HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
» Lin & Cole kalandjai a szárnyas vadkanban
Pént. Jún. 13, 2014 10:28 pm by Belinda Wictikers

» Kiruccanás az erdőbe - Cole & Lin
Hétf. Május 19, 2014 7:08 am by Belinda Wictikers

» Huuu, ugye megijedtél? ~Leah&Mason~
Szomb. Május 17, 2014 8:51 am by Leah Winter

» Hayley & Seth - Folyosók
Pént. Ápr. 25, 2014 12:58 am by Vendég

» Találj rám
Csüt. Ápr. 24, 2014 1:11 am by Hayley-Rose Mallory

» Nickole & Eric - Tiltott Rengeteg
Szer. Ápr. 23, 2014 9:15 am by Nickole Smith

» Audrey & Hestia - Három Seprű
Kedd Ápr. 22, 2014 5:20 am by Vendég

» Mason & Amy - Szellemszállás
Hétf. Ápr. 21, 2014 8:48 am by Vendég

» Cole & Hestia - Hálókörlet
Pént. Ápr. 04, 2014 9:48 am by Vendég

» Csillagvizsgáló
Csüt. Márc. 27, 2014 5:59 am by Vendég


Share | 



 

 Kiszáradt patak

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
avatar Griffendél
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 269
ϟ Reagok : 14
ϟ Felvétel időpontja : 2012. Apr. 28.
ϟ Kor : 23


TémanyitásTárgy: Kiszáradt patak   Vas. Ápr. 29, 2012 8:50 am

***


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Kiszáradt patak   Kedd Júl. 17, 2012 3:54 am


Celeste A. Pessett & Aldwyn Infensus


- Az isten szerelmére Mystrio, ez már vagy a huszadik takaró, amit az idén széttéptél! Nem szégyelled magad? Hát persze, hogy nem, hiszen neked megbocsájtok, mi? - mondtam, miközben a gyönyörű cicám hasát vakargattam az egyik kezemmel, míg a másikban egy könyv volt egy bizonyos Gwenog Jones által írt, számomra remekmű. Ez a csaj az egyetlen nőkből álló kviddics-csapat kapitánya és terelője, nagyon népszerű és kíváló játékos.
Mystrio nem bírt tovább egy helyben maradni és tovább tépegette az éles körmeivel a garnitúrámat, míg végül már nem csakhogy a huzatot, hanem a bőrömet is elérte.
- A fene vigye el... éhes vagy kiscicám? Unod már a kastély egereit, mi? Jól van, itt az ideje, hogy elmenjünk a Tiltott Rengetegbe - egy mozdulat alatt be is csaptam a könyvet és Mystrio örömében egy nyávogó hangot hallatott és dorombolva hozzám bújt, aztán tovább állt és amíg én felöltöztem ő izgatottan az ajtóban várakozott. Soha nem hencegek másoknak vele, de biztos vagyok benne, hogy ő nem egy sikátori macska, igenis megvannak az igényei és nem enged belőle.

