HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
» Lin & Cole kalandjai a szárnyas vadkanban
Pént. Jún. 13, 2014 10:28 pm by Belinda Wictikers

» Kiruccanás az erdőbe - Cole & Lin
Hétf. Május 19, 2014 7:08 am by Belinda Wictikers

» Huuu, ugye megijedtél? ~Leah&Mason~
Szomb. Május 17, 2014 8:51 am by Leah Winter

» Hayley & Seth - Folyosók
Pént. Ápr. 25, 2014 12:58 am by Vendég

» Találj rám
Csüt. Ápr. 24, 2014 1:11 am by Hayley-Rose Mallory

» Nickole & Eric - Tiltott Rengeteg
Szer. Ápr. 23, 2014 9:15 am by Nickole Smith

» Audrey & Hestia - Három Seprű
Kedd Ápr. 22, 2014 5:20 am by Vendég

» Mason & Amy - Szellemszállás
Hétf. Ápr. 21, 2014 8:48 am by Vendég

» Cole & Hestia - Hálókörlet
Pént. Ápr. 04, 2014 9:48 am by Vendég

» Csillagvizsgáló
Csüt. Márc. 27, 2014 5:59 am by Vendég


Share | 



 

 Titkos barlang

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
avatar Griffendél
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 269
ϟ Reagok : 14
ϟ Felvétel időpontja : 2012. Apr. 28.
ϟ Kor : 23


TémanyitásTárgy: Titkos barlang   Vas. Ápr. 29, 2012 8:50 am

***


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Titkos barlang   Pént. Júl. 06, 2012 8:41 am

To Scott

Határozottan tetszett az amit a nagyobbakkal tettünk. Szerintem ez mindenki számára minden pénzt megért volna. Addig dobáltuk őket az almával amíg volt erőnk és alma amivel támadhattunk. Már nem nevettek, sőt mi több forrt bennük a düh, mint abban a bikában akit az előtte lengetett kendő felhergelt. Nem tagadom az én lelki szemeim előtt már az orrukból kifújtatott levegő is megjelent, amiről tudom, hogy újabb tökéletes képpel fogom díszíteni a képregényemet. Hm már csak be kell fejeznem az előző fejezetet egy rajzzal. Aminek mai napig se tudom mi legyen a vége, de jó a fantáziám és a valóságtól eltérő eseményt kitalálok. Az a rajzsorozat az egyik bájitaltan órát mutatja be, amikor elkezdtem a robbantó bájitalt elkészíteni A szerencse mindebben csak az, hogy a dolog nem történt meg én azonban sikeresen elképzeltem milyen az ha az egész főzet odalesz és egy csodálatos gombaformát rajzol a levegőben azért mert valóban felrobbant az egész. Szóval... valóban örülhetek, hogy nem tettem tönkre semmit Piton professzor tantermébe. Szerintem azon nyomban elátkozott volna vagy nem tudom, nála semmi sem lehet biztos. A jóindulatát elnyerni? Na az szerintem a legnehezebb dolog. Mindegy a következő fejezet vagy éppenséggel rajzsorozat már megszületett a fejemben, már csak véghez kell vinnem a nap végén.
Csak a képregényben szerelő Nick mosolyogva térjen nyugovóra és a többi dolog aligha számít Ő szintén ugyanolyan elégedett szokott lenni azzal amit tesz mint önmagam, akiről mintáztam. Bár kezdetben őszintén bevallom nem gondoltam volna, hogy ugyanolyan csintalan lesz a képregényben szereplő Nick mint én. Vele ellentétben én nem vagyok tökéletes, ő elvileg Mardekárosokkal barátkozik, Scott Tyriq meg nem Hollóhátas hanem Mardekáros. Gonoszkodó testvére meg nincs, az ő nagy szerencséjére. De kár, hogy mindez csak egy képregény és nem a valóság.
Aki a legjobban örült annak, hogy elszaladhat az azt hiszem én voltam. Csak enyhén bólintottam Scott kérdésére és már szaladtam is vele Hagrid háza felé. Azt reméltem ott biztonságban leszünk úgy ahogy Scott is tette. De hát hol van olyankor a biztonság amikor hiábavalóan kopogtatunk be Hagridhoz és ő valamiért nem nyit ajtót. Egy biztonságos hely lehet a nagyok elől jelenpillanatban, ami nem Hagrid háza. Gondolom nincs itthon, ha nem nyit ajtót éppen ezért új ötletem támadt.
- Azt hiszem nem maradt más választásunk a Tiltott Rengetegnél. El kell bújnunk, oda biztos nem merészkednek be a nagyok. Ha mégis akkor nem tudom mit tehetnénk. De gyere még mielőtt észre vesznek és követni fognak minket. Tudod a Mardekárosok sosem adják fel ha bosszúról van szó, gondolom a nagyok is igy vannak ezzel. Éppen ezért, szégyen a futás de hasznos.- megfogtam Scottot a talárja vállánál húzni kezdtem magam után, hogy ne álljon az ajtó előtt, mert Hagrid tuti biztos, hogy nem fogja kinyitni az ajtót.
Örültem, igen örültem, ahogy bekerültünk az erdőbe és némiképp volt esélyünk elbújni a Mardekárosok elől.


Az előzmények itt olvashatóak.


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Titkos barlang   Szomb. Júl. 07, 2012 12:59 am


To Nick

Futás közben rápillantottam Nickre, látszott rajta, hogy mennyire is élvezte ezt a dolgot. Nem tagadom, –mert felesleges lenne, és meghazudtolnám magamat is vele– hogy én is nagyon élveztem ezt a csatát. Csak az bántott igazán, hogy nem tudtunk több almát hozzájuk vágni, mert nem maradt elég muníció. A nevetéstől kicsit nehézkes szaladnom, de valahogyan csak megoldom, hogy ne akadjak fent senkiben és semmiben sem. Az lenne még csak a ciki dolog, mert tuti, hogy nem úsznám meg azzal, hogy felakasztanak valami magasabb helyre, ahonnan soha nem tudnék lejutni, legalábbis segítség nélkül. Ami még ennél is rosszabb, az az, hogy a házvezetőm elé cipelnek, bár mondjuk nem úgy ismerem őket, mint akik így intéznék el a bosszújukat. Jobb szeretik, az ilyeneket saját kezűleg elintézni, és az általában fájdalmasabb, mint a büntető munka, amit kapnék.

