HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
» Lin & Cole kalandjai a szárnyas vadkanban
Pént. Jún. 13, 2014 10:28 pm by Belinda Wictikers

» Kiruccanás az erdőbe - Cole & Lin
Hétf. Május 19, 2014 7:08 am by Belinda Wictikers

» Huuu, ugye megijedtél? ~Leah&Mason~
Szomb. Május 17, 2014 8:51 am by Leah Winter

» Hayley & Seth - Folyosók
Pént. Ápr. 25, 2014 12:58 am by Vendég

» Találj rám
Csüt. Ápr. 24, 2014 1:11 am by Hayley-Rose Mallory

» Nickole & Eric - Tiltott Rengeteg
Szer. Ápr. 23, 2014 9:15 am by Nickole Smith

» Audrey & Hestia - Három Seprű
Kedd Ápr. 22, 2014 5:20 am by Vendég

» Mason & Amy - Szellemszállás
Hétf. Ápr. 21, 2014 8:48 am by Vendég

» Cole & Hestia - Hálókörlet
Pént. Ápr. 04, 2014 9:48 am by Vendég

» Csillagvizsgáló
Csüt. Márc. 27, 2014 5:59 am by Vendég


Share | 



 

 Mézes Falás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
avatar Tanár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 217
ϟ Reagok : 87
ϟ Felvétel időpontja : 2012. Apr. 28.


TémanyitásTárgy: Mézes Falás   Vas. Ápr. 29, 2012 8:53 am

***


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Mézes Falás   Szer. Május 23, 2012 6:41 am

Aaron&Kaide

Egy átlagos embernek - bármily meglepő - gondot okoz, ha át kell vágtatnia egy láthatatlan alagúton, melyet megelőzőleg egy falnak kell rohanni. Hát, nekem is az volt! Anyám az állomásig kísért, majd tüntetőleg elfordult mikor a "beszálláshoz" készülődtem.
- Kösz mindent! - szóltam még hátra és a falnak rohantam. A szó mindkét értelmében; egyrészt anyámtól, amiért még mindig ilyen rettenetesen kezeli a varázsvilágot (na, nem mintha én nem lennék kiakadva a létezésétől) és ténylegesen. Természetesen bepakoltam egy bukósisakot is és egy úszószemüveget, ha netalántán kiderülne, hogy zacis gyerek vagyok és egy cseppnyi mágia sincs bennem, ergo fájna az ütközés...de nem mertem elővenni aközött a rengeteg, tolongó ember között. Azért mégiscsak hülyén nézett volna ki! Bevállaltam a koponyatörést a büszkeségemért.

Mikor már a vonaton voltam és felküzdöttem a ládámat a fejem fölé, elővettem anyám több, mint 100 éves komódjából elcsent családi fényképeket. Főként aput ábrázoló képeket vettem el; az egyiken másik két férfival volt. Átölelték egymás vállát és idióta grimaszokat vágtak a kamerába. A másodikon egyedül ült egy könyv fölött, tippem szerint a kastélyban, aminek a Sötét Varázslatok Kivédése volt a címe, habár rettentő unott fejjel olvasta. Remek pillanat kép volt, többpontos fókusszal, így vehettem észre, ahogy egy fekete köpenyes, zöld címeres alak milyen méreggel vizslatja a hátát. Közelebb emeltem a képet és megpróbáltam memorizálni az arcot, mikor hirtelen kinyílt a fülke ajtaja és egy ősöreg néni dugta be dauerolt fejét.
- Kérsz valamit, kedveském?
- Mi... mármint mi a választék? - pattantam föl a helyemről, félrerakva a fényképet és a pénztárcámért nyúltam. Anyám mindent megrendelt egy távoli rokontól, aki beszerezte a sulihoz szükséges dolgokat; könyveket, bájital hozzávalók stb, plusz pénzt is váltott. Csak egy dologról nem volt fogalmam; hogy mennyit ért a galleon? Nos, varázsszülők híján fel kellett találnom magam.
- Nézz szét a kocsin nyugodtan! - mutatott hosszú ujjaival az édességekre. Nem tudtam betelni a látvánnyal; annyi féle, ízű és színű nyalánkság kacsingatott felém, hogy nem bírtam dönteni, így egyszerűen csak kicsúszott:
- Milka csokija van? Tudja, a dupla csokis, aminek a belsejében keserűbb csoki van.
- Hogy micsoda?
- Akkor valószínűleg nincs - haraptam elvörösödve az ajkamba, majd előhalásztam nyolc érmét a pénztárcából. - Ezért mennyi olyan csokis, békaformájú dolgot kapok?
Mint kiderült elég sokat. Egy rakat csokibékával gyarapodtam, ami alig fért el a hátizsákomban.

