HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
» Lin & Cole kalandjai a szárnyas vadkanban
Pént. Jún. 13, 2014 10:28 pm by Belinda Wictikers

» Kiruccanás az erdőbe - Cole & Lin
Hétf. Május 19, 2014 7:08 am by Belinda Wictikers

» Huuu, ugye megijedtél? ~Leah&Mason~
Szomb. Május 17, 2014 8:51 am by Leah Winter

» Hayley & Seth - Folyosók
Pént. Ápr. 25, 2014 12:58 am by Vendég

» Találj rám
Csüt. Ápr. 24, 2014 1:11 am by Hayley-Rose Mallory

» Nickole & Eric - Tiltott Rengeteg
Szer. Ápr. 23, 2014 9:15 am by Nickole Smith

» Audrey & Hestia - Három Seprű
Kedd Ápr. 22, 2014 5:20 am by Vendég

» Mason & Amy - Szellemszállás
Hétf. Ápr. 21, 2014 8:48 am by Vendég

» Cole & Hestia - Hálókörlet
Pént. Ápr. 04, 2014 9:48 am by Vendég

» Csillagvizsgáló
Csüt. Márc. 27, 2014 5:59 am by Vendég


Share | 



 

 Come here, I need you! ~ Pansy & Draco

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
avatar Tanár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 217
ϟ Reagok : 87
ϟ Felvétel időpontja : 2012. Apr. 28.


TémanyitásTárgy: Come here, I need you! ~ Pansy & Draco   Pént. Május 11, 2012 12:37 pm

♔ Pansy ♔

Lassú könnyed lépések. A cipőm halk koppanása visszhangzott a folyosón. Kezeim a zsebemben, majd egy fordulat és ismét pár lépés. Szemeimmel követem lépteimet, de közben figyelek a körülöttem mozgó dolgokra is. Hát ha felbukkan valaki olyan, akinek nem kéne.
Még egy fordulat, és emlékeimben felidézem azt a szobát, amiben már nagyon régen jártam. Mostanában nem is lenne érdemes odatennem a lábam, mert Apám bármikor felbukkanhat és jönne a hülye kérdéseivel.
Megint sarkon fordultam és még egyszer elhaladtam a fal előtt eszemben tartva a szoba képét és a kívánságomat.
Amikor végül megjelent az egyszerű fehérre festett faajtó, aminek nem éppen egyszerű díszitésű kilincsére tettem kezemet. A megmunkált réz kilincs hidegen simult tenyerembe, ahogy lenyomtam és még egy pillanatást vetettem magam körül, majd beléptem.
Kellemes, nyugodt sóhaj szakadt fel belőllem, ahogy a szoba belsejébe léptem. Intettem a pálcámmal a kandalló felé, majd levettem egy könyvet a polcom - az sem számított milyet - és leültem a kandallóval szembe állított mélyzöld húzatú kanapéra. Végig simítottam a karfán, ami megmunkált, lelakozott fa volt. Tökéletes, itt minden annyira tökéletes volt és kellemes.
Nem véletlenül az én szobám.
Elégedetten néztem körül, sikerült minden számomra fontosabb részletet megjegyeznem. Elnyúltam a kanapén és kezembe vettem a könyvet, de egy sort sem olvastam belőle. Emlékeztem minden kis betűre, minden oldalra, csak jó érzés volt a kezemben tartani a kissé megkopott hátlapot. Szemeimet félig lehunytam és úgy figyeltem a tűz ropogását. Lassan, lassan, úgy éreztem, hogy otthon vagyok. Egyedül a szobámban, majdnem éreztem Meriline körvanalait mellettem, ahogy összegömbölyödve szunyókál. Szerettem volna érezte Anya ujjait, ahogy kisimítják a hajtincseket az arcomból, de ez csak merő ábrándozás.
Mégis jól esett... Annyira hogy észre sem vettem mikor alszom el.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 100
ϟ Reagok : -22
ϟ Felvétel időpontja : 2012. Apr. 28.
ϟ Kor : 24


TémanyitásTárgy: Re: Come here, I need you! ~ Pansy & Draco   Pént. Május 11, 2012 12:39 pm

