HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
» Lin & Cole kalandjai a szárnyas vadkanban
Pént. Jún. 13, 2014 10:28 pm by Belinda Wictikers

» Kiruccanás az erdőbe - Cole & Lin
Hétf. Május 19, 2014 7:08 am by Belinda Wictikers

» Huuu, ugye megijedtél? ~Leah&Mason~
Szomb. Május 17, 2014 8:51 am by Leah Winter

» Hayley & Seth - Folyosók
Pént. Ápr. 25, 2014 12:58 am by Vendég

» Találj rám
Csüt. Ápr. 24, 2014 1:11 am by Hayley-Rose Mallory

» Nickole & Eric - Tiltott Rengeteg
Szer. Ápr. 23, 2014 9:15 am by Nickole Smith

» Audrey & Hestia - Három Seprű
Kedd Ápr. 22, 2014 5:20 am by Vendég

» Mason & Amy - Szellemszállás
Hétf. Ápr. 21, 2014 8:48 am by Vendég

» Cole & Hestia - Hálókörlet
Pént. Ápr. 04, 2014 9:48 am by Vendég

» Csillagvizsgáló
Csüt. Márc. 27, 2014 5:59 am by Vendég


Share | 



 

 Titkos járatok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 100
ϟ Reagok : -22
ϟ Felvétel időpontja : 2012. Apr. 28.
ϟ Kor : 24


TémanyitásTárgy: Titkos járatok   Vas. Ápr. 29, 2012 8:05 am

***


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Titkos járatok   Vas. Júl. 22, 2012 4:15 am


I can be a gentleman, anything you want..

Megforgattam a szemeimet, és visszapillantottam a bájitaltan tankönyvembe. Ez éppen a harmadéves könyvem, amit most csak úgy újra olvasok. A bájitaltan felettébb fontos, hogyha gyógyító szeretnék lenni, nekem pedig minden vágyam, hogy saját rendelőm legyen. Mélyet sóhajtottam, és csukott szemmel próbáltam felidézni a Csuklasztó-szirup elkészítésének a folyamatait.
– A forrásban lévő vízbe, beledobunk négy cickafarok levelet, és belenyomjuk négy bab levét. Tízszer keverjük balra, aztán négyszer jobbra. Egy levél kalánfű, és addig keverjük amíg citromsárga színben nem pompázik, majd félre húzzuk, és fél órát állni hagyjuk. – Daráltam le gyorsan suttogva és minden egyes szóhoz bólintottam, aztán kinyitottam a szemem és rámeredten Pansyra, mintha szellemet látnék.. Még mindig itt állt előttem, pedig azt hittem, hogy eltűnik, hogy csak ide képzelem, és vele ijesztgetem magamat. Na jó nem, vele nem szoktam ijesztgetni magamat, tőle azért nem félek, de mondjuk ha Rémszem Mordon állna itt előttem, biztos vagyok benne, hogy olyan gyorsan iszkolnék az igazgató irodába, hogy más hoppanálva nem érne oda olyan gyorsan.. Az igazság az, hogy már vagy 5 perce nem figyelek rá, mert a bájitalokra próbálok koncentrálni, de miatta természetesen nem tudok figyelni. 5 perce megtalált, pedig úgy gondoltam, hogy itt senki nem fog keresni. Nem is pontosan értem, hogy mit is csinál itt, mert Draco ma csak akkor tette be a lábát, mikor felsietett a táskájáért, az pedig jó rég volt. Természetesen nem figyeltem Pansyra, csacsogjon csak, bár felettébb idegesnek tűnt, azt gondoltam, hogy megint Dracoról álmodozik, mint ahogy szokott általában. Ha beszélünk a fele biztos Dracoról szól, komolyan ezért ilyenkor mindig elkalandozik a figyelmem, mint ahogy most is. Még egyet sóhajtottam, és az épp belépő Robynra néztem, aki felhúzott szemöldökkel nézett a kettősünkre. Furcsa lehet az biztos. Én halálra unt, meggyötört, kómás fejjel bámulok magam elé, a kezemben a harmadéves bájitaltan tankönyvvel, míg Pansy fölöttem áll, és vadul magyaráz. Azt hiszem, hogy magyaráz.. Egyik fülemen be a másikon meg ki.
Robynra kacsintottam, ő pedig az ajkába harapott, és elindult a lányháló felé.
-Megtennéd, hogy egy pillanatra befogod?- Szűrtem a fogaim között, és gyilkos pillantással méregettem az előttem álló lányt.
-Tanulnék, mert veled ellentétben nekem vannak céljaim is az életben!- Vetettem oda mérgesen, a kezemmel meg a hajamba túrtam. Már meg sem próbáltam a tanulásra figyelni, inkább mérgesen csaptam össze a könyvem, és dobtam a kis asztalkára.
Nagyokat fújtatva löktem föl magamat álló helyzetbe, és Pansyt idegesen kikerültem – vagyis próbáltam kikerülni- de olyan mérges voltam, hogy a vállammal neki mentem, de meg sem fordultam, hogy bocsánatot kérjek, csak kivágtam a klubhelység ajtaját, és kiléptem. Magányra vágyok, csak magányra. Miért utál ennyire Merlin? Pedig én halálfaló sem voltam!
Tényleg az én fejemben, még sosem fordult meg, hogy beálljak a maszkos bandába, talán azért mert az én családom sosem szolgálta Voldemort Nagyurat. Ha tehettük meghúzódtunk a háttérben, de ha a szükség úgy hozta, a világos oldalon harcoltunk. Tudom-tudom én gyógyítónak készülök, semlegesnek kéne lennem, mert ugyan úgy el kell látnom a gonosz embereket, mint ahogy a jókat is, és nem - erre még gondolnom sem szabad!- mérgezhetem meg őket, csak mert embert öltek. Ha a Mágiaügyi Minisztériumban úgy döntöttek, hogy felmentik a vádak alól, akkor ezt tiszteletben kell tartani, még ha a Wizemgamot tagjai, nem döntenek mindig megfelelően!


Vissza az elejére Go down
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 100
ϟ Reagok : -22
ϟ Felvétel időpontja : 2012. Apr. 28.
ϟ Kor : 24


TémanyitásTárgy: Re: Titkos járatok   Vas. Júl. 22, 2012 10:38 am



Pansy & Blaise

Nem mondanám, hogy különösebben lekötött, hogy Zambini tanulni szeretne. Hát, ha neki ez jó. Viszont számomra még messzinek bizonyult a vizsga, és sosem szerettem előre tanulni, így most inkább mással foglalkozom. A magánéletemmel. A szerelmi életemmel. Nem is tudom már lassan, mit is szeretnék elérni. Engem nem érdekel, hogy másoknak már az agyára megyek ezzel, nekem akkor is Draco az egyetlen élő ember, akit úgy tudok szeretni, ahogy senkit. Első szerelem, pech. De mostanában olyan furcsa. Mióta túl vagyunk azon a kis kalandon, minden olyan furcsa lett. Lehet, hogy ő nem vette észre, de én igenis észrevettem, és mit ne mondjak, eléggé zavaró tud lenni. Bár megszoktam, hogy furcsa, úgy véltem, itt az ideje elbeszélgetnem Blaise-zel arról, mi is folyik itt valójában. Már csak az lett volna jó, ha figyel is rám, és nem csak feleslegesen jártatom a számat.
- … szóval tudod.. Blaise, figyelsz te egyáltalán?! – néztem megrovóan bele egyenesen a két szemébe. Na ne, ennyire még ő sem lehet pofátlan. Méregettem egy pár pillanatig, majd folytattam. – Tehát ott tartottam, hogy én már nem tudom, mit akar, esetleg nem akarsz segíteni, hogy.. – azonban félbe kellett hagynom, amit mondani szerettem volna, köszönhetően a goromba hangnemnek, amit megütött. Oké, tudom, mardekárosok vagyunk, és én sem vagyok a kedvesség mintaképe, ettől függetlenül nem mondanám, hogy jól esett, ahogy közbeszólt. Hát a férfiak ennyire tuskók, hogy még a nőnemű barátaikat is képtelenek emberszámba venni? Mit ne mondjak, ez már szánalmas. Az újabb kijelentésére már nem is tudtam reagálni, addigra elhaladt mellettem, vállon lökve, szó szerint idegbetegen. Csak álltam, és néztem utána, majd egy nagy levegő után fogtam magam, és utána mentem.
- Ne merj itt hagyni csak így, Zambini! – kiáltottam utána, idegesen lépkedve, követve őt. Szinte már futottam, de nem érdekelt, mert én nem fogom hagyni, hogy egy mondhatni hímringyó így beszéljen velem. Tudok ám egyet, s mást róla, így hát ha azt hiszi, elmenekülhet, majd rádöbbentem, hogy nagyon is téved. Engem nem hagyhat csak úgy ott senki. Még Draco se. Na jó, esetleg, talán, lehet, előfordulhat, hogy neki elnézem. De csak mert van felé egy fajta.. tiszteletem, vagy hogy is mondjam. Na meg szeretem. A helyzetben csak annyi a baj, hogy megint visszakanyarodtam a Draco témához, lehet, hogy nem kéne róla annyit beszélnem, és akkor nem elégelnének meg az emberek? Mielőtt félreértés következne be, amit a világért sem akarok.. Malfoyon, és Zambinin kívül barátaim nem nagyon vannak, tekintve, hogy a lányok általányos nyavalygásától a hányinger kerget, és falat tudnék kaparni. Így tulajdonképpen be kell érnem ezzel, de mégis.. ááh. Néha az agyamra mennek.
- Hé, állj meg! – kaptam el hátulról a pólóját, és ahogy haladt előre, megrántottam azt, igencsak erősen. Nem fogom hagyni, hogy semmibe vegyen. Akkor sem! – Mi bajod van?! Megmondanád? Napok óta képtelenség veled beszélni, mert azzal a szöveggel takarózol, hogy neked tanulnod kell. Ugyan, mire? Év eleje van, üdvözöllek a Roxfortban, ne magolj már ennyit, amikor még szinte semmit nem kell tanulni, mert esküszöm már nekem megfájdul tőled a fejem! Hagyd abba Zambini, és térj már észhez! – rángattam meg egy kicsit a pólóját, hátha észbe kap. Mit ne mondjak, meglehetősen kikészített ezzel a hozzáállásával, a legutóbb még csak nem is Draco ügyben mentem hozzá, és őszintén, nem mondanám, hogy jobb volt, mintha egy pinokkio babával létesítettem volna bármiféle kapcsolatot, esetleg egy plüssállattal próbáltam volna kommunikálni. Én megpróbáltam, és mit ne mondjak, mostmár baromira unom ezt a macskaegér játékot. De komolyan. Nagyon elegem van már belőle, akár hiszi, akár nem. És most akkor sem fog tovább menni, mert nem hagyom neki, akár hiszi, akár nem…


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Titkos járatok   Hétf. Júl. 23, 2012 12:59 am


I can be a gentleman, anything you want..