§Pár óra múlva, felfelé a kastélyba§
Amiért én kései érkező voltam, nem küldtek elém senkit és semmilyen járművet, hogy az felkísérjen a suliba. Bevallom, teljesen beparáztam a helyzettől. Akkor tudtam meg, hogy egy nagyszerű bot segítségével ilyen olyan bűbájokat tudok csinálni, ott voltam egy új világban, ami rejtve volt az illetéktelenkedők szeme elől és senki nem tudta - az igazgatón kívül -, hogy oda tartok. Hiába vettem annyi édességet, ami egy édesszájú menekülttábornak is elég lenne, mégis a biztonságos, egy számomra is ismert boltba tértem be, a Mézes Falásba. (már ami a tartalmát illeti)
Utána leültem az előtte lévő padra és kocsányon lógó szemmel merültem bele a Varázsvilágba. A kezemben ott volt a tollam, alatta a jegyzetfüzetem, ami létezésem összes megfogant gondolatát tartalmazta és nem bírtam egy sort sem írni erről. Az édességet persze tudtam lapátolni mindeközben, de írni képtelen voltam. Lenyűgözött és megrémisztett, az a látszólagos azonosság, ahogy az emberek nyüzsögtek a város, idős macskakövein, beszélgettek és volt aki pálcájának hegyével vakarta meg tar kopasz fejét. Ugyanolyanok voltunk csak egy csipetnyivel elmaradottabbak, Ez a jó szó? A térdeimet felhúztam, és annak támasztottam a füzetet. Egy címet írtam csak: Lenyűgözően más, idétlenül ugyanaz. Állítgattam a fényképezőmön párat és kattintgatni kezdtem.


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Mézes Falás   Csüt. Nov. 29, 2012 6:15 am



Susan & James

- Azt majd meglátjuk - jegyzem meg kihívóan, majd miután eleget mosolyogtam rá, inkább másra fordítom a figyelmemet. Történetesen... semmire. De lényeg a lényeg: nem rá, és ez így van jól. Muszáj jobban érdeklődnöm akár a fűszálakért is, mint iránta, ehhez viszont hosszas győzködés szükséges. Miért?
Még a karját is elkapom és lehúzom, igaz csak morcogásból. Ő viszont láthatóan nem így vélekedik erről, és, nos, érezhetően. Kellemesen megborzongok. Hihetetlen, mennyire szeretném, hogy folytassa, akárcsak egy percig is. Teljesen kizökkent. ... Te szent Merlin!
- Héka! Ezt... ezt nem engedtem meg!
Ez olyan zavart, hisztis ötéves érettségi-naivsági szintű rászólás volt. Pompás. Mondjuk nem hinném, hogy annyira meglepődne rajta. Azok után, amit lerendeztem a fürdőben... Ah, már megint ez a fránya szégyen. Utálom.
Nagyrészt nem is válaszolok a későbbi megszólalásaira, úgy érzem, nem jönne ki hang a torkomon. Egészen pontos amíg le nem kiabálom a fejét, illetve utána. Jó időnek el kell telnie, hogy ugyan úgy tudjunk társalogni - akkor viszont olyan, mintha csak most kezdenénk el, és nem is történt volna semmi. Mondanom sem kell, nem igazán bánom. Olyan... kellemes így, neki dőlve. Közel hozzá... Hjaj. Már megint. Mindegy, nem sokára odaérünk a Mézes faláshoz, és miután túl vagyok az első döbbeneten, válaszra se méltatva besétálok. Kiválasztom a legeldugottabb asztalt - nem, nem szégyellem, egyszerűen csak szeretek a háttérben maradni -, becsusszanok a boxba, és amíg a skacom nem jön be, magamra terítem a kabátomat. Bár itt bent meleg van, eléggé át vagyok fagyva, főleg a lábam. Vajon nagy bunkóság lenne felhúzni magam alá? Jaj, mennyi bajom van! Inkább a lábamra terítem az egészet, legalább látszik a ruhám is. Haha, most ezt fogom bámulni. Megérte fagyoskodni érte, kis édes.


