Lassan kezdek Bedilizni! Már a hónap vége van, de még nem csesztem ki senkivel, itt az ideje támadásba lendülni… Csak hát ki is legyen a célpont? Meg is van… az a Griffendéles. Xavier! Na de, hogy is kéne vele kivitelezni? Elsősorban úgy, hogy sejtse, hogy én voltam! De ne legyen se bizonyítéka se semmi egyéb…
Felültem az ágyon és megigazítottam a párnámat majd annak neki dőlve elmélkedtem tovább hangtalanul a sötétben. Bár teli hold van ez így nem igen látszik a Mardekárház alagsori lakóhelyén. Ezt az egyet kifejezetten rühellem a házzal kapcsolatban. Egyszerűen én szeretem az éjszakai sötétet, a levegőt, a holdat… Persze ez nem akadályozott meg hangtalan belső gondolatmenetem szövögetésében.
Bájitalban a legjobb vagyok, legalábbis a negyedik évfolyamban. Lumpsluck nem is egyszer tett rá említést, hogy én is legalább olyan bájitalkeverő vagyok, mint a Potter sarj… Jah, Persze a Potter sarj!
Na de mindegy is, most nem őt akarom megszívatni, persze annak is eljön majd az ideje! Most azonban Xavier van célon, és vele leginkább úgy érdemes kitolni, ahogy minden hozzá hasonló egoista, önimádó ostoba kölyökkel! A barátain keresztül!
És ehhez ismerek is én egy remek bájitalt! Az elkészítése nem túl egyszerű, de a hatása mindenképpen megéri a próbálkozást! És mivel úgy sem tudok most aludni jobb lesz, ha rögtön neki is látok a munkálatoknak! Értem a végére a gondolatmenetemnek, és hangtalanul kiléptem az ágyból és az utazóbőröndömhöz fordultam. Hangtalanul felnyitottam azt és előkerestem pár holmit, ami most szükséges. Elsőnek a bőrtáskámat vettem ki és tettem az ágyamra, majd előkerestem egy fekete kámzsás tunikát és hozzá egy köpenyt majd végül előkerestem a könyvecskémet, melyben a hozzávalók és elkészítés is benne van minden olyan bájitalra, méregre, melyet nem lehet megtalálni sem a bájitalkönyvben, sem az iskolai könyvtárban.
A lehető leghalkabban felöltöztem, majd meggyőződtem, arról hogy senki sem ébredt fel, illetve, hogy minden nálam van-e. Szerencsémre azonban mindenki mélyen alszik, hogy a világáról sem tud.
A könyvem a táskám és persze a táskában a tartalék bájitalfőző kellékek: Mozsár, üst, ezüst kés, mérleg, fiolák, és persze az alapanyagok. Gondosan előre bekészítve idén még használatlanul a bűvölt, feneketlen táskámban. A ruházatom pedig alkalmas arra, hogy még holdvilágnál is beleolvadjak a sötétbe. Ez, most elsőre könnyű lesz, hiszen van egy kevés alapanyagom, amiből kifőzhetem, de késöbb már muszáj lesz az iskolai készletekhez nyúlnom. Lumpsluck esetében egyszerű volt. Szerintem fel se tűnt neki, ha eltűnt egy kevés ebből vagy abból. De Piton mástészta… Nem kizárt, hogy észre venné elöbb vagy utóbbi hogy valaki megdézsmálja a bájital alapanyag készletet. Bár ki tudja, hogy pont rám gyanakodna-e. Ő maga sose tartott senkit se érdemlegesen jónak bájitalból. Persze összességében a Mardekárház diákjait mindig jobban kedvelte, mint a többi házat, de az órai pazarlás és a sajátszakállra való munka is két külön dolog szerintem. Egy biztos, ha csak megsejti, hogy én voltam cudar világ jön rám. Ám én mindennek ellenére vállalom a kockázatot, és a csizma felhúzása és a táska vállamra vétele után el is indultam a klubhelység felé.