HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
» Lin & Cole kalandjai a szárnyas vadkanban
Pént. Jún. 13, 2014 10:28 pm by Belinda Wictikers

» Kiruccanás az erdőbe - Cole & Lin
Hétf. Május 19, 2014 7:08 am by Belinda Wictikers

» Huuu, ugye megijedtél? ~Leah&Mason~
Szomb. Május 17, 2014 8:51 am by Leah Winter

» Hayley & Seth - Folyosók
Pént. Ápr. 25, 2014 12:58 am by Vendég

» Találj rám
Csüt. Ápr. 24, 2014 1:11 am by Hayley-Rose Mallory

» Nickole & Eric - Tiltott Rengeteg
Szer. Ápr. 23, 2014 9:15 am by Nickole Smith

» Audrey & Hestia - Három Seprű
Kedd Ápr. 22, 2014 5:20 am by Vendég

» Mason & Amy - Szellemszállás
Hétf. Ápr. 21, 2014 8:48 am by Vendég

» Cole & Hestia - Hálókörlet
Pént. Ápr. 04, 2014 9:48 am by Vendég

» Csillagvizsgáló
Csüt. Márc. 27, 2014 5:59 am by Vendég


Share | 



 

 1993 - Egy esős nyári napon

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
TémanyitásTárgy: 1993 - Egy esős nyári napon   Szomb. Okt. 06, 2012 8:31 am








A testvér különleges része

mindazon dolgoknak,





mit szíveddel szeretsz.




Ma egész nap csak azt vártam, hogy felébredjek és újabb csínyt elkövetve fejfájást okozzak az én amúgy is hisztis kis húgomnak. Mindenen felkapja a vizet és ez jó, mert a kimerülésig idegesíthetem őt. Nem, ezalatt a néhány év alatt sem tudott beférkőzni a szívembe, pedig már megtanult beszélni és mondanom sem kell, hogy előszeretettel ismételgeti a te vagy a legrosszabb és legszörnyűbb báty a világon. Az ilyesmit ő sokkal 'szebben’ fogalmazza meg, amit ha akarnék se tudnék utánozni. Azt hiszem nem is akarok, én határozottan jól megvagyok a saját szókincsemmel, nem kell, hogy a húgom érthetetlen motyogását is megtanuljam.
Szerintem az határozottan jó dolog lehet amikor az orra alá dörgölhetem, hogy ő még nem is tud varázsolni, akkor meg minek pattog mint egy labda? Számomra az lenne a legviccesebb, ha kiderülne nem tud varázsolni, nem jöhet a Roxfortba és egész élete során élnie kell a tudattal, hogy ő csak egy egyszerű kis húg, aki az alváson, hisztin, beszéden kívül semmire sem képes.
Nem is értem anyáék, hogy nézik el neki azt a sok üres fecsegést. Bezzeg ha én ott vagyok, máris arról beszél, hogy Jeremiaht mennyire szereti és milyen jó volna ha én is olyan lennék. Na azt csak várhatja, hogy százwattos mosollyal az arcomon én vigyek neki reggelit, még mielőtt felébredne. Kizárt, hogy a szolgája legyek! Előbb leszek halálfaló, mintsem a húgom legalázatosabb szolgája. Utálom, fogalmam sincs, hogy anyáék hogyan 'ajándékozhattak’ meg egy olyan kishúggal mint ő. Csecsemő korától fogva csak bőg és azt várja, hogy mi idősebbek ki szolgáljuk őt. Mondjuk nekem már akkor nem tetszett a dolog, amikor anya közölte velünk, hogy szeretne egy kislányt. Úgy véltem örökbe akar fogadni valakit, mert annak őszintén jobban örültem volna, mint ennek a vörös hajú kis izének.
A jó hír az, hogy a Roxfortban szerzett barátaim nem tudnak róla, ha rajtam múlik nem is fognak egészen addig amíg ki nem derül, hogy nem tud varázsolni. Na akkor aztán dicsekedni fogok, hogy annyira gyenge még varázsolni is képtelen. Bár ez neki lesz szégyen nem nekem, mert biztos vagyok abban, hogy az unokatesóink képesek lesznek varázsolni, de ő nem. Igazából még nem tudom elképzelni, hogy milyen lenne még a Roxfortban is vele vitatkozni, félre tenni a kiszemelt ellenségek listáját és máson kívül csak rá haragudni, őt csipkedni a gúnyos megjegyzéseimmel. Nos azt hiszem, hogy majd miatta nem kell azon rágódnom hány ellenséget szeretnék, mert Sarah itt van nekem és minden gyűlöletemet felé irányíthatom. Nem szeretem. Egyszerűen rossz kishúg jelölt és kész. Bezzeg Aura és Skypi jól megvan egymással, nem veszekszenek vagyis… én egyszer sem láttam, hogy Aura bele akarja lökni Skypit a sárba. Mondjuk lehet, süt a Nap odakint, dalolnak a madarak és a fű már csak azt várja, hogy Saraht belelökjem és jól megleckéztessem. Mondjuk apa számára csak játék ahogy össze-vissza csikizem, de nekem harc. Így könnyen fel tudom hergelni és máris benne van egy kényszer fogócskában. Igen, van annyi eszem, hogy tudjam mit kell tennem ahhoz, hogy fogócskázzon velem. Nagyobb vagyok, bármit megtehetek, mert van pálcám és tudom használni, de neki nincs s, nem tud varázsolni sem.
De hagyjuk ezt, elterveztem mit teszek, lesurranok a kertbe, előkészítem a háborúmra a terepet és várni fogok, míg az unokatesóim és ő hajlandó lesz ide jönni. Igazság szerint senkit sem hívtam, hogy jöjjenek már játszani, de biztos lesznek annyira okosak és egyenesen ide fognak jönni az asztal helyett. Ha meg nem, akkor addig… felmászok a fára, ott ha nagyon ügyes vagyok reményeim szerint nem fognak észre venni. Nem hinném, hogy keresnének, de próba szerencse, még azért is felmászok a fára!


A kis rokonoknak és Sarahnak!




credit:
Potato @ Caution2.0




Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: 1993 - Egy esős nyári napon   Szomb. Okt. 06, 2012 9:35 pm




Küldöm az aranyos Sarahnak és Skypíínak, valamint a csíntalan Iasonnak.
Öltözék: egy szál bugyi.xD



Mire jó a testvér, ha nem arra, hogy támogassuk egymást? Na ez teljesen hamis, mivel Iason és Sarah állandóan egymást szekálják. Hát igen, minden testvérpár különbözik. Tűz és víz vagyunk én meg Sky, Iason és Sarahhoz képest. Én imádom az egyetlen kishúgocskámat. Állandóan szekálják egymást, amin mi nagyon jót szórakozunk. Imádok itt lenni náluk, olyan eseménydús az itteni lét. Ez a nap is ilyen lesz, sőt biztos vagyok benne. Vajon a többiek alszanak még? Meg kéne néznem, de nincs kedvem kikelni. Hoppá, valaki már kifele vette az irányt.
Odamentem az ablakhoz és észrevettem a csíntalan Iasont, ahogy előkészíti a terepet a háborúhoz. Ezt nem hagyhatom ki, általában nem vagyok benne a rosszalkodásba. Én vagyok a tündéri kislány, aki nem bántja a húgát és mindig szófogadó. De ezt most nem hagyhatom ki. Muszáj segítenem Iasonnak, néha az én húgocskámat is meg kell tréfálni. De ha sírás lesz a vége...
Oda mentem a táskámhoz és előkerestem a ruhám. Sóhajtva jutott eszembe, hogy sáros leszek tetőtől talpig. Mi lenne ha bugyiba mennék ki? Úgy sincs mit látni rajtam. Ahhoz meg pont megfelel, hogy sáros legyek. Legalább nem kell Iason fiús ruháját rám aggatni, vagy Sarah egyik nagyobb cuccát. Felöltöztem és halkan elhagytam a házat. Kiérve az udvarra eszméletlen melegség csapta meg félmeztelen testem. Hát nem csoda, hisz nyár lenne vagy mi fene. Elindultam ahhoz a fához ahol Iason rejtőzködött.
- Hehe,láttalak, hogy felmásztál ide. Én is megyek.-mondtam nevetve, és elkezdtem felmászni a fára. Kislány létemre úgy másztam a fákra mint a majom. Nevetgélve ültem Iason mellé az ágra. Majd jó reggelt puszit adtam az arcára. Persze egyből megtörölte az arcát, és még hallottam egy Pfúújt is a szájából de nem zavart. Inkább arra koncentráltam, hogy mikor jönnek ki a kicsik.- Na és mi a terv? Sárbomba vagy rájuk ugrunk, vagy micsoda?- kérdeztem nevetve, majd egy gyengét beleboxoltam a karjába. Nem is figyeltem oda, hogy mit reagált rá. Vékony hangok szűrődtek ki a házból, majd pár másodperc múlva két alak tűnt fel. Sarah és Skypí jöttek ki rajta, majd elkezdtek a nevünkön szólítani. A szám elé raktam a kezem, hogy ne halatszon ahogy kuncogok. Olyan aranyosak voltak, ahogy kétségbeesetten keresgéltek minket. Imádtam őket, leírhatatlanul, kimondhatatlanul. Nem is értem min szoktak veszekedni. Én olyan jól megvagyok mindegyikőjükkel. Alig várom, hogy ők is Roxfortba járhassanak. Azt meg nagyon remélem, hogy egy házban leszünk. Egyszerűen mesebeli lenne. - Na és most mit csinálunk?- kérdeztem halkan.