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Mézes Falás   Szomb. Dec. 01, 2012 9:19 am


James & Susan
- avagy az Idióta és a Kislány -


Féloldalas mosollyal biccentek neki. Meglátjuk. Mindent meglátunk, minden kiderül és minden jó lesz. Természetesen, mert én így szeretném. És mert neki is jó lesz. Oh, hát ez csak természetes. Már most sokkal nyíltabb irányomba, mint volt, én pedig roppantul örülök ennek.
- Nem említetted, hogy ehhez is engedélyt kell kérnem...
Egészen közel lépek hozzá és az álla alá csúsztatom a kezem. Higgye csak, hogy meg akarom csókolni. Vagyis, hogy meg fogom. Mert nagyon vágyom már rá, de jófiú vagyok. Pár pillanatig állok csak így, majd...
- Légyszíves, szólj, ha már engedély nélkül is hozzád érhetek.
...hátrébb lépek. Talán kicsit zavarba akarom hozni, feszegetem a határaim, hogy végülis mikor robban. Még mindig nem volt olyan nagy kiakadása... Ez az előbbi kicsit megrázott, de még nem produkált olyan hisztéria kitörést, mint a fürdőben. Ha pedig azt bírtam, akkor én már mindent kibírok.
Viszont sosem voltam egy türelmes ember, most sem fogom megvárni, míg írásba adja, nem tiltott számomra... Egyelőre megelégszem annyival, hogy szótlanul tűri, amint a bicajhoz vezetem, majd készségesen nekem is dől, sőt! Önszántából ér hozzám a mai nap folyamán már másodszor! Apró örömök az életben, hm?
Szinte érzem, hogy meglepődik. Miért, nem hozhatom el ide? Persze, már éppen elfelejtettem, hogy egy bunkó perverz állat vagyok, bocsánat. Bár most nem kapálózik és sikít, nem is akar elrohanni, szuper. Bemegy, én meg utána. Nyugodtan választhat asztalt... Vagyis, azt gondoltam, rábízhatom, de miért oda ül?
- Ugyan, Kislány, ha már ilyen nagyszerűen nézel ki, miért a leghátsó asztalhoz ülsz?
Könyökölök az asztalra és a szokásos félmosolyommal nézek rá. Tényleg szép ez a ruci. Viszont, talán egy csöppet hűvös van már hozzá.
- Nem fázol?
Oh, én nagy gentleman, tényleg odaadom neki a pulcsim, ha igényt tart rá. És senki sem mondhatja, hogy nem igyekszem. Azt viszont valaki megmondhatná, miért?
- Mondd, mit szeretnél, és hozom is.
Megvárom, míg eldönti, mit szeretne enni, aztán tényleg lelépek, hogy kihozzam. A pincérek olyan megbízhatatlanok egyes helyeken, meg aztán ma, ugye, jófiút játszom...