Draco <3

Sosem gondoltam volna, hogy ennyire lehet valamit unni. A mai nap folyamán viszont rá kell jönnöm, hogy mégis van olyan dolog, amin másodperceken belül képes lennék elaludni. Igen, egyre csak az agyamra mennek az újoncok, a suhancok, és akik körülugrálnak. De hát mit lehet tenni, ha az ember híres? Nem sokat. Mindegy, mondhatni már megszoktam ezalatt a hat.. inkább hét év alatt. Csak bólintok egyet a felettébb hosszú, és untató monológra, majd felkelek, és egy szó nélkül kisétálok a szobából. Miért is szánnék még akár csak egy percet erre az alakra, ha már így is a mindenem ki van vele? Komolyan nem hittem, hogy találok valaha rosszabb alakot Crak-nál és Monstro-nál. Ez azt hiszem mégis megtörtént. Apropó, a két jómadár is épp erre jár, ha jól látom, mindketten a pofájukat tömik. Remek, ezeknek sincs jobb dolguk, mint enni. Ráadásul még csak hasznukat sem veszem, hiszen semmi dolgom velük. Köszönés nélkül továbbállok, egészen ki a Mardekárból, és bolyongani kezdek a folyosókon. Felmegyek az elsőre, majd még feljebb. Ki tudja, mit keresek, most leginkább csak céltalanul tengek a folyosók között. Én. Céltalanul. Na ez most komolyan mondom, nekem fájt. De legalább fél órája itt vagyok, így pedig nem sok értelme az egész sétafikálásnak, tehát ki kell találnom merre tovább. Újabb öt perc gondolkodás következik, miközben lábaim visznek előre, és előre, és előre. Végül a Szükség szobájánál kötök ki, és most azon következik a morfondírozás, mit akarjak. Csakhogy ez a terv megbukik, ugyanis a tény, hogy annyit kérek magamban erőteljesen, jelenjen meg az ajtó, bőven elég. Nem tudom, mi várhat mögötte, így csak óvatosan nyomom le a kilincset, és kukkantok be a terembe. Meglepődve tárom nagyobbra az ajtót, ugyanis egy szobában találom magam. A vicces az, hogy dunsztom sincs, hogy kerültem ide, vagy egyáltalán hol vagyok.. és ki van itt. Óvatosan lesek körbe, miközben az ajtó mögöttem halkan kattan, jelezve, hogy bezárult, én pedig egy pár lépés után megtorpanok. Nem hiszem el. Mármint.. hű. Azt az eget. Ki gondolta volna, hogy pont itt fogok belefutni Draco Malfoy-ba. Már legalább… reggel óta nem láttam. Ja nem, vacsora óta? Lényegtelen, a mai nap folyamán épp elég régóta. És alszik.. óóó, de édes. Az összeborzolódott szőke tincsek, a nyugodt arcizmai. Annyira… szexi. Na jó, ez talán erős szó, de úgy is épp elegen tudják, hogy bele vagyok zúgva, úgyhogy azt hiszem mindegy.
Először csak leülök az ágya szélére óvatosan, nehogy felkeltsem, majd el is fekszem mellette. Óvatosan simogatni kezdem a haját, talán most életemben először ügyelve arra, hogy ne ébresszem fel a mozdulataimmal, de ki tudja, lehet, hogy már ennyi elég neki ahhoz, hogy ne tudjon tovább aludni. Lényegtelen, csak az a fontos, hogy itt van csupán néhány centire, én pedig mellette. Ki gondolta volna…




A hozzászólást PANSY PARKINSON összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Május 11, 2012 12:46 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar Tanár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 217
ϟ Reagok : 87
ϟ Felvétel időpontja : 2012. Apr. 28.


