HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
» Lin & Cole kalandjai a szárnyas vadkanban
Pént. Jún. 13, 2014 10:28 pm by Belinda Wictikers

» Kiruccanás az erdőbe - Cole & Lin
Hétf. Május 19, 2014 7:08 am by Belinda Wictikers

» Huuu, ugye megijedtél? ~Leah&Mason~
Szomb. Május 17, 2014 8:51 am by Leah Winter

» Hayley & Seth - Folyosók
Pént. Ápr. 25, 2014 12:58 am by Vendég

» Találj rám
Csüt. Ápr. 24, 2014 1:11 am by Hayley-Rose Mallory

» Nickole & Eric - Tiltott Rengeteg
Szer. Ápr. 23, 2014 9:15 am by Nickole Smith

» Audrey & Hestia - Három Seprű
Kedd Ápr. 22, 2014 5:20 am by Vendég

» Mason & Amy - Szellemszállás
Hétf. Ápr. 21, 2014 8:48 am by Vendég

» Cole & Hestia - Hálókörlet
Pént. Ápr. 04, 2014 9:48 am by Vendég

» Csillagvizsgáló
Csüt. Márc. 27, 2014 5:59 am by Vendég


Share | 



 

 Anne&Gavin 1992.

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
TémanyitásTárgy: Anne&Gavin 1992.   Hétf. Júl. 23, 2012 9:04 pm





Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Anne&Gavin 1992.   Hétf. Júl. 23, 2012 9:41 pm




Marianne,
Legyél este kilenc órakor a hetedik emeleti folyosón. Sétálj el háromszor a fal előtt, s gondolja az én szobámra. Ott foglak várni.

Csókol: G a v i n

Még utoljára végigolvastam a levelet, majd odaadtam a kis, szőke hugrabuggosnak, aki nem lehetett több tizenkettőnél. Kicsit idegesnek tűnt, mikor megszólítottam, nyilván ő is halottam a mardekárosok kegyetlenségétől, de tőlem nem kellett félnie. Kedvesen rámosolyogtam.
- Add ezt oda kérlek Anne Wiloughby. Rendben? Köszi. – kacsintottam rá, mire olyan vörös lett, mint egy paradicsom, majd sarkon fordultam, s elindultam a klubhelyiség felé.

Már félnyolckor ott toporogtam a hetedik emeleti folyosón, és fel alá sétálgattam a fal előtt. Erősen koncentráltam a saját szobámra, minden részletet, fiókot, s könyvet felidézve emlékeimben. Ideges voltam, tőlem nem megszokott módon, s úgy éreztem, hogy számomra is ez lesz az első alkalom. Sokat vártam arra, hogy Anne végre belevágjon a dologba, s most, hogy csak pár perc választott el ettől, egészen frusztrált voltam. Pedig igencsak rutinos voltam az ilyen dolgokban, ez most mégis más volt. Talán szégyellnem kéne magam ezért, de sosem voltam még szerelmes, sosem voltam úgy egy lánnyal, hogy bármi komolyabbat éreztem volna iránta, a puszta testiségnél. De most ez a perc is eljött, én pedig olyan voltam, mint egy idegzsába.
Megjelent előttem az ajtó, én pedig az idegességtől elfagyott tenyeremet rátettem, majd lenyomva a kilincset beléptem a szobába.
Tökéletes volt. Pontosan szakasztott mása volt az én otthoni hálószobámnak. Szerencsére nem voltam annyira megrögzött mardekáros, hogy zöld-ezüst zászlókkal tűzdeljem szét a falamat. Ha így is lett volna, biztosan mindent leszedek, hisz nem akartam, hogy Anne kényelmetlenül érezze magát a mardekár színeibe.
Végigfeküdtem az ágyon, s mélyeket sóhajtottam. Nyugi, Gavin, nem vagy amatőr, menni fog! – bíztattam magam, mint egy gyerek. Nem is attól féltem, hogy valami baj lesz. Mi baj lehetne? Én csak szerettem volna, hogy Anne-nek ez egy olyan emlék lenne, amire majd felnőtt korába szívesen emlékszik vissza. Hisz, nem minden lánynak kellemes ez az pillanat. De én most csak rá fogok figyelni, csak Őt fogom előtérbe helyezni. Hisz Ő a fontos, senki már.

Rápillantottam órámra. Itt az idő. Felültem az ágyon, s mereven az ajtóra fókuszáltam. Tudtam, hogy Anne pontos lesz, hisz ő sosem híve a késésnek, főleg egy ilyen fontos alkalomkor.
Figyeltem, ahogy kívülről valaki lenyomja a kilincset, s az ajtó kinyílik. Elmosolyodtam, mikor megpillantottam kissé feszengve, s egyben csodálkozva ácsorgó barátnőmet. A szívem, ha lehetséges, még gyorsabban dobogott, ami igazából életveszélyes is lehetett volna.
- Szia szépségem! – mosolyogtam rá bíztatóan.