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Mézes Falás   Vas. Márc. 24, 2013 7:07 am



Susan & James

A szemöldököm immár a homlokom közepén, karjaim összekulcsolva a mellem előtt... egy szóval remek benyomást kelthetek a közképre. Ha egy amnéziás klónom most rám nézne, valószínűleg azt hinné, épp egy udvari bolonddal társalgok. Vicces, hogy még csak nem is jár túl messze az igazságtól. Hová fejlődik ez a világ! Régen hatalmas és fényűző volt a családunk - ha úgy tetszik klánunk -, erre most itt vagyok én egy Mardekárossal Hugrabugosként, és... jó. Inkább ne fokozzuk. Lehet hogy sznob vagyok, de ez akkor is túlzás. Épp szónoklatba is kezdenék, amolyan Susan-féle hegyi beszédbe, mikor még közelebb lép hozzám, mégjobban belegázol az intim szférámba, ráadásul...
Oké, utálom a hármas pontot!
Először csak elakad a lélegzetem, nyelek egy hatalmasat, de az utolsó pillanatokban - mármint gondolom azok - hirtelen hátrarántom magam. Sajnos tisztában vagyok vele, hogy ha most nem teszem meg, hát később se fogom. Sajnos.
- Nem lesz ilyen - jelentem ki büszkén, ügyelve, hogy rezzenéstelen maradjon az arcom. Határozottak vagyunk, határozottan határozottak.
Nem elég, hogy most se valami nyugodt a légkör, nem sokára megtartom az elmaradt hegyi beszédemet - majdnem akkora hisztit csapok, mint a fürdőben. Jellemző. Nem mintha az én javamra romlana a felállás, nem is kéne zavarnia ennek az egésznek, csak épp utálom magamat. Persze, igen, én tudom mi játszódik le a fejecskémben. Viszont amit ő gondolhat rólam, az csak így találgatásként sem valami kecsegtető felvetés. De miért is érdekel pont egy Mardekáros véleménye? Mert az. Nem több. Csak egy Mardekáros, aki nem ismeri a határokat, vagy épp pont hogy imádja őket feszegetni, ezért pont rám nyomul. Nyomul? Jó, ez mégis logikátlan.
Mindegy. Nem agyalok többet rajta, egyszerűen csak helyet foglalok, mint jó kislány és betakarózok. A kabátommal. De nem vagyok bunkó, én aztán nem. Legalább így megtanulják, hogy fűteni is kell.
- Mert antiklausztrós vagyok. Baj? - könyökölök én is az asztalra, közben persze kitartóan farkasszemet nézve a drágával. - Amúgy se lenne kinek mutogatni, tudod, iskolaidő van. A huszonévesek meg nem az eseteim. Igazából nincs is olyan, hogy az esetem. Magamnak tetszek, már amennyire kell, ez a lényeg.
Vállat is vonok, tényleg nem érdekel. Ha rossz véleményt keltene, akkor még igen, de mivel egy rossz szavuk se lehet érte - nem annyira kivágott, nem annyira "művészlelkes" - lényegtelen. Csak tudnám, miért beszélek ennyit minderről egy idegennek. Mert az.
De miért győzködöm magamat, ha nyilvánvaló?
A kérdésére csak a fejemet rázom, legalább most nem kezdek el arról csacsogni, mit szeretek és mit nem. Valahogy nála vissza kell fognom magam, akaratlanul is elered a nyelvem. De miért, miért, miért?
- Rád bízom. - Csak, hogy nagylelkű legyek.



Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Mézes Falás   Vas. Márc. 24, 2013 11:43 am