***

Azért örülök a délutánoknak, mert ilyenkor már nem kell tallárba öltözve járnom-kelnem mindenfelé, simán megengedett egy kényelmes farmer és egy otthonról hozott póló. A hideg ellen, pedig a jól bevált csuklyás pulóver. Bezzeg, ha anyám látna, biztosan rámmondaná, hogy milyen dolog az iskolában ilyen ruhákba járni? Akárhányszor elmondtam neki, hogy mindenki ugyanígy öltözöködik errefelé, annyiszor mindig kijelentette, hogy mi aranyvérű jómódú családból származunk, nem holmi söpredék falváról. Igen, anyám egy csöppet maradi, na meg ki nem állhat engem, tehát nem is várok tőle mást, minthogy ott kössön belém, ahol tud.
A Tiltott Rengeteg manapság nem a régi. Anno árgus szemekkel figyeltek minden be -és kilépő személyt - márha túlélték a túrát. Mostanság pedig, ha észre is vesznek inkább elfordítják a fejüket, mintsem szóljanak: ezért büntetés jár. Igen, azért jó volna, ha néha kaphatnék még valamiért egy kis büntetést, de a csínytevésekhez már nagy vagyok, az összes többi dolog, pedig már elég sablonos lenne, így hat év után. Egyedül a tanárbántalmazás maradt hátra, amit még teljesíthetek, de egyenlőre egyik tanítóm sem húzta ki nálam annyira a gyufát, hogy bármi kárt tegyek bennük. Na meg azért, apámra is gondolok és a saját jövőmre is. Nem akarom, hogy a kartonomon egy hatalmas piros x jelenjen meg, amit nap, mint nap megnéznének a Varázsbűn-üldözési Főosztályon. Nem, tényleg nem hiányzik ez nekem. Amúgy mindegy is, soha nem csináltam meg a büntetőmunkát, mindig valami esetlen kölyökre bíztam, aki mellettem volt, cserébe autogrammokat ígértem mindenféle híres kviddicsjátékostól.
Valamiért rám ragadt, hogy az erdőben nem csapok nagy zajt, így nesz nélkül bandukoltam, hiszen kinek hiányzik, hogy összefusson egy csapat kentaurral... Már nem sokáig óhajtottam menni én sem, de Mystrio hamarabb döntött, tehát megtorpant és rám bámult gyönyörű szemeivel. Bajszát egy apró fuvallatt penderítette meg és már indult is volna a szag után, amit a fuvallat hozott magával, de még várt. Várt a jelre, a fej bólíntásra, nem várakoztattam tovább, így bólintottam és ő azon nyomban eltűnt. Kétségkívül ő a legokosabb macska, akivel életemben találkoztam és nem hiszem, hogy ez valaha másképp is lenne.
Amíg vártam, hogy végezzen, tekertem magamnak egy kis szívnivalót és el is szívtam, egyedül, a rengeteg közepén.


Vissza az elejére Go down
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 21
ϟ Reagok : 13
ϟ Felvétel időpontja : 2012. May. 14.
ϟ Kor : 21


TémanyitásTárgy: Re: Kiszáradt patak   Kedd Júl. 17, 2012 4:45 am



Celeste & Aldwyn

