KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
» Lin & Cole kalandjai a szárnyas vadkanban
Kviddics Felvételi Icon_minitimePént. Jún. 13, 2014 10:28 pm by Belinda Wictikers

» Kiruccanás az erdőbe - Cole & Lin
Kviddics Felvételi Icon_minitimeHétf. Május 19, 2014 7:08 am by Belinda Wictikers

» Huuu, ugye megijedtél? ~Leah&Mason~
Kviddics Felvételi Icon_minitimeSzomb. Május 17, 2014 8:51 am by Leah Winter

» Hayley & Seth - Folyosók
Kviddics Felvételi Icon_minitimePént. Ápr. 25, 2014 12:58 am by Vendég

» Találj rám
Kviddics Felvételi Icon_minitimeCsüt. Ápr. 24, 2014 1:11 am by Hayley-Rose Mallory

» Nickole & Eric - Tiltott Rengeteg
Kviddics Felvételi Icon_minitimeSzer. Ápr. 23, 2014 9:15 am by Nickole Smith

» Audrey & Hestia - Három Seprű
Kviddics Felvételi Icon_minitimeKedd Ápr. 22, 2014 5:20 am by Vendég

» Mason & Amy - Szellemszállás
Kviddics Felvételi Icon_minitimeHétf. Ápr. 21, 2014 8:48 am by Vendég

» Cole & Hestia - Hálókörlet
Kviddics Felvételi Icon_minitimePént. Ápr. 04, 2014 9:48 am by Vendég

» Csillagvizsgáló
Kviddics Felvételi Icon_minitimeCsüt. Márc. 27, 2014 5:59 am by Vendég


Megosztás

Kviddics Felvételi EmptyKviddics Felvételi EmptyKviddics Felvételi EmptyKviddics Felvételi EmptyKviddics Felvételi EmptyKviddics Felvételi EmptyKviddics Felvételi EmptyKviddics Felvételi EmptyKviddics Felvételi EmptyKviddics Felvételi Empty


 

 Kviddics Felvételi

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
TémanyitásTárgy: Kviddics Felvételi   Kviddics Felvételi Icon_minitimeKedd Május 08, 2012 3:52 am


Felvételi






Ide kérem a "próba játékot" (Nagyjából olyan legyen mint egy reag - hivatkozzatok az előtettek lévő, már csapattagos diákokra) A leírásban minden diákot a házvezetője néz meg, mennyire bánik ügyesen a seprűvel. De ne feledjétek - nem biztos, hogy aki elsőre tökéletesen szerepel, az a meccsen is elviseli a stresszt!





Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Kviddics Felvételi   Kviddics Felvételi Icon_minitimeSzomb. Május 12, 2012 4:38 am