TémanyitásTárgy: Re: Come here, I need you! ~ Pansy & Draco   Pént. Május 11, 2012 12:41 pm

♔ Pansy ♔

Azt sem tudom mikor aludtam el, így amikor felébredtem sem tudtam mennyi az idő... De nem is akartam megtudni, nem akartam most semmilyen kötelezettséget elvégezni, így nem néztem a faliórámra, aminek csendes ketyegését elnyomta a tűz ropogása. Lassan nagyot nyújtózkodom, mire az ölemből kiesik a könyvem... Most viszont nem akarok foglalkozni ezzel sem. Az álom olyan súlytalan érzetet adott nekem, mintha most csak lebegnék egy olyan helyen, ami csakis az enyém és nem számít más. Sem a múlt, sem a jelen, még inkább nem a jövő.
Álmosan felkelek és még mindig magamon érzem Anya érintését, amit álmomból hordoztam magammal, míg az ágyamig nem botorkáltam. Levágódtam rá, mint egy kidöntött fa, aztán összehúztam magam a közepén és újra lehunytam a szemeimet. Már nem akartam semmi másra sem gondolni.
Amikor megint felébredtem, akkor már mocorgást éreztem magam mellett. Szinte egy pillanatig azt képzeltem, hogy Meriline ugrott fel a takaróra és most dorombolva közelít, de aztán rájöttem, hogy ezt nem képzelem. Csak éppen valaki más került az ágyamba. Az álom még szeretett volna újra magához ragadni, én viszont ellenkeztem, de szemeimet még nem nyitottam ki.
Nem tudtam elképzelni ki lehet az, aki azt kívánja, hogy velem legyen egy szobában... Illetve volt egy tippem.
Amikor megéreztem a vékony ujjak érintését, egy lassú szusszanást engedtem ki magamból, de még mindig nem akartam megmoccani. A lány közben csendesen feküdt mellettem, és engem simogatott. Akaratlanul is kezdett felparázslani bennem valami.
- Mmm... - morogtam érthetetlenül, miközben arrébb toltam a kezét.
Azonban, hogy tetteimnek ellentmondjak, egy másodperc múlva átöleltem őt és arcomat először hajába fúrtam bele. Beszívtam a furcsa romantikus illatot, amiről soha nem tudtam megállípítani mégis mi lehet. Talán több virág kombinációja. Felsóhajtottam.
- Pans - motyogtam a füléhez közel, miközben kezeimet a dereka köré fontam, majd magamhoz öleltem.
Ezúttal arcomat a dekoltázsába temettem. Innen már egészen más, csalógató illat köszöntött.
Hiába voltam ébren, az álmosság leple még mindig betakart, de én így éreztem magam jól. Lustán. Végtagjaimba és csak lassan költözött az izgalom, ahogy kezemet végig simítottam az arcán, majd a nyakán és végül ujjai elérték a kis halmokat is. Kihasználva, hogy ennyire közel vagyok hozzájuk nyomtam az egyikre egy apró ártatlan csókot. Kíváncsi voltam Pansy reakciójára.
Felemeltem a fejemet és lomhán rávigyorogtam.
- Jó reggelt, bébi! - mondtam kissé viccesen.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 100
ϟ Reagok : -22
ϟ Felvétel időpontja : 2012. Apr. 28.
ϟ Kor : 24


TémanyitásTárgy: Re: Come here, I need you! ~ Pansy & Draco   Pént. Május 11, 2012 12:43 pm