Reménykedtem benne, hogy Hagrid otthon lesz, és meg fog minket menteni, de csalódottan kellett az ajtaja előtt állnom, ugyanis akárhányszor kopogtattunk, az valamiért nem akaródzott kinyílni. Dörömböltem, hátha csak nem hallja meg, vagy ilyesmi, de be kellett látnom, hogy nincs itthon. Ha Nick nem húz el onnan, még egy ideig biztosan vertem volna az ajtót, hogy nyissa már ki valaki, de így szaladtam tovább. Amint beértünk a Tiltott Rengetegbe, már a gyomrom is összeszorult. Igaz, nem mentünk annyira be, hogy félni kelljen valamitől, de a tudat, hogy bármikor ránk támadhat valami, már nem nyugtatott meg. Ha választanom kellene a Mardekárosok bosszúja vagy egy vadállat közül, valószínűleg az előbbit választanám. Viszont a tudat, hogy még világos van, és szerencsére nem lesz telihold, megnyugtat valamelyest, így nem kell tartanom a vérfarkasoktól.

Egészen addig nem szólaltam meg, ameddig egy barlangszerű valamihez nem értünk. Megfogtam Nick vállát, és nemes egyszerűséggel berántottam, majd az ujjamat a szám elé tettem, jelezve, hogy maradjon csendben. Mintha ezt muszáj lenne, hiszen Ő sem akar lebuktatni minket, de inkább ez, mint hogy megszólaljak. Kicsit szaporábban szedem a levegőt, lopva kipillantok, hogy nem-e követnek minket, de szerencsére senkit nem látok. Ennek fényében eldőlök a földön, és teljesen kiterülve nézem a barlang tetejét. A légzésem visszanyerte egyenletességét, és csak ez után szólalok meg. – Szerencsénk van, hogy gyorsabbak vagyunk. Hagridnak is pont akkor kell felszívódnia, mikor segítségre van szükségünk. –mondtam kicsit viccelődve, már nem is igazán bánom, hogy nem volt otthon. Így nem kell magyarázkodnunk meg ilyesmi, csak akkor, ott a nagyteremben, ez jutott az eszembe. – Hogy fogsz észrevétlenül besurranni a szobádba? Tuti, hogy várni fognak rád a klubhelyiségben. Ha gondolod, valahogy becsempészlek hozzánk. –ajánlottam fel vigyorogva, valahogy azt is megoldanám. A baj csak az, hogy ahhoz százfűlé főzet kellene, ami egy hónap mire elkészül, ráadásul a bájitaltan szertárban sem láttam hozzávalókat, plusz kellene hozzá Jake segítsége is. – Vajon hol lehetünk? –tettem fel a kérdést, miközben felültem, és próbáltam rájönni, hogy hova is keveredtünk a nagy futásban.


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Titkos barlang   Hétf. Júl. 09, 2012 1:10 am

To Scott


- Ne aggódj értem, én sokkal agyafúrtabb vagyok a nagyobbaknál. Az ő fejük a szerelem körül forog, mindegyik egytől egyig elvakult és ugyanolyan önző, ha a birtoklási vágyukról van szó. Nem fognak bántani, ha így tesznek akkor... hm akkor kitalálok valamit ellenük és kész. – persze a szívem mást mondott, jobb szeretett volna legalább egy napra Hollóhátas lenni, de tudtam hol a helyem és bizonyára zavarna, hogy nem a megszokott helyen alszom a többiek mellett. Őket általában ugyanolyan hülyének nézem, mint azokat akiket utálok valamiért nem tudok a semlegesek közé tenni. Szinte már idegesítően meggyötrő olyanok között lenni amilyen részben én is vagyok. Gúnyos röhögésben nincs hiány az biztos. Itt ebben a nem is tudom miben azonban nem hallani a hangjukat. Nem számít, a lényeg, hogy nincsenek itt és nem akarnak elevenen felnyársalni minket Scottal. Most is azt mondom, hogy megérdemelték azt amit kaptak, holnap szintén azt mondanám. Csak a mai napot éljem túl. Nem mondanám azt, hogy bátor vagyok, de azt se hogy gyáva. Furfanggal mindent meg lehet oldani csak akarni kell. Igaz, egy prefektussal sem szeretnék találkozni, de nincs más lehetőségem, az éj leple alatt besurranok a hálókerületembe és kész. De addig hol leszek? Na ez igazán jó kérdés! Tartsak Scottal és álljak be Hollóhátasnak?
- Keresek valamilyen megoldást, addig biztos eszembe jut valami, most azonban fogalmam sincs hogyan mehetnék be a klubhelyiségbe. Hosszú még a nap, lesz alkalmam kideríteni – igen én szentül hittem azt, hogy képes leszek besurranni valahogy a hálókerületembe és nem vesznek észre. Az emlékeikkel ugyebár nem lehet játszadozni, túl feltűnő lenne, hogy néhány Mardekáros diák, nem tudja mi a neve. Igen egyből rájönnének, hogy én voltam és a következmény szintén meglesz utána. Apa hisztit kap, anyát meg egyből agyhalál érné utol. Hogy voltam képes bántani a társaimat és használni rajtuk egy igen erős varázslatot. Mondjuk én nem emlékszem, hogy valaki visszakapta volna az emlékezetét az Ex memoriam után. De ki tudja? Lehet azt is lehet orvosolni és ha egy olyan mitugrász kis senki tette mint én, akkor visszafordítható lehet a varázslat. Mint mondtam nem tudok sokat erről a varázslatról, az sem biztos, hogy van visszalehet egyáltalán fordítani ezt. Túl kicsi vagyok ehhez és nem hallottam sokat róla.
- Nincs akkora szerencsénk, hogy Hagridot mindig otthon találjuk. Bár csak remélni tudom, legközelebb majd otthon lesz és nem kell ide... a Tiltott rengetegbe jönnünk. Semmi bajom sincs ezzel az erdővel amúgy csak... csak most nincs sok kedvem itt lenni. Gondolom neked sincs. – néztem rá, majd nagyon óvatosan kikukucskáltam a barlangból azt remélve, hogy nem követtek idáig.
Hm ha nem jönnek rá, hogy hol vagyunk szerintem ez lesz a titkos búvóhelyem Cindy elől. Ő biztos nem jönne ide, sőt lövése sem lenne arról, hogy hol vagyok. Hm különös, tényleg nagyon különös ez a hely. Felfedező útra azonban most még sincs kedvem menni. Annyira kíváncsi teremtés most nem vagyok, hogy úgy döntsek felfedező útra megyek és megnézem magamnak ezt a helyet.
- Fogalmam sincs, hogy hol lehetünk most. – válaszoltam Scottnak amikor végre sikeresen elkönyveltem azt, hogy senki sem követett minket idáig és egyenlőre tiszta a levegő. Mi van ha a Mardekárosok nem jönnek ide és fogalmuk sincs arról, hogy létezik ez a hely? Bár ki tudja, egy Mardekárosnál semmi sem biztos, én már csak tudom, hiszen én is az vagyok.
- Többször kéne a Tiltott rengetegbe jönnünk. – amilyen hamar kicsúszott ez a mondat a számon olyan hamar el is hallgattam. Lehet Scott nem lelkesedne ezért az ötletért, én azonban egyszer egyszer próbát fogok tenni és ide jövök majd, ha úgy adódik.



Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Titkos barlang   Kedd Júl. 10, 2012 2:49 am


To Nick

– De hogy nem aggódok érted, a legjobb barátom vagy, ez a minimum tőlem. Az is igaz, hogy elvannak foglalva a szerelemmel, de nem lehet biztosra tudni, hogy nem-e várnak rád. Bár ismerlek téged, tuti kitalálsz valamit, amivel kitudod őket cselezni, de azért vigyázz magadra, ha lehet. Nem szeretném, ha véletlen valamelyik végtagod elveszne. –vigyorogtam rá, és remélem a poént érteni fogja. Egy pillanatra eltűnődtem azon, hogy milyen lenne Nick, nem lenne meg valamelyik végtagja. Az eredmény nem nagyon vonzott, el is hessegettem a gondolatokat. Furcsa lenne, ha mondjuk nem lenne karja, akkor nem tudna dobálózni többet. Vagy ha a lába tűnne el, akkor meg nem tudna többet elszaladni. Mind a két dolog előny lenne a nagyobb Mardisoknak számára. Vagy nem tudja őket megdobálni, vagy ha meg is tenné, akkor futni nem tudna utána.

– Jobb szeretek Hagridhoz menekülni, mintsem ide. Igazad van, nekem sincs itt lenni, főleg azért mert irtózom a vérfarkasoktól, és beparáztattak, hogy itt igenis vannak. Tudom nincs telihold, de akkor is félek tőlük. –közben összehúztam magam, mint valami félős kiscica. Rettegek tőlük, és meglátnék egyet is a közelemben, abban a pillanatban ledermednék. S mint tudjuk, a mozdulatlan célpont a legjobb préda. Ha valaki nem ráncigálna el onnan, valószínűleg széttépnének, vagy esetleg, amitől még rettegek, hogy megharap és én is olyan vérengző fenevad lennék, mint az aki megtette.
Nick sem tudja, hogy hol vagyunk, ez cseppet sem nyugtat meg. Bár tudom, hogy nincs mitől tartanunk, mert a Hold még nem jött fel, és nem is lesz Telihold, de sok lény él itt a Tiltott Rengetegben, akiktől tartani kell. Vissza meg nem mehetünk egy darabig, addig biztosan nem, ameddig le nem higgadnak a Mradekárosok. Én még megmenekülnék, de Nick nem biztos. Hiába eszel ki egy jó ötletet, én attól még féltem a legjobb barátomat.

– Benne vagyok, csak ne este, meg ne Teliholdkor. –fűztem hozzá mosolyogva. Kíváncsi lennék, hogy itt mit lehet csinálni, talán ég a barlangot is felfedezzük majd. Szuper, mert akkor találunk egy titkos helyet, amit csak mi tudunk, és senki nem fog minket megzavarni, ha éppen tervet szövünk az ellenségeink ellen. – Ez a hely megfelelne, amolyan titkos bázisnak. Itt tudnánk szövögetni a terveinket, meg mondjuk a trágyagránátjainkat tárolni, hogy még a legkisebb gyanú is lekerüljön rólunk, ha elkapnak dobálózás közben. –elmélkedtem hangosan, közben figyeltem Nick arcát, hogy kitudjam olvasni mit is gondol erről. Persze ez csak egy ötlet volt, nem feltétlen kellett elfogadnia, és ha kitalál valami jobbat, természetesen én is meghallgatom őt. Az ilyenekből soha nem volt nálunk fennakadás.


