HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
» Lin & Cole kalandjai a szárnyas vadkanban
Pént. Jún. 13, 2014 10:28 pm by Belinda Wictikers

» Kiruccanás az erdőbe - Cole & Lin
Hétf. Május 19, 2014 7:08 am by Belinda Wictikers

» Huuu, ugye megijedtél? ~Leah&Mason~
Szomb. Május 17, 2014 8:51 am by Leah Winter

» Hayley & Seth - Folyosók
Pént. Ápr. 25, 2014 12:58 am by Vendég

» Találj rám
Csüt. Ápr. 24, 2014 1:11 am by Hayley-Rose Mallory

» Nickole & Eric - Tiltott Rengeteg
Szer. Ápr. 23, 2014 9:15 am by Nickole Smith

» Audrey & Hestia - Három Seprű
Kedd Ápr. 22, 2014 5:20 am by Vendég

» Mason & Amy - Szellemszállás
Hétf. Ápr. 21, 2014 8:48 am by Vendég

» Cole & Hestia - Hálókörlet
Pént. Ápr. 04, 2014 9:48 am by Vendég

» Csillagvizsgáló
Csüt. Márc. 27, 2014 5:59 am by Vendég


Share | 



 

 Könyvtár

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 100
ϟ Reagok : -22
ϟ Felvétel időpontja : 2012. Apr. 28.
ϟ Kor : 24


TémanyitásTárgy: Könyvtár    Vas. Ápr. 29, 2012 8:21 am

***


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Könyvtár    Szomb. Május 12, 2012 6:30 am

●●● shattered bubblegum...

Elgondolkodva rágcsáltam a pennám végét. Semmi nem jut eszembe a második mugli nagy háborúról. Három nagy tekercs a házidoga hossza...igen, én is ledöbbentem. Nem tudom mi lelte a profot, hiszen általában megelégszik egy pár centis kis firkálmánnyal, erre meg odaveti nekünk, hogy hétfőre kéne írnunk egy mini regényt...
A jegyzeteimet felhasználva is csak egy tekercsnyi infó jött össze, így rövid töprengés után, összepakoltam a cókmókom, feltápászkodtam és kimásztam a klubhelyiségből. Fütyörészve, zsebredugott kézzel, ráérősen bandukoltam fel a negyedik emeletre. Az ablakok előtt elhaladva láttam, hogy odakint még mindig verőfényesen sütött a nap, diákok lézengtek a tó környékén, a parkban és mind igyekeztek az árnyékba húzódva élvezni azt a pici nyarat ami ma reggel meglepett mindenkit. Pár pillanatig még elnézegettem a tájat, és az embereket, majd egy újabb és viharosabb sóhajjal beletörődve elindultam a könyvtár felé.
Nem is reménykedtem abban, hogy bárkivel összefuthatok, így halál nyugodtan léptem be a hűvös és valóban kihalt terembe. Megcsapott a poros, régi könyv illat és ez, a ténnyel együtt, hogy magam vagyok, igencsak felvillanyozott.
Azonnal útnak indultam a polcsorok között, megfelelő művek, irományok után kutatva. Ujjam szórakozottan végighúztam a könyvek gerincék, lekaptam egy-egy kötetet a polcról, beleolvasgattam, megszaglásztam, és visszaraktam őket a helyükre. Egészen magamba feledkeztem, halkan dúdolgatni kezdtem valami mugli együttes ismert számát, és így keringtem körbe-körbe a sorok között, majdnem láthatatlanul ,hiszen az asztalokat messziről elkerültem.
A könyvtárosnő volt egyedüli társaságom, aki csak néha-néha bukkant fel, hogy leellenőrizze mit is csinálok itt. Az eredeti feladatomról teljesen elfeledkezve telepedtem le törökülésben a földre, a hátamat a falnak vetettem és belemerültem Bogár Bárd meséi kötetbe. Nagyon szerettem ezt a könyvet, régebben anyu olvasott fel belőle, aztán mikor már ismertem a betűket én meséltem Elisának. Kedvence a Szerencse színes szökőkútja volt, nem is aludt el ha nem hallotta legalább kétszer a nap folyamán.
Sóhajtva csaptam össze a könyvet, a borítón végigsimítva, indultam tovább megkeresni végre a házihoz szükséges iratokat. Vagy tizenkettő hasznosnak látszó könyvel a karjaimban támolyogtam ki a polcsorok mögül, hogy azonnal hátraarcot vágjak, és visszameneküljek.
Kiült az egyik asztalnál, nekem háttal? Na ki? Kitalálod? Destiny. A torkom kiszáradt, a szívem kapkodva verdesett, arcomból minden szín kifutott. Mit mondjak neki? Köszönjek oda, vagy csak egyszerűen párologjak el?
Óvatosan kilestem a polc mögül. Egy tekercs, vagy könyv fölé görnyedve ült, aranyszínű haját halványan megvilágította az ablakokon beszűrődő napsugár, és így csak még szebbé tette őt magát... oké, most el tűnök.
Nagy iramban indultam neki, hogy elmeneküljek, de a kikötött cipőfűzőmben megbotolva pofára estem, a kezemben lévő könyvek nagy robajjal zuhantak a földre. Na ezt lehetetlen nem észre venni és meghallani...beletörődve a sorsomba, kaptam fel a holmim és bújtam elő rejtekhelyemről.
Szégyenlős mosollyal léptem Des mellé.
- Szia... öhm zavarna ha csatlakoznék?- kérdeztem zavart vigyort felvillantva.


Vissza az elejére Go down
avatar Hugrabug
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 47
ϟ Reagok : 19
ϟ Felvétel időpontja : 2012. May. 11.
ϟ Kor : 23


TémanyitásTárgy: Re: Könyvtár    Szomb. Május 12, 2012 10:09 am

Ernest & Destiny



- Jössz velem? - pillantottam a szoba másik felébe fekvő Arielnek, aki csak megrázta a fejét, és tovább lapozott egyet a Szombati Boszorkányban. Nem szóltam semmit, csak kissé lemondóan megráztam a fejem, de végül is igaza van. Túl van a RBF-ein, neki a mostani év eleje egyenlő a lazítással. És nekem? RAVASZ lázban ég a fél évfolyam. A tanároktól kezdve a stréberekig, mindenki a könyveket bújja, én pedig igyekszek úgy tenni mint akinek nincs teljesen ki az idegrendszere. Tudtam, hogy kemény év lesz ez az utolsó, de hogy ennyire. Bár a tény, hogy ez az utolsó szeptember amit itt töltök kissé félek is. A fél életem a kastélyba töltöttem, vagy a pályán, és nem érzem magamat késznek a nagyvilághoz. Legszívesebben a fejemre húznám a takarót, és elbújnék minden elől de ugye van egy kis bökkenő. A holnapra leadandó egy méteres dolgozat amit nem bliccelhetek el, mert így is csúszok vele már egy hetet.
Felkapom a könyveim, majd intek egyek Arinak és becsapom magam mögött a halóterem ajtaját. A klubhelyiségben rendes élet van, az alsóévesek a hétvégét ünneplik, a kivételek pedig - mint jómagam - vagy egy sarokba bújták a könyveket vagy a kastély valamelyik csendesebb részén. Nem volt kedvem a zsivajhoz, így gyorsan átvágtam a tömegen kiléptem a folyosóra. Talán nyolc is múlt, viszont Bimbától kaptunk külön engedélyt hogyha kell takarodó után is mászkálhassunk a folyosón, persze csak is tanulás szempontjából. Naná. Csak is. Persze a házvezetőtanárunk nem is sejti hányan élnek vissza ezzel a lehetőséggel.
A könyvtárba érve unatkozva végighúzom az ujjam a könyvek gerincén majd felkapom az egyik vastag, és elég régi történelmi könyvet és kinézek magamnak egy asztal ami tökéletes egy három órás görnyedésre. Igazából utálom az ilyet, mert egy rész könyvmolynak tűnik, másrészt rabolja az időm. Pedig volna ennél sokkal jobb dolgom is, például most, hogy Garett végre végzett enyém a kviddics csapat tehát drasztikus változtatások lesznek bevezetve. Majd ha lesz időm rá.
- I'm out on the edge and I'm screaming my name like a fool at the top of my lungs - dúdolom magamban, lábammal pedig az ütemet verem. Rossz szokásommá vált, hogy mugli dalok ragadnak a fejemben és a legrosszabbkor jönnek elő. Mikor is volt az Amerika felfedezése? Vagy ki is volt az a tengerésznek nevezett őrült, aki varázserő nélkül átutazta a földet? - sometimes when I close my eyes I pretend I'm alright... - motyogom halkan, amikor hirtelen a gondolataimból egy hatalmas csattanást ébreszt fel. Meglepetten pislogok a mellettem elterülő Ernestre, akinek az arca színe lassan a reggelire megevett paradicsoméra emlékeztet. Érdeklődve figyeltem ahogy összeszedi magát, és zavartan elmosolyodik. Nem értem miért ilyen, de az ő dolga.
- Nyugodtan. - böktem a pennámmal a velem szemben lévő helyre, majd visszafordultam a tekercsemhez és lefirkantottam a mondat végét is. Még a negyede hiányzik. Hogy végzek én ezzel holnapra?!
- És, - sóhajtottam egyet, majd fáradtan megtámasztottam a fejem és kíváncsian pillantottam rá. - Mi ügyben erre? Csak nem a Binstől kapott dolgozat?


:: Dal amit hallgattam és amit Des dúdolt; Jason Walker - Echo




A hozzászólást DESTINY L. BLAKE összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Május 12, 2012 11:41 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Könyvtár    Szomb. Május 12, 2012 9:48 pm

●●● shattered bubblegum...