Szóval a cickafark ami felettébb fontos, bármilyen gyógy bájitalhoz egy közönséges kis mezei virág. Általában fehér a virága, de megtalálhatjuk rózsaszínben is.. Soroltam tovább magamban a lábjegyzetet, majd mikor nem jutott több minden az eszembe belepillantottam a könyvbe, és végigfutattam a szememet a sorokon. Mindenhonnan kis jegyzetek futottak, felkiáltó jelek, és bekarikázott számok lepték be az oldalt. A bájital recepten végigfutva elégedetten bólintottam, és egy kis vonalazott pergamen közepére beírtam a bájital nevét. Ezen a pergamenen gyűjtöm az összes megtanult bájitalt össze-vissza, hogy majd, mikor teljesen a végére érek így is ki tudjam kérdezni magamat.
Aztán a szemem végigfutott a lábjegyzeten, és csak egy határozott biccentéssel nyugtáztam, hogy igen tényleg tudok mindent. Nagyot sóhajtva lapoztam a következő oldalra.
~Kiegészítő olvasmány: A cickafark.
Ez az még több tanulni való! A szemem az első soron nyugtattam, de nem olvastam. Próbáltam, de nem ment, mert éreztem, hogy Pansy valami olyat mondott amire helyeselnem kellett volna, vagy legalább rávágni egy aha-t, esetleg egy jót vagy csak egy pillanatra elég érdeklődően a szemébe kellett volna néznem, hogy érezze törődöm én vele! De nem, én azt sem tudom hogy épp miről hadovál, vagyis tudom, persze, hogy tudom: Draco Malfoy. Pansy-t csak ez foglalkoztatja, komolyan ha egyszer megjelenik D.M fanclub, mindenki tudni fogja, hogy ki volt az alapítója, és egyben a legnagyobb fanja a klubnak.
Egy-két szó végre eljutott a tudatomig ”már nem tudom mit akar..” De jó! Én se, sőt azt sem tudom, hogy én mit akarok! Fogalmam sincs, hogy mi lesz velem idén, hogy mi fog történni velem, vagy akárki mással. Olyan sok minden változott, és én nem kifejezetten találom a helyemet..
Kezdett nagyon elegem lenni, sőt már az idegeim kezdtek szét pattani, és nem is kellett sok idő, már idegesen rángatni kezdtem a lábamat, aztán nem bírtam tovább felpattantam, és a lányt félrelökve kisiettem a klubhelységből. Még egy troll is kedvesebb lett volna ebben a percben, mint én, sőt ő csak lomhán dünnyögne, és egy kicsit csapkodna is, de biztos több tisztelet szorulna belé, mint ebben a percben belém. Idegesen rontottam ki, türelmetlenül be akartam csapni a bejárati portrét, de nem tudtam, mert Pansy már mögöttem volt.
- Miért mi lesz Parkinson? – Kiáltottam vissza, hátra sem fordulva, csak elkanyarodtam jobbra, mert nem akartam felmenni a nagyteremhez, ebben az idegállapotban fogalmam sincs, hogy mire lennék képes.
Nem si értem magamat, miért vesztegetem rá az időmet, ahelyett, hogy minden nap más lányt rángatnék be az ágyamba ahogy régen. Ehelyett én egy szerelmes lány csevegéseit hallgatom a nap egyik felében, a másikban pedig Dracot próbálom elkapni, hogy átadjam anyám süteményeit – mert hát persze a saját anyám kinek sütne sütit ha nem Draco Malfoynak? – és tudjak vele beszélni. Mostanában szinte mindig elkerüljük egymást, vagyis inkább mondjuk azt, hogy soha nem ér rá ha beszélni akarok vele, talán Pansyn keresztül kéne megközelítenem. Igen! Ez nem is rossz ötlet, sőőt! Majd megpróbálom ezt a taktikát, ha sikerül kellőképpen lenyugodnom.
Már éppen újra jobbra vettem volna az irányt amikor hátulról visszarántottak a pólómnál fogva. Elölről az anyag a nyakamba mélyedt.
-Te idióta! – Nyögtem ki nem éppen barátságosan. Aztán azon ügyködtem, hogy ne fulladjak meg.
[color=chocolate] –Hogy mi bajom van? Hogy mi bajom van?? Az, hogy nem érdekel milyen szép szőke Draco haja, mert képzeld én is látom, sőt az sem érdekel, hogy a fekete zokni jobb neki mint a sötét szürke.. Pansy én.. engem ez nem érdekel!! – [/chocolate] Kiáltottam, miközben ő is mondott valamit a tanulásról.
- Már mondtam a RAVASZ-ra tanulok, de te nem figyelsz rám, sőt azt is mondtam, hogy azért tanulok, mert sok bájitalt kell tudnom a vizsgához, és ideje elkezdenem, ha közben a kviddicsre is akarok koncentrálni!- Üvöltöttem, jó ez igazából hazugság, de én ezt mondtam neki. Magam sem tudom, miért is tanulok ennyit. Evvel palástolom a változást azt hiszem, a változást amivel nem tudok mit kezdeni. Idegesen megrángatott, én pedig meredten bámultam rá egy pillanatig, aztán a kezeimet a csuklója köré fontam, és nagyon kellett koncentrálnom, hogy ne legyek vele kifejezetten agresszív.
–Ne merészelj még egyszer megrángatni Pansy Parkison! – Suttogtam idegességtől remegő hangon, és egy határozott mozdulattal löktem rajta egy nagyot, aztán sebesen fordulva elsiettem jobb felé, aztán hirtelen balra fordultam, és áthaladtam egy szűk résen.


Vissza az elejére Go down
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 100
ϟ Reagok : -22
ϟ Felvétel időpontja : 2012. Apr. 28.
ϟ Kor : 24


TémanyitásTárgy: Re: Titkos járatok   Hétf. Júl. 23, 2012 8:04 am



Pansy & Blaise

Nem figyelt rám. Még mindig nem figyelt, csak abba az átkozott tanulásba temetkezett, és ez engem felettébb idegesített. Rám mindig mindenkinek figyelni kell, még Blaise Zambini sem kivétel ez alól. Most, hogy fontos lenne, de tényleg, legalább most mondhatna valami használhatót, hogy a későbbiek során ne kelljen ezzel piszkálnom. De hát nem mond! És ezzel fog végképp az agyamra menni, amivel majd kiérdemli azt, hogy nem szólok hozzá. Soha, semmikor, semmiért. Pfujj.
- Mi lesz? Hogy mi lesz? – nevettem el magam keserűen, majd folytattam a loholást utána. – Nem szeretnéd te azt tudni Zambini! – kiáltottam utána, meglehetősen gyors léptekkel haladva előre. Mit ne mondjak, eléggé felidegelt a hülyeségével, miszerint ő most itt a főnök. Nem ő a főnök, hanem én! Nevezhettek hisztisnek, akkor is ez tény, nekem kezd ebből már nagyon elegem lenni. Mindenki, ismétlen mindenki kezd kicsúszni a markomból, és kezdik azt hinni, hogy nekik aztán mindent szabad. Hát akkor most szólok ezen embereknek, hogy nem így van, és esküszöm, ha tilosban találom őket, megfizetnek. Első kézből. Viszont úgy tűnt, hogy az a póló elkapás megérte, ugyanis meglehetőse ingerülten fordult velem szembe ismerősöm. Ennek köszönhetően megengedtem magamnak egy önelégült mosolyt, meg sem próbáltam visszafojtani. Haragszom rá, nem leszek jó fej. Amúgy is, az ilyen helyzeteken szinte mindig röhögök, akár ismerem az illetőt, akár nem. Most ez esetben ismerem, és én okoztam. Szerintem ez a legjobb az egészben.
– Nem is erről beszéltem, de ne zavarjon! Talán ha néha, esetleg, véletlenül figyelnél rám, akkor tudnád, hogy miről makogok neked! Oké, lehet, hogy néha kicsit sokat áradozok róla, ez a szerelem, próbáld ki, te sem halnál bele, a sok dugás helyett. De most nem erről volt szó! – beszéltem kissé hangosabban, mint ahogy kellett volna, de mivel úgy sem járt itt senki, nem érdekelt. A másik oka annak, hogy felemeltem a hangomat vele szembe, az az volt, hogy ő is így cselekedett. Most már unom ezt szajkózni, még fejben is, de velem akkor se kiabáljon, ne hagyjon ott, és végül, de nem utolsó sorban, figyeljen rám. Nem tudom elviselni, a nem így történik, és Zambini nagyon, de nagyon jól tudja, hogy ilyen vagyok. Lehet, hogy az a probléma, hogy ennyire ismer, mert nem csak az erősségeimet, de a gyenge pontjaimat is tudja. Pech. De legalább én is az övét. Ha leönteném az egyik tankönyvét egy pohár töklével, tuti, hogy kiakadna. Sőt. Elsápadna, és azon háborogna, hogy most nem tud miből tanulni. Hm. Ha visszamentem a Mardekárba, meg is teszem szimpla bosszúból. Megszívtad, Blaise drága. Rongáljunk tankönyveket, úgyis élvezném.
- De nem most lesz a RAVASZ, és amúgy is, mi az, hogy én nem figyelek rád? Te nem figyelsz oda arra amit mondok, de soha! Még ha nem Draco-ról van szó, akkor sem! – tehetetlenül dühtől megtelve kiabáltam vissza, jól sejtem, hogy ezt a házbeliek hallhatják, és még élvezhetik is. Csoda, hogy még nem merészkedtek ide, bár ez azt jelzi, ismernek annyira, hogy tudják, ha most idejönnek, valaki biztos kap egy jó kis átkot a nyakába. Vagy „véletlenül” lekeverek egy pofont valamelyik kisebbnek. De legalább pletykálnak majd rólunk. Valamit valamiért, csak tudnám, hogy most miért ezen gondolkozok ennyire hevesen, és nem pedig azon, hogy miként magyarázzam ki magam ennek a szerencsétlen tanulásmániásnak itt magam előtt.
A lökés kissé erősre sikeredett, mondhatni annyira, hogy a fal állított meg, én pedig összehúzott szemekkel figyeltem a távozó Blaise-t. Most aztán végképp nagyon felhúzott. Ellöktem magam a faltól, és futva mentem utána, megálltam előtte, kezemmel megtámasztva a mellkasát, majd rámarkolva a pólójára.
- Különben mi lesz? – kérdeztem vissza az idegességtől halkan, kissé oldalra döntött fejjel, egyenesen a szemébe nézve. Egy gúnyos félmosollyal néztem farkasszemet vele, hitetlenkedve rázva a fejem. – Azt hiszed, félek tőled? Ránts pálcát, átkozz csak meg. Gyerünk, vezesd le az idegességedet, kicsi Zambini. – húztam az agyát, körülbelül olyan hangsúllyal, mint amikor az ember arra akarja rávenni a másikat, hogy fektesse meg. De nem, itt ilyenről most szó sem volt, csupán olyan szinten felforrt az agyvizem, hogy már jobb volt őt húzni, mint saját magamat hergelni. – Mi lesz már? Hm? Ennyire beszari vagy ?! Remek. – engedtem el, majd csaptam rá egyet a mellkasára a kezemmel, tovább indulva arra, amerre eddig is haladtunk. Aztán megtorpantam, és komolyabban végigmértem a helyet. Hol a kénköves ménkűben vagyunk?! Merthogy én még életemben nem láttam ezt a helyet, az is biztos, pedig már hét éve ebben az épületben élek. Visszafordultam Zambini felé, összefontam magam előtt a karomat, és vártam. Már csak azt lenne jó tudni, hogy mire is pontosan.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Titkos járatok   Kedd Júl. 24, 2012 5:29 am


I can be a gentleman, anything you want..


