I can be a gentleman, anything you want..

Megforgattam a szemeimet, és visszapillantottam a bájitaltan tankönyvembe. Ez éppen a harmadéves könyvem, amit most csak úgy újra olvasok. A bájitaltan felettébb fontos, hogyha gyógyító szeretnék lenni, nekem pedig minden vágyam, hogy saját rendelőm legyen. Mélyet sóhajtottam, és csukott szemmel próbáltam felidézni a Csuklasztó-szirup elkészítésének a folyamatait.
– A forrásban lévő vízbe, beledobunk négy cickafarok levelet, és belenyomjuk négy bab levét. Tízszer keverjük balra, aztán négyszer jobbra. Egy levél kalánfű, és addig keverjük amíg citromsárga színben nem pompázik, majd félre húzzuk, és fél órát állni hagyjuk. – Daráltam le gyorsan suttogva és minden egyes szóhoz bólintottam, aztán kinyitottam a szemem és rámeredten Pansyra, mintha szellemet látnék.. Még mindig itt állt előttem, pedig azt hittem, hogy eltűnik, hogy csak ide képzelem, és vele ijesztgetem magamat. Na jó nem, vele nem szoktam ijesztgetni magamat, tőle azért nem félek, de mondjuk ha Rémszem Mordon állna itt előttem, biztos vagyok benne, hogy olyan gyorsan iszkolnék az igazgató irodába, hogy más hoppanálva nem érne oda olyan gyorsan.. Az igazság az, hogy már vagy 5 perce nem figyelek rá, mert a bájitalokra próbálok koncentrálni, de miatta természetesen nem tudok figyelni. 5 perce megtalált, pedig úgy gondoltam, hogy itt senki nem fog keresni. Nem is pontosan értem, hogy mit is csinál itt, mert Draco ma csak akkor tette be a lábát, mikor felsietett a táskájáért, az pedig jó rég volt. Természetesen nem figyeltem Pansyra, csacsogjon csak, bár felettébb idegesnek tűnt, azt gondoltam, hogy megint Dracoról álmodozik, mint ahogy szokott általában. Ha beszélünk a fele biztos Dracoról szól, komolyan ezért ilyenkor mindig elkalandozik a figyelmem, mint ahogy most is. Még egyet sóhajtottam, és az épp belépő Robynra néztem, aki felhúzott szemöldökkel nézett a kettősünkre. Furcsa lehet az biztos. Én halálra unt, meggyötört, kómás fejjel bámulok magam elé, a kezemben a harmadéves bájitaltan tankönyvvel, míg Pansy fölöttem áll, és vadul magyaráz. Azt hiszem, hogy magyaráz.. Egyik fülemen be a másikon meg ki.
Robynra kacsintottam, ő pedig az ajkába harapott, és elindult a lányháló felé.
-Megtennéd, hogy egy pillanatra befogod?- Szűrtem a fogaim között, és gyilkos pillantással méregettem az előttem álló lányt.
-Tanulnék, mert veled ellentétben nekem vannak céljaim is az életben!- Vetettem oda mérgesen, a kezemmel meg a hajamba túrtam. Már meg sem próbáltam a tanulásra figyelni, inkább mérgesen csaptam össze a könyvem, és dobtam a kis asztalkára.
Nagyokat fújtatva löktem föl magamat álló helyzetbe, és Pansyt idegesen kikerültem – vagyis próbáltam kikerülni- de olyan mérges voltam, hogy a vállammal neki mentem, de meg sem fordultam, hogy bocsánatot kérjek, csak kivágtam a klubhelység ajtaját, és kiléptem. Magányra vágyok, csak magányra. Miért utál ennyire Merlin? Pedig én halálfaló sem voltam!
Tényleg az én fejemben, még sosem fordult meg, hogy beálljak a maszkos bandába, talán azért mert az én családom sosem szolgálta Voldemort Nagyurat. Ha tehettük meghúzódtunk a háttérben, de ha a szükség úgy hozta, a világos oldalon harcoltunk. Tudom-tudom én gyógyítónak készülök, semlegesnek kéne lennem, mert ugyan úgy el kell látnom a gonosz embereket, mint ahogy a jókat is, és nem - erre még gondolnom sem szabad!- mérgezhetem meg őket, csak mert embert öltek. Ha a Mágiaügyi Minisztériumban úgy döntöttek, hogy felmentik a vádak alól, akkor ezt tiszteletben kell tartani, még ha a Wizemgamot tagjai, nem döntenek mindig megfelelően!

I can be a gentleman, anything you want..

Szóval a cickafark ami felettébb fontos, bármilyen gyógy bájitalhoz egy közönséges kis mezei virág. Általában fehér a virága, de megtalálhatjuk rózsaszínben is.. Soroltam tovább magamban a lábjegyzetet, majd mikor nem jutott több minden az eszembe belepillantottam a könyvbe, és végigfutattam a szememet a sorokon. Mindenhonnan kis jegyzetek futottak, felkiáltó jelek, és bekarikázott számok lepték be az oldalt. A bájital recepten végigfutva elégedetten bólintottam, és egy kis vonalazott pergamen közepére beírtam a bájital nevét. Ezen a pergamenen gyűjtöm az összes megtanult bájitalt össze-vissza, hogy majd, mikor teljesen a végére érek így is ki tudjam kérdezni magamat.
Aztán a szemem végigfutott a lábjegyzeten, és csak egy határozott biccentéssel nyugtáztam, hogy igen tényleg tudok mindent. Nagyot sóhajtva lapoztam a következő oldalra.
~Kiegészítő olvasmány: A cickafark.
