HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
» Lin & Cole kalandjai a szárnyas vadkanban
Pént. Jún. 13, 2014 10:28 pm by Belinda Wictikers

» Kiruccanás az erdőbe - Cole & Lin
Hétf. Május 19, 2014 7:08 am by Belinda Wictikers

» Huuu, ugye megijedtél? ~Leah&Mason~
Szomb. Május 17, 2014 8:51 am by Leah Winter

» Hayley & Seth - Folyosók
Pént. Ápr. 25, 2014 12:58 am by Vendég

» Találj rám
Csüt. Ápr. 24, 2014 1:11 am by Hayley-Rose Mallory

» Nickole & Eric - Tiltott Rengeteg
Szer. Ápr. 23, 2014 9:15 am by Nickole Smith

» Audrey & Hestia - Három Seprű
Kedd Ápr. 22, 2014 5:20 am by Vendég

» Mason & Amy - Szellemszállás
Hétf. Ápr. 21, 2014 8:48 am by Vendég

» Cole & Hestia - Hálókörlet
Pént. Ápr. 04, 2014 9:48 am by Vendég

» Csillagvizsgáló
Csüt. Márc. 27, 2014 5:59 am by Vendég


Share | 



 

 Három Seprű

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
avatar Tanár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 217
ϟ Reagok : 87
ϟ Felvétel időpontja : 2012. Apr. 28.


TémanyitásTárgy: Három Seprű   Vas. Ápr. 29, 2012 8:53 am

***


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Három Seprű   Hétf. Jún. 04, 2012 11:44 pm


she will be loved
A kezeim a nadrágom zsebébe mélyesztem és úgy baktatok szép, lassú tempóban Roxmorts felé. A Napon már látszik, hogy lassan kezdi unni, hogy megint már órák óta fent van az égen és inkább lebukna már, hogy egy picit pihenhessen. Nem kimondottan érdekel, hogy lassan kezd sötétedni. Nem vagyok az a fajta ember, aki berezell, hogy ha sötétben kell hazamennie. Különben is. Egy Zambini nem fél a sötétségtől, egy Zambini a sötétségben él. Ezt a mondtatot tessék úgy értelmezni, hogy nem az agyi állapotomra értem a sötétséget. Inkább arra a valamire, ami körülvesz minket. Zűrös ügyletek és ki tudja honnan szerzett, mocskosul sok galleon. De én ezt így szeretem. Annyira unalmas, amikor mindent tudsz a másikról. Semmi izgalom nincs a kapcsolatban, mivel tudod, hogy hol szerezte azt a kis heget a mellkasán vagy hasonlók. Abban biztos lehet mindenki, hogy rólam ugyan nem fog tudni mindent, soha.
- Zambini ... - a hangra felkapom a fejem és a lábam, illetve a kövek rugdosásáról a figyelmemet az előttem álló sötétszőke hajú fiúra szegezem. Egy sóhajtás keretében oldalra billentem a fejem és negédesen elmosolyodok.
- McLaggen ? - fogalmam sincs, hogy mit akar. Bár van egy sejtésem, hogy a közeljövőben megrendezendő Griffendél-Mardekár meccsről fogok hallani jóslatokat. Bárcsak itt lenne Max, akkor köthetnénk egy rögtönzött fogadást.
- Csak figyelmeztetlek, hogy készítheted a zsebkendőidet, mert nagyon csúnyán el lesztek verve. Sőt, ezt átadhatod a többi zöldikének is. Már előre sajnállak titeket - nevetve csóválom a fejem a szavai hallatán. Én nyertem volna, most biztosan gazdagabb lennék egy korsó vajsörrel.
- Nem tán Trelawney professzor posztjára akarsz törni ? Tudod, biztosan sok jóst keresnek a világban ... De szerintem, még kicsit csiszolni kellene az előadásmódodon - az ujjaimmal az államat dörzsölöm, miközben végigpillantok rajta - Nem volt annyira megnyerő. Talán ha egy kicsit mélyebb hangon mondtad volna, akkor egy secundum erejéig elbizonytalaníthattál volna, így viszont .. semmi - színpadiasan felsóhajtok és ellépek mellette, de két lépés után megállok és hátrafordulok,
- Komolyra fordítva a szót, mindig elcsodálkozom azon, hogy hogy lehetsz ennyire naiv. Három, maximum öt percet adok neked, hogy bírd a seprűn. Utána majd egy gurkóval fogsz közelebbi kapcsolatot ápolni. Örvendtem .. - felemelem a mutatóujjam, amikor látom, hogy szóra nyitná a száját - Ne, ne is mondj semmit.
Innentől kezdve nem hallom amit mond, mivel a gondolataim valahol teljesen máshol járnak. Eszembe jut, hogy most kezdem nemsoká az utolsó évemet a Roxfortban. Ami azt jelenti, hogy egy teljes tanévem van még hátra, mielőtt el kellene vennem Scarlettet. Az egyezség úgy szól, hogy a tanév vége után megtartjuk az esküvőt. Vegyes érzések kavarognak bennem a gondolatra, hogy férj és feleség leszünk. Nem ez szerepelt a jövőbeli terveimben. Még vagy tíz évig váltogatni akartam a nőket az ágyamban. Sőt, mi több nem is akartam senkit se feleségül venni. Leszámítva Grangert, de az is csak másodikban volt. Hála az égnek, már elmúlt a lány iránti rajongásom. Még csak az kéne, hogy egy Weasly ivadékkal harcoljak.
Roxmortsba érve nincs sok kedvem egyedül császkálni. Abban biztos vagyok, hogy Zonko Csodabazárában nem találnék olyan embert akivel szívesen eltölteném a nap hátralevő részét, így a Három Seprű mellett döntök. Lassú és magabiztos léptekkel sétálok a pulthoz, szét sem nézve, hogy kik vannak itt még rajtam kívül.
- Egy vajsört - vetem oda a pultosnak, majd lassan végigjártatom a tekintetem a jelenlevőkön. Végül megpillantok egy szőke hajkoronát. A tulajdonosa egyedül ül az egyik legtávolabbi asztalnál. Önkénytelenül mosolyodok el és visszafordulok a pultoshoz - Legyen kettő - Azzal az árát a pultra csapom és ha megkaptam a söröket, megcélzom Scarlett asztalát.
- Nahát, Blackwood... Nem gondoltam volna, hogy itt futunk össze - felöltöm azt a vigyoromat, ami mindig is idegesítette a lányt és leülök a vele szemben levő székre, majd az egyik sört eléje tolom - Azt hittem te jobban pártolod a klubhelyiség csendes magányát ...
to : scarlett | words : xxx | notes: nem a legjobb, de csók


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Három Seprű   Csüt. Jún. 07, 2012 5:06 am


