HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
» Lin & Cole kalandjai a szárnyas vadkanban
Pént. Jún. 13, 2014 10:28 pm by Belinda Wictikers

» Kiruccanás az erdőbe - Cole & Lin
Hétf. Május 19, 2014 7:08 am by Belinda Wictikers

» Huuu, ugye megijedtél? ~Leah&Mason~
Szomb. Május 17, 2014 8:51 am by Leah Winter

» Hayley & Seth - Folyosók
Pént. Ápr. 25, 2014 12:58 am by Vendég

» Találj rám
Csüt. Ápr. 24, 2014 1:11 am by Hayley-Rose Mallory

» Nickole & Eric - Tiltott Rengeteg
Szer. Ápr. 23, 2014 9:15 am by Nickole Smith

» Audrey & Hestia - Három Seprű
Kedd Ápr. 22, 2014 5:20 am by Vendég

» Mason & Amy - Szellemszállás
Hétf. Ápr. 21, 2014 8:48 am by Vendég

» Cole & Hestia - Hálókörlet
Pént. Ápr. 04, 2014 9:48 am by Vendég

» Csillagvizsgáló
Csüt. Márc. 27, 2014 5:59 am by Vendég


Share | 



 

 Devona & Iason

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
TémanyitásTárgy: Devona & Iason    Szer. Aug. 01, 2012 7:21 pm

...


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Devona & Iason    Csüt. Aug. 09, 2012 12:30 am






Vajon milyen érzés a szerelem? Forró, heves és mindent megváltoztató? Vajon tényleg úgy érzi az ember, mint a híres filmekben? Vajon ha én is szerelmes leszek egyszer, akkor én is azt fogom érezni, mint az abban játszó színészek? Tényleg felborítja az életedet, a sorsod alakulását, és egy új lehetőséget fog felvázolni előtted? Ehhez hasonló kérdések tolulnak az agyamba megállíthatatlanul. Próbálok a magamnak feltett kérdésekre választ adni, azonban valami miatt képtelen vagyok rá. Elkábultam, elvarázsoltak, és menthetetlenül esek bele egy színes gödörbe, melyet Iasonnak hívnak. A színekkel teli világ csak úgy magába szippant, nekem pedig nincs erőm tiltakozni. Már-már örömmel adom át magam az élvezetnek, mosolyogva hagyom, hogy Iason magához fogadjon, körül öleljen.
A fekete ruhát egyáltalán nem lassan távolítom el a testemről, azonban mégis úgy érzem, évszázadok telnek el egyetlen mozdulatban. A földre csúsztatom a kényelmes, vizes anyagot, majd várakozón Iasonra nézek. Tekintetébe beleborzongok. Talán még soha senki nem nézett rám ekkora szeretettel, és ez mindennél jobban felaljazza vágyaimat. Testem akár egy megfeszített íj, melyet annyira feszítettek, hogy a szakadás bármelyik pillanatban bekövetkezhet. Én pontosan így viselkedem, pontosan ezt érzem. Akarom, kívánom őt, és tényleg már csak másodpercek választanak el attól, hogy ne essek neki vadállat módjára és marcangoljam szét csókjaimmal minden egyes porcikáját.

Ahogy egyre gyorsabban lekerülnek róla is a ruhadarabok, kissé hátrébb lépek. Nem akarok akadályt jelenteni, és mindeközben legalább végignézhetek tökéletes testén, bőrének barnaságán. Olyan gyönyörű árnyalatú, olyan szép, kissé megkapott, nyár színű, mely felüdít mindent. Mondjuk, a felüdülést már azóta érzem, mióta vele vagyok. Valójában el sem tudom hinni, hogy még csak pár órája találkoztunk először, és én megint csak azt csinálom. Rossz kislány vagyok, és ráadásul lehet, hogy szexőrült is… mert ha belegondolok már megint épp ezt az érzéki bűnt készülök elkövetni, azonban tény, hogy most legalább olyannal, aki állítása szerint teljesen odáig van értem. A gondolatra és arra, hogy esetlegesen az érzelmek mégsem valódiak, önkéntelenül is elhúzom a számat. Naivitásom határtalan, hiszen gyakorlatilag nem kellett túl sok mindent tennie azért, hogy a bugyimba férkőzzön. Óriásit sóhajtok, majd eljátszadozom a gondolattal, hogy mi lenne, ha magára hagynám. Végül is, félig letolt nadrággal nehéz lenne utánam futni, én viszont bugyiban és melltartóban jót tudnék sprintelni. Teste azonban túlságosan hívogató! És belegondolva, én is pont akkora kockázatot jelentek számára, hiszen én még nem vagyok szerelmes, csak elkapott az a zsongás, és lepkékkel teli gyomorérzet, melyet már jó ideje nem éreztem. Nem biztos, hogy megszeretem, szóval jelen pillanatban most ő jobban ki van szolgáltatva…
Újabb, lassú pillantással végignézek az előttem álló szőke fiún, és agyamból az összes kérdés eltűnik. Nem akarok várni, nem akarok azon gondolkodni tovább, hogy mi is lesz, hogy mennyire esek pofára. Volt már számtalan kalandom, akkor sem csináltam belőle problémát, és egyébként is, miért pont most kezdjem el? Hiszen még jól is elsülhet a dolog…. nagyon jól…