Hát ez remek! Pompás és mesés! Mintha ez lenne minden vágyam! De nem nekem még kérnem sem kell, hogy utánam loholjon Parkinson. Jön ő magától, mint valami pulikutya. Nem! A pióca jobb szó rá! Tapad, és nem lehet levakarni. Kezdem érteni mit is érez Malfoy. Csoda, hogy a mosdóba nem kíséri el Pansy szerencsétlen srácot! Habár ki tudja? Lehet, hogy ott áll a piszoároknál, vagy épp a mosdó ajtajának támaszkodik, miközben Draco… Pfúj! Erre még gondolni sem akarok!
Egy pillanatra felemeltem a kezemet, és erősen megdörzsöltem a csukott szememet. Félek, hogy az előbbi kép az örökkévalóságig be fog ivódni a retinámba, és ha lehunyom a szememet, ezt a képet fogom látni magam előtt. Öklendeznem kell..
-Huhh, hát ettől nagyon megijedtem Parkinson! Nem akarom tudni..- Nevettem föl jó hangosan. Inkább hangzott erőltetett hahaha- tömkelegének, mint átlagos nevetésnek, de azt nézve, hogy jelen állapotban milyen idegállapotban vagyok, nem tudnék összehozni egy rendes nevetést. Csak ennyit tudtam összehozni, a másik lehetőség amúgy is egy ördögi kacaj, azt pedig bármikor, bárhol összetudom hozni, viszont az most nem épp alkalmas. Idegesen felsóhajtottam, és tovább nyomultam előre. Na nem mintha annyian lennének most itt. Hirtelen mindenki felszívódott, vagy nem is volt itt senki, vagy felszívódtak mielőtt valamelyikünk egy ártatlan bámészkodón töltené ki a dühét.
Hirtelen visszarántott, és a zöldes fal helyett már Pansy szemeit bámulhattam. Végül is nem csúnya a szeme…
- Ha ilyen lennék szerelmesen, akkor inkább maradok az érzelem mentes szexnél!- Vigyorodtam el erőltetetten.
-Idegesítő vagy Pansy! Ez van érted? És ne hidd, hogy nem tudom miről volt szó, mert kitalálom: Draco! De tudod mit? Adok egy tanácsot! Hagyd már őt levegőhöz jutni! Hagyd élni! A pasiknak ez nem jön be Parkinosn! Nem kell nekik pióca!- A végét már szinte üvöltöttem. Nem bírtam visszafogni magam, pedig az elején még csak kicsit voltam ideges, csak remegtem a dühtől de most csak úgy kirobbant belőlem. A falak még sokáig visszaverték a hangomat, egészen biztos vagyok benne, hogy ezt még a hetediken is tisztán lehetett hallani. Remek! Nem akartam, hogy más is részese legyen ennek a vitának, de tuti, hogy McGalagony amikor meglát vagy 10 pontot levon amiért nem bírjuk csendben elintézni a magánéletünk. De ez lehetetlen! Főleg ha olyasvalakivel akarsz vitázni akinek megakad ott a gondolatmenete, hogy Draco. Sőt az is biztos ha valaha az Abszol úton nyílik majd egy „Draco Malfoy fanclub” ő lesz majd az elnöke, és egyben egyetlen egy tagja, mert tuti, hogy mindenkit kicsinálna aki klubtag akar lenni…
-Mert nem érdekel amit mondani akarsz! Fogd már föl, hogy… téged nem érdekel ami én akarok mondani észrevetted már?? Elkezdem és közbevágsz, mert nem érdekel semmi azon kívül amit mondani akarsz!- Vágtam rá idegesen végül, mikor már kezdett nagyon elegem lenni ebből a témából, bár most kicsit halkabbra vettem a hangomat, de még így is hangosabb voltam az átlagosnál. Nem valahogy nem érdekel, hogy a fél kastély tudni fogja miről is beszéltünk, és az sem izgat, hogy kezd egyre kevesebb fáklya világítani erre felé. Na jó ez azért elég aggasztó ok, mert normális esetben méterenként világítanak, itt meg jó ha három méterenként van a fal mindkét oldalán fáklya.
Megborzongtam, és nem ez nem olyan borzongás volt ami jólesően futott végig az ember hátán, hanem az a kellemetlen borzongás ami csontvelőig hatol.
A csuklójára fontam a kezem és erős taszítással ellöktem magamtól, majd sarkon fordultam, és ahelyett, hogy vissza felé vettem volna az irányt, inkább előre fele siettem a kanyargós folyosókon. Megint végigfutott rajtam az a bizonyos kellemetlen borzongás, és belegondoltam, hogy másodikban itt csúszott végig a Baziliszkusz. Hosszú teste érintett minden egyes kődarabot a földön, de gondosan ügyelt arra, hogy a Mardekár házat elkerülje, és az hiszem ez ami akkor is megnyugtatott. Nem volt mitől félnem, de abban az évben minden este alig bírtam elaludni, mert attól rettegtem, hogy a kastély valamelyik pontjában épp megöl valakit. Mondjuk valószínűleg attól jobban félnék ah Rémszem Mordon ugrana elő innen, és lányokat megszégyenítő sikollyal iszkolnék egészen az Igazgató irodába, hogy megbújjak Piton professzor hosszú talárja mögött. Gyáva dolog, de Mordonnal még a világból is ki lehetne kergetni.
Pansy hirtelen elém érkezett, a kezét a mellkasomon támasztotta meg, és még egy perverz gondolat is megfogalmazódott a fejemben, de mielőtt átjárhatta volna a testem, a lány szavai kirángattak belőle.
A kérésére, mi szerint rántsak pálcát, eleget tettem. Ahogy kimondta, mér a kezemben volt és a nyakának nyomtam, miközben mélyet lélegeztem.
–Ne akard, hogy az idegességem levezessem rajtad Parkinson, mert az sajnálatos módon a kicsapatásommal járna, és a te Mungóba kerüléseddel. De nagyon vigyázz a szádra Parkinson! Tudd, hogy hol a helyed, mert ha nekem kell megtanítanom neked abban semmi köszönet nem lesz! – Köptem mérgesen a szavakat, és engedtem, hogy ellépkedjen mellőlem.
Idegesen elhaladtam mellette mikor megtorpant, most szándékosan meglökve a pálcát tartó kezemmel. Tettem vagy 10 lépést, mikor megtorpantam, ugyan is nem volt ismerős a hely. Négy felé lehetett menni, négy kisebb boltív vezet négy felé. Összeszűkítettem a szememet, és próbáltam visszaemlékezni, hogy merről is jöttünk, de nem ment.
Jobbra akartam indulni, de ekkor halk morgás ütötte meg a fülemet.
-Nagyon kedves tőled Pansy, hogy szexuálisan invitálsz, de ez a morgás nem volt s szexi se invitálás! – Kiáltottam hátra, holott tudtam valahol legbelül, hogy nem a lány morgott rám.


Vissza az elejére Go down
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 100
ϟ Reagok : -22
ϟ Felvétel időpontja : 2012. Apr. 28.
ϟ Kor : 24


