HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
» Lin & Cole kalandjai a szárnyas vadkanban
Pént. Jún. 13, 2014 10:28 pm by Belinda Wictikers

» Kiruccanás az erdőbe - Cole & Lin
Hétf. Május 19, 2014 7:08 am by Belinda Wictikers

» Huuu, ugye megijedtél? ~Leah&Mason~
Szomb. Május 17, 2014 8:51 am by Leah Winter

» Hayley & Seth - Folyosók
Pént. Ápr. 25, 2014 12:58 am by Vendég

» Találj rám
Csüt. Ápr. 24, 2014 1:11 am by Hayley-Rose Mallory

» Nickole & Eric - Tiltott Rengeteg
Szer. Ápr. 23, 2014 9:15 am by Nickole Smith

» Audrey & Hestia - Három Seprű
Kedd Ápr. 22, 2014 5:20 am by Vendég

» Mason & Amy - Szellemszállás
Hétf. Ápr. 21, 2014 8:48 am by Vendég

» Cole & Hestia - Hálókörlet
Pént. Ápr. 04, 2014 9:48 am by Vendég

» Csillagvizsgáló
Csüt. Márc. 27, 2014 5:59 am by Vendég


Share | 



 

 Egy hatalmas tölgyfa

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
avatar Griffendél
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 269
ϟ Reagok : 14
ϟ Felvétel időpontja : 2012. Apr. 28.
ϟ Kor : 24


TémanyitásTárgy: Egy hatalmas tölgyfa   Vas. Júl. 22, 2012 7:53 am

***

__________________________________


i just wanted
to be

happy with you
after all.





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Egy hatalmas tölgyfa   Csüt. Aug. 16, 2012 2:00 am



Maybe this will be the beginning

Végre sikerült leráznom a többieket, mert már nem nagyon hagytak nekem békét. Folyamatosan fogadni akartak, nekem meg már elegem volt, főleg a múltkori után. Azóta is ég néha az arcom, amikor rágondolok. Szegény Mardekáros csaj, hogy bepipult, amikor közöltem vele, hogy nem akarok semmit sem tőle, csak egy hülye fogadást elvesztettem. Talán ezt az elején kellett volna közölnöm vele, és akkor lehetett volna egy jó kis átverés, de most már mindegy. Ami volt, az elmúlt, ami történt, az sajnos megtörtént, és ezen már nem tudok változtatni.
Kell most egy kis magány, de sajnos nem hétvége van, így nem tudok eltűnni a kíváncsi szemek elől. Be kell érnem azzal, hogy a tő körül, vagy esetleg az udvaron leülök valahova, és csendben elbeszélgetek Ayameval. Úgy is régen tettem már, mert mindig van valaki a szobában, és nem szeretnék lebukni azzal, hogy megértem a kígyókat. Akkor jönnének a hülye találgatások, hogy biztosan közöm van az egykori Tudjuk kihez, és én meg azt nem szeretném. Főleg mert tényleg semmi köze a családomnak hozzá, még csak az