Néha magam is eltöprengek azon, hogy mi a fenéért keverem magam ilyen fura és kényelmetlen helyzetbe. Mert amúgy semmi nem gátolt volna meg abban, hogy a buktámat követően egy heveny "szia"-át a vállam felett eldobva eltűnjek a könyvtárból és hátra sem pillantva elrohanjak a klubhelyiségem irányába.
Kevésbé érezném magam furán, vagyis igen, akkor is kínoznám magam azzal, hogy idióta kérdéseket teszek fel magamnak, arról, hogy miért nem maradtam? Biztos hülyének hisz...esélyem sincs nála. Mekkora egy barom vagyok...Így legalább mindent az arcáról tudok leolvasni, és ez alapján tudok horrorisztikus teóriákat gyártani arról, hogy minek gondol Des. Született mazochista vagyok.
Igyekszem megerőltetni magam, és rákényszeríteni arcizmaimat és vérkeringésemet, hogy zavarom csak minimális mértékben üljön ki az arcomra, és lehetőleg ne vörösödjek el.
Persze ebből, a bennem zajló gyomor összeszorító, lepke bolondító, hátborzongatóan jó érzésről Desnek fogalma sincs. Mármint biztos érezte már ő is valamikor, csak azt nem tudja, hogy bennem ezt, éppen az ő jelenléte váltja ki. De addig vagyunk jóban, amíg fel sem tűnik neki...
Botladozva oda botorkáltam a vele szemben lévő helyhez, a könyveket lecsaptam az asztalra a táskámat a földre, én meg belezuhantam az székbe. Hosszú percekig csak tanácstalanul bámultam az irományhalmazt, majd gépies mozdulatokkal elővettem a félkész dolgozatom. Nem tudom hol kéne kezdenem, és az is egészen biztos, hogy most a lecke lesz a legkisebb gondom.
-Muglitörténelem.- vonogattam a vállam.- A második világháború talán.- néztem bele homlok ráncolva a jegyzetembe.
-És te?- hajoltam előre, hogy vessek egy futó pillantást a dolgozatára. Nem vagyok túl jó töriből, de Binns óráit hallgatva ez nem is csoda.
Pár percnyi fészkelődés után, és meredt, épkézláb gondolatok nélküli tankönyv lapozgatás után ismét ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy megtörjem a kínos csendet... nem is kellett kétségbeesetten téma után kutatnom, mert adva volt.
- Hallottam hogy te lettél a kapitány a kviddics csapatban.- jegyeztem meg.- Nem volt nagyon meglepő, de azért én nagyon örülök neki... mikor lesznek az edzések?- kérdeztem kíváncsian, közben pedig nagy erőkkel próbáltam a háttérbe szorítani a fülemben lüktető vér idegesítő hangját. Annál is inkább, mert éreztem hogy elvörösödök, konkrétan a semmin.
-Arra gondoltam, hogy én is jelenkezek idén a csapatba...- tettem hozzá elgondolkodva. Hiába vagyok nagy kviddics fan, és nagyon is buzgó játékos, azonban a házam kviddics csapatába eleddig még nem jelentkeztem. Egyrészt mert nem volt megüresedett hajtói poszt, másrészt meg rettegtem hátha elbénázom a meccset, és akkor miattam vesztünk, és akkor Des megutál, és akkor... Nem akarom tudni mi lesz akkor. De idén más lesz, ha minden igaz.


Vissza az elejére Go down
avatar Hugrabug
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 47
ϟ Reagok : 19
ϟ Felvétel időpontja : 2012. May. 11.
ϟ Kor : 23


TémanyitásTárgy: Re: Könyvtár    Vas. Május 13, 2012 12:44 am

Ernest & Destiny



Nem mondom, hogy sok barátom van. Igazi legalábbis nagyon kevés. Igyekszek mindenkivel legalább beszélőviszonyba lenni, de nem vagyok egy talpnyaló típus. Épp fordítva. Mint a Hubragbug hivatalos-nem hivatalos királynője vannak páran akik el szeretnék érni hogy a pártfogoltjaim lehessenek de ez kevés embernek adatik meg. Nem vagyok zsarnok, és ezt tisztázzuk - de a hét évem alatt felépített népszerűségem igen nagy dolog, és nem vagyok hajlandó megválni tőle. Na és persze, ha már lehet kiélvezem. Bár a házamat többször is az idióták gyülekezőhelyének titulálták, én nem szégyellem. Inkább kihozom belőle a legjobbat, és megmutatom a többi beképzelt majomnak, hogy vagyok olyan jók mint ők. Mellesleg hülyeségnek találom ezt az egész versengést, de a kisebbek szeretik, vagyis legalább élvezik. És ugye vannak egyesek akik mai napig nem nőtték ki ezt a hülye rivalizálást, de velük egyszerűen csak türelmesnek kell lenni. Hm. Szuper. Majdnem a fél évfolyammal kéne élnézőnek lennem, és megvárni míg rájönnek, hogy amit csinálunk egyszerűen hülyeség.
Ernestre pillantok, és fáradtan veszem el a következő könyvet a kupacról. Őszintén szólva vele is csak olyan tessék-lássék kapcsolatom van, hiszen az évek alatt nem alakítottunk igazi barátságot. Vagyis beszélgetünk, meg ha párba osztanak egy feladathoz elvagyunk de ennél többet nem. Ő megél a saját világába, és én is, bár kicsit sajnálom mert rendes gyereknek tűnik. Csak néha olyan fura csillogás van a pillantásába, hogy teljesen olyan érzésem van mintha még mindig negyedikes lennék, és nem vele hanem Chrissel tanulnák a vizsgákra... Gyorsan megázom a fejem. Nem szabad rá gondolnom. Megígértem magamnak, hogy nem fogok.
Halvány mosolyt vetek a fiúra, majd felmutatom a kezembe lévő könyvet; - Dettó. Csak nekem valami Koluntuszról vagy kiről kell írnom - fújtam ki a levegőt fáradtan, és visszafordultam, hogy utolsó bekezdést is lekörmöljem. Szerintem az év végére biztos használhatatlanná válik a kezem ha így fojtatom. Istenem mit ne adnék, ha még mindig a hatodik padját koptatnám. Mázlisták, túl vannak a RBF-n és még egy évig nem kell aggódniuk a hosszútávú jövőjük miatt.
Ahogy meghallom a hangját felpillantok, de kezem tovább jár a kissé olvashatatlan macskakaparásommal. Meglepődök, hogy már tud a kinevezésemről hiszen annyira nem volt kihirdetve. Bár akit érdekel a csapatunk sorsa mindig utána néz.
- Ha hiszed ha nem, még nem volt rá tíz percem se, hogy összeállítsam az edzéstervet. - magyarázom fáradtan, de összehozok egy aprócska mosolyt. Igazából tényleg kétségbe vagyok esve, mert jövőhéten már el kéne kezdenem megszervezni a válogató ha nem akarunk lemaradni.
- Milyen posztra? - kérdeztem kíváncsian és kissé félretoltam a könyvem, de a penna tovább járt a kezemben. Nos igen, már lassan vakon is megtanulok írni, de még tizenegy előtt szeretnék visszajutni a szobámba. Hacsak a puha lepedőre, és puha párnára gondolok már elfog az ásítás. Igazából, ez a téma tényleg érdekel. Vicces, de velem nem is a csajos dolgokról lehet tényleg beszélni, hanem a kviddics az amiről teljes beleéléssel tudok regéket is mesélni.

__________________________________




Remember the
good old days?

- Des




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Könyvtár    Vas. Május 13, 2012 2:32 am

●●● shattered bubblegum...

Amikor először beléptem az iskola kapuján, két éve, akkor szörnyű lidércnyomásnak tetszett az egész hely. Az első másfél hétben utáltam is rendesen, mert sötétnek tűnt, komornak a kastély, kihaltnak és túlságosan britnek a tetszett, az időjárás szörnyű volt, esett az eső, köd szitált, felhők takarták a napot, és barátaim sem voltak. Azt hiszem magam elé vetettem azt ami belül telepedett rám. Azt a dühöt, amit anyám iránt éreztem, aki kirángatott a napsütéses ausztráliából, a régi iskolámból, a barátaim és a szokásaim világából.
Két év alatt ez a kép rengeteget változott, főleg úgy, hogy rengeteg barátot szereztem, megszoktam az új helyet, és már a mérgem is csillapodott valamelyest. A legjobban mégis az időjárás böki a csőröm, ez nyomaszt a legjobban, még akkor is ha már szinte teljes egészében hozzátartozik az életemhez. Normális esetben minden lehetőséget kihasználok, hogy kint, a szabadban töltsem a napsütéses délutánokat, a langyos estéket. Most mégis idebent ülök, és bár általában látványosan szenvedek ha tanulnom kell, jelenleg mégsem bánom. Sőt.
Ez leginkább Des érdeme, felvillanyoz a közelsége. Pedig tudom, hogy semmi alapom nincs így gondolni rá. Nincs is értelme, sem haszna, hiszen ha csak arra gondolok, hogy a Hugrabug-on kívül nincs más közös pontunk, vagy hogy...jaj nézzetek már rá, aztán rám. Rá, és rám. Ezt a kettőt sehogy nem lehet elképzelni együtt, meg aztán túlságosan gyáva vagyok közeledni, vagy simán beszélgetésbe elegyedni vele. Pedig sok lehetőség lett volna, de én inkább megfutamodtam. Szánalmas...rajta, mond csak ki. Tudom, hogy belül erre gondolsz.
-Kolunbusz?- kérdeztem homlok ráncolva. Róla mintha hallottam volna. Valami spanyol csákó volt...asszem, de erre sem tenném a nyakam. Valami álmosító Binns órán hangzott el a neve, de több nem ragadt meg szita-szerű memóriámban. Gondolom jövőre nekem is főni fog a fejem miatta, talán nem ártana jobban figyelnem Binns óráira. Remélem nem túl későn ért meg bennem ez az elhatározás, mert annak ha nem is most, de majd pár hónap múlva szürcsölni fogom a levét.
- Oh...ha gondolod talán tudok segíteni. Valamennyire én is értek hozzá, az előző suliban tagja voltam a csapatnak...- jegyeztem meg tűnődve, aztán gyorsan észbe kaptam.- Ezzel nem arra akarok célozni, hogy netán te nem értenél hozzá, hiszen tudom, hogy...-hebegtem zavartan... Gratulálok magamnak, ha eddig nem tűnt volna fel neki, most ezüst tálcán szolgáltattad hülyeséged ékes bizonyítékát.- ..de arra gondoltam, hogy érted hamarabb végeznél vele, és másra is tudnál figyelni vagy... Most biztos idiótának gondolsz...-a mondat elejét végig hadartam, de az utolsó gondolatot már csak mint beletörődve tettem hozzá , lehajtott fejjel, de közben és a szívem ismét a torkomban kalapált, nehezen vettem a levegőt, és a hiperventilláció tipikus tüneteit produkáltam.
- Mint hajtó...azt hallottam most van üresedés, és gondoltam jelentkezem...- vallottam be lesütött szemmel. Van üresedés, hódolhatok a varázsvilág legnépszerűbb sportjának, háborút indítok a lustaságom ellen, értelmesen foglalom le magam, és legálisan, magyarázat nélkül lehetek Destiny közelében. Hát nem csodás? És ezenközben meg nem készül el magától a beadandóm.
Bambulásomból hirtelen felocsúdva lapoztam egyet a könyvben, és leírtam az első értelmes mondatot ami a szemembe ötlött. Hogyan gondolkodjak normálisan a jelenlétében?




Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Könyvtár    Pént. Júl. 06, 2012 4:37 am


Brittany and Iason

Újabb korán reggel való ébredés és újabb bájitaltan magyarázgatás Brittanynek. Hideg volt, ezt már az ágyamból való kikerülés után is megéreztem. De nem akartam megint megvárakoztatni őt. Reggel lehet csak félig vagyok ember, de... de nappal elfoglaltabb vagyok. A kedvenc kapucnis blúzomat vettem fel, amit annyira szeretek, az már részlet kérdése, hogy miért. Minden elfér az elől lévő zsebében. Na jó nem egészen, de amire nekem szükségem van az jó helyen van ott. Nem vigyorogtam, hiszen még akkor is hideg volt, ha az én szívemben pillangók, vagy rögtön denevérek kezdenek el repkedni. Utálom a hideget, a hideg a zord tájra, a zord táj meg egyenesen a halálfalókra emlékeztet, akiket alapból utálok. Bezzeg nálunk az Elba folyó mellet, már mindjárt más a környezet. Persze gondolom most otthon sem lehet hőség, hiába próbálnám meg felidézni a kellemes nyári időszakot ott.
Melegség. Ez a fogalom kezd kiveszőben lenni belőlem, legalábbis úgy tűnik ezen a napon nem vagyok humoromnál és a világot groteszk fényében látom. Természetesen pompázott a szemem a szebbnél szebb látványtól, de a madarak csicsergése a folyosókat járva szinte már kis ördögök visításaként hatott. Zsémbes voltam, ez a legmegfelelőbb kifejezés a mostani állapotomra. A bájitaltan korrepetálást azonban mindenképpen meg kell tartanom. Csak szóba ne kerüljön a ’MI’ szócska, mert annak a szónak a következtében Bri ismételten elkezd fantáziálgatni rólunk. Amit bizonyára nem tudnék valóra váltani neki, bármennyire igyekezzek is.
Van szívem Most mit tegyek? Nem lehetek gonosz ha egyszer normális érzéseket kaptam Merlintől és azokhoz kell hűnek lennem. A bölcs Jeremiah testvérem azt mondta, hogy minden férfi minden nőben az édesanyját keresi és ugyanez érvényes forditva is. Hát ami azt illeti anya egy cseppet sem szőke, neki barna haja van, apa az akitől a szőkeségünket örököltük Sarahval. Jernek még szerencséje van, ő anyára hasonlít de ettől eltekintve még igazán jó testvér és megvéd akkor amikor kell. Vagyis megvédett, mert már nem jár a Roxfortba az én nagy nagy szerencsétlenségemre. Ő mások elmondása szerint egy szent fazék volt és az a néhány év amit itt töltött az rajtam is meglátszik, mert ugyanolyan óvatos és finnyás vagyok néha mint a testvérem. Válogatós vagyok. Nem én tehetek róla, hogy csak az tetszik amit nem kaphatok meg egykönnyen.
Bri szintén ilyen volt, őt nem lehetett megkapni vagyis igen, csak én nem nyújthattam ki a kezem ha ő utánam kapott és azt várta, hogy boldoggá tegyem. Én amúgy boldoggá tudom őt tenni már a puszta jelenlétemmel is, ez meglátszik rajta de ahogyan ő remélné úgy képtelen vagyok rá. Naponta nem suttoghatom a fülébe, hogy mennyire szeretem és nem akarom, hogy csak barátok legyünk, ha mégis így tennék az maga lenne az álszentség. Mert nem vagyok szerelmes belé, akibe meg nem vagyok szerelmes azt biztosan csak kihasználnám.
Nem mintha most nem lenne olyan érzésem, hogy mégis ezt teszem de... de ő az aki mer álmodni nem én. Az álmaimtól is félek, mert tudom, hogy nehezen lehet őket megvalósítani, az övét meg semmiképpen sem szeretném teljesíteni Hiszen senki sem teljesíti az enyémeket.
- Szia Bri! – szokás szerint megint ő volt itt hamarabb. De nem számított, legalább nem én várok rá, mert várni... várni csak akkor szeretek ha nem a bájitaltanról van szó, most meg sajnos arról volt szó.
- Sokat kellett várnod rám?


//Bocsi ez most csak ekkora lett, de lesz jobb is //




A hozzászólást IASON MALLORY összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Aug. 18, 2012 9:54 am-kor.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Könyvtár    Vas. Júl. 08, 2012 5:26 am



// Ezt viselem. Közben a Florence + The Machine - Shake It Out c. számát hallgattam, és nagyon röstellem, hogy ilyen sokat késtem.

- Maeve ... - szólított meg ismét a rideg hang: - apu hangja. Szemeim csukva maradnak, szívem hevesebben ver, mély sóhajok közt szorítom meg a takarót. Ismét álmodtam ..., ismét "csak" álmodtam. Félek, hogy apu soha többé nem jön vissza, hogy soha többé nem szólít így, hogy soha többé nem hallom a hangját. Egyke vagyok: - még a kifejezést is utálom. Jelen pillanatban Iason az egyetlen személy, akire számíthatok ..., akire felnézhetek. Példát mutat, és biztonságot nyújt - talán emiatt szeretem. Szemeim lassan kinyíltak, testem viszont még mindig remegett a forró láztól, s a sötétség, ami elém tárult, csak rontott a helyzeten. Utálok késni, mi több, képtelen vagyok rá, főleg, ha Iason vár rám. Csak én várhatok, s csak én gyötrődhetek - őt pedig meg kell óvnom mindentől, és mindenkitől. Birtokolni akarom, és burokba zárni, hogy senki-, még csak egy ujjal se tudjon hozzá érni.
Iason soha nem becsmérli a külsőmet, de én jobb szeretek megfelelni neki. Ismerve őt, és a szokásait, elég időm van még elkészülni, ezért alaposan válogattam meg az összeállítás darabjait. A szőke hajam megtévesztő tud lenni: - általában azt hiszik rólam, hogy elkényeztetett vagyok, pedig egyáltalán nem érdekelnek a külsőségek -, hacsak, nem Iasonről van szó. Kora reggel mindig hűvös van, de utálom a melegítőket, ezért inkább megfagyok, mintsem szőrmébe burkoljam a testem.
Épp, ahogy azt sejtettem, a könyvtár kihalt volt, és csöndes. Amíg vártam, legalább ötször jártam körbe, s minden könyvbe beleolvastam, ami a kezembe akadt. Azonban, amikor a léptek halk neszei megtörték a csöndet, hirtelen mosolyra húztam a szám, s legszívesebben rohantam volna az ajtó felé, de megpróbáltam fékezni önmagamat, s mély levegőt véve fordultam meg.
- Iason ... - hagyta el a név a számat, majd önkéntelenül is elindultam a szeretett fiú felé. Az egész lénye elkápráztat: - lenyűgöz, és leírhatatlan biztonságot sugall. Mellette úgy érzem, hogy nem vagyok egyedül, hogy van kire számítanom, még akkor is, ha tudom, hogy számára nem jelentek többet, mint egy jó barát. Sajnos, az én esetemben a barátság édes kevés ..., érezni akarom a hajának selymességét, a vállai könnyű esését, a csókjai édes ízét. Benne megtalálom önmagamat, ezért akarom a magamévá tenni. Lágy hangja hallatán testem ismét remegni kezdett, s a szívem lüktetett, kiugrani készült. Kérdésére megráztam a fejem: - legszívesebben sikoltottam volna, hisz rá az örökkévalóságig is képes lennék várni, elvégre, ha róla van szó, a várakozás kifizetődő. Várni arra, hogy újra láthassam őt, és érezhessem a megnyugtató közelségét nem időpocsékolás. Kifogást találni arra, hogy hogyan találkozzunk ..., na ez az időpocsékolás. Bevallom, a bájitaltan csupán kifogás: - tény, hogy nagyon gyönge vagyok benne, de csak idő kérdése, hogy fejlődjek, s ehhez nem szűkséges Iason segítsége. Azt akarom, hogy a nap huszonnégy órájában velem legyen, s ezért képes vagyok bármit megadni: - inkább tűnök ostoba-, szőke libának, mintsem elfecséreljem azt a kis időt, amit mellette tölthetek.
- Hol is hagytuk abba? - Kérdeztem elpirulva, hisz múltkor teljesen belemerültem a tekintetébe, s a hangokat kizárva menekültem a lelkébe. Egyáltalán nem érdekel a tananyag, ahogy az sem, hogy talán nem a megfelelő-, vagy az előírt mennyiséget fogom használni, s ezzel akár halálosat hibázok. Fogalmam sincs, hogy milyen sorrendben kell az összetevőket az üstbe tenni, s ahelyett, hogy meghallgatnám Iason tanácsait, inkább begubózom, és csak a hangjára figyelek, mintsem a mondanivalójára.Villámcsapásszerűen tőrt ki belőlem valami, amivel mindig elrontom az ilyen találkozásokat. Nem tehetek róla, hogy a szívem önálló életet él, ahogy arról sem, hogy hiába fojtom vissza a szót, az valahogy mégis kimászik a torkomból. - Beszélünk rólunk, úgy értem ..., kettőnkről? - Kérdeztem váratlanul, tudván, hogy úgy is visszautasít, vagy szokásához híven valamilyen érett szöveggel próbálja elterelni a szót. Viszont, én képtelen vagyok másra gondolni, másról beszélni. Közelebb húzódtam hozzá, mutatóujjamat pedig végighúztam a blúzán. Vacogok, ő pedig még ilyen hidegben is melegséget áraszt.




