HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
» Lin & Cole kalandjai a szárnyas vadkanban
Pént. Jún. 13, 2014 10:28 pm by Belinda Wictikers

» Kiruccanás az erdőbe - Cole & Lin
Hétf. Május 19, 2014 7:08 am by Belinda Wictikers

» Huuu, ugye megijedtél? ~Leah&Mason~
Szomb. Május 17, 2014 8:51 am by Leah Winter

» Hayley & Seth - Folyosók
Pént. Ápr. 25, 2014 12:58 am by Vendég

» Találj rám
Csüt. Ápr. 24, 2014 1:11 am by Hayley-Rose Mallory

» Nickole & Eric - Tiltott Rengeteg
Szer. Ápr. 23, 2014 9:15 am by Nickole Smith

» Audrey & Hestia - Három Seprű
Kedd Ápr. 22, 2014 5:20 am by Vendég

» Mason & Amy - Szellemszállás
Hétf. Ápr. 21, 2014 8:48 am by Vendég

» Cole & Hestia - Hálókörlet
Pént. Ápr. 04, 2014 9:48 am by Vendég

» Csillagvizsgáló
Csüt. Márc. 27, 2014 5:59 am by Vendég


Share | 



 

 Híd a szakadék felett

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
avatar Griffendél
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 269
ϟ Reagok : 14
ϟ Felvétel időpontja : 2012. Apr. 28.
ϟ Kor : 23


TémanyitásTárgy: Híd a szakadék felett   Vas. Júl. 22, 2012 7:56 am

***

__________________________________


i just wanted
to be

happy with you
after all.





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Híd a szakadék felett   Csüt. Aug. 09, 2012 12:26 am

Sarah ϟ Ben

I don't blame you for being you, but you can't blame me for hating it



Nem koplalok, esküszöm! És nem is fogyózok. Teljesen meg vagyok elégedve az alakommal Bri, csak nem vagyok éhes. Ennyi, nincs tovább, ezen nincs mit túl ragozni. Ha az ember nem éhes akkor értelemszerűen nem tömi tele magát minden finomsággal. Miért fogyóznék, akkor legalább salátát ennék, de mondom hogy egyszerűen nem fér semmi a gyomromba.
Ezekkel a mondatokkal menekültem el a Nagy teremből,Bri pedig természetesen nem értette, hogy miért nem ebédelek, hiszen egész nap nem látott enni, csak futkorásztunk egyik óráról a másikra. Merlinem ments meg tőle! Végül is úgy döntöttem elköszönök, majd pár óra múlva találkozunk az utolsó pár óráinkon, aztán a délutánt vele töltöm akár, ha úgy jó neki. Amíg ebédszünet van, egy-két órát szellőztethetem a fejemet, és ez mindent megér, még az éhezést is, bár Merlinre esküszöm, hogy nem vagyok éhes! Céltalanul bolyongtam egy darabig, Udvar vs. Híd, de nekem igazából minden megfelel, egy erkély is. Szabad levegőt, arra vágyom. Így hát elindulok a szakadékot átölelő híd felé, amit tavaly felrobbantott három gyerek, hogy erről az oldalról megközelíthetetlen legyen a kastély. A védővarázsok nem voltak elegek, sőt, nagyon is kevésnek bizonyultak, tekintve, hogy rengetegen eltávoztak, és az iskola is kellőképpen meg lett rongálva. Nem számít, ma már ez csak keserű emlék marad, csak az emlékeinkben létezik az a szörnyű világ, és ha az iskolára nézek, ugyanazt látom amit elsőéves koromban pillanthattam meg a vonatról leszállva, a kastély felé hajókázva a tón keresztül. Mindig mosolyognom kell mikor meglátom, és örülök, hogy a tavalyi háború sem rontott el mindent. Borzasztó volt a tavalyi év, bár meg se történt volna, de annak csak örülni tudok, hogy ma már nem kell aggódni e miatt, és hogy az iskola is olyan, mint újkorában. A védővarázsok még erősebbek, még jobbak, bár már nincs is rá szükség. Úgy érzem magamat, mint elsőéves koromban, amikor még biztonságos volt az iskolában lenni, és anyáék nem akartak kiíratni. Jer, Iason, és én megbeszéltük, hogy semmiképpen sem beszélünk arról, hogy Ginny Weasley-vel mi történt, és hogy Friccs macskáját megdermedve találták, pont mint Hermione Grangert, és egy gyereket aki egyfolytában fényképezett. Meg a véres üzenetre a falon. Na és igen, nincs mit szépíteni: Azt sem mondtuk el, hogy az a hír járja, megnyitották a Titkok kamráját. Valahonnan persze megtudták, de eszünk ágában sem volt elmenni a suliból, én biztonságban éreztem magamat, hiába történtek ijesztő dolgok. Akkor talán még nem is értettem igazán.
A hirtelen friss és enyhén hűvös levegő ránt vissza a valóságba, arra eszmélek, hogy már a hídon baktatok, amit szintén felújítottak. Behunyom a szememet, és úgy szívom be a friss oxigént, ezzel végre csillapítva szűnni nem akaró légszomjamat. Beljebb sétálok, és a híd közepén állok meg, hogy a korláthoz lépjek, és élvezzem a magasságot. Nem vagyok tériszonyos, úgyhogy végig vigyorgok, miközben végignézek az alattunk elterülő szakadékon, és eljátszok a gondolattal hogy repülök.
Csak a naplóm van nálam, előveszem, és elkezdek bele írogatni a mai napról. Meg a tegnapiról is, restellem, de teljesen kiment a fejemből és elfelejtettem írni. Éppen ott tartok, hogy Bri ismét elrontott egy főzetet bájitaltan órám, és hogy nem is csodálom, mivel a bátyám egy tuskó, aki képtelen normálisan tanítani, amikor oldalra pillantok és égbe szalad a szemöldököm. A szemem is majd kiesik a helyéről, és amilyen szerencsétlen vagyok kiesik a kezemből a könyv, melyet eddig a korláton támasztottam, és el is kezd zuhanni a mélybe. Most már nem csak a látottak miatt ijedek meg, hanem mert a mélybe zuhan a naplóm, amiben az egész tavaly év le van írva, csak beragasztottam még száz oldalt, hogy beleférjen az idei év is. Nem, nem, a tavalyi évemet nem adom. Bár el tudnám felejteni, de ha már nem tehetem, akkor emlékezzek rá rendesen.
- Vingardium leviosa - mormolom miközben másodpercek alatt kapom elő a pálcámat, és még mielőtt végleg elveszíteném a naplót, a levitációs bűbáj segítségével megtartom azt a levegőben. Emelném vissza magamhoz, de közben ideér a másik problémám. Benjamin Stonebury. Mögöttem lépked el, és erősen koncentrálok, hogy észre ne vegyen, de sajnos nincsen láthatatlan köpenyem, hogy elrejtőzzek előle. Nem az, hogy félek tőle. Csak nincs hozzá hangulatom, belerondít az én szép nyugodt kis levegőzésembe. A pálcát magam előtt tartom, nem akarom elengedni, mert akkor leesik a naplóm, és magamban mérgelődök, hogy miért ezt a bűbájt használtam, és miért nem valami olyat, ami a levegőben tartja, anélkül hogy tartanom kéne. De már mindegy, ez jutott eszembe, ez az első bűbáj amit megtanulunk, jó hogy ez jut eszembe. Miközben erősen koncentrálok, hogy le ne essen, úgy fordulok, hogy Ben semmiképen se láthassa meg az arcomat, mert akkor megáll, és egyszerre küszködhetek a naplóm és az idegeim megmentésével. Hiába, a vörös hajam mindent elárul neki, ki más lenne a vörös hajú lányka, aki semmiképen sem akar odanézni - és úgy tesz mintha nem venné észre - ha nem az ő "kiscicája"?! Fogadni mernék rá, hogy észre fog menni. És hajrá Sarah, tarts egyszerre két dolgot sakkban. Bent, és a naplódat...

