HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
» Lin & Cole kalandjai a szárnyas vadkanban
Pént. Jún. 13, 2014 10:28 pm by Belinda Wictikers

» Kiruccanás az erdőbe - Cole & Lin
Hétf. Május 19, 2014 7:08 am by Belinda Wictikers

» Huuu, ugye megijedtél? ~Leah&Mason~
Szomb. Május 17, 2014 8:51 am by Leah Winter

» Hayley & Seth - Folyosók
Pént. Ápr. 25, 2014 12:58 am by Vendég

» Találj rám
Csüt. Ápr. 24, 2014 1:11 am by Hayley-Rose Mallory

» Nickole & Eric - Tiltott Rengeteg
Szer. Ápr. 23, 2014 9:15 am by Nickole Smith

» Audrey & Hestia - Három Seprű
Kedd Ápr. 22, 2014 5:20 am by Vendég

» Mason & Amy - Szellemszállás
Hétf. Ápr. 21, 2014 8:48 am by Vendég

» Cole & Hestia - Hálókörlet
Pént. Ápr. 04, 2014 9:48 am by Vendég

» Csillagvizsgáló
Csüt. Márc. 27, 2014 5:59 am by Vendég


Share | 



 

 Bájitaltan terem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 100
ϟ Reagok : -22
ϟ Felvétel időpontja : 2012. Apr. 28.
ϟ Kor : 24


TémanyitásTárgy: Bájitaltan terem   Vas. Ápr. 29, 2012 8:04 am

***


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bájitaltan terem   Kedd Júl. 17, 2012 4:19 am

To Scott


A bájitaltan tankönyvemmel a kezemben baktattam le az alagsor felé. Néha-néha megtorpantam, és azon gondolkoztam, hogy a könyvet eldobom és hanyatt-homlok rohanok majd a Hugrabug klubhelyisége felé, de mindig elvetettem az ötletet. Már vagy 20 perce jövök lefelé a klubhelységből, és még mindig nem értem el a bájitaltan teremhez. Minden második percben megtorpantam azon gondolkozva, hogy még mindig megfordulhatok, és megnézhetem hogy van János király lába. Szegény baglyot megtámadta az a bolond Hellász, a nővérem beteg, arrogáns baglya. Beteg az a madár, mert mindenkit megtámad. Csíp, és karmol. Nem egyszer volt már, hogy apu szemét ki akarta kaparni. Persze az a bolond madár Cece-t nem bántja, de én biztos vagyok benne, hogy drága nővérem tanította be szerencsétlen állatot! Neki van ilyen rossz természete. Féltékeny és gonoszkodik. Csak azért mert azt hiszi ő a királynő! Mondjuk Cecenek elég furcsa álmai vannak, mert eldöntötte, hogy egy napon ő lesz Monaco hercegnője. Mindenki unja már ezt a dumát, mert mindig erről beszél! Van egy könyve is amiben gyűjti a dolgokat, és azt is mondta, hogy majd lássuk, belé szeret a herceg! Én ezt nem hiszem, mert Cece hosszútávon kibírhatatlan, én már csak tudom! Vele élek születésem óta, és hát nem a legjobb. Most amúgy is haragszik rám, mert miattam kellett elköltöznünk Franciaországból, ugyanis én és a féltestvérem felrobbantottunk egy bájitalt. Hát igen! A bájitaltan akkor sem volt az erősségem, és most sem az! A tanár pedig minden bizonnyal leátkozná a fejemet ha nem jelennék meg ezen a korrepetáláson amit a tanár által kijelölt legjobb évfolyamtársam fog tartani. A bájitaltan én személy szerint sosem kedveltem, scak az a jó benne ha a Mardekárosokkal vagyunk, mert velük még élvezem is! Komolyan mindig piszkáljuk egymást, és elrontjuk a másik főzetét, kész élvezet! Mondjuk amilyen kétballábas vagyok, én az egész termet tönkre teszem. Csodálom, hogy még nem tiltottak ki! Mindig eltörök valamit, vagy felborítok, esetleg felgyújtok….
A lépcsők tetejénél megálltam, és lenéztem a pincébe. Mindig is utáltam ezt a helyet! Annyira más mint a többi, sokkal jobb itt fent. Itt van élet, meg mindenki boldogan nevet, és beszlget. Itt szívesen rohangálok, de a pince.. A pince az más tészta. Ott hideg van és homály. Az árnyékod hosszúra nyúlik, a lépteid nagy zajt keltenek, és a diákok ott valahogy nem nevetnek, vagy ha igen, akkor gonoszan kacagnak! Amúgy a pincelakók – én csak így hívom a zöldtaláros diákokat- olyan halkan közlekednek, és olyan jól eltudnak lent bújni, hogy soha nem veszem észre őket. Persze a bájitaltan terem is lent van, én pedig utálok ott lent lenni.
Most is úgy lépkedtem, mint aki a halálára igyekszik. Leléptem az első lépcsőfokra, és lenéztem. Nem láttam senkit, ezért erőt vettem magamon, és szaladni kezdtem. A szőke hajam ott lobogott mögöttem, a könyvemet pedig a mellkasomnak szorítottam, és pillanatok múlva már a bájitaltan terem csukott ajtajának dőltem. Még senki nem volt ott, szóval remélhetőleg a segítő társam nem pincelakó, habár ők szeretnek mindenhova késve érkezni.
Türelmesen leültem a leghátsó padba, és firkálgatni kezdtem a tankönyve. A nevem kezdőbetűit, meg különféle alakzatokat, és szivecskéket, de ezt öt perc után meg is untam. Felálltam és körül néztem a teremben, a polcokon ami tele volt üvegekkel, és meg is akadt a szemem, egy nagy-nagy üvegen. Ez egészen biztos nem volt itt amikor óra volt! Az üveg körülbelül a könyökömig ért, zöld lé volt benne és szemgolyók úszkáltak a lében.
-Undii! – Jelentettem ki, és elvigyorodva felhúztam a szürke smileys belebújós felsőm ujját, a kezemet pedig beledugtam a zöld trutyiba. Már előbb kinéztem magamnak egy kék szemgolyót, és azt próbáltam kihalászni, de az nagyon az alja felé volt, ezért egyre mélyebbre kellett nyúlnom. Már a feltűrt ruhaujjam is benne volt a lében, de még mindig nem sikerült megkaparintanom. Én viszont addig ki nem jövök ebből a teremből amíg nincs meg a szemgolyó!