A hozzászólást BRITTANY HAYDOCK összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Aug. 31, 2012 12:49 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Könyvtár    Vas. Júl. 08, 2012 10:55 pm


Brittany and Iason

Én szeretem Brit, de nem úgy ahogyan azt ő szeretné, szerelmet képtelen vagyok adni neki, a szeretet meg teljesen más. Csak vigyázni akarok rá, megóvni őt, szeretni a magam módján csókok nélkül, szorosan magamhoz ölelni és azt mondani mellettem biztonságban lesz, hiszen én jó testvérhez híven megvédem. Igen testvért mondtam, ennél több nem lehetek a számára, még akkor sem ha ő sokkal többet akar. Tudom milyen anélkül az illető nélkül lenni akit sokkal jobban szeretünk az átlagnál, még sincs velünk. Nem akarom, hogy Bri tudja milyen nélkülem lenni, de akkor vállalnom kell a kockázatot is, hogy ezzel csak reményt adok neki. Igen, van egy olyan érzésem, hogy ő lesz az én önjelölt menyasszonyom míg itt vagyok és semmit sem tud arról mi rejlik az én szívemben Nem akarom, hogy megtudja kit szeretek. Sosem szabad rájönnie! Már csak azért is nem, mert ő törékeny és bizonyára nem tudná elviselni azt a kint ami akkor érné őt, ha az én féltve őrzött titkom kiderülne. Ragaszkodom hozzá, ez... ez tagadhatatlan, de akkor sem tudom teljesíteni a kívánságait. Csak egyszer, egyetlen egyszer voltam kíváncsi arra milyen íze lehet az ajkainak, többször már nem. Egyszerűen nem szabad, csak még többet akarnék, ami egyet jelentene a kihasználással, mert semmilyen szívmelengető érzést sem tudok csatolni a csókokhoz. Olyan érzelemmentesnek érzem az ilyesmit, mert semmilyen érzés nem tölt el. Na jó a bűntudat igen, de ezen kívül abszolúte semmi. Miért pont a bűntudat? Azért mert egy olyan ártatlan lényt használok ki ezzel, mint Bri aki meg sem érdemelné. De nem én tehetek róla, hogy megkedvelt és mindenáron vágyik rám. Talán ha gonoszkodnék vele és egyszerűen ellökném őt magamtól, akkor lemondana rólam. Én azonban képtelen vagyok az ilyesmire. Nem tudom miért, de azt akarom, hogy szeressen, még ha én nem is tudom úgy viszonozni a szeretetét ahogyan ő elvárja tőlem. Figyeltem ahogy közelebb jön hozzám és felteszi azt a kínos kérdést. Hol is hagytuk abba? Muszáj erre a kérdésre válaszolnom neki? Az előző bájital korrepetáláson tisztán emlékszem arra mit tettem, más azt hiszem akkor nem is érdekelt... csak az ajkai. Most azonban kitisztult előttem a kép, nem akarok még több halálra ítélt csókot adni neki, egy elég volt. Legalábbis nekem igen, bár tudom... neki mindig több kell. Különös, hogy képes voltam rá mosolyogni és nem válaszolni a kérdésére. Végül is minek? Csak még jobban hoznám zavarba magam, amit nem akarok, mert biztosan felcsillanna a szeme a szó hallatán és reménykedne, hogy újra kaphat tőlem még egy csókot. Most fogalmam sem volt, hogyan lehetne kiutat találni a kérdése alól. Kettőnkről akar beszélni! Kettőnkről! Gondterhelten felnéztem, majd óvatosan végigmértem őt. Most légy okos Iason, találj ki valamilyen kifogást! Tanítsd meg őt a... a Százfűlé-főzet elkészítésére, úgyis hosszas idő míg elkészül és a hatása garantált. Lassan undorodni kezdtem magamtól, éppen ezért léptem egyet hátra Britől. Nem arról van szó, hogy nem tudok megszólalni, csak fogalmam sincs mivel terelhetném el a témát. Kora hideg reggel van, ilyenkor természetes, hogy az én agyam is most kezd el kiolvadni az éjszakai jégből. Hjaj miért olyan nehéz elmondani neki konkrétan az igazat? Minek beszélek rébuszokban, mint a nagyapám? Annyira jó lenne tudni, hogy mit hoz a jövő és mivel lehetne kimentenem magam ebből a helyzetből, de úgy látszik a két karom gondolkodik helyettem. Jó szokásomhoz híven mindent egy ártatlan öleléssel akarok megoldani, mégsem lehet...ő nem éri be ennyivel. Igen, sajnos magamhoz öleltem és újfent elhitetem vele, hogy még mindig van egy szikrányi remény. A legnagyobb gond csak az, hogy mindez hazugság és nincs.
- Miért teszed mindig ezt velem? Minek kell folyton ezzel jönnöd? – felsóhajtottam és mint egy minta fiútestvérjelölt aki itt van neki ha kell, nyomtam egy puszit a homlokára.
- Tudhatnád, hogy én mindig itt vagyok neked. Megvédelek ha kéred, segítek bájitaltanból. Deeee... – na igen, azt már nem tudtam kimondani, hogy nem lehetek több a számára egy pót-testvérnél.
- Jól van! Beszéljünk kettőnkről, ha annyira szeretnéd. – oké két percig be kell dobnom a törölközőt, hogy ne érezze azt a hatalmas elutasítást amit általában én okozok neki. Tudom milyen ha fáj és hiányzik annak a valakinek a közelsége akit valamiért szeretünk. Még mindig emlékszem a régi kapcsolataimra, őszintén szerettem, de aztán lassanként minden elmúlt. Talán Brinél is elfog, csak idő kérdése, ami annyira nehezen akar eltelni. Őszintén fogalmam sincs miért kell nekem ilyen szerethetőnek lennem. Minek vágyom mindenki szeretetére, ha csak egyre van szükségem? A szörnyű kétely, hogy mindig egy telhetetlen kis jószág leszek és mindenki közelségére már már betegesen vágyni fogok. Hjaj reméljük sosem jön el az az idő... az az idő amit mások a megtébolyultságnak neveznek.


/-/-/-/ Hjaj *sóhajtozik* Ne akarj megvesztegetni Embarassed Annyira szeretem a Florence + The Machine-t. szeri van /-/-/-/




A hozzászólást IASON MALLORY összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Aug. 18, 2012 9:54 am-kor.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Könyvtár    Pént. Júl. 20, 2012 7:46 am



Meghátrált, s abban a pillanatban a szívem ezernyi darabra hullott szét. Rettegek. Sötétség lakozik bennem, és egyre jobban készül kitörni, így Iason sem hiába lépett hátrébb két lépést: - fél tőlem, mert gonosz vagyok; utál engem, mert rátapadok, és kiszívom az energiáját a sok bájolgással, a sok szóval, a sok érintéssel; eltávolodik, mert eltaszítom magamtól, viszont joggal kérdezem, hogy mégis mi mást tehetnék, ha szeretem? Szeretem a szőke fürtjeit, melyek tapintása finomabb a selyemnél, szeretem a szeme színét, szeretem az illatát, szeretem az érintését, és az ajkai ízét, noha csak egyszer adódott alkalmam megízlelni azt. Testem bizseregni kezd, s mind tudjuk, hogy a hormonoknak nem lehet parancsolni. Tény, hogy tinédzser vagyok. Buta, és naiv tinédzser, mégis, Iason mellett nőnek érzem magam. Abszurd? Nevezd, ahogyan akarod, de Iason számomra egyenlő a megváltással. A lelkem felszabadul mellette, és jobbnak érzem magam, kicsivel jobbnak ...
- ..., mert szeretlek! - Jelentettem ki, mire ő enyhe puszit lehelt a homlokamra. Nos, a bizsergés már remegéssé alault át, arcomra halvány-, vörös pír keletkezett, s homlokam azon nyomban összeráncolódott. Talán csak kínozni akar: - azért közeledik felém, s azért ölel át, hogy még jobban összetörje a szívem, de, ha valaki, akkor Iason megteheti. Megkínozhat, megölhet. Testéért mazochista módon vágyódom, s csókjaiért ölni tudnék, még akkor is, ha mérgezőek. Következő mondatára lágyan elkaptam a fejem, majd egy mély sóhaj után lehajtottam azt. Ismét itt a "de". Nem beszélek csúnyán, udvariasságra törekszem, de most az egyszer ordítani tudnám, hogy hagyja azt a kibaszott kötőszót a polcon porosodni, és figyeljen végre rám. Az sem érdekel, ha csak egy éjszaka erejéig tesz a magáévá. Tény, hogy fáj, amit velem tesz, fájása mégis oly' édes, hogy már-már könyörögni támad kedvem érte.
Szemem hirtelen felcsillant, s akár egy kiskutya, úgy közeledtem újra felé, majd egy széles mosoly keretében a székre dobtam magam. Végre, eljött az én időm is ...
- Mondd csak, Iason ..., szeretsz te engem? - Enyhén ajkaimba haraptam, majd forogni kezdtem a széken. Gyerekes vagyok, de legalább boldog. Igen, nevezhetjük boldogságot, amit ebben a pillanatban érzek: - Iason beszélni akar velem, kettőnkről. Mi ez, ha nem maga a boldogság? Számomra legalábbis igen. Tudom, hogy az, amit irántam érez, nem több a testvéri szeretetnél, és azt is tudom, hogy vigyázni akar rám, és megóvni mindentől, de nem vagyok én annyira csúnya, hogy csak egy percig ne kívánjon meg. Gyorsan megráztam a fejem, hogy kiűzzem a perverz gondolatokat, amelyek már jó pár napja kavarognak bennem. A Malfoy-al kapcsolatos álmaim is alátámasztják, hogy nagyon gonosz vagyok. Maga a sötétség. Gyűlölöm magam, amiért apu génjeit örököltem, mégis, ez az egyetlen, ami hozzá köt. Apu. Soha nem felejtem el a fájdalmat, amit nekem okozott. Soha nem érzem enyhébbnek a szorítását ..., igen, mintha még mindig körül fonná a petyhüdt nyakamat. Talán a Iason iránt érzett szerelmem nem más, mint az apaszindróma legelső jele. Apát keresek benne, akire felnézhetek, akit nyaggathatok, akit szerethetek. - Hiányzik apukám ... - nyögtem ki végül, az arcomon lezúduló könnycsepp zuhatag közben. Iason mellett gyönge vagyok, legbelül mégis erősnek érzem magam. Elég erősnek ahhoz, hogy felvállaljam az érzéseimet. Számomra pedig jelen pillanatban ő a legfontosabb személy, hisz a család szót már rég kitöröltem a szótáramból, s barátokkal sem büszkélkedhetek. Csak Iason csodás személye, a húga, s Ronald Weasley elragadó családja maradt nekem. Könnyes szemmel pillantottam rá, s tekintetemmel már-már üvöltve hívogattam a fiút.