A legutóbb, mikor az utam a rengetegbe vitt volna, nem jött össze, hála azoknak az idióta lépcsőknek, és a szenilitásomnak. Nem probléma, úgy döntöttem, most pótlom azt a kis kiruccanást. Biztos van, aki azt hiszi, hogy egy tökkel ütött fajankó vagyok, amiért kiakarok menni oda egyedül, de késő délután van, ilyenkor nem eshet semmi baja az embernek, még ha egyedül van sem. Csak kerülje el az unikornisokat, a kentaurokat, és a többi erdei lényt. Amúgy nem lesz semmi baja. Mivel lusta voltam átöltözni, egyenruhában indultam el a nagy túrára, figyelve arra, hogy ne vegyenek észre. Bár most már korántsem kell tartani annyira a büntetésektől, mint régebben, azért nem örülnék neki, ha mondjuk Parkinsonba futnék. Elég elviselnem a kajálásoknál, a klubhelyiségben. Most viszont nincs kedvem a rikácsolásához, meg a hisztizéséhez, hogy ugyan mi a francot keresek itt. Visszatérve, csak kisétáltam a bejárati csarnokon, elindultam Hagrid kunyhója felé, majd félúton befordultam, és az erdő felé vettem az irányt. Nem akartam én lemenni ahhoz a behemóthoz, jobb lesz nekem most egyedül. Amint elértem a széléhez, vidáman haladtam előre, minden közben ügyelve arra, hogy csendben haladjak tovább. Az egyik fa tövében aztán megálltam, és elővettem a pálcámat. Ennek egy nagyon egyszerű, és egyben ésszerű oka volt; valami futott a földön, és bár csak egy másodpercre láttam, de... akkor is láttam. Megbújtam annak a hatalmas fának a törzse mögött, amely mellett megálltam, én onnan lestem ki, hogy jobban szemügyre tudjam venni, mi jár erre. A következő pillanatban megpillantottam azt az ismerős kis szőrgombócot. Bármely közül felismertem volna háztársam dögét, hisz csak az ilyen eleven, hogy a tiltott rengetegbe rohangáljon. Na meg annak a gazdája olyan elvetemült, hogy lehozza ide. Csendesen továbblopództam, fáról-fára, abba az irányba, amelyből a macska jött, majd amikor megpillantottam a kisállathoz tartozó gazdit, elmosolyodtam. Aki bújt, aki nem, most rajtam a sor. Elmentem egészen a mellette lévő fáig, majd egy megfelelőnek vélt pillanatban kiugrottam onnan, és futva ugrottam Aldwyn hátára.
- Óvatosabban kéne az erdőben császkálnod... vagy jobban figyelned a macskádra. - mondtam, miközben elengedtem a nyakát, és talpra érkeztem, mögé. Előrébb léptem kettőt, hogy mellette kössek ki, majd felpillantottam a szemébe. - Ennyire unod már a sulit, hogy a tiltott rengetegbe járkálj? Nem egy bölcs dolog... - annak ellenére, hogy úgy indultam útnak, jobb lenne egyedül lennem, így átgondolva lehet, hogy mégiscsak jobb,ha van egy kis társaságom. Félreértés ne essék, ettől még nem lettem én a világ közepe, akinek mindig kell egy beszélgetőpartner, de ha már az ember társas lény, használja ki a lehetőségeit, nem? Még szép. Főleg, ha egy egyébként hátborzongató erdő közepén jár.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Kiszáradt patak   Kedd Júl. 17, 2012 5:38 am