Draco <3

Csak feküdtem csendben, és néztem. Nem is tudom, mi üthetett belém. Na jó, de tudom. A szeretet, mint mondani szokták, csodákra képes. És hiába is próbálnám tagadni, ami tény, az tény. Szeretem Draco-t, és kész. Már az, ahogy figyelem, szőke haja összekócolódva lóg minden felé az alvástól, és akárhogy is nézem, így olyan ártatlan érzetet kelt bennem. A másik felét inkább nem feszegetem.
Amint ellöki kezemet, kicsit arrébb is húzódok, hiszen nem véletlen, hogy így reagál. Persze, tudom, felébredt. De még mielőtt teljesen arrébb húzódhattam volna, olyasmi történt, amire nem számítottam; Draco átölelt. Aztán a nevemet motyogta. Kissé értetlenül meredtem magam elé, majd lassan, és halkan visszakérdeztem.
- Draco? - ez egy amolyan "hééé, én is örülök neked, de mit akarsz?" visszakérdezés volt tőlem. Nem is tudom, mit szeretne pontosan, de tény, élvezem ezt a helyzetet. És kihasználom.
Kirázott a hideg az érintéseitől. Nem rossz értelemben, sőt, inkább jól esően. Akármennyire is próbálnék ellenállni, szinte reflexből emelem fel a kezem, és kezdem el simogatni a fejét úgy, ahogy az imént. Elmosolyodtam, és mikor felnézett, csak még szélesebb lett az a mosoly az arcomon. Kisebb mocorgás árán lejjebb csúsztam, és nyomtam egy csókot a nyakába, aztán az arcára.
- Jól aludtál, édes? - a kérdésem után még egy puszit nyomtam az arcára, vagyis pontosabban egészen a szája sarkába. Közben végig mosolyogtam, és óvatosan kisimítottam az arcából egy tincset. Kissé elmerengve néztem végig rajta, miközben teljesen hozzábújtam. Hezitáltam egy kicsit, de végül félig felé fordultam azaz inkább feküdtem, és ismét elleptem puszikkal a nyakát, és az arcát. Nem tudom pontosan miért, vagy hogyan, de az az érzés lappangott bennem, hogy ez így jó. Talán ezért nem is gondolkoztam azon, mi lesz. Tudom, hogy Draco kiszámíthatatlan, legfeljebb lelök az ágyról, ki a szobából. Bár nem mondom, hogy jól esne, túlélem. Azt hiszem.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar Tanár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 217
ϟ Reagok : 87
ϟ Felvétel időpontja : 2012. Apr. 28.


TémanyitásTárgy: Re: Come here, I need you! ~ Pansy & Draco   Pént. Május 11, 2012 12:47 pm

♔ Pansy ♔

Érdekelt Pansy, hogy fog reagálni az egészre. Tulajdonképpen nem mondanám, hogy nem csináltunk még ilyesmit. De nem az ágyban. Valamiért ez a tény ígéretekkel kecsegtetett.
Megsimogatta a fejem, én pedig jólesően nyújtózkodtam, mint egy kiskutya gazdija simogatása alatt. Szerintem ő is tudta, hogy hamarosan éhes farkas leszek.
Hagytam, hogy egy kicsit átvegye az irányítást – bár ezt soha nem szerettem nőknél. Elvettem, amit akartam és ezzel nekem lezárult ez a jelenet. Most teljesen más volt a helyzet. Puha ajkai olyanok voltak, akár a bársony érintése.
Nagyon tetszett, amit csinált velem, de már én akartam a cselekvő fél lenni. Elég türelmetlen típus vagyok. Amúgy is eddig mindig ő tett valamit a kapcsolatunkért, én pedig csak elfogadtam a tényt, hogy van. Hogy mellettem áll, ha kell. Hogy lohol utánam a folyosón. Hogy kitölthetem rajta a haragomat, ha akarom. Most szeretni akarom… Viszonozni azt, amit adott, a magam módján. Ő volt az egyetlen, aki ezt megérdemelte. (Meg Blaise, de vele csak nem fekszem le!)
- Fogjuk rá – motyogtam válaszul és egyenesen a szemébe néztem, amikor incselkedve a szám sarkába csókolt. – Pans… - kezdtem, de alig ejtem ki a nevét elakadok.
Nem akarok érzelgős lenni, az nem az én műfajom. Azt akarom, hogy magától jöjjön rá mit „adok” majd most neki. Ha nem ismeri fel… azt sem bánom.
- Gyere ide – mondom végül egy lágy mosollyal.
Igen, most olyan dolgokat fog látni, amiket eddig nem. Most ledobom a maszkom, a páncélom és a magamévá teszem ezt a boszorkát. Szó szerint.
Szorosan magamhoz húzom és nem hagyom, hogy édes szája bárhol máshol megérintsen többet. Most már magamnak akarom! Elvégre az enyém.
Ajkait betapasztom mielőtt még mást mondhatna. Megpróbálok magamhoz képest türelmes lenni. Most nem csak én számítok.
Óvatosan ízlelgetem ajkait, mintha édes gyümölcsök lennének. Nyelvemet végighúzom szájának völgyében, bebocsátásért. Közben kezeimmel végig simítok a derekán, majd a hátán.
Csak lassan, csak lassan, figyelmeztetem magam, de nem bírom ki. Egyre többet akarok.
Csókokkal indulok meg a nyaka felé majd nyelvemmel apró körzéseket teszek. Puha bőre, és az illat, ami körbe vesz még inkább tovább hajszol. Finoman beleharapok a nyakába, majd azon a helyen megízlelem nyelvemmel. Ajkaimra mosoly kúszik, majd számat arra a bizonyos pontra szorítom, és fogaim közé veszem bőrét, hogy erősen megszívjam. Közben karjaimba zárom törékeny testét.
- Uh, talán kicsit durva voltam – mondom végül egy elégedett mosollyal.
A csók nyom, amit hagytam pár napig biztos látszani fog és ahogy Pansy-t ismerem nem fogja eltűntetni.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 100
ϟ Reagok : -22
ϟ Felvétel időpontja : 2012. Apr. 28.
ϟ Kor : 24


