To Stephanie L. Killwood

A folyósokon sétálgatok, mint a többi átlagos diák, annak ellenére, hogy prefektus vagyok. Látok egy- két csínytalankodót , de csak kisebb büntetéseket szabok ki. csokibéka elkobzás vagy esetleg más édességet, amit a következő csinos hölgynek át is adok, ha épp jön. Megnézem magam minden üvegbe, ami a fülkéken van. Nem szokásom, de azért nem nézhet ki az ember az első napon gyűrötten. Így sétálgatok a folyósón, hol elveszek valamit, hol pedig adok, a lányoknak elővarázsolok egy virágot, mondjuk azt megválogatom, h kinek, mert még félreértik és rám ragad valami idióta becenév. Mondjuk még mindig jobb a virágos bácsinak lenni, mint a gonosz farkasnak, aki valójában vagyok. Az utóbbi titkomra persze nagyon vigyázok, hogy ne derüljön ki. Hirtelen feltűnik a büfés boszi, gyorsan odamegyek hozzá és kérek valami innivalót és 5 darab csokibékát. Nem gyűjtöm a kártyákat, egyedül egy vérfarkasról van kártyám, amit semmi pénzért nem adnék oda, de vannak akik igen és ki lehet használni, ha valami szívességre szeretném rávenni őket. Azok a szép napok, amikor a házimat valaki azért írta meg, mert pénzemért bármilyen kártyát meg tudtam szerezni. Szinte én vagyok a suli kártya beszállítója. Lehet, hogy idén is bevezetjük, fárasztó a házit írni, írja meg a bolond, aki hajlandó ezt megtenni néhány nyamvadt kártyáért. Röhej, de ha valakit ez tesz boldoggá, én nem vagyok semminek elrontója. Végül is mindketten jól járunk. Nekem kész a házim, emberünk megkapja, amit akar, mindenki boldog. Visszaemlékezésből a boszi zökkentett ki, hogy áthaladna, ezért én beugrottam az első fülkébe, ami épp szabad volt. Nem is bántam meg. Egy szép lány mellé sodort a véletlen.
- Szia! A nevem Horsea D Loveguard. Benned kit tisztelhetek. Kérsz egy csokibékát, remélem szereted.
Láttam, hogy a lány hollóhátas, ami nem igazán zavart, mert ez nem árult el sokat a máskról, sokkal jobb a másikat a belsője alapján megítélni. Bár általában hiába akartam mindenkit az értékei alapján megitélni, általában egy helyes pofi sokkal könnyebben meg fogott, mint a lelke. Bár hosszútávon, azért mégis jobb egy kedves, okos lánnyal élni, mint egy csinos, de buta libával. Remélem ő kedves is, nem csak szép, bár az olyan lányok általában ritkák és ha mégis összehoz velük a sors akkor két dolgot tehet az ember. Egy, hogy örül a szerencséjének, másodjára pedig mindig figyel a lányra, mert az ilyen típus elég veszélyes tud lenni.