James & Susan


Tetszik, ahogy reagál, valamit mégiscsak kiváltok belőle, akármennyire is próbálja ezt titkolni. Ez pedig erőt ad, hogy én húzódjak el előbb, már csakazértis. Nem fogom megcsókolni. Ő fog. Tudom.
Persze, nem most, most az elérhetetlent játsza. Majd ráun. És akkor kezdődik a szerepcsere... Csak értem nem kell majd ennyire tepernie. Jófej vagyok, nem tudtátok?
Csak a szemöldököm vonom fel. Nem lesz? Rendben. De én türelmes vagyok és kitartó... ezek pedig mind csodálatos és hosszantartó tulajdonságok, úgyhogy nem lesz könnyű dolga velem. Nekem sincs vele. Sosem gondoltam volna, hogy ennyit kell majd gürcölnöm, de miután azt az esést produkálta a fürdőben, eldöntöttem, hogy nekem kell. És amit egyszer eldöntök... Hajaj, erről anyám tudna mesélni.
Végül csak eljutunk a Mézesfaláshoz, le is szállítom a kecajról, befelé, cicám. Érdeklődve figyelem, ahogy a leghátsó asztalhoz ül, miért? Lehet, tudat alatt szeretne velem kettesben lenni, senki se zavarjon... Végülis, így rendben van.
- Ugyan, talán fel tudom dolgozni.
Mosolyodok el, nem visszük túlzásba a vigyorgást. Ha pedig szereti a kis és sötét helyeket, becsempészem majd a Mardekárba... Persze, nem elrabolom, hanem majd megkérem, hogy tartson velem. Jólnevelt gyerek vagyok attól még, hogy ő nem így gondolja.
- Azt hittem, az ilyen kiscsajok buknak az idősebb pasasokra.
Fűzöm hozzá az egyszerű megállapításom. Kérdeztem az esetéről? Nem rémlik. De azért örömmel nyugtázom, hogy nem vagyok huszonéves. Ha az lennék, akkor sem tudna elriasztani, nem olyan könnyű azt. Szeretem a kihívásokat.
- Mellesleg, nem csak magadnak tetszel, Kislány.
Kacsintok rá a hosszú-hosszú szemezés után. Miért veszi ilyen görcsösen a dolgokat? Látszik rajta, hogy fázik, de nem ismerné be, nem, ő nem, inkább reszket. Komolyan, nem értem a nőket.
- És, mit szeretsz? - egyenesedek fel, kérdőn pillantva rá. - Vagy találjam ki én? Jó, jó, hozok valami édeset az édes hölgynek.
Tartom fel védekezőn a kezeim, még mielőtt kapnék valami kevésbé hízelgő jelzőt. Kezdek félni a csípős nyelvétől. Na jó, nem, igazából csak bánom, hogy nem másra használja... Hjaj, nők.
A pultnál aztán kissé tehetetlenül nézek körbe. Mikor voltam én utoljára cukrászdában? És egyáltalán, ez mi? Tudom, hogy a csajok bírják az édes dolgokat, de hogy a drága most mit akarhat enni...
- - szólítom meg nagyon kedvesen a srácot a túloldalon. - Mit ajánlanál egy hisztis csajnak, aki utál? A ciánon kívül.
Biccentek Felé, és nagyon remélem, hogy a srác nem feltűnően kezdni majd bámulni. 1, ami az enyém, azt nem akarhatja más, 2, nem lenne jó, ha a Kislánynak is feltűnne. Közben, rájövök, hogy még mindig nem tudom a nevét. Hm, érdekes. Vajon, őt sem érdekli az enyém? Végülis, mindegy, még utánam keresne az interneten.
Ez meg mit néz így? Nem lenne szabad elkalandoznom, mikor már bemutattam a vendégem. Vissza is pillantok a sarokba, hogy biztos legyek, nem szökött meg. Amilyen kis ravasz, simán képes rá, de még ott van. Ez megmosolyogtat, de komoran nézek ismét a pultosra.
- Khm - szakítom meg a bambulását. - Adj abból kettőt.
Valami ismeretlen sütire bökök rá, de csokis, a csokit meg mindenki szereti, nem? Hát, nagyon remélem.
Odacsúsztatom neki a pénzt és egy szúrós "felejtsd el" pillantás után faképnél hagyom. Az én csajomat nézni! Felháborító.
- Parancsolj.
Elé teszem az egyik tányért, villát, csodás vagyok. Szépen le is ülök a mellette lévő székre, ha akarnék sem tudnék közelebb menni. Na meg a jófejkedés után egy kicsit közömbösebbnek kell lenni, nehogy elszálljon magától.
- Jó lesz?
Kérdezem kissé aggódó tekintettel. Azért remélem, nem akar pluszba ugráltatni. Csak határozottan. Ez van, ezt egye. Nem kap másikat.