TémanyitásTárgy: Re: Titkos járatok   Pént. Júl. 27, 2012 9:44 am



Pansy & Blaise

Nem tetszett ez a helyzet. Ma egyáltalán nem voltam veszekedős hangulatomban, főleg nem Zambinivel. Nem akartam vele sem veszekedni, mert mondjuk úgy kifejezetten jó havernak tartottam. Még ha néha nem is figyelt oda, de legalább megpróbált, és ezt mindenképpen becsülöm benne. Akkor sem értem, most min is bukott ki pontosan. Megjött neki, vagy mi a halál?
- Ne is akard! – vágtam vissza idegesen, miután ezt a nyugalmas gondolatmenetet levezettem magamban. Nem értem, miért tudok nyugodtan gondolkodni, ha egyszer egyáltalán nem vagyok nyugodt. De belül mégsem égett akkora tűz, mint amekkorának kellett volna, hiába éreztem, hogy elönt a düh, nem kattogott úgy az agyam, ahogy kellett volna. Nem jutottak eszembe csípős beszólások, se fenyegetések, azok a dolgok, amik ilyenkor csak úgy folynak belőlem. Egyszerűen nem ugrott be semmi. Talán ennek köszönhető, hogy a beszólások helyett a tettlegességet választottam, és megragadtam a pólóját, még mielőtt tovább loholt volna előlem. Mert ha most nem is megy olyan jól az oltogatás, mindenkinek tudnia kell, hogy Pansy Parkinsonnal nem packázhat.
- Milyen ilyen?! Én lány vagyok, te.. áhh. – idegesen rászorítottam a kezemben tartott anyagra, miközben még egy hitetlenkedő fejrázást is megengedtem magamnak. Utána, amit mondott, na, az még inkább kiverte a biztosítékot, már ha ez lehetséges.
- Nem áradoztam! Egyáltalán nem történt ilyesmi, épp csak segítséget akartam kérni! – most már nem is hangos voltam, sokkal inkább hideg, az a hátborzongatóan hideg, amikor az idegesség csak úgy süt az ember hangjából. A fejemnek ment ez az egész. Úgy éreztem magam nagyjából, mint ha megittam volna egy egész üveg alkoholtartalmú akármit, és attól lennék ilyen kattant. De ilyesmi még csak nem is történt. Sosem hittem volna, hogy Zambini ilyen komolyan fel tud majd hergelni egyszer. A hét év alatt, amit együtt töltöttünk itt, esküszöm sosem kaptunk még össze ennyire. Hát, tény, sokáig bírtuk, míg robbant az a bizonyos bomba.
- Ez nem igaz! – kiabáltam vissza. Már csak maga a feltételezés is sértő. Miért ne hallgatnám meg ?! Elvégre is valamiféle barátok vagyunk, nemde? Akkor meg hol is itt a probléma? Én meghallgatom, cserébe ő is. Jó, lehet, hogy előfordult már egyszer-egyszer, hogy nem éppen tudtam teljes figyelemmel végighallgatni, de olyankor mindig meg volt rá a tökéletes okom. Nem egy hülye RAVASZ. Oké, nekem is nagyon fontos, ettől függetlenül képes lennék végighallgatni azt, aki akar valamit. Gondolatmenetemből a falhoz csapódás rángatott ki, és térített némileg észhez. Nem kell mondanom azt hiszem, hogy meglehetősen hátborzongató ez a folyosó, ha egyedül van lent az ember. Ami szar az egészben, az elsősorban az, hogy nekem halvány milkalila gőzöm sincs arról, hogy mégis honnan a jó büdösből jöttünk. Nem tudom, hogy merre van a Mardekár. Nagyon remélem, hogy Zambini igen. Persze nem ennek a kiderítésének céljából vágtam be Blaise elé, sokkal inkább az észhez térítés, vagy a még inkább leszúrás járt az eszemben. Azonban meghökkenve tapasztaltam, hogy a fenyegetésem meglehetősen komolyan vette. A nyakamnak szegezett pálca nem mondanám, hogy olyan hűű de nagyon tetszett, azonban egyelőre nem mertem arrébb lépni, hisz féltem attól, hogy a végén még tényleg megátkoz. Nekem pedig erre nincsen szükségem.
- Ha már itt tartunk, nem félek tőled.. hogy is mondják? A férfiakhoz a hasunk keresztül vezet az út… vagy a nemi szervüknél. Azt hiszem ez utóbbira simán hatással tudnék lenni. Szóval nekem is megvannak a módszereim, ne aggódj. – kacsintottam rá, és léptem el tőle. Miután előrébb mentem, és megtorpantam láttam, hogy felém jön, és szinte meg sem lepődtem, mikor nekem jött a vállával. Azonban mielőtt olyan távolságra került volna, hogy ne érhetném el, kissé talán erősebben a kelleténél seggbe csaptam. Nekem akar jönni szándékosan? Oké, annak fájdalmas következményei lehetnek, de én erről előre szóltam. Lassú léptekkel mentem én is előrébb, hogy felmérhessem a terepet, merre innen tovább, nem állt szándékomban tovább szítani a haragot, és a helyzetet is rontani, épp elég az, hogy eltévedtünk. A beszólására viszont majdnem visszavágtam, csakhogy az utolsó pillanatban rájöttem valamire… nem beszólni akart, ugyanis én is hallottam a morgást. És nem tetszett a hangja.
- Ha szexin akarnálak invitálni, azt nem így tenném, ne aggódj. – jegyeztem meg, félig hátralesve a vállam felett. Nem tetszett a látvány. Rémülten siettem oda Blaise mellé és rántottam én is pálcát. Csak aztán vettem jobban szemügyre ezt a lényt, és leeresztettem a pálcámat.
- Egy Jarwey. Biztos az erdőből jött. – vontam vállat, nem is foglalkozva a kis lénnyel, visszafordulva a négy út felé. – Van ötleted, hogy mégis merre lehet a kijárat innen? – kérdeztem semmis hangon, ezzel jelezve, hogy még cseppet sem szent a béke, csupán képtelen vagyok két felé koncentrálni; veszekedni, és egyszerre visszatalálni értelmetlen. Pontosabban bele se kéne kezdeni, ha mindkettőre akarok koncentrálni. Ezért szerencse, hogy engem csak az egyik foglalkoztat most. Bár ki tudja, mi lesz Zambinivel.. vevő vagyok bármire, csak jussunk ki innen.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Titkos járatok   Szomb. Júl. 28, 2012 6:50 am


I can be a gentleman, anything you want..

-Jó nem is akarom tudni..csak legyen neked igazad!- Dünnyögtem oda a végét, azért nem olyan hangosan, bár szerintem így is meghallotta. Vagy nem.. Gyorsan megforgattam a szememet a hatás kedvéért, úgy sem nyugodna meg, hogyha nem lehetne igaza, de valószínű, hogy így sem lesz tökéletes az elvárásainak, de vagy veszekszünk tovább, vagy ráhagyom. Én inkább ezt a meglehetősen könnyebb, és fájdalom mentesebb utat választottam. Na nem mintha annyira félnék a fájdalomtól! Inkább attól félek, hogy fájdalmat okozok. Ha ideges vagyok, akkor nem nagyon tudom magam fékezni a párbajban. Általában ez a baj, hogy apával semelyikünk nem tudja türtőztetni magát, így olyan cifra átkok, rontások repkednek a levegőben, hogy mindenki csak meresztgeti a szemét a romok, és a biztos menedék mögül. Emlékszem egyszer annyira mérges voltam apára, hogy idegességemben a kúria elülső oldalán az összes ablakot kirobbantottam dühömben, aztán persze takaríthattam én.. Még jó, hogy vannak okos házimanóink akik segítettek. –ez alatt igazából azt kell érteni, hogy ők pakoltak én meg utasítgattam-
-Egészen biztos, hogy… lány vagy?- Húztam föl méregetően a szemöldököm, de nem futattam végig rajta a szememet, pedig már magától indulni akart az útra. Annyira megszoktam, hogy minden lányt végigmérek, hogy már azt kell megakadályoznom, hogy ne tegyem. A szememet erőszakosan az arcán tartottam, aztán gonoszan elvigyorodtam, és elfordultam. Tudom, ez nem volt épp szép, de belőlem előtört az erős, Mardekáros énem aki követelte, hogy gonoszkodjak egy kicsit a lánnyal.
-Segítséget? Ugyan, etess ezzel mást!- Szűkítettem össze a szemeimet. Segítség! Ugyan.. mégis mihez?? Egy kis segítség kéne talán a számisztikához, vagy a bájitaltanhoz? Persze… ha a füleim helyett szamárfülek lennének, és szavak helyett azt mondanám, hogy iá, akkor még el is hinném! Meg a fejemre rajzolnám szemceruzával, hogy egy nagy szamár vagyok.
-Ha ez nem igaz Parkinson, akkor ne üvöltve mond, hanem komolyan a szemembe nézve! Az, hogy így felhergel, azt bizonyítja, hogy igazam van.., Pasiból vagyok Merlin gyönyörű szerelmére és lányára! Hadd tudjam én jobban! - Kiáltottam én is vissza. Rettentően felidegesített a hülyeségeivel. Nem sűrűn veszekszem lányokkal, de neki sikerült természetesen kihozni a sodromból, pedig általában nyugodt vagyok. Persze vannak kivételes esetek, mint például ez az eset, meg amikor apám üvöltözik, de úgy nagy általában tök nyugodt vagyok. Nyugodtan dobom a csajokat, és nyugodtan tűröm a pofont, amikor kijelentem, hogy nem szakítunk hanem dobom. Aztán a pofon után csak elégedetten rávigyorgok, és ekkor általában kapok még egy pofont, de ennyi belefér! Napi két pofon! Mi az nekem? Persze, volt már rá példa, hogy édes hármasban nyomtuk a dolgot, akkor dupla annyit kaptam, és az nem volt igazán kellemes, főleg, hogy az egyik csaj terelő volt, és úgy rám sózott, hogy azt hittem a fél pofám leszakad. Ott jegeltettem az akkori barátnőmmel, ő meg olyan édes volt, hogy megvigasztalt.
Hirtelen, a kérésére persze pálcát rántottam, mire egy pillanatra komolyan eljátszottam a gondolattal, hogy kicsit megátkozom, de ezt gyorsan elvetettem, és mély levegőt véve, a pálcát még mindig a torkához szegezve, csak bámultam rá.
-Ó igen? Hatással lennél rám? Hát nem tudom.. próbáljuk ki Parkinson! Mondjuk nem hiszem, hogy ..- Nem fejeztem be a mondatot, csak lassan magam mellé engedtem a varázspálcámat, és mindentudó mosoly kíséretében rákacsintottam. Aztán Mélyen a szemébe néztem, és a szememet végigvezettem a testén, elidőzve a melleinél és a csípőjénél, majd visszafelé is megtettem ezt az utat a szememmel.
-A csípőd tartását nézve a lehetőség: még szűz vagy! B lehetőség: nem rég vesztetted el, és c lehetőség: rendellenesen tartod a csípőd!- Jelentettem ki vigyorogva, feltűnően a csípőjét bámulva.
-Na melyik?- Emeltem meg kissé a szemöldököm kíváncsian, és úgy, mint a ma születtet kisbagoly, kedves, ártatlan mosollyal néztem rá. Pillanatokig csak szépen mosolyogva, és ártatlan szemekkel pislogtam rá, aztán elröhögtem magamat, és az életemet kocáztatva hátat fordítottam neki. Hosszú léptekkel haladtam előre, aztán megtorpantam ott ahol az út négy felé ágazott. Apró morgás ütötte meg a fülemet, én pedig élcelődve Pansyt hibáztattam, de azért a biztonság kedvéért, a pálcámat a magasba tartottam.
-Azt hogy tennéd??- Húzogattam meg a szemöldökömet perverzen.
-Gyengéd félős lennél, vagy vad?- Érdeklődtem. A szex és a szerelmi élet számomra sosem tartozott a tabu témák közé, nem nagyon lehet ilyen dolgokkal zavarba hozni, csak egy-két ember képes rá.
-Mi az a Ja.. izé?- Bámultam rá Pansyra. Ő ilyeneket honnan tud? Na jó látszik, hogy nem figyeltem legendás lények gondozásán..
A kérdésére nem válaszoltam, csak a legszélső sötét alagút felé vettem az irányt.
-Maradj itt!- Inkább parancs volt, mint kérés, de választ sem várva elindultam be a sötét „lyukba” Pár lépést tettem, de a fáklyák nem villantak föl. Remek! Itt nincsenek fáklyák. Még egy lépést előre téve már emeltem a pálcámat, hogy egy lumost elsuttogva lássak, de förtelmes bűz csapta meg az orromat. Inkább nem gyújtok fényt, nem akarom tudni honnan jön ez a rettenetesen orrfacsaró szag. Sietős léptekkel újra Pansy mellett teremtem, és öklendezve próbáltam nem hányni. Mikor sikerült normálisan lélegeznem, és nem hánytam, felegyenesedtem, és a második alagút felé léptem.
-Lumos!- Máris apró fényforrás jelent meg a pálcámon.
-Ott nem voltak fáklyák, itt sem lesznek!- Jelentettem ki magabiztosan, és a boltív alatt megálltam visszanézve rá, és mélyet sóhajtottam.
-Erre megyünk, mert ott büdös van!- Böktem a fejemmel az előző folyosó felé.
-Gyere!- Nyújtottam felé a kezem barátságosan, hogy fogja meg. Az már csak rajta áll, hogy meg-e fogja.