BLAISE & SCARLETT

Hárman sétáltunk a délutáni napsütésben Roxmorts felé. Középen Lien sétált, hosszú haját kontyba kötötte, és vidáman csacsogott. Első óta a leges-legjobb barátnőm, bár mostanában kicsit eltávolodtunk egymástól. Mellette Simon sétált a Griffendél ügyeletes hatod éves szívtiprója, és Lien majdnem pasija. És ott voltam én a felesleges harmadik, gyertyatartó. Őszintén szólva nekem semmi kedvem nem volt eljönni erre a bizonyos találkára, de a barátnőm kérte, nekem pedig nem volt szívem nemet mondani neki. Amúgy is mostanában Lien és én nem vagyunk olyan jóban. Simon teljesen megváltoztatja a lányt. Régen annyira szerettem, mert közvetlen volt, kedves, csacsogós, és nagyszájú, ma már inkább egy nagyképű, kisebbség komplexusos, csak magával törődő, megfelelési kényszerben szenvedő lány lett. Lassan kezd hasonlítani a nővéremre. Reggelente sokkal több időt tölt a fürdőben, és csak magával foglalkozik. Fel szokott kelni, már öt órakor, és még hétkor is bent van, mi többiek pedig az alsóbb évesekhez járunk át készülődni. Persze ez írtó ciki, de eddig senkinek sem sikerült beszélnie Liennel. Egyszer megpróbáltam, úgy két hete, amikor már elegem lett belőle, de a beszélgetésünk veszekedésbe fulladt. Én elmondtam neki, hogy ne barátkozzon Simonnal, mert rossz hatással van rá, és hogy kezd nagyon elszállni magától, és egy srác miatt nem kell ennyire megváltoznia, és hogy kezd nagyon hasonlítani Rebeccara. Erre ő nagyon mérges lett rám, csapkodni kezdett, és üvöltözni, olyanokat mondott, hogy én csak féltékeny vagyok rá, mert neki lehetősége van a szerelemre, nekem meg nincs. Azt is mondta, hogy borzalmasan undok vagyok, és sokkal jobban illek Blaise-hez mint én azt gondolnám, mindketten pökhendi aranyvérűek vagyunk.. Még mondta volna tovább a negatívumokat, de én sírva elrohantam. Ezt nem vártam volna tőle! Azóta nem is beszéltünk egyetlen egy szót sem, csak megkért, hogy kísérjem el, bár nem értem miért kell jönnöm, amikor még egy szót sem szóltam, csak csendben sétáltam mellettük, és a kavicsokat néztem.
-Scarlett már megint úgy mész!- A nevemre felkaptam a fejemet, és zavartan néztem a barátnőmre, aki komolyan nézett vissza rám. Elnéztem mellette Simonra aki meg hangtalanul nevetett.
-Tudom, de tudod, hogy nem tudok máshogy menni!- Ráztam meg szomorúan a fejemet. Tényleg mindig furán megyek, egészen kicsi koromban ragadt rám. Mindig kissé lábujjhegyre, féltalpra emelkedek, és úgy megyek. Elég fura, bár a pasiknak tetszik. Mindegy. Körbenéztem, hátha látok ismerőst akihez odacsapódhatok, hogy ne kelljen a két szerelmessel lennem, de senki ismerős nem volt a közelben. Az ajkamba haraptam, és megpróbálkoztam a lehetetlennel. Hazudni. Nem tudok jól hazudni, mert nem vagyok jó színésznő, de semmi kedvem itt lenne, velük. Zavartan lenéztem a kígyós órámra, és próbáltam úgy tenni mint aki meglepődött.
–Már ennyi az idő? Ne haragudjatok, de most mennem kell! Rebeccaval kell találkoznom! Lien egy óra múlva a Három Seprűben? – Néztem fel a számat rágcsálva.
~Csak vedd be! Kérlek szépen hidd el!~
[i]-Oké! Persze.. persze, majd ott találkozunk!-[i] Mosolygott rám, én pedig megkönnyebbülten siettem el a Három Seprű irányába. El sem hiszem, hogy Lien ezt komolyan elhitte. Fejlődök, látványosan fejlődöm. Nem hiszem el, hogy a legjobb barátnőm elhitte.
Még mielőtt utánam szólhattak volna, elsiettem Roxmorts utcáin, és gondolkodás nélkül benyitottam a Három Seprűbe. Körbenéztem, és a pulthoz sétáltam.
- Jó napot! Egy vajsört kérnék! – Halkan és zavartan beszéltem, a pénzt pedig előre a pultra raktam. Nem szeretem az ismeretlen embereket, valamiért nagyon bizalmatlan vagyok velük szemben, ezért mindig halkan és zavartan beszélek.
Szó nélkül ültem le egy asztalhoz és csendben kortyolgatni kezdtem a vajsört. Két kortyot ittam belőle, aztán meg mintha a nevemet hallottam volna, gyorsan hátrafordultam, és ügyesen levertem a vajsörömet, ami az asztalra ömlött. Még mielőtt rám folyhatott volna az egész gyorsan felugrottan, és a pálcámat előkapva eltakarítottam mindent. Lehajtott fejjel ültem vissza a helyemre, és egyfolytában az órámra pislogtam. Liennek lassan itt kéne lenni!
Már épp menni készültem amikor valaki az asztalomra rakott két vajsört, és a nevemet mondta. Fel sem kellett néznem, csak a hangját hallottam, és már is tudtam, hogy Blaise az. Most semmi kedvem nem volt a gonosz megjegyzéseit, és a bunkózását hallgatni, de nem zavartam el, csak mélyet sóhajtottam.
–Szia!- Néztem föl rá, és rögtön el is pirultam, inkább gyorsan lehajtottam a fejemet. Nem hiszem el, hogy ilyen hatást tud bennem kelteni, pedig ezt a vigyorgását kifejezetten utálom!
Az elém túrt vajsört közelebb húztam magamhoz, és a nyakát bámulva visszaszóltam.
–Nem tudom, hogy nálatok a Mardekárban hogy szokott lenni, de nálunk a klubhelység sosem csendes!- Vontam meg a vállamat, és megköszörültem a torkomat. A hangom mindig rekedtes, ha ennyi ideig nem szólok..
Zavartan belenéztem Blaise szemeibe, és rögtön eszembe jutott, hogy miket mondott azon a vacsorán náluk. Miután kiment az ebédlőből, én is elkéredzkedtem, és a mosdóba mentem ahol magamban szomorkodtam, kisírtam a szememet, és hánytam. A túl sok stressz teszi ezt a gyomrommal. Végül akkor este még visszamentem és magamba tömtem egy tortaszeletet.
Soha nem fogom elfelejteni amiket mondott, mert rosszul esett. Engem könnyű megbántani, meg amúgy is nem kellett volna az orrom alá dörgölnie!


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Három Seprű   Szer. Jún. 13, 2012 5:44 am


she will be loved
Őszintén szólva, nem értem, hogy mit akarnak az ilyen McLaggen félék elérni, azzal, hogy felesleges és nevetséges dolgokkal fárasztanak le, olyan fontos és értékes embereket, mint jómagam. Persze-persze, az nem gond, hogy ha bizakodnak egy picit és azt hiszik, van, illetve lesz esélyük legyőzni a Mardekárt. Azt a Mardekárt, amiben többek között én is játszom. A statisztika nem ezt mutatja. Jó, mondjuk, azt nem kell nézni, hogy amióta Potter is benne van a Griffendél csapatában, kissé feléjük billent a mérleg, de a Potter előtti időket nézve, igenis az én házam vezeti azt a bizonyos győzelmi listát. Tehát, ha mondjuk egy Katie Bell vagy egy Demelza Robins jönne hozzám kérkedni, a házának kviddics csapatával, azt még szó nélkül elviselném. De, hogy egy bájgúnár, McLaggen… Könyörgöm… Az őrzői teljesítménye nem éppen a sikerességéről híres. Csak a szája nagy. Az ilyet legszívesebben megverném, vagy legalábbis egy Imperiatus-átok alatt arra kényszeríteném, hogy elképesztő módon megalázza magát. De jó is lenne…
azonban egy Zambini nem kérkedik az erejével, ha nem muszáj. Erre kell, hogy emlékeztessem magam, amikor az elköszönésem után visszaszól. Elégedettséggel tölt el, hogy megint sikerült elnyerni az utolsó szó jogát. Azt hiszem, végre valahára kezd feléledni bennem az apámtól örökölt, hidegvér. Ez pedig igencsak bíztató.
A Három Seprű azon helyek közé tartozik, ahol a magamfajta Mardekáros fenegyerekek szeretnek megfordulni. A pultosok rögtön tudják, hogy nem érnek azzal sokat, ha elkezdenek arra hivatkozni, hogy még fiatalok vagyunk ahhoz, hogy kiadják az erősebb italokat. Bár, ugye ez már rám nem vonatkozik. Így gyakran élvezem ki a korom nyújtotta lehetőségeket. Egy felelősség teljes felnőtt férfi. Milyen szépen is hangzik. Kár, hogy teljes mértékben nem igaz rám.
A kikért sörök után terepszemlét tartok. Látom, amint egy barna hajú lány, aki valami Bernadett vagy Clair lehet – női nevek terén, sőt úgy általában az emberek neve terén nem voltam és nem is vagyok, valami profi – lelkesen integet, hogy csatlakozzak az asztaltársaságához. Most, azonban semmi kedvem nincs alsóbb éveseket elcsábítani egy-egy jól időzített, sármos mosollyal vagy pár bókkal. Az idétlen nevetésükről nem is beszélve. Esküszöm egyes lányokkal csak annyi a probléma, hogy beszélni is tudnak. Tökéletes alak, szép arcocska és idegesítően vékony hang. Gyilkos tud lenni és nagyon gyorsan megöli a hangulatot. Szerencsémre azonban Scarlett is itt van, így a tudta nélkül megment pár negyedéves lánytól. Fogalmam sincs, hogy ő vajon mennyire örül a jelenlétemnek. Tény, hogy nem vagyok vele a lehető legkedvesebb. Bár a tulajdonságaim közül, a kedvesség mindig is hiányzott. Scarlettel, azonban az átlagnál is tudok bunkóbb lenni. Amit nem feltétlen magának köszönhet… Inkább az anyámnak. Azzal, hogy eldöntötték helyettem, hogy el kell vennem feleségül, valahogy az ellenséges oldalra rakták nálam, egy nemkívánatos személynek.
- Ezt nem gondoltam volna – felvont szemöldökkel pillantok rá. Őszintén szólva sosem érdekelt, hogy a többi ház milyen élettel rendelkezik. Abban biztos vagyok, hogy egyik sem közelíti meg a Mardekárt, semmilyen tekintetben.
- De mesélj, hogy vagy? – kényelmesen hátradőlök a széken és kortyolok egyet a sörömből, miközben a tekintetemet le nem veszem az előttem ülő lányról. Igazából nem értem, miért vagyok vele olyan, amilyen. Szép és kedves. Annyira az ellentétem belülről, hogy arról könyveket lehetne írni.