A hozzászólást GAVIN CHASE összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Aug. 05, 2012 8:56 am-kor.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Anne&Gavin 1992.   Szer. Júl. 25, 2012 8:52 am





I will…

always love You





Nem tudom, mi a bosszantóbb: a gyomrom remegése vagy a szívem kalapálása? Lényegében mindkettő csak nehezíti az utam felfelé az északi lépcsőn, miközben Gavin leírt szavai, minden betűje a reggel kapott levélnek, úgy ostromolja a tudatom falát, mintha azt akarná, sose érjek fel a hetedikre, hanem essek össze jó előtte. Mély levegőt veszek, miközben emberfeletti iramban legyőzöm az utolsó, hetedik lépcsőfordulót és végre fellépek a legfelső emeletet borító, hűvös márványpadlóra.
Negyed kilenc van, negyed órája indultam el a Hugrabug klubhelyiségéből, kalapáló szívemet magam mögött hurcolva, mert az bizony már akkor is ki kívánt szakadni a mellkasomból. Mi több, ez az igencsak zavaró tünet már a levél kézbekapásánál jelentkezett. Nálam talán a kis, hirtelenszőke Victoria Abshire készült ki jobban, míg remegő térdekkel hozzám lépett, és átadta a septiben meghajtott pergament. Gavin írásával már szembesültem néhányszor – azzal, milyen szörnyen csúnyán körmöl a bájitaltan házi dolgozatában, és azzal is, milyen gyönyörűek a betűi, ha nem rohan éppen sehova. De akárhányszor megpendítettem ezt mindig csak megvonta a vállát, és azt felelte, majd később is ráér szépen írni.
Az emlékre elvigyorodom, miközben erőt veszek magamon, lassítok a lépteimen, és így haladok tovább a kietlen, sötét, időnként fáklyákkal megvilágított folyosószakaszon. Beletelik néhány percbe, míg elérem Badar Barnabás faliképét, amelyen táncolni tanítja a trollokat. Ott megállok, lehunyom a szemem, ajkaimat összeszorítom, mint egy lámpalázas gyerek és háromszor fel-le sétálok a kép előtt.
A halk morajlásra a szemhéjam automatikusan felpattan, és elégedetten elmosolyodva nézek szembe a Szükség Szobájának impozáns, szépen kidolgozott vasajtajával. Szóval Gavin szobája.
Érthető izgalommal és kíváncsisággal nyomom le a kilincset, majd először csak bepillantok, és mikor a tekintetem az ágyon ülő alakra siklik, elmosolyodom és becsukom magam mögött az ajtót. A hangja kellemesen borzongat meg, ezúttal pedig már a gyomrom lüktetése sem érdekel. A fejemben Liz hangja küzdi előre magát egy pillanatra – „Ha reggel nem leszel az ágyadban, gyanakodni fogok!” -, de rögvest el is nyomom, épp mint a vigyorgó arcát is.

Leplezetlen ámulattal tekintek körbe az ízléses, szépen berendezett szobán, amihez még csak hasonlót se láttam még soha. Hmm…
– Tehát így fest a kis birodalmad, kilométerekre innen? – kérdem elmosolyodva, fél kézzel egy tincsemet tekergetve, miközben lassú, ráérős kört írok le a szobában, megszemlélve minden négyzetcentiméterét. Majd megtorpanok Gavin előtt és hozzá hajolva egy elismerés-csókot nyomok a szája sarkába.
– Ugye tudod, hogy ismét szabályt szegek miattad? – kérdem suttogva, hiszen fél kilenc után nem kéne a folyosón tartózkodnia még azoknak sem, akik ragyaszóródás-miatt haldokolnak. Nekünk még annyira sem.



Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Anne&Gavin 1992.   Vas. Aug. 05, 2012 8:56 am