Ez az még több tanulni való! A szemem az első soron nyugtattam, de nem olvastam. Próbáltam, de nem ment, mert éreztem, hogy Pansy valami olyat mondott amire helyeselnem kellett volna, vagy legalább rávágni egy aha-t, esetleg egy jót vagy csak egy pillanatra elég érdeklődően a szemébe kellett volna néznem, hogy érezze törődöm én vele! De nem, én azt sem tudom hogy épp miről hadovál, vagyis tudom, persze, hogy tudom: Draco Malfoy. Pansy-t csak ez foglalkoztatja, komolyan ha egyszer megjelenik D.M fanclub, mindenki tudni fogja, hogy ki volt az alapítója, és egyben a legnagyobb fanja a klubnak.
Egy-két szó végre eljutott a tudatomig ”már nem tudom mit akar..” De jó! Én se, sőt azt sem tudom, hogy én mit akarok! Fogalmam sincs, hogy mi lesz velem idén, hogy mi fog történni velem, vagy akárki mással. Olyan sok minden változott, és én nem kifejezetten találom a helyemet..
Kezdett nagyon elegem lenni, sőt már az idegeim kezdtek szét pattani, és nem is kellett sok idő, már idegesen rángatni kezdtem a lábamat, aztán nem bírtam tovább felpattantam, és a lányt félrelökve kisiettem a klubhelységből. Még egy troll is kedvesebb lett volna ebben a percben, mint én, sőt ő csak lomhán dünnyögne, és egy kicsit csapkodna is, de biztos több tisztelet szorulna belé, mint ebben a percben belém. Idegesen rontottam ki, türelmetlenül be akartam csapni a bejárati portrét, de nem tudtam, mert Pansy már mögöttem volt.
- Miért mi lesz Parkinson? – Kiáltottam vissza, hátra sem fordulva, csak elkanyarodtam jobbra, mert nem akartam felmenni a nagyteremhez, ebben az idegállapotban fogalmam sincs, hogy mire lennék képes.
Nem si értem magamat, miért vesztegetem rá az időmet, ahelyett, hogy minden nap más lányt rángatnék be az ágyamba ahogy régen. Ehelyett én egy szerelmes lány csevegéseit hallgatom a nap egyik felében, a másikban pedig Dracot próbálom elkapni, hogy átadjam anyám süteményeit – mert hát persze a saját anyám kinek sütne sütit ha nem Draco Malfoynak? – és tudjak vele beszélni. Mostanában szinte mindig elkerüljük egymást, vagyis inkább mondjuk azt, hogy soha nem ér rá ha beszélni akarok vele, talán Pansyn keresztül kéne megközelítenem. Igen! Ez nem is rossz ötlet, sőőt! Majd megpróbálom ezt a taktikát, ha sikerül kellőképpen lenyugodnom.
Már éppen újra jobbra vettem volna az irányt amikor hátulról visszarántottak a pólómnál fogva. Elölről az anyag a nyakamba mélyedt.
-Te idióta! – Nyögtem ki nem éppen barátságosan. Aztán azon ügyködtem, hogy ne fulladjak meg.
[color=chocolate] –Hogy mi bajom van? Hogy mi bajom van?? Az, hogy nem érdekel milyen szép szőke Draco haja, mert képzeld én is látom, sőt az sem érdekel, hogy a fekete zokni jobb neki mint a sötét szürke.. Pansy én.. engem ez nem érdekel!! – [/chocolate] Kiáltottam, miközben ő is mondott valamit a tanulásról.
- Már mondtam a RAVASZ-ra tanulok, de te nem figyelsz rám, sőt azt is mondtam, hogy azért tanulok, mert sok bájitalt kell tudnom a vizsgához, és ideje elkezdenem, ha közben a kviddicsre is akarok koncentrálni!- Üvöltöttem, jó ez igazából hazugság, de én ezt mondtam neki. Magam sem tudom, miért is tanulok ennyit. Evvel palástolom a változást azt hiszem, a változást amivel nem tudok mit kezdeni. Idegesen megrángatott, én pedig meredten bámultam rá egy pillanatig, aztán a kezeimet a csuklója köré fontam, és nagyon kellett koncentrálnom, hogy ne legyek vele kifejezetten agresszív.
–Ne merészelj még egyszer megrángatni Pansy Parkison! – Suttogtam idegességtől remegő hangon, és egy határozott mozdulattal löktem rajta egy nagyot, aztán sebesen fordulva elsiettem jobb felé, aztán hirtelen balra fordultam, és áthaladtam egy szűk résen.

I can be a gentleman, anything you want..

Hát ez remek! Pompás és mesés! Mintha ez lenne minden vágyam! De nem nekem még kérnem sem kell, hogy utánam loholjon Parkinson. Jön ő magától, mint valami pulikutya. Nem! A pióca jobb szó rá! Tapad, és nem lehet levakarni. Kezdem érteni mit is érez Malfoy. Csoda, hogy a mosdóba nem kíséri el Pansy szerencsétlen srácot! Habár ki tudja? Lehet, hogy ott áll a piszoároknál, vagy épp a mosdó ajtajának támaszkodik, miközben Draco… Pfúj! Erre még gondolni sem akarok!
Egy pillanatra felemeltem a kezemet, és erősen megdörzsöltem a csukott szememet. Félek, hogy az előbbi kép az örökkévalóságig be fog ivódni a retinámba, és ha lehunyom a szememet, ezt a képet fogom látni magam előtt. Öklendeznem kell..