Amint végzett a vetkőzéssel közelebb lépek hozzá, szinte már feldöntöm, annyi bennem a lendület. Testem a testéhez ér, hozzápréselem magam egészen addig, míg érezni nem kezdem verdeső szívét. Egy másodpercig megbámulom magamat csillogó lélektükreiben, majd elmerülök annak kékségében. Fulladásig csókolom ajkait, szájának alsó ívét fogaimmal harapdálom és lágyan megszívom. Soha nem akarom abbahagyni a csókolását, túlzottan részegítő a közelsége, már-már annyira, hogy kár lenne elpazarolni fantasztikus ízét és puhaságát szájának, valamint bőrének illatát. Kezem eközben felfedezőútra indul és kitapintja a sima mellkast. Vadul szántok végig csupasz bőrén, körmeimmel finoman végigkarcolom, majd kezemet eltüntetem a nadrágjában. Belemarkolok izmos fenekébe, majd még semmilyen intim tájat sem érintve átkarolom a derekát, és ott körözgetek. Tétova mozdulatokkal, lassan eltávolodom tőle és szemébe nézek.
- Öhm… tudom buta kérdés, de… voltál már lánnyal? Mármint ha akarod lassíthatunk… - mondom nem éppen meggyőzve és kissé zavarban is. Sosem voltam még tanítónő, és belegondolva, lehet hogy azt érzi lerohantam. Ebben az esetben azonban tényleg kicsit visszaveszek a tempón. Az első alkalom fontos… és jónak kell lennie. Még akkor is, ha egy fiúról van szó…




Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Devona & Iason    Szomb. Aug. 11, 2012 12:05 pm