A hozzászólást BRITTANY HAYDOCK összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Aug. 31, 2012 12:51 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Könyvtár    Pént. Júl. 20, 2012 9:53 pm


Brittany and Iason

Szóval szeret? Tudom. Hiszen egyszer már sikeresen az orrom alá dörgölte, azt mennyire vak vagyok és nem veszem észre az irántam érzett szerelmét. Kötődik hozzám, talán még úgy szeret ahogy eddig senki sem. De nem használhatom őt ki. Nem akarom, hogy még jobban fájjon az ő kicsike szíve. Az őrzője akarok lenni és azt mondani neki, hogy mellettem biztonságban van nem kell félnie semmitől. De az én törődésem itt le is merül. Nem mászhatok rá, sőt még a párnák közé sem lökhetem az ő bársonyos testét. Túl tiszta, ha olyat tennék amire nem lennék büszke akkor egyedül csak az én bűnöm lenne, hogy megtettem és játszi könnyedséggel használtam őt ki. Ő bizonyára hagyná magát, hiszen csak arra vágyik, hogy velem legyen és a meztelen felsőtestemhez bújón. Mégsem szabad. Miért? Mert én nem vagyok tucat lény, aki mindenkivel összefekszik és végül eldobja! Csak szerelemből tenném meg, amikor tényleg valóban vágyom az illetőre és nem akarom magam mellől soha elengedni. Brit sem szeretném elengedni, de rá képtelen vagyok úgy gondolni... tiszta és túl szép ahhoz, hogy tönkre tegyem.
Sosem tapasztaltam meg eddig milyen úgy tiszta igazából féltékeny lenni valakire aki éppen megpróbálja elcsábítani azt akit mi is szeretünk. Eddig azok szerettek akiket én is akartam és a hűségük megkérdőjelezhetetlen volt. Értem rajongtak, nem pedig másért... Brivel is ez a helyzet, őt azonban nem én választottam. Önmagától adta nekem a szeretetét, a bizalmát és a szerelmét, az utóbbit leszámítva mindent elfogadtam tőle, mert kedves volt hozzám úgy ahogy a többiek.
- Szeretsz? Na és az mit jelent a te szemedben? – csak költői kérdésnek szántam, tudtam... nagyon jól tudtam mit jelent az amikor ő szeret engem. Biztos rózsaszínnek látja a világot, legalábbis ha én az ő helyében lennék bizonyára úgy látnám. De nem vagyok, tehát igazából fogalmam sincs arról milyen lehet neki. Csak elképzeléseim vannak, az meg édes kevés ahhoz, hogy tökéletesen megértsem Brit.
Ahogy leült a székre, egy percig meg is nyugodtam, mert abban reménykedtem nem fog szóhoz jutni és egy ideig még csodálkozni fog azon amit mondtam neki. Nem, sosem voltam engedelmes, inkább makacsul kitartottam a döntésem mellett, most azonban jobbnak látszott, ha engedek és válaszolok Bri kérdéseire. Szembe ültem vele, már csak azért is, hogy kellőképpen távol tudjam tartani magam tőle és a szemeibe mondva válaszoljak neki mindenre. Úgy legalább a szemeimben látni fogja az igazat, legalábbis remélem.
- Hogy szeretlek-e? – kérdeztem vissza ezzel is némi időt nyerve magamnak. Nem mintha nem tudtam volna kimondani neki azt amire a legjobban kíváncsi, csak számomra volt nehéz kimondani.
- Sokféleképpen lehet valakit szeretni Bri. Az én szeretetem meg határozottan tudom, hogy sokoldalú. Mindegyik lány barátomat egytől egyig szeretem, ha nem lenni így, szerintem szóba sem állnék velük. Ez a helyzet veled is. Szeretlek, bár téged akárcsak a többieket szintén másfajta szeretettel. Eddig senkit sem akartam birtokolni vele és megnyomorítani a birtoklási vágyamnak köszönhetően. – tartottam egy kis szünetet, de folytatni nem tudtam. Az édesapját emlegette. Hiányzik neki.
Könnyes szemeibe kész rémálom volt nézni, bizonyára pont ez kényszerített rá arra, hogy felálljak a székből, odasétáljak hozzá és a mellette lévő széket kihúzzam. Azt hiszem ha nem lenne ekkora szívem itt hagynám őt sírdogálni és csakis akkor jönnék vissza hozzá, ha befejezte. De mivel nekem elég nagy a vállam és sírásra alkalmas hely, nem húztam el a csíkot inkább leültem mellé.
- Én majd itt leszek neked helyette is. A magam módján szeretni foglak, csak... Ki fog rád vigyázni ha én majd nem leszek a Roxfortban? – nyugodt voltam, legalábbis tudom azt, hogy egy síros lány mellett annak kell lennem.
Mosolyogni próbáltam, bár ha az ő arca könnyes az enyém sem lehet boldog. Mit mondhatnék vagy tehetnék, hogy boldog legyen? Jó tudom nagyon is jól tudom mit akar tőlem. Csókot, lehetőleg minél többet. De csak egyszer lehettem túl kíváncsi és meggondolatlan.
- Szeretnéd ha elnapolnánk a bájitaltant egy kicsit? – sosincs nálam zsebkendő akkor amikor kell, most ebben a percben is az ujjbegyemet használtam ahhoz, hogy óvatosan letöröljem Bri szeme alól és arcáról a könnyeket.




A hozzászólást IASON MALLORY összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Aug. 18, 2012 9:55 am-kor.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Könyvtár    Szomb. Aug. 18, 2012 6:49 am



Mit jelent szeretni, az én szememben, vagy mit jelent egyáltalán a szeretet szó?
Számomra a szeretet a legmegnyugtatóbb érzés. Olyan, mintha minden egyes szín kiélénkülne, mintha minden hang bársonyosan csengne, mintha minden érintés bizsergést okozna, s mintha minden gond porrá válna. Biztonságot, és melegséget áraszt. Végül is, mindegy, hogy az embert jó, vagy gonosz szándékok vezérlik, a tényeken mit sem változtat: - még a leggonoszabb ember is éhes a szeretetre. Tény, hogy naiv vagyok, de hiszek abban, hogy minden okkal történik, s a rossz szándékú emberek szúró tekintete mögött egy magányos-, érző lény lakozik. S nem csak ebben hiszek: - hiszek a megváltásban, és a Mennyország létezésében, elvégre, mi mást tudhatnánk magunkénak, ha nem lenne hitünk. Nem vagyok vallási fanatikus, de hit nélkül már rég öngyilkos lettem volna. A valóság az, hogy Iason Mallory adott nekem hitet, s most, hogy karnyújtásnyi távolságra áll tőlem, ez a hit még erősebb, mint valaha, s a naív kis szívem az agyammal harcol, de legalább megtalálta a megfelelő választ. - Reményt - néztem rá rezignáltan. - Az én szememben ... reményt jelent, Iason - hangom a mondat végén megcsuklott, tekintetem pedig a földre szögeződött.
Pár gyötrelmesen telt pillanat után végre válaszolt a kérdésemre, s hangja hallatán szemhéjam felnyílt, s tekintetem újra övéin táncolt. Viszont, abban a pillanatban, ahogy meghallottam az első pár szót, kezeimet fülemhez kapva próbáltam kizárni a hangokat. Képtelen vagyok elviselni az elutasítást. Képtelen vagyok elviselni az ő elutasítását. Miközben tenyerem erősen fülemhez tapadt, mozgó ajkait bámultam, s képzeletben gyönyörű szavakat párosítottam az artikulációhoz. Valóban, gyönyörűek voltak, s érzelmileg teljesen kielégítettek. Mikor a mondat végére pont került, mosolyogva emeltem el kezeimet, s megértően bólintottam. Talán nem úgy szeret, ahogy én őt, de az imént vallta be, hogy szeret ..., ha barátként is, de szeret. Végül is, ez a lényeg, nem? A testi vágy csupán ráadás, s nem ér fel az együtt töltött-, nyugodt pillanatokkal. Meg akarom fogni a puha kezét, és el akarok menekülni innen. El Roxfort-ból, el az egész világ elől, virágot szedni. S szavakra egyáltalán nem lenne szűkség, csak a másik melegére, legalább addig, amíg még itt lehetünk. Itt és most, közel egymáshoz. - Majd Scotty megvéd a szörnyektől - lihegtem a levegőbe, majd tovább forogtam a széken, mintha az körhinta volna. Kiskoromban apu mindig elvitt a vidámparkba. Egyszer, amíg nem figyeltem, egy pillanatra magamra hagyott, s egy óriási-, színes papírral bevont dobozzal tért vissza. Tőle kaptam az első seprűmet, de amióta elment, nincs erőm hozzáérni. Épp ezért kell kizárni a negatív gondolatokat, s helyetti pozitívumokkal betölteni az űrt. Nos, Iason önmagában egy pozitív dolog, kivéve, amikor teljesen megdöbbenti az embert. Lábaimat kifeszítve övéibe kapaszkodtam, így megállítva a széket. Lágy érintése kellemesebb volt, mint a selyemé, de akármennyire is szerettem volna magamhoz rántani, s ajkaimat meggyszínű ajkaira tapasztani, be kellett látnom, hogy ez nem helyes, főleg, hogy ajándékot kaptam tőle. A bájitaltan nem az erősségem, de ez már kezd köztudottá válni rólam, s most, hogy Iason felajánlotta az elnapolást, gyerekes öröm tölt el. Nem vagyok én lusta, csak picikét ostoba, és fáradt. Iason társaságát leszámítva minden, és mindenki lefáraszt, pihenni pedig nincs időm. Idő. Túl drága az, de a bájitaltan elnapolása még bőven belefér. - Minden vágyam - ugrottam fel a székről, s bólintottam egy nagyot, majd huncut mosolyra húztam a szám, mert az egyik szóról eszembe jutott egy nagyon fontos kérdés. - Iason - szólítottam meg. - A te szemedben mit jelent a szeretet? - Kérdeztem kíváncsian, majd felültem az asztalra. Jaj nekem, ha McGalagony Professzor meglát.