-Huhh, hát ettől nagyon megijedtem Parkinson! Nem akarom tudni..- Nevettem föl jó hangosan. Inkább hangzott erőltetett hahaha- tömkelegének, mint átlagos nevetésnek, de azt nézve, hogy jelen állapotban milyen idegállapotban vagyok, nem tudnék összehozni egy rendes nevetést. Csak ennyit tudtam összehozni, a másik lehetőség amúgy is egy ördögi kacaj, azt pedig bármikor, bárhol összetudom hozni, viszont az most nem épp alkalmas. Idegesen felsóhajtottam, és tovább nyomultam előre. Na nem mintha annyian lennének most itt. Hirtelen mindenki felszívódott, vagy nem is volt itt senki, vagy felszívódtak mielőtt valamelyikünk egy ártatlan bámészkodón töltené ki a dühét.
Hirtelen visszarántott, és a zöldes fal helyett már Pansy szemeit bámulhattam. Végül is nem csúnya a szeme…
- Ha ilyen lennék szerelmesen, akkor inkább maradok az érzelem mentes szexnél!- Vigyorodtam el erőltetetten.
-Idegesítő vagy Pansy! Ez van érted? És ne hidd, hogy nem tudom miről volt szó, mert kitalálom: Draco! De tudod mit? Adok egy tanácsot! Hagyd már őt levegőhöz jutni! Hagyd élni! A pasiknak ez nem jön be Parkinosn! Nem kell nekik pióca!- A végét már szinte üvöltöttem. Nem bírtam visszafogni magam, pedig az elején még csak kicsit voltam ideges, csak remegtem a dühtől de most csak úgy kirobbant belőlem. A falak még sokáig visszaverték a hangomat, egészen biztos vagyok benne, hogy ezt még a hetediken is tisztán lehetett hallani. Remek! Nem akartam, hogy más is részese legyen ennek a vitának, de tuti, hogy McGalagony amikor meglát vagy 10 pontot levon amiért nem bírjuk csendben elintézni a magánéletünk. De ez lehetetlen! Főleg ha olyasvalakivel akarsz vitázni akinek megakad ott a gondolatmenete, hogy Draco. Sőt az is biztos ha valaha az Abszol úton nyílik majd egy „Draco Malfoy fanclub” ő lesz majd az elnöke, és egyben egyetlen egy tagja, mert tuti, hogy mindenkit kicsinálna aki klubtag akar lenni…
-Mert nem érdekel amit mondani akarsz! Fogd már föl, hogy… téged nem érdekel ami én akarok mondani észrevetted már?? Elkezdem és közbevágsz, mert nem érdekel semmi azon kívül amit mondani akarsz!- Vágtam rá idegesen végül, mikor már kezdett nagyon elegem lenni ebből a témából, bár most kicsit halkabbra vettem a hangomat, de még így is hangosabb voltam az átlagosnál. Nem valahogy nem érdekel, hogy a fél kastély tudni fogja miről is beszéltünk, és az sem izgat, hogy kezd egyre kevesebb fáklya világítani erre felé. Na jó ez azért elég aggasztó ok, mert normális esetben méterenként világítanak, itt meg jó ha három méterenként van a fal mindkét oldalán fáklya.
Megborzongtam, és nem ez nem olyan borzongás volt ami jólesően futott végig az ember hátán, hanem az a kellemetlen borzongás ami csontvelőig hatol.
A csuklójára fontam a kezem és erős taszítással ellöktem magamtól, majd sarkon fordultam, és ahelyett, hogy vissza felé vettem volna az irányt, inkább előre fele siettem a kanyargós folyosókon. Megint végigfutott rajtam az a bizonyos kellemetlen borzongás, és belegondoltam, hogy másodikban itt csúszott végig a Baziliszkusz. Hosszú teste érintett minden egyes kődarabot a földön, de gondosan ügyelt arra, hogy a Mardekár házat elkerülje, és az hiszem ez ami akkor is megnyugtatott. Nem volt mitől félnem, de abban az évben minden este alig bírtam elaludni, mert attól rettegtem, hogy a kastély valamelyik pontjában épp megöl valakit. Mondjuk valószínűleg attól jobban félnék ah Rémszem Mordon ugrana elő innen, és lányokat megszégyenítő sikollyal iszkolnék egészen az Igazgató irodába, hogy megbújjak Piton professzor hosszú talárja mögött. Gyáva dolog, de Mordonnal még a világból is ki lehetne kergetni.
Pansy hirtelen elém érkezett, a kezét a mellkasomon támasztotta meg, és még egy perverz gondolat is megfogalmazódott a fejemben, de mielőtt átjárhatta volna a testem, a lány szavai kirángattak belőle.
A kérésére, mi szerint rántsak pálcát, eleget tettem. Ahogy kimondta, mér a kezemben volt és a nyakának nyomtam, miközben mélyet lélegeztem.
–Ne akard, hogy az idegességem levezessem rajtad Parkinson, mert az sajnálatos módon a kicsapatásommal járna, és a te Mungóba kerüléseddel. De nagyon vigyázz a szádra Parkinson! Tudd, hogy hol a helyed, mert ha nekem kell megtanítanom neked abban semmi köszönet nem lesz! – Köptem mérgesen a szavakat, és engedtem, hogy ellépkedjen mellőlem.
Idegesen elhaladtam mellette mikor megtorpant, most szándékosan meglökve a pálcát tartó kezemmel. Tettem vagy 10 lépést, mikor megtorpantam, ugyan is nem volt ismerős a hely. Négy felé lehetett menni, négy kisebb boltív vezet négy felé. Összeszűkítettem a szememet, és próbáltam visszaemlékezni, hogy merről is jöttünk, de nem ment.