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Bájitaltan terem   Kedd Júl. 17, 2012 5:17 am


To Lexy

Meglepően pislogtam a bájitaltan professzorra, mikor arra kért, hogy délután korrepetáljak egy harmadéves diákot a tárgyból. Meg akartam kérdezni, hogy kiről is van szó, de addigra már eltűnt a diákok sűrűségében. Meg azt sem értettem, hogy miért nekem kell ezt megtenni, mikor ő a tanár, és az ő feladata lenne? Mindegy, legalább valami jutalmat adhat majd érte, csak így most elúszott a délutánom, amit Nickkel, és a csíntalanságokkal tölthettem volna. Sebaj, csak abban reménykedem, hogy nem valami abnormális személyt kell kisegítenem, mert szerintem, akkor fel is lehet már most adni az egész korrepetálást. Nagyon foglalkoztat az, hogy kit is kell tanítanom. Szinte semmit nem tudok róla, csak annyit, hogy harmadéves, ami nekem nem elég. Nem arról van szó, hogy a Mardekárosokat nem korrepetálnám, csak hát egy Griffes, vagy Hugrás diáknak jobban örülnék. Esetleg Hollósnak, de köztünk mindenki azt hiszi, hogy bájital zseni. Én nem így vagyok vele, én is szoktam hibázni elég sokszor, de azok mégis apróbb dolgok. Talán ezért kért meg engem a tanár, hogy segítsek azon a diákon. Mindegy is, majd kaja után gondolkodok tovább, hogy ki is lehet az a titokzatos személy, aki segítségre szorul.

Fogtam a bájitaltan könyvemet, és elindultam lefelé a szobámból, közben még mindig azon kattogott az agyam, hogy kit kell korrepetálni. A klubhelyiségben szétnéztem, de senkinél nem láttam az enyémhez hasonló könyvet. Ebből rájöttem, hogy nem a mi házunkból való a diák, vagyis kisebb az esélye rá. Kiléptem a klubhelyiségből, és elindultam a lépcsők irányába. A folyosó szinte ki volt halva, néhány helyen láttam csak idősebb diákokat csókolózni, de rögtön elfordítottam a fejemet, mert azt fogják hinni, hogy leskelődtem utánuk. Amit persze egyáltalán nem igaz, de nem szokták ezt elhinni, főleg ha olyan diákok teszik azt, akiket nem ismerek, vagy pedig Mardekáros az egyik. Leértem az alagsorba, ott sem láttam senkit sem, így arra következtettem, hogy a teremben van, vagy még nem ért ide. Odaléptem a terem ajtajához, halkan, résnyire kinyitottam, és bekukucskáltam. Csak a szőke hajzuhatagot láttam, mást nem. Tehát egy lányt kell, majd korrepetálnom, már csak az a nagy kérdés, hogy ki is lesz az. Jobban kinyitottam az ajtót, de még mindig halkan, és láttam végre teljes valójában, hogy ki is az. A kelleténél is jobban megdöbbentem, amikor Lexyt fedeztem fel a lányban, ráadásul egy zöld lével, és szemgolyókkal teli üvegben turkált. Fúj, csak azok ne kelljenek a bájitalhoz, mert esküszöm elhányom magam. Annyira undorító, az én gyomrom meg nem bírja az ilyesmiket. Letettem a könyvemet az egyik padra, majd miután észhez tértem, váratlanul megszólaltam. – Szia Lexy! Te vársz a tanuló társadra? –kérdeztem mosolyogva, bár ha nem így lenne, valószínűleg nem lenne itt. Remélem nem ijesztem meg nagyon, nem az a szándékom, hogy megrémüljön tőlem. Leültem a padba, és figyeltem, ahogyan tovább ügyködik, közben vártam a válaszát. Kinyitottam a könyvet, és kerestem valami könnyen elkészíthető bájitalt, arra az esetre, ha Lexynek nem lenne konkrétabb elképzelése, hogy mit is gyakoroljunk.


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Bájitaltan terem   Kedd Júl. 17, 2012 10:35 pm

To Scott



Már majdnem sikerült elérnem az a szemgolyót, ami annyira megtetszett nekem. Közben azon gondolkoztam, hogy ha bejönne valaki mit gondolna? Én szinte nyakig benne vagyok a zöld trutyiban.. Hát biztos meg van rólam a véleménye. Mindegy. Nem igazán érdekel, hogy mit gondolnak rólam mások, noha vannak olyan emberek akiknek a véleménye igen is számít. Viszont ha olyan ember jön be, aki ismer, nem fog meglepődni azon, hogy én most épp szemgolyót halászok..
Mélyet sóhajtottam, és a kezemmel – ami nem volt benne az üvegben- próbáltam a hajamat arrébb rakosgatni, hogy ne lógjon bele a lébe, bár úgy is mindegy, mert ahogy én bájitalt főzök.. Általában minden olyan lesz, mert ehhez tényleg nagyon béna vagyok..
Hirtelen valaki megszólalt mögöttem, én pedig nagyon megijedtem. Röviden felsikítottam, a kezemet pedig kirántottam a zöld léből, megpördültem, a kezem meg már a pálcámat kereste. Amikor megláttam, hogy Scott jött be nagyon is meglepődtem. Na nem azért, mert kételkedek a tudásában, csak őt direkt mindig „kerülöm” vagyis, inkább a sarokban megbújva figyelem. Mindig úgy igyekszem, hogy ne nagyon fussunk össze, mert félek vele találkozni, mert ő olyan más mint én. Sokkal többen kedvelik, meg okosabb, meg egyszerűen másabb.. Mindenki azt hiszi, hogy történt valami velem, amiért én vagyok az első aki a Hollóhátasokkal közös órákról elsőre tűnik el, amiért meghúzódom a sarokban ha egy forgalmasabb folyosón vagyunk, és mindezt azért mert félek Scotttal találkozni. Most viszont egészen biztosan nem futhatok el, és nem bújhatok meg a pad alatt. Zavartan lenéztem a kezemre, és visszaraktam a pálcámat a helyére. Tulajdonképpen nem is emlékszem mikor került a kezembe, de biztos az elmélkedésem közben.
Végre sikerült nagyjából megnyugodnom, és egy félig boldog mosolyt villantottam a társam felé.
Körbenéztem a teremben, és megpillantottam egy csapot. Gyorsan odasiettem és megmostam a kezemet.
–Szia! Olyan halkan jöttél, hogy észre sem vettelek!- Ráztam meg gyorsan a fejemet, és közelebb léptem a padhoz ahol a tankönyvem volt.
–Igen én várok a tanuló társamra, gondolom te vagy az! – Néztem rá mosolyogva, aztán pedig a tankönyvére, és gyorsan leültem a padba. Unott pillantással körbenéztem a teremben, úgy egy percig néma csendben néztem Scottra jó kislány fejjel, de aztán meguntam, és végül is megszólaltam.
–De nem muszáj tanulnunk! Sétálhatunk mondjuk itt lent, titkos átjárókat keresve, mert én egészen biztos vagyok benne, hogy van itt is egy jó pár, hiszen ezt a részleget minden bizonnyal Mardekár Malazár tervezte.. – A baj velem, hogy sokat beszélek, és nem szeretek tanulni, de van egy olyan érzésem, hogy a tervem, miszerint nem akarok bájitalokat főzni, nem igazán fog beválni, de azért egy próbát megér! Míg Scott válaszát vártam, a szememet a szemes üvegre szegeztem, és az általam kinézett szemet néztem. Amikor már majdnem megkaparintottam, kicsúszott a kezemből.. Egyszer biztosan kiszedem onnan, de nem most, előbb ráveszem a tanuló társamat, hogy tanulás helyett csináljunk valami izgalmas dolgot.