to: Benemnek *.* szavak: 807 viselet: ezt itt ni hozzáfűznivaló: bocsi, hogy eddig tartott, de meg kellett küzdenem egy hétfejű sárkánnyal meg egy pár html kóddal Sad és az utolsó pillanatban jutott eszembe a ruha is, hogy tetszek Razz




A hozzászólást SARAH MALLORY összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Aug. 09, 2012 11:32 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Híd a szakadék felett   Csüt. Aug. 09, 2012 11:21 am



to sarah


nocsak, nocsak ki van itt…

Órára kéne mennem, de nem érdekel most a hülye bájitaltan. Úgy sem az életemet fogja megmenteni az amit a mai órán fognak adni. Ha meg mégis, az én károm lesz a dolog. Fölveszek egy pulcsit, mert fogalmam nincs milyen idő van odakint. Ha meleg van, le tudom venni, de ha pulcsi nélkül megyek ki és kiderül, hogy hideg van, lusta vagyok én vissza jönni egy pulóverért. Zsebre vágom a kis noteszem, a legkisebb tollam, majd leellenőrzöm, hogy a bal zsebem tartalma nem tűnt e el. Persze, mint mindig feleselgessen nézem meg, mert most is ott van egy kis papírdoboz és az öngyújtóm. Megigazítom az ágyamat, majd ki megyek a szobából, át az üres klubhelyiségen, le a lépcsőkön, és ki a szabadba. Megállok egy pár percre, körbe nézek, hogy nincs kint egy tanár se, hogy elzavarjon órára, de szerencsémre most egyet sem látok. Nagy levegőt veszek és elindulok a kedvenc hidam felé, ami alatt egy nagy szakadék van. Jó kis hely, jól lehet ott gondolkozni, és a kis betojikat lehet riogatni is. Lassú tempóban megyek, és hamarosan elérem a hidat. Csak lefelé nézek, persze nem elém, hanem néhány méterrel előbbre bámulom a padlót, de ez nem igazán változtat sokan a gondolataimon. Nem tudom eldönteni, hogy vajon mit fogok kapni ezért a kis lógásért. Büntető munkát, pont levonást, vagy esetleg dupla házi feladatot? Talán valahogy kettő, vagy három a egyszerre? Nem tudom, de ezen nem is érdekes gondolkodni. Ha már nem mentem be, nincs vissza út. Ma már nem lesz unalmas bájital óra amin majdnem elalszok. Persze, ez a kis szabad idő megéri azt amit majd kapni fogok. De inkább gondolkozzunk valami új csínyen, vagy szívatáson. valami olyat akarok végre hajtani, amit még senki nem csinált, és amiről majd az egész kastély beszélni fog, és nem csak egy napig, hanem akár több évig is. Mindig is el szerettem volna követni a Roxfort legnagyobb csínyét, de persze ezt az utolsó évre tartogatom, hogy ha elkapnak, akkor csak már azután csapjanak ki, hogy megtanultam mindent amit kell. Lassan megyek a gondolataimmal együtt, mikor nem tisztán de meg pillantok valakit. Mivel nem az illetőre koncentrálok, kissé homályos nekem, bár nem is kell törődni vele. Elmegyek mellette, és hirtelen rájövök, hogy olyas valakit készülök magam mögött hagyni, akit már ismerek, és hőn szeretetten piszkálok. Megállok, arcomra egy kisebb gonosz vigyor kerül, majd végül felé fordulok és lassú léptekkel közelebb lépe hozzá. Nekidőlök a korlátnak és nem tudom megállni, hogy a mosolyom ne legyen még szélesebb.
- Szia kiscicám! - köszönök Sarah-nak, a már megszokott megnevezésével. Vagyis nekem már megszokott, de tudtommal más nem hívja így, és ajánlom is mindenkinek, hogy ne vegye el tőlem azt a jogot, hogy csak én hívom így. oké, nem a világ vége lenne, ha valaki más is így hívná, de mégis csak akkor ki kéne találnom valami új gúnynevet neki. Persze én mindig piszkálom őt, eleinte csak a szimpla bosszantására mentem, de most már másnak is köze van a dologhoz... Nem tudja, és Isten mentsen, hogy tudja azt a tényt, hogy beleszerettem. Először csak megtetszett, de már beleszerettem. Fiú létemre elég könnyen rájöttem a dologra, pedig még nem voltam szerelmes. Jó, volt, hogy megtetszett már valaki, de az mégis csak más. Nincs kedvem, és igazából bátorságom sincs, hogy elmondjam neki mit érzek. Meg különben sem bír engem, és a megaláztatásra egyáltalán nem vágyom. Biztosan elhíresztelné az egész suliban, és arra egyáltalán nem vágyok. Milyen jó is lenne ha még két évig azzal cukkolnának, hogy az a srác aki beleszeretett Sarah Mallory-ba. Igaz, volt, hogy egyszer arról álmodtam, hogy elmondtam neki, és kiderült, hogy viszonozza az érzéseimet, de persze az csak egy álom volt… egy buta, nagyon kicsi valóságot tartalmazó álom volt. Szép is lenne ha az álom igaz lenne, persze az lehetetlen, mert arról még nem hallottam, hogy egy álom megvalósulhat. De persze még mindig ott vagyunk, hogy én nem mondom el neki a dolgot, legalábbis egy darabig nem azt hiszem. Persze egyszer biztos össze szedem magam és elbírom neki mondani, d elehet, hogy addigra már nem is fogom szeretni, vagy ha mégis, tuti neki lesz már pasija. Épp ezért is tartom gy, hogy megvalósult álmok nincsenek. Az álmok csak álmok, és azok is maradnak bármennyire is akarjuk, hogy az a valóság legyen.
- Mit csinálsz te itt? Talán lógsz valamilyen óráról vagy mi? - kérdezem egy cinkos mosoly kíséretében. Tök jó lenne, ha kiderülne, hogy ő is lóg. Talán egyszerre kapna el minket egy tanár emiatt, és talán egyszerre is lenne akkor a büntetőmunkánk. Eddig csak egyszer egy sráccal volt közös büntetésem, de az nem volt olyan jó. Sarah-val biztosan jobb lenne, egyrészt, mert cukkolhatnám, és nagyon jó ahogy fölhúzza magát a dolgokon, másrészt még mindig képben van a „Belezúgtam” dolog. Szeretem a közelemben tudni, bár nem értem miért… ez biztosan valami mellékes izé a szerelemhez. Hirtelen tekintetem megakad a pálcáján. Tudom, béna vagyok, hogy eddig nem vettem észre, de nem figyelhetek mindig mindenre.
- Mond csak minek van elő a pálcád? - nézek rá kérdőn, és hangomban jól hallatszik a kíváncsiság, ami igazi, mert tényleg érdekel miért van elől a pálcája. Az ember pont a Roxfortban nem furikázik pálcával a kezében mindig. Jó néha talán igen, ha nagyon siet, de egy hídon ahol nyugodtan álldogál minek vette elő? Ha van olyan szerencsém és nincs nagyon kiborulva, akkor tényleg válaszol a kérdésemre, remélem normálisan. Hirtelen eszembe jut a bal zsebem tartalma, és az, hogy mennyire jelentkeznek már a hiány tünetei.
- Tényleg… téged zavar a füst? - kérdezek egy teljesen független kérdést. Ugyebár én néha dohányzok. tudom, nem jó szokás, meg nem is egészséges, de kb. 2 hét alatt, csak egy doboz fogy el és az igazán nem sok. Igazán van kedvem rágyújtani most, persze ha zavarja a füst akkor is rágyújtok, csak, hogy kicsit az agyára menjek. A válasza után rögtön belenyúlok a zsebembe kiveszem az öngyújtót, és a kis papírdobozt, amibe két szál cigi van berakva. Egyet ügyesen kiszedek belőle, majd a számba rakom és meggyújtom. Beleszívok, majd kifújom a füstöt, persze nem Sarah felé, tüdő rákot nem akarok okozni neki. Azért jól meglephetem avval, hogy dohányzok, hiszen ezt senki sem tudja… vagyis ő már igen. De ha csak a nővérem fülébe nem jut a dolog, nem érdekel, hogy kinek fecsegi el. Végem lenne ha megtudná a drága nővérem, hogy dohányzom. Nekem egy perc alatt végem lenn, de lehet arra menne, hogy szenvedjek sokáig, de legalább egy jó hosszú lecseszésben és prédikációban lenne részem az biztos.

