HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
» Lin & Cole kalandjai a szárnyas vadkanban
Pént. Jún. 13, 2014 10:28 pm by Belinda Wictikers

» Kiruccanás az erdőbe - Cole & Lin
Hétf. Május 19, 2014 7:08 am by Belinda Wictikers

» Huuu, ugye megijedtél? ~Leah&Mason~
Szomb. Május 17, 2014 8:51 am by Leah Winter

» Hayley & Seth - Folyosók
Pént. Ápr. 25, 2014 12:58 am by Vendég

» Találj rám
Csüt. Ápr. 24, 2014 1:11 am by Hayley-Rose Mallory

» Nickole & Eric - Tiltott Rengeteg
Szer. Ápr. 23, 2014 9:15 am by Nickole Smith

» Audrey & Hestia - Három Seprű
Kedd Ápr. 22, 2014 5:20 am by Vendég

» Mason & Amy - Szellemszállás
Hétf. Ápr. 21, 2014 8:48 am by Vendég

» Cole & Hestia - Hálókörlet
Pént. Ápr. 04, 2014 9:48 am by Vendég

» Csillagvizsgáló
Csüt. Márc. 27, 2014 5:59 am by Vendég


Share | 



 

 Előtér

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 100
ϟ Reagok : -22
ϟ Felvétel időpontja : 2012. Apr. 28.
ϟ Kor : 24


TémanyitásTárgy: Előtér    Vas. Ápr. 29, 2012 8:10 am

***


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Előtér    Kedd Júl. 17, 2012 8:59 am

Aldwyn ^^



Az egész Roxfortot körülbelül már ötször körbe jártam, ha nem többször. Az alsó végtagjaim már egyszerűen nem éreztem, és a türelmem is kezdett elpárologni. Egyre jobban telítődött a pohár, és már annyira elegem lett, hogy akaratlanul is, ökölbe szorított kézzel mászkáltam.
A Hold már nagyban elő bújni látszott, ami azt jelentette, hogy lassan ideje lesz elhúznom a Klubbhelységbe, hisz ki akarna balhét máris néhány prefektussal? Viszont ameddig nem találom meg Sweety-t, addig esélytelen, hogy visszavonulót harangozzak. Az egyetlen egy kis szerencsém, hogy a diákok többsége már nem szaladozik a folyosón, és akik mégis itt lődörögnek, azok nagy vonalban kikerülnek, mert kivételesen meg sem próbálom elrejteni az érzelmeim. Igen, egy elszánt gazdi vagyok, aki bármit megtenne az ő elkényeztetetett cicusáért.
Mostanában mintha elcsavarta volna valami idegen a szegény Drágám kis fejét , mivel egyre furcsábban viselkedik. Nem egyszer tünt már el napokra és hozta rám a szívbajt, továbbá céltalanul járkál a szobában, mint aki keresne valamit, és elfelejtette, hogy hová rakta. Soha nem bocsájtanám meg magamnak, ha történne vele valami. Eddig fűtől-fától védtem, de mostanában ez teljesen felesleges. Mintha belépett volna a vadóc korszakába, aki csak azért is borsot tör a gazdája orra alá. Lehet egy kis szerepem nekem is van az eltűnésében, mivel eddig annyira óvtam mindentől, hogy nem hagytam neki szabad teret. Mekkora mázli, hogy csak a macskám iránt mutatok ekkora törődést, és ezt a hatáskört nem terjesztem ki semmilyen egyéb lényre.