Celeste A. Pessett & Aldwyn Infensus


A tekert cigi mindig gyorsan eltűnik a kezemből. Ez az átka, igazából szeretem, ha kész terméket kapok kézhez, de az iskolába könnyebb behozni a papírt és a dohányt külön, mint egy cigisdobozt a zsebbe, amit már csak az alakjáról úgyis észrevesznek. Így tehát már a másodikat szívtam, amikor Mystrio visszatért az első áldozatával. Egy pinyt volt az, amit büszkén elém hozott és mellé ült, arra várva, hogy dícsérésként megsimogassam. Így tettem és ő evés helyett szépen elásta a kispintyet. Nem szereti a madarakat megenni, csak elfogni és megölni, bemelegítésképp.
Mocorgás hallottam a hátam mögött, de mire a pálcámhoz kaphattam volna a támadó már a nyakamon csimpaszkodott a puha kezeivel, amelyek csöppet sem úgy tapadtak rám, mint amelyek bármi sérelmet okozó dolgot szeretnének velem tenni. Az illata is ismerős volt, de nem ám, hogy csak ismerős, már az illatából le tudtam szűrni, hogy nem fog bántani.
- A macskámmal semmi gond, meg tudja magát védeni, de ami engem illet... ha ilyen könnyen megtámadnak, mint te, bár nem mintha ellenemre lenne, tudod, hogy bármikor letámadhatsz.... - mondtam és felvettem a huncutul sármos mosolyom, amit mindig fegyverként használok a jelenlétében.
Na persze ez semmilyen gusztustalan dolgot nem takar, csak amolyan a "csajok beveszik" mosoly. Persze Celeste más, őt soha, semmiféleképpen nem akarnám átverni az én furfangos trükkjeimmel, mint kedves nőnemű társait. Biztos lennének gyenge pontjai, amiknek köszönhetően egy perc alatt be tudnám hálózni, de nem teszem ezt vele. Ő olyan nekem, mint... a franc se tudja milyen nekem.
- Hohó álljon csak meg a menet! Azt hiszem te vagy az, aki egyedül jött, mert én - mutattam a macskára, ami éppen a lány lábához dörgölőzött - egy igazi fenevad társaságában látogattam el ide. És ami azt illeti azt hiszem valahol errefelé találkoztunk először, amikor is szerény személyed összefutottál a kentaurok bölcs táborával és történetesen én voltam az, aki kihozott a karmaik közül - na persze a sztori korántsem ilyen véres, mint amilyennek elmesélem. Egyszerűen eltévedt, én pedig egy évvel ismertebb voltam itt, mint ő és a kentaurok megkértek, hogy kísérjem vissza a kastély udvarához őt.
Visszagondolva sokat köszönhetek nekik, hiszen azóta is ő az egyetlen lány, aki mindig mosolyogva köszön rám - mert a többi csak egy ideig mosolyog, aztán már köszönni is elfelejt. Lehet, ha később találkozunk az ő sorsa is ez lett volna, de még milyen jó, hogy fiatalabb voltam, azóta sokkal zárkózottabb lettem a lányos társaságokra és már nem is birom annyira a női ricsajt.
- Hol hagytad a másik feledet? - utaltam az ikertestvérére. - És persze Mauglit? Mystrio meg ő elég rég nem látták már egymást, mostanában nem nagyon engeded felénk, még a végén megsértődik a kis szőrgombóc. Biztosan ezért olyan durva mostanság... - gondolkoztam el, amit persze csöppet sem gondoltam komolyan. Mystrionak vadászatra fájt a foga, mert már rég hoztam ki, de az is lehet tényleg hiányzik neki a társaság és Maugli nagyon is megfelelő társa az unaloműzésben.