Csak, hogy tudd miben festek olyan jól: ebben ám ~"~ Szószám: 1067 ~"~ Comment: Szia Cica! Van gazdád? Cool



Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Híd a szakadék felett   Csüt. Aug. 09, 2012 12:53 pm

Sarah ϟ Ben

I don't blame you for being you, but you can't blame me for hating it



Általában nem érdekel, hogy valaki meglát itt, vagy bárhol máshol. Soha nem bújok el, nem imádkozok, hogy ne vegyen észre, és hogy csak sétáljon el mellettem, mert nincs szükségem a társaságára. Már belém ivódott az évek során, hogy az emberek vagy átnéznek rajtam, vagy lenéznek rám - és ennek semmi köze a magasságomhoz, mivel magassarkút hordok... - esetleg még a közelembe jönni is félnek. Nem mindenki van így ezzel, vannak barátaim, persze hogy vannak! Csak kicsit több ellenségem van, mint kéne, amit néha bánok, de általában örülök neki, hogy nem kell körülvennem magamat olyanokkal, akik elvárják a szép szót. Ha valaki azt szeretné, hogy ismerje a legjobb oldalamat, akkor el kell viselnie a rosszabbikat is. Mint valami próba amit ki kell állnod, és ha sikerül, akkor baráti körömbe fogadlak. Úgy tűnik ez lehet a legnehezebb próba, mert igazán sokan elbuknak rajta. Ez lehet az oka annak is, hogy nem borul a lábam elé az egész iskola. Visszatérve azonban a tárgyhoz, nem szoktam én bujkálni, már kisiskolás koromban kinőttem a bújócskát, mert amikor én következtem, akkor meguntam a játékot és nem akartam megkeresni senkit. Most viszont mintha visszatérne hozzám a játék, és hirtelen leugranék a hídról. Csak hogy elbújjak Ben elől, csak hogy ne kelljen vele beszélgetnem. Ennek nincs köze ahhoz, hogy mennyire utálom. Vagyis de, pont ahhoz van köze. Mivel egyre kevésbé utálom. Minél többször találkozunk annál kevésbé gyűlölöm, minél többször kell ránéznem, annál nehezebb utálnom. én pedig utálni akarom őt, de még mennyire! Miért van az, hogy mindenki mást simán tudok utálni, hiszen ők is utálnak engem, és most, hogy valaki szintén utál - mint mindenki más - nem vagyok képes viszont utálni. Öregszem, öregszem, vagy legalábbis erre fogom a dolgot, mert még ez is jobb mint a keserű igazság, ami pont annyira idegesít, mint a mellém lépkedő fiú. Hiszen jó hogy mellém lépked, minden alkalmat megragad rá, hogy gyötörjön a jelenlétével.
- Szia - vetek rá lesújtó pillantást a már megszokott becenevem miatt, de nincs különösebb hisztérika a hangomban. Jó napom van, ez pedig pont az ő szerencséje. Általában jó napom van, sokat mosolygok - még ha nem is akárkire - és mindig tele vagyok energiával. Ilyen napokon képes vagyok normális maradni, és nem rögtön torokra támadni, ellentétben a rossz napjaimmal amikor nem érdemes megpróbálkozni kommunikálni velem. A hangulatingadozásaim meg kiszámíthatatlanok, így ha jó napom is van, percek alatt borússá válhat felettem az ég, mintha közöm lenne a meteorológiához, pedig esküszöm nem szoktam bűbájt használni ilyenkor. Ilyen derült égből villámcsapás fajta vagyok.
Észrevétlenül végigpillantok rajta, aztán megálljt parancsolok magamnak. Nem engedem meg magamnak azt a luxust, hogy Ő rajta nézzek végig. Na nem! Elég ha akkor kapok észbe, mikor már fél órája rajta agyalok, miközben nézek ki az ablakon. Jó, mi? Nem, semmiképen sem szeretnék beleesni, de ez eléggé nehéz, mivel nap mint nap találkozunk, és bármennyire is kivonnám az egyenletből, mindig ott ugrál, és képtelen vagyok nem rá pazarolni a figyelmem felét, minimum. És nem csak az hogy ugrál. Hanem hogy ugrál, és még ha csúnya lenne az oké lenne, de nem az! Merlinem, persze hogy nem az!! Pont az a fajta, akiről sok lány álmodik, az a rossz fiú, akit annyian akarnak magukénak. Én meg itt állok, szótlanul, rá bámulok mintha nem láttam volna még fehér embert, és közben ezer meg ezer gondolat futkározik a fejemben, mindegyik marhaságokról beszélve. Az egyik azt mondja tényleg odavagyok érte, a másik azt hogy utálom őt, a harmadik azt hogy lehet hogy beleestem. És igazából nem tudom melyiknek higgyek, mert mindegyik az én gondolkodásom szüleménye, és mindegyiknek hinni akarok egy kicsit. Remek. Ben sikeresen összezavart, de ezt akkor sem mondanám ki hangosan, ha pálcát tartanának a homlokomhoz. Bármennyire is remegni akarnak a lábaim - amiket legalább a talárom eltakar, de mivel szoknyában vagyok alatta, ezért más nem takarja - és bármennyire is közelebb akarok hajolni, hogy beszívjam az illatát, megemberelem magamat, és makacsul fordulok el. A táj kicsit megnyugtat, nem kell arra gondolnom, hogy egy idióta vagyok.