Jobbra akartam indulni, de ekkor halk morgás ütötte meg a fülemet.
-Nagyon kedves tőled Pansy, hogy szexuálisan invitálsz, de ez a morgás nem volt s szexi se invitálás! – Kiáltottam hátra, holott tudtam valahol legbelül, hogy nem a lány morgott rám.

I can be a gentleman, anything you want..

-Jó nem is akarom tudni..csak legyen neked igazad!- Dünnyögtem oda a végét, azért nem olyan hangosan, bár szerintem így is meghallotta. Vagy nem.. Gyorsan megforgattam a szememet a hatás kedvéért, úgy sem nyugodna meg, hogyha nem lehetne igaza, de valószínű, hogy így sem lesz tökéletes az elvárásainak, de vagy veszekszünk tovább, vagy ráhagyom. Én inkább ezt a meglehetősen könnyebb, és fájdalom mentesebb utat választottam. Na nem mintha annyira félnék a fájdalomtól! Inkább attól félek, hogy fájdalmat okozok. Ha ideges vagyok, akkor nem nagyon tudom magam fékezni a párbajban. Általában ez a baj, hogy apával semelyikünk nem tudja türtőztetni magát, így olyan cifra átkok, rontások repkednek a levegőben, hogy mindenki csak meresztgeti a szemét a romok, és a biztos menedék mögül. Emlékszem egyszer annyira mérges voltam apára, hogy idegességemben a kúria elülső oldalán az összes ablakot kirobbantottam dühömben, aztán persze takaríthattam én.. Még jó, hogy vannak okos házimanóink akik segítettek. –ez alatt igazából azt kell érteni, hogy ők pakoltak én meg utasítgattam-
-Egészen biztos, hogy… lány vagy?- Húztam föl méregetően a szemöldököm, de nem futattam végig rajta a szememet, pedig már magától indulni akart az útra. Annyira megszoktam, hogy minden lányt végigmérek, hogy már azt kell megakadályoznom, hogy ne tegyem. A szememet erőszakosan az arcán tartottam, aztán gonoszan elvigyorodtam, és elfordultam. Tudom, ez nem volt épp szép, de belőlem előtört az erős, Mardekáros énem aki követelte, hogy gonoszkodjak egy kicsit a lánnyal.
-Segítséget? Ugyan, etess ezzel mást!- Szűkítettem össze a szemeimet. Segítség! Ugyan.. mégis mihez?? Egy kis segítség kéne talán a számisztikához, vagy a bájitaltanhoz? Persze… ha a füleim helyett szamárfülek lennének, és szavak helyett azt mondanám, hogy iá, akkor még el is hinném! Meg a fejemre rajzolnám szemceruzával, hogy egy nagy szamár vagyok.
-Ha ez nem igaz Parkinson, akkor ne üvöltve mond, hanem komolyan a szemembe nézve! Az, hogy így felhergel, azt bizonyítja, hogy igazam van.., Pasiból vagyok Merlin gyönyörű szerelmére és lányára! Hadd tudjam én jobban! - Kiáltottam én is vissza. Rettentően felidegesített a hülyeségeivel. Nem sűrűn veszekszem lányokkal, de neki sikerült természetesen kihozni a sodromból, pedig általában nyugodt vagyok. Persze vannak kivételes esetek, mint például ez az eset, meg amikor apám üvöltözik, de úgy nagy általában tök nyugodt vagyok. Nyugodtan dobom a csajokat, és nyugodtan tűröm a pofont, amikor kijelentem, hogy nem szakítunk hanem dobom. Aztán a pofon után csak elégedetten rávigyorgok, és ekkor általában kapok még egy pofont, de ennyi belefér! Napi két pofon! Mi az nekem? Persze, volt már rá példa, hogy édes hármasban nyomtuk a dolgot, akkor dupla annyit kaptam, és az nem volt igazán kellemes, főleg, hogy az egyik csaj terelő volt, és úgy rám sózott, hogy azt hittem a fél pofám leszakad. Ott jegeltettem az akkori barátnőmmel, ő meg olyan édes volt, hogy megvigasztalt.
Hirtelen, a kérésére persze pálcát rántottam, mire egy pillanatra komolyan eljátszottam a gondolattal, hogy kicsit megátkozom, de ezt gyorsan elvetettem, és mély levegőt véve, a pálcát még mindig a torkához szegezve, csak bámultam rá.
-Ó igen? Hatással lennél rám? Hát nem tudom.. próbáljuk ki Parkinson! Mondjuk nem hiszem, hogy ..- Nem fejeztem be a mondatot, csak lassan magam mellé engedtem a varázspálcámat, és mindentudó mosoly kíséretében rákacsintottam. Aztán Mélyen a szemébe néztem, és a szememet végigvezettem a testén, elidőzve a melleinél és a csípőjénél, majd visszafelé is megtettem ezt az utat a szememmel.
-A csípőd tartását nézve a lehetőség: még szűz vagy! B lehetőség: nem rég vesztetted el, és c lehetőség: rendellenesen tartod a csípőd!- Jelentettem ki vigyorogva, feltűnően a csípőjét bámulva.
-Na melyik?- Emeltem meg kissé a szemöldököm kíváncsian, és úgy, mint a ma születtet kisbagoly, kedves, ártatlan mosollyal néztem rá. Pillanatokig csak szépen mosolyogva, és ártatlan szemekkel pislogtam rá, aztán elröhögtem magamat, és az életemet kocáztatva hátat fordítottam neki. Hosszú léptekkel haladtam előre, aztán megtorpantam ott ahol az út négy felé ágazott. Apró morgás ütötte meg a fülemet, én pedig élcelődve Pansyt hibáztattam, de azért a biztonság kedvéért, a pálcámat a magasba tartottam.