TémanyitásTárgy: Re: Come here, I need you! ~ Pansy & Draco   Pént. Május 11, 2012 12:50 pm

Draco <3

Valamilyen megérzés végig lappangott bennem. Mégis, nem tudom, hogy a "szőkeségemnek", vagy csak a szimpla énemnek köszönhetően továbbra sem tudtam rájönni, miért érzem azt, amit. Ez csak úgy... jön. És nem lehet megállítani, nem lehet megmondani mi ez az érzés, csupán bennem lappang.
A nevem hallatán megint csak egy kisebb érdeklődés tükröződött arcomon, miközben felvont szemöldökkel figyeltem, hátha lesz folytatás. De nem volt. Ha belegondolok, nem is vártam kifejezetten mást. Sosem volt egy érzelmes típus, így manapság már meg sem lepődöm ezeken a be nem fejezetten szavakon, mondatokon.
Legközelebb, mikor megszólalnék, bár már nem tudom, mit akartam mondani, csak felesleges szócséplés lett volna, talán egy kis időhúzásnak beillhet. De nem tehetek róla, mivel lassan kezd leesni, hogy miként tovább, és bár akarom, ez nem elég. Pontosabban elég lenne, mégis bennem van egy kis félsz. De csak egy kicsi. Lényeg a lényeg, már nem tudok beszélni, hiszen teljesen mással foglalkozok, gyengéd csókkal, illetve csókokkal. Bárhogy is próbálok tekinteni a helyzetre, a kedvemre, mindig csak ott lyukadok ki, hogy ez most így jó, így kell lennie. Kellemes érzés fut végig rajtam az érintésekre, mintha csak a hideg időből bemennék egy fűtött helyiségbe, és elkezdenék melegedni. Persze ez egy gyenge, és pocsék hasonlat volt, de mégis ezzel tudom leírni igazán azt, ami a fejemben kattog. Bonyolultabb gondolatmenetre ugyanis jelen pillanatban az agyam zakatolása miatt képtelen vagyok.
Nagyon halványan elmosolyodom, mikor megérzem Draco fogait a nyakamnál, és le sem hervad most már onnan. Igazából az idő, bár számomra kissé lelassult, mégis üres foltokkal traktál, így most is, mire legközelebb észbe kapok, meglehetősen szoros ölelésben fonódunk össze, Ő pedig egy elégedett vigyorral mered rám.
- Kicsit. - magabiztosan mosolyogtam tovább, majd lassan végignyaltam bal arcán. Végül vigyorogva, kissé talán nevetve eltávolodtam, pár másodpercig a szemét néztem, és végül egy csókkal zártam a sort. Szinte biztos vagyok benne, hogy Draco az, aki irányítani szeretne, sőt, az akar talán jobb szó lenne, mégis, valamiért lehetetlen leállnom ezzel a szereppel. A hosszabb csók közben egyik kezemmel végigsimítok arcán, miközben a másik lassan lejjebb indul, végigsimítok az oldalán, majd mikor felfele indul a kezem, pólója alá csúszik, én pedig elmosolyodom.
- Szép kis kockák. - jegyzem meg gúnyosan, miközben kezem megáll egy pontban, szememmel pedig a kék íriszeket pásztázom. Mosolyom továbbra sem hervad le, és valamiért van egy olyan érzésem, hogy egy darabig nem is fog. Fogalmam sincs, vajon miért.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar Tanár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 217
ϟ Reagok : 87
ϟ Felvétel időpontja : 2012. Apr. 28.