---------------------------------------
Mikor fivérek összedolgoznak, a hegyek arannyá változnak.




made by marv @ atf


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: 1993 - Egy esős nyári napon   Szomb. Okt. 06, 2012 10:29 pm

my family

Csak is az én kis családomnak *.* <33
Öltözet: CUKI RUHAA *.*
Szavak: 543 Razz

Mikor kilesek pilláim alól gyorsan vissza is csukom a szememet, mivel az ablakból beáradó fény majd megvakít. Elmosolyodok, ez azt jelenti, hogy ma jó idő van, és nem kell attól tartanunk, hogy amikor kint babázunk, vagy játszunk valami mást, akkor elkezd esni az eső, és csupa sár lesz az összes baba haja, meg mi is azok leszünk, főleg ha Iason is kint van, mert ő előszeretettel nyomja bele a fejünket a sárba. Grimaszolok ahogy a bátyámra gondolok, aztán felhúzom magamat az ágyban ülő helyzetbe. Körbe nézek, Rora már kiment a szobából, és Iason sincs már itt. Nyáron amikor a lányok átjönnek egy csomó időre itt aludni, akkor mindig együtt alszunk, vagy kint a kertben sátorban, vagy lent a nappaliban, vagy fent a padláson, mint jelen esetben is. itt jó nagy hely van, meg ey csomó kacat, amivel jókat lehet játszani, bár mi mindig kimegyünk az udvarra, mert ott sokkal élvezetesebb a játék. Igaz, veszélyesebb is, mert Iason midnig valami butaságot tervel ki ellenem, de Skypival, és Rorával nagyon szeretek játszani, mert ők kedvesek, és szépek. Nem úgy mint a bátyám, aki egy varangyos békára és egy gonosz bohócra emlékeztet.
- Skypiiii! - szólok oda a közelben szundikáló unokatestvéremnek, aki úgy tűnik már ébredezik. Kipattanok az ágyból, mint valami energiabomba, és lemászok a padlás lépcsőjén. Skypi jön utánam, aztán bemegyünk a szobámba, ahol ott vannak a ruháink és előveszek egy kék, nyári ruhát.
- Ha gondolod Sky adok neked egy ugyan ilyet, csak fehérben. Kettő van belőle, és te olyan szép vagy, neked olyan szépen is állna - ajánlom fel neki a ruhát, és ha kéri, akkor odaadom, ha pedig nem, akkor visszarakom a szekrénybe. Skypinak, meg nekem nagyjából ugyanakkora a méretünk, mivel egy idősek vagyunk. Kilenc évesek, és jövőre mehetünk a Roxfortba, ha minden jól megy. És minden jól fog menni, ezt érzem. Skyperrel mindent együtt fogunk csinálni majd, mert egy házba fogunk kerülni, és olyan jó lesz. Mindenhova vele fogok menni, más barátnő nem is kell.
- Nézd, Jeremiah idén harmadéves lett a Roxfortban, és lemehetett abba a városba, aminek a neve hasonlít a Roxfortra, de mindig elfelejtem - ráncolom a homlokomat, és vállat vonok. - A lényeg, hogy mindenkinek hozott ajándékot, és hozott egy Bogoly Berti féle Mindenízű drazsét, amiben minden cukorkának más íze van, és mindenféle ízű van. Majd megesszük este, ha nézünk mesét - fecsegek összevissza szokásomhoz híven, és megmutatom neki a dobozkát, ami tele van cukorkával. - Jer-t nagyon szeretem, csak ő már nagyon nagy fiú, és nem játszik velünk mindenféle butaságot, hanem okosságokat csinál. Pedig a butaságok nagyon jók szerintem, én szeretek játszani, de ő már túl idős, és biztos össze fog házasodni egy hercegnővel, mint a filmekben - fecsegek tovább, és kuncogok közben.
- Sky, hol vannak Iasonék? Elvitte őket a szörny?? - vágok meglepődő fejet, és megfogom Skypi karját. Magam után húzom. - Gyere mentsük meg Rorát! - sikítom nem idegesítő, hanem inkább játékos hangon, és elkezdek szaladni le a lépcsőn. Sky felveti, hogy talán vihetnénk útravalót, ami nagyon jó ötlet, mert ki tudja miylen messze rabolták el a többieket. Úgyhogy nagy nehezen felmászunk a pultra, és a szekrény tetejéről leemeljük a mézes puszedlit. Megeszünk pár szemet, a többit meg kézben kivisszük.
Odakint azonban egyikőjüket sem találjuk, a nevükön szólítgatjuk őket, de nem hallunk választ. Kétségbeesetten pillantok Sky-ra. Hol lehetnek?
coded by amymay @ atf




A hozzászólást Sarah Mallory összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Okt. 07, 2012 12:02 am-kor.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: 1993 - Egy esős nyári napon   Szomb. Okt. 06, 2012 11:57 pm

Úgy szeretem a testvéremet


Motoszkálásra ébredtem, de még nem volt elég erőm ahhoz, hogy kinyissam csöpp szemeimet és megnézzem mi a zaj forrása. Nem akartam felkelni, ezért az oldalamra fordultam a kényelmes ágyon magamhoz ölelve Riska nevű boci plüssömet és fejemre húztam a selyemtakarót. Szerettem az unokatestvéreimnél eltölteni az időt, mert mindig elég mókában, játékban és kacagásban volt részem, hogy aztán este körbeöleljen a pihe puha ágyikó. Épp ezért volt ilyen nehéz kikelnem. De muszáj volt, mert hallottam, ahogy Sarah még mindig gúnynevemen szólít. Ezért le kell támadnom! Nagy nehezen, kb. 10 percbe tellett, hogy kikeljek az ágyból. Unokanővérem, velem ellentétben Kengyelfutó Gyalogkakukként rohangált a házban a ruhásszekrény és köztem, mutogatva szebbnél szebb ruháit.
Imádtam öltözködni, imádtam a szekrényemet, de amit még az enyémnél is jobban szerettem az Sarah szekrénye volt. Azok a vidám színek, amit az ő gardróbja rejtett százszor szívderítőbb volt az enyémnél. Mutatott is nekem néhány kedves darabot, a legszebb nyári ruhái egyikét.
-Ohh… de gyönyörű… köszönöm szépen elfogadom! Olyan jól fog rajtam állni, mint rajtad! – magamhoz téve a ruhát illegtem billegtem neki. – Mázlista vagyok, hogy szinte egy méretet hordunk!
Annyira szerettem Saraht, mintha az ikertestvérem lenne, csak más színösszeállításban. És mi lesz még itt évek múltán? Együtt megyünk a Roxfortba, együtt megyünk férjhez és talán együtt fogjuk kötögetni az unokáink zoknijait is.
Miközben öltözködtünk mesélt nekem Jeremiahról, a legidősebb? Unokatestvérünkről, hogy milyen jó neki Roxfortba, ahova jövőre mi is beépülünk és ott kő kövön, nem marad! Én még mindig szörnyen álmos voltam, de belőle csak úgy áradtak a szavak. Kérdezősködni kezdett, hogy hol vannak a többiek.
- Dehogy rabolta el… Biztosan játszanak valahol, és minket kihagynak minden jóból! – fontam össze karjaimat a mellkasom előtt és bevágtam a durcit, mire Sarah kitalálta, hogy induljunk expedícióra és keressük meg őket.
-Jólvan, de akkor vigyünk magunkkal sütit, hátha süti szörny rabolta el őt! És kell neki váltságdíj! – magyaráztam unokatesómnak miközben szaladtunk le a lépcsőn és begyűjtöttünk néhány édességet. Kifele vettük az irányt. Sokáig kutattunk a pajtások után, de nem láttunk senkit.
- Auroraaa... Iasoooon.... merre vagytoook? Sütiszörny hoztunk neked finom sütikéét! Merre vagytok? Hahoooo!!
Többszöri sikertelen szólongatás után, Sarah kétségbeesetten bámult rám, mintha csak arra várna, hogy én tudom a választ, mint aki mindjárt előrukkolok vele, hogy nyugi ott vannak a kis házban. De nem tudtam, én is kétségbe estem, és mindjárt a legrosszabbra gondoltam, mint mindig, ha a nővérem eltűnéséről van szó.
- Mi van, ha tényleg elvitte őket a szörny? És soha nem látjuk őket? – sírásra görbült a szám és a szemeim fátyolossá váltak, a hamarosan előtörő könnycseppek miatt.


még a csokim felét is neki adnám


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: 1993 - Egy esős nyári napon   Vas. Okt. 07, 2012 12:49 am








A testvér különleges része

mindazon dolgoknak,





mit szíveddel szeretsz.