kellene. Akkor a Teszleg Süvegnek nem a Mardekárba kellett volna beosztania? Mondjuk a bátyám így is ott van, de nekem semmi közöm nincs hozzá, valahogy több Griffendéles vonás szorult belém, hála a nagyiéknak. Na igen, ők Griffendélesek voltak, apa Mardekáros, anya meg Hollós, szóval ezek voltak az esélyes helyek. A Hugrabugba biztosan nem kerültem volna, elvégre nem vagyok átlagos, szeretek vagánykodni, és ez köztudott is. Csak olykor-olykor nem úgy sülnek el a dolgok, ahogyan én azt eltervezem.
Felmentem a szobámba, feloldottam a terráriumon lévő védőbűbájokat, mosolyogva kivettem belőle Ayamet, és a nyakamba tettem.
– Szia kislány. Megyünk sétálni, benne vagy? –mivel nem volt senki a szobába, így bátran mertem megszólalni kígyónyelven. Ayame kacsintott egyet, majd sziszegett is párat, hogy rendben van. Boldogan indultam meg, keresve egy nyugis helyet, ahol nincs senki sem, és beszélgethetek a kis kedvencemmel.
Kiléptem a szabadba, és tekintetemmel máris fürkészni kezdtem a helyeket, hátha megakad a szemem, egy olyanon, ami megfelel. Nem is kellett sokáig keresnem, egy hatalmas tölgyfához sétáltam, majd leültem a tövébe. Hátamat nekivetettem, térdeimet felhúztam, és rámosolyogtam Ayamera. Senki nem volt a közelemben, ezért ismételten csak beszélni kezdtem hozzá.
– Ugye nem voltál nagyon magányos a délelőtt? –kérdeztem tőle bűnbánóan, mert ugyebár az órákra nem vihetem magammal, és nem tudom, hogy mennyire unatkozik egyedül.
– Nem, felfaltam a patkányt, amit kaptam tőled, utána szunyáltam egyet. Viszont maradj csendben, valaki közeledik. –válaszolta kedves hangon, majd azonnal elhallgattam, és felkaptam a tekintetemet, hogy megnézzem ki is közeledik felénk. Nem nagyon tudtam kivenni az alakot, a távolban, de amint közelebb ért, már széles mosoly terült el az arcomra. Liese volt az, csak azt nem tudom, hogyan is talált meg.
– Szia Liese! Mi a helyzet? –köszöntem, és kérdeztem is, amikor odaért elém. Kicsit arrébb ültem, megpaskoltam magam mellett a helyet, és mosolyogva vártam a válaszát. Ayame fejét közben megsimogattam, és sziszegni kezdett.
– Ő az a kislány, akibe bele vagy zúgva? Nagyon jó ízlésed van. –persze értettem minden szót, de nem tudtam rászólni, hogy maradjon csendben, mert akkor lebukok Liese előtt. Így finoman ráütöttem az orrára, és ezzel fel is tekerőzött a nyakamba, és csendben maradt. Közben még mindig mosolyogva vártam Liese válaszát.