Kétségbeesetten forgolódtam a Nagy Teremben, és az ott tartózkodók többsége meglepett arccal bámult rám. Mint mindig ez most sem érdekelt. Ugyan mit zavartatassam magam...
-Steph, minden rendben?- az ismerős hangra megfordultam, de nem reménykedtem benne, hogy pont a nővérem fog leszólítani. Remek, ha itt ragadok, és egy kellemetlen csevelyt kell folytatnom vele, én tényleg kinyírom. Láthatná, hogy nem vagyok beszédes kedvemben, és ő az utolsó személy, akivel amúgy is beszélni szeretek. Egy csoport Griffendélessel ült egy padban, és sunyin mind kihallgatni próbált minket. Mintha nem hallottak volna egy csomó jobb pletykát, mint például, hogy az a mardekáros kurtizán listája újabb áldozatokkal bővült. Nem is értem, hogy miért nem a saját magánéletükkel foglalkoznak...
-Eltünt a macskám, de most tényleg nem érek rátok- mondtam, majd sóhajtottam egyet és elindultam az Előtér felé. Igazából nem mintha valamikor is időt szakítanék arra, hogy megosszam az életem minden mozzanatát néhány Griffendélessel, de próbáltam finom búcsút venni tőlük, és a jelenlegi célomra koncentrálni.
Fürkésző szemekkel lépkedtem be az Előtérbe. Nem nagy reményekedtem fűztem annak irányába, hogy itt rejtőzött el Sweety, de azért jobbnak láttam körbe nézni.
-Cicc, cicc. Merre vagy kiscicám?- mondtam jámbor hangon, amire meglepő módon érkezett is válasz. Szerencsére az én ultra intelligens kiscicám megismerte, és az édes hangján nyávogni kezdett a térben lévő szoborról.
Vígan oda sétáltam, de az örömöm felesleges volt... Nem voltam elég magas ahoz, hogy elérjem a macskám, de őkelme nem volt képes léjjebb tolni a formás hátsóját. Ebben a pillanatban irígy voltam a nővéremre, mivel ő kerek öt cenitméterrel feljebb lévő levegőt szív. Csak nyújtózkodtam, és nyújtózkodtam, de nem sikerült megkaparintanom. Vettem egy mély levegőt, és hosszasan kifújtam. Ahogy körbe néztem, hogy leljek más megoldást a gondomra, felfigyeltem rá, hogy egy Mardekáros ismerősöm milyen jól elszórakozik azon, hogy nem érem el a macskát. Még szerencse, hogy nem vettem fel a rövidebb szoknyám, mert ez is elég vagány egy ilyen helyzetben.
-Megköszönném, ha segítenél Ald...- mondtam neki bizakodó hangon, majd a derekamra helyeztem a kezeim. Nem mondhatnám, hogy annyira jól ismerjük egymást, de tudom, hogy neki is van egy macskája, és ellenkező esetben biztos segítenék neki. Meg amúgy is ettől még nem fog eltűnni a rossz híre a suliba, szóval semmi baja sem lesz, ha kisegít egy bajbaesett hölgyet...