- Mi?? Miért mennyi az idő? - pillantok vissza rá tágra nyílt, ijedt szemekkel. Nem lehet, hogy annyi ideje itt vagyok. Ebéd után egy órakor kezdődik a tanítás, és elvileg délben költöztem ide ki, hogy írogassak a naplómba, meg átismételjem magamban a következő órai anyagot. De máris egy óra lenne? Vagy már egy óra akárhány perc, és éppen lógok az óráról?! Hirtelen elkap a bűntudat, hogy megint miattam fog pontot veszteni a Hollóhát, és ezúttal még csak nem is lesz benne a keze az egészben a Mardekárosoknak.
- Ó, anyám! - dünnyögöm, mert eszembe jut a másik gondom is. A levegőben repkedő naplóm. A kezemben tartom a pálcám, valóban. Megint kihajolok a korláton, cseppet sem érdekelve, hogy majdnem átlendülök rajta, és azt kutatom, hogy még lebeg e valahol vagy már rég a mélybe zuhant a kis könyv. Nagyot sóhajtok mikor meglátom a könyvet, és örülök, hogy még mindig hat a levitációs bűbáj. Nem érdekel hogy Ben meglátja a naplómat, minden gond nélkül fellebegtetem magamhoz azt, és amikor elég közel van ahhoz hogy elérjem, akkor kijjebb hajolok érte. Egy pillanatra azt hiszem ki fogok esni, de megmagyarázhatatlan módon visszanyerem az egyensúlyomat, a pálcámmal és a naplómmal húzódok vissza a hídra. Büszke fejet vágok, megmentettem kis könyvemet, amiben az én tollammal írt macskakaparásban rejlik a minden napom. Kicsit furcsa Ben előtt a kezemben tartani ezt, tekintve, hogy fejezetek szólnak róla.
- Ne is kérdezd! - legyintek. - Leejtettem, és levitációs bűbájjal lebegtettem, de jöttél te és megzavartál, én meg rád figyeltem, és azt hittem leejtettem. De hála az égnek nem! - fecsegek össze-vissza, tőlem megszokottan csak úgy kirobbant belőlem a duma, a rövid monológ végén pedig magamhoz ölelem a naplómat, amiért úgy megküzdöttem az előbb.
- De ha jobban belegondolok, talán jobb is ha elől hagyom - dünnyögöm, és felpillantok Benre. Igen, ez egy erős utalás volt arra, hogy ha elfajulnak a dolgok és nem hagy békén, akkor közelebbről megvizsgálhatja a pálcám hegyét.
A következő pillanatban magasba szökik a szemöldököm, amikor megkérdezi, hogy zavar e a füst. Hát még jó, hogy zavar! Utálom a cigarettát. Nincs abban semmi jó, csak hamarabb meghalsz tőle, káros a környezetedre, és baromi sokba kerül. Egy pillanatig értetlenül bámulok a fiúra, nem tudom eldönteni, hogy komolyan gondolta e amit kérdezett, de amikor meglátom, hogy már nyúl is a zsebébe, akkor gondolkodás nélkül bólintok.
- Zavar hát! - vágom rá, persze ez őt hol érdekli, egyszerű mozdulattal előkapja a cigarettás dobozt, és már is ott szívja az orrom előtt. - Ben, a cigaretta káros a környezetedben lévők egészségére. Ha belebetegszem, akkor beperellek! - tudálékoskodok, amitől letagadhatatlanná válik a házam - no nem mintha le akarnám tagadni - és a cigarettáért nyúlok. Kikapom a kezéből, és még azt is szégyellem, hogy a kezemben tartom ezt a vacakot. Eszem ágában sincsen visszaadni, legszívesebben levágnám a földre, és eltaposnám, de akkor én lennék a bűnös, aki cigaretta csikket taposott bele a földbe a hídon, és semmi kedvem Ben egészségtelensége miatt büntetésbe kerülni. Az is elég, hogy talán félreszámoltam magamat, és nem figyeltem az idő múlására. Piton professzor csöppet sem olyan elnéző, mint Dumbledor volt, és biztos, hogy ezért is kapni fogok. Viszont cigarettán nem kapnak, ezt most megmondom. A korlátra helyezem a csikket, ami közben füstölög, és köhögnöm is kell tőle. Még egy utolsó bájos pillantást veszek Benre, és még mielőtt megállíthatna, oda sem figyelve arra hogy mit mond lepöckölöm a mutatóujjammal, az meg szépen lezuhan a mélybe, és valahol eltűnik.
- Hupsz? - nézek rá fel ártatlanul, és bár tudom, hogy simán előkap még egy szálat, remélem tudja, hogy így akarom kinyiffantani az összes szál cigijét egytől egyig.