-Azt hogy tennéd??- Húzogattam meg a szemöldökömet perverzen.
-Gyengéd félős lennél, vagy vad?- Érdeklődtem. A szex és a szerelmi élet számomra sosem tartozott a tabu témák közé, nem nagyon lehet ilyen dolgokkal zavarba hozni, csak egy-két ember képes rá.
-Mi az a Ja.. izé?- Bámultam rá Pansyra. Ő ilyeneket honnan tud? Na jó látszik, hogy nem figyeltem legendás lények gondozásán..
A kérdésére nem válaszoltam, csak a legszélső sötét alagút felé vettem az irányt.
-Maradj itt!- Inkább parancs volt, mint kérés, de választ sem várva elindultam be a sötét „lyukba” Pár lépést tettem, de a fáklyák nem villantak föl. Remek! Itt nincsenek fáklyák. Még egy lépést előre téve már emeltem a pálcámat, hogy egy lumost elsuttogva lássak, de förtelmes bűz csapta meg az orromat. Inkább nem gyújtok fényt, nem akarom tudni honnan jön ez a rettenetesen orrfacsaró szag. Sietős léptekkel újra Pansy mellett teremtem, és öklendezve próbáltam nem hányni. Mikor sikerült normálisan lélegeznem, és nem hánytam, felegyenesedtem, és a második alagút felé léptem.
-Lumos!- Máris apró fényforrás jelent meg a pálcámon.
-Ott nem voltak fáklyák, itt sem lesznek!- Jelentettem ki magabiztosan, és a boltív alatt megálltam visszanézve rá, és mélyet sóhajtottam.
-Erre megyünk, mert ott büdös van!- Böktem a fejemmel az előző folyosó felé.
-Gyere!- Nyújtottam felé a kezem barátságosan, hogy fogja meg. Az már csak rajta áll, hogy meg-e fogja.

I can be a gentleman, anything you want..

-Troll? Az önbecsülésed a homokban?- Húztam magasra a szemöldököm. -Tény? Hát oké, bízom benne, hogy tényleg lány vagy..- Nevettem el magamat. Na igen, nincsen rá bizonyítékom.. még. De csak még. Na jó lehet, hogy sosem lesz rá bizonyíték. Valamiért Pansy az egyetlen lány akit csak kerülgetek, néha csipkelődök, de sosem tettem olyan magabiztos dolgot, amivel egyértelműen kijelenteném, hogy már pedig ő kell nekem. Magam sem tudom megmagyarázni, hogy miért nem, mert egyáltalán nem az-az oka, hogy nem lenne szép, vagy csábító, vagy valami ilyesmi, mert végül is Pansy szép. Mondjuk nekem mindig is a szőkék voltak a gyengéim, de a sötéthajúak mindig többet tudtak nyújtani. Valamiért a szőke hajúak, sokkal másabbak voltak mindig is, és a vörös! Ó Merlin, imádok férfi lenni, köszönöm édesanyám, hogy megszültél engem. A sok hülye férfi ki sem használja ezt a Merlin adta lehetőséget, csak éli az életét, miközben a szexel nem is törődnek. A bolondok! Ez az élet, a házasságig ki kell élni, nem pedig akkor kell félre dugni. Utálom a házasságtöréseket, mert ha Merlin előtt összekötöd az életed valakivel, akkor azt ne szakítsd szét, mert ez áldás, nem átok. A házasságban a megcsalás megbocsáthatatlan bűn, bár anyám meg tudta bocsátani. Én nem tettem volna, de nem az én dolgom, bár én még valamennyire haragszom apára. 10 éve történt, hogy Vriginia a családunkba került, mint Mark felesége. Virginia gyönyörű, vörös hajú, fiatal, alig 19 éves lány volt akkor, de a családja mindenképpen szerette volna, ha megházasodik, így mivel Mark feleséget keresett, a szerződést megkötötték, és össze is házasodtak. Malazárra, én mennyire szerettem Virginiat! A gyönyörű kék szemei, és a lágy csigákban omló haja, mindenkit megbabonázott. Apámat is, és mikor a friss házasok visszajöttek a Bahamákról, akkor lefeküdt Virginiával. Anya rájuk nyitott, de sosem haragudott meg egyikükre sem. Ezt én sosem értettem. Az eset után Virginia teherbe esett apámtól, és anyám támogatta. Szerette volna, ha a lány megszüli a gyereket, de Virgi félt, és elvetette a gyereket. 10 éve próbálkozik Mark és ő, hogy szülessen egy nyamvadt utódjuk, de Virginia meddő lett. Mivel orvos szeretnék lenni, a nyáron apám bejutatott a Mungóba kis megfigyelésre, és pont ott voltam mikor megjelent egyedül, hogy újabb segítséget kapjon. A sok hazug! Senki nem mondta meg neki a dolgot, hogy soha többé nem lehet gyereke. Én megtettem. Elkaptam amikor kifelé igyekezett, és elmondtam neki, hogy készüljön fel a válásra. Na persze, nem mintha Markot ez érdekelné, de nagyi.. nem fogja hagyni…
Pansy hangja kirángatott a gondolataimból.
-Miért ne bámuljalak? Amúgy meg a csípődön látszik!- Döntöttem kicsit félre a fejem. -A nyáron tanultam a Mungóban..- Hát persze, egy kis támogatással mindent meg lehet oldani.-Nem mondtam, hogy nem tudnál fölszedni, csak azt, hogy a tartásodon látszik!- Vontam vállat, és már szinte teljesen sikerült lenyugodnom. Eddig tartott, de azt hiszem minden feszültségemet rajta vezettem le. Hát igen, azt hiszem erre mondják, hogy rosszkor volt rossz helyen.