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Előtér    Kedd Júl. 17, 2012 11:36 am

Stephanie

Újabban nagyon gyorsan telnek a napok a kastély falai között. És nem, nem attól mert izgalmasak lennének, hanem unalmasak és mégis gyorsak. Az egész napom a semmittevésből áll. Az órák még csak-csak hosszúak, de az utána következő szabad foglalkozásokat általában alvással töltöm el, majd az estéket éberen vészelem át egy-egy könyv társaságában. Kicsit társaság kerülőnek érzem magam emiatt és a többiek is gyakran az orrom alá dörgölik, hogy nem megyek velük Roxmorstba, de könyörgöm, nem tömhetem egész nap édességgel a fejem és nem iszogathatok állandóan vajsört, vagy éppen egy jó whiskyt. Kinőttem belőle, na jó azért túlzásokba ne essünk, még mindig nagyon szeretem az ilyesfajta kiruccanásokat, de jelen pillanatban jobban szeretek a hálóhelyiségben bujkálni.
Az egyetlen sétaórát a macskám tartja nekem, aki viszont velem ellentétben gyűlöl megülni egy helyben. Jobban szereti a kastélyon belüli nőstény cicákat hajkurászni, akiknek épp most van a tüzelőszezonjuk. Nincs ellenemre, de már unalmas, hogy egy kandúrharcot sem láthatok, mert a nősténytúltengés jelentős errefelé.
Rengeteg ismerős arccal találkozok és a hálótársaim csak úgy csalogatnak kifelé, hogy csináljunk valami csínytevést a lányok hálókörletébe, de nem tehetem, nincs időm ilyesmire, mert nem akarok úgy járni, mint régebben. Mystrio rengetegszer húzott már csőbe, ami miatt majdnem kitiltást is nyert, de megharcoltam érte rendesen a tanárok ellen. A kedvence Frics macskáját, Mrs. Norrist, ugratni. Valahogy az itteni macskák úgy vannak Mrs. Norrissal, mint mi Friccsel. Nem szeretik. Nem tudom miket csinál, de Frics már többször is figyelmeztetett, hogyha még egyszer beszabadul a szobájába az én kis korcsom kinyírja és odaadja a sárkányoknak egy ínyenc lakomára. Én mindig nevettem rajta, mert egy sárkánynak fél fogára se lenne elég egy macska, nemhogy többnek. Kviblik... Ebbe a témába inkább nem mennék bele, volt benne részem bőven.
Egy kétségbeesett gazdit hallottam, amint kereste az ő elveszett házikedvencét. Ismertem, de nem csak az állattartók klubjából, hanem bizony a hírekből, meg amúgy is már volt dolgom vele. Akármilyen aljas dolog is bizony, kicsit nevettem rajta, ahogyan odatipegett a nálánál sokkal magasabban lévő Sweetynek nevezett cicájához és próbálta levenni onnan szegénykét, majd továbbra sem felém nézve megszólított.
- Huhh Stephie, ha tudnád milyen jó szögbe van így a popsid, te se segítenél nekem, de lásd milyen úriember vagyok – mondtam és közelebb lépve hozzá leemeltem a macskáját a „magaslatról” – leveszem neked a szépségedet, bár nem szívesen teszem, mert mostanság igen nagy barátságban van az én kis Mystriommal. Még lehet a végén frigyre lépnek egymással – jelentettem ki nevetve.
Egy pofonra számítottam a hölgytől, aztán rajta áll, hogy megkapom-e vagy sem.
Stephanie Killwood. Igen, tudom, a nevében is benne van, hogy gyilkos, de nem adja be a derekát nekem. Soha, semmilyen körülmények között nem tenné meg. Na persze, erősnek mutatják magukat, aztán pedig az összes bedől. Hallottam róla pletykákat, vagy lehet nem is róla, hanem az ugyanilyen bombázó ikertestvéréről? Nem, biztos nem, mert a másik fele pirosban pompázik. Mindegy, a lényeg, hogy valamelyikük csúnyán elbánt a másikkal a szóbeszédek szerint. Persze mindenki azt mondja, hogy ez egy nagy titok és ne add tovább senkinek, de a pletyka azóta sem maradt szárazon, továbbra is szaftos extrákkal spékelik meg. Őszintén szólva; nem nagyon izgat a dolog, inkább kimaradnék belőle.
- Évezredek óta nem beszéltünk, hogy pontosítsak; évezredek óta nem beszéltem neked arról, hogy milyen jók lennék mi együtt, ha... érted mire gondolok – mondtam és felhúzogattam a szemöldökömet. - Persze sírhatsz a vállamon is, ha esetleg bánatod lenne vagy adhatok tanácsokat a barátnőiddel kapcsolatban, de azért egy kis visszaszolgáltatást várnék a dolgokért – jól belecsaptam a közepébe. Most biztos bunkónak néz, de istenem, már megszokhatta, hogy ilyen vagyok, amióta a pubertás korszakába lépett.