to: Benemnek *.* szavak: 1246 viselet: ezt itt ni hozzáfűznivaló: fáradt vagyok én már ehhez. OO de lesz ennél jobb is ígérem neked Razz még csak bemelegítek xD


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Híd a szakadék felett   Vas. Okt. 07, 2012 9:17 am



to sarah


nocsak, nocsak ki van itt…

Mikor köszönök neki a szokott jelzőjével, csak a szia szót kapom válasznak. Meglep ezzel, nem is kicsit. lehet máma jó napja van, akkor szokott nyugodtabb lenni. Furcsa, hogy a cica szóra nem reagál. Mindig szokott, és azt hittem most is fog, hiszen már megszoktam, hogy visszavág valamivel, vagy azonnal földühödik. Őszintén szólva neki jól áll ha dühös, meg minden jól áll neki. „Minden jól áll neki” ??? meg vagyok húzatva az már száz. tisztába vagyok vele azt hiszem, hogy mit érzek iránta, de ilyen konkrétan még nem jutott eszembe ilyesmi gondolat. ez rémisztő. De ahogy egyre többször találkozunk egyre erősödik valami, és egyre nehezebb gonoszkodnom vagy bunkójak lennem vele. Naponta legalább találkozok vele, de van olyan helyzet mikor naponta többször is. Egy héten vagy százszor látom a folyosókon, de ha mondjuk hó naponta csak egy pillanatra látnám akkor is ugyan azok az érzések lennének bennem, csak talán még erősebben. Ilyenkor lehetne föltenni azt a kérdést, hogy akarom én-e azt, hogy belezúgjak. Hát nem is tudom… de ezen már nem is kell gondolkoznom, mert rájöttem, hogy belezúgtam. Pont egy olyan lányba aki gyűlöl. Aki megvet. De nem bánom. Megtörtént ami, és ha már ez történt biztosan így kell lennie. Hiszen egy bizonyos mértékig mindannyiunk sorsa meg van írva, és az enyémben van valami Sarah-val kapcsolatban. Viszont biztosan nem az, hogy folyton egymás agyára menjünk. Nem hinném, hogy viszonozná az érzéseimet, és szint biztos, hogy nem is fogom elmondani neki, hogy én mit érzek. Ahoz már gyáva vagyok. Az érzéseim nem éppen az a dolog amiről bárkinek, bármikor beszélek. Az az a dolog amit megtartok magamnak. Senki nem tudja mit is érzek Sarah iránt, és ugyan ki is tudná? A barátaimmal ilyenekről nem lehet beszélni hiszen fiúk vagyunk! Meg ők rögtön elmondanák neki és az iszonyat nagy égés lenne.
Megkérdezhetné tőlem bárki, hogy bátornak gondolom-e magam, és én tudnék is rá azonnal válaszolni, még hozzá ezt: Az helyzettől függ, és még attól, hogy kiért kell csinálnom valamit vagy kinek kell elmondanom valamit. Az egyik olyan személy a néhány körül akiért bármit megtennék azt hiszem Sarah. Bár neki mindent nem tudok elmondani. Hogy nézne ki eddigi kapcsolatunkat nézve, ha egyszer csak beszúrnám a beszélgetés közepébe, vagy avval mennék hozzá: Tetszel! Evvel a dologgal visszajutnánk ahoz, hogy égés!!! De inkább ne jussunk vissza, mert a végén még megint elkezdek kivesézni valamit. Azt pedig nem akarom, mert kitudja mennyire mélyülök bele a gondolataimba. Közben bárki mondhat nekem bármit, a kép elhomályosodik és semmit nem hallok, igazából csak távoli zajnak hallom akkor ha valaki vagy valakik beszélnek hozzám. Jól is nézne ki ha mereven elkezdenék magam elé bámulni, közben az én kiscicám elkezdene beszélni hozzám, majd egy idő után valószínűleg kiabálni. Akkor biztos megnéznének az erre járók, vagy egy tanár felfigyelne ránk és lebuknék. Az más kérdés, hogy a velem lévő hölgyemény akkor mit kapna, de akkor azon aggódnék én mit kapok büntetésnek, na meg persze Hayley-től mit kapnék. egy jó alapos fejmosást leszidással. Sőt lehet még a végén a lehető legtöbbször elkísérne az óráimra, mintha egy óvodás lennék. Arra aztán végkép nem vágyok. Egy kicsit megrázom a fejem, hogy tudjak koncentrálni arra ami éppen történik, nehogy gond legyen. Elfordul tőlem és inkább a tájat kezdi el nézni, és ez nekem egy lehetőséget ad arra, hogy megnézzem mit is visel máma. Nem mintha sokat látnék a ruhájából. Talár van rajta, és amiatt szinte semmit sem látok. Mikor megkérdezem nem-e lóg egy óráról, eléggé megijed. Arcáról ez tisztán lerí, és ezt csak onnan tudom, hogy felém fordítja ismét arcát. elmosolyodom azon, hogy mennyire megrémiszti ez a dolog. ennyire egy szent lenne? Mármint nem hittem volna, hogy ennyire számít neki ha nincs ott egy órán.