TémanyitásTárgy: Re: Come here, I need you! ~ Pansy & Draco   Pént. Május 11, 2012 12:53 pm

♔ Pansy ♔

Talán már többször is elgondolkoztam azon, hogy milyen lesz majd Pansy-vel. Több verziót is gyártottam a fejemben és talán, amikor mással voltam akkor is beugrott egyszer-kétszer, hogy vajon Pansy, hogy reagálna erre, meg arra. De soha nem gondolkodtam el azon, hogy majd ezt mikor fogom véghez vinni. Talán kicsit féltem is a dologtól… elvégre ez sok mindent megváltoztat a kapcsolatunkban. Legalábbis Pansy részéről, mert az én részemről maradhatna minden ugyanúgy. De a nők szex után már képtelen kizárni az érzéseiket, ha még előtte sikerült. Pansy sem lehet kivétel, még akkor sem, ha jobban ismer engem bárki másnál. Nekem sem az a szándékom, hogy megbántsam. Soha nem is volt… de magamat sem akarom becsapni. Ez igazából mind Apám és egyben kicsit Anyám hibája is. Úgy neveltek, hogy nem voltak saját gondolataim, vagy ha voltak is mindig el kellett fojtanom őket. Nem hozhattam saját döntéseket, azt sem tudtam igazán ki vagyok. Mert nem önmagam voltam, hanem azaz ember, akit elvártak tőlem a szüleim, Apám. Most már kiszabadult ebből a ketrecből és senki miatt sem szeretném feladni önmagam. Senki miatt. Hű, leszek magamhoz, egészen addig, ameddig csak lehet.
Ezért nem tehetek róla, ha bántom Pansy-t. Ő is megértené ezt, ha elmondanám neki – ebben biztos vagyok –, de soha nem fogja hallani ezt a mesét. Sőt, semmilyen másmilyet. Elvégre biztosan meg van neki a maga baja. És jobb, ha tudatlan marad, mert akkor nem bánthatják.
- Kicsit? – vontam fel szemöldököm egy vigyorral.
Kis, puha nyelve a bőrömet érte és én felmorrantam, ahogy kecsess ujjai simogatásokban kezdtek a hasam altáján. Ebbe már véglegesen belemásztunk.
- Innen nincs kiút – mondom Pansy-nek hangosan is, mély hangon, majd magam alá fordítom törékeny testét és onnan fentről somolygokrá, míg tincseim a szemeimbe lógnak. – Bizony – mondom ismét egy vigyorral. – Megdolgozom értük – mondom neki, majd megfogom a kezét. – De van itt egy sokkal keményebb dolog, ami csak rád vár – suttogom közel hajolva hozzá és kezét egyenesen a nadrágomra szorítom, ami alatt férfiasságom már kényelmetlenül feszeng.
Persze, nem bírtam ki mosoly nélkül. Legszívesebben nevettem volna is a dolgon, de kíváncsi voltam Pansy erre mit reagál. Hiszen általában elég magabiztos, főleg, amikor én is a közelben vagyok, mert meg akarja mutatni nekem, hogy ő mennyire megállja a helyét mellettem. Ez megmosolyogtatott, mosolyomat pedig hajába temettem egy pillanatig beszívtam finom illatát.
- Szeretnéd, hogy előbb veled kezdjük? – kérdezem halkan, majd ajkaimmal harapdálni kezdem a fülét.
Közben kezeim sem tétlenkednek: végig simítok a combján, a csípőjén és kezembe veszem az egyik mellét. Finoman megszorítom, de aztán el is engedem.
- Lássuk be, te sem vagy egy rossz bőr – mondom, de ezen már kuncognom kell.
Aztán inkább fölé hajolok és megcsókolok újra, amivel végleg elvonom a figyelmemet minden másról. Csakis az édes puhaságra, a csókok vérpezsdítő ízére koncentrálok. Kezemmel végül felhúzom a hasán a felsőjét, ami gyenge vigasz most nekem, de tudom, hogy később egyre több mesztelen területet fedezhetek fel.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 100
ϟ Reagok : -22
ϟ Felvétel időpontja : 2012. Apr. 28.
ϟ Kor : 24