- Hayley-Rose Stonebury és Anna Christensen! – a nevem hallatán kis gombóccá zsugorodik a gyomrom, erősen szorítom a seprűm nyelét, de így legalább az biztos, hogy nem fogom elejteni, mielőtt még felpattanhatnék rá. Az elég kínos lenne. És azt hiszem véget is vetne a próbajátéknak. A mellettem ülő, fekete hajú lány bátorító mosolyt villant rám, ahogy velem együtt feláll, de úgy érzem nekem csak valami savanyú vicsorral sikerül viszonoznom a gesztust.
Nem tudom, miért vagyok ennyire ideges. Végül is, mi a legrosszabb, ami történhet? Bénázok, és nem kerülök be. De hát csináltam már máskor is hülyét magamból az egész Griffendél színe előtt. Sőt, a fél Mardekár színe előtt is. Nem tojok be, ha valakik képen röhögnek. Viszont rettentő ideges tudok lenni tőle. Tudom, hogy mint minden másban, a kviddicsben is ez lesz a gyenge pontom. Hogy nem tudok koncentrálni, ha az ellenség nyerésre áll, ráadásul aljas módon potyogtatják ránk a gurkókat; felbosszant egy-egy nagyképű, önelégült vigyor, és a többi…abba rossz belegondolni is, ha majd olyasvalakivel kerülök szembe a pályán, akivel már rontottuk el egymás napjait.
De előreszaladtam egy kissé. Még be sem kerültem a csapatba. Viszont érzem, hogy most máris minden szem rám szegeződik, és legalábbis arra várnak, hogy átvessem a lábamat a seprűmön, és a magasba emelkedjek, ahol a válogatást vezető csapattagok várnak. Kocsonyává lesznek a lábaim, de elrugaszkodom a pázsitról. Remegnek a kezeim, de ahogy beszippantom a magasság friss, csípős levegőjét, az mintha egy kis erőt öntene belém. Repülni mindig is imádtam, apám tanított már kiskorom óta, és mindig biztosan ülöm meg reptetőmet. Teszek egy kört a póznákat hátulról megkerülve, nem azért mert szükséges, csak hogy megnyugtassam magam, most is ura vagyok legalább a seprűnek, ha a rám váró játékosoknak sajnos nem is.
Talán egy kicsit vakmerő élességgel veszem be a kanyart, amivel a többiek elé kanyarodok, és kissé idiótának is érzem magam, hogy megpróbálom máris lenyűgözni őket, de nem kérdés, hogy be akarok kerülni. Akkor mutatnom is kell valamit, nem? Kicsit frusztrál ráadásul, hogy ismerem őket mind, és ők is ismernek. Legalábbis úgy, mint a nagyszájú igazságosztót, biztosan…nem voltam benne biztos, hogy ez itt most előnyömre válik.
Azért igyekszem figyelmes, rendes kislány arcot vágni, ahogy végig hallgatom az utasításokat. Három-három hajtó egymás ellen, egy oldalra játszik, Anna az ellenfélnél kap helyet, nyilván kíváncsiak arra is, hogy mit kezdünk az ellenféllel, nem csak arra, hogy hogyan dobunk célba. Hát akkor….rajta, Hayley!
Ha a gyengeségem az indulat, akkor az erősségem a gyorsaság. Amihez nem elég a jó seprű. Ugyan rendelkeztem én azzal is, de ugyanolyan fontos a lehetőségek gyors felismerése. A gyors, a lehető legkisebb íven való kanyarodás. Az, hogy ha kell, a lehető legkisebb helyen átférj. És nem utolsó sorban: merd elengedni a seprűdet, ha kell két kézzel is. Néhány sikertelen próbálkozás után, amíg próbálom a hetedéves lánytól elcsaklizni a kvaffot, rájöttem, hogy mi lesz az én lehetőségem: Anna mintha kissé lassan fogadná a passzokat. Nincs más dolgom, mint kivárni, amíg neki dobnak, és közé meg a labda közé férkőzni. Siker! Igaz, hogy utána két passz után megint a másik csapaté lesz a labda, de végül mégis a mi csapatunk szerzi az első találatot.
Nem könnyebb megtartani a labdát, mint megszerezni, de azért igyekszem – és különben is, csak hajtókkal játszani sokkal egyszerűbb, mint amikor figyelned kell a többi tényezőre is. Azért azt hiszem nem bizonyultam borzalmasnak. Nem nyúlt túl hosszúra a játék, az ötödik karikára dobás után új feladat következik.
A célzásom talán egy kicsit még gyengébb, mint a manőverezésem. Feleannyi találatot sikerül csak valamelyik karikába juttatnom, mint ahányszor próbálkozok. Az az önelégülten vigyorgó őrző, az tehet róla! Emlékszem, amikor negyedikben egyszer elgáncsolt a lépcsőn, csak mert előtte nap nem hagytam, hogy elvegye a húga nyalókáját…kis rohadék…jah, megint eltértem a tárgytól. De hát az ítélet már úgysem rajtam áll.


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Kviddics Felvételi   Kviddics Felvételi Icon_minitimeHétf. Jún. 25, 2012 8:08 pm