Vissza az elejére Go down
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 21
ϟ Reagok : 13
ϟ Felvétel időpontja : 2012. May. 14.
ϟ Kor : 21


TémanyitásTárgy: Re: Kiszáradt patak   Hétf. Júl. 23, 2012 8:29 am



Celeste & Aldwyn

Kifejezetten jól szórakoztam azon, amilyen fejet vágott. De komolyan, végig mosolyogtam, bár nem akarok belegondolni, mi lett volna, ha helyettem valami csúúúnya lény, esetleg egy csúnya diáktárs támad rá. Mondjuk Parkinson. Bár ő elvakultan szereti Malfoyt, de azért biztos Aldwynra is rárepülne. Vagy Millicent, az a dagadék. Sok mindenki utálja már maga a stílusa miatt, nemhogy még a külseje.. szóval igen, van kitől félni szerencsétlennek, de most még sem olyan szerencsétlen, hiszen én találtam meg.
- Igen, bármikor? Most is? – vigyorogtam fel rá, immár mellette állva. Időközben követtem a szememmel a néha-néha fel-fel bukkanó macskát, aki azzal szórakozott, hogy az egyik madarat elkapta, majd elengedte. Aztán megint el. Miért szeretik ennyire a macskák, ha szenved az áldozatuk? Olyanok, mint mi, annyi különbséggel, hogy szőrösek, aranyosak, és ölnek. Bár az ölést azt inkább vegyük külön kategóriába, mert elég sok ember képes ilyesmire.
- Fenevad? Ő? Nézd már, most is épp engem szeretget. – mosolyogtam, majd lehajoltam hozzá, és megvakartam a fejét. Ez a macska azt hiszem mindig is kedvelt, pontosabban kölcsönösen kedveltük egymást. Maugli inkább bent járkált a házon belül, az lusta egy jószág, főleg mostanában. Nem tudom mi baja van, de legközelebb kihozom ide magammal őt is, mert már kezd elhízni, nekem pedig akár hiszitek, akár nem, nem kell dagadt macska. Nem szeretem a dagadt, és lusta cicákat, az a kettő együtt a legrosszabb. – Hééé, az nem is így történt! – nevettem fel, miközben felálltam a macska mellől, és ismét a gazdájával foglalkoztam. – Csak véletlenül betévedtem a területükre, de már majdnem hazataláltam, amikor észrevettek. Te meg csak arra jártál. Most mondjam, hogy „óóó, én hősöm”, és aléljak el a szexi külsődtől? Neeeem, ez nem így működik. – félmosolyom meglehetősen jól mutathatott most, főleg, mert a szememben gúny csillogott mellé. Igencsak jól éreztem magam, bár ez sosem volt másként, ha Aldwynnal ütöttük el az időnket. Sokat jártunk ki ide együtt is, mert másban nincs elég kurázsi ahhoz, hogy ide kijöjjön, meg amúgy is élveztük egymás társaságát. Minek elrontani, ha egyszer olyan jó?
- Óóó.. – itt eltűnt a mosoly az arcomról. Örültem neki, hogy reggel óta nem láttam Eleinát, mert szinte biztos voltam benne, hogy megint valamelyik exemmel kavar. Persze, szeretem őt, és már az is kezdett egy kicsit hiányozni, hogy nem dörgölhettem az orra alá, hogy hehehee, én vagyok az idősebb, de ettől függetlenül ezt nem szeretem benne. Az egyetlen dolog. – Ma az órák után nem láttam, merre ment. De ő amúgy sem nagyon szeret itt időzni.. – mosolyodtam el, kissé kelletlenül, bár tény, ahogy tovább gondolkoztam. Nincsen nekem semmi bajom a tesómmal, csak ugyanolyan ribi, mint én. Kölcsönös. Ráadásul cserélgetjük is partnereinket, aki nekem meg volt, azt utána megkaphatja ő is, vagy fordítva. Sokszor. Bár van olyan, akit nem adnék a kezére, de ki tudja, lehet csak nem tudok róla. Nem, az lehetetlen, merthogy én mindent tudok. Mindent.
- Maugli, óóó, az a lusta dög. Gondolom az ágyamban döglődik, ahogy azt már napok óta teszi. Nem hajlandó kijönni ide, pedig most is hívtam. Kezdem feladni. Lehet, hogy kint össze kéne futnunk valahol, és beszélned annak a macskának a fejével, mert mostanság rám nem igazán hallgat. – néztem a messziségbe, azon gondolkozva, hogy igazából ez nem is olyan rossz ötlet. Először csak viccnek szántam, de most, belegondolva mégis… lenne értelme. Lehet, hogy csak az a baja, hogy velem sosem jön ki, Mystrio-ék meg nem jöhetnek oda be. Szeszélyes kastély.
- Na, de most te mesélj inkább. Mi újság a csajokkal? Még mindig vándor életet élsz, vagy leálltál már, mert rájöttél, hogy csak engem szeretsz? – piszkálódtam vele, persze viccből, de egyelőre bírtam, és nem nevettem el magam, csak mosolyogtam, szélesen. Most már nem a messziséget bámultam, hanem háztársamat kémleltem, a reakcióit vártam. Most jön az, hogy szeretem.. Boldog április elsejét… előre?


