HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
» Lin & Cole kalandjai a szárnyas vadkanban
Pént. Jún. 13, 2014 10:28 pm by Belinda Wictikers

» Kiruccanás az erdőbe - Cole & Lin
Hétf. Május 19, 2014 7:08 am by Belinda Wictikers

» Huuu, ugye megijedtél? ~Leah&Mason~
Szomb. Május 17, 2014 8:51 am by Leah Winter

» Hayley & Seth - Folyosók
Pént. Ápr. 25, 2014 12:58 am by Vendég

» Találj rám
Csüt. Ápr. 24, 2014 1:11 am by Hayley-Rose Mallory

» Nickole & Eric - Tiltott Rengeteg
Szer. Ápr. 23, 2014 9:15 am by Nickole Smith

» Audrey & Hestia - Három Seprű
Kedd Ápr. 22, 2014 5:20 am by Vendég

» Mason & Amy - Szellemszállás
Hétf. Ápr. 21, 2014 8:48 am by Vendég

» Cole & Hestia - Hálókörlet
Pént. Ápr. 04, 2014 9:48 am by Vendég

» Csillagvizsgáló
Csüt. Márc. 27, 2014 5:59 am by Vendég


Share | 



 

 Lisa & Hayley ~ '97 karácsonyának katasztrófája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
TémanyitásTárgy: Lisa & Hayley ~ '97 karácsonyának katasztrófája   Kedd Júl. 24, 2012 10:48 pm

A karácsonyi csíny




- Kiskarácsony, nagykarácsony, bűvös csengő szól... Nincs ma rontás, minden pálca égi áldást szó – lehetnék akár öt éves is, úgy dalolászok a nappaliban, szépen felöltözve már a vacsorára, de még mezítláb táncikálva körbe a fát. Ah, igen, az ünnepi szellem. Mondhatnám, hogy elkapott, végül is így van, de valójában valami egészen más jár a fejembe, mint a vacsora, vagy az, hogy anyuék mikor érnek vissza nagyapáéktól (amikor még csak nemrég mentek el), vagy az, hogy vajon mit pottyant a varázs holnap reggel a fa alá. Ó, nem. Én valami rosszaságon töröm a fejemet, és azért dalolászok, azért lopok egy óvatlan pillanatban csíkos, kampó nyalókát a fáról, mert nem bírok megülni a fenekemen. Jó szokásomhoz híven. Egyébként is arra várok, hogy Ben kidugja az orrát a szobából, ám veszélyforrásnak itt tekereg a szobában az angyali kishúgunk is.
Amúgy sem tudom mit tervez Ben, mert az én drága öcsém valamiért egészen eddig megtartotta csecsemőként dédelgetett kis tervét saját magának (mintha illetlen személyeknek kikotyognám…), semmi másra nem volt tőlem szüksége, mint az adott szavamra, hogy segítek neki, és hogy nem akadályozom meg. Mikor akadályoztam én meg bármiben is? Na jó, amikor tavaly meg akarta lovasítani az összes ajándékot, mint valami önjelölt Grincs, azt azért nem bírtam ki szó nélkül. Az ízetlen tréfa lett volna, ráadásul szerintem Lisa kis szívét is összetörte volna, még ha ő nem is mutatná…szóval nem, az ajándékok ott maradnak, ahova valók, pedig kutattunk utánuk az idén is. Mert a jó Griffendéles gyerek már csak ilyen.