-Jó szerintem, te nem tudsz szende szűz lenni!- Húztam el a számat.
-Gyengébb pillanataimban? Szóval ilyen okos ez a lény, mert akkor félni kell tőle, ha annyit tud, mint én!- Húztam el a számat, és már nem is fordítottam több időt a lénynek. Nem támadott meg? Szuper, de az nem nyugtat, hogy ez a valami be tudott ide jönni, mondjuk lehet, hogy az a behemót Hagrid hozta be a kastélyba. Amennyi esze van annak, biztos meg is teszi. Keringnek mesék, meg történetek, hogy egyszer egy pókot nevelgetett a falak között. Oké, tudom mindenkinek a kicsi rettenet jut eszébe, ami a falakon van, de állítólag ez a Tarantula sokkal nagyobb volt egy átlagos mágusnál. Persze nem tudom mennyire igaz ez a mese, de biztos van valóság alapja..
Beléptem az egyik folyosóba, majd nem sokkal utána ki is jöttem onnan! Csoda, hogy nem hánytam!
-Ne röhögj már, majdnem hánytam!- Álltam föl. Még a víz is levert.
A másik alagútba belépve, próbáltam arra gondolni, hogy itt nincsenek baziliszkuszok, hogy nem itt osont ki lemészárolni a csirkéket.. Lassan a fény felé mentünk, de nem meghalni készültünk, mert szerencsére nem találkoztunk avval a nagy döggel. Honnan tudhatnánk, hogy nem rakott petét, vagy tojást? Még régebben olvastam róla, hogyan születik egy ilyen szörny. Itt minden meg van hozzá, és még a hülye könyvtárban is megtalálni. Majd egyszer jön egy barom azt ilyet fog nevelgetni..
Kiérve megcsapott a hideg levegő, mire egy pillanatra libabőrös lett a kezem, de aztán lassan sikerült megszoknom a levegőt, és körbe néztem.
-Másszunk itt le! Csak nem látom azt a rohadt holdat, és nem emlékszem, hogy ma vagy holnap van-e telihold!- Dobbantottam idegesen a lábammal, és próbáltam a holdat keresni, csakhogy eltakarta ez a hülye perem, meg a kastély ami fölöttünk magasodott. Már csak azt nem tudom, hogyan jutunk vissza, és nem nem nyugtat meg a tudat, hogy ebbe a hülye kastélyba így is be lehet jutni, mert itt nincs semmi ami meggátolna egy hülye vadállatot. Persze volt már, hogy teliholdkor császkáltam kint, és a hülye vérfarkas vonyított. Egyszer láttam vérfarkast, amikor Greyback nálunk szállt meg teliholdnál. Persze kizártuk, és nem tudott bejönni, de 14 voltam és az ablakból néztem.. Nem volt valami jó látvány.
-Megyek elől!- Sóhajtottam, és leléptem a szikláról egy másikra. Két lehetőség: visszamegyünk eltévedni, vagy megyünk erre reménykedve, hogy nincs telihold, vagy ha az van akkor a farkas nem érzi meg az illatunk..

I can be a gentleman, anything you want..

-Kiveri a biztosítékot hogyha egy picikét szekállak?- Néztem rá gúnyosan, mert ez nem jellemző rá, vagy de? Igazából magam sem tudom eldönteni, mert mindenkinek két oldala van, és nem vagyok biztos benne, hogy Pansynak mindkét oldalát ismerem. Én is két oldalról mutatkozom. Mert van a szex mániás, eldobom-a-csajokat-és-hű-de-jó-fej-vagyok oldalam, és van az amikor normálisan viselkedem, megnyílok, és nem bánok úgy másokkal, mint egy eldobható csokipapírral.
-Hát ha kéred akkor megnézem!- Vettettem rá egy pajkos mosolyt, és a szememet lassan végigvezettem a nyaka vonalán, a vállán, és végül megállapodtam a melleinél. Körülbelül úgy nézhettem, mint aki épp most látott egy nagy adag fagylaltot tejszínhabbal, színes cukorkával, csokoládéforgáccsal, cseresznyével és rolettivel, és éppen most készülök a kanalat a kezembe venni és megkóstolni azt a fagylaltot. Nagyot nyeltem, végül pedig fölpillantottam rá. Pillanatokig néztem a szemét, de aztán gyorsan elkaptam a tekintetemet, és másfelé tekintettem. A földet, meg a falat kezdtem el bámulni, és úgy tettem mintha valamin nagyon gondolkoznék, pedig nem gondoltam kifejezetten semmi fontosra, csak próbáltam nem arra gondolni, hogy itt van ő meg itt vagyok én, csak ketten vagyunk egy sötét helyen, és épp arról beszélgetünk, hogy ő lány, és mik a nyilvánvaló okok erre. Alapból túl nagy a fantáziám, ezáltal, nagyon közel voltam ahhoz, hogy magamba levetkőztessem, esetleg az agyam és a gondolataim valami sokkal „rosszabb” felé irányítson.