Én határozottan jól éreztem magam a fán, nem zavart semmi. A húgom rinyáló hangja sem, amikor közli velem, hogy bárcsak ne lennék a bátyja. Az érzés kölcsönös, ha mondjuk az unokatestvéreim egyike lenne, akkor talán nem haragudnék rá és nem félteném a helyemet sem a családban. Manapság már senki sem figyel rám, középső gyerekként meg, nos a szüleim sem tudják, hogy igazából mekkora trauma egy olyan hisztigép mellett leélni az életem egy részét, mint amilyen az én kevésbé drága kis húgommal. Nem szeretem és még ilyenkor is csak azért vagyok csintalan, mert azt akarom, hogy érezze az iránta érzett gyűlöletemet. Számomra nem elég az, ha tudja nem preferálom őt és nem is fogom, ki is kell mutatnom. Én meg nagyon jól tudom, hogy hogyan és mit kell tennem. A fára nem fog felnézni, mert van olyan ostoba és nem kémleli az eget, mert ő csak a föld fele néz, lefelé. Mintha én üreget ástam volna magamnak a földbe és azt várom előjöjjön, hogy be tudjam húzni őt magam mellé, pont azért… na végezzem ki csikizés által. Mondjuk ha lenne egy üregem és úgy viselkednék mint egy zombi, akkor félne tőlem és nem merne visszafeleselni nekem. Hm várnom kéne Halloweenig, akkor talán beöltözhetnék szörnynek és az első célpontom ő lenne. Csak akkor nem kellene beengednem a szobámba, mert hónapokkal előtte készülnöm kell a jelmezzel. Sajnos még nem vagyok az a szuper varázsló, aki bármire képes pont ezért amit nem tudok varázslattal, azt muszáj a két kezemmel megcsinálnom. Anya, apa és Jer segítségét nem kérhetem, ők biztos Sarahval lennének. Elárulnának engem és a tervemnek lőttek.
Csendben maradtam, nem akartam, hogy bárki is észrevegyen, de ahogy Aurora hangját meghallottam és közölte, hogy látott felmászni engem ide… na akkor elvágták a fonalat. Nem akartam, hogy a húgom és Skyper meghallja, de nem kiáltottam le. Mégis mit mondhattam volna? Fogja be, mert nem akarom, hogy Sarah előtt idő nap előtt lebukjak? Rémes egy unokatesóm van, de legalább rendelkezik némi humorral és nem olyan lökött mint a húgom. Nem kezdtem el röhögni, amikor megláttam őt félmeztelenül egy szál bugyiba, inkább elbotránkoztam azon, hogy nyomot egy puszit az arcomra. Nem díjazom az ilyesmit, míg Sarah él a földön és tudom őt jobban szeretik nálam a rokonaim, addig mindig le fogom törölni az arcomról az unokatestvéreim puszijait.
– Sss nem akarom, hogy észrevegyenek… – próbáltam csitítgatni a mellettem helyet foglaló Aurorát. De úgy tűnt meg kell változtatnom a tervemet, most már ketten vagyunk, ő meg én a kicsik ellen. Én meg, nem szeretek csoportban dolgozni, ez az első asztronómia órán is kiderült, amikor szó szerint a csillagokat kellett megfejteni. Az én fogalmam sincs mimet néztük meg és mi jött ki? Na mi? Hát, hogy jobban tenném, ha szeretném azt akivel rosszban vagyok a családban. De nem. Én nem fogadok szót a csillagoknak, mert biztos hazudnak.
– Nem szeretném kitörni a lábamat ugrás közben. Egyelőre keressenek csak. Saraht még úgysem láttam kétségbeesetten engem keresgélni. – na jó, ő előbb hiányolná Jeremiaht mint engem, mert őt ugyebár szereti és akit szeretünk az mindig hiányozni fog nekünk bármily messze van tőlünk. Karba tettem a kezem. Nem így képzeltem el ezt az egészet, most meg mindent teljesen máshogyan kell tennem. Durcás képet vágtam, legfőképpen azért, mert Aurora mindent elakar rontani és nem áll be a szája, bár az enyém se. A kicsik azonban, míg ide meg nem érkeznek biztos nem fognak hallani minket.
– Sss hadd higgyék, hogy elrabolt minket a Süti szörny. – széles vigyorra húztam a számat, amikor a kicsik megjelentek és minket szólítgattak. Ekkor támadt egy ötletem. Sajnos nem tudok egyetlen egy szörny hangot sem utánozni, de azért a tervemet elmondhatom még Aurorának.
Közelebb hajoltam a füléhez, hogy belesuttoghassam mindazt ami egy pillanat alatt terveltem ki.
– Szerintem hitessük el velük, hogy csapdába estünk. Kezdj el segítség után sikítozni. Mondjuk meg esz a szörny ha nem hoznak még több sütit. Nem tudom mennyire fognak hinni, de… van más ötletem is. Ha közelebb jönnek akkor, megkockáztatok egy rájuk ugrást. A sütiket elvesszük tőlük és nem adunk belőle Sarahnak. Na mit szólsz hozzá? – elhúzódtam tőle, csak azért, hogy láthassam a két kicsit is. Merlinre! Hogy ezek mennyire ostobák tudnak lenni néha. Mi az, hogy elrabolt minket a Süti szörny? Nem is létezik! Legalábbis számomra nem.


A kis rokonoknak és Sarahnak!




credit:
Potato @ Caution2.0






A hozzászólást Iason Mallory összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Okt. 07, 2012 4:54 am-kor.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: 1993 - Egy esős nyári napon   Vas. Okt. 07, 2012 1:24 am




Küldöm az aranyos Sarahnak és Skypíínak, valamint a csíntalan Iasonnak.
Öltözék: egy szál bugyi.xD



Innen fentről olyan más minden, különlegesebb é szebb. Ha tehetném soha többé nem hagynám el ezt a fát. De nem maradhatok itt, előbb utóbb a kicsik kétségbeesve fognak a nagynénémék után rohanni. Merlinre mondom micsoda képzelő erővel rendelkeznek még, hogy elrabolt minket a Sütiszörny? Egyszerűen lehetetlen de most olyan jól esett őket nézni, ahogy mindenhol keresnek minket. A fára nem néznének fel, miért is néznének? Nem gondolnák, hogy tudunk fára mászni, vagy annyira a földbe vannak gyökerezve, hogy nem is látják a fákat. Pedig fent a fán csodálatos lenni. Mi lenne ha majomként élném tovább az életem? Fáról fára ugrálnák, és itt élném az életem. Egyszerűen mesebeli lenne. Kivéve télen és esőben, akkor hiányozni a pattogó tűz. De mi lenne, ha melegebb éghajlatra költöznék? Amerre a madarak vándorolnak... Velük együtt repülnék a messziségbe és csak tavasszal térnék vissza erre a helyre. A kicsiket figyelve a "fellegekből" olyan jó mókának tűnt, de éhes lettem. Sütit szeretnék, olyan sütit amit ők fognak a kezükben és odaakarnak adni a szörnynek. Megijedtem, mikor Iason hangját hallottam. Összerezzentem de hamar összeszedtem magam. Elvégre nem vagyok én félős pulyka! Igen is bátor vagyok, és én képes lennék le is ugrani innen.
- Rendben, én se láttam még Skypít kétségbeesve.- válaszoltam egyhangúan, majd tovább figyeltem a lentieket. Össze vissza futkorásztak és közben a nevünkön szólogattak. Elfogott a bűntudat, hogy így rájuk ijesztünk. De már nyakig benne vagyok, most nem hagyhatom cserben Iasont. Elvégre milyen unokatestvér lennék, ha most hagynám itt? Én imádom őt és a többieket is. Nem szeretnék senkivel sem haragba lenni, az nem én lennék. Tűzbe tudnám tenni a kezem értük, és ha kell bármilyen csíntevésben részt veszek. Iason egy remek ötlettel állt elő.
-Oké, akkor elkezdek segítség után kiabálni. Tudod mit?Benne vagyok, vegyük el azokat az ínycsiklandozó süteményeket és ne adjunk nekik.Nekik úgyis megárt a sok édesség.-válaszoltam halkan, majd elkezdtem összpontosítani. Elvégre remek kétségbeesett hangot kell kiadnom, hogy elhiggyék, hogy bajban vagyunk. Pár perc összpontosítás után megtaláltam a megfelelő hangot.
-SEGÍTSÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉK!-sikítottam dobhártyaszaggató hangon, kis síró hangot beleépítve. A távolból látszódott ahogy a kicsik megszeppennek és elindulnak a hang forráshelyére. - SEGÍTSÉK!! ELKAPOTT MINKET A SÜTI SZÖRNY! CSAK AKKOR ENGED EL MINKET? HA MÉG TÖBB SÜTIT HOZTOK! SIESSETEK, MERT MEG AKAR ENNI MINKET! ITT VAGYUNK A MÁLNABOKROK MÖGÖTT!-kiabáltam sírva és kétségbeesve. Majd elégedetten Iasonra néztem, míg a kicsik bementek a konyhába még több sütiért.
- Na milyen voltam?-kérdeztem kissé rekedtes hangon, majd megköszörültem a torkom. Remélem most már büszke rám Iason, és nem fog idegesítő unokatestvérnek gondolni. Remélem most már sokkal jobb lehet a kapcsolatunk. Elvégre ő miatta kezdtem el rosszalkodni, még soha senki nem vett rá semmi rossz elkövetésére. De úgy érzem, hogy ez meg fog változni és minden hülyeségben benne leszek amit Iason kitervel. Legyen az itt vagy a Roxfortban!