Egyik pillanatról a másira érzem, hogy valaki megragadja a karomat, és olyan erővel ránt be a fa túlsó oldalára, ahol Lisa nem lát minket, hogy kis híján hasra esek a saját lábaimban.
- Idióta. Finomabban nem ment volna? – kérdezem az öcsémet fojtott suttogással, pillanatnyi haraggal dörzsölve meg a karomat, amin szabályosan még az ujjainak a nyoma is látszik. A kis mitugrász – Na, mi az? – kérdezem aztán szinte azonnal mohó kíváncsisággal, a fa ágai között próbálok átkukkantani a szoba túlsó felébe, de csak színes foltokat látok áttűnni a sűrű tűlevelek között.
- Tűzijáték! – dörzsöli össze a tenyereit Ben, én meg pár pillanatig értetlenül pislogok rá.
- Tűzijáték? Mi van?
- Tudod! Azok a csillagszóró tűzijátékok, amit Zonkó Csodabazárában lehet kapni. Színes csillagokat, meg pixieket szórnak magukból – sátáni vigyor ül az egyetlen ifiúr Stonebury-testvér arcán, ahogy a kivételesen sem nem koszos, sem nem szakadt nadrágja zsebéből kihalássza a kis…miket is? Jó ég tudja, a varázskütyük vásárlása és szakértelme, az igazán Ben asztala. Én csak előszeretettel nyúlom le őket a szobájából.
- És mit akarsz azokkal csinálni…?
- Mit, te jó ég, Hayley, nyalóka van már az agyad helyén is? Berakjuk a fa alá! És mindenki szívrohamot fog kapni, amikor pattogni kezdenek, a fa pedig szikrázni fog, és csillogni!!
Ha nem az öcsémről lenne szó, jó esélyei lennének annak, hogy most nézném pszichopatának az ördögi örömtől csillogó, rám meredő zöldes szempár tulajdonosát. Engem viszont ez már nem lep meg.
- Te fogod elterelni Lisa figyelmét – közli aztán fontoskodva, mire én csak a szemeimet forgatom. Miért mindig rám akarja sózni a hálátlan feladatot? Különben sem ejtették a fejére a húgunkat, mindig is túlságosan tisztában van azzal, ha valami rosszban sántikálunk. A figyelem elterelés általában ilyenkor átváltozik egy kóddá, ami azt jelenti: ne hagyd, hogy a közelembe jöjjön, amíg végzek.
- Jó – forgatom a szemeimet duzzogva, a probléma azonban ott kezdődik, hogy a pillanatban, amikor kilépek a fa mögül, kis híján Lisa aprócska lábfejeire taposok… – Óóó, szia húgi!