TAG: Liese║SZAVAK: 529║MEGJEGYZÉS: Remélem tetszeni fog ^^

Made by @SCOTTEE




A hozzászólást Mark R. Averay összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Okt. 13, 2012 12:06 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Egy hatalmas tölgyfa   Pént. Aug. 17, 2012 1:27 am

Mark:)




Néha már annyira elegem van a többi Hollóhátas lányból, főleg a szobámban tartózkodókból. Semmi bajom nincs velük, amíg el nem kezdenek pletykálkodni, és mindenféle fiúról fecsegni. Mintha jobb dolguk sem lenne, mint naphosszat arról beszélni, hogy melyik fiúnak tetszenek, és kivel jönnének össze szívesen. Tizenhárom évesen még korainak tartom az egészet, és foglalkozhatnának értelmesebb dolgokkal, legalább az órák idején. Lehet, hogy csak én vagyok ennyire ütődött, és az én elveimmel ütköznek ennyire az övéik, de számomra egyenlőre fontosabb, hogy letegyek valamit az asztalra, és az ne egy gyerek legyen... Mert igen, már nagyon érdekes történeteket is hallottam, amik valószínű, hogy pletykák, de azért mégis megbotránkoztam rajtuk, de nagyon...
Szerencsére itt van nekem Mark, akire bármikor számíthatok, és bármikor kiönthetem neki szívem öszes bánatát, így elindultam, hogy megkeressem. Néha olyan, mintha tűt szeretnék megkeresni a szénakazalban, de többnyire már kitanultam a helyeket, hogy hova is rejtőzhet. Már három éve, hogy úgy mond megmentette az életem, és azóta nagyon hálás vagyok neki. Még mindig nem tudtam neki elégszer megköszönni, mert ha ő nincs, akkor igen rosszul startolok a Roxfortban. A könyvemmel a karomban szaladgáltam le-föl, ide-oda, és végül sikerült összefutnom Mark egyik haverjával. Nagyjából tudom kivel haverkodik, így ha a nevüket nem is tudom, legalább az arcukról felismerem őket.
- Hé, nem láttad véletlen Markot? - szólítottam le a fiút, aki először megrémült, de utána mintha felismert volna. Általában nem szokásom idegeneket leszólítani bárhol, de most ez úgymond vészhelyzet, mert már ezer éve nem beszéltünk, és úgy érzem megőrülök, ha nem fogom megtalálni.
- Az előbb jött le a lépcsőkön, de nem tudom merre lehet- időt sem adott a kis szeplős gyerek, hogy megháláljam a segítségét, már ment is tovább, sőt inkább futott tovább. Tovább indultam, és reménykedtem benne, hogy nem akart félre vezetni. Végül is nem Mardekáros, így aggodalomra semmi okom, nem?
Tovább indultam, bár mintha én is sietősebb tempót vettem volna fel. Nem is kellett sokat mennem, már a távolból felismertem a célszemélyem, amint egy óriási tölgyfa mellett ül egy padon. Láttam nincs egyedül, és elhozta a kedvencét is. Eddig nem volt alkalmam ilyen közelrőől mecsodálni, így féltem az első találkozástól. Lehet hülyeség, de mégis csak Mark házi állata, és ha nem tetszem neki, az olyan, mintha a barátjának sem tetszenék...
- Sziasztok. Semmi, csak menekülök a szobatársaim elől. Komolyan, még egy hülye pletyka, és felakasztom magam- mondtam viccelődve, és készültem a leüléshez, de mielőtt megtehettem volna észre vettem valamit. - Ne mozdulj, van valami a hajadban... - nyúltam, hogy kiszedjem a hajából a falevelet, és mikor elvettem a kezem a fejéről, mintha megrázott volna valami. Nagyon fura érzés volt, és éreztem, hogy bele pirultam, így gyorsan leültem mellé, és próbáltam felvenni a normális arcszinem.
- És veled mi a helyzet? - próbáltam kerülni a témát, meg amúgy is érdeketl, hogy mi van vele. Jó rég beszélgettünk el hosszasat, szóval épp az ideje egy kimerítő beszélgetésnek. Közben az ujjaimat finoman végighúztam a kigyón. Nem vártam, hogy ilyen jó érzés lett, de mégis abba hagytam, mivel nem tudtam, hogy ez milyen érzés lehet neki....


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Egy hatalmas tölgyfa   Pént. Aug. 17, 2012 2:36 am