Kviddics. Még kicsi voltam, csak néztem apámat és Tylert, ahogy játszottak. Később cseréltünk, és apám nézett minket. Nos, a varázslás sokkal jobban megy ennél, de hát a mágusvilág sportjába muszáj beleszólnom, nem? Ez olyan, mint a mugliknál a foci. Mindenki ismeri, sokan szeretik, a többség még művelni is próbálja.
Próbálja, kisebb-nagyobb sikerekkel. Más mágusokkal csak ritkán játszottunk, általában csak ketten a bátyámmal, de ha csapatba kerültem, valamiért mindig a terelő szerepét kaptuk a bátyóval. Hát igen, erő az van nálunk, szót se róla. És egyensúly-érzék is. Ez egy nagyon fontos tulajdonság a terelőknél, és nekem elég jól megy a kéz nélküli repülés is. A seprűmmel már nagyon összeszoktam, talán ez az egyetlen gyenge pontom, nem nagyon ülnék át más "járművére".
De térjünk vissza a jelenbe, elég az álmodozásból. Ha már új suli, akkor mutassuk meg, hogy megy nekünk ez a játék. Max nem vesznek be a csapatba, akkor mi lesz? Semmi, én legalább megpróbáltam. Ha nagyon be akarok kerülni, úgyis megteszek mindent. És amúgy sem tombol itt a tömeg, nincs túl sok vetélytárs. Egyre jobb lesz. És még csajok is vannak! Jó, most nem miattuk vagyok itt, de nézni szabad. Majd "felvételizés" után elhívom valamelyiket egy italra...
A nevemet mondják és ez kirángat a gondolataimból. Na, nézzük, mit is kell csinálnom?
Teljes lazasággal repülök be a pályára, majd körbe, hogy felmérjem a terepet. (Nem mintha a kviddics pályák annyira különböznének egymástól.) Hamar körvonalazódik előttem, hogy kik még a terelő-jelöltek. Aha, szóval őket kell legyőznöm. Rendben. Kihívás elfogadva.
Mindenki kap a seprűjére egy-egy színes szalagot. Piros és kék. Kék lettem, tökéletes. Elfoglalom a helyem a kezdéshez és várom az utasítást.
Mikor a magasba repül a gurkó, elsőként csapok le rá. Ügyesen kikerülgetem az engem akadályozókat és széles ívben lendítve a kapom, ütök le a labdára. Máris messzire repül, a pálya másik-, az ellenfél oldala felé. Remélhetőleg valakit le is üt a seprűről... Nem, ez most nem jött össze. Várok egy kicsit, hogy játszadozzanak vele a többiek, majd mikor közelebb ér hozzám, utána vetem magam (hála a gyors seprűnek, én érek utána elsőnek) és újból lecsapok, ezúttal határozott céllal. Ez egy durva sport, ezt mindenkinek tudnia kell, aki idejön. A labdának nevezett szörnyeteg eltalál egy piros-jelöltet, akinek a seprűje meggyengül, a 'sofőr' pedig elájul és seprűstül a földre zuhan. Még szerencse, hogy errefelé puha a homok. Mert ugye az? Ha mégsem, akkor megszívta. De ez engem kevéssé érdekel, ez egy ilyen poszt. Egy helyben lebegve figyelem a zuhanását. Már szállok is, hogy az én irányításom alá vegyem a gurkócskát...

// remélem, így megfelel. ha nem, szóljatok, átírom. (: //


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Kviddics Felvételi   Kviddics Felvételi Icon_minitimeKedd Jún. 26, 2012 12:52 am

Amint meghallottam, hogy a kviddics csapatba lehet jelentkezni már ugrottam is. Nem szó szerint azért, de hamar ott voltam a jelentkezők között. A felszerelés rajtam volt a seprű velem volt és vártam, hogy szólítsák a hajtókat. Igen pontosan a hajtókat, én csak is arra a posztra vagyok való. Ezt apám is megmondta amikor elkezdett velem igazán foglalkozni.
16-15 éves lehettem, amikor először kivitt a nagyapánk pályájára és megmutatta az alap dolgokat. Mivel ő is kviddicsezett amikor idejárt és elég jó játékos. Szerencsére hamar megtanultam mindent mivel a véremben van így nem kellett sokat szenvednünk. Neki sem meg nekem sem.
Persze amíg várakoztam eléggé összeszorult a gyomrom és olyan volt, mintha pillangók repdesnének ott lent. Egészen addig nem múlt el amíg nem szólították a hajtókat. Amint a terelők lementek már is szólítottak minket. Addig nem igazán figyeltem a vetélytársaimat amíg nem repültünk ki a pályára. A felszállást sikeresen vettem és már ott voltam a pálya közebén pontosabban a hajtók induló sorjának a vonalánál lebegtem. Mi is kaptunk szalagokat. Szintén kék és piros színnel különböztettek meg minket. Én a piros csapatba kerültem nagy meglepetésemre. Amikor megkaptam a szalagot egy fintor jelent meg az arcomon de aztán hamar eltűnt mert észre vettem a kvaffot. Szemeimmel követtem az irányát és amikor már egy két ember elindult a labda felé ráhajoltam a seprűmre és így gyorsítva a tempómon elsőként kaptam el a kavaffot. Befaroltam az egyik kék szalagos elég és rákacsintottam majd elindultam a karikák felé. Bevetettem pár cselt az utamban állók ellen de az egyik nem hagyta magát így kerestem egy szabadon lévő társat és átpasszoltam neki. Mivel, hogy ez csapat játék főleg a hajtók részéről így át kellett adnom másnak is a lehetőséget. Amint tudtam elszabadultam az ellenféltől és már repültem is a társam mellé, hogy segítsek neki. Elkezdtünk passzolgatni egymásnak, hogy az ellenfelet jól összezavarjuk majd amikor már elég közel voltunk a karikákhoz átpasszolta nekem és én rálőttem a kvaffot. És mivel örzőnk sem volt ezért be is ment. Elmosolyodtam és tovább álltam, hogy kezdődjön a következő kör.