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Előtér    Szer. Júl. 18, 2012 12:46 am

Aldwyn ^^




Valószínű, hogy sokkal törékenyebb vagyok, mint amit a külvilág felé mutatok. Volt egy bizonyos pont az életembe; éppenséggel arra az esetre gondolok, amikor a nővérem smárolt a pasimmal, és akkor normális esetben az ember összetörik, magába zuhan, és legszívesebben eltűnne a megaláztatástól, de az én esetemben nem így történt. Egy óriási falat építettem magam köré, amit szinte lehetetlen megmászni, és a legmegközelíthetetlenebb arcot vettem fel. Mert ellenem nem lehet semmit elkövetni következmények nélkül, így a két tettes is nagyszabású bosszú áldozata lesz. Mondjuk egy részben nekik köszönhetem, hogy kiölődött belőlem a naivitás, a bizalom, és a kedvesség érzése. Nem mintha nem lennék kedves, de többnyire akkor erőlktetem, ha elakarok érni valamit.
Mondjuk megelégedhetnék már azzal is, hogy szinte az egész Roxfort megutálta a nővérem a tettei után, és otthon eddig sem igazán kedvelték, de a nővérem többet érdemel. Gondolkodtam azon, hogy elveszem tőle az Aurorságot, ami könnyedén menne is, de a fene akar olyat csinálni, amihez egyáltalán nincs kedve. Inkább valami hasonló módon, mint ahogy ő cselekedett, én is úgy fogom viszonozni a tetteit.
Ritkán örülök meg ennyire, ha meglátok valakit, és most a macskámra gondoltam, nem mintha Aldwynnak nem örültem volna, de finoman mondva tartom a távolságot. Nem mintha nem buknék az izmos testsére, és a sármos arcocskájára, de túl sok pletykát hallottam már róla. Sajnos akaratlanul is minden eljut a fülembe, mivel a velem egykorú Hollóhátasok többsége imád a Mardekáros bájgúnárokról beszélni, hogy hány lányt döntöttek meg, és hogyan. Pfujj. Ezért van, hogy nem is rabolom az idejét, mivel nem leszek egy újabb trófea.
- Ezt bóknak veszem. Köszönöm, hogy segítettél, és tényleg úriember voltál. Ezért mondjuk tartozom neked, de ne számíts nagy dologra- mondtam hálásan, majd agyon ölelgettem szegény Sweetyt. Egy picit dühös voltam a macsekra, mivel nem volt szép dolog ennyire eltünni a gazdája szeme elől, de a lényeg, hogy előkerült- Remek, akkor a te nőcsábász macskáddal kavar. Bár megértem szegényt, ha a Roxfort nekem unalmas, akkor valószínű, hogy neki is, és ha a te macskáddal él át izgalmas pillanatokat, akkor egészségére- mondtam mosolyogva, és magamról sem hittem el, hogy ilyen támogató típus lettem hirtelen, de nem akarom, hogy mégegyszer nélkülöznöm kelljen a Drágám, és ha ehez az kell, hogy kanokkal enyelegjen, hát akkor csinálja. Talán nem kellene ennyire elkényeztetnem, és mindent megengednem neki, de legalább ő élvezze az életet az unalmas négy fal között.
Közben leraktam a földre Sweetyt, hisz mostmár nem fog megszökni, mivel éhes, és remélem hiányoztam is neki. Így teljes energiámmal a fiúra tudtam összpontosítani, amit nem is értem, hogy miért teszek, hisz eddig szóba se akartam vele állni, ami mondjuk ment is, mivel egyikünk sem kereste igazán a másik társagát.
- Szóval evvel hódítod meg a lányokat egy éjszakára. Nem tagadhatom, tényleg szép kis próbálkozás. Talán, ha nem hallok rólad egy rakat pletykát, még el is hittem volna- nyújtottam ki a nyelvem, és hátammal neki dőltem a szobornak. Igen merész próbálkozás volt Ald részéről, de szerintem tisztában van vele, hogy néhány mézes-mázas mondattal nem fogja elcsábítani a fejem. Nem. Arra ott vannak a naív évfolyamtársaim, akik még fizetnének is, hogy eltöltsenek vele egy éjszakát...- Sí-sírni? Már nem is emlékszem, hogy mikor sírtam utoljára, és köszönöm, de nem vagyok bánatos. Ellenben, ha neked lenne néhány szomorú történeted én szívesen meghallgatom...- pislogtam rá angyalian a hosszú szempilláimmal.
Magamat is meglepem, hogy milyen ajánlatok fel nem teszek, de bennem tényleg meglehet bízni. A pletykák csak eljutnak hozzám, de eddig egyet sem terjesztettem tovább. Nem mintha abban reménykednék, hogy Ald épp velem fog megosztani, valami mocskosat, de a szívbajt hozom rá a kedveségemmel.
-Idén jelentkeztem a kviddics csapatba, ha eddig nem hallottad a pletykát-mosolyogva néztem a szemébe, majd elkaptam a tekintetem, hogy megnézzem, hogy hol kóborol a cica. Szinte minden egyes kviddics meccsen kinn voltam, még akkor is, ha házam nem is játszott, így onnan tudom, hogy Aldwyn már régóta űzi ezt a sportot, és tényleg elég tehetséges. Érdekes lesz majd a meccs a Mardekár ellen, ha véletlen bekerülnék a csapatba...