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Mézes Falás   Hétf. Márc. 25, 2013 6:59 am



Susan & James

Minden szavából, minden mozdulatából csak úgy árad az önbizalom. De miért? Miért van ekkora képe? Egyre több pillanat van, amikor egyszerűen csak elvesznék a tekintetében, csodálnám azt a helyes, kedves kis arcot... aha, francokat. Egy mosoly és szétrombolja az egész idillt. Nem, ő sosem fogja megismerni az igazi Susant. Jobb is. Eleve az is felfoghatatlan, hogy miért adnék neki egy esélyt is? Nem. Egy mardekáros egocentrum - ennyi a kölyök. Kölyök.
Veszek egy nagy levegőt amolyan erőgyűjtésképp, majd besétálok. A helyválasztásommal kapcsolatos reagálását se fogom a keblemre ölelni, de szíve joga a véleménynyilvánítás. Akkor lesznek gondok, ha az én nyelvem is megered.
- Ettől soha nem is féltem - mosolyodom el én is. - Majd találsz más csajt, akit el is tudsz hülyíteni. Apropó, kit szemeltél még ki rajtam kívül? - Romboljuk a hangulatot, ugyebár. Még hozzám képest is profin terelem nem kívánatos téma felé a mindenséget is. Elfér, hm?
- Mármint milyen kiscsajok? - kérdezem kíváncsian. Ez fontos válasz lesz, már igazgatom is a cuccomat. Képes lennék itt hagyni, simán. - Nem mellesleg mióta beszélgetünk? 20 perc, annyi se? Ki is az előítéletes? Jól gondold meg - teszem hozzá mosolyogva. Megint. Azonban most már tényleg hallgatok, érdekelne a válasz is. Eddig olyan jól kimagyarázta magát, valószínűleg most is ez lesz... de hogy? Másra nem is tudok tippelni, mint a drága hízelgésére.
- Ó, hát nem? Milyen jó nekem! Most megmelengetted a szívem - mosolyodom el. Jobb időzítése nem is lehetne, újabb sóhajt eresztek el - ezúttal már megkönnyebbültet - mikor végre itt hagy. Süti... igen, talán attól jobb kedvem lesz. Főleg, hogy addig se kell elviselnem a srácoska jelenlétét. Miért izgulok mégis? Érthetetlen, komolyan.
Mikor viszont elkezd sutyorogni a cukrász csávóval, arról nem is beszélve, hogy enyhén feltűnően bámulnak, mint a marhák... betelik a pohár. Nem csapok hisztit, egy csúnya pillantást se vetek rájuk. De... Istenem, milyen ostoba vagyok! Be se kellett volna jönnöm, nevetséges ez az egész.
Lemondóan megrázom a fejem, megfogom a kabátomat, és már sietek is ki. Hát ennyi volt a nagy lehetőség, a nagy, ki nem mondott lehetőség.


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Mézes Falás   Hétf. Márc. 25, 2013 8:52 am