music: i want a hippopotamus for christmas | dress: klikk | words: 569




A hozzászólást HAYLEY-ROSE STONEBURY összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Aug. 25, 2012 10:24 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Lisa & Hayley ~ '97 karácsonyának katasztrófája   Pént. Aug. 17, 2012 12:02 am

The Disaster of Christmas


Minden évben egyszer, vagyis karácsony táján, mintha új emberré vállnék egy kis időre. Ilyenkor feltöltődöm energiával, és sokkal aktívabbnak érzem magam. Szüntelenül mosolygok, és még anyáékat is megrémíti, hogy mennyire sokat beszélek, mivel amúgy inkább csendes és a háttérben meghúzódó személy vagyok. Nem tudom mitől van ez, talán magától a hangulattól, vagy csak már úgy megszokásból. Igazából nem is fontos az oka. Ilyenkor legalább önfeledt lehet élvezni az, amúgy nem olyan feltűnően beszédes énem.
Már órákkal ezelőtt felöltöztem az ünneplő ruhámba, és domináltam a kanapét, amelyen már számtalan harci sérülés volt. Nem egyszer volt már testvéri háború áldozata, és csomószor lett már leöntve mindenféle lével, szerencse, hogy anya apróbb bűbájokkal könnyedén eltüntette róla a foltokat.
Saját szokásaimhoz híven idén is elolvastam ugyanazt a könyvet, amit azóta megteszek minden karácsonykor, amióta olvasni tudok. Ezután jön az a rész, hogy unatkozom, és várok, hogy idén mekkora hülyeséget fognak csinálni a testvérkéim. Mivel anyáék leléptek, így én vagyok számukra az egyetlen veszélyforrás, ha nevezhető vagyok annak, akitől minden áron próbálnak megszabadulni, hogy ne kotnyeleskedjek bele az ő kis csínyűkbe, és ne tegyem tönkre a ˝meglepetést˝, amit a családnak tartogatnak. Tavaly is tervezett valamit Ben. Tudom, mivel a szekrrényből hallgatóztam, de szerencsére Hayley közbe lépett. Nem értettem pontosan milyen rosszaságon törték a fejüket, de amióta egyszer lebuktattam őket, azóta nem igazán akarnak belevonni a terveikbe. Talán idén más lesz, és nem hagynak ki a kis testvéri programmjukból...
Valószínű már rég bele vetették magukat az előkészületekbe, így elkezdtem körbe-körbe sétálni a szobában, hátha eszembe jut valami, hogy hogyan vonhatnám bele magam az egészbe. Ha egyszerűen rájuk tapadok, az túl feltűnő, és amúgy is lekoptatnának valamivel, hogy süssek sütit, vagy ettesem meg a macskámat, mert éhen fog halni. Talán idén nekem is kellene valami meglepetést tartogatnom a számukra, hogy újra elnyerjem a bizalmukat ilyen téren. Ahogy elképzeltem Ben arcát, amint megpillantja, hogy milyen simán lepipáltam valami oltári klassz csinytevéssel, az övét... Ááá.... Hogyan is pipálhatnám le a mókamestert? Oké, akkor ezt az ötletet is elvetettük. Nézük mi jöhetne még szóba... Talán, ha megfenyegetném őket, hogy tudok mindenről, és bemártom őket anyáéknál, ha nem vonnak bele. Így meg nem szívesen hagynák, hogy segítsek, meg először kikellene találnom, hogy egyáltalán mi a fenét találtak ki, ami nem könnyű dolog, mivel általában minden részletre precízen figyelnek.
Hangok áradata ütötte meg a fülcsatornám, ami azt jelentette, hogy épp ott folyik a cselszövés. Az évek alatt kitapasztaltam, hogy pontosan hol is recseg a padló, így osonva odalépkedtem a fához, hogy kihallgassam az eszmecserét. Tudom, nem szép dolog, de nekem is jogom van tudni róla, hisz mégis csak a húgocskájuk vagyok.
... Lisa figyelmét - mi van a figyelmemmel? Csupán ennyit sikerült leszűrnőm a beszélgetésükből na meg egy ,,Jó˝-t, de ennyiből aligha derül ki bármi is, csak hogy nem akarják, hogy közöm legyen az egészhez. Utána hosszas néma csend következett, vártam, hogy mondanak még valamit, de a következő dolog, amit észleltem, hogy a nővérem letaposott. A fájdalmat egy jajjgatással ki is fejeztem, és összeráncoltam a szemöldököm.
- Szia nővérkém - mondtam, majd a tekintetét fürkésztem, hátha benne van valami gyanúsban. Sajnos örökölt valami színészi tehetséget Merlin tudja honnan, így a mimikájából nem sikerült semmit sem kiolvasnom. Közben megszabadítottam a lábam a teher alól, ami nyomta, és hátra pillantgattam, hátha meglátom a bűntársát kiosonni, és tetten érhetem még mielőtt kimaradnék az egészből. - Szóval mit csináltatok a karácsonyfa mögött? Gondolom nem az ajándékokat kerestétek. - Mondtam, majd mint egy vallató szúrós tekintettel néztem rá. Igen talán túl sok krimi regényt olvastam, de legalább nem kezdem amatőrként a nyomozói pályafutásom...


megjegyzés: Bocsi a késésért...<3 | szavak száma: 587 | megjelenés: ez


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Lisa & Hayley ~ '97 karácsonyának katasztrófája   Kedd Aug. 21, 2012 11:05 pm