- Nem sokkal lehet több egynél. Szóval a te órád is bizonyára el kezdődött ahogy az enyém is. - húzódnak ajkaim immár egy sejtelmes mosolyra. Ha hirtelen elakarna futni, hogy csak apró büntetéssel ússza meg a kését, én elkapnám mielőtt még két lépést tehetne. Ezt a jelenetet csak úgy tudom elképzelni, hogy a derekánál fogom meg, és úgy emelem föl, hogy a lába ne érje el a földet, majd magamhoz húznám és átölelném jó erősen. Jó, hogy már ilyeneket is el tudok képzelni! Valami elindul bennem mikor az ő közelében vagyok. Azt nem tudom, hogy mi, de remélem elmúlik egy idő után, mert olyan ijesztő. Idegen dolog az ami most bennem lappang, és éppen ezért félek tőle. Igen félek. Mindenki fél valamitől vagy valakitől ahogy én is. ember vagyok, bármennyire is mond bárki mást. Gondolatmenetemből egy hang zökkent ki, mégpedig Sarah-é. „Ó anyám!” megszólalásán nem kicsit lepődök meg. Nem értem mire mondja. És szeretném megtudni, főleg ha velem kapcsolatos. kihajol a korláton, szinte már ki esik, és legszívesebben megfognám, hogy biztosan ne essen ki, de pont mikor közelebb lépnék hozzá állítom meg és vágom vigyázzba magam. Lazábbra veszem a dolgot és inkább egy kicsit én is kihajolok, hogy megnézzem mi is érdekli a lányt. Egy könyv. vajon mire kell neki? csak nem a naplója? De valószínűleg, mert ahogy látom kézzel írtak bele. Mikor ismét kezeibe fogja beszélni is kezd. Mosolyogva hallgatom végig szavait. Nem mondok rá inkább semmit, mert mit is tudnék? Megkérdezhetném tőle, hogy az a naplója-e, de mire mennék vele? Vagy nem mondaná meg vagy egy csomó kérdés jönne a válasz után, hogy miért érdekel meg ilyenek. Ha a naplója kíváncsi lennék arra, vajon rólam ír e bele?. Jó lenne tudni, hiszen így talán megtudhatnám mennyire is gyűlöl, vagy azt, hogy mennyire van esélyem nála. Nem mintha vágynék most egy barátnőre, de ha róla van szó, talán meggondolnám magam e téren.
A pálcájára terelődik a tekintetem, amit nem igen akar elrakni a kis drága, és még céloz is rá, hogy miattam. mit gondolhat vajon? Azt, hogy bántanám? Hát arra várhat. Puszta szóbeli szurkálódásnál többel nem akarok ártani neki. Sőt még annyira sem. De hamar a cigarettára terelődik a szó, csakis miattam. eleve azért jöttem ki, hogy rágyújtsak, és attól még, hogy Sarah itt van ez a tervem nem változik. Válaszával nem is törődve gyújtok rá, és minden egyes szaván csak mosolygok. A mosoly csak akkor törlődik le az arcomról mikor kikapja a számból a csikket. Egyenesen az arcába nézek és egy kicsit dühös pofát vágok. megfoszt a napi cigimtől! Hát ezt azért nem néztem ki volna belőle. Meg különben is miért? Azért mégiscsak a saját egészségéig aggódik és ahogy látom nem az enyémért. De nem csinálok semmit, inkább a szavak erejére hagyatkozom.
- Ide figyelj! Nekem az kell! Ha zavar elmegyek, csak add vissza! Nem hallod?! Megkímélem a drága kis egészségedet az enyém meg úgy sem érdekel téged! komolyan add már ide! Tőlem még… - nem fejezem be, mert lelöki a cigarettát a korlátról. A dohány árú zuhan lefelé a mélybe és pár másodperc után el is tűnik a szemem elől. Egy darabig a mélybe bámulók, majd szúrós pillantással Sarah-ra nézek. a lehető legközelebb megyek hozzá, majd mélyen a szemébe nézek. szánt szándékom megkérdezni, hogy ezt csak a saját egészsége miatt csinálta, vagy az enyém miatt is, de végül más szavak jönnek ki a számon.
- Mostantól tartozol egy szál cigivel. vagy ha szánt szándékod lesz ezután, hogy leszoktass, akkor tessék itt van ez… - előveszem a zsebemből a cigarettás dobozt, majd a lány felé nyújtom. - A többit meg ha akarod később megkapod tőlem. - fejezem be végül szelídebben, mert kezd egyre jobban eltölteni mámorító illata. Bármennyire is szeretnék tenni valamit most, hogy ilyen közel van hozzám, nem fogok. meg kell emberelnem magam, vagy különben itt nagy bajok lesznek. De most nincs vissza út! Egy ideig bírom még, és ha nem megyek hátrébb a végén egy nagy pofont kapok, egy olyat amit még soha nem adtak. meg sem kell kérdeznem magamtól melyik dolog a jobb. Az, hogy végre megérinthetem úgy ahogy akarom és kapom egy pofont, vagy hátrébb lépek a megfelelő időben és inkább nem csinálok semmi különöset. persze, hogy az elsőt választom, de mégis a másodikat kell majd megtennem, de egyenlőre élvezni akarom a közelségét, mámorító illatát, és látni akarom szemeit, amiknél szebb nincs a világon.