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Bájitaltan terem   Csüt. Júl. 19, 2012 1:31 am


To Lexy

Meglepődve pislogtam rá, ahogyan félig meddig benne van abban a furcsa löttyben, de nem akartam szólni neki, hogy itt vagyok. Vártam, hátha magától rájön, hogy figyelem, de aztán még is csak megszólaltam. Elmosolyogtam azon, ahogyan megpördült, és máris a pálcája után kutat. Én nem vettem elő a sajátomat, nem akartam én bántani, meg semmi hasonló. Nem is azért vagyunk itt, hogy szétromboljuk a bájitaltan termet. Még csak az kellene, tuti biztosan takaríthatnánk egész éjszaka, mert, hogy ha lebukunk, akkor pálca nélkül kellene rendet rakni. Eléggé fárasztó egy dolog, főleg az apróbbnál, apróbb szilánkokat felszedegetni.
– Ez volt a cél. Amúgy, miért nem használsz Invito varázslatot, ha annyira kell az a szemgolyó? Nem kellene nyakig matatnod abban a löttyben. –mosolyogtam rá, közben figyeltem, ahogyan kezet mos. Sokkal hatékonyabb varázslattal elérni, meg aztán nem lesz mindened ragacsos, meg hasonló. Mondjuk, nem tudom milyen lében lehetnek, de biztos, hogy valami tartósítós cucc, mert egyáltalán semmi baja sincs a szemgolyóknak.

– Igen, én fogok neked segíteni. –azt már nem teszem hozzá, hogy nem önként vállalkoztam, mert nem akarom, hogy azt higgye, hogy nem szeretnék segíteni neki. Bevallom, ha valaki más lett volna itt, nem Lexy, akkor talán hátat fordítottam volna, és visszamentem volna a szobámba. Viszont valami arra késztetett, hogy maradjak, és segítsek Lexynek a tanulásban, valami megmagyarázhatatlan dolog. Közben leült velem szemben, én addig lapozgattam a könyvet, mert amiket eddig találtam, azok kicsit bonyolult receptek. Valami könnyebbel kellene kezdeni, mert, ha már az alapok mennek, onnantól kezdve sokkal könnyebb lesz a nehezebb bájitalokat is elkészíteni.

– Nem lehet, mert a Piton Professzor azt mondta, hogy ránk fog nézni. Addig meg legalább egy bájitalt el kellene készítened, hogy lássa mennyit fejlődtél. –húztam el a számat. Valahogy nekem is jobban tetszett az a felfedezős kaland, mint itt ülni, és főzőcskézni a furi löttyöket, de ha a tanár állja a szavát, akkor valamikor be fog toppanni. Ha meg nem talál itt minket, akkor nagyon nagy baj lehet belőle. – Viszont, ha készen vagyunk, akkor mehetünk. –ajánlottam fel mosolyogva, miközben figyeltem az arcát. Gyorsan elkaptam a tekintetemet, nem akartam, hogy elpiruljak, vagy hasonló. Inkább belebújtam a könyvbe, lapozgattam, keresgéltem. – Van konkrét elképzelésed, mit készítsünk? –tettem fel a kérdést, mert így sokkal könnyebb lenne neki kezdeni. Nem kellene a könyvet bújni, hanem rögtön oda tudnék lapozni, ahova kell. Kíváncsian füleltem, hogy melyik bájital nevét is fogja nekem megmondani, hogy aztán pörgethessem a lapokat, a megfelelő oldalra.


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Bájitaltan terem   Hétf. Júl. 23, 2012 7:34 am

To Scott

[justfy] Hát igen, ez az én formám! Találkozok Scottal, és így nézek ki. Na jó ahhoz képest, hogy ennyire benne voltam a löttyben, csak a fél pulcsim lett olyan a hajam megúszta, és nagyjából a ruhám is. Mikor észrevetten, hogy Scott bejött, gyorsa megpördültem és pálcát rántottam, hirtelen azt hittem, hogy valamelyik mardekáros akar megtámadni hátulról, azért settenkedik. Mikor viszont megláttam az ismerős arcot, rögtön leeresztettem a pálcámat, és a farzsebembe helyeztem. Tudom, nem épp tanulságos ide rakni, de ide a legkönnyebb ilyen helyzetekben, tekintve, hogy a pálcatartóm most nem vettem fel.
-Azért mert az úgy túl egyszerű lenne. Így meg van benne egy kis izgalom, és addig sem unatkoztam amíg várakoztam! Mindegy annyira nem volt gusztustalan.. egyszer kibírtam!- Vontam vállat mosolyogva. Tudom boszorkány vagyok, és kamatoztatni kell a tudásom, mindig gyakorolni, hogy majd az élet minden percében tudjam használni. Persze már szinte mindent varázslattal csinálok amit meg lehet tenni, de vannak olyan pillanatok amikor félreteszem a pálcám, és a két kezemmel végzem el a dolgom. Mindig, minden egyszerűbb ha az ember lánya boszorkány
-Hű, hát akkor te nagyon érthetsz a bájitalokhoz!- Ültem le az egyik padba, és jó kislány fejet vágva, szépen pislogtam Scott felé. Tudok én kis angyal is lenni, de általában előbújik belőlem a „rossz” énem és mindig valami csínytevésen töröm a fejemet. Mindig jut eszembe valami, engem már eleve így programoztak, de azt hiszem, hogy főként azért vagyok ilyen mert Emma mellett nőttem föl. Ő tipikusan rossz gyerek volt, mindig rossz fát tett a tűzre, kiborította anyut, piszkálta Cece-t. Engem sosem piszkált, egy csomó fényképünk van, amin két éves vagyok, ő fogja a kezem és sétálunk a kertben, három évesen amikor teázunk, és hasonló ilyen képek. Aztán van egy csomó olyan, hogy Cece haját húzom, hogy rúzzsal összekenem a tükrét, és hogy bosszantom.
-Félek Piton professzortól..- Sóhajtottam, és lapozgatni kezdtem a bájitaltan könyvben, aztán megálltam egy oldalnál.
-Majd megpróbálok gyorsan fejlődni!- Nevettem föl hangosan. Azért egy próbát meg ér, hátha fog majd sikerülni.
-Ha készen vagyunk, mindenképpen megyünk, mert egyedül nem szeretek itt lent lenni.. te pedig Hollós vagy, és őket a legjobb bűnbe csábítani!- Nevettem föl hangosan újra, aztán kicsit visszafogtam magam és csak kedvesen mosolyogtam.
-De ne ijedj meg! Nem foglak olyan rossz dolgokra rávenni, hogy pontokat is vonjanak le! Azt a részét majd én elvállalom!- Mosolyogtam rá továbbra is, és a könyvbe néztem.
-Legyen ez! Zsugorító főzet!- Olvastam el, és türelmesen Scottra pillantottam. Vártam az instrukciókra.