Maybe this will be the beginning

Ugyan magányra vágytam, mégis nagyon jól esik Liese társasága. Ő az egyetlen, akivel még a magányomat is megosztom, és nem küldöm el azzal az indokkal, hogy nincs kedvem beszélgetni. Vele mindig van, és nagyon régen beszélgettünk egy jó, ideje lenne bepótolni ezeket is. Mondjuk érdekes, hogy régen futottunk össze, de már mindegy, hiszen most újra tudunk beszélgetni.
Szavaira elmosolyodtam, de még mielőtt mondhattam volna valamit, egy falevelet szedett ki a hajamból. Hálásan mosolyogtam rá, és kicsit zavarba is hozott ezzel a mozdulattal, amit Ayame meg is érzett, de szerencsére nem szólalt meg.
– Köszi. Azért ne akaszd fel magadat, hiányozna a társaságod. –mosolyogtam rá, de a zavarodottság nem enyhült. Valamiért mindig így viselkedek a társaságában, de szerencse, hogy jól tudom leplezni, és nem ül ki rajtam. Mennyire rossz lenne már, ha nem tudnék beszélni a zavartság miatt? Nagyon kínos lenne számomra, és végig pirulnék, ami megint nem lenne jó, mert Ayame biztosan halálra cikizne miatta.
Igen, szeretem a kígyómat, és ő is tud ilyesmiket mondani, elvégre tőlem tanulta, és előszeretettel alkalmazza is ellene a saját módszereimet. Néha már szidom magamat, hogy ilyeneket tanítottam neki, de belegondolva jó buli az egész. Nyugodtan pihen a nyakamban, még akkor is, amikor Liese megsimogatja. Csak néhányszor ölti rá a nyelvét, de csak azért, hogy szagmintát vegyen, mivel megparancsoltam neki, hogy ne merje bántani.
– Én a haverjaim elől menekülök. Folyton fogadni akarnak, én meg már unom őket, mert folyamatosan olyanokat találnak ki, amiket biztosan bebukok. –válaszoltam halvány mosollyal az arcomon, közben az övét fürkésztem. Persze nem túl feltűnően, de Ayame nem tudta megállni, hogy ne szóljon közbe.
– Ülj már közelebb hozzá! Látszik rajtad, hogy mennyire odavagy érte. Itt az alkalom, hogy cselekedj! –ha tudna vigyorogni, akkor biztosan megtenné. Szívem szerint most leszidnám, de muszáj lenyelnem, mert Liese előtt nem szólalhatok meg kígyónyelven. Egyelőre ez az én titkom, illetve a családom többi tagjáé, és nem nagyon szeretném még kikotyogni. Jobb az, ha nem tudja senki sem. Talán egyszer elmondom valakinek, és az biztosan Liese lesz, csak még idő kell nekem is, hogy hogyan is adjam be neki ezt az egészet. Nem szeretném, ha megijedne tőlem, vagy ilyesmi.
– Mihez lenne kedved? –kérdeztem mosolyogva, közben Ayame zseniális ötletet kieszelve, átmászott Liesere, és a nyakába tekerőzött. Sejtem mi ezzel a terve, és el kell ismerni, hogy be is jött neki. Közelebb ültem hozzá, és óvatosan kivettem a nyakából Ayamet, és lesújtó pillantást vetve rá, visszatettem a nyakamba. Viszont nem ültem vissza az eredeti helyemre, ott maradtam mellette.
– Ne haragudj Ayame miatt. Nem tudom mi ütött belé. –kértem tőle bocsánatot a kígyó nevében is. Valahogy nagyon azt akarja, hogy mi együtt legyünk, bár én is szeretném, csak nem akarok semmit sem elkapkodni. Halvány mosollyal figyeltem, és reménykedtem abban, hogy nem nagyon fog kiakadni az miatt, mert Ayame szó nélkül átmászott a nyakába. Simogatni kezdtem a nyakamban lévő kígyót, azért annyira nem haragszok rá, elvégre ha nem lenne itt velem, nem hiszem, hogy közelítettem volna Liese felé. De csak nem lehetek ennyire pancser, vagy igen?

TAG: Liese║SZAVAK: 498║MEGJEGYZÉS: Nem lett az igazi Sad

Made by @SCOTTEE




A hozzászólást Mark R. Averay összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Okt. 13, 2012 12:05 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Egy hatalmas tölgyfa   Csüt. Aug. 23, 2012 4:18 am

Mark:)