to : scarlett | words : xxx | notes: nem a legjobb, de csók
[/quote]


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Három Seprű   Kedd Jún. 19, 2012 7:13 am


BLAISE & SCARLETT

Türelmetlenül pislogtam a karórámra egyre sűrűbben. Imádom ezt az órát! Meseszép, egy kígyó ami a saját farkába harap, ez jelképezi a világ végét, és a kezdetét, mint a Blackwood címerben is. Azért kaptam ezt az órát az apámtól a tizenhetedik születésnapomra, hogy soha ne felejtsem el ki vagyok, és honnan jöttem. A név kötelez! Azt hiszem az első mondat, amit az aranyvérű gyerekeknek megtanítanak. Mindig mindenhol úgy kell viselkedned, hogy ne hozz szégyent a családodra. Az aranyvérűeket amúgy is mindenki felismeri, már csak a viselkedésük miatt is, pedig szerintem nem borzasztó! Mindenki azt hiszi, hogy aranyvérűnek lenni inkább átok, mint áldás, pedig ez sosem volt így! Vannak negatív dolgok, de vannak pozitívumok is. Például, hogy az ember bármit megvehet, mert annyi galleon nyomja a széfeket, hogy az már a széfajtónak kínzás! Aztán ott van az, hogy mindig megkapod amit akarsz, mindenki ismer, sőt félnek tőled, és egy csomó rokonod van! Az aranyvérűek mind rokonok! Minden bálra hivatalos vagy, és minden rólad szól a saját társasági körödben. Egyszóval maga a tökéletesség.
Megpiszkáltam a kígyó szemét az órámon, és körbepillantottam, hátha mégis itt van a barátnőm, csak esetleg elkerültük egymást. Hiú ábránd, nem sok esély van arra, hogy ne tűnjön föl, vagy esetleg én neki. Megakadt a szemem pár Mardekáros bandán, akik a legnagyobb zajt csapták, de igyekeztem nem velük törődni. Pár évvel ezelőtt még Rebecca is hozzájuk tartozott, és előszeretettel kritizált nyilvános helyeken, így azok a Mardekárosok akik ismerték Becca-t mindig megtalálnak, és kikészítenek. Ez persze csak itt vagy a Roxfortban van így, mert ha esetleg meglátogatnak minket a nyáron akkor máshogy viselkednek. Ilyenkor próbálom figyelmen kívül hagyni, de általában nem megy. Még szerencse, hogy most nem vettek észre, inkább gyorsan elfordítottam a fejemet. Na nem mintha engem nehéz lenne észrevenni! Rajtam kívül még két szőke hajú lány tartózkodik itt. Az egyik egy harmadéves Hugrabuggos lány a másik pedig a hatodéves Arabella. Mardekáros hercegnő, aki az egyik legnagyobb ellenségem. Igaz ő félvér, de a családja azt hiszi magáról, hogy tisztavérű. Meglehetősen sok pénzük van, és Bella-t mindenki körül ugrálja. Mindenki oda meg vissza van érte, pedig szerintem nem is olyan szép, inkább ijesztő. A szőke hajához a nagy kék szeme, meg a barnás bőre…
A gondolataimból Blaise rázott ki. Hirtelen megjelent az asztalomnál és se szó, se beszéd csak leült ide. Zavartan körbepislogtam, hogy mennyien figyelnek ide, kicsit meglepő, hogy nem gúnyolódik, pedig ő is szokott. Igen még ő is ismeri Becca-t, és talán Blaise az egyetlen, aki a legtöbbször hallotta, hogy a nővérem miként próbál földbe tiporni.
Sóhajtva pillantottam föl rá, és próbáltam nem nagyon zavarban lenni, ami az ő közelében szinte lehetetlen. Túl jó pasi ahhoz, hogy ezt figyelmen kívül lehessen hagyni.
–Hát akkor most már tudod, hogy nem csak tanulni szoktunk!- Vontam meg a vállam, és figyelem elterelés képen beleittam a vajsörömbe.
–Köszi a..- Nem fejeztem be a mondatot csak a tőle kapott italra néztem.
–Jól csak… csak a barátnőmet várom akinek már egy órája itt kéne lennie! De ő most a barátjával van, és rólam megfeledkezett!- Ráztam meg csalódottan a fejemet, és visszatűrtem a helyére a hajtincseimet. Magam is meglepődtem rajta, hogy milyen nyílt is vagyok vele, de ha egyszer ő lesz a férjem akkor ezt is el kell kezdeni valahol.
–A Mardekáros barátaid mit fognak gondolni? Én Hollóhátas vagyok! – Néztem rá szomorú pillantással. Még mindig él bennem az emlék a náluk eltöltött vacsoráról. Aznap este nagyon megbántott, bár szerintem ő nem is tud róla.



Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Három Seprű   Vas. Okt. 07, 2012 5:53 am