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Bájitaltan terem   Pént. Júl. 27, 2012 2:04 am

To Lexy


– Végül is igaz. Csak ne legyen semmi bajod attól a löttytől, hogy belenyúltál. –vigyorogtam rá, és reménykedtem abban, hogy semmi olyan dolog nincs abban az üvegben, ami ártalmas lenne. Nem szeretnék rohanni vele a gyengélkedőre, mert valami furcsaságot látok rajta. Jó, felvinni felvinném, nem arról van szó, csak ha nem muszáj, akkor inkább kerülném azt a helyet. A tavalyiak után teljesen rossz emlékeket kelt bennem a gyengélkedő. Akkor nem volt olyan hét, amikor ne látogattam volna oda, a hülye fegyelmezések miatt. Ráadásul a legtöbbje nem is lett volna, csak összetévesztettek minket Jakekel, így én is, és ő is szívtunk folyamatosan.

– Annyira azért nem vagyok otthon benne. Szeretek főzni őket, de az átváltoztatást jobban szeretem. –mosolyogva figyeltem mit is fog rá mondani. Sokan nem szeretik azt a tárgyat, mert szerintük túl nehéz, vagy inkább McGalagonytól félnek jobban? Fogalmam sincs, de én nem ilyen vagyok. A tantárgyat, és a tanárt is egyaránt szeretem, és azért mert sokat segít nekem a tanácsaival. Egyedül ő, na meg az igazgató tudja, hogy Jakekel mire készülünk. Persze, hogy Pitonnak mindent tudnia kell, csak azt nem értem, hogy miért? De legalább nem próbált meg megakadályozni minket, sőt még támogatta is az ötletet, amin jó magam is meglepődtem. Talán mégsem annyira szőrös szívű, mint mutatja?

– Nem vagy vele egyedül. Én se bírom, olyan… félelmetesen hideg a tekintetet. A saját érdekedben kell fejlődnöd. –jobban szeretnék én is minél előbb megszabadulni innen. Gyorsan elkészítjük a főzetet, megvárjuk Pitont, és már itt sem vagyunk. Jó ötlet a titkos járatokat felfedezni, gyorsabban feljutnék az emeletekre, így csökkentve a Mardekárosok bántalmazását. Szerintem Lexy is ezért akarja annyira megtalálni, vagy nem tudom, de jobb, mint a bájital főzőcskézés.

– Nem kell engem sehova sem csábítgatni, megyek én magamtól. Ha ügyesek vagyunk, akkor nem fognak el sem kapni. –ravasz vigyor jelent meg az arcomon. A bűnbecsábítást már Nick jóval előtte megtette, nekem meg nem kell kétszer mondani, máris vonzom a bajt. Jobban mondva Nick vonzza, én meg csak követem őt, így kerülök mindig bajba. De nem érdekel, mert legalább jókat nevetünk együtt, meg hasonló dolgok. Viszont most azt mondta, hogy számmisztikát fog tanulni, ami kicsit gyanús nekem, viszont tudom mennyire szereti, így nem gyanakszok arra, hogy csak le akart rázni.

– Oké, akkor tegyél fel… 7dl vizet forrni. Azután kell 3 hernyó, 2 százszorszép gyökér reszelve, 20 ml piócalé, 1 patkánylép, és 3 db aszúfüge. –olvastam fel a könyvből, és elkezdtem előpakolni ami kellett, még Lexy felteszi forrni a vizet. Amint ez megvan, elétettem a gyökereket, jelezve, hogy reszelje le, még én elkezdtem feldarabolni a fügéket.


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Bájitaltan terem   Csüt. Aug. 02, 2012 3:35 am

To Scott

-Nem hiszem, hogy lesz.. még nem jön le a bőröm, kiütéseim sincsenek! Vizsgáltam meg közelebbről a kezemet. Eddig még nem lett semmi baja, remélem, hogy ez után sem lesz. Azért elhúztam a számat, és feltűnően sokáig bámultam a kezemet, és minden egyes négyzetcentimétert átvizsgáltam. Tényleg nem láttam rajta semmi sérülés nyomot, de az is biztos, hogy percenként fogom nézegetni a kezemet, mert most már én sem vagyok benne biztos, hogy nincs-e benne valami mérgező.
-Átváltoztatástan?- Húztam el a számat. Az már biztos, hogy én se ezt se az átváltoztatástant sem szeretem. Túl nehezek, és McGalagonytól is félek, mert olyan gonoszan tud nézni, és úgy, mint Piton ő is rengeteg házit ad föl. A Jóslástant meg a Gyógynövénytant szeretem. Azokban legalább van valami izgalom.
-Én azt nem szeretem!- Ráztam meg a fejemet mosolyogva.
-A gyógynövénytan és a jóslástan sokkal jobb!- Vigyorogtam magabiztosan. Igen ezek az én „kedvenceim” mondjuk ezekre sem szeretek sokat tanulni, de azért ezekre jobb kedvel tanulok, mint a többi tantárgyra, de a leges-legkedvencebb tantárgyam a jóslástan. Nagyon szeretem, szerintem izgalmas. Most éppen a teafű olvasásnál tartunk, és eddig egészen jól megy. Tényleg, még meg is dicsértek.
-Igen, jó lenne hogyha sikerülne valamit összehoznom..- Húztam el a számat. Hát igen, tényleg jó lenne ha tudnék fejlődni, mert nem szeretném minden délutánomat itt lent tölteni, bár Scott nem rossz társaság, de azért mindennap itt görnyedni a bájitalok felett, szóval jobb lenne ha tényleg sikerülne valamit összehoznom, hogyha nem akarom a hátralévő iskolás éveimet idelent tölteni. Amúgy is utálok bájitalokat főzni, és nem leszek se gyógyító se bájital mester, hogy az összest kívülről tudjam. Elég az ha elmegyek az Abszol úton abba a jópofa gyógyszeres boltba, és megveszem ott a dolgokat, vagy megcsináltatom Emmával, ő úgy is remekül ért az ilyen dolgokhoz, bár ő hajlamos elrontani, hogy egy kicsit robbanjon..
-Na hát ez jó hír. - Mosolyodtam el arra, hogy nem kell csábítgatni. -Majd megpróbálok halkan lenni, hogy ne kapjanak el!- Bólintottam. Hát igazából nekem nem nagyon ismert az a szó, hogy csendben, mert általában véletlenül, mindig csapok egy kis zajt amilyen kétbalkezes vagyok..
-Oké főnök!- Vigyorodtam el, és az egyik üstre szegeztem a pálcámat.
- Aguamenti – Az üst már meg is gyulladt, én pedig begyújtottam alatta a tüzet, és elkezdtem reszelni.
- Szoktalak látni!- Villantottam felé egy elégedett mosolyt, mert tudom, hogy ő engem nem szokott látni. Direkt mindig elbújok, hogy ne lásson, de most nem kerülhetem el ezt. Már majdnem lereszeltem az egész gyökeret. Még egy kicsit gyorsítottam is.
-Kész! Mi az új feladatom főnök?- Nevettem föl halkan, és türelmesen pislogtam, hogy mondja az új feladatom.