//Nem lett valami jó, ne haragudj Sad //


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Titkos barlang   Csüt. Júl. 12, 2012 4:01 am

To Scott

Nem voltam kisgyerek, legalábbis a ravaszságom nem ezt mutatta, a külsőm azonban sajnos igen. Mindig magasabb és nagyobb akartam lenni, hogy legalább jól móresre tudjam tanítani azokat akiket kell. De túl kicsi vagyok ahhoz, hogy a feljebbvalóimat egyedül képes legyek megtámadni. Talán pont ezért szeretem a csapat munkát. Lehet nagyobb koromban már nem fogok rajongani érte, de amíg ilyen kicsi vagyok addig mindig hasznát veszem a csapattársaimnak. Ettől eltekintve azonban én nem fogok tagja lenni a Mardekárosok kviddicscsapatának. Ha arra kerülne a sor, hogy a Mardekár a Hollóhát ellen játsszon bizonyára nem nézhetek senkit sem a barátomnak, mert mindenáron a csapatom győzelmét akarom majd. Nézőnek akkor is sokkal jobb lenni, nem kap el a gurkó és a karom sem bánja meg az esetet. Scott ebben a pillanatban szó szerint olyannak tűnt mintha az anyám lenne. Aggódó és féltő. Bár nekem egy életre egy anya elég. Tudom, hogy a barátom és éppen ezért félt engem annyira, de ha nem bízik a képességeimben akkor bizonyára alábecsül. Ezt mindaddig jól is teszi, amíg párbajozásra nem kerül a sor. Jó tudom a mai barátságos vagy talán kevésbé barátságos párbajunkon sokat tanultam. Például most már képes vagyok különbséget tenni egy baráti és egy cseppet sem baráti párbaj között. Valamiért, még magam sem tudom miért de imádom a mai napot az első perctől fogva. Elmentem Cindyvel a Mézesfalásba, elbújtam előle, találkoztam Scottal nagy nehezen, párbajoztunk, lementünk az ebédlőbe és tönkre tettük a Mardekáros társaim jó kedvét, most meg... itt vagyunk ezen a nevét se tudom helyen. Scottra néztem, de nem reagáltam semmit sem arra amit éppen mondott nekem. Valahogy ki és be mászkáltak a fülemben a szavai.
- Nézzünk körbe! Fedezzük fel ezt a...barlangot vagy fogalmam sincs micsodát. – csúszót ki a számon mindez egyszerre. Kíváncsi vagyok, ezzel együtt ravasz és minden ismeretlen dolog vonz. A rókákat kivéve, mert azokat semmiképpen sem szeretném ismerni.
- Ha nem ismerjük ezt a helyet hamar eltévedünk és nem lehet a ’titkos bázisunk’. Hm fény kell ide, nem mintha nem látnék, hiszen nappal van... de akkor sem szeretnék megbotlani egy kőben és felhorzsolni a tenyerem. Kérdőre vonnának és ami még rosszabb, a gyengélkedőbe kell mennem azért, hogy fertőtlenítsék és bekötözzék valamivel. Magyarázkodni meg tudod mennyire utálok. – már elő is vettem a pálcámat, nem figyelve arra, hogy Scott éppen ellenkezik vagy benne van abban amit mondtam elindultam előre, felfedezni a barlangot.
- Lumos Maxima! – ezzel az ártalmatlan varázsigével próbáltam némi fényt kifacsarni a pálcámból. Valamit mindenképpen látni akartam és ha nem fogok emlékezni valamire az határozottan nagy baj lesz. Hm eszembe jutott valami, valamilyen zsinórt is hoznom kellett volna, hogy legalább legyen mi után visszajönni. Végül a hátam mögé néztem, szinte már éreztem azt, hogy nem fogok egyedül lenni és lesz egy ugyanolyan kíváncsi társam mint amilyen én vagyok.
- Szerinted vannak itt denevérek? – kérdeztem halkan Scottól, némi bizonytalanságot suttogva a szavaimban. De nem számít, én elviselem a denevéreket is, csak ne kelljen rókát látnom, mert tőlük szó szerint kikészülök, szoborrá válok, ledermedek meg ilyenek. A denevér... nos nem tudom. Attól még nem volt alkalmam félni. Ha mégis akkor nem ez lesz az első alkalom.


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Titkos barlang   Pént. Júl. 13, 2012 1:29 am


To Nick

Nem arról volt szó, hogy nem ismerem eléggé, mert tudom azt, hogy milyen ravasz, és a képességei határát is. Csak hát mégis a legjobb barátom, aki már szinte olyan, mintha a testvérem volna: ha kell ölök érte. Nem leplezem azt, hogy aggódok érte, mert akkor csak magamat csapnám be vele. Szeretek abban a hitben élni, hogy akit kedvelek, az biztonságban van, és ami a legfőbb, hogy sértetlenül. A mai kis, inkább nagy akciónk során, mikor szétbombáztuk a nagyobb Mardekárosokat az almákkal, az aggodalom mércém az egekbe szökött. Tudom, már mondta, hogy ne féltsem, de akkor sem nyugszok le teljesen, csak azután, miután láttam holnap egy karcolás nélkül. Akkor már elhiszem neki, hogy sikerült észrevétlenül bejutni a szobájába, de addig akár tetszik neki, akár nem, féltem és aggódok érte. Ha ő nincs, akkor nem tudok kivel hülyülni. Jó, oké ott van a tesóm, de vele mégis más eltölteni egy délutánt, mint Nickkel.

– Oké, benne vagyok. Kíváncsi vagyok, hogy hova vezet. –egyeztem bele, és nem azért, hogy ne maradjak itt egyedül, hanem mert engem is érdekelt, hogy mit rejt magában a barlang. Meg aztán igaza van neki is, ha nem ismerjük a helyet, akkor könnyedén eltévedünk. Elővettem én is a pálcámat, és követve Nick példáját, én is elmormoltam egy Lumos Maxima-t, és követtem befelé a barlangba.

– Én sem szeretek a gyengélkedőn lenni, magyarázkodni meg végképp nem. Ismerlek már annyira, hogy tudjam mit szeretsz, és mit nem. Legalább is reménykedek benne. –vigyorogtam rá. Ahogy haladtunk befelé, egyre nagyobb szükség volt a fényre, mert szinte Nick hátát sem látnám, ha nem világítanék. Eddig semmi izgalmasat nem fedeztem fel, mindenhol csak falak, és falak voltak. Kezdett unalmas lenni, de muszáj felfedezni, ha ezt a helyet akarjuk a titkos bázisunknak.