---------------------------------------
Mikor fivérek összedolgoznak, a hegyek arannyá változnak.




made by marv @ atf




A hozzászólást Aurora Campbell összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Okt. 07, 2012 6:12 am-kor.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: 1993 - Egy esős nyári napon   Vas. Okt. 07, 2012 2:03 am

my family

Csak is az én kis családomnak *.* <33
Öltözet: CUKI RUHAA *.*
Szavak: 530 Razz

Kétségbeesetten kutattuk a nagyobbakat az udvaron, de minden próbálkozás hiábavaló volt, sem a bokrok között, sem a fák mögött, sem a kerti asztal alatt, sem a tuják mögött, sem garázsnál nem találtunk rájuk, és bár eléggé hihetetlennek hangzott a süti szörny, mégis kezdtem hinni benne. Főleg, hogy nemrég láttam egy mesét, amiben volt egy sütiszörny, de az kedves volt, ez meg gonosz, mert elrabolta Rorát. Az, hogy Iasont elrabolta kevésbé érdekelt, Rorát nagyon szeretem, és neki is olyan vörös haja van, mint nekem, Iasont meg nem szeretem, szóval őt elviheti a süti szörny meg is érdemli. Mondjuk, egy kis idő után Iason miatt is aggódtam, de arra gondoltam, hogy Iason van olyan kibírhatatlan, hogy a süti szörny térden állva fog könyörögni nekünk, hogy fogadjuk vissza a bátyámat. Csak napok kérdése.
- Nem tudom Skypi, de én félek a süti szörnytől. És nem akarom neki adni a sütiket sem - sóhajtok nagyot, miközben még egyszer megnézem, hogy a kerítés melletti kis zugban vannak e a nagyok.
- Figyi Sky, ha nem lesz meg Iason, akkor ideköltözöl Rorával az szobájába?? - kérdezem hirtelen, és rápillantok sugárzó szemekkel. Iason hiányozni fog, de legalább ide költözhetnek a lányok. Jó lenne nagyon, minden nap játszhatnánk, és Rora biztosan azt is engedné, hogy megnézzem a tankönyveit, amit Iason nem engem, mert hogy az az övé. Jer-nek pedig fogalmam sincsen hol lehetnek az elsős könyvei, a harmadikos könyvekből pedig nem túl sokat értek, mert ott már bonyolultabbakat tanulnak a gyerekek.
Hamarosan sikoltozásra kapjuk fel a fejünket, és a vér is megfagy bennem miközben a szememmel kutatni kezdem a hangforrást. Felismerem Rora hangját, pedig nem gyakran hallom sikoltozni, mert ő nagyon bátor lány, és soha nem szokott félni. Most mégis fél, mert kiabál nekünk valahonnan, azt mondja, a málnabokrok mögött.
- JÖVÜNK RORA, TART KI! - kiabálom neki vissza, és kétségbeesetten elkezdek rohanni vissza a házba. A sütikért ismét fel kell másznunk, most már mindenféle kekszeket is elkezdünk kihordani Sky-al, mi vagyunk a felmentő sereg, és megfogunk menteni minden bajbajutottat, mintha aurorok lennénk.
- Eh, milyen buta a süti szörny. A málnás bokorba megy, pedig nem is a málnát, hanem a sütit szereti - csapom a tenyeremet a homlokomhoz, és a szememet forgatom. Nagyon buta ez a szörny, igazán ráférne az iskola. Majd megneveljük őt Sky-al, és elvisszük magunkkal iskolába. Dumbledor professzornak is megmutatnám, Jer mondta, hogy ő a világ legnagyobb varázslója.
- Gyere Sky, mentsük meg Rorát! - kiáltom el magamat harciasan, és a sok-sok sütivel, amivel a szoknyánkat is teleraktuk elkezdünk rohanni a málnabokrok felé. A málnabokor mellett egy fa van, a mellett is megnéztük a nagyokat, de ott sem voltak. Amint odaérünk a málnabokrokhoz leszedek két megért málnát, és egyet odanyújtok Skypernek.
- Tessék, ez erőt ad nekünk - mosolygok, és megeszem az édes-savanyú ízű gyümölcsöt. - Hé süti szörny, itt vagyunk, és nem félünk kiszabadítani Rorát! - kiabálom a bokorba, és bele is rúgok egyet, de csak csörögnek a levelek, meg letörik egy ág, semmi egyéb nem történik. Azon kívül, hogy a lábamon végigkarcol egy ág, és a karcolásból elő is buggyan a vérem.
- Aú! A süti szörny bántott. Utálom a süti szörnyet! - kiabálom sértődötten, és a lábamat nézem, ami fáj és sajog. Sírni van kedvem, és megrúgni a szörnyet.

coded by amymay @ atf




A hozzászólást Sarah Mallory összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Okt. 07, 2012 6:34 am-kor.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: 1993 - Egy esős nyári napon   Vas. Okt. 07, 2012 3:06 am

Úgy szeretem a testvéremet


Kis pisisek módjára zokogtam, a sütiket szorongatva, miközben Sarahval tovább kerestük testvéreinket. Már minden elképzelhetetlen helyen is megnéztem. Kis kezecskémmel beletúrtam az ereszcsatorna trutymós leveles járatába, behajoltam a kerti gnómok által kivájt üregekbe, de a nagyok szőrén szálán eltűntek. Elképzelésem sem volt, hogy vajon merre lehetnek. De ahogy telt az idő egyik kétségből a másikba estem. Másra sem tudtam gondolni, csak arra, hogy mi van akkor, ha már rég megette őket a süti-szörny, mert nem kapott idejében édességet. Nagyon féltem. Tudni illik az én képzelőerőm határtalan, mikor kisebb voltam, sosem látott lényeket találtam ki magamnak, és rájuk fogtam, ha valamit összetörtem, elhagytam vagy akár megsebesültem. Gondolatmenetemből Sarah zökkentett ki.
- Én sem akarom odaadni a sütiket, de ha ezzel ki válthatjuk a Nővérkémet, bármi áron megteszem, hogy odaadjam neki a puszedliket.
Ahogy kimondtam ezt a mondatot még sokáig a fülemben csengett a kijelentés és ettől felbátorodtam: „Bármi áron!”. Sarah folytatta.
- Micsodaaa? – néztem rá kikerekedett szemekkel, - Nézd, én elhiszem, hogy ennyire utálod Iasont, de nekem attól még rettenetesen hiányozna. Főleg a modora. Olyan kis mufurc! – nevettem bele a mondatba, miközben felhangzott Aurora kétségbeesett, sírástól fojtogató kiáltozása. A hang felé kaptam a fejem és szaladni akartam, de az ijedségtől földbe gyökerezett a lábam, és a szívem is kihagyott néhány ütemet.
A következő pillanat amire emlékszem, hogy Sarah elkapja a karom és hanyatt homlok rohanunk a konyhába még több süteményért. Unokanővérem ócsárolta a süti szörnyet, én meg csak ott álltam kétségbeesetten a szoknyámat tartva, hogy Sarah belepakolhassa a temérdek mennyiségű sütit. Miután megszedtük magunkat, rohantunk kifele a málnabokorhoz, ami igen kicsinek bizonyult ahhoz, hogy egy hatalmas nagy szájú, kétnyelvű, óriás süti szörny, el tudjon rejtőzni mögötte. De hát biztosan láthatatlanná varázsolta magát, Aurorát pedig bevitte a barlangjába. Sarah szedett két ínycsiklandozóan piros, érett almát, amit gyorsan meg is ettünk a nagy csata előtt. Úgy éreztem a gyümölcstől újult erőre kapok, és megállíthatatlan leszek. Akárcsak egy szuperhős! Sarah elkezdte szólongatni a szörnyet, én meg bíztattam.
- Igen csúnya gonosz süti szörny, Sarah most megmutatja neked… ellátja a bajod, és mehetsz vissza a sötét barlangodba picsogni. – ordibáltam a bokornak, majd a nyelvemet is odanyújtottam, miközben unokatesóm már a bokorban lévő szörnyet rugdalta, aki megsebesítette őt.
- Jajj nee… ne bántsd… - aggódtam Sarahért ezért fogtam a szoknyámban lévő sütiket és megdobáltam vele a szörny rejtekhelyét biztosító málnabokrot.
- Nesze neked, ronda SZŐRŐS!!! – süti zápor, fedezékbe, -Velünk akarsz kikezdeni te gyáva, semmirekellő, büdös! Gyere ki ha mersz! Na mivan? Nem mertsz? Gyere gyere… - erősködtem, és felbátorodva rángattam a bokor ágait, hátha előjön belőle a süti szörny. Legnagyobb csalódottságomra nem jött elő még egy madárka sem, nem hogy egy fenevad.
Elszomorodtam… mert szörnyű volt az a tudat, hogy nem mutathattam meg Sarahnak, hogy 9 éves fejjel a segítsége nélkül is legyőzöm a hatalmas szörnyet és megmentőm őt a további sebesülésektől.


még a csokim felét is neki adnám


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: 1993 - Egy esős nyári napon   Vas. Okt. 07, 2012 4:53 am








A testvér különleges része

mindazon dolgoknak,





mit szíveddel szeretsz.