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Előtér    Szer. Júl. 18, 2012 8:35 am

Stephanie

Láttam a lány arcán a megkönnyebbülést, ahogy a kezében tudhatta a szépségét. A macska tökéletesen illett gazdájához, mintha úgy válogatott volna a boltban, hogy minden egyednél a tükör elé állt, akár egy egyszerű ruhapróbánál és az arcformájához, a haja hosszához és miegyébhez igazította volna a kis kedvencét. Őszintén szólva még ki is nézem a csajokból, hogy ilyesmire vetemednek, egyértelműen bolondok egy kicsit ilyen téren, ha már a cipőjük nem illik a hajukban lévő hajgumival, akkor bizony ott már nagy a baj. Persze ezzel korántsem arra akarok célozni, hogy ő ilyen lenne, mert nem ismerek, alaptalanul pedig nem alkotok véleményt róla. Nem azért, mert ezt követelné az illem, hanem mert ilyen felépítésű a felfogásom. Kicsit kusza, mert néha nagyon tapló vagyok, de mások életéből inkább kimaradni vágyódok, mintsem belerondítsak a csúnya előítéleteimmel.
- Hát jó, az esetben, ha nem vagy hajlandó magadat szolgáltatni, a csokit az öltözőmbe kérem. Valamint allergiás vagyok a nárciszra, amúgy nem, csak nem szeretem. A lényeg, hogy valami nagyon-nagyon szép ajándékot kérek tőled hálából. Az sem számít, ha drága, nem sértődök meg – mondtam viccelődve.
Természetesen semmilyen juttatást nem vártam a szolgálataimért cserébe, bármikor szívesen teszem, főleg ha ilyen csinos lányokról van szó. Igen, szégyen nem szégyen, hajt az a fránya tesztoszteron.
Ó igen, azt elfelejtettem, hogy rólam is terjednek a pletykák rendesen. Különösképp nem érdekel ki mit gondol rólam, egyedül az nem tetszik, hogy az iskolában minden második csajjal lefeküdtem. Igen, ez az én saram, hisz ha az ember nem akarja, akkor nem teszi, ugye? De kérem, ki a franc mondta, hogy ez mind igaz? Az még oké, hogy a legjobb csajok már megfordultak nálam, nem tagadom, de mindenféle alja nép miért hiszi azt, hogy bármi közünk lenne egymáshoz? És az emberek?? Az emberek meg mindenféle tárgyi bizonyíték nélkül elhiszi nekik. Igen, ilyen egy pletyka.
- Ugyan, Steph, te is jól tudod, hogy nincs szifiliszem! - mondtam és nem is próbáltam tagadni a híreket, mert semmi értelem. Ezekből úgyis mindig te jössz ki rosszul. - Látod? Már be is indultál rám, azért öltögeted ilyen szexin a nyelved – imádom a hülye nőcsábász fejeimmel spékelni a beszélgetéseimet, de azt még jobban, ha egy csaj is ugyanezt teszi. - Ami azt illeti lenne itt egy szomorú történet. Van egy lány és nem hajlandó nekem igent mondani. Mit ajánlana, hogy végre sikerüljön rávennem, hogy csak egy kis ideig is, de az enyém legyen, Dr. Killwood?
Persze engem még egy csaj sem tudott elszomorítani, nemhogy még meséljek is másnak erről. Nem voltam még szerelmes, nem élek megtört szívvel és soha nem is vonzott az érzés. Kötődni valakihez, aki simán egy szemrebbenés alatt bántani tud? Sosem értettem mire jó a szerelem. Szerintem abszolút semmire.
- Ugye csak viccelsz? - mondtam gúnyosan, majd eszembe jutott, hogy egy hozzá hasonló lányt láttam a válogatásra sietni. - Hát persze még mondták is, hogy a hölgy nem éppen a csapatjátékra született. Bár, ha elég jó vagy, akkor simán megteheted. Ami azt illeti idén én is újra jelentkeztem, de sajnos nem a poénkedvéért vettem részt a válogatón – mondtam és a hangom egy kissé szomorkássá vált.
A kviddics volt az életemnek az egyetlen pontja, ahol elég jó voltam ahhoz, hogy senkinek egy szava sem lehetett hozzám. Minden ütésem tökéletesen pontos volt és ügyeltem arra, hogy soha ne okozzak maradandó sérülést egyik ellenfelemnek se. Talán ez volt a hiba, ha nem csak letaszítottam volna őket a pályáról, hanem egy életre játék képtelenné tettem volna őket, akkor semelyik ügyetlen béna terelő sem ütötte volna belém a gurkót, mert félt volna, hogy mi lesz vele azután. Nos, azóta sem sikerült kideríteni, hogy hívták a srácot, de istenemre esküszöm, ha megtalálom élve eltemetem. Többé nem leszek engedékeny, egy új Infensus lép a pályára, aki nem ismer határokat – már ha a csapat beválogat.
- Mindenesetre, ha a közelembe kerülsz, vigyázz magadra! Könyörtelen tudok lenni – és ez tényleg így van, hisz a pályán számomra nem számít fiú-e vagy lány az illető, ha elég merész, hogy az utamba álljon, akkor én elpaterolom a pálya túloldalára, ahol semmilyen vizet nem zavar.


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Előtér    Csüt. Júl. 19, 2012 8:05 am