– Nem tudom, de jobb résen lenni. –válaszoltam ugyanolyan halkan a kérdésére, mint ahogyan ő tette fel nekem. Nem félek tőlük, csak olyan undik, meg ha beleragad a hajamba, akkor kész rémálom onnan kiszedni. Ráadásul az én hajam kicsit hosszabb az átlagnál, és nem szeretem ha mindenféle állat belemászik, főleg nem egy denevér. Miközben haladtunk, eszembe jutott egy kérdés, de aztán rájöttem, hogy ez egy kicsit személyes, szóval nem teszem fel Nicknek, legalábbis még mielőtt meg nem kérdezem tőle, hogy feltehetem-e. Kicsit gyorsítok a lépteimen, hogy beérjem, majd felé fordítom a fejemet. – Figyelj, feltehetek egy személyesebb kérdést? –nem akartam tiszteletlen lenni, főleg mert tudom, hogy mennyire kényes téma az embereknél az, amit meg akarok tőle tudni. Én is kerülni szoktam a válaszadást, de megbízok annyira Nickben, hogy elmondom neki, persze csak akkor, ha őt is érdekli. Megvárom a válaszát, és ha igent kapok rá, akkor veszek egy mély levegőt, és halkan megkérdezem tőle. – Veszítettél el valakit a háborúban?


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Titkos barlang   Kedd Júl. 17, 2012 9:38 pm

To Scott


Kíváncsian néztem Scottra, hogy vajon mit érthet a kérdése alatt. Valami személyeset szeretne kérdezni? Remélem semmi köze sincs Cindyhez és hozzám, mert néha komolyan nem tudom megérteni se magam se azt a kedvességet amit megjátszok vagy sem, de van. Megvontam a vállam, biztos nem lehet olyannyira személyes az ügy, hogy ne merjek rá válaszolni. Ha mégis akkor csak hallgatok és nem reagálok rá semmit. Hallgatni néha úgyis sokkal jobb, mint beszélni. Miért? Mert a beszédünk során néha olyat mondhatunk ami a legjobb barátunk fülének is sértő lehet. Én most kivételesen semmivel sem akartam megbántani Scottot, elég ha ráöntöttem a salátát. Szóval egy napra egy csintalankodás elég ami őt érinti nem pedig a többieket akik valóban megérdemlik azt amit kapnak tőlünk.
- Feltehetsz, de nem biztos, hogy válaszolok rá. – ha a kérdés olyan amire már tudja a választ, de nem biztos benne és csakis azért kérdez rá, bizonyára nem fogok válaszolni. Ebből reméltem tudni fogja, hogy a válasz az orra előtt van csak még nem jött rá. Bár határozottan meglepő kérdést tett fel. A kérdés amúgy tényleg jogos, bár hogy a háború előtt közelebb állt volna valaki hozzám arról nem tudok. Akire szükségem volt eddig az él, tehát nem panaszkodhatok.
Mosolyogva néztem Scottra, bár lehet nem kellett volna ennyire örülnöm ennek a kérdésnek, mert mi van ha ő elvesztett valakit és csak azért kérdezi? Nos ez határozottan jó kérdés. Nem tudom, hogy ő mit mondana nekem. Csak azt amit én mondanék neki. ,, Tudtommal nem, de sajnálom azokat akik nem voltak olyan szerencsések mint mi.” Éppen ezért fogom én életem végéig utálni a halálfalókat. Az ismeretlen ismerőseimet vették el, akikkel bizonyára most jóban lennék és egyetértenék velük.
Enyhén felsóhajtottam, mert volt egy olyan érzésem, hogy sokáig én sem mosolyoghatok. Most mintha nem megy ez a megjátszás. Mondanom kell neki valamit, lehetőleg szomorút és boldogat egyaránt. De hogyan tegyem? Gondolkodj Nick, biztos van valami a tarsolyodban!
- Nem szeretek arra az évre gondolni. Azelőtt utáltam a halálfalókat, most már kifejezetten gyűlölöm is őket. Bár senkire sem emlékszem akit azelőtt szerettem és most nem szerethetem, mert meghalt és gyászolnom kell. Akikre most van szükségem azok túl élték és csak ez számít. Persze mindenképpen fontos, hogy emlékezzünk a múltra, nehogy még egyszer bekövetkezzen. De te a legjobb barátom még élsz. Ennél többre azt hiszem nincs szükségem. – mondtam el mindazt amit gondolok így egyszerre. Ez járt a fejemben, ha nem mondom ki vagyis el neki biztos bennem marad és csak rágódni fogok rajta újra és újra.
- Te elvesztettél valakit aki fontos volt a számodra Scott? – nem tudtam pontosan, hogy most mi járhat az ő fejében. Kíváncsinak kíváncsi voltam rá, de ha nem akarta elmondani én nem kényszeríthettem őt rá a beszédre. Lehet magában akarja tartani, vagy ki tudja? Vajon ő is volt olyan ’szerencsés’ mint én? Vagy talán elvesztett valakit? Nem tudom, de ettől eltekintve én szívesen megtudnám, hiszen ezzel több dolgot megtudhatok róla. Nem mintha ő most nem lenne egy nyitott könyv a számomra, de még mindig van mit tanulnom Scottról. Jakenek könnyű, hiszen ő az ikertestvére, én azonban csak a barátja vagyok és semmi több. Igaz, határozottan örülnék annak ha a rokonom lenne, de nem az. Így be kell érnem azzal, hogy csak a barátaimat erősíti nem pedig a rokonaimat.