Csak, hogy tudd miben festek olyan jól: ebben ám ~"~ Szószám: 1322 ~"~ Comment: hát egy óra alatt ilyet tudok összehozni XD



Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Híd a szakadék felett   Hétf. Okt. 08, 2012 9:48 am

Sarah Mallory írta:
Sarah ϟ Ben

I don't blame you for being you, but you can't blame me for hating it



Az az egyik nagy bajom, hogy fura helyzetekben össze-vissza kapkodok, és nem tudom eldönteni, hogy mit intézzek először, mit hagyjak későbbre. Emiatt mindent egyszerre próbálok lerendezni, ami miatt semmire sem figyelek, és konkrétan azt sem veszem észre, hogy ki van mellettem. Na igen, ez általában így szokott lenni, de most nem általában beszélünk, mivel nem csak valaki áll mellettem. Hanem konkrétan Ben, aki nem tudom, hogy idegesíteni jött ide, vagy csupán csak unatkozik, és egy kis kommunikációra van szüksége valami normális emberi lénnyel, mint például én. Mármint komolyan, az ő barátait nem nevezném normális emberi lénynek, de csak azért gondolom így, mert a fiúk mindig gorombábbak, ha a barátaikkal vannak, és Ben bartait értelemszerűen akkor látom, ha éppen Bennel vannak. Ettől mindegyik kétszer olyan gyökér lesz, mint egészen addig.
De visszatérve a lényeghez, Ben áll mellettem, ezért a figyelmem még jobban megoszlik, nem csak a naplómra kell figyelnem, hanem Benre is, miközben próbálom kiszámolni, hogy ha nemsokára elindulok órára, akkor mennyit fogok késni, és vajon ez a tanár plusz leckét fog adni, feleltet, vagy egyszerűen pontot von le a Hollóháttól. Ijesztő, hogy egy nő egyszerre ennyi mindenen tud gondolkozni, de akkor ne is beszéljünk arról, hogy nem ettem - nem is vagyok éhes - és az agyam nem is fog annyira, mint egy másik napon. Egy másik napon, ahol nem kell magammal, meg a gondolataimmal sakkoznom. Hálás vagyok Merlinnek, amiért nőnek teremtettek, bár néha megszenvedem ezt a sorsot, mégis általában csupa jó történik velem. A nőknek rengeteg adottságaik vannak. Bár, bevallom, néha megszenvedem azt, hogy egyszerre több dologra figyelek, mert hiába figyelek hat külön dologra, mindegyiket rosszabbul csinálom, mintha egyre koncentrálnék. Ez történik olyankor, amikor sietek, és nem figyelek, de próbálok figyelni, és semmi sem jó, és semmi sem sikerül soha. A napom képes percek alatt rosszá válni, de most kivételesen nem lesz így, mert itt van Ben, és ő még akkor is felvidít, ha netalántán nem hagy békén. Meg ezen a napon minden nyugodtnak és jónak tűnik, persze csak remélni tudom, hogy inkább büntetőmunkát kapok, vagy mehetek a Tiltott Rengetegbe kommandózni az este közepén, csak ne vonjanak le pontot. Bár a Tiltott Rengeteget hatvanszor meggondolnám, reggel sem merek oda bemenni, hát még este. Egyszer Brivel bementünk és... A lényeg, hogy többé be nem akarom oda tenni a lábamat. Komolyan van benne valami megmagyarázhatatlan, ami miatt rettegek tőle. Csak rá kell nézni is... Fu!
Mire végzek a produkciómmal - amiért megkaphatnám a Tűz Serlegét is akár... - Ben továbbra is lazán ácsorog, én meg csak pislogok rá párat. Nem is tudom mire várok, tapsra, vagy unszolásra, de valahogy nem akaródzok elindulni, nemsokára pedig Ben újabb témát nyit, azzal, hogy rágyújt. Amivel eléggé meglep, nem tudtam, hogy cigizik, de úgy tűnik nem is nagyon hangoztatja, csak egyszerűen nem érdekli, hogyha meglátják. Nem érdekli, hogyha én meglátom. Ezt valahol sértésnek veszem, és grimaszolni lenne kedvem ebből kifolyólag, hiszen ha nem érdekli hogy látom ahogy magát "mérgezi", akkor valószínűleg én magam sem érdeklem túlzottan. Talán jobb is így, nem? Mármint fura lenne, hogyha a Bennel kapcsolatos gondolataimat kimondanám egyenesen a szemébe. Még Bri-vel sem beszéltem meg, alig szoktam vele beszélni - ami megy másik problémám, és úgy érzem nemsokára robbanni fog annak az időzített bombája is - úgyhogy hamarosan beszélnem kell Skyperrel, mert ő a másik személy akire az életemet is feltétlenül rábíznám, illetve Sky is ismeri Ben-tm egyrészt, mert évfolyamtársak vagyunk, másrészt meg már meséltem neki róla, csak nem olyat, amit legközelebbi traccspartinknál fogok elmondani. Hjaj, miért olyan nehéz minden? Mostanában tényleg semmi sem akar összejönni, és a végtelen gond közül Ben az egyik legnagyobb, és leg... Hát fájdalmasabb? Inkább nyomasztóbb, mert azok a lepkék nem akarnak megdögleni a gyomromban. De legalább nem görcsölök, Ben mellett izgulok, és magam tudok lenni egyszerre. Talán pont ezért utál... Haha!
Ha a lepkéknél tartunk, akkor megint jó témához érkeztünk. Ben hirtelen rettenetesen közel kerül hozzám, ezzel nem engem meglepve, de a lepkéket is, akik most még inkább cikáznak odabent. Nem húzódom el, nem tudom, hogy azért e, mert nem akarok, vagy mert földbegyökerezett a lábam, és ha akarnék akkor is itt állnék, mint akit ide szögeltek. Esetleg mindkettő, igen, ez is benne van a pakliban. Először nem igazán jutnak el az agyamig szavai, a közelsége valósággal megrészegít, mégis állok a lábamon, és akkor sem esnék össze, ha kényszerítenének. Na nem, azt már nem!
- Ben... - sóhajtok, és én is a szemébe nézek, mikor már leesett, hogy mit mondott az előbb. Elveszem a kezéből a cigarettás dobozt, és egyszerű mozdulattal hajítom le ezt is a hídról, miközben utána sem nézek, végig a fiú arcát pásztázom. - Ezt te is megtudod csinálni nem? Nem olyan nehéz ám - mosolyodok el színpadias aranyossággal, aztán ismét hozzászólok. - De Ben, ne szórakozz velem, nekem mennem kell órára - jut eszembe az eredeti célom, és bár eléggé nehezen, de sikerül elmozdítanom a lábamat, hogy lépjek egyet közvetlen Ben mellé, és onnan egyenes út vezet a hídon tovább az órám felé.


to: Benemnek *.* szavak: 817 viselet: ezt itt ni hozzáfűznivaló: wáá, nincs vége a játéknak, csak gondoltam megpróbálok megszökni.Razz


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Híd a szakadék felett   Csüt. Okt. 11, 2012 9:33 am