James & Susan


Borzalmas egy fruska. Ha ugyanarra vágyik, mint én, miért fogja vissza magát? És én miért gürizek? Bármelyik csajt megkaphatnám, de az már unalmas. Unalmasan egyszerű. Nekem ez tetszik. Nekem ő kell.
- Azt a libát ott.
Biccentek kicsit jobbra. Nem tudom, ül ott egyáltalán valaki? Én nem nézek félre, tartom a tekintetét. Végül csak elröhögöm magam és kicsit közelebb hajolok hozzá.
- Nehogy elhidd. Tudod... Nem az a fajta vagy, akit csak úgy félre lehet tenni.
Ajándékozom meg egy újabb félmosollyal, még végigsimítok az arcán is. Nem tudom, most mit akar, de igazán leszállhatnánk rólam, és lehetne ő a téma. Ő a lényeg, ő a cél, jelenleg minden ő. És zavar, hogy akadályoz, de közben izgat is az egész... Idegtépő.
- Az édes, szerelemre éhes kiscsajok - vigyorgok rá szemtelenül. - Ugyan már, nehogy megsértődj. Ez nem előítélet, csak tapasztalat.
Megvonom a vállam, amolyan "én már csak tudom" stílusban, de aztán inkább témát ugrok. Komolyan, még nekem esik. Vadmacska lesz ez... láttam én már az elején. Kis ártatlan maszk mögött, de ott van. És örülök, hogy sikerül kihozni belőle. Már csak egy-két dologra kéne rávenni, és elégedett lennék magammal, a helyzettel, vele is. Hogyhogy nem érti ezt meg?
Megint csak felvonom a szemöldököm, nem megy neki ez a cinizmus dolog. Nagyon rosszul csinálja. Ezért kap sütit és közben megtanítom majd rendesen is. Muszáj neki, így nem lesz érdekes... Jó, nekem az. Másoknak meg ne legyen.
Főleg ne a pincér csávónak, aki olyan áhítattal bámulja, majd kedvesen szól, hogy" hé, megy a széplány". Felfordulhatsz. Ő meg visszajöhet.
Egy pillanatig habozok csak. Hagyhatnám elmenni. Hagyhatnám, hogy kidühöngje magát, de akkor nem találnám meg legközelebb. Kétszer összefutottunk már véletlenül, a harmadikat nem akarom a sorsra bízni. Mert lesz harmadik. Eldöntöttem, hogy lesz, egy kis hiszti nem húzhatja keresztül a számításaimat.
- Héé, várj csak, Kicsilány.
Rohanok utána, hátrahagyva mindent, mert tök mindegy minden, ha egyedül kéne sütiznem. Nem is szeretem az édeset.
Elkapom a karját és minden (tudatos) erőszakosság nélkül magam felé fordítom.
- Most mi a baj? Miért tört ki megint a hisztid? Komolyan nem értem, miért nem jó neked semmi. Cukrászda, édesség, minden csaj szereti az ilyet!
Előveszem a legártatlanabb kiskutya tekintetem, és nagyon remélem, hogy ez meghatja annyira, hogy visszatopogjon velem. Ha nem... Inkább azt javaslom, hogy jöjjön. Mindenki jobban járna úgy.
- Gyere, azt kérhetsz, amit csak szeretnél.
Utolsó lehetőség, utána magam cipelem vissza.


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Mézes Falás   Hétf. Márc. 25, 2013 9:38 am



Susan & James

Egy biccentés és már lesek is oda az... öregasszonyhoz? Pár pillanatig még tartom magam, majd visszavonhatatlanul kitör belőlem a nevetés, pont egy időben az ő nevetésével. Igen, ő. Ki kéne már találnom neki valami rendes becenevet, ez így nem tetszik, még gondolatban sem tudom hogy szólítani. Arról nem is beszélve, hogy az a drága ő betű is elég félreérthető, pláne a helyzetet tekintve.
- Hányas számú sablonszöveg? - kérdezek vissza kihívóan. Nem fogom megadni magam, igazából nem is tudom komolyan venni ezt az egészet. Számomra mondhatni a legfontosabb, hogy kihasználjam az életem minden egyes percét, nem is hazudtolom meg... de nem fogom elkövetni azt a hibát, hogy bedőlök egy ilyen alaknak. Mert de, ebben igen is van veszteni valóm. Nem érdekel, hogy beleremegek -e az érintésébe, az sem érdekel, hogy itt pusztulok -e ketté amiatt, mert nem viszonozhatom. Nem fogom hagyni, hogy magába bolondítson. Mármint hogy még jobban.
- Nem vagyok szerelemre éhes - jegyzem meg csendesen. Erről viszont nem fogok vitát nyitni, nem is akarok rajta kattogni, semmi. Megint csak a családi... volt családi hátteremmel függ össze az egész. Amíg nem bízok eléggé valakiben, nem fogom a nyakába vetni magam. Így is annyira törékeny minden, annyira félek, hogy tönkreteszi valami... vagy valaki. Amíg itt van Iason, Hannah, Ernie és persze Justin, addig minden rendben van. Mellettük nem vagyok olyan magányos, elég, hogy van aki szeret. Szeretem, hogy szeretnek.
Mindegy is, azt hiszem erről egyikünk se szeretne beszélni. Most a süti van előtérben, illetve nem sokkal később a távozásom, ami elég sürgős lenne. Többek közt azért is, mert már most hallom az Idióta lépteit a hátam mögött, egy pillanat múlva pedig már érzem a kezét a karomon.
Ezt most tényleg komolyan gondolta?
Veszek egy nagy levegőt és a szemébe nézek. Hirtelen azt sem tudom mit mondjak, csak remélem, hogy maradt még türelme. Igaz, ha nincs, az úgy szint nem az én problémám - a végkifejlet ugyanaz.
- Nem tudok benned bízni. Csak ennyi - válaszolom csendesen, szinte suttogva. Tessék, most megkapja, amit akar. A megtört, sarokba szorított Susan néz rá, már ő tárja szét szerencsétlenül a karjait és fordul sarkon. Viszlát, drága.