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Kiszáradt patak   Csüt. Júl. 26, 2012 10:20 am


Celeste A. Pessett & Aldwyn Infensus



Sokan kérdezik tőlem, hogy miért pont macskát választottam, amikor a Roxfortba jöttem. Sokak szerint egy macska nem tud megvédeni, sőt gyakran hullik a szőre és ez visszataszítóvá tud válni egy állatnál. Mystrio viszont más. Már a boltban is más macska volt, mint a többi. Fürgébb volt és tele volt élettel, éppen egy gombolyaggal játszott, amit egy varázslat hajtott. Őt nem zavarta, hogy merre viszi az útja, bátran bemászott a legporosabb szekrények alá is, amik mögül prüszkölve, de futva ment tovább. A bátorság, ez az, amit tiszteltem benne. Mindig szerettem volna az lenni és ha az élet egyszer is megadattta volna nekem azt, hogy bátran tovább lépjek, akkor már el is veszett volna a macskám varázsa. Nála még Potter sem bátrabb, bárki akármit is mond. Senki. A tiltott rengetegben sem érdekli semmi, csak fut, fut és akár egy trollt is megtámadna, ha szembe találkozna vele. De a lányok, a lányok, a lányok. Megbolondítják. Celestet pedig különösen imádja.
- Bármikor, bárhol! Még akkor is, ha éppen egy másik lánnyal vagyok, de tudom, hogy a te szíved félrehúz - szomorkodtam. - Nem ugornál rám még egyszer? Hogy újra érezhesselek?
Így már legalább más érzés lenne, nem gondolkoznék azon, hogy vajon ki az illető, mit akar és miért teszi.
- Csak azért ugrál ennyire körül, mert érzi a nőies aurád - mondtam és közben szemügyre vettem. Na nem az auráját, mert sajnos vagy nem sajnos ilyenekre még nem vagyok képes, de Celesteben van valami vonzó. Nem a tökéletes alakjára gondolok, hanem a kisugárzására és akkor megint ott járok, hogy látnom kelljen az auráját. Nem tudom milyen színben pompázik pontosan, de szeretem ezt a színt. Kedves és titokzatos, amellett, hogy erős is.
- Szögezzük le, hogy akkoriban még nem néztem ki ilyen jól, persze már akkor is mindenki oda volt értem, csak sosem értettem mi volt olyan szexi egy kócos kisfiúban? - az egyik szemöldökömet kérdően felhúztam. Persze ez olyan irónikus dolog, mert most sem vagyok az a túl fésült fiú, de így a kor haladtával ez már sokkal sármosabbá tesz, mint egy lenyalt haj.
Vicces volt az első találkozásunk, mert miután a kentaurok kettesben hagytak ezzel a gyönyörű teremtménnyel, akkori botor személyiségemmel, elkezdtem szapulni őt. Nem értettem, hogy egy kislány minek megy a rengetegbe, ha utána azt se tudja merre jár. Ráadásul a hormonjaim még nem voltak elég erősek ahhoz, hogy a helyzetet kihasználva udvaroljak neki és magamhoz csábítsam őt. De nem kellett félteni a kis Pessetto-lányt, mert úgy vágott vissza, ahogy tudott. De a legjobban az tetszett, amikor megcsípte a kezemet. Hogy miért? Miért maradt meg bennem annyira ez az emlék? Mert elvesztettem a vezető szerepet, hiszen nem csíphettem vissza. Annyit nevelt belém anyám, hogy lányokat nem bántunk, így tehát úgy döntöttem a barátja leszek. Soha nem bántam meg a választásomat, talán csak akkor, amikor elkezdett felcseperedni. Egy ideig kerültem is, mert mindketten elkezdtünk változni, de aztán rájöttünk, hogy ez semmi rosszat nem takar. Csupán felnövünk és érdemlegesebb dolgokról is tudunk beszélni, minthogy milyen új játékot kaptunk karácsonyra.
- Nem azért kérdezem, mert kellene ide, hiszen rég voltunk kettesben, csak őt is régen láttam már - mondtam, majd hozzá tettem: - bár abban biztos vagyok, hogy neki teljesen kedvére válik, hogy nem lát.
A legutóbbi találkozásunkkor ugyanis véletlenül rányitottam, miközben ő, a mosdóban ült az egyik új ömmm... barátjával?! Azaz partnerével, vagyis a franc se tudja, hogy miknek lehet nevezni az ilyeneket. Azóta mindig elfordul mikor összefutunk, pedig semmi olyat nem láttam. Lehet nem is az volt a baj, hogy láttam, hanem az, hogy kivel. Nem ismertem a srácot, így még csak cikizni sem tudom vele. Szívás.
- Értek a macskák nyelvén és ami azt illeti, már amúgy is rég láttam a kis szőrgombócodat - igazából nem Maugli "újraélesztése" miatt futnék össze vele újra, hanem csak úgy maga miatt. Belőle sosem elég, mindig van új mesélni való és mostanság sajnos ez nem adatott meg nekünk. Mindketten a saját utunkat járjuk és remélhetőleg hozzám hasonlóan ő is szórakozik.
- A vándor élet hosszú szakasz egy ember életében - mondtam bölcsen. - De mindig van egy-egy pont, ahol megállok az állomások között és elgondolkozom miért teszem ezt. Itt van az a gyönyörű Celeste, akit nem kaphatok meg, mert nem próbálkozok eléggé - kicsit közelebb léptem hozzá és kezemmel a hajába túrtam -, de ha kicsi jelét is adná, hogy ő is így érzi és nem csak játszik velem, akkor elmennék érte a világ végére is.
Remélem nem veszi magára, hogy hozzáértem. Ez a csábítás művészete számomra, ha megérinthetem valahol.