Aldwyn ^^




Egyetlen, és pótolhatatlan cicuskám tette rádöbbentett, hogy több közös van bennünk, mint hittem volna. Ezzel most nem a külsejére utaltam. Hisz ő is ugyan úgy érzi magát az unalmas iskolában, mint én, csak az én életvitelemhez még társul néhány szörnyen unalmas gyógynövénytan óra, amin alkalmanként már a bealvás kerülget. Néha úgy érzem, hogy megkellene szöknöm innen, hisz ennél még a nagymama ezerszer hallott történetei is érdekesebbek, erre a saját macskám lenyulja az ötletem. Sőt még pasizni is elkezd, lehet tanulnom kellene tőle. Igaz, hogy nem jutott valami messzire a tervével, de akkor is megmutatta, hogy milyen vér folyik az ereiben. Amúgy sem lenne jó ötlet elszöknöm, mivel a szüleim valószínű, hogy ezután úgy kezelnének, mint a nővérem, a másik meg, hogy itt kellene hagynom az ilyen sármos férfiakat, mint Aldwyn. Nem mintha azt tervezném, hogy hozá megyek feleségül (mondjuk erre még soha nem gondoltam), de kiváncsi vagyok mi olyan érdekes benne, hogy minden csaj oda van érte, mert oké, hogy jól néz ki. Okéééé, kurv* jól néz ki, de azért nem minden a külső...
-Akkor a Delafee csokidat a virággal együtt kéred, vagy külön szeretnéd? Vagy esetleg egy masszázzsal szolgáljak?- elkezdtem édesen pislog, majd egy széles mosollyal bővítettem ki a mondandóm. Nem mintha nem lenne otthon néhány doboz a csokiból, de tudtam, hogy csak poénkodik. Nagyon hálás voltam a segítsége miatt, de véleményem szerint az idegenek többsége segített volna rajtam, ha látták volna milyen erősen küzdök a cicusomért. Azért azt tegyük hozzá, hogy az idegenek többsége hímnemű legyen...
Gondolkodtam rajta, hogy felajánlom neki Lorannt. Tudom, hogy a férfiak nem rajonganak az ilyen kis beajánlásokért, de a nővérem sokkal könnyebb préda, mint én, és könnyebben meglehet dönteni. Szerencsére vannak akik nem a könnyű áldozatokra buknak, mivel így a vadászat is érdekesebb, de ugyan nem tetszhet mindenkinek ugyanaz... Néha hálát adok, hogy pletyka-gyűjtőhely lett belőlem, főleg ha a nővéremről érkezik pár hasznos információ, meg mondjuk Peterről is, de ő ilyen téren unalmas.
-Ez új? Ezt még nem is hallottam-felnevettem. Mondjuk evvel azt próbáltam elérni, hogy tudassam vele, hogy egyáltalán nem érdekel mik keringenek róla. Nem az én dolgom, meg amúgy is már annyi féle verziót hallottam.... A legdurvább az volt, hogy felcsinált egy spanyol csajt, akivel családot alapított. A legszomorúbb, hogy van, aki még el is hiszi....- Szeretnéd mi?-mondtam valami irtó dögös hangon, amit nem is értek, hogy hogyan sikerült kiböknöm magamból, majd a szám szélébe haraptam.-Khm... Egy pillanatot kérek, csak próbálok empatikus lenni- becsuktam a szemem, és úgy csináltam, mint aki nagyon fókuszál a dologra- Talán a lány nem az a könnyen megkapható típus, aki két szótól máris ágyba vihető, de még új vagyok a szakmában, így nem tudhatom.
Nem. Stephanie Killwood nem az a lány, aki két szépen megfogalmazott bóktol oda adja magát valakinek. Ha már a lányok többsége ezt képviseli legalább én leszek egy kicsit nehezebb dió. Ugyan nem lehet, hogy mindenkiből kiveszett a kihívások iránti érdeklődés...
- Mit is vártam... Majd pont rólam nem fognak pletykálni- megforgattam egy kicsit a szemem- Honnan tudják, hogy nem a csapatjátékra születtem? Attól, hogy eddig csak az egyéni karrieremet volt módom fejleszteni, még nem kell ennyire leírni a tehetségem. Jobban teljesítettem, mint ahogy számítottam rá... Miért mi történt? Egyáltalán minek mentél a válogatóra? Tavaly elég jó voltál, és nem hiszem, hogy egy nyár alatt sikerült volna mindent elfelejtened. Nem mintha annyira néztem volna, hogy mekkora tehetséged van- nyaltam meg kacéran az ajkam felső részét.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy jelenleg a kviddics a legfontosabb dolog az életemben. Eddig többnyire a tanulásra koncentráltam, de mungtam a törékeny hercegnő lenni, mint akinek a többiek hittek. Persze ők nem tudják, hogy mennyi mindenen mentem keresztül, és hogy mennyi titkot őrzők a családomról, a barátaimról, és egyéb emberekről. Viszont eljött az idő, hogy megmutassam ez a virágszál nem is olyan puhány, mint hiszik, és erre a kviddics tehetségem tökéletes lesz...
-Ugyan... Engem aztán nem kell félteni. Tudom, hogy most jót akarsz, de nem egy rózsa bimbó vagyok, sokkal inkább egy vadmacska, aki nem fél karmolni- léptem közelebb hozzá, és néztem fel rá.


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Előtér    Szer. Júl. 25, 2012 4:07 am