Gyűlöld Saraht! Szeresd a többi családtagod, akik nem olyanok mint Ő! Sose adj neki semmit, mert bármi ami megfordul a kezében az el lesz átkozva és azon nyomban tönkre megy! Ha sütit kapsz a szüleidtől és adni kellene neki, fordíts neki hátat és ne gondolj rá! Ne vigyorogj a képébe, mint egy megzakkant kis egér! Sose nézz rá, ha valami jót tesz! Utáld azért aki! Sosem fog jó húg lenni, pont ezért ott tégy neki keresztbe ahol csak lehet! Légy mogorva vele, Sarah csak azt érdemli! Terjessz róla rossz dolgokat, lehetőleg igazakat, de a hazugság is elmegy csak add elő hihetően!
Duzzogj, ha csak róla hallasz és téged nem is dicsérnek!
Nos ehhez hasonló törvényekkel másztam én ide fel, de ki tudta, hogy társam is lesz ebben a hadjáratban? Igazság szerin Aurorából sosem néztem volna ki azt, hogy segíteni fog nekem és eljátssza a bajba jutottat. Mosolyogtam, mert egy olyan célt szolgált és erősített amit jelen pillanatban én képviseltem és nem Sarah.
Elégedett vigyor került az arcomra amikor Sarah és Skyper kétségbeesetten keresett minket. Nem kellett más, csak az, hogy tényleg elhiggyék azt amit én szeretnék.
Legszívesebben elnevettem volna magam, ahogy a kicsik odalent szerencsétlenkedtek. Merlinre! Süti szörny? Mi jöhet még?
Én tudtam. Ha elég süti lesz akkor majd megtámadhatjuk őket és rájuk ijeszthetünk. Bár én még mindig féltem a lábamat attól, hogy akár ugrás közben akár megsérülhetek, de ha ezzel is árthatok Sarahnak akkor miért ne tenném meg? Csak idő kérdése és megadhatom a jelt Aurorának.
– Tökéletes. – suttogtam Aurorának amikor megkérdezett a színjátékáról. Legszívesebben magamhoz öleltem volna őt örömömben, csak ugyebár én a félmeztelen unokatesómat biztos nem fogom megölelni. Ha ruhában lenne akkor talán igen, de így, az ki van zárva!
Figyeltem a kicsik tevékenységét, leginkább nem is Saraht és nem is Skypert sajnáltam, hanem a sütiket amit a bokornak dobáltak. A bánatba! Hogy fogjuk mi azt megenni? Karba tettem a kezem és fújtatni kezdtem.
– Idióták! Elpazarolják azt a sok finom sütit. Elj ha én ezt megmondom anyának, hogy Sarah van olyan buta és a bokorba vágja a sütiket akkor azért még kapni fog. – tettem egy halk megjegyzést, bár ezt azt hiszem jobb lett volna ha magamban tartom mindezt nem közlöm Aurorával, mert biztos sértésnek vennék, hogy az ő kedves kis húgát le idiótázom. Sarah az, de Skyper… nos nem annyira.
– Gyere, leckéztessük meg őket még mielőtt az egész sütit elpazarolnák! – megfogtam Aurora karját, hogy rám figyeljen aztán amikor felkészült rá elengedtem és vártam, hogy leugorhassunk a kicsik közé.
Leugrottam, több kevesebb szerencsével de lent voltam a földön és ahogy az erőm engedte, hátulról elkaptam Saraht egy furcsa különleges szörny hangot kiadva.
– Muhahaha a Süti szörny most megesz téged!!! – jobb ötlet hiányába nem tudtam volna mit mondani. Elvégre nem tudtam előre, hogy Süti szörnynek kell lennem és úgy kell ráijesztenem a húgomra hátulról. Nem számít, úgyis tudom, hogy egy nemes célt szolgálok azzal amit teszek ergo sose lesz baj abból ha őt félemlítem meg.


A kis rokonoknak és Sarahnak!




credit:
Potato @ Caution2.0




Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: 1993 - Egy esős nyári napon   Vas. Okt. 07, 2012 6:46 am




Küldöm az aranyos Sarahnak és Skypíínak, valamint a csíntalan Iasonnak.
Öltözék: egy szál bugyi.xD



Szeretem, ha szeretnek és azt is, ha én szeretek. Egész eddigi életemben arra törekedtem, hogy jobbá,szebbé tegyem a húgom életét. Sose bántottam, mindig játszottam vele és még sorolhatnám. Kimondhatatlan szeretettet éreztem íránta, olyat amilyet senki más iránt nem tudsz érezni. Esetleg a gyermeked iránt, ami a szerelmed és a te gyümölcsöd. Szerettem ölelgetni, puszit adni neki, és anyukásat játszani vele. Jobban csüngtem én a nyakán, mint ő az enyémen. Egyszerűen rajongtam a kicsi Skypí iránt. Amikor megismertem nem látott 'rokonaimat' beléjük rajongtam. A kis vöröskés Sarah, akiben megtaláltam ugyanazt az elszántságot mint bennem. Sarah az évek során olyan lett nekem mint egy második húg. Aminek én nagyon örültem és Iason is. Ha tehetné elküldeni Alaszkába a húgát, csak ne kelljen látni az ördög fiókát. Vagy ahogy nevezni szokta, a hisztiskét. Haha, milyen viccesek azok ketten odalent, ahogy azt a sok sütit a bokrokba dobálják. Várjunk csak, mitcsinálnak a sütimmel?!?!??! Nekem azok kellenek. Sikítani akarnék, ha szabad lenne. De Iason még nem adta meg a támadási parancsot. Addig itt kell ülnöm. Minél több ideig ülök itt annál kevesebb süti fog jutni nekünk. Miközben várom azt a bizonyos jelet, elkezdtem énekeket kreálgatni. ' Majomnak lenni élvezet, Gyorsabban mászol mint a képzelet. Banán és banán , Húú de kafa, Felmászok a fára kispofa! ' Ez a majom dolog tényleg nagyon tetszene nekem, lehet ha elvégzem a Roxfortot majomszakértő leszek. Milyen vagány is lenne, ha naponta dolgoznék azokkal a mesebeli állatokkal.Soha nem láttam még majmot, kivéve a muglik által kitalált szögletes dobozban. Ott már annyi mindent láttam, érdekesnél érdekesebbet. Azt hiszem egyszer egy boszorkányos mesét láttam. Abban a mesében vízzel megolvasztották. Picit sértő volt számomra, de Emma elmagyarázta, hogy a muglik buta, mogorva lények. Rosszabbak mint a koboldok.
- Azok! A finom sütik mind kárba vesznek. Komolyan mondom le kéne őket tartóztatni, süti pazarlás miatt. Anyukád biztos ki fog akadni rájuk, ha elmondod, és akkor nekünk és végünk lesz.-mondtam halkan, és cseppet sem zavart az, hogy azt mondta Skypííről, hogy idióta. Majd végre valahára megadta a jelet. Leugrottam kecsesen, mint egy macskanő majd hangtalanul elindultam a húgom fele. Pár másodperc ált rendelkezésemre, hogy kitaláljam mit is mondjak neki. Mikor odaértünk rávetettem magam és majszoló hangot adtam ki hozzá. Olyan voltam mint egy mohó szörny aki a vállánál kezdi eszegetni az áldozatait.
- A testvéred is finom volt, de te mégfinomabb leszel!-hangzott el a mondat, egy furcsa mély hangon. Saját magamtól megijedtem, majd mikor elsikította magát Skypíí leszáltam róla, megfogtam nagy adag sütit és futottam el az eltervelt búvóhelyünkre. Kis idő múlva Iasonnal futottunk a megváltást jelentő helyre, a rengeteg nasival. Ez elég lesz egy darabig, vagy legalább addig míg meg nem találnak.
- Ügyesek voltunk! Azt hiszem be is pisiltek a félelemtől.- mondtam nevetve két levegővételt közt Iasonnak.
---------------------------------------
Mikor fivérek összedolgoznak, a hegyek arannyá változnak.