-Ugye tudod, hogy a „mert azt mondtam” eléggé fensőbbséges? Mármint ezt a legtöbb pasi nem viseli el.. Draco, hogy bírja? - Húztam föl a szemöldököm. Ez az egyetlen amit apától tanultam, és eléggé fontosnak is tartok. Olyan nincs, hogy a nő diktáljon. Persze vannak olyan helyzetek, de akkor sem parancsolgathat.. Egyszer jártam egy lánnyal, aki szép volt.. nagyon is! De a személyisége elviselhetetlen volt. Állandóan affektált, és meg akarta mondani, hogy mit kell tennem. Odaült mellém, és elmondta mit egyek, mit vegyek föl, de a pohár igazán akkor telt be, amikor rám szólt, hogy ne egyek sokat. Mi az, hogy ne egyek sokat? Fogta és elvette előlem a tányért, én pedig csak bámultam rá, mint bamba birka a varázslóra. Annyira meglepett amit csinált, hogy először lereagálni sem tudtam a tettét, de utána minden bomba robbant, és veszekedni, meg üvöltözni kezdtem vele a nagyterem kellős közepén. Teljesen megbántottam, de megérdemelte. Azóta rám sem mer nézni, és én se nézek felé. Mindkettőnkben maradandó élmény volt, és valahogy nem vágyunk már egymás társaságára, pedig régen odavoltunk a másikért, most pedig semmi. Én pedig azt hiszem ezért is nem keresem a tartós kapcsolatokat, mert félek, hogy megint ez lesz, hogy irányítani akarnak. Én Zambini vagyok, Merlin gyönyörű lányára, engem senki se irányítson!
-Nem mondta, de nem beszélünk meg minden nő ügyet! Biztos nem volt olyan..- Inkább nem fejeztem be a mondatot, nem igazán szerettem volna őt ezzel megbántani, ne érdemelte meg. Ugyan mindig halálra idegesít, és az idegeimmel játszik állandóan, sőt néha untat, vagy fusztrál, de jelen pillanatban majdnem ő az egyedüli aki valamilyen szinten törődik is velem. Igazából úgy akartam mondani, hogy Biztos nem volt olyan jó neki! De ez túl gonosz lenne. Nagy levegőt vettem és folytattam a mondatot. -…olyan kedve, hogy beszámoljon róla!- Ez sokkal megnyugtatóbb nem? Mármint a csajoknak az ugye? Nem igazán akarom, hogy most erről kérdezősködjön, mert akkor el kell mondanom az igazságot, és akkor biztos, hogy megbántom, és biztosan nem fog hozzám szólni..
-Hééé!- Kiáltottam föl, mikor a fejem kicsit előre bicsaklott, és hátranyúltam, hogy megigazítsam a hajamat, és elindultam kifelé. Vagyis azon a folyosón amit én választottam ki. Végül is tényleg ki vezetett, de valahogv ki a kastély mögé, közel a rengeteghez. Forgattam a fejemet, hogy megpillanthassam a holdat, de nem igazán sikerült. Ahhoz, hogy igazán láthassam nagyon közel kellett volna mennem a tiltott rengeteghez, hiszen a holdat most éppen a Roxfort teljesen eltakarja. És ki akar olyankor az erdőhöz menni, amikor nem tudja, hogy van-e telihold vagy sem? Azóta mióta Lupin tanított itt mindig számon tartom, hogy melyik éjszaka nem tanácsos kint kóvályognom józanul vagy részegen.
A vonyításra felkaptam a fejemet, és az erdő felé néztem. Nem még annyira nincsen közel, de ezek több száz kilométerről megérzik az ember szagot, és hát valamiért nekem egyáltalán nincs kedvem találkozni egy ilyen döggel. A jobb lehetőség az lenne, ha fognánk magunk és vissza mennénk, de akkor ott halnánk meg, hiszen vissza tuti nem találunk, és ha elindulunk más felé ide sem jutunk vissza.
-Ja hallom..- Dünnyögtem nem valami boldogon, és lefelé lépkedtem. Már éppen letettem volna a lábam a szilárd talajra, mikor Pansy hirtelen nekem csapódott és zuhanni kezdtünk. A kezemet reflexszerűen a fejem elé rántottam, a pálcámat pedig eldobtam, hogy véletlenül se essek rá és törjem ketté, és hogy ne szúrja ki a szememet..
Hatalmas nyögéssel értem földet, és lehunytam a szememet, mert egy pillanatra a levegő is kiszorult a tüdőmből, de mikor megéreztem a tüdőmbe a friss fű illatát, megnyugodtam.
-Jól vagyok!- Térdeltem fel mikor végre lekászolódott rólam. Már éppen azon voltam, hogy felálljak, mikor megéreztem, hogy újra nekem csapódik.
-Wááááh…- Egy nyögéssel újra a földön voltam, ő pedig megint rajtam. Mélyet sóhajtottam, vagyis próbáltam, ami nem volt valami könnyű, hiszen rajtam feküdt, de oldalra fordultam, így ő legördült rólam.
-Ha mindenképpen rám akarsz feküdni, akkor inkább szólj!- Álltam föl, és a pálcámért nyúltam, majd a kezemet nyújtottam, hogy felsegítsem.
-Szívesen fekszem alád vagy föléd..- Néztem rá egy perverz mosoly kíséretében, és az újabb vonyításra – ami már hangosabb volt mint az előző, tehát közelebb van a farkas- összerándultam, és türelmetlenül figyeltem a feltápászkodását. Nem szeretnék farkas vacsi lenni, nagyon nem!

I can be a gentleman, anything you want..