P róbáltam leplezni izgalmamat, de még mindig annyira ideges voltam, hogy szinte szégyelltem magam. Mikor megláttam ámulattól gyönyörű arcát, széles vigyor jelent meg arcomon. Hát igen. Ízlés kérdésében el voltam eresztve, na meg családi hátterem miatt megengedhettem, hogy olyan legyen az én kis személyes birodalmam, amilyennek szeretném. És egyébként is, az apám sosem engedte volna, hogy egy lebujban éljek, s bár így is gondja volt a sötét színekkel, miután megtagadtam tőle a belépést, nem volt sok beleszólása.
Kérdésére elvigyorodtam, majd követtem tekintetemmel, ahogy tüzetesen átvizsgálja a szobát.
- Hát… sajnos itt a Roxfortban a jó ízlés meghal, de… talán… - nyeltem nagyot mielőtt feltettem kérdésemet. Nem tudtam, hogy mit szólnának hozzá a szüleim, ha hazavinném őt, de nem is érdekelt. Ha ő igent mond, semmi más nem fontos. - … talán megnézhetnéd az igazit… a karácsonyi szünetben.
Apró csókjára megborzongtam, pedig alig ért a számhoz. Többet akartam, már pengeélen táncoltunk egy ideje, de úgy gondoltam, jobb, ha visszafogom magam. Hisz már itt vagyunk, a célvonalban, alig pár lépés választ el minket attól, hogy bekövetkezzen, aminek már be kell következnie. Nem akartam ajtóstul rontani a házba, s most elijeszteni őt, amikor már ilyen nagyon közel vagyok.
- Tudod, nem kell mindig azt csinálni, amit a szabályok írnak. – válaszoltam neki kissé előhúzva számat, miközben felálltam, s kezem átkulcsoltam derekán. – Azokat pont amiatt hozták létre, hogy mi megszegjük őket. Hisz így még izgalmasabb.
Utolsó mondatomat már suttogtam, miközben egyre közelebb hajoltam hozzá, hogy végül ajkunk összeérjen, s megcsókolhassam. Hirtelen úgy éreztem magamat, mint egy alsóbb éves kölyök, aki először van együtt kettesben egy lánnyal. Az, hogy Anne szűz volt, engem is kissé gyámoltalanná tett. Nem mintha nem lett volna még dolgom szűz lánnyal. Mert volt. De olyannal, akibe szerelmes voltam még sosem. Sőt, igazából nem volt még olyan lánnyal dolgom, akibe szerelmes lettem volna. Így nézve a dolgot, egy bizonyos szintig én is szűz voltam. Talán ez tette sokkal nehezebbé a dolgokat számomra.
Mélyen szemébe néztem, mondani akartam neki valamit, amivel meggyőzhetem őt a szándékom komolyságáról. Csak egy dolog jutott eszembe. Egy szó, amit senkinek soha nem mondtam még az anyámon és a kishúgomon kívül. Ki akartam mondani, nem csak azért, hogy megkönnyítsem a helyzetét, vagy a sajátomat. Nem. Hanem mert így éreztem. Mert úgy éreztem nem lennék képes nélküle leélni az életem. S ez egy olyan fiú szájából, amilyen én vagyok, mindennél többet jelent.
- Szeretlek, Anne. – szólaltam meg végül, kissé rekedten, de nem vettem le szemeimet az övéről.
Nem akartam tovább ragozni, hogy te vagy az életem, mindennél fontosabb vagy nekem, blablablab. Hisz, ez a szó, mindent magába foglalt.
Újra megcsókoltam, miközben kicsit meghajolva felkaptam ölembe. Majd elindultam vele az ágy felé, s lefektettem rá. Nem tepertem le rögtön, csupán mellé feküdtem féloldalasan, s mikor megszakítottuk a csókunkat, újra szemébe néztem, miközben végigsimítottam arcán. Egy utolsó megerősítésre vártam. Tudni akartam, hogy biztos-e a dolgába. Még visszafordulhatunk, bár megjegyzem, nagy kegyetlenség lenne ez az ő részéről. Mégis, ha így döntene, egy szó nélkül megállnék.
Mert szerettem őt.





Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Anne&Gavin 1992.   Pént. Aug. 10, 2012 9:15 am