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Titkos barlang   Csüt. Júl. 19, 2012 2:09 am


To Nick

Kérdésem feltevésére megkaptam a választ, ezért fel is tettem neki. Figyeltem, és próbáltam rájönni az arckifejezéséből ítélve, hogy most szomorú-e vagy sem. A baj azzal volt, hogy nem nagyon ment, ugyanis ha látni akarom az arcát, ahhoz szinte előtte kellene, hogy legyen a pálcám, de akkor meg az utat nem látnám. Így csak azon reménykedhettem, hogy elmeséli, hogy mit is élt át akkor, vagyis csak elmondja, hogy elveszített-e valakit. Kis csend borult ránk, talán nem kellett volna feltennem a kérdést, mert rossz emlékeket idézek fel benne. Figyelmeztetett, hogy nem biztos, hogy válaszol, ezért nem is haragszom rá, mert nem tette meg. Azonban a csend megtört, és Nick elmondta, amit szerettem volna megtudni. Figyelmesen végighallgattam, amit mondott, és gondosan elraktároztam az elmémben, az információkat. Ezzel is többet tudok már róla, és örülök, hogy feltétel nélkül bízik bennem. Nem sokan merték volna elmesélni az ilyesmi történeteteket, ő mégis megtette.
– Én sem szeretem felháborgatni az emlékeket. Szerencsésnek mondhatod magad, hogy nem vesztettél senkit sem, aki közel állt hozzád, és én is felettébb örülök annak, hogy a legjobb barátom vagy, és még élsz, és itt vagy most mellettem. –mondtam halványan mosolyogva, de ez gyorsan el is tűnt az arcomról, mert most én következtem a mesélésben. Az én ilyen történetem egyáltalán nem boldog, de mivel Nick rákérdezett, és mert megbízok benne, ráadásul ő is válaszolt nekem, így én sem fogom kikerülni a válaszadást.

– Jake bácsikámat, Max édesapját vesztettük el. Ezért is olyan Maxy, amilyen. Nem mutatja, és nem is látszik rajta, de rengeteget sír azóta is. –sóhajtottam, majd egy pillanatra megálltam. Sajnálom szegényt, és a legfontosabb dolgot nem is tudja, hogy miért halt meg az édesapja. – Az én szüleim, mint tudod Aurorok, és Maxy apja is az volt. A legszörnyűbb az egészben az az… hogy nem is neki kellett volna meghalnia. Azért halt meg, mert megvédte a mi apánkat az egyik átoktól… Maxy egyedül maradt a mugli anyjával, és ezt a történetet nem is tudja. A szüleink segítenek nekik ahogyan csak tudnak, de ők is folyton dolgoznak, és nagyon nehéz így élni egy szülővel. –meséltem, szinte alig hallható hangon, mert ahányszor csak erre gondolok, összeszorul a szívem. A tudat, hogy Jake bácsi azért halt meg, mert megvédte apánkat, nagyon rossz. El sem tudom képzelni, hogy milyen lehet Maxynek, hogy nincs vele az apja. Én biztosan nem tudnám úgy leplezni a fájdalmat, a hiányát, ahogyan ő is teszi. Figyeltem Nicket, bár nem voltam benne biztos, hogy akarom-e látni az arckifejezését. Még a végén elejtek egy könnycseppet, előtte meg nem akarom megtenni. Nem akarok gyengének tűnni előtte, főleg nem azután, hogy megdobáltuk a Mardekárosokat. De, hát mit tehet az ember, ha visszaemlékszik valamire? Eleinte én kérdeztem meg őt, és úgy helyes, ha én is válaszolok a kérdésére.

– Szerinted messze lehet még a vége? –tereltem el a szót az előbbi témáról. Egy ideje már biztosan gyalogolunk, kicsit kezdek fáradni is. Jó lenne már megtudni, hogy mit is rejt magában ez a barlang. Remélem kivezet egyenesen Roxmortsba, mert akkor ki tudunk szokni titokban. Csak remélem senki nem ismeri ezt a helyet rajtunk kívül, mert akkor nem lehet a miénk. Lehet le kellene védeni, hogy ne tudjon belépni rajta senki, csak és kizárólag mi.


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Titkos barlang   Pént. Júl. 20, 2012 1:50 am