made by marv @ atf


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: 1993 - Egy esős nyári napon   Vas. Okt. 07, 2012 8:13 am

my family

Csak is az én kis családomnak *.* <33
Öltözet: CUKI RUHAA *.*
Szavak: 591 Razz

Végtelen bátorságot látok Sky-ban, amiért azonnal meg is akar engem menteni, és egyedül is kész lenne szembeszállni a gonosz süti szörnnyel. Emiatt csillogó szemekkel pislogok rá, és úgy megölelném, hogy csak na. De nincs rá túl sok időm, mert a következő pillanatban puffanást hallok, és a süti szörny hátulról megragad engem, és meg akar enni. Majdnem szívbajt kapok, úgy sikoltok fel, mint aki nyomban meg fog halni, és sírni kezdek, miközben a süti szörnyet rugdalom össze-vissza. Hamar rájövök, hogy nem is süti szörny, hanem csak a bátyám vert át megint, és megint a bolondját járatja velem, ennek örömére pedig még jobban rugdalni kezdem a hasát, mivel a földön csücsül, és úgy "esz meg engem". Viszont a könnyeim nem állnak el, továbbra is remegve sírok, és sikítva elkezdek rohanni, Sky kezét megfogom, hogy őt se hagyjam ott a nagyokkal. A nagyok ellopják a sütit, pedig nekik akartunk segíteni, és képesek minket ilyen aljas módon átverni. Emiatt rettenetesen durcás hangulatom lesz.
- Sky, a nagyok megijesztettek, és most elvették a sütit - sírom unokatestvéremnek, és a nyakába borulok, jól magamhoz ölelem. - De köszönöm, hogy te nem hagytál magamra! - sírom neki, és megfogom a kezét. - Gyere, tudom, hogyan álljunk bosszút - jelenik meg az arcomon cinkos mosoly, és befutok a házba, mögöttem pedig Skypi fut utánam. Még mindig sokkos állapotban vagyok, még mindig úgy ver a szívem, mintha ki akarna repülni a helyéről, de olyan bosszú vágyam van, ami semmilyen másik kilencévesnek nem szokott lenni szerintem. De nekem van, és felvidít a tudat, hogy meg tudjuk ezt bosszulni a nagyoknak. Hamarosan elérjük Iason szobáját, és benyitok. Visszafojtott levegővel lépkedek be, nem gyakran szoktam ide jönni, csak ha egész nap idegesíteni akarom a bátyámat, mert akkor a vécére is követem, legalább az ajtó elé. Odamegyek az ágyához, és kihúzom az ágy alól a dobozát, ahol titokban tartja a gumicukrait. Mindenféle van, rengeteg, ez az egész gyűjteménye, mivel a gumicukrot szereti a legjobban. Sky szeme is felcsillan a cukorka láttán, és megint a szoknyánkat tömjük meg a sok zacskó finomsággal, a maradék pár dobozt pedig bevisszük a szobámba, és bedugjuk a bugyiim közé, mert oda Iason biztos nem nyúlna be. Mert lány bugyi, és mert utál engem. Én sem nyúlnék be az ő bugyii közé, bár az is lehet, hogy ő valami mást hord, alsógatyát vagy mit. Még elrejtünk zacskó gumicukrokat egy csomó helyre, hogy ha egyet elvesz, akkor a többit nem találja meg, és a maradék hat zacskóval - három Sky-nál van, három nálam - lefelé indulunk a lépcsőn. Kiosonunk a bokrok mögött, hogy a nagyok ne lássák, és mi magunk is felmászunk a fára, bár elég nehezen, mivel nem olyan egyszerű ám felmászni. És rettenetesen félünk odafent, de még szerencse, hogy Jer megtanított fára mászni a múlt nyáron minket, amikor a nagyok elmehettek vidámparkba, de minket anya nem engedett, mert hogy mi még kicsik vagyunk hozzá, és pénzkidobás lenne, mert félnénk felülni a játékokra.
Odafent ücsörögtünk, és a gumicukrot ettük, amiért Iason nagyon ki fog rám akadni. Nem sokat ettünk, mert tele lettünk, így a maradék két-két zacskóban lévőt szétdobáltuk le a fáról az udvarba.
- Hé Iason! Remélem nem haragszol, hogyha kölcsönvettünk pár gumicukrot - kiabálom oda, és Sky-al jókat nevetünk, amiért megdézsmáltuk Iason készletét. De a következő pillanatban egy esőcsepp esik az orromra, és valószínűleg Sky-ére is, mert egyszerre nézünk egymásra, és az égre, ahol egyre csak gyűlnek a viharfelhők. A kérdés már csak az, hogyan fogunk lemászni innen még mielőtt elkapna minket a vihar, hiszen megtanultunk fára mászni, de lemenni nem tudunk, és ha leugranánk, mint a nagyok, akkor valószínűleg összetörnénk.

coded by amymay @ atf


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: 1993 - Egy esős nyári napon   Hétf. Okt. 08, 2012 4:54 am

Úgy szeretem a testvéremet


Már vagy 10 perce szenvedtem a bokorban telepedő szörnnyel, miközben a finom sütiket dobáltam rejtekhelyére. Egyszer csak nagy recsegés és falevelek zörgésének kiséretében, Iason ugrott le a magasból és fogságba ejtette Saraht, mint a „süti szörny”! A meglepetéstől szóhoz sem jutottam. Lehuppantam a földre és azon gondolkoztam, hogy tényleg ilyen naív lennék, hogy komolyan bevettem, hogy létezik a süti szörny? Elnéztem, egy darabig, ahogy szegény Sarah kétségbeesetten sír és agyon rugdalja testvérét. Bármilyen hihetetlen, de drukkoltam is neki, hogy minél jobban megsebesítse Iasont. Nevethettem volna a jeleneten, de túlságosan haragudtam unokabátyámra, amiért ilyen csúnyán rászedett minket.
Sokáig bámultam a testvérharcot, már, már azon gondolkoztam, hogy én is beszállok, amikor hirtelen valami megmarkolta a vállamat. A SÜTI SZÖNYV, MÉGIS LÉTEZIK!! Rekedtes hangon hangoztatta, hogy a nővéremet már megette, most én jövök. Úgy megijedtem, hogy egy éles sikítást követően, egy hatalmasat lendítettem a kezemmel, félrelökve azzal a süti szörnyet. Mikor megfordultam láttam, ahogy a szörny = Aurora, a süteményeket felmarkolva szalad a bokrok felé Iason társaságában.
Megsemmisülten ültem a földön és néztem a nagyok irányába. Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy Rora átvert és hazudott nekem. Egy világ tört össze benne. Azt tudtam, hogy Iason van ennyire bunkó, hogy megtegye… DE, HOGY AURORA IS?
Könnyek gyűltek a szemembe, csalódott voltam, és bosszúra szomjas, akárcsak a mellettem lévő Sarah. Vagyis hát a szemeiből és az arckifejezéséből ezt lehetett kiolvasni.
A következő pillanatban unokatestvérem karon ragadott és szaladtunk be a házba egyenesen Iason szobájába. Sarah előhúzott egy dobozt az ágy alól és kinyitotta. A szemem előtt kitárult a mennyország.
- Hűűűhaaaaa… - mondtam csillogó szemmel, majd belemarkoltam a dobozba és a szoknyába rejtettem.Nyamii… És ez mind a miénk! - nyaltam meg a szám szélét.
- A legjobb bosszú… Imádlak Sarah! – a nyakába borultam a lánynak, és egy hatalmas cuppanósat nyomtam az arcára. Miután mindenhol elrejtettük a gumicukrokat, kommandózva kiosonunk a házból, és nagy nehezen sok erőfeszítés árán felmászunk az udvar közepén elhelyezkedő almafára. Megszenvedtünk a fáramászással és elfoglaltuk kényelmes helyünket az egyik vastagabb ágon.
- És most a jól kiérdemelt gumicukrok! – elővettem két csomagot és az egyiket Sarah kezébe nyomta. Falatoztuk az ínycsiklandozó édességek, miközben a nagyok valahol lézengtek az udvaron, sejtéseim szerint, az csínyt találgatva.
Hihetetlen volt odafentről a kilátás, semmi pénzért nem jöttem volna le onnan. Kellemes volt a társaság és a kaja is finom volt! Nagyon finom. Még mindig haragudtam Aurorára amiért, így átvert. Tényleg azt hittem, hogy valami nagy baja esett, erre kiderül, hogy ő a fő gonosz. Na szép. Sarah odakiáltott bátyjának, hogy így jár az, aki szórakozik velünk. Ne hogy már csak ők tudjanak megviccelni bennünket.
- Igeen Iason és ha tudnád milyen finom! – bekaptam néhány szemet, majd a többit a földre szórta.
- Jajjj.. hihetetlen milyen ügyetlen vagyok, SZÉTSZÓRTAM AZ EGÉSZET!! – ordibáltam kuncogva a fáról.
Egyszerre gomolyfelhők kezdtek gyülekezni az égen és az eső is eleredt. Sarahval egymásra néztünk és egymás arcáról próbáltuk leolvasni, vajon hogyan fogunk innen lekeveredni. Mindenesetre nekem semmi ötletem nem volt… De talán egy mégis akadt… Mi van akkor, ha kis majomként csimpaszkodunk az ágra, aztán lehuppanunk a sáros földre. Jajj… de akkor meg piszkos lesz a hófehér ruhám. Ez túl kockázatos. A villámok is elkezdtek cikázni az égen és nagyokat dörgött, amitől én kimondhatatlanul féltem, épp ezért felhúztam térdeimet és Sarahoz bújtam. Elképzelésem sem volt, most mi lesz velünk. Talán a villámok áldozatává válunk? Mi van, ha annyira fog fújni a szél, hogy lesodor minket a fáról és eltörik kezünk, lábunk? Még vagy 8 fajta képtelenség az eszembe jutott, mert biztos voltam abban, hogy ma este meghalunk. Ilyen egy kisgyerek képzelete, mindent felnagyít és fél attól is ami nem létezik.


még a csokim felét is neki adnám


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: 1993 - Egy esős nyári napon   Kedd Okt. 09, 2012 12:37 am








A testvér különleges része

mindazon dolgoknak,





mit szíveddel szeretsz.