Horsea

Már annyira vártam, hogy megszabaduljak a nyakamba lihegő nővéremtől, hogy képes voltam levágni magam az első szabad kabinba. Ez az első alkalom, hogy ennyire kibuktam ezen, de szerencse, hogy képes voltam vissza fogni magam. Nem igazán vetne jó fényt rám, ha már indulás előtt jelenetet rendeztem volna a vonat előtt, bár lehet ez zavart volna a legkevésbé. Hiába mondják, hogy az első szülött gyermek a dominánsabb, ez a mi esetünkben teljesen fordítva van. Mély lélegzeteket vettem, hogy megnyugodjak.
Többen is próbáltak benyitni a kabinba, amibe tartózkodtam, de amint megpillantották, hogy milyen feldúlt állapotban vagyok, jobbnak látták a távozást, hogy még véletlen se törjön elő belőlem az elnyomott sárkány. Egyre jobban kezdtem lenyugodni, amint az elsuhanó tájat figyeltem az ablakon keresztül. A képek megszokottak voltak, mégis annyira imádtam csodálni őket. Tudtam, hogy egy jó kis év elé nézek, ha nem hagyom hogy elrontsák.
Eszembe jutottak a barátaim, és a hollóhátasok, akikkel nyáron annyit leveleztem. Alig vártam, hogy újra láthassam őket, hogy újra beszélhessünk, és újabb botrányokon, és kalandokon mennyünk keresztül. Már annyira elábrándoztam, hogy az arcomra kirajzolódott egy csöppnyi mosoly, és csak akkor vettem észre, hogy nőtt a kabin létszáma, amikor az illető már benn állt.
-Örvendek. A nevem Stephanie. Hát az-az igazság, hogy igazából imádom, de nem szeretnék többet enni, mert otthon ígyis agyon tömtek mindenféle kajával- mosolyogtam, és reménykedtem, hogy nem sértődik meg azon, hogy vissza utasítottam, de tényleg nem akartam többet enni. Az elmúlt pár hétben anyámra rá jött a főzhetnék, és minden nap valami nagyon laktatót készített, és ugye vissza utasítani meg nem lehetett, mivel akkor megharagudott volna. Én meg próbáltam minél jobban megküzdeni azért, hogy megtartsam az alakom, amiért az évek során keményen megdolgoztam.
-Látom Griffes vagy. Akkor valószínű, hogy ismered a nővérem Lorannt-mondtam bizakodóan, de reménykedtem benne, hogy eddig nem volt ˝szerencséje˝ a nővéremhez. Amióta megvoltak a vitáim a növéremmel, azóta nem igazán jövök ki egy Griffendélessel sem. Lehet bemesélt nekik mindenfélét rólam, és átalakította a történetet úgy, hogy ő jöjjön ki belőle, bár azt nem értem, hogy hogyan sikerülne össze hoznia....

To Stephanie

Beléptem a kabinba, majd bemutatkoztam, végül kináltam a csokit, amit a lány illedelmesen visszautasított. Ő dolga, nem sértődöm meg, hogy nem kér, ha evett nem tudok mit csinálni ellene. Szép neve van, Stefie.
Szép neved van. Híhatlak Stefinek vagy ragaszkodsz a Stafaniehoz? - Próbálok higgadt maradni és vigyázni, hogy a tűzes jellemem ne törjön elő. Egy pálcaintéssel elővarázsolok a semmiből egy szál sárga tulipánt, véggülis nem lehet rárontani egy csajra egyből a vörös rózsával. Remélem tetszeni fog neki. Gyorsan végig nézek magamon, majd ki az ablakon, mert pont egy olyan területen vagyunk, ami szerintem az ót legszebb része.
- Nézd azt a dombot, nekem az út legszebb pillanata, amikor amelett elhaladunk. - Mutattam rá az egyik dombra, ahol farkasként már többször megfordultam, amikor suliban voltunk. Igaz, hogy jó pár száz kilométerre voltunk még, de ha elég gyors a farkas, akkor nagy távolságot tud megtenni rövid idő alatt. Aztán jön a kérdés, hogy mivel Griffendéles vagyok biztos ismerem a nővérét, de a neve hallatára semmi nem ugrik be.
- Személy szerint nem ismerem, de hallottam pletykákat. - Az már nem tevődött a mondathoz, hogy ezek szerint szerencsére, mert egy dolog, ha a tesódat piszkálod, de más, ha valaki más teszi.
Zavaromban elkezdtem a pálcámmal, amiből általában nem szokott jó kisülni. Most is sikerült összehoznom egy kisebb hóesést, amit amint kapcsoltam, hogy én idéztem elő, egyből el is tüntettem, bár ennek hatása még ott maradt, ugyanis mindketten tiszta havasok lettünk. Egy gyors pálcaintéssel ezt is elintéztem. Ha a lány továbbra is fázik, akkor magamhoz ölelem, de csak barátilag, nem teszek semmit, amivel támadásnak vélné a dolgot.