To Scott


Némán végighallgattam mindazt amit Scott mondott. Szóval az a Maxy gyerek azért olyan amilyen? Akkor is meghúzódhatna és magában gyászolhatna! Minek kell neki mást is idegesíteni a puszta Griffendéles jelenlétével. Számomra ellenszenves, nem tudom sajnálni. Folyton rosszkor van rossz helyen. Keresztbe tesz nekem, gúnyolódik, igaz én is vele, de akkor is. Néha komolyan befoghatná és csendben szenvedhetne úgy ahogy a többiek is teszik. De nem, ő nem tud egyszerre szenvedni és csendben lenni.
Nem úgy mint Scottot, őt tudom sajnálni. Hiszen a legjobb barátomról van szó, ami neki fáj az részben nekem is. Mert ha Scottot bántják akkor azzal engem bántanak. Lehet nem a testvérem, de én határozottan úgy tekintek rá, még ha én nem vagyok Tyriq akkor is. Nem a vér számít, hanem a közös dolgok és a célok az életben. Kell ennél több? Nos kell, az egyetértés, mert ha az nincs meg köztünk csak veszekedni fogunk, úgy mint elsőben. Uh azok a hónapok kész kínszenvedést nyújtottak a számomra. Folyton keresztbe tettünk a másiknak és Scottot is ugyanúgy nem csíptem mint a testvérét Jaket. Örülök a változásnak, legalább eggyel kevesebb velem egyidős ellenségem van. A nagyokat határozottan jó móka megtámadni meg minden. De a velem egyidőseket aligha, hiszen ők az évfolyam társaim és addig látni fogom őket amíg én itt leszek. A nagyobbakat már nem. Hamar elmennek és elfelejtenek engem, meg a nekik okozott fejfájásokat.
- Részvétem. De Maxy akkor is befoghatná néha a száját. Vagy elképzelhető, hogy ő így próbál védekezni? Előbb támad és akkor érzi magát biztonságban, mert a másiknak nincs elég ideje azon gondolkodni, hogy mit mondjon neki? Vajon attól fél, hogy emiatt valaki lenézi őt? – hangosan gondolkodtam és egymás után tettem fel a teljesen különálló kérdéseket, mégis egyetlen egy tényező közös volt bennük. Az, hogy én tettem őket fel és mind Maxy viselkedésével volt kapcsolatos. Persze nem reméltem azt, hogy Scott majd tudni fogja rá a választ. Nem, nem tudhatja hiszen nem ő van Maxy helyében. Remélem sosem lesz ott. Ha szenved akkor az biztos a lelkébe kerül, amit én nem fogok tudni megmenteni a mókás megjegyzéseimmel.
- Csak örülni tudok annak, hogy apának van egy sokkal biztonságosabb állása amibe biztos nem fog az élete kerülni. Szeretem az apámat, egy van belőle úgy ahogy anyából is. Egy mostohát bármelyikből szerintem azon nyomban tönkre tennék idegileg, mert nem az igaziról van szó, hanem valakiről aki megpróbálja bepótolni a láthatatlan ürességet ami az illető családtag után maradt. – elgondolkodtam egy kicsit. A fantáziám azt kezdte el mondogatni nekem, hogy Maxynak bizonyára csak egy mostoha apa kell, aki kellőképpen megdorgálja őt és olyan lesz a számára mintha a sajátja lenne.
Az előttem tátongó sötétségre néztem, lehet itt a pálcám és fényt ad, nem tudom meddig vezethet ez a barlang. Sosem jártam ezen a helyen, a kíváncsiság meg egyre jobban hajt előre.
- Fogalmam sincs. Sosem jártam itt, de kíváncsi vagyok milyen lenne ha csak úgy céltalanul előre küldenék egy patrónust. Talán előre megvilágítaná az utat vagy nem is tudom. Ez most csak úgy az eszembe jutott, hogy mi lenne ha... – nem, egyenlőre nem tartottam jó ötletnek ezt mégis valahogy kipattant a fejemből és nem tudtam megállni a dolgot szó nélkül.


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Titkos barlang   Vas. Júl. 22, 2012 8:16 am


To Nick

Szavaira megvontam a vállamat. Nem igazán tudom, hogy mi játszódik le Maxyben, igaz, hogy nekem is fáj Jake bácsi elvesztése, de mégsem az édesapámat vesztettem el, hanem a nagybátyám. Jó, tudom családtag, meg minden, és gyászolom is, csak nekem már berögzült a hiánya, én már hozzá tudtam szokni a gondolathoz, hogy a családi összejöveteleknél nincs velünk. Erről jutott az eszembe, hogy Maxyék egyre kevesebbszer látogatnak meg minket. Talán Angelina néni nem érzi magát túl jól közöttünk, pedig nem tartjuk különcnek, azért mert mugli. Én nagyon szeretem őt is, mint azokat a nagynénjeimet, akik rendelkeznek mágiával. Ezért sem vettem fel a suliban a mugliismeret órát, mert Angelina nénitől megtanulhatok mindent. Ellenben más varázslókkal, engem valamiért le tud kötni a másik világ emberei, és dolgai is. Azért néha vigyázni kell, amikor náluk vagyunk, hiszen, ha a szomszéd néni átjön, akkor nem szabad varázsolni, mert lebukunk, és szerintem szegény öreg néninek összeesne a csodától. Aztán meg jöhet a tárgyalás, hogy megszegtük a bűbájgyakorlásra vonatkozó törvényt. Az kellene még csak. Tuti biztos, hogy kicsapnának a suliból, és akkor többet nem találkozhatnék Nickkel, amit nem bírnék ki sokáig. Visszatérve rá. A szavaira nagyokat pislogtam, de halvány mosolyra húztam el a számat.

– Köszi. Nem tudom, hogy neki ez miért jó. Őszintén megmondom neked, hogy alig áll velem szóba. Amióta veled barátkozok, szinte átnéz rajtam, és csak is azért, mert te Mardekáros vagy. Ha más házba járnál, akkor békén hagyna, de azt mondta, hogy nem hagy neked nyugtot, ameddig idejárunk. Aztán közölte, hogy mivel rokonok vagyunk, mellette kellene állnom. –vontam meg aprón a vállamat, egy halk sóhaj keretében. Nem fogok elpártolni Nick mellől, és ha szeretnék pártatlan maradni a vitájukban is. Csak hát az lehetetlen, mert ha Maxy mellé állok, akkor Nicket, a legjobb barátomat árulom el. Ha pedig Nick mellé állok, akkor meg az egyik családtagomat árulom el. Mindkét esettben patt helyzet alakul ki, és azt meg nem tehetem meg, hogy egyik mellé sem állok, mert akkor duplán haragudnának rám.

– Tényleg, a te szüleid mit dolgoznak? Bár én soha nem lennék Auror, nekem valahogy az átkozódás nem nagyon megy, mint azt tapasztaltad. A kviddics jobban fekszik. Abban legalább kiélhetem magamat, ha másban nem is igazán. Csak ott meg arra kell figyelnem, hogy az ütődött Bátyám ne felém üsse a gurkót. Néha hajlamos elfelejteni, hogy egy csapatban vagyunk, vagy inkább így akar megbosszulni valamit. Ha eltalál, akkor foghatja arra, hogy rossz fele ütötte… Amúgy én sem tűrnék meg egy olyan személyt, aki helyettesíteni próbálná valamelyik családtagomat. Jó, mondjuk te lehetnél a Bátyám. –húztam vigyorra a számat a végén. Utálom, mikor Jake a célpontjának néz, mikor egy csapatban vagyunk. Ő is annyira akarja, hogy megnyerjük a meccseket, mégis szeret keresztbe tenni nekem a pályán. Bár hozzászokhattam volna, hogy a fogót előszeretettel szekálják a levegőben, és nem akarnak nekem békét hagyni, főleg az ellenfél terelői. Szerencsére néhány horzsolással mindig megúszom, és komolyabb bajon sosincs a meccsek, vagy az edzések után. Bár az edzéseken azt sajnálom, hogyha megfogom a cikeszt, akkor halálra unom magam, még a többiek befejezik, amit akarnak.