Vissza az elejére Go down
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 21
ϟ Reagok : 13
ϟ Felvétel időpontja : 2012. May. 14.
ϟ Kor : 21


TémanyitásTárgy: Re: Kiszáradt patak   Pént. Júl. 27, 2012 12:58 am



Celeste & Aldwyn

Habár Aldwyn csak egy barátnak tartottam mindig is, be kell vallanom, jó móka vele játszadozni. Kifejezetten élvezem, hogy lehetek két értelmű, és mindig a rosszabbik értelmezést választja a kettő közül. Épp ezért vicces. Bár be kell vallani, van amikor nem is kifejezetten értelmes a másik fele. Mint például most is.
- Félre húz? - néztem fel rá, kissé értetlenül. Csak hiszem, azaz sejtem, hogy mire céloz, de korántsem vagyok biztos benne. Márpedig utálom, ha nem tudom pontosan mire céloznak körülöttem. Vagy mit értenek alatta. Lehet, hogy a fáradtság hibája. A kérdésére félig felvont szemöldökkel mértem végig, hogy ugyan ezt most komolyan gondolja e. Azonban akárhogy is nézem, túlságosan is komolynak tűnt. Hajjaj. - Most tényleg? - néztem mélyen a szemébe, kíváncsian. Igazából simán képes lennék megtenni, tekintve, hogy.. nem tudom mit tekintve. A lényeg, hogy simán beleugrok még egyszer a nyakába, mert egy, jól esne, kettő amúgy is. Szóóóóóval ennyi.
- A nőőőies aurám.. aaahm. - nevettem fel, kissé talán hangosabban, mint azt a tiltott rengeteg egyébként megengedte volna. Mindkét kezemet a számra tapasztottam, és úgy somolyogtam tovább, visszafogva a feltörni készülő nevetőgörcsöket. Nem is tudom, most úgy jól esett egy kicsit szívből nevetni. Mardekárost így látni legfeljebb egy mardekárosnak sikerülhet, itt az élő példa rá. A némilegtöbbetérzekirántamintbarátság barátom, akit amúgy rettentően bírok, mert mindent meglehet vele beszélni, ha úgy adja.
- Egy kócos kisfiú a világ legaranyosabb lénye. Olyan kis ártatlan, aranyos.. olyan kis szent. Cukisáááág!! - emeltem fel kezeimet, amolyan "ez van" stílusban, széles mosollyal felnézve ismerősömre, majd mindezt abbahagyva figyelve az össze-vissza rohangól Mystrio-t. Kedveltem ezt a kisállatot, bárki mond bármit, a cicák a világ legjobb háziállatai. Jó, nem mondom, egy kutyát is szívesen elfogadnék, de ettől függetlenül még macskamániás vagyok és kész. Ez már úgy sem fog változni, hiszen 16 év múltán sem változott. Szerintem már az anyaméhben is mániákus macskaimádó voltam, nem tudom, hogy bírta ki anyám, és Eleina ezt a terrorizálást, amit én ott művelhettem.
- Ú.. tényleg, a múltkori eset. Nem tudom, hogy mi baja van, biztos összejött valami Crak kaliberű pasassal. Überciki. - persze, bár külsőre nem hasonlítunk a tesómmal, azért belsőre mégiscsak meg van az a nem kis hasonlóság köztünk. Például elég sokszor bejön nekünk ugyanaz a srác, vagy éppenséggel ugyanaz a ruha. Ez nem bűn, természetesen. Mégis, tudom, hogy nem állna le egy Crak, vagy Monstro féle alakkal. Mondjuk Aldwynnal, vagy Blaise-zel biztos vagyok benne, hogy összeszűrné a levet. Vagy Malfoy-jal. Hm. Egyik sem rossz parti.
- Jól van, akkor holnap fussunk össze aaaaaa, nem tudom hol. Felmegyek hozzád. - jelentettem ki, mondhatni ellentmondást nem tűrve, miközben egyik kezemet zsebre vágtam, tekintve, hogy ez így sokkal kényelmesebbnek bizonyult, mint szimplán ácsorogni. Türelmesen vártam a választ a kérdésemre, magabiztos félmosoly kíséretében. Amint meghallottam azt a bölcs hangsúlyt, elkapott a röhögőgörcs. Konkrétan alig bírtam visszafogni magam, de mivel érdekelt a mondandója vége, így nagy nehezen sikerült. - Hűűűű. Ez aztán komoly szerelmi vallomás volt. - úgy mosolyogtam, mint egy kislányt, miközben a hajamba túrt, majd úgy döntöttem folytatom a játékot. Merthát ez az, nemde? Az egyik pillanatban elkaptam a mellkasán a felsőt, jól megmarkoltam, és a mértemhez képest erősen magamhoz húztam, hogy megcsókolhassam. Tény, hogy régóta ismerjük egymást, és mindketten elég "rossz" hírben állunk az iskola falai között, de egymásra még valahogy sosem találtunk így rá. Nem volt se csók, se egy kósza éjszaka, semmi. Hát, most legalább az elsőn már túl vagyunk, és szép fokozatosan egyszer eljuthatunk ahhoz a véletlen éjszakához is. Így elgondolkodva rajta, igen, képes lennék rá. Hopp, na de elkalandoztam. Nagyjából fél perc után elhúzódtam egy kicsit, elengedtem a pólóját, és beharaptam a számat.
- Ilyen jelhez mit szólsz? - mosolyogtam rá ártatlanul, egyik kezemmel még mindig a karjába kapaszkodva, a másikat pedig magam mellett lógatva. Meg kell hagyni, jól csókol. Érti a dolgát. Bejött. Lehet, hogy egy kicsit sokáig vártam vele... dehát jobb később, mint soha, nemde?



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Kiszáradt patak   



Vissza az elejére Go down
 

Kiszáradt patak

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Fáradt ninja étterem
» Kis Patak #2
» Gyorsan száguldó hűs patak partján - Marion & Birdie

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
FEEL THE DIFFERENCE :: Befejezett, lezárt játékok-