// Tudom, hogy már nagyon, nagyon, nagyon rég kellett volna válaszolnom, de a lényeg, hogy most itt van, és ezentúl aktív lesz a játék. Ígérem! Embarassed
Ja, és a zene: Florence + The Machine, természetesen!




A hozzászólást BRITTANY HAYDOCK összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Aug. 31, 2012 12:52 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Könyvtár    Szomb. Aug. 18, 2012 12:01 pm


Brittany and Iason

Sosem szerettem volna megtudni milyen az, amikor engem szeret valaki, de nem tudom viszonozni az illetőnek az érzéseit. Nincs meg bennem az a plusz érzés, hogy szerelmes legyek Bribe és ha kell akár órákig a karjaimban tartsam őt s, szeressem tiszta szívemből. Az én szívem azonban nem elég tiszta, túl sok érzéssel van tele, szeretettel, gyűlölettel, szerelemmel, irigységgel és még ki tudja mivel. A legerősebb érzés azt hiszem mégis a szerelem, mert valaki olyat szeretek akit bizonyára Merlin is nekem szánhatott.
Tudom, hogy szüksége van rám, pont ezért nem engedhetem őt el soha, mert szeretem, csak nem úgy ahogyan azt ő elvárja tőlem. Számomra a közelsége sokat jelent, olyan mintha ő lenne a húgom, akit mindenkitől megóvhatok de ez azonban nincs így. Merlin Saraht rendelte mellém testvérnek, nem pedig őt. Azonban annak örülök, hogy legalább a barátomnak tudhatom, ha már a családom tagja nem lehet. Akár összehozhatnám őt az egyik unokaöcsémmel vagyis az egyetlennel, de ő túl bunkó ahhoz, hogy megértse Brit.
Mosolyogva hallgattam végig amikor azt mondta, hogy számára a szeretet reményt jelent. Számomra meg a remény azt jelenti, hogy élni akar és ha elmennék innen akkor nem fog beleörülni a magányba. Na jó, nem teljesen ezt. Én csak hiú reményeket tudok táplálni mások szívében, megszoktam, hogy a húgom elég erős és nem hisz nekem. Nem hisz annak a kedves kis mosolynak amit általában bárkinek megmutatok. Bár azt nagyon jól tudom, hogy gyűlöl engem és én ugyanezt az érzést viszonozom neki amikor csak tudom. De nehéz, irtóra nehéz elviselni azt a hangoskodást amit ő lerendez.
– Ígérd meg, hogyha már nem leszek a Roxfortban levelet még kapni fogok tőled. – Brinek sokkal szívesebben írnék, mint mondjuk a húgomnak aki meg sem érdemli, hogy jó legyek hozzá. Ő az egyetlen akit valamiért imádok piszkálni, Bri más lapra tartozik, hozzá igazán kedves tudok lenni, ha akarok. Azt leszámítva, hogy nem tudok szerelmes lenni belé, talán… talán jól kijövünk egymással és megértjük a másikat, legalábbis én megértem őt. Elfogadom, hogy szeret és többet érez irántam, de vajon ő elfogadja az én érzéseimet amik megállnak a barátságnál? Fogalmam sincs.
De azt hiszem nem is akarom tudni a válaszát, félek, hogy valami olyasmit kapnék tőle válaszul amit nem fogadnék el, ki tudja miért. Amit meg nem akarok, hogy bekövetkezzen.
Mosolyogva figyeltem őt, ahogyan körbe – körbe forgott a széken és megpróbált egy picivel boldogabb lenni. Természetesen mosolygásra késztetett a látvány, mert nem mindig látni ilyennek őt, ha nincs velem és valahol a húgommal van s, úgy találkozik velem.
Mondjuk én azt a mai napig nem értem, hogy hogyan is lett ő a húgom barátnője, de azt hiszem elfogadom a helyzetet és örülök neki, mert legalább van valaki aki megtűri maga mellett az én nagyszájú húgomat.
Az én szememben egy szempillantás alatt felpattant a székről és ült fel az asztal tetejére. Bátran elnevethettem volna magam, mert nekem a látvánnyal kapcsolatba elégé furcsa dolgok jutottak az eszembe, de egyiket sem valósítottam meg, maximum egy kicsivel közelebb léptem hozzá, hogy hatásos legyen az amit mondok neki, de ennyi.
– Hogy mit jelent számomra a szeretet? Az életet ami éltet és tudom, hogy amíg élek a sajátom lesz, hozzám fog tartozni s, nem hasonlít senkiére sem. Szerintem a legjobb és legnemesebb érzés a világon, melyet azt hiszem sosem cserélnék le a gyűlöletre vagy az irigységre. Tudod nincs jobb érzés annál amikor szerethetek valakit, mellette lehetek, vigasztalhatom és megölelhetem. A szeretet bizalom és megértés, a másik elfogadása s, kitartás valaki mellett. Hatalmas, megfoghatatlan, láthatatlan, csak érezni lehet és aki érzi boldog. Aki szeret az vidám ember és akit viszont szeretnek azé az egész világ. Ezt szeretted volna hallani tőlem Bri? – elismerem rengeteg dolgot tudtam volna még mondani, most azonban semmiképpen sem szerettem volna őt untatni az ostoba szavaimmal. Oké, lehet, hogy elmehetnék szónoknak is, de megmaradok a bájitaltannál, az izgibb.

// Nem probléma, a lényeg, hogy itt vagy Bri deszíp A hsz-t imádtam mint mindig. ölelés Na meg a zenét bounce Ez az egyik kedvencem. //


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Könyvtár    Vas. Aug. 19, 2012 7:31 am

Ígéretek, ostoba ígéretek. Mégis, hogy tudnék megígérni valamit úgy, hogy azt sem tudom, mi fog történni holnap? Valószínűleg, Iason nélkül összetörök majd, s elfojtok minden érzelmet. A magányba menekülök, mert nem lesz senki, akibe kapaszkodhatnék. Még belegondolni sem merek, hogy mennyire meg fog majd viselni az elvesztése. A gondolat, hogy talán többé még csak nem is láthatom, teljesen megrémít. Nem akarom őt elveszíteni, s eltaszítani sem, ezért, inkább hallgatok, s csöndben tűrök mindent, csak hadd tudhassam a közelemben, mert nélküle nem megy, még a lélegzés sem. Ami a leveleket illeti, nincs olyan Isten, aki képes lenne az utamba állni. Nap, mint nap írni fogok neki, s mindenről tájékoztatom majd, ami itt történik. Iason már az életem része, és ez ellen nem lehet mit tenni, mi több, nem is kell. Bűn lenne elszakadni egymástól. Ostoba kis szívem képtelen felfogni, hogy Iason nem szerelmes belém, de gondolatban már rég beláttam, hogy ez nem mehet így tovább. Muszáj összeszednem magam, és tovább lépnem, mielőtt az elképzelt szerelem teljesen felemészt. Csupán egy kis időre van szűkségem, amíg végre ráveszem magam, és kitörlöm a szerelmet, amit iránta érzek. Viszont, már a szívembe zártam, s előreláthatóan még jó ideig ott is marad. Talán, egyszer a szerelmet felváltja majd a mérhetetlen szeretet, s akkor mindkettőnknek könnyebb lesz. Gondolkodj Brit, gondolkodj ... Mégis, hogyan lehet átalakítani az érzelmeket? Vajon Iason tudna válaszolni erre? Mindegy. Egy mély sóhaj után válaszra nyitottam a szám, miközben tekintetére ragadtam. - Megígérem - mondtam magabiztosan. - Viszont, nélküled Roxfort semmit sem ér. - Pajkosan kinyújtottam a nyelvemet, majd közelebb léptem hozzá. Pár percig, tekintetemet mélyen övéibe szögezve teljesen lefagytam. Már a közelsége is melegséget áraszt, nem beszélve a lágy érintéséről. Az élet mit sem érne, ha nem tudhatnám ezeket magaménak. Valójában, így sem ér sokat, s azt sem tudom, hogy mit kezdek majd magammal. Talán, és tényleg csak halvány esély van arra, hogy beállok a cirkuszba. Miért ne? Majd növesztek bajszot, így is elég nevetséges vagyok, de legalább lesz értelme az egésznek.
Mikor Iason elkezdte válaszát, figyelmesen követtem végig ajkának mozgását, s még annál is nagyobb figyelemmel hallgattam szavainak édes csengését. Ahogy az életről beszélt, elgondolkodtam sajátomon, s lassan kezdtem rájönni, hogy végig egy álomban éltem. Igazság szerint, nem is ismerem a valóságot, hisz mindig, mindent elképzeltem magamnak, ami nem adatott meg. Muszáj volt, máskülönben elpusztultam volna, akár egy vad. Az életemnek értelem kell, minél előbb, annál jobb. Soha nem gyűlöltem senkit, s nem voltam irigy sem, hisz eddig nem volt miért, de a következő kérdés, amit igyekszem tapintatosan feltenni neki, gyűlöletet, s mérhetetlen irigységet szül majd, ha minden igaz. Habár, én is tévedhetek, sőt, gyakran esek tévedésbe, de próbálok helyrehozni mindent, amit elrontottam. A tökélyre vágyom, de előtte tökéletesítenem kell a saját lényemet. Olyan lenyűgözővé akarok válni, mint maga Iason Mallory. A tiszta, és utánozhatatlan tökély. - Mind egy szóig - válaszoltam, majd a könnycsepp legördülésével lehunytam a szemem. Pontosan tudtam, hogy a kérdés, amit készülök feltenni, nagyon diszkrét, és kissé tolakodó is, de muszáj megtennem, mert a tudatlanságba beleőrülök. - Iason - szólítottam nevén, majd újra ránéztem. - Van valakid? - Nyögtem ki meggyötörten, miközben ökölbe szorítottam a kezem. Képes lennék belehalni.