TémanyitásTárgy: Re: Come here, I need you! ~ Pansy & Draco   Pént. Május 11, 2012 12:55 pm

Draco <3

Egyre több dolog kavargott bennem. Helyes ez? Szabad ezt? Egyáltalán, milyen, egy iskolában.. hát nem mindenki így álmodik a "nagy" első alakalomról. Mégsem zavart semmi. Nem csupán azért, mert a mardekárosok közé tartozik, vagy mert ennyire rideg lennék. Egyszerűen csak maga az ember, akivel itt vagyok. Mert igen az, hogy Draco kezdeményezett, vagy engedett, vagy tudja is a fene, hatalmas "díj" volt számomra.
- Most jobb, ha nagyont mondok? - elvigyorodtam, és válaszoltam. Először is, mert mért ne? Másodszor pedig, úgyis enyém az utolsó szó, nem is tudom, mit szeretne. Na jó, ez nem egészen így működik, de mindez most mellékes, én akarom befejezni. Ééén, één. A morranásnál is majdnem beszóltam neki, de éppenhogy csak majdnem, ugyanis az utolsó pillanatban határozottan lenyeltem, ami kijönni kívánt. Nem kéne most olajat önteni a tűzre, nem igaz?
- Nincs? Biztos vagy te ebben? - alulról felnézni a kék szemekbe valahogy... nem tudom, miért, ne is kérdezze senki, de jó volt. Egyszerűen elkapott az az érzés, hogy totálisan szerelmes vagyok. Évek óta nem tudom visszafogni ezt az érzést, hát még most..! - Meg is lennék sértve, ha nem így lenne. - jelentettem ki határozottan, és igen, nem lehetett meglepődni azon, hogy semmi hirtelen mozdulat nem történt. Hagytam, hogy kezemet oda tegye, ahova szeretné, majd egy kissé rámarkoltam. Még magabiztosabbá váltam, vagy csak maga a tudat, hogy igen, mindezt nekem sikerült elérni, vagy csak szimplán jött belülről. Nem tudtam, de nem is érdekelt.
- Velem? Neeeeem kell. - nevettem egy kisebbet, majd egy kissé meg is ráztam a fejemet, jelezve, hogy egyáltalán nem muszáj velem kezdeni. Sőőőt.... sőt.
- Reméltem, hogy nem is mondasz mást. - vigyorogtam, majd egyszerűen visszacsókoltam. Eltűnt az arcomról a mosoly, hiszen most próbáltam mindent kiüríteni a fejemből. Miközben az én pólóm már feljebb csúszott, kezeimet megemeltem, és lassan elkezdtem lehúzni Draco-ról a felsőjét. Cseppet sem okozott nehézséget, még ha esetleg nem is segített. Csak ledobtam magunk mellé a földre, és megint megcsókoltam. Kezdődött az a végeláthatatlan betelhetetlenség. Csak többet, többet, és többet.
Megint végigsimítottam hasán, majd a nadrágövével kezdtem bajlódni. Nagyjából ennyi kellett ahhoz, hogy kissé türelmetlenebbül álljak a dolgokhoz. Két percig, ha tartott, mire kioldottam azt a fránya övet, aztán itt megálltam néhány másodpercre, és belenéztem a szép kék szemekbe. Próbáltam kiolvasni belőlük bármi használhatót, de nem mondanám, hogy nagyon sikerült volna. Féltem. De nem mertem megmondani, és hogy őszinte legyek, nem is akartam, így csak néztem, néztem, majd kipattintottam a gombot a nadrágján. Na ja. És akkor most jövök én.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar Tanár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 217
ϟ Reagok : 87
ϟ Felvétel időpontja : 2012. Apr. 28.