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Kviddics Felvételi   Kviddics Felvételi Icon_minitimeCsüt. Jún. 28, 2012 4:00 am


Kviddics. A házam csapatában lenni, már egy lépés ahhoz, hogy egy nagyobb csapatba is bekerülhessek. Természetesen, előtte még bizonyítanom kell a válogatáson, ami nem lesz könnyű. Ahogyan végigpillantok a jelentkezőkön, az önbizalmam egyre csak csökkent. Számos, nagyobb és esélyesebb háztársam van itt, és félek, hogy nem lesz lehetőségem még a tudásomat sem megmutatni, nem hogy bekerülni a csapatba. Ráadásul a nevem miatt, még hátrább is vagyok a névsorban, így idegeskedhetek még egy darabig.
Fogalmam sincs miszerint fognak dönteni, de mivel fogónak az a személy jó, aki gyorsan el tudja kapni a cikeszt, szerintem a leggyorsabb személy kerül majd be a csapatba. Ez nekem előny, elvégre a magasságom miatt kicsi a légellenállás, és nem hátráltat úgy a szél, mint azokat, akik kicsit nagyobb testük van. Még el vagyok foglalva a gondolataimmal, már egészen gyorsan haladunk, és ez „S” betűnél tartunk. ~Mindjárt én jövök. Csak semmi pánik, mintha otthon játszanék Apával, és Jakekel. Gyorsan meg kell keresnem a cikeszt, és utána nem szabad, hogy szem elől veszítsem. Igen, azt hiszem így lesz a legjobb.~ Gondolkodtam magamban, közben a seprűm nyelét szorongattam. A repüléssel nem lesz baj, az menni fog, mivel szeretem és eleget gyakoroltam. Csak attól félek, hogy elhibázok valamit, és nevetés tárgyává fogok válni. Hamarosan meghallom a nevemet, kilépek a sorból, felülök a seprűre, s amint megkapom a jelet, azonnal elrúgom magam a földtől, és a levegőbe emelkedek. Szemeimmel a fényes, repülő kis aranygömböt kezdem el kutatni. Rossz előérzetem van, ugyanis sehol nem látom, és ez nagyon nagy baj. Körözni kezdek a pálya felett, hátha ráakadok, s lám tényleg megakad a szemem rajta. Az egyik karika körül táncol, de én ezt nem hagyom neki, el kell, hogy kapjam. Rádőlök a seprűmre, s mintha puskából lőttek volna ki, egy szempillantás alatt üldözni kezdem. Tudtam, hogy nem lesz könnyű dolgom, így azt, hogy elsőre elkapom, el is vetettem. Jogosan, hiszem amint a közelébe értem a cikesznek, az azonnal elrepült. Én sem voltam rest, repültem utána. Végig kellett repülni az összes lelátótornyot, még a karikákat is, mire végre sikerült a markomba zárni, a kis aranylabdát. Leszálltam a földre, s átadtam az illetékes személynek a cikeszt, majd visszaálltam a sorba. Utánam még volt két személy, de őket nem néztem végig. A földön ülve, gombóccal a gyomromban, reménykedtem a sikeremben, meg vártam, hogy elmondják az eredményt.