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Bájitaltan terem   Szomb. Aug. 04, 2012 3:01 am

To Lexy


– Lehet, hogy később kezd el hatni. Azért, jó lenne tudni milyen lötty is az, hogyha ellenszer kell, gyorsan össze lehessen dobni. –homlok ráncolva, és érdeklődve meredtem rá a szemgolyókkal teli üvegre. Az is elgondolkodtat, hogy vajon mire is kell? Mert, hogy ebben a tanévben biztosan nem fogunk olyan bájitalt főzni, amibe kell egy felesleges szemgolyó. Végiglapoztam már a könyvet, némely receptre emlékszek is, és egyikben sem szerepelt ilyesmi. Lehet, hogy a RAVASZ szintű tanulmányokhoz kell, de egyelőre nem kell vele foglalkozni, mert hogy még az RBF-en sem vagyok túl. Meg, ahogyan hallottam, Piton professzor K minősítést követel a további tanulmányokhoz, és annyira azért nem vagyok bájitaltan zseni, hogy meg is szerezzem. Annyi tudás nekem elég, hogy a különböző ellenszereket, és netalántán mérgeket keverjek, többre azt hiszem nincs is szükségem. Na, meg a kviddicshez nem is kell ilyesmi… szerencsére.

– Igen, átváltoztatástan. A gyógynövénytant is szeretem, a jóslástant meg nem vettem fel. Szerintem az túl ködös egy mágiaág, de ne értsd félre, nincs bajom azokkal, akik azt választották. Mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy mit szeretne tanulni. –mosolyogtam rá őszintén. Az, hogy én nem jóslástant vettem fel, még nem jelenti azt, hogy elítélem azokat, akik arra mentek. Csak nekem túl bonyolultnak tűnik, mert nem mindig van igazság alapja, és nem szeretném olyanra pazarolni az időmet, amivel nem fejlődhetek. Ha választhattam volna, hogy milyen tantárgyaim legyenek ettől az évtől, akkor átváltoztatástant, rúnaismeretet, számmisztikát, asztronómiát, és bűbájtant választottam volna csak. A többi tárgy valahogy nem nyeri el a tetszésemet, de sajnos a kötelező tárgyakra be kell járni, mint például bájitaltanra, vagy SVK-ra.

– Azért vagyok itt, hogy segítsek. Mondjuk, te fogsz csinálni mindent, én meg csak figyelek, és utasítgatok. –vigyorogtam el, mert ez az igazság. Az, hogy feldaraboltam a fügét, még nem biztos, hogy mást is fogok csinálni. Ha én készítem el a főzetet, akkor soha nem fogja megtanulni, de ha csak elmondom, hogy mit kell csinálnia, akkor jobban fog tudni fejlődni. Legfeljebb közbelépek, ha nagyon nem úgy alakulna a főzet, ahogyan annak kellene. Piton túlságosan is allergiás arra, ha a tiszta tantermét elárasszák főzetekkel. Nem akarom megtudni, hogy olyankor mire képes, éppen elég, ha az órákon szenvedtet minket, sőt! Néha már túlságosan is sok belőle.

– Csak, mert Hollóhátas vagyok, nem azt jelenti, hogy nem szeretem a kalandokat. Látni, hogy érted ezt? –homlok ráncolva figyeltem, nem tudtam eltalálni, hogy ezt most mire is érti. Talán követni szokott, vagy mi? Jobb lesz, ha ezután nem csak Jakere figyelek, hanem Lexyre is. Na, nem mintha félnék tőle, vagy ilyesmi, csak nem akarom olyan helyre elvezetni, amiről csak Nick, és én tudok.
Közben már le is reszelte az egyik hozzávalót, így belekukkantottam a könyvbe, hogy mit is kell most csinálnunk. Szerintem, ez neki való feladat lesz, így mosolyogva fordulok felé.
– Fogd meg a hernyókat, és nyomd bele a beleiket az üstbe, majd add hozzá a százszorszép reszeléket. Folyamatos kevergetés mellett add hozzá a piócalét méghozzá úgy, hogy minden keverés után 5 cseppnyit, ameddig a 20 ml el nem fogy. –adtam ki a következő utasításokat, és vártam, hogy cselekedjen.


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Bájitaltan terem   Hétf. Szept. 17, 2012 2:49 pm


Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hiányoltam Pitont. Újdonsült igazgatónk, hiába az új fényes és dicső poszt, nem az igazi a dohos pinceterem nélkül, amelyet állandó jelleggel futóféreg-nyálka és denevér ürülék szaga lengi körül és valljuk be, ez a sötét patkánylyuk sem az igazi nélküle. Habár kedveltem Lumpsluckot és kiváló szakembernek tartottam, cseppet sem hiányolom az idióta kis klubját, ahová kötelezte, hogy járjak és persze a Mardekáris egészen összeszedte magát ismét. Hiába, keménykezű vezetőre van szükség. Meg keménykezű bájitaltanárra is. A teremben ismét pangás van. Piton megint fölülbírálta Lumpsluck döntését és ismét csak azok járhatnak bájitaltanra, akik az RBF-en kiválóan vagy várakozáson felülien teljesítettek. Mivel a hugrabugból összesen egy ilyen személy van és órarend szerint velük lett volna idén közös bájitaltanunk, Piton az egész évfolyamot összevonta. Így is alig vagyunk egy tucatnyian. Ketten a griffendélből, öten a hollóhátból és négyen tőlünk. És hiába ez a szigorú rosta, még így is elég szedett-vedett a társaság, legalábbis az én szememben mindenképp.
Az óra első felében Piton diktál, mint egy őrült, alig tudjuk tartani az ütemet. A végére már a kezem is elzsibbad. Semmi szünet, nincs lassítás egészen az utolsó pontig. Ekkor megáll, végighordozza a tekintetét rajtunk és leül a helyére.
- Remek, akkor máris hozzáláthatnak – szólal meg kisvártatva. Erre az osztály egyöntetűen nyög fel. Elégedettséggel nyugtázom, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki elvesztette időközben a fonalat. Most akkor mit is kéne csinálni? Összenézek Blaissel, aki Draco mellett ül. Látom az ő arcán is az értetlenkedést. Egyedül Granger vágja elsőnek, hogy mi is a helyzet és elkezdi pakolni kifele az üstjéből a szerszámokat.
- Mire várnak maguk? Tapsra? Itt a recept, tessék párt alkotni és elkészíteni a Farkasölőfű főzetet, nem akarok itt megöregedni – csap az asztalra ingerülten, majd meglódítja a pálcáját a tárolószekrények felé, mire azoknak az ajtajuk egyszerre kinyílik.
Nem akarom felbosszantani Pitont, úgyhogy a táblára sandítok, hogy mik is a hozzávalók, majd elsőként nekiindulok a tárolószekrénynek és elkezdek keresgélni. Aszfodélosz gyökér, görénygomba, kalánfű, kökényburtoly, macskagyökér... és igen, a sisakvirág.
- Azzal csak csínján bánjon, Mr. Nott, a készletünk véges – hallom Piton éles hangját a hátam mögött. Éppen csak lecsippentek belőle egy szárat, majd továbbadom Grangernek, aki időközben szintén odaért már a szekrényhez.
A hozzávalókat a kis üstömben viszem vissza az asztalom felé, de útközben megállok Celeste asztalánál, pontosan a lány háta mögött. Ő már nekifogott ügyködni az üstjével, vizet forralni. Egy darabig nézem, amint tesz vesz, de aztán nem bírom megállni, hogy bele ne szóljak.
- Áruld el nekem, Pessetto, melyik szőrös kis barátunkat akarod a túlvilágra küldeni? - kérdezem cinikus fennhangon, majd szembe kerülök vele és leteszem az hozzávalókkal teli üstömet az asztalára. - Ha figyeltél egy kicsit ezen az órán, akkor talán az sem kerülte el a figyelmedet, hogy a Farkasölőfű főzetet azért találták ki, hogy a vérfarkaskórral fertőzött varázslóknak és boszorkányoknak enyhítse az átváltozással járó kínokat, esetleg valamiféle öntudatfoszlányt hagyjon meg bennük átváltozás után, de semmiképp sem az, hogy elpusztítsa őket – kezdek bele kioktató hangon a mondókámba, közben élvezettel fürkészem a lány arcár. - Márpedig ezzel a vízmennyiséggel maximum tömény esszencet készíthetnénk csak.... Ó, igen, jól hallottad. Készíthetnénk. Te meg én. Üdvözöld szépen az új bájitalpartneredet – villantok rá egy pimasz vigyort, majd az asztal mellett már jó ideje ott ácsorgó hollóhátas lányra vándorol a tekintetem. - Sajnálom, de Celeste az én partnerem. De ott van Michael, neki sincs partnere, már – bíztatom és újra felvillantok egy idegesítő vigyort. Ezzel is megvolnánk.
Megkerülöm az asztalt és kiveszem Celeste kezéből az üstöt és a tartalmát az asztal mellett lévő fémlavorba öntöm. Kezdjük csak az elejétől. Nem tudom, hogy melyik hollóhátas kis okostojásnak köszönheti ez a csaj, hogy várakozáson felülit kapott az RBF-en, de hogy nem önerőből jutott idáig, az majdhogynem világossá vált előttem. Sebaj, nem kell mindenkinek tökéletesnek lenni, de akkor legalább hadd vegyem én kezelésbe. Pessetto papa is biztosan örülne, ha a kicsi lánya kiváló minősítésű RAVASZ vizsgával villoghatna év végén.
- Akkor most töltsd meg kétharmadáig ezt az üstöt – adom vissza az üstöt a tulajdonosának, közben az orrom elé húzom a lány jegyzetét és az elkészítési módot kezdem tanulmányozni.




A hozzászólást THEODORE NOTT összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Szept. 21, 2012 1:05 am-kor.
Vissza az elejére Go down
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 21
ϟ Reagok : 13
ϟ Felvétel időpontja : 2012. May. 14.
ϟ Kor : 21


TémanyitásTárgy: Re: Bájitaltan terem   Kedd Szept. 18, 2012 9:17 am



Cel&Theo

Nem szeretem a bájitaltant, mégis muszáj tanulnom. Ezt köszönhetem annak, hogy a vizsgán egy elég erős várakozáson felülit írtam. Pitont, mint tanárt imádtam, hiszen folyton szekálta a többi ház tagjait, csak úgy, mint mi is szoktuk. Vérbeli Mardekáros. Mindig is szerettem, mint házvezető, és bár most, hogy igazgató is lett, és nincs ideje mindenre.. még így is szívesen megkeresem egy-egy dologgal, esetleg kérdéssel. Persze komolyabb dolgokkal nem hozzá mennék, tudom, hogy nem szereti, ha feleslegesen pazarolják az idejét, de ahogy észrevettem, olykor szívesen lát -, már ha ő olyat tud -, és ez valamiféle megnyugtatás afelől, hogy azért még számíthatok rá. Mint most, bájitaltanon. Kicsit elkalandoztam az óra közben, így nagyjából úgy éreztem magam, mint akit fejbe vertek, amikor el kellett kezdeni a feladatot. Teljesen le voltam maradva, így Margaretre pislogtam nagy kerek szemekkel, vajon tudja e, mi a teendő. Azonban ő sem volt képben, figyelembe véve azt, hogy a könyvben lapozgatott hol előre, hol hátra, nem találva amit keresni is kell. Mi lehetett az, amiről Piton beszélt? Fogalmam sincs. Egy biztos, víz kell hozzá, erre emlékszem. Hirtelen éreztem, hogy valaki megáll mögöttem, és nézi, mit csinálok. És persze szóvá is teszi. Ki gondolta volna?
- Nem tudom, te mennyire vagy szőrösnek nevezhető, de téged szívesen odaküldenélek. - jelentettem ki, fel sem nézve az üstömből, pakolgatva magam előtt a könyvet, keresve a megfelelő leírást. Hihetetlen, hogy ennyire nem tudok odafigyelni!
- Farkasölőfű főzet. - csettintettem egyet, ahogy leesett, miről is van szó, elengedve fülem mellett a megjegyzést. Odalapoztam a tankönyvet, ahol a rövid leírás szerepelt, és elkezdtem átfutni a szememmel, hogy nagyjából legyen egy kép a fejembe a főzet elkészítésének menetéről, ami úgy se úgy van benne a könyvben, ahogy kell, de mindegy. Alapnak megteszi.
- Mi? - kaptam fel a fejem hirtelen az "igen, te vagy a partnerem" résznél. - Margaret, ne.. Nott, ezt esküszöm még meg fogod bánni. - jelentettem ki határozottan, és morcosan, megint lenézve a könyvbe, és olvasva ami benne áll. Nem is tudom, mit kezdjek hirtelen a sok infóval, de amikor kiönti Theodore a vizet, megint kénytelen vagyok felnézni.
- Elmondanád, mit művelsz ?! - most nem néztem vissza az előttem fekvő tömény tananyagra, hanem álltam a tekintetét. Már elkezdett forrni a víz, megértem, ha nem kell annyi, de akkor sem kell az egészet kiönteni. Férfi logika. Ami a legszebb volt az egészbe, hogy utána készhez kaptam az üstöm.
- Ne utasítgass, nem vagy az apám. - húztam el a szám, majd elmentem megtölteni az üstöt, hogy addig se kelljen mellette állnom, és azt hallgatni, mit, hogyan kell csinálni. Utáltam, hogy olyan kioktató tud lenni, nem csak ebben, de mindenben, amiben jobb. El nem tudom képzelni, hogy lehettem vele jóban anno. Biztos leestem a seprűről repülés közben, és agyrázkódásom lett, csak nem emlékszem rá. Vagy szenilis lettem. Na jó, ezekkel nem jó viccelni, de mégis. Nem értem saját magam.
Visszasétáltam az üsttel, letettem az asztalra, és kihúztam az orra elől a néhány percet vizsgálgatott jegyzetet.
- Oké, akkor te darabold fel az aszfodéloszgyökeret, én addig felforralom a vizet. Csak hogy ne rontsak el semmit. - billentettem meg fejemet, majd, mint akinek jobb dolga nincs is a világon folytattam az olvasgatást, fel-fel pillantva a vízre, olykor pedig Nott-ra. Csak, hogy lássam, él e még.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bájitaltan terem   Kedd Szept. 18, 2012 12:33 pm