// Nos, ez igencsak rövid lett, s még Florence + The Machine-t sem hallgattam közben. Nézd el nekem, kedves bounce Neutral




A hozzászólást BRITTANY HAYDOCK összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Aug. 31, 2012 12:53 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Könyvtár    Szer. Aug. 22, 2012 4:16 am


Brittany and Iason


Bri volt az én Pöttöm Pannám, akire mindig vigyázni szerettem volna, ő határozottan megérdemelte volna, hogy a húgom legyen, de sajnos nem lett az és Sarah befurakodott a családomba. Még mindig idegesít a jelenléte, de próbálok hozzá szokni és elviselni őt. Amikor én már nem fogok a Roxfortba járni a ház az enyém lesz, nem fog nyivákolni otthon, hanem tanulni fog. Eh ez lesz nekem a tökéletes királyság, főleg akkor amikor Jer sem lesz otthon. A szüleim meg bizonyára nem velem fogják megfőzetni a levest, hanem azt anya majd elintézi.
Mindent elterveztem, azt is hogyan keserítem meg a távolból a húgom életét. Biztos írni fogok neki, már csak azért is, hogy felhergeljem őt. Elvégre valakinek ki kell kiabálnia magát, jobb ha nekem kiabál mint mással aki nem viseli őt el. Csoda, hogy Bri szóba áll vele.
– Majd eljövők látogatóba egyszer-kétszer Roxmorts-ba vagy az Abszol Útra. Anyának biztos be kell majd valamit vásárolnom. – ha nem akkor majd teszek arról, hogy be kelljen vásárolni, csak egy pálca lengetésembe kerül. Jó tudom engem az boldogítana ha a húgomat húzhatnám fel valamivel. Bár azt hiszem neki az is elég ha ott vagyok ahol ő és máris nem olyan boldog mint volt.
Brivel azonban más a helyzet, az ő idegeire nem mennék és nem is veszekednék vele. Szót értünk, nekem meg ez azt hiszem pont elég, mert ellenségnek tuti biztos, hogy nem venném fel a listámra.
Végül is mi lenne velem nélküle? Sarah biztos képtelen lenne rá úgy vigyázni ahogy én is teszem.
– Az emlékeidben mindig ott leszek veled Bri, csak erősen kell gondolnod rám ha sírni készülsz és hidd el elmúlik a hiányom. Én például ezt tettem amikor elsős voltam és hiányzott anya meg apa. De ott volt még a bátyám, ő próbált vigasztalni, hogy megszokom ezt a helyet és észre sem veszem a szüleim hiányát. Neked itt lesz Sarah, meg a többiek…- tudom, hogy nem lesz semmi sem ugyanolyan, mint volt de a gondolat miszerint mindkettőnknek így lesz a legjobb néhány percig megnyugtat. Oké elvesztem az egyik nagy rajongómat akit még szeretek is, csak nem úgy ahogy azt ő szeretné, de túl élem. Legalábbis én igyekszem amennyire tudok.
Kissé érthetetlen arccal néztem rá amikor feltette azt a bizonyos kérdést. Persze van valakim, de neki nem szabad megtudnia, még nem. Talán egy másik alkalomkor amikor nyilvánosságra hozhatjuk… most még nem és kész.
Próbálj meg hazudni Iason! Vagy tudod mit, inkább csak titkolózz mert azzal nem ártasz senkinek, legfőképpen a kis Pöttöm Pannádnak, Brinek nem.
Azt hiszem túl régóta ismerem őt, hogy képes legyek kihasználni az egyetlen lányt aki eddig bevallotta mennyire szeret. Tisztelem Brit, akit meg tisztelek annak bizonyára sosem fogok ártani, legalábbis szándékosan biztosan nem. Most bizonyára valami olyat kell mondanom neki amit hallani szeretne tőlem, igen azt fogom tenni és kész, nincs más választásom. Ha lenne egyből el is felejteném a második lehetőséget.
– Bri, ha lenne valakim akkor arról szerinted nem tudna az egész iskola? – hát persze, hogy nem tudna, mert én titokban tartanám és nem is akarnám szét kürtölni a húgom miatt aki otthon minden reggelit, ebédet és vacsorát azzal kezdene ,, Iasonnak van valakije és nem akarja elmondni ki az.”
Igen annál rémesebb perceim nem lennének, mert a szüleim nyaggatnának, hogy beszéljek. Azt hiszem annál rosszabb nincs is amikor az én szüleim elkezdenek kérdezősködni és egyszerűen nem hagyják abba még a legkínosabb kérdésnél sem. Brinek meg most egyáltalán nem akartam elmondani, hogy alakul valami köztem és Devona között. Szerintem nem fogadná el, miattam sírna, nem pedig az apja miatt, neki meg pont elég ha egy valaki nincs mellette.
– Melyiknél örülnél a legjobban, ha lenne valakim vagy ha nem lenne? – ez ostoba kérdés volt, persze, hogy annak örülne, ha senkim sem lenne és bátran szerethetne.


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Könyvtár    Pént. Aug. 31, 2012 12:47 pm