Vissza az elejére Go down
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 100
ϟ Reagok : -22
ϟ Felvétel időpontja : 2012. Apr. 28.
ϟ Kor : 24


TémanyitásTárgy: Re: Titkos járatok   Szomb. Júl. 28, 2012 9:31 pm



Pansy & Blaise

Attól függetlenül, hogy mit hitt, vagy mit nem hitt, igenis hallottam, amit mondott. Hát ez van, az élet is ilyen, van hogy az ember kicsit többet hall, mint kéne. Persze, én általában kutatok is az ilyenek után, de nem most, azt inkább más esetben.
- Nem, egy troll vagyok. - jelentettem ki rezzenéstelen arccal, szemforgatva. Ezt a hülye kérdést! - Hát persze, hogy lány vagyok! Igaz te még nem láttad, de nem is fogod! Ami tény, az tény. - vontam vállat egyszerűen, majd mikor hátat fordított tehetetlenül álltam, igazából nem tudtam, mit is kezdhetnék magammal. Aztán persze megint kitört belőlem az, amit mondani akartam, a reakciójára pedig már én nem voltam hajlandó megszólalni. Csak összefontam magam előtt a karomat, és álltam tovább sértett, még egy csöppet szikrázó tekintettel. Ezek a hirtelen hangulatváltozások nem igen tettek nekem jót, ez tény. De tudtam most már, hogy ez a nap ilyen lesz, akár tetszik, akár nem. Amikor végül megint nekem rontott azzal, hogy nincs igazam.. ahh. Már nem hergeltem tovább magam, csupán álltam, kopogtatva a combomon az öklömmel, visszafogva az indulatokat. Nem mondom, nagyon nehezen ment, de megálltam, hogy megszólaljak, és így azt hiszem ezt a kört én nyertem. Hehe. Higgyen amit akar.
- Igen, úgy vélem igencsak egyszerűen menne a dolog. De mit is nem hiszel? - húztam félmosolyra szám szélét, a szemébe nézve, egészen addig, amíg méregetni nem kezdett. Igazából most mit mondjak? Már megszoktam, és nem zavart, sőt, meg sem moccantam, csak a második végigmérésnél ráncoltam össze a szemöldököm olyan "na most mi lesz" módon. - Egyrészt... ne bámulj ennyit! - nevettem fel, miközben jobb kezemet a szemei elé tettem, hogy eltakarjam azokat, és ne bámulhasson. - Másodszor, nem rég vesztettem el. Probléma? Ettől még képes lennék felszedni téged. - vigyorodtam el, most már nem voltam veszekedős hangulatomban, sőt. Határozottan jobb kedvre derültem, bár tény, hogy az még mindig nem tetszett, hogy dunsztom sincs, hogy kell innen kimenni.
Annak ellenére, hogy egy ijesztő morgás zavarta meg a kis csevejünket, nem úgy tűnt, mintha Zambini elfelejtette volna, mégis melyik témánál tartunk. Ó, hát remek, kellett nekem belekezdenem, most már úgy tűnik itt maradunk. Bár.. annak ellenére, hogy ezt nem így akartam, mégis egész jól érzem magam. Nem zavar sem az, hogy ilyen dolgokról beszélgetünk, sem az, hogy öö.. hogy igazából rájöttem, hogy félek. A morgó valamitől. Nem is válaszoltam először Blaise-nek, csak amikor már pálcával a kezembe mellette álltam, és megállapítottam, hogy baromira semmi félnivalóm attól a kis csökött lénytől.
- Hm. Amelyik jobban tetszik. De szerintem te is tudod a választ. - kacsintottam rá, miközben leeresztettem a pálcámat. Meg sem lepődtem, hogy nem tudja, mi az a Jarwey. Valahogy éreztem, hogy ez lesz. Na nem mintha én többet figyeltem volna, szimplán érdekelt ez az irányág is, és utána olvastam 1-2 dolognak. - Ez a lény kérlek szépen, egy beszélő menyét, aminek az esze körülbelül akkora, mint neked gyengébb pillanataidban. – jelentettem ki minél sem egyszerűbben, visszatéve a pálcámat oda, ahol volt. A felszólítással nem foglalkoztam, de amúgy sem volt kedvem semerre menni, szóval jó volt nekem ott állni, ahol voltam. Vártam, hogy visszatérjen Zambini, és igencsak megmosolyogtatott az a fanyar arckifejezés, amivel visszatért az első folyosóról. Kezemet a szám elé tettem, úgy nevettem tovább, majd amikor megjegyezte, hogy büdös volt, bólintottam kettőt.
- Igen, érzem. – röhögtem, mert attól függetlenül, hogy tényleg baromi büdös áramlott ki a visszaérkező srác után, vicces volt. A felém nyújtott kezet is elfogadtam, kissé belecsaptam, amolyan pacsi szinten, és csak utána fogtam rá.
- Még szerencse, hogy itt biztosan nem lát minket senki.. – jegyeztem meg, miközben elindultam. Nem tetszett ez az alagút sem, de egy kis csend nem ártott most. Csak tudnám, hogy mi lesz ennek a végén. Amikor egy kis fény megcsillant a végén, akkor be is gyorsítottam egy kicsit, hogy hamarabb kiérjek ebből az izéből. Amint kiléptem onnan, vettem egy nagy levegőt, majd kifújtam. – Tök jó, most meg valahol kint vagyunk.. de hol a francban? – pislogtam nagyokat, próbáltam beazonosítani, hol is lehetünk pontosan. A hideg levegő nem kifejezetten tetszett, főleg, hogy nem úgy öltöztem, mint aki este kilenckor még idekint fog mászkálni. - Na, és most merre, uram? – szorongattam még mindig a kezét, nem erősen, csak úgy épphogy. Hideg van.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Titkos járatok   Hétf. Júl. 30, 2012 12:40 am


I can be a gentleman, anything you want..

-Troll? Az önbecsülésed a homokban?- Húztam magasra a szemöldököm. -Tény? Hát oké, bízom benne, hogy tényleg lány vagy..- Nevettem el magamat. Na igen, nincsen rá bizonyítékom.. még. De csak még. Na jó lehet, hogy sosem lesz rá bizonyíték. Valamiért Pansy az egyetlen lány akit csak kerülgetek, néha csipkelődök, de sosem tettem olyan magabiztos dolgot, amivel egyértelműen kijelenteném, hogy már pedig ő kell nekem. Magam sem tudom megmagyarázni, hogy miért nem, mert egyáltalán nem az-az oka, hogy nem lenne szép, vagy csábító, vagy valami ilyesmi, mert végül is Pansy szép. Mondjuk nekem mindig is a szőkék voltak a gyengéim, de a sötéthajúak mindig többet tudtak nyújtani. Valamiért a szőke hajúak, sokkal másabbak voltak mindig is, és a vörös! Ó Merlin, imádok férfi lenni, köszönöm édesanyám, hogy megszültél engem. A sok hülye férfi ki sem használja ezt a Merlin adta lehetőséget, csak éli az életét, miközben a szexel nem is törődnek. A bolondok! Ez az élet, a házasságig ki kell élni, nem pedig akkor kell félre dugni. Utálom a házasságtöréseket, mert ha Merlin előtt összekötöd az életed valakivel, akkor azt ne szakítsd szét, mert ez áldás, nem átok. A házasságban a megcsalás megbocsáthatatlan bűn, bár anyám meg tudta bocsátani. Én nem tettem volna, de nem az én dolgom, bár én még valamennyire haragszom apára. 10 éve történt, hogy Vriginia a családunkba került, mint Mark felesége. Virginia gyönyörű, vörös hajú, fiatal, alig 19 éves lány volt akkor, de a családja mindenképpen szerette volna, ha megházasodik, így mivel Mark feleséget keresett, a szerződést megkötötték, és össze is házasodtak. Malazárra, én mennyire szerettem Virginiat! A gyönyörű kék szemei, és a lágy csigákban omló haja, mindenkit megbabonázott. Apámat is, és mikor a friss házasok visszajöttek a Bahamákról, akkor lefeküdt Virginiával. Anya rájuk nyitott, de sosem haragudott meg egyikükre sem. Ezt én sosem értettem. Az eset után Virginia teherbe esett apámtól, és anyám támogatta. Szerette volna, ha a lány megszüli a gyereket, de Virgi félt, és elvetette a gyereket. 10 éve próbálkozik Mark és ő, hogy szülessen egy nyamvadt utódjuk, de Virginia meddő lett. Mivel orvos szeretnék lenni, a nyáron apám bejutatott a Mungóba kis megfigyelésre, és pont ott voltam mikor megjelent egyedül, hogy újabb segítséget kapjon. A sok hazug! Senki nem mondta meg neki a dolgot, hogy soha többé nem lehet gyereke. Én megtettem. Elkaptam amikor kifelé igyekezett, és elmondtam neki, hogy készüljön fel a válásra. Na persze, nem mintha Markot ez érdekelné, de nagyi.. nem fogja hagyni…
Pansy hangja kirángatott a gondolataimból.
-Miért ne bámuljalak? Amúgy meg a csípődön látszik!- Döntöttem kicsit félre a fejem. -A nyáron tanultam a Mungóban..- Hát persze, egy kis támogatással mindent meg lehet oldani.-Nem mondtam, hogy nem tudnál fölszedni, csak azt, hogy a tartásodon látszik!- Vontam vállat, és már szinte teljesen sikerült lenyugodnom. Eddig tartott, de azt hiszem minden feszültségemet rajta vezettem le. Hát igen, azt hiszem erre mondják, hogy rosszkor volt rossz helyen.
-Jó szerintem, te nem tudsz szende szűz lenni!- Húztam el a számat.
-Gyengébb pillanataimban? Szóval ilyen okos ez a lény, mert akkor félni kell tőle, ha annyit tud, mint én!- Húztam el a számat, és már nem is fordítottam több időt a lénynek. Nem támadott meg? Szuper, de az nem nyugtat, hogy ez a valami be tudott ide jönni, mondjuk lehet, hogy az a behemót Hagrid hozta be a kastélyba. Amennyi esze van annak, biztos meg is teszi. Keringnek mesék, meg történetek, hogy egyszer egy pókot nevelgetett a falak között. Oké, tudom mindenkinek a kicsi rettenet jut eszébe, ami a falakon van, de állítólag ez a Tarantula sokkal nagyobb volt egy átlagos mágusnál. Persze nem tudom mennyire igaz ez a mese, de biztos van valóság alapja..
Beléptem az egyik folyosóba, majd nem sokkal utána ki is jöttem onnan! Csoda, hogy nem hánytam!
-Ne röhögj már, majdnem hánytam!- Álltam föl. Még a víz is levert.
A másik alagútba belépve, próbáltam arra gondolni, hogy itt nincsenek baziliszkuszok, hogy nem itt osont ki lemészárolni a csirkéket.. Lassan a fény felé mentünk, de nem meghalni készültünk, mert szerencsére nem találkoztunk avval a nagy döggel. Honnan tudhatnánk, hogy nem rakott petét, vagy tojást? Még régebben olvastam róla, hogyan születik egy ilyen szörny. Itt minden meg van hozzá, és még a hülye könyvtárban is megtalálni. Majd egyszer jön egy barom azt ilyet fog nevelgetni..
Kiérve megcsapott a hideg levegő, mire egy pillanatra libabőrös lett a kezem, de aztán lassan sikerült megszoknom a levegőt, és körbe néztem.
-Másszunk itt le! Csak nem látom azt a rohadt holdat, és nem emlékszem, hogy ma vagy holnap van-e telihold!- Dobbantottam idegesen a lábammal, és próbáltam a holdat keresni, csakhogy eltakarta ez a hülye perem, meg a kastély ami fölöttünk magasodott. Már csak azt nem tudom, hogyan jutunk vissza, és nem nem nyugtat meg a tudat, hogy ebbe a hülye kastélyba így is be lehet jutni, mert itt nincs semmi ami meggátolna egy hülye vadállatot. Persze volt már, hogy teliholdkor császkáltam kint, és a hülye vérfarkas vonyított. Egyszer láttam vérfarkast, amikor Greyback nálunk szállt meg teliholdnál. Persze kizártuk, és nem tudott bejönni, de 14 voltam és az ablakból néztem.. Nem volt valami jó látvány.
-Megyek elől!- Sóhajtottam, és leléptem a szikláról egy másikra. Két lehetőség: visszamegyünk eltévedni, vagy megyünk erre reménykedve, hogy nincs telihold, vagy ha az van akkor a farkas nem érzi meg az illatunk..