to sarah


nocsak, nocsak ki van itt…

Minden pillanatban mikor a közelében vagyok egyszerűen nem férek a bőrömbe. Legszívesebben átölelnem és magamhoz szorítanám, de nem tehetem. Pedig érezni akarom mámorító illatát minden másodpercben, és karjaim közé zárnám, hogy megvédjem és szerethessem. Nagy fájdalom számomra, hogy nem lehetek mindig vele, akárhogy is bánik velem. Nem érdekel miért akad ki rám, nem érdekel miért ordibál le, csak az számít, hogy láthassam és hallhassam a hangját. Ha most bárki hallaná a gondolataimat biztosan ledöbbenne, mert Sarahval mondhatni hadban állunk. vannak jobb pillanatok, mikor nem piszkáljuk egymást, de ez mondhatni ritka dolog mint a fehér holló. De valószínűleg sosem lesz közöttünk még csak barátság sem, sőt ha bevallom az érzéseimet, akkor soha többet nem láthatom. Az lenne a legnagyobb kínzás számomra. Abba lehet bele is halnék egy idő után, vagy rögtön. Viszont egyszer valószínűleg el kell mondanom neki, hogy mit érzek. Ha nem is önként fogom ezt megtenni, akkor egyszer csak véletlenül ki fogom kotyogni. biztos, hogy megkönnyebbülnék, de a reakciót már inkább nem várnám meg. Nem hinném, hogy pont ő lenne az aki örülne annak, hogy belezúgtam.
Éppen elmerülnék a gondolataimban mikor Sarah megszólal. Észre sem veszem, hogy a cigarettás doboz nincs a kezemben már. Az is a sötétség homályába vész ahogy nem rég a csikk. Szavai nagyon lassan jutnak el az agyamig, de mikor elmosolyodik, én akaratlanul is rámosolygok barátságosan sőt egy kicsi szeretet is keveredik a mosolyomba. tisztára megőrülök már! Meg sem bírok szólani, csak elveszek í gyönyörű szempárban. Tisztára oylan most ez az egész mintha valami varázslat hatása alatt lennék. Olyan mintha csak őt látnám és senki mást. A többi ember szint olyan mint a levegő, vagyis inkább annak a része. Egyszóval olyan mintha csak Sarah lenne. De ez csak akkor van ha Ő van a közelemben. Máskor csak max én vagyok olyan mint aki nem létezik.
A gondolataimban teljesen elmerülök és közben lassan közeledek Sarah felé, de még mielőtt bármit is tehetnék, vagy komolyan a közelébe érhetnék, elindul az órájára. Ez teljes egészében visszaránt a valóságba. utána megyek, és alig pár lépés után elkapom a kezénél, hogy megállítsam. Nem akarom, hogy elmenjen!
- Várj! Kérlek… - kérlelem, de a kezét makacsul fogom és nem akarom elereszteni. Nehéz szavak lesznek a következők amit ki fogok mondani, és nem azért mert Sarahnak mondom. ezt bárkinek nehéz lenne elmondani. Ez nem olyan dolog lesz mintha az időjárásról beszélnénk.
- Nem olyan könnyű leszokni. Próbáltam már, de segítség… vagyis támogatás nélkül az egész mit sem ér. Kell valaki mellém aki segít és biztat, mert hiába nagy az akaratom, kell egy segítő. Ezért kérlek meg most, hogy segíts nekem… - ezt a pár mondatot is csak nyökögöm,. remélem, hogy legalább segít ha nem is marad itt. Elengedem a kezét végül,, mert nem szeretném erőszakkal itt tartani, ha menekülni akar tőlem hát tegye. Én elmondtam ami a szívem nyomja, vagyis egy részét csak, de ez most nem a lényeg… szóval a lényeg az mehet ha akar nem szeretném a világért se feltartani.
- Tudod mit?! Inkább menj az órára úgy sem szeretnél többet késni. Meg különben is biztosan nem akarsz segíteni hiszen minek is tennéd? És nem is szeretném ha akár egyetlen percet is rám vesztegetnél… - a földre szegezem a tekintetem, és egy 180 fokos fordulat után elkezdek lassan sétálni. talán gyáva vagyok még csak segítséget is kérni Sarahtól. úgy tűnik én Benjamin Stonebury kénytelen vagyok menekülőre fogni…

Csak, hogy tudd miben festek olyan jól: ebben ám ~"~ Szószám: 552 >.< ~"~ Comment: hát sajnálom de ez most nagyon ramaty lett :S de ígérem hogy visszatérek a nagyobb szószámba ^^ ja és amúgy én se menekülök csak valahogy így jöttek ki a dolgok XD és az írásban ez a szám segített: http://www.youtube.com/watch?v=xiLcw4juIMk



Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Híd a szakadék felett   Pént. Okt. 19, 2012 10:58 pm

Sarah ϟ Ben

I don't blame you for being you, but you can't blame me for hating it



Megérzem a csuklómon erős szorítását, és magamban meg is szólal a vészharang. Ó-ó, most valami történni fog, ami miatt fenekestül felfordulnak mindennapjaim. És akkor az még semmi, hogy amúgy is késnék óráról. Ben miatt valószínűleg az összeset lekésném, de soha nem gondoltam volna, hogy egyszer valóban szükség lesz erre. Alig ismerem fel a hangját, hiszen most először mondja, hogy kérlek, és nem hallatszik a hangjából se gúny, se semmi olyasmi, amitől tartanom kéne. Remélem nem érzi a pulzusomat, mert az rohamosan gyorsul.
Csak tágra nyílt szemekkel bámulok, amikor felfogom szavainak értelmét. Soha, még csak gondolni sem mertem arra, hogy ő majd tőlem kér segítséget. Mármint ott van milliónyi idióta haverja, és még annál is több lány, aki megtenné ezt neki. Sejtelmem sincsen, hogy miért épp én kapom azt a megtiszteltetést, hogy segíthetek neki leszokni a cigarettától. Igaz, eddig is én voltam az, aki az előbbi pillanatokban megszabadítottam tőle, de kétlem, hogy lennék én olyan nagy befolyással bárkire is - főleg Benre -, hogy miattam leszokjon a cigarettáról. Mármint, nem egy nikotin vagyok, vagy mifene... Csak egy lány, aki számára nem jelent semmit, maximum egy embert, akit kedvében rugdoshat. Mármint nem, soha sem bántott, nem is hiszem, hogy lányt bántana. De ettől függetlenül okozott nekem pár nem kívánt pillanatot, amit valószínűleg én is neki. Igaz, még Bri is okozott nekem ilyeneket, főleg, amikor a bátyámmal megy tea délutánozni, és nem velem van. Önző egy nőszemély vagyok, ezért kellett volna már rég lecsapnom Iasonra, vagy lecsapnom magát Iasont, mint valami legyet, hogy soha többé ne élősködjön az én barátnőmön.
Szóval csak égbe szökött szemöldökkel, és tágra nyílt szemekkel nézek rá, nem is jutok szóhoz. Aztán meghallom a mondatait, és hirtelen szörnyű embernek érzem magamat. Az oké, hogy nem vagyok egy kedves ember, de mégis csak... Mondhatnék azért valamit.
- Hát, az igaz, hogy nem szeretnék többet késni, de... Már úgyis mindegy - ennyit tudok csak mondani pontosan addig, amíg el nem engedi a karomat és el nem indul a másik irányba. Remek. Akkor most vagy menjek utána, vagy pedig mentsem a bőrömet, és húzzak el órára. Utálom, amikor választás elé állítanak. Ha két cipő tetszik, akkor mindkettőt meg akarom venni, nem akarok választani. Kiskoromban meg a barbikkal volt ez. De most? Most nem választhatom mindkettőt, mert az igen nehéz lenne. Hacsak nem ketté tudnék válni, de ez sem lehetséges, hiába élünk varázsvilágban.
- Stonebury! - szólok utána megadóan, s nagyot sóhajtok. - Segítek... ha gondolod - teszem hozzá, és vállat vonok. Nem igazán tudom, mit kéne mondanom.

to: Benemnek *.* szavak: kevés, bocsi :$$ viselet: ezt itt ni hozzáfűznivaló: bocsi, hogy csak most. húzód hetem volt, meg nem jött za ihlet sem xD :$$ <333


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Híd a szakadék felett   



Vissza az elejére Go down
 

Híd a szakadék felett

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» A Hoshigakurét körülvevő szakadék
» Dohányföldek
» Az üreg felett
» Fényképek a kandalló felett ~ Artemis

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
FEEL THE DIFFERENCE :: Befejezett, lezárt játékok-