Stephanie

Mystrio egy pillanat alatt eltűnt, ha egyedül lennék vészesen kutatnám őt, de mivel most nagyon jó társaságom van, inkább ezt a részt kihagynám. Úgyis visszakerül hozzám, vagy magától jön majd, vagy a bizonyos „Frics úr futárszolgálat” hozza majd kézhez egy kicsit elgyepálva, de ez már a macska baja, ha nem tudja hol a helye.
- Egy masszázs? Tőled? Fúhh, ez igazán nagyon jól hangzik és tudod elég félreérthetően is – lehunytam a szemeimet és közben gondolataim egy olyan masszázson jártak, amely sok esetben előjátékként is szolgál.
Na nem mintha arra mennék ki, hogy most azonnal az ágyamban tudhassam őt, persze nem válna terhemre, sőt mi több igazán örülnék is neki, de nem vagyok erőszakos. Sosem voltam az erőszak híve, ha nem kívánnak eléggé akkor bizony szívás, főleg ha már te olyan állapotba kerültél, ahonnan nincs vagy éppen nagyon nehézkes a visszaút.
- Igen, ez a legújabb. Szerintem is borzasztó – nevettem vele együtt. Komolyan elképesztő, hogy az emberek mi minden baromságot ki tudnak találni egymásról. Persze nem csodálom, hogy a kis Daisy-nek ekkora fantáziája volt, mert mint kiderült, tőle indult minden.
Daisy egy amolyan csöndes halál típus. Kifejezetten az a lány, akitől mindenki tart, mert állandóan sötét ruhákba jár és furcsa zenéket hallgat és mégis olyan testtel áldotta meg az Isten, hogy mindenki érte epekedik. Na jó, nem mondom, hogy epekedtem érte, de szívesen elszórakoztattam volna. Meg is tettem, körülbelül 1 hónapon keresztül járkáltunk össze, míg végül sor kerülhetett volna a dologra, de Daisy valamiért még is megtorpant. Azt mondta el kell mondanunk a szüleinek, hogy mi ketten megtettük és miután elmondjuk a szüleinek tervezhetjük az esküvőt is. Véletlenül nagyobb dühkitörésem volt a dologtól, egyrészt még csak járásról sem volt szó, másrészt a kiscsaj totálisan belém esett. Aztán az ex-nem-barátnőm, vagy más néven a Halál Angyala, csúnya pletykákat terjesztett rólam, de nem sokáig, mert egy Roxmorts-i kirándulás alkalmával annyira megaláztam őt, hogy a szülei átíratták valami magánintézménybe.
- Pedig nagyon, nagyon jól bánnék a lánnyal – hízelegtem.
Ezt kicsit nehéz elhinni tudom. Még én sem nagyon tudom elképzelni, hogy valakivel jól bánjak. Mármint nem vagyok az a tökéletes vadbarom, akinek nincsenek jó pillanatai, de az sem akinek egy rossz szava sincs. És akármilyen szomorú is, imádok ilyen lenni.
- A csapattagok általában ilyenek, de ne törődj velük, ha nem vagy önző a válogatáson, akkor nem tudsz mit megmutatni nekik. Engem anno szemtelennek tituláltak, mert jóval kisebb voltam a többieknél és mindig elütöttem előlük a gurkót – mondtam mosolyogva, majd visszagondoltam az első válogatásomra, de hamar visszatértem a jelenbe. - Úgy látszik nem voltál kint minden meccsemen, ami elég szomorú, mert minimum egy kígyócskával a nyakadban kéne a meccseimen ülnöd, ráadásként pedig egy „Hajrá Aldwyn” táblával! A lényeg, hogy az utolsó meccsünkön volt egy sérülésem és a többiek úgy gondolták, hogy már nem vagyok elég jó. Most pedig várom a visszajelzésüket, ami ha negatív lesz, akkor biztos kiverem a balhét... - a végét egy kicsit elsziszegtem és megmerevedve ökölbe szorítottam a kezemet.
Ez a reakció természetes, hiszen tavaly év elején azzal vártak, hogy az utolsó évemet biztosan csapatkapitányként fogom befejezni. Erre tessék, eljött az utolsó év és egy válogatáson kell részt vennem. Pofátlanság.
- Szóval vadmacska – képzeltem el - volt már dolgom vadmacskával és imádtam!


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Előtér    Kedd Aug. 14, 2012 11:41 am