Vissza az elejére Go down
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 100
ϟ Reagok : -22
ϟ Felvétel időpontja : 2012. Apr. 28.
ϟ Kor : 24


TémanyitásTárgy: Re: Titkos járatok   Szomb. Aug. 11, 2012 11:51 am



Pansy & Blaise

- Nem, csak épp ez jutott eszembe. Megtennéd, hogy nem szekálsz?! – most ha komolyan az a baja, hogy trollnak mondtam magam, hát istenem! Mondhattam volna tündért is, vagy ha már itt tartunk unikornist is, de nem mondtam, mert kellett egy elrettentő példa, amivel jelzem, mekkora egy idiótának tartom. Persze ez már nem a veszekedős, kapd be, hogy élsz, Zambini fél beszólás volt, csak egy amolyan „háttehülyevagy” megjegyzés, óvatosan elejtve. Hát most na, ez van, erre mit mondjak? – Hát nézd, melleim vannak, a többi pedig magától értetődő.. –vontam vállat mosolyogva. Az előbb elég magabiztosan kijelentettem, hogy sosem láthatja, hogy tényleg lány vagyok e. És tényleg így gondoltam. Nekem ott van Draco, neki ott a többi csaj, tehát szerintem jobban járunk, ha mindketten éljük a saját életünket, a mi kis világunkat, és nem zargatjuk egymást. Csak barátok vagyunk, és annál semmi több. Bár egyszer kipróbálnám, milyen lehet Zambinivel csókolózni. Ha már ennyi csajnak bejön, akkor biztosan jól csinálja, amit csinál.. vagy mégsem? De, hát nem lehet béna, túl sok embert ágyba vitt.. na jó, most én valóban Blaise szexuális életén gondolkozok? Pfujj.
- Mert azt mondtam. Amúgy is, ha túl sokáig legelteted rajtam a szemed, még találsz rajtam valami szépséghibát.. ami lehetetlen egyébként, szóóóóóval.. – fejtettem ki a saját szemszögömből, majd a megjegyzését majdnem figyelmen kívül hagytam. De csak majdnem. Mi az, hogy látszik a csípőmön? Nem akarom, hogy látszódjon bárhol is, hogy már nem vagyok.. khmm. Szűz. Na most jó, oké, ezzel incselkedhetnék is, de mégiscsak egy olyan dologról beszélünk, amiről nem kell sok embernek tudnia. Amúgy ha már itt tartunk.. – Különben is, Draco nem mondta neked? – vontam fel kissé szemöldökömet, hiszen számomra meglepő. Elvégre is mégiscsak legjobb barátok, és ha nem is minden csajt beszélnek meg.. nem tudom, én is mondtam Astoriának, hogy mi történt, nem hiszem, hogy ez akkora probléma lenne. Bár arról fogalmam sincs miért pont neki mondtam, de mindegy, ez van.
- Ó, tehát feltudnálak? – vigyorogtam rá kacérkodva, és eljátszadozva a gondolattal. Nem tudom, mi lenne, ha éppen rá próbálnék meg rámászni. Sokszor hallottam, hogy én vagyok a mardekár ribanca, de szerintem Astoria, vagy éppenséggel az a nyomorult Pessetto lány sokkal rosszabb nálam. Ugyan lehet, hogy ez csak az én véleményem, de az legalább stabilan.
- Szerintem se. – ráztam meg a fejem kissé fintorogva a gondolatra. Bár, lehet, hogyha megpróbálnám, menne, de még sosem adtam ilyenre a fejem. Miért akarnék olyat kipróbálni, ami amúgy nem az én asztalom? Jó nekem úgy, ahogy, amúgy is, többet érek el a durvasággal, mint a kis szende szüzek játékával. Undorító, amit azok csinálnak, főleg, ha még álszendék is. Na azokat legszívesebben leköpném.
Az egoista kijelentésén nem csodálkoztam, de nem is reagáltam rá rendesen, egyszerűen csak fejbe kólintottam a jobb kezemmel, mintha egy ajtón kellett volna kopognom. Nem akartam tovább ezen morfondírozni, csak egyszerűen megforgattam szemeimet, és nem is foglalkoztam vele tovább. Azon, hogy büdös lett pedig egyszerűen csak röhögtem. Bár reménykedtem benne, hogy hamar elmúlik ez az orrfacsaró szag, mert biztos vagyok benne, hogy nem bírnám sokáig elviselni, vagy ha mégis, akkor visszaköszönne a nem is olyan rég elfogyasztott vacsora. És akárhogy is nézem, én nem szeretném viszont látni, nem vagyok rá kíváncsi, sajnálom. Majd máskor. Követtem az alagútban, és alig vártam, hogy kiérjünk egy olyan helyre, ahol végre el is látunk az orrunk hegyénél tovább. Csakhogy ez megint bukta volt, mert ennek a hegynek, vagy sziklának a tetején, ahova csöppentünk egy szikrányival sem volt világosabb, mint bent. Őszintén hálát adtam a lumos létezésének, majd körbe néztem.
- Az a helyzet, hogy nekem sem rémlik.. – jelentettem ki, reszketve a hidegtől, és egy szó nélkül elindultam utána lefelé. Már majdnem az alján voltunk, amikor vonyítást hallottam nem messze tőlünk, és köszönhetően annak, hogy hirtelen felkaptam a fejem, megbillent az egyensúlyom, és egyenesen Blaise-re zuhantam. A szerencse csak az, hogy már tényleg a legaljánál jártunk, így nem zakózott akkorát, engem pedig felfogott az eséstől, elvégre is rajta fekve értem földet. – Itt a válasz a kérdésedre, ma van telihold.. – emeltem meg a fejem, keresve a tekintetét, fél kezemmel pedig az elejtett pálcámat. – Jól vagy? Megütötted magad? – elhúzódtam tőle, megtörve azt a minimális távolságot, ami köztünk, na meg az arcunk között keletkezett, és leültem mellé a földre, onnan méregetve. Csak reménykedni tudtam, hogy nem törte össze magát nagyon, elvégre is az az én hibám, és akármennyire bunkó, öntelt mardekáros vagyok, meglehetősen kellemetlenül érezném magam, és még bűntudatom is lenne. Emellett, ha ez nem lenne elég, most már arra is figyelnünk kell majd, hogy ma van az a rohadt telihold, a közelben pedig úgy tűnik tartózkodnak vérfarkasok. Mondjuk nem itt, hiszen a vonyítás sem innen jött, de ha nem vigyázunk kellően, akkor visszafele beléjük futhatunk. A francba. Még mindig Blaise-t bámultam, kicsit elkalandoztak a gondolataim, így elég furcsán vehette ki magát, hogy percek óta őt nézem.
- Bocs, elkalandoztam.. szóval fel tudsz állni? – hajoltam megint fölé, és néztem a szemébe. Ennek azonban megint az lett az eredménye a hirtelen mozdulatnak köszönhetően, hogy megbillentem, és ráestem. Szerencsétlen, még összenyomom. Most már meg sem próbáltam felkelni, csak belemondtam a mellkasába, amit akartam, azon merengve, hogy ez most így rohadt ciki. - Bocsánat.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Titkos járatok   Szer. Aug. 15, 2012 12:17 am


I can be a gentleman, anything you want..