Iason & Devona







Mindig sóvárogtam valamilyen megmagyarázhatatlan érzés, állapot vagy bármi után, ami az én világomban nem létezhetett, pont azért mert a társaim között is egyedül éreztem magam. Ha beszélgettek én mindig el voltam szállva a földtől és őszintén csak azt vártam, hogy végre láthassam őt. Sosem ismertem őt igazán, valami azonban megfogott benne és gondolkodásra kényszerített. Megállás nélkül azon filozofáltam, hogy mi lenne ha mosolyogva odamennék hozzá és … na igen itt mindig megakadtak a gondolataim. Mert bizonyára hallgatagan állnék előtte s, azt sem tudnám mit mondhatnék. Ahogyan ő a távolban elsétált és egy nap legalább egyszer sikerült látnom őt, mindig eltűnt belőlem a Sarah után érzett testvéri gyűlöletem. Bizonyára mindig ezért kerestem a tekintetemmel a többiek között, hogy andalító gyógyír legyen a haragomra. Igen, ha rá gondoltam már teljesen hidegen hagyott az amit a húgom mondott, mert fontosabb volt elraktározni az arcát az emlékezetemben, mint veszekedni valami butaságon.
Gyerekkoromban sosem hittem a tündérekben, lehetetlennek tartottam azt, hogy léteznek ahogyan a szerelmet is valaki töpörtyű szívében. A megfogható, konkrétan meghatározott dolgokban hittem, leginkább abban, hogy a vér, az oxigén, a kamrák és az erek pontos helyen vannak a szívünkben. De a szerelem… ez volt az egyetlen dolog amit még a biológia órákon sem említettek a mugli tanárok. Egész életemben abban ringattam magam, hogy a szerelem sosem létezett az emberi szervezetben, csak valaki kitalálta. Idővel amikor kissé bátrabb lettem és nem érdekelt a húgom véleménye azzal kapcsolatban, hogy mit kérdezek anyától feltettem neki a kérdést amire magamtól nem tudtam választ adni. Mi a szerelem? Létezik egyáltalán? Ha létezik akkor miért nem lehet megfogni, mint egy érett almát?
Tisztán emlékszem, hogy a húgom egy órás röhögőgörcsöt kapott a kérdéseimtől, ettől eltekintve anya válaszolt a feltett kérdéseimre. Most is tudom, milyen válaszokat adott és azt mennyire mulandó lehet a szerelem, ha nem szeretet az alapja. Pusztán nem elég valakire sokszor gondolni és birtokolni akarni, mert nincs rosszabb annál ha valakit megfolytunk a saját túlcsorduló érzéseinkkel. Jeremiah szerint óvnunk kell az egyetlent akinek megengedjük, hogy a szívünkbe férkőzzön, nem pedig a halálba kergetnünk a féltékenységünkkel.
Én már voltam féltékeny, most is az vagyok, de nem a szerelem miatt, hanem a húgom hízelgő viselkedése miatt. Egyedül csak Sarah jelentett és még jelent gondot az életemben, gondolom pont ezért próbálok meg távol lenni a Roxforttól amikor csak tehetem. Titokban mindig ide jövők ha gondolkodni akarok, mert hiába járna erre valaki a vízesés elrejtene és senki sem gondolná, hogy itt vagyok.
Ez a hely lenyugtat és legtöbbször azt hiszem itt gondolok Devonára, mert senki sem vesz körül, nem kell magyarázkodnom amiért hosszasan elbambultam valamilyen beszélgetés közepette. Tökéletes helyszínnek tűnt ahhoz, hogy inkább itt távol a Roxforttól mondjam el neki az igazat, ne pedig mindenkivel körülvéve, ahol bizonyára nem hinne nekem. Semmit sem terveztem előre azon kívül, hogy elmondom neki mi az ami a szívemben lakozik. Természetesen váratlan pillanatokra mindenkinek szüksége van, már pusztán az, hogy most csókoltam meg, nem pedig ki tudja mikor nem volt még benne a paklimban.
Tudom, ő még nem érzi a szívében azt az érzést ami körbe járhatná teste minden egyes szegletét, mint nálam… de… de… de annyira hívogat magához, hogy képtelen vagyok nem most megtenni. Ajkainak pihe-puha érintése, a gyengéd harapása, bőrének simasága, egyszóval minden amit ő tett vagy képviselt most ebben a pillanatban csak egy ok volt arra, hogy még jobban sóvárogjak utána.
Ha léteznek csodaszép tündérek, akik teljesítik három kívánságomat egy jótettemért cserébe, az első biztosan Devonaval kapcsolatos lenne, a második, hogy bár kettő lenne belőlem, a harmadik meg még várat magára.
A gyönyörűsége és a lehetőség, hogy itt lehetek vele óvatosságra és gyöngédségre intett, nehogy erőszakkal tegyem meg azt amit teszek.
– Ne félts engem. Én csak azt szeretném ha… ha együtt tennénk meg, nem pedig én egyedül erőszakosan. – csak jó próbáltam lenni, hozzá és talán magamhoz is, hogy tiszta lesz a tudatom azután miután útjaink elválnak egy rövid időre. Mert nem lehetek mindig mellette, ha más is megtudná és elmondaná Sarahnak… ő meg a szüleinknek, akkor egy életre az agyamra mennének a kínos kérdéseikkel.
Most azonban csak ketten vagyunk Devonával, senki sem kérdez és von kérdőre, hogy mit miért teszek. Elmosolyodtam, csak mert nem szerettem volna tényleg egy ártatlan kis fiúcskának tűnni, talán pont ezért téve eleget annak amit mondtam neki a megfelelő gondolkodás után cselekvésre ösztönöztem magam. Ezzel is azt bizonyítva, hogy én csak megfontolt vagyok, nem pedig félénk. Lassan, de mondhatni biztosan simultam hozzá és az ajkai helyett kivételesen a nyakára adtam egy csókot. Jó ötletnek tűnt, de csak mert nem tudtam, hogy ő is ugyanolyan csikis a nyakánál mint én vagy sem.

Devinek *-* //Igen, a Just a dream a mi zenénk xD//756 szó azt hiszem







Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Devona & Iason    



Vissza az elejére Go down
 

Devona & Iason

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
FEEL THE DIFFERENCE :: Befejezett, lezárt játékok-