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Kviddics Felvételi   Kviddics Felvételi Icon_minitimeSzomb. Júl. 07, 2012 10:40 am

A kviddics… A kviddics egy olyan sport, amiért én gyerekkorom óta rajongok, és ez a rajongás még most is tart, és tartani is fog ez az őrület egészen életem végéig, hiszen az az álmom, hogy egy híres kviddics csapatban játsszak terelőt, az is fontos, hogy az Öcsémmel is egy csapatban játsszunk… Nem szeretek ellene játszani, soha nem is szerettem, és remélem, hogy soha nem is fogok. Azt is nagyon remélem, hogy bekerülök a csapatba, most ez minden álmom, és ezért mindent meg fogok tenni, még akkor is, ha a seprűm, és én magam sem vagyok annyira gyors, bár olyan nagyon lassú sem… De ember vagyok, és mint minden embernek, nekem is vannak hibáim. Reggel az első gondolatom felkelés után az volt, hogy atyaég, ma van a nagy nap, ma bizonyíthatok. Remélem, hogy sikerül bekerülnöm a csapatba, szomorú leszek, ha ez nem fog teljesülni, de ígérem, megteszek mindent, ami tőlem, a seprűmtől, és a kezemtől telik, amiben az ütő van. Scott-nak és anyáéknak megígértem, hogy be fogok kerülni, az ígéret pedig szép szó… Ahogy tartja a mondás. Az ágyamban feküdtem, már hajnali ötkor ébren, és úgy, hogy visszaaludni sem tudtam már, így nagy bánatomra készülődni kezdek, felöltözök, és idegesen járkálok fel-alá a hálókörletben, de mivel a többieket sem akarom felkelteni, ezért levonulok a klubhelyiségbe, és ott folytatom a fel s alá járkálást, immáron a seprűmmel a vállamon, még mindig azon gondolkodva, hogy jó leszek-e vagy, elszúrok mindent, amit csak lehet. Ez felett nem tudok napirendre térni, így a torkomban lévő gombóc egyre csak nő, és nő. Nagyon izgulok, talán ennyire nem is izgultam még, még… Soha. Tesóm is valószínűleg megy, vagy már volt, nem is tudom, nem is kérdeztem tőle, mert ennél a témánál én mindig ideges lettem, és mindig kiabáltam vele, vagy éppen mást csináltam, ami nem tetszett neki, szóval ezt a témát mi már alapból hanyagoltuk is. Leültem a klubhelyiségben egy üres fotelba, és gondolkodásomban elnyomott az álom is, amiből akkor ébredtem fel, amikor korgó gyomrom jelezte azt a szándékát, hogy táplálékot kér, de most azonnal, és nagy mennyiségben… A seprűmet a vállamra véve megyek le a nagyterembe, hogy leüljek a Hollóhát asztalához. De csak bámulom az előttem lévő vajas pirítóst, meg teát, egy falat nem csúszik le a torkomon. Az izgalomtól remegő lábakkal, és az éhségtől korgó hassal indulok el a pálya felé, hogy a válogatás kezdetét vegye… Oda is érek, és amint a terelőkhöz kerül a sor, az én nevemet is felolvassák. De amint az én nevemhez értek:
-Tyriq!? Még egy? Na gyere, mutasd, mit tudsz!-
~Szedd össze magad, öcsi, menni fog, vagy olyan jó, mint Scott, csak csináld meg… Nem nagy baj, hogy ha nem kerülsz be, legalább megpróbáltad!~

Ehhez hasonló gondolatok cikáztak a fejemben, és holtig biztos voltam a dolgomban, szóval talán egy kicsit összeszedtem magam, és felpattantam a seprűre, úgy rúgtam el magam a földtől, repültem egy kört a pálya körül, és elengedték mindkét gurkót. Először álló célpontokat kellett eltalálnom, azt sikerrel is vettem, de egy óvatlan pillanatomban a gurkó, majdnem le is lökött a seprűről. Aztán következett a dolognak az érdemi része, ugyanis mozgó célpontokra –tehát emberekre- kellett céloznom, ugyanis két csapatra osztottak minket, és úgy kellett vadásznunk a másik csapat játékosaira, az ütő, és a gurkók segítségével. Az akadályokat viszonylag könnyen vettem, bár repülésnél egy kicsit lassabb voltam, mint a többi próbálkozó, pár embert az ütő, és a gurkók segítségével leütöttem a seprűről, úgy voltam vele, hogy puhára esik, de azért néhol aggódtam. Miután ez a meccs lezajlott, a válogatás is véget ért, és én a földön állva néztem, és gondolkodtam… Lehet, hogy nem teljesítettem olyan jól, de én is emberből vagyok, hibázhatok is, és a hibáimért felelek saját magamnak… Bár nem szoktam, de most elmondtam pár ’Miatyánk’-ot, hogy biztos bekerüljek a csapatba. Bőszen reménykedem, hogy ez meglesz, és nem hozok szégyent apára, és Scottra sem.



Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Kviddics Felvételi   Kviddics Felvételi Icon_minitimeVas. Júl. 08, 2012 10:49 am





This amazing feeling...


Mélyet sóhajtottam, és erősebben markoltam a tökéletesen polírozott fanyelet, miközben éreztem ahogy a gyomrom dió méretűre zsugorodik. Ideges voltam. Izgatott. pedig minden évben túlestem ezen, a válogatón, és minden évben bebizonyítottam, hogy nem viccből vagyok a csapatban. Hogy nem viccből szenvedtem kiskoromba órákig a kert eldugott részébe, míg fel tudtam szállni; nem azért töltöttem napokat, heteket a gyengélkedőn a sérüléseim miatt, hogy ne vegyem komolyan ezt a sportot. És ezt mindenkit tudja jól, aki hallott már valamit rólam. Hogy az életem a levegőbe van, és a legszebb érzés számomra mikor a szél a hajamba kap, és a szabadság hatalmába kerít. Vannak akik nem értik meg. Akik szerint ez hülyeség – és ezek a szüleim. Talán a legrosszabb az egészben, hogy ők nem is tudnak semmiről. Hogy több éve minden évben veszélynek vagyok kitéve a meccseken, hogy ahogy itt hagyom a Roxfortot nem megyek Minisztériumi dolgozónak - a fenéket! – hanem keresek, egy csapatot ahol szívesen látnak. Ahogy egész életembe csinálhatom azt, amihez a legjobban értek. Repülhetek.
- Destiny Blake! – hallom meg a nevem, és egyre jobban görcsbe áll a gyomrom. Még is odalépek a Bimba professzor elé, majd ahogy biccent a fejével, nagyot rúgok, és se perc alatt a levegőbe találom magam. A szél kellemes, pont megfelelő erejű tehát ma nem foghatom az időjárásra ha elrontom. Amúgy is, a hibák tőlem származnak. Legalább én felvállalom ha kicsit túlságosan is jobbra hajolok, vagy nem megfelelő repülési szöget veszek fel. Mert a hibákból tanulunk. Ezt megjegyeztem az évek alatt.
- Mondanom kell mit csinálj, vagy már tudod magadtól is? – kiált nekem Bimba, én peig csak egy vigyorral válaszolok. Mindig is kedveltem a házvezetőnőnket mert volt némi érdeklődése a meccsek iránt és mikor először látta milyen tehetséges vagyok rögtön minden reményét belém fektette. És nem ez, nem egoizmus, ez csak tény amit mára senkit nem kérdőjelez meg.
Megyek pár kört a pálya körül, majd különböző bukásokat mutatok be; néhányat a Kupáról lestem el, van amit magam fejlesztettem ki. Többé-kevésbé, csak egy kettő kivételével mindegyikkel a nyakamat törhetném, de hát mikor nem? És legalább a Gurkóvédő-műbukáson kívül egyiket se bénáztam el; elég dicséretes, hiszen a gyakorláson minimum 3-at elrontottam a 10-ből. Végül pedig jöhetett a fogók dolga. Kapjuk el azt a cikeszt!
Őszintén szólva már álmomban is azt az arany golyót kergetem; közbe persze feltűnik pár akadály is, többségében Cordelia vagy Apa – Merlin tudja mért – és mindig ott ébredek fel, mikor már pont elkapnám. Nagyon idegesesítő, sőt idegölő. Mert az érzés mikor a markodban vacakol, közben mindenki téged ünnepel lehengerlő. Olyan mintha… nem, nem lehet mivel összehasonlítani. Egyszerűen csak át kell élni.
Mint ahogy most én teszem.