Szemeimmel tagadhatatlanul folyton a fiút vizslattam, bár pár óvatlan pillanatban mégis körbe jártam a tekintetemmel a hátteret, hogy ellenőrizzem az egerekre vadászó macskám. Többször nem fog ilyen előfordulni, hogy elengedjen magam mellől a Drágát. Elég volt ez az egy hosszú körút a Roxfort körül, ami tagadhatatlanul tanulságos volt, mivel éhány berendezési darabot és embert most vettem észre először a Roxfortban, és még Londonban sem bámultak meg ennyien, mint ez a pár óra alatt. Ígyis azon agyalok, hogy felvitetem magam Aldwynnal, úgysem lenne ellenére, és meglepő módon a súlyokkal sem küszködöm. Már majdnem rávettem magam az ötlet kibontakoztatására, de mázlimra eszembe jutott, hogy milyen rövid szoknya van rajtam. Az kellene még, hogy egy hosszú elágazó sor bámulja a csipkés tangám. Ezt a látványt jobb szeretem megosztani egy emberrel, nem egy egész rajjal. Még a végén megvádolnának, hogy elrontom a alsósokat...
- Tudod, isteni a masszázsom. Talán egyszer még behajthatod rajtam- nagylelkűen mosolyogtam mint, aki nem látott semmi perverzet az egészben.
Szeretem eljátszani az angyali teremtést, akinek nincs köze semmiféle rosszasághoz, aki ártatlan, és kerüli a sötétséget. Közelebbi ismerőseim már nem dőlnek be a hülye kis színjátékomnak, de néha olyan jól esik, hogy eljátszhatom az ártatlan kislányt, aki megrontásra szorul.
Sajnos, mivel a Roxfort is tömve van a színes egyéniségekkel, így nem csoda, hogy a pletykák is gyorsan kialakulnak, de még gyorsabban terjednek. Ez nem minden esetben jelent rosszat (persze, ha nem rólad szólnak), csak sajnos többnyire valótlanok. Ezt akkor tanultam meg, mikor egy óriásit koppantam pár éve. Akkoriban nagyon jóban volt egy Hugrabugos lánnyal, és tényleg tök jól megvoltunk, de utána jött egy pletyka... Az egyik évfolyamtársam mesélte, hogy idegen élősködők mászkálnak a fején, én meg rögtön megijedtem, és eltávolodtam tőle. Utána meg kiderült, hogy csak kitalálta az egyik öntelt csajszi az egészet. Azóta rám sem néz a lány, bár fél éve el is költözött, szóval már nehezen lehetne helyre hozni a kapcsolatunkat. Azóta bánom az egészet, hogy inkább idegenek szavaira hallgatam, mint a köztünk kialakult bizalmi viszonyra. Foghatnám a koromra, hogy fiatal voltam és naív, de megtörtént és kész.
-Tényleg? Hát bizonyítsd be neki, hogy milyen jól bánnál vele. Lehet szkeptikus...- vettem elő újra a segítőkész doktori énem. Kifejezetten bejön ez a szerepjáték, elég izgató dolognak tartom, és részemről feldobja a dolgokat.
Amúgy ismerem az előttem álló fiút. Szerintem nem szorul bemutatásra. Nem minhta bármi rosszat is elkövetett volna ellennem, de nem egy lány futott már be a Klubbhelyiségbe könnyes szemekkel, és persze ki volt az, aki meghallgatta minden gondjukat-bajukat? Hát persze, hogy én. Nem mintha annyira megértő lény volnék, akit érdekel mindenki bánata, de részletesen leecsetelték, hogy hogyan dobták ki egyes fiúk. Így néhányszor Aldról is hallottam néhány csöppet sem kedves dolgot. Persze ez semmit sem jelent. Lehet velem épp rendesen bánna, de mitől lennék olyan különleges számára, hogy megszegje hagyományait, és királnyői kényeztetésben részesítsen(és most nem az ágyban történő eseményekre utaltam, mert arra eddig soha sem érkezett panasz)?
-Akkor viszonylag jól startoltam. Szerencsére nem voltam olyan ügyetlen, mint amilyen gondoltam, hogy leszek. Mondjuk csomó más dologban még ennnéééélll is sokkal jobb vagyok- kacsintottam egyet kacéran. Mostmár biztos oda a jókislány imidzsem, de elég is az angyali énemből. Rossznak amúgy is, izgalmasabb lenni.- Terveztem, hogy lemegyek, és a melleimre írom a neved, majd szívet rajzolok köré, de sajnos közbe jött valami.- mondtam bűnbánó arccal, majd a hajamba túrtam. Elképzeltem magam rövid miniszoknyában, és kivágott felsőben, amint Aldwyn neve ott díszeleg a dekoltázsom közepén. Mondjuk valószínűleg a játékosok többsége, és a nézők sem a játékra figyeltek volna. Mondjuk figyelemelterelés céljából még hasznos is lett volna...
- Azt hittem én leszek az első igazi vadmacska. Így már nem is izgalmas az egész- sóhajtottam egyet keseredetten, majd a kinyíló ajtó felé pislogtam. Kíváncsian vártam, hogy kik lépnek ki az ajtón, nem nagy jelentősége volt a dolognak, de ilyen késői órákban nem sokan járkálnak a Roxfortban már. Bárkinek jobban örültem volna, még a szívós Pitonnak is, mint a hülye nővéremnek, és a többi Griffendélesnek. Amint teljesen láthatóvá válltak, rögtön elkaptam a tekintetem, és inkább haragos mimikával bámulta a mellettem lévő szobrot. Nem akartam, hogy Aldwyn észre vegye, hogy ennyire zavar a nővérem jelenléte, de sajnos nem tudom elrejteni az undort, amit kivált belőlem, akárhányszor előtűnik.
- Amúgy, ha nincs semmi más, amit mondani szeretnél mi lassan elmegyünk aludni.- néztem újból Aldwynra, és vártam, hogy mond valamit. Nem is tudom igazán milyen szavak kiejtsésére vágyakoztam. Tudtam, hogy nagy dolgok úgy sem fognak előbukkani, de mégis mintha reménykedtem volna valamiben. Viszont láttam a Sweety-n, hogy egyre álmosabb, és éhesebb, így bármit szeretne, vagy nem azt gyorsan kell tennie, mert az én lábam sem bírja már sokáig...


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Előtér    



Vissza az elejére Go down
 

Előtér

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
FEEL THE DIFFERENCE :: Befejezett, lezárt játékok-