Bevásárolni?
Valóban ennyi érnék? Szóval, apu nem tévedett: - egy selejt vagyok. Viszont, ez a selejt soha nem kért semmit az élettől, s nem is vágyott másra, csak a szőke hercegére, de rá sem az örökkévalóságig, csupán egy rövidke perc erejéig. Apa ugyan nem, de én óriásit tévedtem, hisz mindvégig azt hittem, hogy Iason legalább tudat alatt érez valamit irántam, de ezek szerint ostoba kifogásra lesz majd szűksége, hogy meglátogathasson. Mondanom sem kell, hogy én a világ végére is elmennék érte, de ebben az átkozott pillanatban erősen kétlem, hogy bármit is számítana az igyekezetem.
Sikítani lenne kedvem, mi több, legszívesebben húsába marnék, s a falhoz tolva verném a mellkasát, de ehelyett mégis mosolyt villantok, s kezeimet derekam mögött összekulcsolva billegek. Erre sincs szűkség, hisz a talaj így is ingadozik alattam, s a fájdalomtól lassan kezdem elveszíteni az egyensúlyomat, de nekem nem szabad panaszkodnom. Habár, lenne egy kérdés, amire voltaképpen soha nem fogok választ kapni, hisz megválaszolhatatlan, de én mégis feltenném: - miért mindig a rossz emberbe szeretünk bele? Na, nem a szó szoros értelmében rossz, hanem csak nem a megfelelő személy számunkra. Kétlem, hogy a Mindenható ilyen sorsot szánt volna nekem, de azzal is tisztában vagyok, hogy még nem nőttem fel az ilyesmihez, legalábbis, a körülöttem lévők szerint. Pedig, már próbálom átérezni azt, s nem csaj játszani a felnőttet. - Veszel epret is? - Néztem rá a lehető legkevesebb csalódottságot sugallva, majd sejtelmesen a hajamba túrtam. A minap láttam, hogy Pansy is ezt csinálja a folyosón, s gondoltam, hogy az ilyesmi bejön a fiúknál, vagy nem. Ki tudja? Az én esetemben semmi sem lehetséges, már nem. Eddig mindenki elhagyott. Apu volt a mindenkim: - az egyetlen olyan ember a Földön, akit képes voltam határok nélkül szeretni, de neki ez koránt sem volt elég. Belátom, rosszul teljesítettem, s minden miattam történt, hisz voltam annyira buta, na meg óvatlan, hogy a Mardekár helyett ide osztott be a Süveg, de ... Hirtelen könnybe lábadt a szemem, s talán pár könnycsepp le is gördült az arcomon. Belegondoltam, hogy talán soha nem ismerhettem volna meg Iason-t. Képtelen vagyok elképzelni, hogy milyen lett volna, s milyen lesz az életem nélküle. Könyörögnék napestig, csak őt ne vegyék el tőlem, hisz rajta kívül senkim sincs. - Többiek? - Kérdeztem értetlenül, talán kissé dühösen, elvégre, ha valaki, akkor Iason Mallory jól tudja, hogy rajta-, s a bájos testvérén kívül nincs senkim. Őket leszámítva, minden látszat. Talán, az egész életem egy ostoba színjáték, mi több, biztosan az. - Nézz rám, Iason - hevesen állkapcsáért nyúltam, s tekintetemmel övéibe olvadtam. - Nincs senkim - szólaltam meg keserédes hangon. - Senkim - nyögtem ki újra, majd elhúztam kezemet, majd ujjaimmal selymes haját csavargattam.
Eszem ágában sincs sajnáltatni magam, habár, nem tagadom, hogy jó párszor megfordult már a fejemben az ilyesmi. Egyszerűen, döntés-, és cselekvésképtelen vagyok, főleg, hogy egyre intenzívebben érzem a fájdalmat, ami hamarosan fel fog emészteni. Kétségtelen, hogy teljesen összetörök majd, s nem, most sem akarom gyöngének feltüntetni magamat, csupán a puszta igazságról beszélek. Bukottnak születtem, s nem aranyvérűnek, hisz nézz körül te is: - egy muglit manapság többre tartanak, mint egy tiszta vérvonalból származó varázslótanoncot. Mindenki róluk pletykál, nekem Eleina mesélte a minap, de a szóbeszéd nélkül is hamar rájön az ember. Valóban, itt még a falnak is füle van.
- Persze - hajtottam le a fejem. - Igaz. - Mondtam megbánóan, de gondolatban tovább őrlődtem. Minden egyes kimondott szó értelmét veszíti, hisz álomvilágban élek, s annyira begubóztam, hogy ostobaságokat beszélek, talán önkéntelenül is megrágalmazva másokat. Már az elején megmondtam, hogy apám gonosz vére csörgedezik az ereimben, de senki sem hitt nekem. Mégis, hogyan hihettek volna, ha már csecsemőként is tündérien viselkedtem? Igazság szerint, kifejlesztettem ezt az egyedi technikát: - eljátszom a buta, és elveszett kislányt, aki azt hiszi, beleszeretett a legjobb barátnője bátyjába. Most viszont, felfedem az igazságot: - nem csak azt hiszem, hanem mindennél jobban tudom, hogy szerelmes vagyok az előttem álló fiúba, s szentül hiszem, hogy mi egymásnak lettünk teremtve. Ezt egyetlen pletyka sem tudná megcáfolni.
Nem vagyok őrült, csupán az apámtól örökölt gonoszság halvány szilánkja tükröződik a szemeimben, de Iasonért ezt is képes vagyok legyőzni, csak egy átkozott, vagy legalább mérgezett csókot adjon. Egyet, s nem többet. Ezzel talán végleg lezárhatnám lelki vívódásomat. Végül is, előbb, vagy utóbb muszáj lezárnom, máskülönben valóban megőrülök, s ki tudja, hogy mire képes Sioux Haydock lánya, ha az említett apa képes lett volna megölni őt, talán nem is egyszer.
Mire sikerülne elfojtanom a felgyülemlő fájdalom, és méreg egyvelegét, Iason válasza újra kizökkent, de ahelyett, hogy összetörnék, gonosz mosolyra húzom ajkaim szélét, miközben fejemet mellkasára hajtom. - Annak örülnék, ha meghalna az a valaki, Iason - mondtam határozottan, majd tovább játszadoztam gyönyörű-, szőke fürtjeivel. Nem tudom, hogy miért kellett ezt mondanom, de az igazság az, hogy mindig éreztem valamilyen furcsa késztetést az ilyen dolgokkal kapcsolatban. Talán, épp most nőtt be a fejem lágya, s ily' goromba mód hatolt belém a felismerés, hogy ezentúl harcolnom kell azért, amire vágyok. Tudod, csak egyetlen dologra - vagy inkább személyre - van szűkségem, s az nem más, mint Iason. Eddig egyszer sem emeltem fel a hangom, s egyszer sem közeledtem durván felé, de most eljött az én időm is. Nem utasíthat vissza, nem teheti meg. Miért? Még magam sem tudom, de egyszerűen nem, és kész. Szeretnie kell, máskülönben elpusztulok.
- Szeretlek! - Elengedtem hajfürtjeit, s fejét közelebb húztam magamhoz. - Szeretlek! - Mondtam ismét, kissé erényesebben, miközben vállaiba kapaszkodtam, s olyan erősen szorítottam magamhoz, amennyire az csak tőlem tellett. Talán, a szerelem megőrjített.


- Bri bekattant?! -


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Könyvtár    Vas. Szept. 09, 2012 8:21 pm


Brittany and Iason

Bri, az egyetlen akinek a szeretetében, helyesbítek szerelmében sosem kételkedtem eddig. Ő gondolkodás nélkül elém állt és megmerte mondani, hogy szeret s, sokkal többet érez irántam a barátságnál. Én azonban nem voltam elég bátor és nem mondtam el neki, hogy mást szeretek.
Különös módon nem mardos a bűntudat, amiért nem árulom el az igazat. Úgy hiszem jobb ha erről tényleg semmit sem tud. Összetörne és ki tudja mit tenne meggondolatlanul. Azt bezzeg szeretem ha hozzám bújik s, kis bután az én karjaimban keres vigasztalást. Lehet, hogy lenyugszik és boldog, de a legnagyobb gondot mindig egyedül én Iason Mallory okozom neki. Ő persze észre sem veszi, hogy mennyi fájdalmat okozok neki azzal ha már rám gondol és nekem adja a szívét. Tudom, hogy csak ki kéne nyújtanom a kezem és ő máris az ajkaimra tapadna, ha hagynám. Kezdetben csak a húgomat akartam idegesíteni azzal, hogy beszélgetek vele megszeretettem magam. De arra már eleve nem gondoltam mi lesz ha én is megkedvelem őt és húgomként fogom szeretni. A húgom barátainak a háromnegyedét dilisnek tartom, kevesen vannak és pont azok imádják őt akiket én nem szeretek vagy fordítva. A megmaradt negyedbe a közös ismerőseink tartoznak, akiknél nem tudtam elérni, hogy utálják a húgomat, de engem sem utálnak amiért gyűlölöm az egyetlen lányt akivel a házunkban lakok. Jeremiaht például nem lehet nem szeretni, ő tökéletes a húgommal ellentétben, aki csak szeretne az lenni.
– Örömmel fogok visszaírni a leveleidre Bri, de ígérd meg, hogy Sarahnak nem fogsz beszélni róla. Szeretném, ha abban a tudatban élne te szintén úgy gyűlölsz ahogyan ő. Lehetne ez a kettőnk titka amiről csak te meg én tudunk? – nem azt vallottam be neki, hogy szeretem és mindennél fontosabb a számomra, hanem mindez maradjon a kettőnk titka. Nem akarom, hogy más is tudjon róla, mert bárhogy nézem ha a húgom fülébe jut a hír, abból az egyetlen aki rosszul fog járni az én leszek. Otthon hisztit fog csapni, hogy még a legjobb barátnője eszét is elveszem a számára oly 'csodálatos’ és 'tetszetős’ hangommal.
- Akár epret is vehetek. - válaszoltam kissé zavarodottan, mert fogalmam sem volt arról, hogy hogyan is jön ide most az eper.
- Am a többiek alatt csak azokat értem akikkel jóban vagyok és az illető lányból van s, nem a húgom.
Figyeltem Brit, minden egyes mozdulatát a szavait, amivel egy perc erejéig még engem is megölt. Szóval ha lenne egy másik lány akiről tudna annak a halálát kívánná? Van, akiről sem ő sem más nem tud. Ilyenkor bánom azt, Sarah helyet nem egy ikertestérem van akivel könnyedén szót értek és bármikor szerepet cserélhetünk ha úgy tartja kedvünk. De még a nem létező ikertestvérem se tudna megmenteni Bri szerelmétől. Biztos ugyanolyan lenne mint én és valaki mást szeretne.
– Ha az a valaki a világot jelentené a számomra, te akkor is a halálát kívánnád csak azért, hogy egyedül a tiéd legyek? – költői kérdésnek szántam, nem akartam tudni, hogy mit tesz vagyis tenne Devonával, ha megtudná mennyire szeretem őt és mindezt el is mondtam neki. Sosem féltem Britől, még akkor sem ha ennyire megrögzötten üldöz engem a szerelmével. Az én szememben ő békés kislány, aki csak szerelmes és azt próbálja bebizonyítani nekem, hogy mennyire szeret engem.
A hajtincsemhez ért, ő meg nem is tudja mennyire szeretem, ha valaki az enyémhez ér és játszani kezd vele csak úgy totál véletlenül.
Tudtam, hogy nekem is adnom kell valamit majd cserébe, de az öleléseken kívül azt hiszem semmit sem szabad adnom neki. Az a csók is meggondolatlan cselekedet volt, nem hiszem el, hogy képes voltam megtenni a húgom barátnőjével. De amiről Sarah nem tud az nem is fáj neki. Legalábbis remélem. Biztos tele tömködné az agyam valamivel, de végül megértené, hogy az elején miért érdekelt annyira Bri és egy párszor minek kérdezősködtem annyit róla. Persze ő hallgatott és egy jól intézett mondattal elintézte, hogy nekem semmi közöm ahhoz, ami Brivel kapcsolatos.
– Szeretsz? Olyan sokszor mondtad már ezt nekem…- sóhajtottam fel egy picikét gondterhelten, mint aki nem hinne annak amit mond. Persze tudom, hogy igaz, hiszen nem hangoztatná nekem annyit. A hazugságot meg Briből sosem nézném ki, de ettől még hazudhat, nekem azonban úgy vélem nem szokott.
– Hm mit tennél meg csak az én kedvemért azért, hogy elhiggyem igazat beszélsz és tényleg szeretsz? – ettől a kérdésemtől még engem is kirázott a hideg, el sem merem képzelni, hogy mi adott elég erőt ahhoz, mindezt megkérdezzem tőle. De érdekelt, legalábbis a hitetlenkedő felemet igen, a másik már jól tudta és el is fogadta Bri állítását.

// Öhm nagybácsiméknál vagyok, szóval ha a szöveg kissé gubancos azt nézd el nekem. Otthon írtam de itt küldöm el xD//


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Könyvtár    



Vissza az elejére Go down
 

Könyvtár

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Konoha könyvtára
» Egy kisebb történelmi könyvtár
» A Könyvtár
» Brooklyn Közkönyvtár

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
FEEL THE DIFFERENCE :: Befejezett, lezárt játékok-