A karácsonyi csíny




- Hallgatózunk, hallgatózunk? – amikor ilyen szúrós szemekkel néz rám, kísértetiesen hasonlít anyára. Azt hiszem nem egészen jó értelemben. De persze amiatt, hogy magasságban elmarad anyánk mögött, és hogy még gyermekien angyali az arca, szerencsére nem szalad figyelmeztető hideg végig a gerincem mentén. Az általában azt szokta jelenteni, hogy bajban vagyok, de egyelőre még nem vagyok bajban. Szolidan hátrapislantok a vállam felett, de a jelek szerint Ben kisurrant a szobából valamerre, hogy lehozza a csillagszóróit. Viszont azokkal utána le fog jönni, és ismerve a testvéremet jó alaposan el fog pepecselni azzal, milyen kompozícióban helyezze el a durranó csodákat. Vagyis nem csak el kell vonnom Lisa figyelmét, de lehetőleg el is kell vonszolnom a karácsonyfa mellől; talán ki még a szobából is, hogy véletlenül se lásson rá Ben ténykedésére.
Tényleg teljesen anyára ütött ez a lány – pillanatok alatt kiszagolja a csínytevést, és ahelyett, hogy beszállna a mókába, legtöbbször jól megmondja nekünk a magáét, hogy erről ő mit gondol, milyen éretlenek vagyunk mi ketten Bennel, és legrosszabb esetben előkerül még a „meg fogom ezt mondani anyának”- típusú mondatok valamelyike is.
- Ugyan dehogy, az ajándékokat már rég megtaláltuk – vigyorgok rá ártatlanul kedves húgocskámra, és hogy ne legyen túl feltűnő a terelgetésem, egyelőre nem ragadom karon, és vonszolom el látványosan a fa közeléből. Inkább én magam indulok csak meg onnan, a viharvert kanapéig, hogy mint akinek semmi dolga nincs ledobjam magam rá; a harisnyám makulátlanságát szemlélve. Nem sikerült még kilyukasztanom. Kész csoda…
- Nos Sherlock? Te mivel töltöd az idődet? – pillantok rá a kanapén felejtett könyvre, ujjaim közé kapom, jól megnézem a borítóját, és egy kurta pillantás is elég hozzá, hogy megállapítsam: ugyanaz, mint minden évben – Miért nem váltasz valami újra? – kérdezem nem túlzottan azzal a céllal, hogy meggyőzzem bármiről is, inkább valami furcsa elszántsággal pillantok fel rá. Tudom, hogy tudja, hogy sántikálunk valamiben. De azt ő még nem tudja, hogy miben. Tudhatja nyugodtan, hogy én tudom, hogy tudja, de attól mééég…ahhoz ügyesnek kell lennie, hogy kitalálja. Talán ez lesz a célravezető módszer. Rejtélyesen viselkedni, Lisa gyanakvásának eloszlatása helyett inkább olajt önteni a tűzre, és ha szerencsém van, csupa rosszabb dolog jut eszébe, mint amire ténylegesen készülünk, és a hegyi trollt keresi majd a szénakazalbeli tű helyett. És akkor esetleg lefoglalnám a fantáziáját, amíg Ben elvégzi a szent missziót. Hiszen az eszembe sem jut, hogy a beszédességet funkcionáló kar mellett valami más is átállt ma Lisába, és ne adj Merlin nem is akarja megakadályozni a csínytevést. Mert olyan még sosem fordult elő. Amikor igen, az általában azért volt, mert Ben kényszerítette…vagy szégyenszemre én hazudtam neki azt, hogy semmi rosszat nem csinálunk…ilyen buta átverésekhez most már viszont egy kicsit idős, és szemfüles.

notes: semmi gond és én is köszönöm a türelmet drága <3 kicsit ratyi és rövid lett, de még rázódom vissza ^^ | dress: klikk | words: 437


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Lisa & Hayley ~ '97 karácsonyának katasztrófája   



Vissza az elejére Go down
 

Lisa & Hayley ~ '97 karácsonyának katasztrófája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Karácsonyfa
» Hull a pelyhes fehér hó avagy Gundan karácsonya
» Karácsonyi event
» Tévésorozatok
» Graham & Hayley - friss hús

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
FEEL THE DIFFERENCE :: Befejezett, lezárt játékok-