TémanyitásTárgy: Re: Come here, I need you! ~ Pansy & Draco   Pént. Júl. 13, 2012 5:38 pm

♔ Pansy ♔

Egy pillanatra meglepetten megtorpantam.
- Miért? Talán csak nem visszakozáson jár az eszed? – kérdezem mély, kissé keményebb hangon, mint akartam.
Furcsa volt, hogy zavart, hogy Pansy azon töpreng vajon meg akarja-e tenni vagy nem. Talán azért, mert eddig senki nem utasított még vissza. Azonban lehet azért is, mert Pansy… kicsit talán többet jelentett a számomra, mint bármelyik másik lány. Hiszen mindig kitartóan velem volt, akármilyen undokul is viselkedtem vele.
- Azt hittem ez minden vágyad… - morogtam és gúnyossá sikerült a mosolyom, pedig eredetileg nem így akartam.
Most már mindegy, így jött ki, és mint annyiszor végig gondoltam ezt a fejemben: a múlton nem tudok változtatni. Soha többé…
- Ha… azt akarod, hogy hagyjam abba… - kezdtem bizonytalanul, annak ellenére, hogy a szemeiben ott csillogott az érdeklődés és egyértelműen merészen állt a feladat elé. Elfojtottam egy nyögést, amikor keze rászorított az erekciómra. És rájöttem mennyire nyálasan hangozhatott az előbbi mondatom, mennyire nem Malfoyos volt. Amúgy sem változtathatjuk meg a múltat… A mának kell élni, így nem fogok én sem meghátrálni. – De mivel én akarom folytatni, ezért nem érdekel a véleményed.
Igen, ez a mondat már sokkal jobban ízlett és éreztem, hogy felengedek, hogy tényleg igazán akarom ezt. Szükségem volt Pansy-re, még akkor is, ha most olyan dolgot fogunk művelni, ami nem éppen a „barát” vagy hasonló kategóriába tartozna. Mégis ő megkapja, amit akar és én is megkapom, amit akarok. Mindenki jól jár. Hogy utána mi lesz… azt majd meglátjuk. Éljünk a mának, idézem magamat magamnak és lehajolok, hogy mindenféle tiltakozást elfojtsak a számmal és kezeimmel. Meglepetten fogadtam, hogy tiltakozása ellenére mégis akcióba lép. Az is meglepett, hogy Pansy meg tudott lepni. Általában elég kiszámítható volt, legalábbis a számomra, hiszen az érzelmei miatt – na meg kisebb kukkantások miatt az elméjébe – elég könnyű volt megítélni mi lesz a következő lépése.
Felemelkedtem, és felemelve karjaimat hagytam, hogy megfosszon a felsőmtől, majd sötét, érdeklődő tekintettel mértem végig őt, ahogy talán mégis kissé bizonytalanul szemeiben, de határozottan nyúl a nadrágomhoz. Két kézzel beletúrtam a hajába és felemeltem a fejét, majd forrón megcsókoltam. A nyelvemmel érintettem az övét.
- Nem akarom, hogy ezt megbánd – mondtam neki, még utoljára, szilárd hangon, ami elment egy parancsnak is. – Most pedig el a kezekkel.
Arrébb toltam kezeit a nadrágomról – bár örültem, hogy végre nem szorított odalent már annyira – és visszafektettem őt az ágyra, majd újabb lassú, incselkedő csókokkal árasztottam el először a száját. Közben én is megfosztottam a felsőjétől, majd türelmetlenül kigomboltam a farmerját és lehúztam a lábáról, így elszakadva ajkaitól. Pajkos, hamis mosollyal néztem rá a lábainál ülve, míg végig húztam a lábán a nadrágot, majd azt is a többi ruha sorsára kárhoztattam. Majd odahajoltam a térdéhez és finom puszit nyomtam rá.
- Veled kezdjük – parancsoltam.
Majd újabb csókot adtam a térde fölé, aztán elindultam fel a combján, miközben kezemmel a másik lábát simogattam, kissé megmasszírozva a lábfejét, amikor elértem a csípőjéhez lassú, finom csókjaimmal, fogammal megragadtam a bugyija szálát és fölötte ránéztem. Meg sem vártam mit reagál, elkezdtem, lehúzni a bugyit, ha pedig karjaival megpróbált volna ellenkezni, azokat leszorítottam a csuklóinál az ágyra.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Come here, I need you! ~ Pansy & Draco   



Vissza az elejére Go down
 

Come here, I need you! ~ Pansy & Draco

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Pansy Coverture
» Pansy Parkinson

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
FEEL THE DIFFERENCE :: Befejezett, lezárt játékok-