Ismerem már egy jó pár éve Celestet, nagyon is jól. Tudom, hogy szinte fölöslegesen vagyok bunkó, ha nem lennék az, akkor már a puszta jelenlétemmel is kihoznám a sodrából. Így megy ez nálunk már évek óta. Mindenesetre a bunkóság számomra nem megerőltető. Bánnék én máshogy is az emberekkel, mondjuk kedvesebben, de az olyan szintű megerőltetést kíván, én meg nem mindenkit találok arra érdemesnek, hogy áldozatokat hozzak érte. Na mármost a magam nyers modorában most éppen segíteni készülök a kis Mardekáros tündérkének, ő még csak észre sem veszi, hogy a puszta jó szándék vezérel. Persze ez egyedül az én hibám. Senki sem tanított meg arra, hogy hogy kell az emberekkel bánni, amikor szivességet teszel nekik. Mert ugyan ki taníthatott volna meg erre? Az apám? Ugyan, kérlek, ne nevettess, ő és a szívességek? Az ilyenfajta helyzetekből életem során csak lehelletnyi ízelítőket kaptam, Lafayette vagy Lilith jóvoltából, de azok sem maradtak meg annyira az emlékezetemben, hogy hasznosítani is tudjam életem hátralevő részében. Már előre sajnálom a betegeimet a Mungóban. Nyilván én leszek a legbunkóbb gyógyító és hiába tudom magamról, hogy jól teszem a dolgom, ha az elviselhetetlen modorom miatt majd senki sem fog hozzám fordulni. Na de mindegy, hátha addig majd ragad rám némi emberség, ha meg nem, akkor így jártam. Nem is értem, hogy ez a kérdés miért is kezdett el éppen most foglalkoztatni, mikor eddig is olyan jól megvoltam a modorom társaságában.
– Ejnye, Pessetto, mivel érdemeltem ki, hogy a halálba kívánsz? Vagy tifelétek a jó szándékú segítséget így szokták megköszönni?
Amint sikerült visszatérítenem elkalandozott tudatomat a bájitalterembe, kész vagyok újabb zavarbaejtően cinikus kérdést feltenni a lánynak, már csak azért is, mert imádom, amikor dühös és a tudtán kívül olyan helyesen mozgatja az orrát. Aztán egészen addig figyelem perverz élvezettel, míg végül a könyve fölé hajol, elkerülve a tekintetemet. Persze a nyugalma így sem lehet hosszas. Látszólag rosszul érinti, hogy megfosztottam megszokott partnerétől, de az még inkább, hogy helyette velem kell együtt dolgoznia és még beleszólása sincs. Hát igen, nekem nehéz ellentmondani.
– Most nem értem, mit vagy úgy oda. Te is tudod, hogy Granger után én vagyok a legjobb bájitaltanból. Ez a … hogy is hívják...Margaret, elég nagy pancser, csak tudálékoskodik folyton, de láthattad tavaly is, Lumpsluck még csak figyelemre sem méltatta a kotyvalékait - mesélem, ahogy a távozó Margaret után nézek, de egyáltalán nem halkítom le a hangomat, ahogyan azt a társadalmi normák megkövetelnék egy kibeszélés alkalmával. Margaret méltatlankodva hátra is fordul és felháborodva felém sziszeg, ha jól értettem egy rövid, de már sokat hallott szócskát: bunkó. Persze ügyet sem vetek rá, mert tudom, hogy igazam van.
Ismét visszafordulok a partneremhez, aki ezúttal nem fordul el, állja a tekintetemet. Végre, kezdünk bemelegíteni.
Nosztalgikusan felsóhajtok, majd magyarázásba lendülök.
– Mint már említettem, csak segítek neked. Kell a jó jegy bájitaltanból, nem? Akkor csak meg figyelj és tanulj.
Amint meghallom a hátam mögött a semmivel össze nem téveszthető torokköszörülést, azonnal lehalkítom a hangom a mondat felénél és jóval fojtottabb hangon fejezem be. Habár Piton soha nem von le pontot, vagy rakja ki a saját háza tanulóit az órájáról, azért nem árt az ő szabályai szerint játszani. Az ő szabálya meg az, hogy kuss legyen, vagy legalábbis ő ne hallja.
Habár Celesttel még most is kioktató hangon beszélek, magamban elhatározom, hogy próbálok mindent megtenni azért, hogy legalább a parancsolgatással felhagyjak, így zokszó nélkül nekiállok az ezüsttőrrel apróra morzsolni az aszfodélosz gyökeret. Gyakorlott ujjaimnak könnyűszerrel bánnak az ezüsttőrrel, így rekordsebességgel elkészülök a feladatommal.
Hangtalanul odalépek a lány mögé és a feje fölött belenézek a könyvbe, aztán közelebb hajolok a füléhez.
– Nem kell ám szentírásnak venni mindent, amit ott ír. - suttogom, majd újra kiegyenesedek és megdörzsölöm az orrom, hogy kiűzzem belőle Pessetto édeskés parfümjének az illatát, még mielőtt eltompítaná a szaglásomat. - Például , ha a kalánfűnek előbb eltávolítod a magjait és csak utána morzsolod bele a főzetbe, nem lesz olyan elviselhetetlenül keserű... de ezt majd én - kapok észbe még éppen időben, mielőtt újabb parancsot osztanék ki és nekiállok a magfosztásnak.




A hozzászólást THEODORE NOTT összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Szept. 21, 2012 1:04 am-kor.
Vissza az elejére Go down
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 21
ϟ Reagok : 13
ϟ Felvétel időpontja : 2012. May. 14.
ϟ Kor : 21


TémanyitásTárgy: Re: Bájitaltan terem   Csüt. Szept. 20, 2012 8:53 am

[quote="Celeste A. Pessetto"]