-Kiveri a biztosítékot hogyha egy picikét szekállak?- Néztem rá gúnyosan, mert ez nem jellemző rá, vagy de? Igazából magam sem tudom eldönteni, mert mindenkinek két oldala van, és nem vagyok biztos benne, hogy Pansynak mindkét oldalát ismerem. Én is két oldalról mutatkozom. Mert van a szex mániás, eldobom-a-csajokat-és-hű-de-jó-fej-vagyok oldalam, és van az amikor normálisan viselkedem, megnyílok, és nem bánok úgy másokkal, mint egy eldobható csokipapírral.
-Hát ha kéred akkor megnézem!- Vettettem rá egy pajkos mosolyt, és a szememet lassan végigvezettem a nyaka vonalán, a vállán, és végül megállapodtam a melleinél. Körülbelül úgy nézhettem, mint aki épp most látott egy nagy adag fagylaltot tejszínhabbal, színes cukorkával, csokoládéforgáccsal, cseresznyével és rolettivel, és éppen most készülök a kanalat a kezembe venni és megkóstolni azt a fagylaltot. Nagyot nyeltem, végül pedig fölpillantottam rá. Pillanatokig néztem a szemét, de aztán gyorsan elkaptam a tekintetemet, és másfelé tekintettem. A földet, meg a falat kezdtem el bámulni, és úgy tettem mintha valamin nagyon gondolkoznék, pedig nem gondoltam kifejezetten semmi fontosra, csak próbáltam nem arra gondolni, hogy itt van ő meg itt vagyok én, csak ketten vagyunk egy sötét helyen, és épp arról beszélgetünk, hogy ő lány, és mik a nyilvánvaló okok erre. Alapból túl nagy a fantáziám, ezáltal, nagyon közel voltam ahhoz, hogy magamba levetkőztessem, esetleg az agyam és a gondolataim valami sokkal „rosszabb” felé irányítson.
-Ugye tudod, hogy a „mert azt mondtam” eléggé fensőbbséges? Mármint ezt a legtöbb pasi nem viseli el.. Draco, hogy bírja? - Húztam föl a szemöldököm. Ez az egyetlen amit apától tanultam, és eléggé fontosnak is tartok. Olyan nincs, hogy a nő diktáljon. Persze vannak olyan helyzetek, de akkor sem parancsolgathat.. Egyszer jártam egy lánnyal, aki szép volt.. nagyon is! De a személyisége elviselhetetlen volt. Állandóan affektált, és meg akarta mondani, hogy mit kell tennem. Odaült mellém, és elmondta mit egyek, mit vegyek föl, de a pohár igazán akkor telt be, amikor rám szólt, hogy ne egyek sokat. Mi az, hogy ne egyek sokat? Fogta és elvette előlem a tányért, én pedig csak bámultam rá, mint bamba birka a varázslóra. Annyira meglepett amit csinált, hogy először lereagálni sem tudtam a tettét, de utána minden bomba robbant, és veszekedni, meg üvöltözni kezdtem vele a nagyterem kellős közepén. Teljesen megbántottam, de megérdemelte. Azóta rám sem mer nézni, és én se nézek felé. Mindkettőnkben maradandó élmény volt, és valahogy nem vágyunk már egymás társaságára, pedig régen odavoltunk a másikért, most pedig semmi. Én pedig azt hiszem ezért is nem keresem a tartós kapcsolatokat, mert félek, hogy megint ez lesz, hogy irányítani akarnak. Én Zambini vagyok, Merlin gyönyörű lányára, engem senki se irányítson!
-Nem mondta, de nem beszélünk meg minden nő ügyet! Biztos nem volt olyan..- Inkább nem fejeztem be a mondatot, nem igazán szerettem volna őt ezzel megbántani, ne érdemelte meg. Ugyan mindig halálra idegesít, és az idegeimmel játszik állandóan, sőt néha untat, vagy fusztrál, de jelen pillanatban majdnem ő az egyedüli aki valamilyen szinten törődik is velem. Igazából úgy akartam mondani, hogy Biztos nem volt olyan jó neki! De ez túl gonosz lenne. Nagy levegőt vettem és folytattam a mondatot. -…olyan kedve, hogy beszámoljon róla!- Ez sokkal megnyugtatóbb nem? Mármint a csajoknak az ugye? Nem igazán akarom, hogy most erről kérdezősködjön, mert akkor el kell mondanom az igazságot, és akkor biztos, hogy megbántom, és biztosan nem fog hozzám szólni..
-Hééé!- Kiáltottam föl, mikor a fejem kicsit előre bicsaklott, és hátranyúltam, hogy megigazítsam a hajamat, és elindultam kifelé. Vagyis azon a folyosón amit én választottam ki. Végül is tényleg ki vezetett, de valahogv ki a kastély mögé, közel a rengeteghez. Forgattam a fejemet, hogy megpillanthassam a holdat, de nem igazán sikerült. Ahhoz, hogy igazán láthassam nagyon közel kellett volna mennem a tiltott rengeteghez, hiszen a holdat most éppen a Roxfort teljesen eltakarja. És ki akar olyankor az erdőhöz menni, amikor nem tudja, hogy van-e telihold vagy sem? Azóta mióta Lupin tanított itt mindig számon tartom, hogy melyik éjszaka nem tanácsos kint kóvályognom józanul vagy részegen.
A vonyításra felkaptam a fejemet, és az erdő felé néztem. Nem még annyira nincsen közel, de ezek több száz kilométerről megérzik az ember szagot, és hát valamiért nekem egyáltalán nincs kedvem találkozni egy ilyen döggel. A jobb lehetőség az lenne, ha fognánk magunk és vissza mennénk, de akkor ott halnánk meg, hiszen vissza tuti nem találunk, és ha elindulunk más felé ide sem jutunk vissza.
-Ja hallom..- Dünnyögtem nem valami boldogon, és lefelé lépkedtem. Már éppen letettem volna a lábam a szilárd talajra, mikor Pansy hirtelen nekem csapódott és zuhanni kezdtünk. A kezemet reflexszerűen a fejem elé rántottam, a pálcámat pedig eldobtam, hogy véletlenül se essek rá és törjem ketté, és hogy ne szúrja ki a szememet..
Hatalmas nyögéssel értem földet, és lehunytam a szememet, mert egy pillanatra a levegő is kiszorult a tüdőmből, de mikor megéreztem a tüdőmbe a friss fű illatát, megnyugodtam.
-Jól vagyok!- Térdeltem fel mikor végre lekászolódott rólam. Már éppen azon voltam, hogy felálljak, mikor megéreztem, hogy újra nekem csapódik.
-Wááááh…- Egy nyögéssel újra a földön voltam, ő pedig megint rajtam. Mélyet sóhajtottam, vagyis próbáltam, ami nem volt valami könnyű, hiszen rajtam feküdt, de oldalra fordultam, így ő legördült rólam.
-Ha mindenképpen rám akarsz feküdni, akkor inkább szólj!- Álltam föl, és a pálcámért nyúltam, majd a kezemet nyújtottam, hogy felsegítsem.
-Szívesen fekszem alád vagy föléd..- Néztem rá egy perverz mosoly kíséretében, és az újabb vonyításra – ami már hangosabb volt mint az előző, tehát közelebb van a farkas- összerándultam, és türelmetlenül figyeltem a feltápászkodását. Nem szeretnék farkas vacsi lenni, nagyon nem!


Vissza az elejére Go down
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 100
ϟ Reagok : -22
ϟ Felvétel időpontja : 2012. Apr. 28.
ϟ Kor : 24


TémanyitásTárgy: Re: Titkos járatok   Szer. Aug. 29, 2012 5:18 am



Pansy & Blaise

- Neeeeem, nem. Nem vagy rám semmilyen hatással. – jelentettem ki határozottan, bólintva is egyet, hogy meggyőzőbb hatást keltsek, mintha csak egy snassz igent mondanék. Nem, Zambini nincs rám hatással, és soha nem is lesz! Erre mindenki mérget vehet.
- Ahh. - forgattam meg szemeimet, majd amint elfordult összefontam magam előtt a karomat, és nem voltam hajlandó arra gondolni, hogy ő mire gondolhat. Ismerem ennyire. Mennyivel másabb lenne, ha most nem vele, hanem Dracoval lennék itt. Bár az biztos, hogy vele nem keverednék ilyen helyzetbe, dehát na. Most mit lehet tenni? Ezt a lapot osztotta a Sors, csak tudnám, miért büntet.
- A legtöbb pasi nem, de Draconak nem is mondok ilyet. Neked mondhatom. Tudod, ha fütyülök, ugrasz. Mert megtehetem. - mosolyogtam kissé alattomosan, amolyan úgyse tehetsz mást módon. Mert ha én azt mondom balra, akkor Zambininek balra kell mennie, ha pedig nem.. akkor az lesz, mint amin épp két perce vagyunk túl. Veszekedés. Szeretek irányítani, csak azt nem szeretem, ha engem próbálnak meg irányítani. Malfoy meg más tészta, felé van egy olyan hm... körülbelül 80%-ig emelkedő tiszteletem. Meg még afelé emelkedő szeretetem. Utálok szeretni, de őt mégis annyira tudom.. ez így nem okés. Dehát ha nem tud ellene mit tenni az ember.
Nem fejezte be rögtön a mondatot. Sajnos hinni akartam annak, amit mond, de nem tudtam. Felhorkantam, és cseppet sem hatott meg a gyors javítás. Tudom, hogy mit akart mondani. Kedves, hogy visszatartott.
- Nem volt olyan kedves? Zambini, ne nézz hülyének. Tudom, hogy azt akartad mondani, nem volt olyan jó. Hát nem akarlak felvilágosítani ilyen téren, de igenis jó vagyok az ágyban! - ezt most nem is tudom, hogy csak azért mondtam e, mert magammal is ezt akartam elhitetni, vagy azért, mert tényleg meggyőző volt Draco arca akkor. Nem tudom már én sem, bár az valaminek a jele, ha Blézer tőlem tudta meg az egész sztori.. lényegét. Pedig tényleg azt hittem tudja, basszus! A héé-re nem is reagáltam, csak kimentünk. Itt már tudni, mi történt. A vonyítás, szerencsétlen én, aki megbotlottam, és Blaise nyakában kötöttem ki. Komolyan, mint egy rosszul kialakított filmjelenet. Azt már nem tudom, miért voltam olyan aggodalmas. Miért aggódnék érte? Ennyire legalább is. Bocsánatot kértem a második ráesésért is, majd legördített magáról, így jelen pillanatban az eget bámultam, egészen a következő beszólásáig, amin sóhajtottam egyet, majd oldalra fordítottam a fejem, és ránéztem.
- Szerintem ennek Draco nem örülne. És őszintén, én se nagyon. - fintorogtam, majd elfogadtam a segítő kezet, és feltápászkodtam a földről. Az immár közelebbről hallott vonyítás korántsem volt megnyugtató, sokkal inkább felcsigázó, olyan értelemben, hogy valahogy belekerült a rohanhatnék a lábamba.
- Blaise, fussunk. - az ég felé néztem, ahol a Hold még mindig nem volt látható. A szemem már egészen hozzászokott a sötéthez, így sikerült kivennem egy-egy felhő alakját az égen. - Most már két dolog üldöz minket. Az eső, és a farkasok. Remek. - vertem le a hátsófelemről a port, majd felkaptam a pálcámat a földről, és Zambini szemébe néztem. - Mehetünk? - sürgető hangnemben kérdeztem tőle, bár erre semmi okom nem volt, elvégre is én szütyögtem el eddig is az időt. Mindegy, úgyis rákenem, mint mindent.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Titkos járatok   Vas. Szept. 02, 2012 1:25 am


I can be a gentleman, anything you want..