Csak a jó szándék vezérelt, mint mindig amikor ránézek a húgomra és egyszerűen görcsbe rándul a gyomrom, ha nem lököm meg őt egy kicsit. Sosem értettem meg, hogy anyáék számára miért olyan fontos. Vörös a haja, kinek kell az én négy tagú családomba? Hát nekem nem az biztos. Semmi keresnivalója sincs köztünk! Akkor meg minek totyogott be az életünkbe? Egyszerűen nem tudom megérteni, hogy ki hívta őt, mert én nem. Ha létezik a gonosz, akkor Sarah csakis ő lehet, nincs nála rosszabb húg. Pipogya, totyogós, vörös hajú, hisztigép, szörnyecske én így jellemezném őt, ha valaki megkérdezné milyen az én húgom. Nem szeretem az ő vörös haját, mi szőkék vagyunk apával és Jeremivel kikérjük magunknak, hogy legyen olyan a húgom is. De nem, neki muszáj volt örökölnie anya csodás vonásait. Pont ezért gyűlölöm, mert a tökéletesre hasonlít, míg csak egy tökéletlen kis izé lesz, aki mindent elront.
Nem látok a szemében jóságot, sem kedvességet amit viszonozni tudnék neki, pontosan ezért amikor csak lehet tönkre teszem azt amit éppenséggel szeret. Emlékszem egy évvel ezelőtt a kedvenc babáját csórtam el, szaladtam el az Elbához és dobtam bele a folyóba. Még integettem is neki, határozottan emlékszem, hogy jól mutatott az én összehajtogatott papír csónakomban. Nem volt az a rettenetesen nagy baba, de az a kicsi se… inkább mondanám azt, hogy pont tökéletes a hajókázáshoz.
Csodálatos látvány volt, egészen addig amíg anyáék nem kezdtek el varázsolni és a félig megázott direkt Iason névre keresztelt papírhajómban megtalálták a babáját. Én büszke voltam magamra és örömmel mentem a szobámba az elrejtett gumicukraim közé, akiknek evés közben arról meséltem, hogy Sarah babája hogyan lett rab egy kalózhajón. Sajnáltam, hogy nem voltak beszélő gumicukraim akik velem együtt nevettek, de az én fantáziám elképzelte azt is, ahogy helyeselték a cselekedetemet és nevetgéltek amikor röhögtem.
Azt hiszem, egy kis ördögnek nem kell baba, de szeretet se tőlem, pont ezért fogok túljárni most az eszén. Felőlem bőghet, én nem dőlök be neki de… a hasam megbánta egy két percre, hogy voltam olyan okos és ráijesztettem. Utálom ha engem rugdos! De én rugdoshatnám őt, mégsem teszem. Van annyi méltóságom, hogy inkább a haját húzzam amit nem szeretek és van egy olyan érzésem, nem is fogok, mert az ő haja nem pedig másé.
Miután sikerült megmenekülnöm, máris sprinteltem Aurora után, akinek sikerült megkaparintania a sütiket. Határozottan boldog voltam, mint mindenki más egy jól végződő csata után. Én már ünnepelni szerettem volna, bizonyára pontosan ezért nem hagytam magára egy percre sem Aurorát.
– Milyen buta kis húgaink vannak! – szólók oda röhécselve Aurorának – Azt hittem sokkal okosabbak, de kiderült, hogy olyan buták, mint ez a kis pók! – mutatok az éppen rossz helyen készítő háló tulajdonosára. Miért van rossz helyen? Mert garantáltan tönkre fogom tenni a hálóját, én nem akarok pókokkal együtt élni!
– Szerinted mit csinálhatnak? – érdeklődtem kíváncsian, bár amikor kis idő után meghallottam a nevem és a gumicukorka szót egyből utolért valamilyen megmagyarázhatatlan érzés. Ok nélkül anyát akartam kiáltani, amennyire csak az erőmből kitelt volna, de azt hiszem itt volt az idő, hogy újra tönkre tegyek egy babát saját kezűleg lehetőleg Sarah szemei előtt.
– Te szereted a húgodat igaz? – kérdeztem kíváncsian Aurorától, bár meg sem várva a választ azonnal elindultam Sarah és Skyper felé. Idegesen néztem a fűben szétszórt gumicukorkáimra, de jöhet eső, hó, szél én akkor is új tervvel rukkolok elő.
– Ezt még megbánjátok! – kiáltottam fel a fára a két kicsinek. Időközben beborult, szürke lett az ég lassan szemerkélni kezdett, az első cseppet újabbak követték. Mindez elviselhető volt, egészen addig míg a fűre néztem. Megáznak a gumicukorkáim és én semmit sem tehetek értük, mert a földön lévőket bizonyára nem fogom megenni soha.
– Ki fogom dobni az egész babádat!!! – folytattam a kiabálást, mert volt egy olyan érzésem, hogy engem tényleg semmi sem fog megállítani. Akár esőben is úgy veszekszem vele, mint amikor süt a nap.

A kis rokonoknak és Sarahnak!




credit:
Potato @ Caution2.0




Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: 1993 - Egy esős nyári napon   Kedd Okt. 09, 2012 4:32 am




Küldöm az aranyos Sarahnak és Skypíínak, valamint a csíntalan Iasonnak.
Öltözék: egy szál bugyi.xD



' Soha ne bántsd testvéred, mert sose tudhatok mikor lesz szükséged rá!' Az jutott eszembe, ahogy falatoztam a finom süteményből. Elfogott a rossz érzés, ahogy kinéztem a kicsikre. Bűntudatot éreztem amiatt, hogy így rájuk ijesztettünk. Úgy éreztem magam, mint egy kizsákmányoló hajós kapitány. Azokban a percekben jó ötletnek tűnt, hogy rájuk hozzam a szívbajt. Most visszagondolva nem tűnt jó ötletnek. De visszapörgetni nem tudom az időt, csak jó tenni tudom a dolgokat. Miközben fagyos tekintettel meredtem előre, és azon filóztam, hogy engesztelhetném ki a kicsiket Iason hozzám beszélt.
- Fogalmam sincs, biztos beárultak minket anyudnak.- mondtam egyhangúan síros hangon. Skypíí biztos nagyon haragszik rám! Nem szeretem ha a testvérem haragszik rám, akkor úgy érzem, hogy elestem mint nagy testvér. Nem mutattam példát, megbántottam az egyik legfontosabb személyt. Vajon mit csinálhatnak kint a Pöttömkék? Meg kéne néznem, és bocsánatukért esedeznem. Ezen gondolkodva egyszer csak kislány hangú kiabálásokat hallok. Valamit Iasonnak üzennek, valami gumicukrokról. GUMICUKOR? Hisz az Iason kedvenc édessége, azok a pimaszok elvették a készletét? Elhiszem, hogy haragszanak ránk de ennyire nem kéne megbosszulni! Lehet, hogy hibát követtünk el, amit én be is látok, de attól ilyet nem kellet volna tenniük. Iason dühöngve indult el a kicsik rejtekhelye fele. Követem őt, mint egy kiskutya a gazdiját. Majd egy nagy esőcsepp az orromra hullt. Ne már! Hisz olyan jó időnek indult a mai nap, nem lehet ilyen vége. Az égen hatalmas szürke esőfelhők, inkább viharfelhők gyűltek össze. Villámlott és dörgött is, amit tudom, hogy Skypíí nem szeret. Aggódva futottam oda a fához, s közben hátra kiáltottam egy Igent Iason kérdésére. Odaérve kifújtam a levegőt majd felnéztem. A két lány szorosan egymás mellet ültek. Könnyek gyűltek a szemembe, hogy én mint nagy testvér megint elbuktam. Elvégre az én feladatom lett volna, hogy vigyázzak rá.
-Skypí és Sarah! Sajnálom, hogy megijesztettelek titeket.Ne haragudjatok! Menjek fel értetek? Tudom, hogy féltek ettől az időtől...- mondtam sírva, bocsánat kérően majd választ se várva felmásztam hozzájuk.
---------------------------------------
Mikor fivérek összedolgoznak, a hegyek arannyá változnak.




made by marv @ atf


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: 1993 - Egy esős nyári napon   Szer. Okt. 10, 2012 4:58 am

my family

Csak is az én kis családomnak *.* <33
Öltözet: CUKI RUHAA *.*
Szavak: nemtudoom XDD

