögöttem megreccsentek az ágak, mire fölkaptam a fejemet, és egy nox-t susorogva felpattantam, és az egyik fa mögé húzódtam. Ügyeltem, hogy lassan, és hangtalanul lélegezzek. Óvatosan kilestem a fa vaskos törzse mögül, és láttam, hogy a közeledő nem más, mint az én tulajdon húgom. Milyen furcsa, hogy a saját húgom, és alig látom, sőt alig beszélek vele. Ugyan a nagyközönség előtt szoktunk veszekedni, és nem is keressük egymás társaságát, de azért én szeretem. Már amennyire egy ilyen kis hárpiát szeretni lehet. A kis gonosz boszorka! Nem is tudom kire hasonlít jobban anyura vagy apánkra, de hát inkább a nagyira, bár az egészen biztos, hogy a húgom sokkal jobban szeretem, mint a nagymamám.
Lassan lopakodva, óvatosakat lépkedve, és nagyon ügyesen sikerült pontosan Lil mögé kerülnöm. Még mielőtt mögé léptem volna, óriási levegőt vettem, és pontosan akkor léptem amikor ő, igyekeztem nem levelekre lépni, és végül is négy nagy lépéssel már mögé kerültem. Egy határozott mozdulattal a dereka köré fontam a karom, és hátra rántottam.
-Na miben sántikál az én gyönyörű, de kevésbé modoros húgom?- Engedtem el mielőtt megtámadna, és felhúzott szemöldökkel elé kerültem. Összefontam a karomat a mellkasom előtt, és fapofával bámultam rá.







TAG: Lil NOTES: huhh elég gyatra de neked húgica c: WORDS: meg se merem nézni Neutral

THANKS AMZ-X- @ CAUTION.





Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Büntetőmunkai terep   



Vissza az elejére Go down
 

Büntetőmunkai terep

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Kiképzőterep
» 2. Kiképzőterep
» Kiképzőterep
» 17. - kiképzőterep
» Kiképző terep

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
FEEL THE DIFFERENCE :: Befejezett, lezárt játékok-