Még mindig szintisztán emlékszem a napra, amikor először össze futottam Markkal, jó nem futottunk, de annyira beszivárgott a memóriámba, hogy percre pontosan megtudom határozni az események történését. Igazából nagyon örülök, hogy így alakult az egész, mivel ha ő nincs talán még mindig a Mardekáros hölgyek első számú célpontja lennék, de neki köszönhetően az első év óta félnek tőlem, és mindig lesik a mozdulataimat, hogy hova rejtettem el egy csoki békát. Persze, nem én tettem, hiszen egy ilyen pompás ötlet soha sem jutna az eszembe. Azóta ő a legjobb barátom, és talán az egyetlen, akivel őszinte kapcsolatot ápolok. Eleinte nem minden ment ilyen simán, de idővel, ahogy jobban megismertük, és megkedveltük egymást, minden sokkal könnyedebb, és természetesebb lett. A legjobban azt szeretem, hogy bármit elmondhatok neki, mivel nem fog elitélni, érdekli amit mondok, és örömmel segít, ha olyan esetről lenne szó...
-Tényleg hiányozna? - kíváncsian pislogtam rá. Nem sűrűn mondanak ilyet nekem, így talán pár árnyalattal vörösebb is lett az arcom. Szerintem a Roxfortban nem sok embernek tűnne fel, ha eltünnék, ami mondjuk nem is zavar. Soha sem voltam a figyelem középpontjában, és nem is szeretek. Nekem az olyan emberek általában feltünési viszketegségben szenvedő kategóriások. Inkább foglalkozom egyenlőre a tanulással, és a helyes magatartással, mint azzal, hogy harmad évesen hány fiúval smárolhatnék, mert az a szomorú igazság, hogy mostanában ez köti le legjobb az évfolyamtársnőim...
Közben türelmesen vártam Mark válaszát. Gondolom nem viccelődni akart, így előre ittam a medve bőrére, és boldogan mosolyogtam tovább. Markon kívül talán még Hayleynek, és fogjuk rá Bennek hiányoznék az egész Roxfortból, ami nem valami jó arány azt nézve, hogy hányan koptatják itt a padot, de mindegy, idővel talán fontosabb személy is lehetek, mint egy láthatatlan könyvkukac, aki legjobban a bűbájtant élvezi jelenleg.
- A legutóbbi fogadásod híre még a könyvtárba is eljutott. Olyan jót nevettem az egészen, de nem csak én - felelevenítettem az emléket, amelyben egy első osztályos kis Griffendéles ecseteli, hogy milyen kínokon kellett átmennie szegény Marknak, amikor elvesztette a legutóbbi fogadását. Nem azt nevettük, hogy elvesztette, hanem ahogy mesélte a kiskölyök, tisztára beleélte magát. Valószínű, hogy a Weasley testvérek tárt karokkal fogják várni, mikor nagyobb lesz, mert a csöppség már egy óriási mókamester...
- Hmmm... - sóhajtom, majd komolyan elgondolkodom azon, hogy mit is csinálhatnánk. Ilyen téren nem vagyok valami ihlet dús, de tán csak kitalálok valami gigászi ötletet. - Igazából örömmel hallgatom a javaslatod, ha van, mivel elég tanácstalan vagyok. Talán kereshetnénk gyógynövényeket a házihoz, de ezt csak a végső esetben, mivel még nekem sincs sok kedvem hozzá -ilyet sem sűrűn mondok, de azért reménytelenül vigyorgok. Közben Mark kigyója a nyakamba mászott. Először elég fura érzés volt, mintha egy kicsit meg is ijedtem volna, de tudtam, hogy úgy sem fog bántani, így teljes nyugodtsággal türtem. Nem sokszor volt szerencsém kigyókhoz, de meglepő módon aranyosnak találom őket.
- Semmi gond, egyáltalán nem zavart. Tényleg kedves egy állat - megsímogattam a fejét, és hosszasan néztem a gyönyörű állatot. Persze, ha nem Mark háziállata lett volna, akkor talán megijedtem volna, sőt biztos, de Ayame tényleg barátságos, és rendes állatnak tűnik... Ha nem lenne macskám talán még megfontolnám, hogy én is beszerzek egyet, de így a cicusom nem nagyon rajongana érte, hogy egy hüllő mászkáljon a szobámban...


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Egy hatalmas tölgyfa   Szer. Aug. 29, 2012 9:45 am