I hope you'll takin' care of me…

Egyszer volt, hol nem volt… szeretem is Roxmortsot. Szeretem is, de nagyon is, főleg a Mézesfalást, a Szellemszállást, Zonkót is a bazárjait, na és persze a Három Seprű nevű kocsmát. Igaz, fiatal vagyok, de érdekes módon mégis kiszolgálnak vajsörrel. Lehet, hogy azért, mert mindig van velem egy idősebb ismerősöm, és ráveszem, hogy nekem is vegyen, olyan ínyencséget. Természetesen kifizetem a sajátomat, csak vegyék meg nekem.
Ma is, mikor lementem a faluba, és már bejártam mindent, és felvásároltam a fél édességboltot, elhatároztam, hogy kerítek valakit, aki éppen a Három Seprűbe szeretne menni, és pont az én társaságomra vágyik. Jó, nem vágyik, de akkor is a nyakában fogok lógni, hogy legyen velem olyan kedves, aranyos, és megértő, hogy vegyen nekem vajsöröcskét. A cuki tekintetemnek, meg az ellenállhatatlan szemeimnek úgy sem tud senki sem nemet mondani. Előbb, vagy utóbb mindenki megtörik, s legalább egy korsóval vesz nekem. A baj ott kezdődik, hogy ilyenkor soha, senkire nem akadok, és kénytelen vagyok valami üdítőt venni a Három Seprűben. Vagy a Madam lesz olyan kedves, és megszán engem egyel, csak ne mondjam meg senkinek sem, hogy tőle kaptam. Na persze, mintha elrontója lennék a jónak, hiszen, ha beköpöm, akkor magamnak is rosszat teszek vele, mert nem fogok többet kapni tőle, s én megveszek, ha nem ihatok. Nem sűrűn, –jobban mondva, engedéllyel– jövök le Roxmortsba, de olyankor mindig jól esik, egy korsó zamatos vajsör.
A Szellemszállás felől sétálok visszafele, mikor egy ismerős személy hátát pillantom meg. Elmosolyodom, hiszen a sok sétának meg lett a gyümölcse. Találtam valakit, aki tuti biztosan vesz nekem inni, még be sem kell vetnem a gyermeki arcocskámat. Elteszem az édességet a zsebembe, nekikészülök, és egy iramban kezdek el futni, majd mikor Iason mögé értem, elrugaszkodom a földtől, és hátára ugrok.
– A kisebbet már észre sem veszed? Nem szép dolog ám. –nevetve kapaszkodtam, hogy le ne pottyanjak a hátáról. Megkérdeztem tőle, hogy hova tart, és a válasza pont kapóra jön nekem. Szóval Iason is éppen iszogatni megy. Szuper, vehet nekem vajsöröcskét. A hátáról, természetesen eszemben sincs leszállni, picit még fáj a lábam a múltkori kalandom után, így kihasználom, hogy Ő itt van, és cipeltetem magamat. Lehet, hogy ezt még meg fogom bánni, de nem érdekel.
Mikor beérünk, és a bejárattól legmesszebb asztalhoz ülök le, ameddig Iason lesz olyan kedves, és kikéri az innivalókat. Ameddig vissza nem ér, addig az ajtót fürkészem, bár nem igazán kellene azzal törődnöm, hogy ki jön be, elvégre nem félek én senkitől sem. Meg tudom, hogy a Bratyesz megvéd, ha kell. Mindig is megtette, és ezért is bírom én Őt annyira. Amint megkapom az italomat, körülbelül a negyedét le is iszom belőle, a habbajszommal meg nem törődöm. Ha letörlöm, úgy is lesz másik, amikor inni fogok, feleslegesen nem mozgatom a kezemet.
– Szóval, mi újság veled Iason? Régen beszéltünk. –kíváncsian mosolyogtam. Nem is emlékszem, hogy utoljára mikor beszéltünk két szónál többet. Talán egy hete, de akkor is elrángattak mellőle. Most, viszont nincs itt senki ismerős, aki miatt fel kellene kelnem, hogy itt hagyjam Iasont. Újra kortyolok egyet a vajsörömből, ameddig a válaszomra várok.

TAG: Iason║SZAVAK: 506║MEGJEGYZÉS: Ez egy emlékezetes játék lesz, azt hiszem Very Happy


Made by @SCOTTEE




A hozzászólást Scott Tyriq összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Okt. 13, 2012 12:23 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Három Seprű   Hétf. Okt. 08, 2012 3:03 am







;; Scott

Egy fiú mellé férfi kell, hogy megtanítsa, mit jelent férfinak lenni.





Nem is tudom mi vett rá, hogy se szó se beszéd elhagyjam a kastély biztonságos falait és megint elsétáljak Roxmortsba. Szerettem egyedül csatangolni, céltalanul és csak kedvtelésből rágyújtani egy cigire hisz senki sem ismer annyira, hogy otthon beköpjön vagy mondjuk olyan diák társammal találkozzak aki nem tudja rólam milyen szokásaim vannak. Elviekben senki sem tudott megdorgálni amiért én Iason Arthur Mallory úgy döntök, hogy egy hónapban legalább egyszer a káros szenvedélyemnek hódolok be. Sajnos ez nem a szüleim számára életveszélyes gördeszkázás, hanem a mugli ivadékok által kedvelt cigaretta használata. A szüleim nem tudnak róla, Saraht meg alapból elkerülöm, hogy ne legyen mit mondania a szüleimnek, Jeremiahban megbízok, ő nem Sarah és ez jó. A velem szembejövőket meg nem érdeklik, hogy mit teszek, mert számukra, mintha természetes látványt nyújtanék. Nem nagy szám, ha valakit cigizni látnak, inkább ha nem látnak úgy. A makulátlan és tiszta külsőt bemocskolja a puszta igazság, amit talán Sarah akar elmondani a világnak, mert ő látja és tudja milyen vagyok. Az álarc mögé bújt énemet ismeri, aki nem játssza meg magát, nem akar kedves lenni senkihez, mert hozzá sem kedves senki és belefáradt abba, hogy rengeteget ad, de keveset kap. Csak egy pillanatig rémesnek tűnt olyannak lenni, mint amilyen kis buta gyerekként voltam, azt hiszem örülhetek, hogy sikerült megkomolyodnom és nem egyből neki ugrani a húgom nyakának, kiabálni vele na meg a világ legszörnyűbb teremtésének nevezni őt. Úgy vélem, ha levegőnek nézem, nem köszönök neki a folyóson, nem keresem a társaságát akkor jól megleszünk. Elkerülöm és… na igen Scott Tyriq a hátamra ugrik. Legszívesebben nevettem volna rajta egy jót, ahogy kapaszkodik belém, de elterveztem, hogy én ugyan nem fogom őt fogni. Ő a potyautas, hát kapaszkodjon meg belém. Ja, míg el nem felejtem, mire ő ráugrott volna az én hátamra addigra én már régen elszívtam a cigimet.
– Hm, kapaszkodj meg öcskös, ha nem szeretnél leesni, mert most a Három Seprűbe megyünk.
A Tyriq ikrekben mindig láttam valamit, annyira csintalanok voltak, hogy felkeltették az érdeklődésemet. Nem tudom, hogy Scott vagy Jake haverkodik a kis Mardekáros töpörtyűvel, de vicces ahogy túljárnak az eszünkön.
A hátamon cipeltem őt egészen addig míg meg nem érkeztünk a Három Seprűhöz, ahol aztán lemászott a hátamról. Ma elterveztem, hogy megleckéztetem a kis Scottot amiért élő fuvarozó busznak nézett, a hátamat meg ülésnek. Már tudtam, hogyan is tehetném és nem kell sokáig tervezgetnem, hogy véghez vigyem mindazt amit szeretnék.
Bementünk, ő helyet keresett én meg addig két vajsört vettem. Mit tehettem volna? Olyan hízelgően nézett rám… én meg utálom, ha hízelegnek valami olyan miatt amit szívesen is megtennék. Leültem szembe vele és odaadtam neki a vajsörét.
– Egészségedre kölyök! – mondtam miután belekóstoltam a vajsörbe. Kezdetben nevetséges volt őt így látni, de egy megérzés segítségével elképzeltem azt, hogy én most pont így nézhetek ki.
– Mallory vagyok, mindig van mit tennem és a lehető legjobban érezném magam, ha egy vöröske nem köpne nap, mint nap a levesembe. Amúgy most kivételesen csak unatkoztam és egyedül eljöttem ide. De te mit keresel itt egyedül? Na és hol hagytad a kis barátodat? – elégedetten háta dőltem a székemben és arra vártam, hogy válaszoljon. Az igazat megvallva tényleg régen szántam időt a csöppségekre, a folyóson szinte észre sem vettem őket, na meg beléjük sem akartam kötni.
Úgyis ez az utolsó évem, legalább szép emlékeik legyen rólam.
– Ja, a vajsört nem kell kifizetned, egy Mallory nem olyan, hogy kicsiktől pénzt fogadjon el. – na jó, lehet részben jó pofiztam, mert az ő szülei aurorok, akárcsak a bátyám. A saját imidzsemet is növelnem kell, azzal, hogy 'jó’ vagyok hozzá."
written by Iason


| Tag: Scott | Words: 590 szó | | Notes: Azt a... hát ez nem semmi. Már előre várom, hogy mi sül ki belőle Razz |





Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Három Seprű   Hétf. Okt. 08, 2012 8:52 am



I hope you'll takin' care of me…

Szeretek potyautas lenni, főleg Iason hátán, mert tudom, hogy Ő soha nem dobna le magáról. Igaz, nem fog, ezért mindig nekem kell csimpaszkodni a nyakán, és a lábaimat valahogy úgy tenni, hogy ne legyek annyira nehéz, de mégis fenn maradjak. Most is ez történt, meg sem lepődök már ezen, de azon viszont igen, hogy szó nélkül visz magával a Három Seprűben. Még egy olyan tulajdonsága, amiért kedvelem. Sok jó tulajdonsága van, s a kedvesség az egyik közülük. Tavaly is olyan sokat segített rajtam, mintha az Öccse lennék, pedig meg sem érdemeltem. Kihúzott a bajból, amikor kellett, és nagyon is hálás vagyok neki, csak egy baj van. Kevés időm van meghálálni azt a sok jót, amit velem tett. Vagy, éppenséggel nem is igyekszem, mivel most is én utazom a hátán, és ez nem valami nemes gesztus. De én élvezem, és vigyorogva nézelődök, mert olyan jó, egy kicsit magasabbnak lenni. Így legalább észrevesznek a nagyobbak is, s nem taposnak végig rajtam, mint valami akadályon.
– Kapaszkodok, nem kell féltened. –vigyorogtam rá, bár Iason ezt nem láthatta, hacsak nem fordult hátra, és nézett rám. De ezt kötve hiszem, akkor nem látná, hogy merre megyünk, és valakibe beleütköznénk, vagy éppenséggel egy épületnek mennénk. Az meg egyikünknek sem lenne jó. Bár, belegondolva, én élvezném, mert engem nem érne sérülés, csak Iason feje koppanna egy nagyot.
Sikeresen beérünk a Három Seprűbe, és máris letámadom a kedvenc helyemet. Elég távol van a bejárattól, s én is eléggé pöttöm vagyok, itt meg nem vesznek észre, ha nem figyelnek eléggé. Innen tudom 'kémleli' a terepet, és rendszerint olyan dolgokat tudok meg, amiket egyáltalán nem kellene, és így mindig van egy ütőkártya a tarsolyomban. Legyen szó bárkiről is, nagyjából mindig tudok olyat az illetőről.
– Neked is! –láttam, hogy nevetésre áll a szája, és tudtam is, hogy azon akar nevetni, hogy bajszom van, de Iason sem panaszkodhat, hiszen neki is akad, sőt! Neki valahogy viccesebben áll, mint nekem, de leszek kedves, s én sem nevetek rajta, bár megtehetném.
– Nick valamerre elveszett, vagyis ahogy állítja, Számmisztikát tanul. Én meg édességhiányban voltam, s muszáj volt lejönnöm, hogy fel tudjam tölteni a készleteimet. Meg persze kellett pergamen, s tinta is, csak azt nem vettem meg, mert megláttalak, és jobbnak láttam, ha inkább kihasználom az alkalmat. –vigyorogtam, mint a tejbe tök. Ha elmentem volna még megvenni a dolgokat, akkor biztosan elvesztem szem elől, és akkor nem kaphattam volna vajsört. De az is lehet, hogyha később betértem volna ide, akkor bent találom. Viszont, felesleges rágódni azon, hogy mit nem tettem meg. Így biztosan kapok vajsört, s most már csak ez érdekel, más nem.
Iason szavain elmosolyodtam. Kedves tőle, hogy nem kell kifizetnem az italom, –aminek már a felét megittam– de úgy tartom tisztességesnek, hogy a következő kört, majd én fizetem, s így egálban vagyunk. Igaz, legtöbbször csak egyet iszom, de most valahogy megkívántam a többet, és úgy hiszem, a mai találkozóm Iasonnel elég hosszúra fog sikerülni, és egy vajsör nem húzza ki addig. Muszáj lesz legalább még egyet, legfeljebb kettőt innom.
– Rendben, de a következő kört én fizetem. Ha megéheznénk, akkor tudok adni csokit, meg mentolos egeret, bár ezek nem nagy kaják. Itt nem lehet valami ételt kapni? –kíváncsian kérdeztem, bár őszintén szólva nem érdekel, mert még nem vagyok éhes, és gondolom, ha panaszkodok, akkor biztosan vissza fogunk menni a suliba enni. De azt nem akarom, akkor megint elszakadunk egymástól, s azt sem szeretném. – Ahm, nehéz az utolsó év? –igazából nem tudtam mi mást kérdezni, csak a tanulás jutott most is az eszembe. Ajj, Hollóhátas ártalom. El is terelem a gondolataimat azzal, hogy megiszom a maradék italomat, s a habbajszomat a pulcsim ujjába törlöm, és elnyúlok az asztalon, ahogyan várom a válaszát.

TAG: Iason║SZAVAK: 612║MEGJEGYZÉS: Nem lett az igazi, de ígérem a többi jobb lesz ^^


Made by @SCOTTEE




A hozzászólást Scott Tyriq összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Okt. 13, 2012 12:23 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Három Seprű   Kedd Okt. 09, 2012 10:07 am







;; Scott

Egy fiú mellé férfi kell, hogy megtanítsa, mit jelent férfinak lenni.





Sosem fogom megérteni miért, de az olyan kis kölyköket mint Scott és a testvére mindig a kis kedvenceim lesznek. Nem nézem őket állatnak vagy valami, csak olyanok mintha a kis öcséim lennének. Én akár cserélnék is velük, csak Sarah mellett ne kelljen élnem. Sarah Tyriq lenne Scott meg Mallory Jakekel együtt. Őket inkább elviselném, mint a húgomat. Nem veszekednék velük, sőt gyerekkorunkban még a babáikat sem akarnám hajóra bocsátani amit majd az Elba biztos elvisz. Egyszerűen nem lesz mit, a fiúk elviekben nem babáznak, ezt leginkább magamról mondhatom el, mert ezerszer nemet mondtam a húgomnak, amikor teázni hívott a babáival. Jeremiah persze nem ellenkezett, ő elviselte Sarah ostobaságait, ott volt mellette mindig és szerette. Amire én őszintén nem voltam képes. Anyáék azt kérték tőlem, hogy ne hazudjak, nos én megtettem és nem hazudtam azt Sarahnak sosem mennyire szeretem őt, mert nem volt így.
Persze hiába nincs mellettem van egy olyan érzésem a szelleme mindig mellettem lesz, mert az emlék, hogy létezik még egy olyan húg a földön mint ő, nem ereszt el. Az a gúnyos, mosolygós képe mindig itt virít a szemeim előtt… fogalmam sincs, hogy vihettem őt el fagyizni. Nem ez számít, most nincs itt, nem teszi tönkre a napomat és boldog is vagyok… részben.
– Ezek szerint szerencséd volt, de ha szeretnéd holnap után eljöhetsz velem bevásárolni. Azt hiszem nekem is vennem kell még valamiket. – javasoltam, mert ha már miattam nem ment el… vagyis amiért engem meglátott, akkor akár el is jöhetne velem. Gondolom az ilyesmit nevezik hasznosan eltöltött időnek, amikor a nagyobb elhívja a kisebbet magával és elbeszélgethetnek útközben. Úgy sincs rá sok időm a Roxfortban, mert vagy én kerülöm el őt, vagy ő engem.
– Következő kör? – kérdeztem sejtelmesen, majd elvigyorodtam. – Jó, de az azutánit megint én fogom! – már ha egyáltalán emlékezni fog arra amit most mondtam neki. Bár, hogy a többi mondatát se felejtsem ki eldöntöttem, hogy mindegyikre egyenként mondani fogok valamit. Nem szeretem a mentolos egeret, vagyis nem annyira mint az én édes gumicukraimat.
– Talán majd egy kis csokiból kérnék, a mentolos egeret meghagynám neked. – bizonyára az lehet a kedvence, sokszor láttam őt ahogy eszegette a klubhelyiségben vagy bárhol máshol ahol kedve támadt mentolos egeret enni és én pont elhaladtam mellette.
– Hát ha nagyon szépen nézel a pultos nénire és elmondod mi a problémád akkor biztos kiszolgál. Amúgy én jobb szeretek a Roxfortban enni, semmi bajom sincs az itteni koszttal, de legalább van miből válogatni. – én meg válogatós vagyok és ez baj, mert mindent alaposan megnézek, nem beszélgetek néha akárkivel, de legtöbbször mindig kitárom a két karom, ha szükség van rá és elviselem, hogy éppen valakinek a támaszának kell lennem. Beleittam a poharamba, újfent egy habbajuszt varázsolva ezzel az orrom alá.
Biztos mókás lehettem, de most kivételesen nem érdekelt, hisz a vicc kedvéért nem is zavartattam magamat.
– Ez személyiségtől függ Scott. Mostanság kevesebb elméleti részt adnak, tehát nem kell varázslatokat mormolnod nap mint nap és a kiejtésüket sem kell gyakorolnod. Az év elején azt hiszed mindent tudsz amit tudnod kell, de a tanáraink sajnos tudnak még meglepetést okozni. – felsóhajtottam, mert igazából a tanárok meglepetéséről nem tudtam volna sokat mondani, de zavart, hogy mennyire elsősnek néznek minket. Azt hiszik tökéletlenek vagyunk vagy mi? Nos ezt nem tudom. De szívesen elbeszélgetnék egyszer velük az élet nagy dolgairól és a szokásaikról, amit nehézkesen értek meg na meg fogok fel.
– Na és neked… szereted a harmadik évedet a Roxfortban? Nem okoznak nehézséget a tantárgyak? – kíváncsiskodtam, elvégre ha elkezdett a suliról beszélni akkor én miért beszéljek másról vele. Biztos ő is erről szeretne, jobban érdekli őt az ilyesmi, mint az, hogy mondjuk hányszor veszekedtem Sarahval vagy szégyent hoztam-e valamivel a Mallory névre."
written by Iason