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Kviddics Felvételi   Kviddics Felvételi Icon_minitimeCsüt. Júl. 12, 2012 3:48 am

Just start it...
Kviddics Felvételi Tumblr_lgf1hvdiVQ1qa8ir9o1_500

Hány éve már, hogy csapatban kviddicsezem? Ja, hogy egy sem. Igazán bíztató, hogy eddig még meg sem próbálkoztam bekerülni a csapatba mi? Lassacskán nyolc hosszú éve már, hogy először kipróbáltam ezt a sportot a birtokunk hátulján lévő kis kviddics pályán. Többnyire csak apámmal, és a növéremmel játszottam, de idővel már unalmas lett. Nem azért, mert apa nem lett volna olyan erős ellenfél, vagy mert Lorann minden egyes sérülésnél halálra akart átkozni, de mindigis nagyobb kihívásra vágytam.
Igen, tényleg meglepő, hogy a pókoktól és egyéb undorító lényektől egy csöppet sem ijedek meg, de egy válogatótól, ami tényleg nem sülhet el olyan rosszul, mint ahogy beképzelem még akkor is beleremeg a lábam, ha csak szóba hozzák. Harmadiktól kezdve minden évben elhatároztam, hogy itt az ideje, most kell átlépnem a félelem küszöbét, de eddig nem volt elég bátorságom megtenni.
Nagy nehezen sikerült betennem a lábam a kviddics pályára, amitől egyszerűen elállt a lélegzetem. Eddig csak a lelátókból csodálhattam a csapatjátékot, és csakis onnan izgulhattam a Hollóhát csapatáért, de talán idén más lesz. Talán most nekem fognak szurkolni onnan fentről, talán engem fognak lelkesíteni, és talán rám lesznek büszkék. Elkezdtem érezni egy olyan lelki erőt belülről, amit eddig soha nem tapasztaltam meg, valami olyat, aminek már rég elő kellett volna törnie belőlem.
Beálltam a többi próbálkozó közé, és mind meglepő arccal nézett rám. Talán nem számítottak rá, hogy a tűsarkú, dúsgazdag maca fog épp a jelentközők közt felbukkani, de még egy ok, hogy eloszlassam a kételyeiket, miszerint úgy sem kerülhetek be az elit hollós csapatba. Csupán néhány bátorító mosolyban részesültem, de igazából a többiekkel nem is törődtem. Csak az érdekelt, hogy megmutassam, hogy mire vagyok képes. Ha ez a tudás, és tehetség nem elegendő ahoz, hogy bekerüljek, akkor sajnos ez van. Nem vállhat mindenkiből sztár, aki bizonyíthat mindenki előtt.
Egyre jobban kezdtem toporzékolni a frissen lenyírt zöld fűben. Egyre jobban kezdtem aggódni, mivel eddig megfeletkeztem arról a tényről, hogy a seprű, amivel bizonyítani akarok még nincs igazán betörve, mivel a régit Lorann tönkre tette. Lesheti, hogy mikor fogok megint kölcsön adni neki valamit. Erősen szorongattam szegényt, mivel eddig csak párszor repültem az újjal, és ami azt illeti igen csak makacs jószág. Nem mindig azt akarja, amit én. Viszont nem volt időm tovább gondolkodni. A nevem mondták, és már tolakodtam is előre, hogy meghallgassam a feladatot. Egyre jobban nőtt bennem a bizonyítási vágy a mondatok hallatán. Mikor mindenki felfogta, hogy két csapatba osztanak minket, és egymás ellen kell küzdenünk, az első játékosok már fel is repültek a magasba.
Vettem egy mély lélegzetet, majd elrugaszkodtam a földtől. Repültem néhány kört a pálya körül, és ok nélkül is elmosolyodtam. Annyira éreztem, hogy ettől az érzéstől már soha nem tudok elszakadni. Majdnem lekéstem a próba játék indítását, de szerencsére az utolsó pillanatban sikerült elfoglalnoma pozicióm, és a meccs kezdetét vette. Mázlim volt, mivel a seprűmmel semmi gond sem akadt, könnyedén sikerült cseleket véghez vinnem, és kikerülnöm vele a gurkót. Az egyetlen nehézséget az okozta, hogy nem voltam hozzá szokva a csapatjátékhoz, így lehet kicsit többet volt nálam a kvaff, mint kellett volna.
-Hé, Killwood! Nézz körbe, ez nem egyéni játék!- ordított egy másik férfi hajtó jelölt, aki meglehetősen ingerült volt, de meg is értettem, mivel sajnos az utolsó játékost már nem sikerült kikerülnöm, így eladtam a labdát az ellenség csapatának.
Ezek után igyekeztem összeszedni magam, és nem a szóló karrierem folytatni. Idővel ebbe is egyre jobban belejöttem, és még a kvaffot is sikerült átjuttatnom néhányszór a póznákon.
Az adrenalin szintem végig az egekben járt, és amint vége lett a meccsnek, máris visszakívánkoztam a pályára. Így összeségben nem sikerült olyan rosszul, mint néhányszor gondoltam, de vannak dolgok, amiket teljesen máshogy csináltam volna...