– Vége lehetne már… A végén kint töltjük az éjszakát is. Akkor tuti, hogy nem unatkozunk majd a büntető munka miatt. Szerintem jó ötlet, talán megtudhatjuk, hogy mennyi utat kell még megtennünk a végéig. Meg a gyakorlás is ránk fér, nem igaz? –bár az is lehet, hogy valami rosszul fog elsülni, ha előre küldjük a patrónusainkat. Ha Nick is benne van, akkor elmormoltam az Expecto Patronum-ot, és követtem előre, hátha kilyukadunk valahol.


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Titkos barlang   Kedd Júl. 24, 2012 2:16 am

To Scott


A legjobb barátom, éppen ezért el kell fogadnom a rokonait úgy ahogy vannak. Ha a bátyja és az unokatestvére Maxy nem visel el engem, arról nem én tehetek. Ők várnak el túl sokat tőlem nem pedig fordítva. Ha megértenének, elfogadnának olyannak amilyen vagyok, tehát Mardekárosnak igazán jobban tudnék örülni. De mivel Maxynak feltett szándéka a legutolsó év legutolsó napjáig vitatkozni velem, nem tehetek máshogyan. Persze, hogy zavar a jelenléte néha, de csak azért mert túlságosan is ugrál és nem viselem el soha ha piszkálnak. Elvégre én Mardekáros vagyok, félnie kéne de perpillanat örülnie, hogy nem lökdösöm folyton a porba. Nem vagyok én puhány, verekedtem én már eleget Scottal és Jake-vel elsőben, még többet nem igazán szeretnék. Legalábbis Scottal nem. Ő tudja a legjobban, hogy milyen egy jó barát és hogyan kell viselkednie.
A hibáimmal együtt szeret és elfogad olyannak amilyen vagyok, kár hogy a rokona és az iker bátyja nem tudom valamilyen oknál fogva. Lehet sosem fogom őket megérteni, de legalább én beérem Scott jelenlétével és nem akarok még többet. Jó elismerem van egy két Mardekáros barátom, de ők sosem fognak felérni Scotthoz.
- Végül is van abban valami igazság amit mondott. De akkor is. Én általában nem is szólók hozzá, ő az aki folyton háborút uszít köztünk. Ha visszafeleselek akkor azt csak azért teszem, mert nem hagyom magam. Miért tenném? Talán annyira gyengének néz, hogy még félnem is kéne tőle? Nem én! – lehet kissé elragadtattam magam, de néha szokásom lehordani másokat, ilyenkor meg észre sem veszem, hogy nekem is vannak hibáim.
Persze vannak, hiszen tökéletes azért én sem lehetek, ezt azonban sosem vallom be senkinek. Mi értelme lenne? Csak csorba esne a hírnevembe, ami kimondja, hogy egy Hollóhátas a legjobb barátom és punktum. Akinek ez nem tetszik az ássa el magát és sose nézzen rám. Mit mondhatnék? Nem, nem akarom, hogy csak úgy bárki azt mondogassa nekem mennyire tökéletlen vagyok és nem is vagyok az a minta gyerek akinek látszom. Hát mit ne mondjak... a látszat csal. Emögött a gyermeki kinézet mögött is csak egy Mardekáros bújik meg, egy igazi Mardekáros aki alig gondol másokra. Akire meg gondol azt mihamar megszabadítja a barátaitól. Azt hiszem észre vétlenül én is ezt tettem. Elvettem Scottól a barátait csak azért, hogy az én barátom legyen. Vajon szándékosan tettem mindezt? Öhm nem tudom, de örülök, hogy most velem van és őt nevezhetem a legjobb barátomnak.
- Apa üzletember, folyton utazik néha minket is magával visz, de rá tényleg jellemző az, hogy munka mániás. Anya... anya nem dolgozik. Ennek kifejezetten örülök olyankor ha otthon vagyok nem pedig a Roxfortban, mert legalább valaki van velem. Amúgy azt hiszem én sem lennék auror. Túl kockázatos én meg szeretem az életem, felelősséget sem tudnék vállalni mások életére. Ez azt hiszem érthető, folyton valami apró csínyen töröm a fejem. – de legalább nem untatok az unalmas megjelenésemmel senkit. Mindig van valami ami az eszembe jut úgy ahogy most is.
A patrónusom előre küldése után mosolyra húzom a számat. Tisztára mint Florance, a patrónusomat és a mókusomat egyaránt szeretem, ez nem kétséges. Akkor még jobban, ha kiutat mutat. Most is azt mutatott, csak még volt mit sétálnunk.
- Látod azt ott? – mutatok az ujjammal előre – Szerintem ott a kiút. – boldogan elkezdtem előre szaladni, ügyet sem vetve arra, hogy a pálcám nem világit éppen. Nem számít, talán ha szaladok nem lesz semmi bajom. Legalábbis remélem, hogy nem fogok elesni és épségben kijutok Scottal együtt innen.


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Titkos barlang   Pént. Aug. 10, 2012 4:17 am


Játék vége!

Folytatása: itt olvasható!


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Titkos barlang   



Vissza az elejére Go down
 

Titkos barlang

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Titkos Minovara klán technikák
» Misztikus barlang
» Villámló Barlang
» Akari klán rejtekhelye és lakása
» -=Titkos Unazaki erőd=-

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
FEEL THE DIFFERENCE :: Befejezett, lezárt játékok-