| Tag: Scott | Words: 615 szó | | Notes: Semmi baj:P |







A hozzászólást Iason Mallory összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Okt. 11, 2012 6:19 am-kor.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Három Seprű   Csüt. Okt. 11, 2012 6:18 am



I hope you'll takin' care of me…

Igaz, fontos lett volna vennem pergament, mert tintám ugyan van még egy kevéske, de fél méteres pergamenem sajna nem akad. Piton meg ki fog akadni, ha nem adom le időben a házi dolgozatot. Kifogásokat sem fogad el, főleg nem olyat, hogy Iason miatt nem tudtam megírni. Legfeljebb kérek egyet Quentintől, s majd visszaadom neki, amikor kiszökök vásárolni. Ő úgy sem jön velem, pedig nem tudja mit hagy ki. Majd csak megunja, hogy egyedül marad a suli falai között, és kimarad a mókákból.
– Ezt kéned sem kellett volna. Legalább nem kell a suliban lennem, s talán még vehetek egy csomó édességet. Csak az a baj, hogy kevés pénzem van már, s tintát, pennát, meg pergament kell vennem. –sóhajtottam, s nem azért mondtam most Iasonnak, hogy megszánjon, meg azt amúgy sem engedném meg neki, csak túl sokat fecsegek, s ez is kicsúszott a számon. Inkább betömöm, jobban mondva kiiszom a maradék vajsörömet, majd kikérem a másik kettőt, az éppen mellettünk elhaladó pincértől. Miután az illető odébb állt, nagyokat pislogva néztem Iasonre, hogy jól hallottam-e a szavait. Azutáni kör? Nem lesz az nekem egy kicsit sok? Szeretem, meg minden, csak tudni kell, hogy a határ, s szerintem kettő bőven elég lenne. Viszont a nagylelkűségét nem utasíthatom el, és különben is egy belső hang azt mondja, hogy kell nekem.
– Rendben, de azt hiszem, utána már nem iszok többet. Nem szeretném elrontani vele a hasamat. Ha nyavalyogni kezdek, akkor csak te jársz rosszabbul, mert neked kell hallgatnod, hogy panaszkodom. Azt meg senki sem szereti. –vigyorogtam rá. Nem sűrűn szoktam nyavalyogni, de ha mégis ilyesmire adnám a fejemet, akkor a körülöttem lévők dobhártyája, és idegrendszere hamar felmondja a szolgálatot. Leírhatatlanul rossz azt hallgatni, hogy panaszkodom, mert abban olyan rutinom van, amilyen nem sok embernek. Jake szerint, olyankor rosszabb vagyok, mint egy lány, de nem tehetek arról, hogyha eszeveszetten fáj a hasam. Jó, persze a mentolos egér, s a csoki meg a vajsör nem igazán tesz jót neki, de ha egyszer finom, akkor nem fogom letenni. Ezt az áldozatot meg kell hoznom, ha édességet szeretnék enni.
– Majd szólj, ha kérsz. Van mogyorós, meg étcsokoládé. Hát hagyd, de nem tudod, mit hagysz ki. –öltöttem ki rá játékosan a nyelvecskémet, majd átveszem az újabb korsó vajsört, amit közben a pincér kihozott. Kifizettem az árát, s minden zokszó nélkül távozott. Ennek is leittam a negyedét, majd letettem az asztalra. A bajszomat, most kivételesen letöröltem, már kezd picit melegem lenni, de ameddig nem látok mindenből többet, mint kellene, addig nem aggódom.
– Hehe, az én cuki tekintetemnek soha, senki nem tud ellenállni. –büszke fejet vágtam, és igazából nem is hazudtam. Akinél bevetem a kiskutyaszemeimet, azok sorra megtörnek, így mindig elérve azt, amit akarok. Vannak ugyan, akik ellen tudnak állni, ezek vagy a tanárok, vagy a fiúk, de ők nem is érdekelnek ilyen téren. A lányoknál –főleg az idősebbeknél– pedig nagyon is hatásos szokott lenni.
– Értelek. Nekem nagyon is tetszik. Már az összes tankönyvemet kiolvastam, az átváltoztatástan volt a kedvencem. Az SVK meg még nem úgy megy, ahogyan azt szeretném, de próbálkozok. A rúnaismeretet, meg a számmisztikát vettem fel, s azokat is nagyon szeretem. Tényleg, te milyen tárgyakat vettél fel, amikor kellett? –ha már ennél a témánál vagyunk, akkor ezt is megkérdezem tőle. Reménykedem, hogy ezek közül valamelyiket, mert akkor tud nekem segíteni, s lesz okom megkeresni őt, vagy elrángatni, ha kellene. A rúnaismeret egy kicsit nehéz, de igyekszem megbirkózni vele. Viszont SVK-ból még gyenge vagyok, s ha oda kerül a sor, hogy a mumust kell legyőzni, abban a pillanatban elvesztem. Egy, mert nem akarom, hogy a félelmemet mindenki megtudja, kettő, mert leblokkolok, hogy elrontom, s három… nem akarom, hogy Jake megtudja, mennyire is féltem őt. Oké, ez nyilvánvaló, hiszen a testvérem, de a rengeteg vita, és verekedés nem azt mutatja, hogy mennyire féltem… vagy netalántán igen?

TAG: Iason║SZAVAK: 631║MEGJEGYZÉS: Ne merj ütősebb italt kérni Razz


Made by @SCOTTEE


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Három Seprű   Vas. Okt. 14, 2012 3:27 am







;; Scott

Egy fiú mellé férfi kell, hogy megtanítsa, mit jelent férfinak lenni.