-Mindenkire hatással vagyok! Vagy rossz vagy jó hatással!- Mosolyodtam el gonoszan. Hát igen mindenkiből más hatást váltok ki, a legtöbbeket inkább megrontok, főleg ha azok nőneműek, de olyan nincs, hogy nem váltok ki semmit! Nincs olyan, hogy csak lazán elsétál mellettem, mintha észre sem venne, vagy keresztülnéz rajtam, esetleg elunja a beszélgetésünket! Ilyen nincs, és soha nem is lesz, én azért születtem, hogy érzéseket váltsak ki az emberekből. Nem vagyok szürke egérke aki a sarokban ül, és soha senki nem veszi észre.. Én az vagyok akit ha nem találnak megkérdezik, hogy hol van és keresni kezdik. Nem egy kínos élményem volt emiatt, amikor „munka” közben rám nyitottak, vagy amikor a csaj dolgozott rajtam és egyéb hasonló dolgok, de csak egyszer élünk!
-Mert Draconak nem mersz ilyet mondani! - Néztem rá gúnyosan. Tudom, hogyha akarna se merne neki ilyet mondani, de miért akarna? Neki Draco az élete, ami tök fura hiszen nem öregek, hogy egymásnak szenteljék az életüket..
-Nagyot tévedsz Parkinson, ha azt hiszed, hogy a kutyád vagyok és ugrálok neked! Gondold végig a dolgot, hogy miként bánsz a barátaiddal, mert egy sem marad majd a végén!- Néztem rá komolyan, és otthagytam. Mentem előre, jelen pillanatban az sem zavart volna ha eltéved, és otthagyom a semmi közepén, mert megint sikerült felidegesítenie.. Neki mindig megy, és legbelül tudom is, hogy miért, de én nem akarok róla tudomást venni. Nekem Pansy csak a barátom, és semmi több. Ő Dracoért van oda, én pedig igazából senkiért.. mi csak haverok vagyunk, semmi lover, csak haver! Nem is kéne felidegesíteni azzal, hogy így beszél velem, de velem nem beszélhet így! Nem vagyok a kutyája, igazából én senkije sem vagyok, csak egy ember a száz közül aki elviseli, és akit ő csak azért tart, hogy meghalgassa..
-Most komolyan mondjam azt, hogy azért nem mondta, mert nem volt jó neki? Ilyet nem szoktak mondani Pansy, és az megnyugtatóbb, hogy csak azért nem mondja, mert nem volt kedve!- Vágtam rá gyorsan.
-És ki mondta, hogy jó vagy? Az aki elvette a szüzességed vagy Draco? Ja bocs, Draco vette el a szüzességed! Innentől pedig nem számít mit mond, egy lánynak akinek az volt az első alkalom, ne mondjuk, hogy szar volt az ágyban, mert neki ez az első, nem tudja mit hogy kell! Pasi kódex első szabály!- Vigyorodtam el gonoszan. Persze az egész játék arra ment ki, hogy egy kicsit idegesítsem. Akarok valamit tőle, de én sem tudom, hogy mit, mert van egy olyan érzésem, hogy a szex nem lenne elég nekem. Tőle nem lenne elég egy vad éjszaka, aztán másnap úgy csinálunk, mintha nem is történt volna semmi, csak beszélgettünk volna…
Hirtelen a földön voltam, aztán megint, de végül én tápászkodtam föl előbb, és a kezemet nyújtottam.
-Igazából Draconak miért lenne köze hozzá?- Húztam föl a szemöldököm, de mikor meghallottam a mondat másik felét kissé rosszul érintett. Felhúztam a földről, aztán elrántottam a kezemet.
-De ha te sem akarod, akkor ez teljesen más dolog..- Tettem hozzá, és felnéztem a felhőkre. Tényleg gyülekeznek, és a szél is elkezdett fújni.. Az eső jó, mert elmossa a szagunkat, a szél nem, mert az elfújja a farkasig az illatunk. Idegesen körbenéztem.
-Jól van fussunk!- Egyeztem bele, mikor éreztem, hogy a szél erősen fújni kezdett. A kezéért nyúltam megfogtam, a pálcámat felvettem a földről, és futni kezdtem. Kviddicsezek, jó a kondícióm, de ő lány, nem tud olyan gyorsan futni, szóval az egész úgy nézett ki, hogy én elől futottam, őt pedig rángattam magam után, nem engedtem, hogy lassítson, hogy megálljon, közben pedig eleredt az eső. Vagy öt percig futottunk az én tempómba, ami azért elég gyors, a végére pedig már el is áztunk. Mikor sikerült megállnunk, hiszen a suli nagy tölgyfaajtajában voltunk, a térdemre támaszkodtam. Bentről még hallatszott kisebb zsivaj, a nagyobbak még a folyosókat rótták, csak ki nem lehetett volna jönni..
-Pansy..- Kezdtem, és közelebb léptem hozzá.
-Ezt muszáj megtennem!- Rántottam közel magamhoz, szorosan átöleltem a derekát, hogy ne tudjon mozogni.
-Azt mondtad, hogy te parancsolsz, én úgy ugrálok ahogy te fütyülsz!- Suttogtam a fülébe.
-Azt is mondtad, hogy nem akarod, hogy rajtad vagy alattad feküdjek, ami kicsit bántó, de hogy tudd, nem te vagy a főnök, és mert én nekem, ez kell, hogy megtegyem.. mindegy.. muszáj megtennem!- Nyeltem nagyot és a szájára nyomtam a számat. Igazából ez nem volt igazi csók, nem volt nyelves, csak egy egyszerű szájra puszi volt, olyan amit a kisgyerekek adnak, és nem is tartott sokáig, csak pár másodpercig, aztán elhúzódtam és sietős léptekkel indultam befelé.
-Pansy sajnálom! Nem tehetek róla!- Kiáltottam vissza neki, aztán csurom vizesen elindultam a prefektusi fürdő felé, gyorsan, nehogy utolérjen a lány..

[center] Köszi a játékot édes![/denter]


Vissza az elejére Go down
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 100
ϟ Reagok : -22
ϟ Felvétel időpontja : 2012. Apr. 28.
ϟ Kor : 24


TémanyitásTárgy: Re: Titkos járatok   Vas. Szept. 02, 2012 10:18 am



Pansy & Blaise

- Lehet, de akkor én nem vagyok mindenki. Én Pansy Parkinson vagyok. - kacsintottam rá. Nem, nem jött be nálam most ez a rossz kisfiús mosoly, habár olykor még meg is hat vele, most nem. Mert én Parkinson vagyok, mardekáros, és nem is akármilyen. Az évfolyamon tudom, hogy én vagyok a legszebb, na meg, hogy több embernek is bejövök, dehát ez van, nekem Draco kell. A tökéletes pasi. Persze, biztos neki is vannak hibái.. de ez engem valahogy annyira nem tud érdekelni, hogy az valami hihetetlen.
- Draconak nem is akarok ilyet mondani. - jelentette ki elég határozottan ahhoz, hogy érezhesse a különbséget az ő rangbéli magassága, és Dracoé között. Tudja, hogy istenítem. Tudja, hogy szeretem. Nem értem, miért ez az egymás szekírozása, amikor mindent annyira, de annyira jól tud, talán ő a legjobban, mert én is elmodnom mit gondolok, meg Draco is. Tudom, hogy ő nem teljesen érez úgy, mint én. Ennek ellenére szeretem. Miért lenne ez baj? Miért kell állandóan azt hinni, hogy más van itt. Vagy hogy félek. Nem félek tőle. Csak tisztelem. Ennyi.
- Ahh. - nem mondtam mást, csak mentem utána, csendben. Nem volt akkora szerencséje, nem kifejezetten maradtam le, sőt, nagyon is a nyomában jártam, és egy pillanatra sem álltam meg tollászkodni, sminkelni, pihenni, vagy bármi más, pedig meg kell hagyni elég vaskos léptekkel haladt előre. Csak akkor lassított, mikor végre kiértünk a barlang bejáratához, ott pedig én is megálltam két percre fújni. Összehúzott szemekkel méregettem a pasikódexes kijelentésére, amolyan, ezt nem fogom elfelejteni Zambini stílusba.
- Oké, akkor így van. Amúgy is, keressünk már jobb témát, mint a szexuális életem, édes. - grimaszoltam, miközben összefont karokkal álltam mellette, aztán elindultunk kissé lefelé. Időközben sikerült megállapítanunk, hogy vannak farkasok, meg vérfarkasok, ami ilyenkor kellemetlen, ráadásul a holdat sem látni, aztán egy pofával érkeztem Blaise-re, majd mikor végre feltápászkodtam volna, akkor megint, és hát ennyit erről. Komolyan, már szinte félreérthetően néztünk ki, és szinte röhögnöm kellett, ahogy elképzeltem magunkat egy külső szemlélő szemszögéből. Úristen, ha ennek híre menne.. háhá. Röhögnék. De nem lenne olyan vicces, mert nem úgy néz ki, ami. Amíg pofára nem ejtettek. Na kösz, Zambini. Én is nagyon szeretlek.
- Mert szeretem. Bleee. - öltöttem nyelvet, mint egy makacs kislány, aki csak azért is az igazát akarja. De ez nem a kedves kislány féle nyelvnyújtás volt, hanem az a "mert én tudok szeretni, te meg neeeem, bebebeeeeee" féle sokkal inkább. De ezt így nem mondtam volna ki. Elvégre is, honnan tudjam, hogy ez így száz százalékig igaz? Én sem akarom. Nem hát! Vagy de. De nem, pfujj már.
Itt van egy kisebb emlékezetkiesésem. Arra emlékszem, hogy szakadt az eső, és hogy rohantunk, de arra már nem, hogy miként kezdtünk el futni. Csak hogy szinte rángatott magával. Kellemetlen volt, de nem tudtam mit csinálni, futottam, futottam, és még akkor sem álltam meg, amikor legszívesebben már megfulladtam volna, csak ne kelljen tovább rohannom. Mire elértük a főbejárat lépcsőit, teljesen szétáztam, a sminkem is szétfolyt, olyannyira, hogy fekete foltokat töröltem le az arcomról, mikor a víztől akartam egy kicsit megszabadulni.
- Zambini, mi a jó büdös.. - de nem fejeztem be, csak értetlenül álltam, hátrébb lépni nem tudtam, így meglepetten konstatáltam néhány másodperc múlva, hogy konkrétan majdnem smárolunk. De csak majdnem, nem is tudom, szájrapuszi.. és elment. Fogta magát, és elsietett, hiába kaptam utána, hogy visszarántsam, hogy számon kérjem, nem értem el. Kissé tehetetlenül álltam még egy darabig az ajtóban, nem tudva, mi tévő legyek, ugyanis teljes mértékben ledöbbentett. Mi volt ez? Mit akar ez jelenteni? Nem akartam. Nem értem. A francba Zambini!
Idegesen sétáltam vissza a szobámba, és kezdtem szárítkozásba, miközben az agyam még mindig ezen járt. Mi ez, miért volt, és mégis hogy gondolta?!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Titkos járatok   



Vissza az elejére Go down
 

Titkos járatok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Titkos Minovara klán technikák
» -=Titkos Unazaki erőd=-
» Titkos bázis, Új-Zéland
» -=Titkos Klán Technikák=-

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
FEEL THE DIFFERENCE :: Befejezett, lezárt játékok-