Cel&Theo

- Tippelj, hátha kitalálod. - jelentettem ki semmis arckifejezéssel. Az évek során volt már alkalmam gyakorolni, hogy ne mutassam ki, ha esetleg felrobbanok, álmodozok, gondolkozok, vagy tenni akarok valamit. És ez nagy hasznomra válik a mai napig, ugyanis nem tudom, mihez kezdenék, ha most mondjuk húznám a szám, és megkérdőjelezné. Idegesítene. De nem látszik rajtam semmi, nem vagyok olyan, hogy látsszon. Az idő vas foga... - Te képes vagy olyanra? - tettem fel, a számomra kissé szarkasztikus kérdést. Nem tudtam mire vélni az ő jó szándékú segítségét. A jó szándék és ő ég és föld, épp ezért nem mutattam ki azt, ami elsőre megütközött bennem. Egy cseppet meglepődtem. Dehát nem tehetek róla, ez van. Nem figyeltem közben, mit csinál, mit néz, mit akar, csakis a könyvre koncentráltam, kizártam Theo-t, és a külvilágot, és egy kissé belemélyedtem. Egészen addig, míg el nem küldte Margaretet máshova, hogy akkor most mi párban leszünk. Mi nem lehetünk párban! A végén még rárobbantom véletlenül az üstöt. De csak véletlenül.
- Nem érdekel különösebben, hogy hanyadik legjobb vagy bájitaltanból, de ezt te is nagyon jól tudod. És azt is, hogy utálom, mikor beleszólnak a dolgaimba. - jelentettem ki, immár állva a tekintetét, és nem sok fogott vissza, hogy én is kimondjam a bunkó szót, de végül nem tettem. Elvégre, bagoly mondja verébnek. Ugyanolyan nagyszájú, bunkó, irritáló ember tudok lenni, mint ő, ha rossz kedvem van, így hiába mondanám, csöbörből vödörbe, ahogy mondani szokták. Sóhajtottam egyet a kijelentése végén, miközben tekintetemmel követtem Pitont, ahogy megáll Granger mellett, és tanulmányozni kezdi a főztjét. Összefontam magam előtt a karom, és nézni kezdtem, amint Theodore ügyködik a bájital elkészítésé. Potya jegy, király.
Kifejezetten meglepett, milyen gyorsan végzett a darabolással, és meg is feledkeztem pár pillanatra a nem kifejezésről, és átfutott az arcomon a meglepődés néhány jele, aztán gyorsan visszabújtam a könyv mögé, és folytattam a recept tanulmányozását.
- Képzeld, tudom. - mosolyodtam el haloványan, miközben felnéztem magam elé. Utána kapok egy információt, ami talán segítség akar lenni, de mire megszólalnék, vagy megmoccannék, megteszi Theodore helyettem is, én pedig csak pislogok, hogy mi történt vele, hogy ilyen önfeláldozó lett. Tekintetemmel innentől követem, rátámaszkodok a könyökömre, és úgy figyelem, mit csinál, egy darabig csendesen, majd magam elé húztam a kerecskegyökér port, és tanulmányozni kezdtem.
- Vajon ha ebből egy marékkal megdobok valakit, meghal a szagától, vagy kibírja? - tettem fel egy költői kérdést, de mélyen az agyamban már megfogalmazódott, miként tudnám kipróbálni. Azonban egyelőre nem tettem semmit, csak néztem, hol a port, hol pedig a társamat. Vigyázat, Celeste megindult a negatív irányba.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bájitaltan terem   Kedd Szept. 25, 2012 12:14 am


Ahhoz képest, hogy tavaly a lassan ölő mérgek széles tárházát voltunk kénytelenek bevenni, most üdítően hat egy kis „rutin munka”. Legalábbis számomra, habár a Farkasölőfű főzet sem tér el alapban az általában megszokott mérgektől. Csak sokkal finomabb. Elég lenne minden hozzávalóból egy kicsivel több és halálos méreggé válna. Az ember és kistestű állatok számára mindenképp. Kíváncsi vagyok, hogy Piton majd kinek a főzetét teszteli le és kin. Könnyű volt addig, amíg itt volt az idióta Neville és a hülye békája. Komolyan hiányoznak, ők voltak az évek során a kedvenc tesztalanyaim.
Ahogy nagy gonddal, egyenként fejtem le a magokat a kalánfűről, félszemmel körültekintek a teremben, ahol mindenki görcsösen az üstje vagy a tankönyve fölé görnyed és végül megállapodok Margaret hátsófelén. Hm... egészen jó tesztalany válna belőle. Határozottan. De sajnos ezt Piton dönti el, az is lehet, hogy most, hogy hivatalosan is „jófiú” lett, letesz régi jó, kegyetlenkedő szokásairól. Kár, igazán sajnálnám, ha idén elmaradna a móka. Más módot kéne találnom, hogy szórakozzak bájitaltanon. Például mindig le kéne stoppolnom partnernek Celestet.
Visszatérek az üsthöz és csak úgy simán belemorzsolom a kalánfűt, mindkét kezemet használva, hogy minél alaposabban és gyorsabban menjen a dolog.
- Tudom, hogy utálod, éppen azért csinálom – jelentem ki nemes egyszerűséggel és vigyorogva megvonom a vállam. - Egyébként meg arra akarsz célozni, hogy nem nézted volna ki belőlem a jószándékot? - kérdem megütközést színlelve, aztán elhúzom az orra elől a könyvet, hogy én is belenézzek. Gyorsan átfutom a sorokat, de nem adom vissza a könyvet, időzök még kicsit. Egyébként is minek sietni? A jó munkához idő kell. Az éppen aktuális bekezdés utolsó két sora egy pillanatig elgondolkoztat. Ráncolom a homlokom és jobb kezemmel elkezdem dörzsölgetni az állam, ahogy mindig is tenni szoktam, amikor mély gondolkodóba esek. Eddig pofon egyszerű volt a dolog, de tudom ám, hogy miért nem készít minden random varázsló napi rendszerességgel farkasölőfű főzetet. Persze nem akarom, hogy Celeste rájöjjön, hogy elakadtam, így próbálom leplezni, míg rá nem jövök, hogy egészen pontosan mit is kell művelni a görénygombával. Tényleg, ha már itt tartunk, hol van Celeste? Lelépett, vagy egészen eddig sikerült befognia a száját? Felpillantok és elégedetten konstatálom, hogy még mindig itt van, bár semmi hasznosat nem csinál éppen. Jellemző.
- Azzal meg mit akarsz? - nézek rá gyanakvóan. Nem igazán értettem a szavait, de tudom, hogy nem a főzetbe akarja beletenni a kerecskegyökér port, mert az utólag kell hozzáadni. A receptben ez az egyik legvilágosabb utasítás. - A szaga nem halálos – teszem hozzá – ha az lenne, nem kéne bajlódni a mérgekkel, vagy a gyilkos átokkal.
Aztán lehalkítom a hangomat és közelebb hajolok hozzá úgy, hogy a teremben lévők még véletlenül se hallják meg.
- Oldatlan formában, a légutakba és vérbe jutva azonban kemény hallucinációt okoz. Büdös, meg minden, de ki lehet bírni. Olcsó és ócska ópiát – teszem hozzá elhúzva a számat. Ó, azok a jó öreg tapasztalatok. - Max összehányja magát az illető, ha nincs rá felkészülve - vonok vállat és újra a könyv fölé hajolok, de fél szemmel néha a partneremre sandítok.


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Bájitaltan terem   



Vissza az elejére Go down
 

Bájitaltan terem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Elhagyatott edzőterem
» Edzőterem
» Meditációs terem
» Volangaard - Királyi csarnok
» Nijinsky Terem

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
FEEL THE DIFFERENCE :: Befejezett, lezárt játékok-