"Emlékszem a napra amikor megláttam az ikreket a vonaton, igaz akkor még nem tudtam, hogy mik lesznek, de már sejtettem, valami újat fognak hozni a Roxfort életébe. Hát, azt kell mondjam… hoztak is, különben nem ülne most szembe velem az egyik. Tudom, akkor még engem sem érintett ennyire a világ nagy problémája… a húgom. Mert nem érdekelt, hiszen ott volt Jeremiah akivel jól megvolt és megvédte őt tőlem. De most nincs itt, nem tudja lenyugtatni őt és én kedvemre hergelhetem. Tudom, hogy mindenkinek jót teszek ezzel, legalább velem veszekszik nem pedig mással. Nem tudom leírni milyen jó lenne nélküle az élet, talán ahhoz az érzéshez tudnám hasonlítani mindezt, amikor kitüntetést kapok bájitaltanból vagy csak szimpla dicséretet. A jó szó mindenkinél beválik és én tudom milyen nyelvezetet kell használnom ahhoz, hogy sokkal jobb színben tüntessem fel magam, amire a húgom persze képtelen. Ő senkihez sem tud kedves lenni, minden amit tesz azt biztos kényszerből teszi és ez látszik az arcán is.
Természetesen nem azt mondom, hogy én minden percben megjátszom magam, csak azt tudom hol a határ és mikor kell megálljt parancsolni a szavaimnak. Most azonban semmi ilyesmit sem kellett tennem, mert testvéremként szeretem a Tyriq ikreket és mindig szívesen beszélgetek velük.
– Tudtam, hogy a te társaságodra mindig számíthatok Scott. Oh ha kell adhatok kölcsön, én még nem költöttem el az egészet, plusz nem vagyok olyan költekező mint a húgom, akinek biztos az első nap el is fogy a pénze amint megkapj anyáéktól. – jó szerintem Sarahnak csak egy varázslatába kerül és a pénz volt nincs, különben, eddig már régen visszahívott volna engem fagyizni. Bezzeg én voltam olyan kedves és vettem neki… igaz azt is némi veszekedés árán, de az már nem annyira lényeges. A hangsúly inkább azon van, hogy vettem neki… részben önszántamból puszta kíváncsiságból.
Igen, én már akkor rájöttem, hogy őt nem lehet egykönnyen legyőzni, más terv kell, valami olyan, amit biztos nem fog egykönnyen észre venni rajtam. A kérdés már csak az mi is legyen ez tulajdonképpen.
– Te nyavalyogni? Ugyan kérlek, nekem tizenöt éves tapasztalatom van abból, hogyan viseljek el egy folyton nyafogó és hisztis személyiséget a családomban. A te viselkedésed bizonyára meg sem fog kottyanni nekem. Hidd el, én már csak tudom, hogy a húgomnál nincs rosszabb. Egyszer teszel neki keresztbe és azt életed végéig emlegetni fogja neked. – elvigyorodtam, a régi emlékek, hogy hányszor tettem tönkre a babáját, löktem őt el, dobtam meg hógolyóval, locsoltam le vagy éppenséggel a haját húztam meg … nos mind kellemes és határozottan jó érzéssel töltenek el. Ehhez meg semmi köze sincs a vajsörnek, legalábbis… egy két pohártól biztos nem fogok kettőt látni Scottból.
– Ugyan, nem vagy már kisbaba Scott. Ha velem vagy biztos nem lesz semmi bajod. Jöhet még egy pohárral? – kíváncsi tekintettel néztem rá és tulajdonképpen azt vártam, hogy rábólintson még egy vajsörre. De hm nem tudom, vajon lesz elég bátorsága és megbízik bennem? Rám meri bízni magát?
– Mindegy, a csokoládé az csokoládé. – nevetgélni kezdtem, ahogy elnézem a kis krapeknek önbizalomban nincs hiánya. Mintha valóban ő lenne a világ legtökéletesebb Hollóhátas kis fiúja. Ha jobban belegondolok akkor az is… vagy nem?
– Jóslástan. Tudod mindig is érdekelt, hogy a húgommal melyik pillanatban fogok összeveszni. – komoly arcot vágtam, pedig egyáltalán nem erről volt szó, csupán érdekelt a jövő. – Plusz Mugliismeret, a többi tantárgyért nem voltam annyira oda. Azt hiszem nem keltették fel annyira az érdeklődésemet, plusz Mugliismereten volt akkor az egyik barátom, őt meg csak nem hagyhattam cserben. Repülni meg… nos én jobban szeretek a földön járni vagy maximum a gördeszkámon közlekedni, de a seprűn. Na az kizárt, hogy tíz percnél többet is eltöltsek rajta. – az álmaim sosem szóltak a repülésről, nem akartam a Hollóhátasok kviddics csapatában sem tag lenni, az a Iason nem én voltam, talán egy másik, akit már a legelején… Sarah születésének a napján a saját kezemmel pusztítottam el. "
written by Iason


| Tag: Scott | Words: 641 szó | | Notes: Ahm ez ilyen lett... U.i.: Félős! xD Na jó csak vicceltem. |





Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Három Seprű   Csüt. Okt. 18, 2012 7:19 am



I hope you'll takin' care of me…

Ha fogadtam volna arra, hogy Iason pénzt akarna adni nekem, akkor most dúsgazdag lennék. Ez az én szerencsés, és bevallom, hogy boldog vagyok. Kedves tőle, hogy adna egy kis pénzt, ez is jelzi, hogy mennyire megbízik abban, hogy visszaadnám neki. Viszont, én ilyen téren nem szeretek tartozni, mert ez nagyon arra vall, hogy nincs elég pénzem. Ez meg nem igaz, hiszen mindig elegendő galleont küldenek anyuék, csak én abból nem azt veszek, ami kell. S itt van a baj, hogy nálam az édesség, és a vajsör fontosabb.
– Persze, hogy számíthatsz rám, hiszen én is számíthatok rád, ha kellenél. Nem, köszi de nem fogadhatom el. Annyi még akad, hogy megvegyem a dolgokat. Galleonnal nem szeretek tartózni, s ez az elvem. Pénzt nem fogadok el senkitől sem, még akkor sem, ha Karácsonyi, vagy szülinapi ajándék. Olyankor is visszaadom, s azt mondom, hogy készítsenek valamit két kezűleg. Azoknak mindig jobban örülök. –mosolyogtam Iasonra, majd kortyoltam a vajsörömből. Érdeklődve hallgatom, hogy mit is mesél a tesójára, és akaratlanul is elvigyorodom rajta. Na igen, nekem csak egy van, jobban mondva egy másik én. Persze, Jake teljesen más, mint én, legalábbis személyiség alapján. Ahogyan ő mondja 'érettebb', mint én, de néha sokkal gyerekesebb is, csak nem vallja be. Én viszont látom, amit látok, és olykor jó, hogy a tesóm. Csak ne lenne akkora arca, hogy majdnem rászakad a képzeletbeli plafon.
– Hidd el, tudok nyavalyogni, s azt nem hiszem, hogy szeretnéd. Jake tudna mesélni arról, hogy olyankor milyen is vagyok. Ezért sem bírja annyira a fejemet, de nem tehetek róla. 13 vagyok, hagy éljem már ki a gyerekkorom. Úgy is be kell hoznom a tavalyi évet… –nevettem fel a szavaim után. Tavaly, mikor Carrowék fegyelmeztek, akkor nem igazán lehetett csínyeket véghezvinni, mert rendesen megjárta utána varázslópalánta. Viszont most, hogy ők már nincsenek itt, be lehet hozni azt, amit elvesztegettem, és be is fogom. Nick pedig ebben előszeretettel lesz a cinkostársam, csak ne hazudna folyton. Tuti, hogy megint Cindyzik, s nem tanul.
– Nem vagyok, de néha képes vagyok úgy viselkedni. Bízom benned… –bár lehet, hogy elszóltam magam? Még egy pohárral akar venni? Megfontolandó a dolog, és nehéz is helyesen döntenem. Bízom Iasonben, oly' annyira, hogy tudjam, nem akar nekem rosszat. Talán ez a gondolat vezérelt, vagy nem tudom, de rábólintottam, hogy jöhet a következő kör. Az előzőt már megittam, de szerencsére még nem látok kettőt senkiből sem. A csokis témát félreteszem, ezen már nincs mit megvitatnunk. Nem hiszem, hogy fogunk mi ma még csokit enni, hiszen már a harmadik vajsört isszuk nemsokára. Talán lesz még több is, fogalmam sincs, hosszú még a nap…
– A jóslás engem is foglalkoztatott, de nem bántam meg, hogy nem vettem fel őket. Mugliismeretet sem kell tanulnom, hiszen Maxym édesanyja mugli. LLG-re meg Jake jár, ott tudunk cserélni, ha érdekelne az óra. Repülni meg tudok, elvégre fogó vagyok, így maradt a számmisztika és a rúnaismeret. –igazából kérdésesek voltak ezek a tárgyak, év elején változtattam rajta, Piton legnagyobb örömére. Mondanom sem kell, hogy mennyire ki volt akadva, de meglepő módon engedett. Lehet még sem annyira gonosz, mint az mondják? Csak jobban meg kell ismerni, s kiderül róla, hogy normális ember.
– Ahm ezután megyünk még valamerre, vagy már egyenesen vissza a suliba? –kíváncsi vagyok, hogy mit mond rá, mert nekem teljesen mindegy, csak tudjak a saját lábamon közlekedni. De az is lehet, hogy leszek olyan szerencsétlen, és Iasonnak kell majd cipelnie. Az meg nem jó, mert nem fog fogni, és le fogok pottyanni a hátáról, s össze fogom magam törni. Nem kell nekem sok vajsört inni, még megárt.