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Mézes Falás   Hétf. Márc. 25, 2013 10:10 am


James & Susan


Nevet. Végre. Ennek pedig kimondhatatlanul örülök, mert oldja a feszültséget. Nem mintha én lettem volna a feszült, ő csinálja a feszkót, mindketten szenvedünk. Nem értem a nőket! Pedig annyi... annyi lehetőségem lett volna megtanulni őket kezelni, a tucat terméket már megy is, profin. De ez... ő... Kihívás. Szeretem a kihívásokat.
- Nem tudom, örülök, hogy ennyi megmaradt a "Hogyan legyünk macsók" óráról.
Villantok egy vigyort. Magam is tudom ám égetni, nehogy azt higgyük, hogy nem. Simán. Aki magával elfogult, nem tud másokat sem megszivatni rendesen. Ember, ember, teljesen mindegy, ki az.
Elhalványul a mosolyom, ahogy az arcához érek. Reagálna már valamit! Sosem voltam még ennyire türelmetlen és nem biztos, hogy ez az ő javát szolgálja... Ki fogok borulni, ha nem kapom meg, amit akarok. Ez élvezetes, de egy idő után betelik a pohár. Ne feszegesse a határokat...
Megköszörülöm a torkom, azt hiszem, ez most nem talált. Pedig majdnem rímelt is! Francba. Érzékeny téma, megértő pillantást érdemel. Ha akarja, én meghallgatom. Beszélni nem fogok, az érzelgés nem az én terem. Soha nem is volt, nem is lesz az. De róla mégis azt gondolom, hogy vágyik a szeretetre... Amit nem feltétlenül tőlem kapna meg. A hideg kiráz a szerelem gondolatától is, és ez egy pillanatra elbizonytalanít. Képes lennék pofára ejteni valakit, akit most kezdek megismerni, a nevét sem tudom, de nagyon tetszik? Persze, gátlástalanul. Ezt csinálom már évek óta.
Inkább eltűnök a színről, hozok sütit, pirospont nekem. Pirospont járna, ha ez az idióta csávó keresztbe nem húzná a számításaim. Utálom az ilyen pasasokat. Mindig csak azt nézik, ami a másé. Persze, nekik nem jut csaj. Meg is értem. Mi ez a ruha? Borzalom. De a Kislány most merre fut?
Az biztos, hogy én utána, elkapom és nem úgy reagál, amire számítottam. Semmi kapálózás, semmi hevesség, csak ez a hideg nyugalom... Hová tűnt a vadmacskám? Ki ez? Miért csinálja ezt? Gyere, inkább pofozz meg, csak ezt ne csináld, édes!
Ezúttal hagyom elmenni. Az volt a terv, hogy ha kell, visszacipelem, de így... Nem tud bízni bennem... Ki kérte, hogy bízzon? Én biztosan nem. Ne bízzon bennem, mert megbánja. Én csak szórakozni és szórakoztatni akartam a magam kis egyszerű (néha annyira azért mégsem) módján.
Ökölbe szorul a kezem, amint visszafordulok. Ezért most kizárólag csak egyetlen felelős van... És nemsokára már nem fog olyan önelégült fejjel álldogálni a pult mögött...


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Mézes Falás   



Vissza az elejére Go down
 

Mézes Falás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Üvegházak
» [Miniboss] Chocobo Faló

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
FEEL THE DIFFERENCE :: Befejezett, lezárt játékok-