I will…

always love You




Tagadhatatlanul széles vigyor költözik az arcomra Gavin, a Roxfortban honoló jó ízlésre tett megjegyzését hallva. Néha még mindig meglep, mennyire válogatós egyes dolgokban, nekem ugyanis semmi bajom a kastéllyal. Mi több, mióta együtt vagyunk – és ez valószínűleg rémségesen szentimentális felfogás -, úgy érzem, csak még szebb, csak még jobban hívogat a kastély összes titka. Bár nem vagyok szabályszegő, életemben annyi csínyt vagy kihágást nem követtem el hat és fél évem alatt az ódon falak közt, mint Harry Potter, aki jelenleg másodéves, és naponta látom a folyosón. Szegény kisfiút nagyon sajnálom, leginkább azért, mert mindenki megbámulja, gyakran még a nyakukat is kifordítják. Most pedig nemrég újabb pletyka kelt szárnyra, még hozzánk, hugrabugosokhoz is elért a szele; én mégsem tartom valószínűnek, hogy ez a kedves arcú, visszafogott kisfiú, ez az alig tizenkét éves gyerek lenne Mardekár utódja. Ami a mardekárosokat illeti, mióta egy vérbeli mardekárossal van kapcsolatom nem bírálom őket. Eddig sem tettem túl gyakran – hiszen fő, hogy megőrizzük a házak közötti békés összetartást -, viszont Gavin jelenlétében igyekszem még a szokásosnál is kevesebb negatív tartalmú megjegyzéssel illetni a házát. Ami számomra is hatalmas meglepetés az az, hogy Ő a háztársaival ellentétben nincs igazán oda a házvezetőjükért, azért a marcona Pitonért, akivel a kelleténél többször van esélyem randevúzni bájitaltan órán nekem is, épp mint az összes ház diákjainak. A griffendélesek számára a legnehezebb a szolgálat Piton pincetermében, mivel a saját házának tagjaival nyíltan kivételez, viszont nekünk sem könnyű, mivel a tanár úr mindünket élhetetlen, naiv, ábrándos képű szerencsétleneknek tart. Talán még az életrajzomba is belekerül, ha egyszer lediplomázom…
De várjunk csak… miért gondolok éppen most, éppen itt, éppen Pitonra és ilyen sületlenségekre? Sebesen megrázom a fejem, majd remegő kézzel a fülem mögé simítok egy hajtincset, s csak ekkor jut el a tudatomig, milyen fölajánlásnak is lettem tanúja az imént. Egy pillanatra még a lélegzetem is eláll, majd egy faliképtől elfordulva ragyogó mosolyt villantok az ágyon ülő fiúra.
– Az csodálatos lenne – jegyzem meg félhangosan, elámulva a lehetőségtől. Aztán egyszerre több dolog is befészkeli magát vörös loboncom alá. Mi lesz, ha a szülei nem fognak szeretni? Vagy, ha a húga ellenséges lesz velem? Hiszen a családom nem tisztavérű, talán a szülői intelem megtagadása lesz az, ha Gavin hazaállít velem karácsonykor?
Aztán a saját zavarom egy csapásra kiűz belőlem minden mellékes gondolatot. Tisztán érzem, ahogy beleborzong az apró csókba, és ettől hirtelen ólomsúllyal nehezedik rám a tény, minek a kapujában is vesztegelünk már hosszú ideje. Kezdeti magabiztosságomat hirtelen elragadja egy szélroham, pedig a szobában áll a levegő. Némán figyelem, miközben feláll, s még akkor sem szólalok meg, mikor a szabályok ellen kezd érvelni. Hosszú másodpercekig hallgatom, karjaimmal megtámaszkodom a mellkasán, s a szónoklat – hála Merlinnek – ismét teljes szituációs emléktörlést visz végbe rajtam.
– Azért vannak olyan szabályok is, amelyeket nem árt betartani, mert a… – kezdeném, ám aztán el is hallgatok, mikor az ajkai lecsapnak az enyémekre. Ez az ismerős szituáció némileg visszaadja kérészéletű bátorságomat, így tudatosan viszonzom a csókját, karjaim pedig automatikusan felkúsznak a nyakába, mikor elemel a padlótól. Egy másodpercre belém villan a folyosón lejátszódó eseménysor, és mire hátam a takaróhoz ér már alig bírom elfojtani a nevetésemet.
Aztán mégsem kacagok fel, jókedvem kuncogássá szelídül, majd el is hal, mivel a szívem bordatörő dobogása egy percre kizár minden mást a világból. Csak Gavin arcát látom, csak az Ő érintését érzem, a zöld szemek pedig olyan szeretettel világítanak felém, amely számomra eddig merőben ismeretlen volt. Csak ekkor jut el a tudatomig, mit is mondott az imént, mégsem válaszolok rögtön. Tőle pedig nem várok könnyes vallomást, hiszen a szemei önmagukban is mindent elmondanak… ökölbe szoruló, lámpaláztól fűtött gyomromnak azonban mégis jól esik, mikor halkan kimondja azt az egyetlen szót, amellyel magához láncol, feltétel nélkül. Tudom, hogy tudja, hiszen én is biztos vagyok benne. És ezért nem is várom el a sziporkázó szónoklatot; nincs rá szükség. Egyikünk sem olyan típus, aki szavakat pazarol el fölöslegesen, mikro egy pillantással megértetheti magát.
A válaszom pedig már napok óta készen van.
– Én is szeretlek – felelem suttogva, majd legyűrve a torkomban képződő, forró gombócot igenis – mily bátorság kell ehhez! – én hajolok hozzá, és én csókolom meg ezúttal! Nem attól tartok, hogy nem lesz… nos, nem is igazán tudom, milyen. Nem attól tartok, hogy Gavin nem a megfelelő ember. Egyszerűen csak… elképesztően izgulok. És ettől az izgalomtól a szívem mindenmásodpercben kihagy egy ütemet, mégis annyira hevesen ver! Talán még Gavin is érzi a saját mellkasán, miközben óvatosan hozzá bújok.




Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Anne&Gavin 1992.   



Vissza az elejére Go down
 

Anne&Gavin 1992.

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Lily Anne Deveraux ~
» Barbi&Gavin

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
FEEL THE DIFFERENCE :: Befejezett, lezárt játékok-