TAG: Iason║SZAVAK: 587║MEGJEGYZÉS: Nem vagyok félős, csak egy kiskölyök Razz De, talán most rendelhetsz picit erősebbet ^^; Nem lett az igazi, ne haragudj Sad


Made by @SCOTTEE


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Három Seprű   Kedd Okt. 30, 2012 9:32 am







;; Scott

Egy fiú mellé férfi kell, hogy megtanítsa, mit jelent férfinak lenni.





"Imádok egyedül bolyongani, céltalan az Abszol úton vagy itt Roxmortsban, ahol egy olyan kis vándorló léleknek minden van ami kell. Talán azért döntöttem úgy, hogy inkább itt szívom el azt az egy hónapra eső cigarettát. Senki se ismer annyira, hogy be tudjon köpni a húgomnak aki annyira szószátyár még van elég bátorsága is otthon megmondani engem anyáéknak, ha valami rosszon elkap.
De nem kapott el soha semmi lényeges dolgon, ő inkább a ruhás és édesség boltokat keresi, nem a kocsmákat, mint én. Ha apa látna, tudom, hogy nem tudna megdorgálni, tudniillik nem lenne elég rá ideje, mert a munka lefoglalja minden percét. Emlékszem, hogy egyszer azt mondta elvisz a legjobb kocsmába a tizennegyedik születésnapom után, de megfeledkezett róla. Reggel amikor besiettem a hálószobájukba, már nem pihent az ágyban anya mellett. Korán reggel, mikor még az olyan kis csöppségek -mint amilyen akkor én voltam- alszanak, elment.
Becsapva éreztem magam, aznap duzzogtam is és a keleténél sokkal többet piszkáltam Saraht. Lehet semmi köze sem volt ahhoz amit apa ígért nekem, de úgy gondoltam akkor az ő folyton követelőző viselkedése miatt megy dolgozni és ezt valahogy meg kellett bosszulnom. Neki ajándékoztam a legsavanyúbb gumicukraimat, amit félig megrágva rám is köpött. Bár az arcán lévő keserűség pont elég volt nekem, de mindez nem jelenti azt, hogy nem használtam ürügyként a gumicukorka maradványok rám köpését.
A gondolatban lévő, rövid múlt felidézés után, jó ízűen belekortyoltam a vajsörömbe. Nem szeretem egyszerre meginni, hisz a vajsör minden cseppje olyan értékes akárcsak… na jó, a vajsör az vajsör, nem lehet és nem is szabad másra hasonlítani. Ha mondjuk egy lány előtt nyilatkoznám azt, hogy a létezése számomra olyan fontos mint a vajsör megízlelése és annak elfogyasztása, nos nem igazán vagyok kíváncsi arra mit reagálna erre. Biztos nem lenne valami szép.
– Vagy úgy. Szóval te a saját kezűleg készített ajándékokat szereted? – költői kérdésnek szántam, az előbb elmondta és én már tudtam is rá a választ. – Ezt megjegyzem Angyalarc! – sejtelmesen mosolyra húztam a számat, bár a Karácsonnyal úgy vagyok, hogy az még messze van és biztos ráérek majd az ajándékok kiválasztásával. Bár ha felveszem a kis Scottot a listára, akkor nekem tényleg saját kezűleg kell készítenem valamit.
Nem számít, a lényeg azon lesz, hogy őt is meg fogom lepni valamivel és mosolyogni fog. Legalábbis remélem. Lehet az 'Ezt megjegyzem Angyalarc!' mondatommal elárultam magam, de nem érdekes. Ha megkérdi úgyis le fogom tagadni az egészet és kész. Hazugságon még úgysem kapott el, azt hiszem és ezután sem fog. Bár ő Hollóhátas, ha nagyon akarja úgyis rájön majd a tervemre még mielőtt az teljesen megfogalmazódna bennem.
– A te nyavalygásod akkor is sokkal elviselhetőbb. El tudod te képzelni egy lány megállás nélkül mennyi duzzogásra, hisztire, nyavalygásra és még ki tudja mire képes, ha megbántod? – kuncogni kezdtem, tulajdonképpen mindig szerettem rossz dolgokat mondani a húgomról, lehet egyszer meg fog változni a véleményem róla, de az nem most lesz.
– Ezt már jobban szeretem. – mondtam némi elégedettséggel az arcomon, amikor azt mondta megbízik bennem. Ha nem bízna meg bennem akkor se lenne baj, mert tudom, hogy nem lenne annyi bűntudatom és egy szimpla vállrendítéssel intézném el az egész dolgot másnap egy: ,, Neked kellett sokat inni.” mondattal. Mivel Scott a fogadott kis öcsém, nem teszek vele soha, de soha ilyet. Ő nem érdemli meg, más se, maximum az olyan Mister Tökéletesek mint amilyen Sarah lányba.
– Látod ilyenkor bánom én azt, hogy Sarah helyett nem egy ikertesót kaptam. Egy hasonmással biztos sokkal többre mennék, mint egy nyafogó húggal. – már el is képzeltem milyen lenne, ha belőlem még egy ugyanilyen külsővel rendelkező személy élne. Biztos megkeserítenénk a húgom életét, bár azt bevallom sokkal jobban örülnék annak ha egyszerűen ő nem lenne, csak az ikertesóm és Jeremiah. Milyen kár, hogy ez nincs így.
– Nos ezen még nem gondolkodtam Scott. De ha szeretnéd felőlem elmehetünk még valahová. Most úgyis 'szabad’ vagyok néhány órácskára. – kiittam a poharamban lévő utolsó csepp vajsört és… hát voltam olyan aranyos és rendeltem még egy körrel. Ha már itt vagyunk, kíváncsi vagyok a kis Scott meddig bírja ki józanul."
written by Iason


| Tag: Scott | Words: 676 szó | | Notes: Razz Csak szeretnéd, sok vajsör sokra megy... érd be ezzel. A meglepiről meg nem kérdezősködni, még én se tudom mit kapsz Iasontól xD. |





Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Három Seprű   



Vissza az elejére Go down
 

Három Seprű

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
FEEL THE DIFFERENCE :: Befejezett, lezárt játékok-