-Mindenkire hatással vagyok! Vagy rossz vagy jó hatással!- Mosolyodtam el gonoszan. Hát igen mindenkiből más hatást váltok ki, a legtöbbeket inkább megrontok, főleg ha azok nőneműek, de olyan nincs, hogy nem váltok ki semmit! Nincs olyan, hogy csak lazán elsétál mellettem, mintha észre sem venne, vagy keresztülnéz rajtam, esetleg elunja a beszélgetésünket! Ilyen nincs, és soha nem is lesz, én azért születtem, hogy érzéseket váltsak ki az emberekből. Nem vagyok szürke egérke aki a sarokban ül, és soha senki nem veszi észre.. Én az vagyok akit ha nem találnak megkérdezik, hogy hol van és keresni kezdik. Nem egy kínos élményem volt emiatt, amikor „munka” közben rám nyitottak, vagy amikor a csaj dolgozott rajtam és egyéb hasonló dolgok, de csak egyszer élünk!
-Mert Draconak nem mersz ilyet mondani! - Néztem rá gúnyosan. Tudom, hogyha akarna se merne neki ilyet mondani, de miért akarna? Neki Draco az élete, ami tök fura hiszen nem öregek, hogy egymásnak szenteljék az életüket..
-Nagyot tévedsz Parkinson, ha azt hiszed, hogy a kutyád vagyok és ugrálok neked! Gondold végig a dolgot, hogy miként bánsz a barátaiddal, mert egy sem marad majd a végén!- Néztem rá komolyan, és otthagytam. Mentem előre, jelen pillanatban az sem zavart volna ha eltéved, és otthagyom a semmi közepén, mert megint sikerült felidegesítenie.. Neki mindig megy, és legbelül tudom is, hogy miért, de én nem akarok róla tudomást venni. Nekem Pansy csak a barátom, és semmi több. Ő Dracoért van oda, én pedig igazából senkiért.. mi csak haverok vagyunk, semmi lover, csak haver! Nem is kéne felidegesíteni azzal, hogy így beszél velem, de velem nem beszélhet így! Nem vagyok a kutyája, igazából én senkije sem vagyok, csak egy ember a száz közül aki elviseli, és akit ő csak azért tart, hogy meghalgassa..
-Most komolyan mondjam azt, hogy azért nem mondta, mert nem volt jó neki? Ilyet nem szoktak mondani Pansy, és az megnyugtatóbb, hogy csak azért nem mondja, mert nem volt kedve!- Vágtam rá gyorsan.
-És ki mondta, hogy jó vagy? Az aki elvette a szüzességed vagy Draco? Ja bocs, Draco vette el a szüzességed! Innentől pedig nem számít mit mond, egy lánynak akinek az volt az első alkalom, ne mondjuk, hogy szar volt az ágyban, mert neki ez az első, nem tudja mit hogy kell! Pasi kódex első szabály!- Vigyorodtam el gonoszan. Persze az egész játék arra ment ki, hogy egy kicsit idegesítsem. Akarok valamit tőle, de én sem tudom, hogy mit, mert van egy olyan érzésem, hogy a szex nem lenne elég nekem. Tőle nem lenne elég egy vad éjszaka, aztán másnap úgy csinálunk, mintha nem is történt volna semmi, csak beszélgettünk volna…
Hirtelen a földön voltam, aztán megint, de végül én tápászkodtam föl előbb, és a kezemet nyújtottam.
-Igazából Draconak miért lenne köze hozzá?- Húztam föl a szemöldököm, de mikor meghallottam a mondat másik felét kissé rosszul érintett. Felhúztam a földről, aztán elrántottam a kezemet.
-De ha te sem akarod, akkor ez teljesen más dolog..- Tettem hozzá, és felnéztem a felhőkre. Tényleg gyülekeznek, és a szél is elkezdett fújni.. Az eső jó, mert elmossa a szagunkat, a szél nem, mert az elfújja a farkasig az illatunk. Idegesen körbenéztem.
-Jól van fussunk!- Egyeztem bele, mikor éreztem, hogy a szél erősen fújni kezdett. A kezéért nyúltam megfogtam, a pálcámat felvettem a földről, és futni kezdtem. Kviddicsezek, jó a kondícióm, de ő lány, nem tud olyan gyorsan futni, szóval az egész úgy nézett ki, hogy én elől futottam, őt pedig rángattam magam után, nem engedtem, hogy lassítson, hogy megálljon, közben pedig eleredt az eső. Vagy öt percig futottunk az én tempómba, ami azért elég gyors, a végére pedig már el is áztunk. Mikor sikerült megállnunk, hiszen a suli nagy tölgyfaajtajában voltunk, a térdemre támaszkodtam. Bentről még hallatszott kisebb zsivaj, a nagyobbak még a folyosókat rótták, csak ki nem lehetett volna jönni..
-Pansy..- Kezdtem, és közelebb léptem hozzá.
-Ezt muszáj megtennem!- Rántottam közel magamhoz, szorosan átöleltem a derekát, hogy ne tudjon mozogni.
-Azt mondtad, hogy te parancsolsz, én úgy ugrálok ahogy te fütyülsz!- Suttogtam a fülébe.
-Azt is mondtad, hogy nem akarod, hogy rajtad vagy alattad feküdjek, ami kicsit bántó, de hogy tudd, nem te vagy a főnök, és mert én nekem, ez kell, hogy megtegyem.. mindegy.. muszáj megtennem!- Nyeltem nagyot és a szájára nyomtam a számat. Igazából ez nem volt igazi csók, nem volt nyelves, csak egy egyszerű szájra puszi volt, olyan amit a kisgyerekek adnak, és nem is tartott sokáig, csak pár másodpercig, aztán elhúzódtam és sietős léptekkel indultam befelé.
-Pansy sajnálom! Nem tehetek róla!- Kiáltottam vissza neki, aztán csurom vizesen elindultam a prefektusi fürdő felé, gyorsan, nehogy utolérjen a lány..