Maybe this will be the beginning

Valahogy mindig furcsa módon ismerkedek meg az emberekkel, talán épp ez az én sorsom. Lieset is úgy sikerült megismernem, hogy a kabinban lévő, később Mardekáros lányokat, egy csokibéka segítségével ijesztettem el, mert már készültek piszkálni őt. Attól a perctől kezdve, valami megfogott benne, de betudtam annak, hogy valami furcsa dolog volt az egyik édességben, amit a vonaton vettem. Később, mikor többet kezdtünk el találkozni, már kezdtem felfogni, hogy mi is van. Mindig is az Ő társaságát kerestem, és rengeteg időt töltöttünk együtt. Teljesen olyan volt, mintha egész kicsi korunk óta ismernénk egymást, pedig ez nem így van. Viszont az elmúlt két évben, alaposan megismertük egymást, és én sokkal többet kezdtem el érezni iránta. Mondhatják, hogy ez csak egy átmeneti gyerekszerelem, hiszen 13 évesen még nem ezen kellene járatnom az agyamat, de nem. Elmeséltem a bátyámnak is, persze konkrétumokat nem mondtam, meg amikor rákérdezett, akkor is úgy mondtam, hogy az egyik haveromnak kell a segítség. Természetesen le lehetett rólam olvasni a teljes zavartságot, amikor beszéltünk róla, de Xavier nem vágta a fejemhez a dolgokat, sőt! Legnagyobb meglepetésemre, még normális dolgokat is mondott, csak sajnos én azokat nem merem megtenni, vagyis randira hívni Lieset.
– Igen, nagyon hiányozna. Ha eltűnnél, akkor kivel megyek le Roxmortsba, amikor nem lenne szabad, meg kivel beszélem végig a Gyógynövénytant? –mosolyogva kíváncsiskodtam. Még sok mindent hozzá akartam tenni, de akkor az felérne egy szerelmi vallomással is. Ahhoz meg kell elég bátorság, hiába vagyok Griffendéles, Liese társaságában, eléggé gyengének érzem magam. Jó, nem fizikailag, hanem lelkileg, és ez sokkal rosszabb, vagy nem? Erről beszélni, meg nem igazán szeretek, pedig olykor-olykor jól jönne egy idősebb segítsége, és tanácsai a témában. Inkább gyötröm magam azzal, hogy majd csak kialakul valami, még mielőtt elúszik minden esélyem Liese szemben. Biztosan van már neki valakije, csak nem mondta még meg, vagy ilyesmi. Ha rákérdezek, akkor magamat égetem, és ha igent is mond rá, akkor meg magam alatt leszek, vagy kismillió éven át. Azt meg nem akarom.
– Szuper… –forgattam szemeket. Nem szeretem, ha rólam pletykál az egész suli, viszont a kalandokat, és a kihívásokat szeretem, szóval ez így elkerülhetetlen. Gondolom, a szokásos pletykagépek újságolták el, hogy min is kellett keresztül mennem. Mindegy, úgy is ki fog derülni, hogy kitől tudta meg Liese, és akkor lesz annak az illetőnek, ne mulass. Úgy látom, megint el kell majd vele beszélgetnem, hogy mit is szabad elmondania neki.
– Én sem tudom, hogy mit csinálhatnánk, éppen ezért kérdeztem, hogy neked van-e ötleted. Nem, leckét tényleg ne csináljunk, de mi lenne, ha részleteznéd, hogy mit is hallottál a legutóbbi fogadásomról. –na igen, azért jó lenne tudni, hogy mennyire is lett kiszínezve a valóság, és hogy Liese mennyit hitt el belőle. Tudom, hogy nem nagyon hisz a pletykáknak, de a legtöbb, ami velem történik az igaz, csak mégis vannak olyanok, akik szeretnek túlozni. A legjobb viszont az, hogy így is meg tudom nevettetni Őt, ha nem vagyok a közelében, és nekem nagyon is jól esik. Tudom, furcsa, de akkor is.
– Kedvesnek hívott Mark, hallottad? Na, azonnal tessék összejönni vele, mert ha nem, megharaplak! –szívem szerint most jó lehordanám Ayamet, de jelenleg csak Liesere tudok koncentrálni. Nekem is jól esnek a szavak, amiket mondott, hiszen… – A legtöbben félnek tőle, pedig senkit nem bánt. Anya ki akarta húzatni a méregfogait, de én nem engedtem. Viszont örülök, hogy nem félsz tőle, és Ayame is kedvel téged, azért mászott át. –mosolyogtam a mellettem ülő lányra, és Ayame megint cselekedett. Egészen felbátorodott, hogy Liese simogatja a fejét, és valahogy úgy mászott át az Ő nyakába, hogy a másik fele pedig az én nyakamban maradt. Olyan, mintha össze lennénk láncolva, és én ettől egészen… zavarba jöttem, mert nem nagyon voltam még egy méteren belül, ilyen sokáig közel Liesehez. Remélem, nem veszi észre rajtam.

TAG: Liese║SZAVAK: 620║MEGJEGYZÉS: Bocsi, hogy sokáig kellett várnod. Remélem tetszeni fog Embarassed

Made by @SCOTTEE


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Egy hatalmas tölgyfa   



Vissza az elejére Go down
 

Egy hatalmas tölgyfa

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Juurin Kensei
» Bogarak Kódexe

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
FEEL THE DIFFERENCE :: Befejezett, lezárt játékok-