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Kviddics Felvételi   Kviddics Felvételi Icon_minitimeKedd Júl. 17, 2012 1:08 am

Nem hiszem el, hogy az egész csapat arra szavazott, hogy újra kell felvételiznem, mert már lehet nem vagyok olyan jó, mint annak idején. Bezzeg, ha odamentem hozzájuk és nyíltan a szemükbe megkérdeztem, hogy ki a jó fészkes franc találta ki ezt az egészet, ujjal mutogattak egymásra. Szánalom. Attól félnek, mert egy icipicit fáj a kezem már nem tudok olyan nagyot ütni a gurkóba, hogy ne szakadna le a fejük egy másodperc alatt? Na majd meglátják, csak azért is megmutatom nekik!
Te jó ég! Mennyien vannak a válogatáson? Ha ezt tudom el se jövök, ennyire azért nem éri meg az egész felhajtás. Már csak kinézetről is bárkiről megmondom, hogy ügyetlen és semmirevaló, nem is tudom az ilyenek mire számítanak egy ilyen helyen. Egy zöldbe öltözött körülbelül harmad éves kisfiú csörtetett be elém.
- Megállj csak, hamarabb voltam itt! - mordultam rá.
- De... de... én csak a mosdóba mentem ki... reggel 7 óta itt várok és lassan már 10 óra van, te pedig most jöttél - mondta akadozva és nagyra nyílt szemekkel.
- Tudod kit érdekel hanyadikként voltál itt, na menj arrébb, mert én nem várok itt 5 percnél tovább! - mondtam és azzal a lendülettel egy szőke lány előtt repültem a magasba, mielőtt még ő megtehette volna ezt soronkövetkezőként. A hátam mögött hallottam, ahogy elhord mindennek, de most nem volt kedvem(se időm) visszarepülni és megalázni őt, ahogy azt máskor tenném.
Amikor felrepültem láttam a kiváncsi pillantásokat a (volt)csapattársaim arcán. Egy részük reménykedett, hogy nem veszítenek el terelőként, viszont másrészüknek pontosan a posztomra fájt a foga. Egy szalag repült a kezembe, ami megkülönböztette a két csapatot. Piros. Végülis nekem tök mindegy, anno kéket kaptam, de ennek semmi jelentősége.
A játék kezdetét vette, bár kicsit elkalandoztam, mert a gurkó már rég a levegőben volt és éppen felém tartott. Rákoncentráltam, mint mindig, de ekkor az ellenfél fürge terelője elcsapta előlem a labdát. Mérgesen magam elé köptem és a szememmel figyeltem a célpontomat.
A következő alkalom csak az enyém volt, senki nem volt a labda körül és az egyenesen a fogónk felé haladt. Gyors sebességre kapcsoltam és a fogót megvédve visszaküldtem a feladónak a gurkót, akit el is talált és már ömlött is a vér a kezéből. Valószínűleg leszakíthatta az ujjperceit, előfordul.
A vállam tűrhetően fájt, de semennyire sem mutattam ki az érzelmeket az arcomon. A fogó srác hálálkodva vállon veregetett, mire én is oda pacsiztam neki egy "ugyan már, természetes"-et.
- Mr. Infensus, legyen szives, ne most bosszúlja meg a történteket - mondta oda szigorúan, szúrós pillantással Madam Hooch, aki hirtelenjébe termett csak ott mellettem, aztán el is tűnt.
- Oh Tanár nő, a bosszú ennél sokkal, de sokkal keményebb lesz - mondtam magamnak, mire valaki kiabált: CSERE.


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Kviddics Felvételi   Kviddics Felvételi Icon_minitime



Vissza az elejére Go down
 

Kviddics Felvételi

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» A kviddics alaptörvényei
» Marcus és Viviana - Kviddics öltözők, majd a pálya

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
FEEL THE DIFFERENCE :: Befejezett, lezárt játékok-