Iason gumicukrai ismét feldobják a kedvemet, úgy érzem rendesen helyt álltunk Skypí-val egy ilyen gonosz testvér mellett, mint Iason. Ha Iason meg dob kenyérrel, kővel kell visszadobni, vagy hogy van ez a mondás, és én ezt be is tartom, mindig is be fogom tartani. Amióta tudok beszélni, gondolkozni, és bosszút állni, azóta Iason tudhatná, hogy ha megbánt, akkor ő háromszor jobban megkeserüli a dolgot. Ennek ellenére Iason sajnos nem az a fajta, aki belátná az igazamat, és aki megfutamodna, hogyha visszavágok neki. Őt nem érdekli a bosszú pontosan addig amíg be nem következik, és ez baj, mert soha nem fogja beismerni, hogy mennyivel normálisabb vagyok nála. Aztán persze mindig gonoszkodik, amikor én is visszabántom őt, és... és hát ő is bosszút áll, de olyankor mindig sírok, mert mindig valami borzasztó dolgot művel a kedvenc ruhácskáimmal, vagy a kedvenc babáimmal. Egyszer be akarta csempészni a kockásfülű nyúl plüssömet a sütőbe, a sülő csirkehús mellé, és anya csak véletlenül vette észre, mert elfelejtette a csirke mellé odarakni a krumplit, hogy vele süljön, és különben észre sem vettük volna, hogy a nyulam megsül odabent. Jaj, annyira sírtam, hogy bosszút állni sem volt kedvem. Iason-t már csak ezért sem szeretem. Rendben, hogy a gumicukrait megeszem, de ettől még nem kéne visszavágnia nekem valami nagyon fájó dologgal, még ha neki ez fáj. Én lány vagyok, nem fer, hogy mindig bánt.
Eléggé haragtartó kislány vagyok, de Rorára nem haragszom, tudom, hogy Iason milyen. Biztosan megfenyegette valamivel szegény Rorát.
- Skypí, szerintem neki bocsássunk meg. Rorát biztos kényszerítette Iason. Iason nagyon gonosz fiú - súgom oda unokahúgomnak, és tovább ölelem őt. Meg bevallom, tényleg félek a vihartól, és Rora már olyan nagy, hogy meg tud minket védeni.
- Iason te meg tűnj innen, nem vagyunk kíváncsiak rád! - nyújtom ki a nyelvemet a lent ácsorgó Iasonra, és mikor meghallom, hogy a babáimról beszél, felvisítok. - Iasoooon!! Úgy utállak, te kezdted, ha most elrontod a Lucy hercegnő babát, akkor megmondalak anyának, hogy soha többé ne kapj gumicukrot. Úgyis csak dagadt malac leszel tőle! - robban a dumabomba, és sértődötten, félve pillantok le bátyámra, akire ha ránézek egyszerűen sírni támad kedvem, annyira, de annyira nem szeretem. Fogalmam sincsen, miért ő a bátyám. Legszívesebben otthagynám valamelyik játszótéren, vagy inkább a nagy bevásárlóközpontban, mert ott ha eltűnik valaki a játékosztályon, akkor soha többé nem lesz meg. Az egyik osztálytársam legalábbis ezt mondta, és nagyon megijedtem. Azóta mindig figyelek, hogy ne vegyék el a figyelmemet a babák, és tudjak figyelni anyára. Bár anya mindig fogja a kezemet, de ki tudja, egyszer csak elveszik a kezembl, és örökre eltűnök a játékosztályon.
coded by amymay @ atf


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: 1993 - Egy esős nyári napon   Csüt. Okt. 11, 2012 3:45 am

Úgy szeretem a testvéremet

( Bocsánat elég rövid lett, fogy az ihlet! Sad )

Ahogy a fán kuporogtunk Sarahval, egyre cudarabb lett az idő, és én egyre jobban féltem. Erősen bújtam unokanővérem oldalába, majdnem, hogy letoltam őt a fáról. Egy hatalmasat dörgött és én sírva fakadtam. Ekkor hirtelen megjelentek a nagyok a fa alatt. Sarah kétségbeesetten kért tőlünk bocsánatot. Mintha a szemeiben némi megbánást rejtő könnycseppek gyűltek volna, de lehet, hogy csak az eső áztatta el így az arcát. Még mindig haragudtam rá, egyszerűen nem bírtam feldolgozni az esetet.
- Nem Sarah, nem akarom, hogy feljöjjön ide… nem szeret engem! – akadozva sírtam neki a szavakat. Lenéztem és nővéremet látva, ahogy aggódó testvérként mászik értünk a fára eszembe jutott mit apa mondott nekünk, mikor anya meghalt. Azt mondta: „Édesanyátok angyalként vigyáz rátok odafentről. – az égre mutatva - Örökké szeretni fog és a szívetekben él tovább!” Gondolkoztam, majd leordítottam nővéremnek.
- Hallod Tesó… Anya haragszik rád, mert megbántottál, és nem szeretsz engem. – zokogtam.
Hát persze ez mindent megmagyaráz, anya haragja mutatkozik meg az égen. Haragszik Aurórára, amiért nem vigyázott rám és így rám ijesztett.
Amilyen álmodozó és naiv voltam, hogy simán elhittem az ilyen képtelen dolgokat. Akkor még nem tudtam, hogy ezekből az elemekből – eső, napfény – csodás dolgok keletkezhetnek.
"A mély barátság olyan, mint a szivárvány. Ha a boldogság és a könny megfelelő arányban vegyül, a végeredmény egy színes híd, két szív között."♥️
Mikor újra lenéztem Aurora már nem volt ott, csak Iason nézett kárörvendő tekintettel. Cseppet sem vette volna zokon, hogyha Sarahval ott maradunk a fán, és agyoncsap minket a villám. Ennyire nem lehet kegyetlen. És ekkor következett a mentőakció.

még a csokim felét is neki adnám


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: 1993 - Egy esős nyári napon   Szomb. Okt. 13, 2012 2:48 am








A testvér különleges része

mindazon dolgoknak,





mit szíveddel szeretsz.




Duzzogtam. Aurora is elpártolt mellőlem és bocsánatot kért a kicsiktől, nos ez a cselekedet lesz az amit én egyelőre egy jó darabig nem fogok utánozni. Elvették a gumicukraimat amit anyáék nekem vettek, nem pedig nekik! Ezért még azért is bosszút fogok állni! Hátat fordítottam, igazából nem érdekelt a húgom és az unokatesóim majomkodása a fán, sem a rossz idő. A bosszú mindig végbevihető és én ezt tudom. Pontosan ezért szaladtam be a házba, nem törődve Sarah szavaival, hogy megbánom ha a babájához érek. Itt az ideje, hogy felnőjön! A babákra meg igazán semmi szüksége sincs. Ha már nekem sem lehetett gyereknapom miatta, akkor neki sem lesz! Undorodva trappoltam fel a lépcsőn és nyitottam be a szobájába, amire szépen fel volt függesztve a ,, Belépés csak engedéllyel!” táblácska. Kit érdekel ha ő sem vette figyelembe az én szobám ajtajának a tiltását?
Eldöntöttem, hogy hogyan fogom leszedni őt a fáról, nekem erőlködnöm sem kell, mert ha meglátja a babáját a kezemben akkor nem fogja érdekelni milyen magasan van, mert azon lesz, hogy elvegye tőlem. Legalábbis remélem sikerülni fog a tervem és nekem nem kell majd létrát játszanom amin majd ha lesz elég erejük lemászhatnak. Nem és kész! Elveszem a babáját, gond nélkül belevigyorgok az arcába és azt mondom, hogy le fogom tépni a babája fejét vagy ollóval levágom a haját, ezen még azt hiszem útközben gondolkodnom kell. Miután megvolt amit kerestem, nagy rumli árán persze, mert a játékait voltam olyan okos és nem tettem vissza a játékos ládájába azonnal ki is szaladtam pont a fa alá.
– Sarah! Nézd mi van nálam!!! – azzal elkezdtem lobogtatni a fejem felett a babáját, mintha valami zászló lenne és jól lássa mit fogok a kezemben.
– Ha nem jössz le beledobom a kútba! – a fenyegetőzés a legjobb dolog, biztos vagyok abban, hogy félti a babáját és le fog jönni érte. Ha mégsem akkor tovább lóbálhatom a fejem felett míg valami baja nem lesz. A húgom úgyis elég gyáva, nem merne leugrani a fáról csak azért mert én pont fenyegetőzöm.
Bár igazából csakis ő tudhatja mennyit jelent neki egy ostoba baba, aki jóformán semmire sem jó. Minimum valami barátnőnek hiheti aki nem tud visszabeszélni csak néz bambán a kis szemeivel és vigyorog szélesre festett szájával. Elhúztam a számat, már elfáradt a kezem és úgy tűnt nincs bennem elég harag ahhoz, hogy lóbálni tudjam a babáját.
Abba hagytam, de a babáját eszem ágában sem volt elengedni, karba tettem a kezem, jó erősen fogtam és néztem őket.
– Nem érdekel ha megmondasz anyának, én is megmondalak téged! – ezt azt hiszem nem hagyhattam ki, bár tudtam, hogy nem csak ő van a világon és jobb lenne ha két perc erejéig félre tenném a haragomat és segítenék lemászni, legalább az unokatestvéreimnek a fáról.
– Aurora, Skyper ugye nem esett bajotok? Hozzak segítséget?


A kis rokonoknak és Sarahnak!




credit:
Potato @ Caution2.0




Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: 1993 - Egy esős nyári napon   Vas. Okt. 14, 2012 12:18 am




Küldöm az aranyos Sarahnak és Skypíínak, valamint a csíntalan Iasonnak.
Öltözék: egy szál bugyi.xD



- Igen tudom... haragszik rám és meg is értem. Azt is, hogy te haragszol rám. De tudnod kell kicsim szeretlek!- mondtam bánatosan Skypernek. Iszonyatosan haragudtam magamra, hogy így ráhoztam a szívbajt. Sose szerettem ijesztgetni és ez nem is fog változni. Szeretem őt és ezt be is fogom bizonyítani, mostantól kezdve megígérem, hogy csakis vigyázni fogok rá. Az akarata szent lesz nekem! Én leszek az édesanyja,testvére és legjobb barátnője is egyben. Mindig számíthat rám. Az eső egyre jobban szakadt, miközben Iason elment Sarah egyik babájáért. Gyors elgondolkoztam, hogy jobb lenne ha lemásznák a fáról. De a kicsik nem tudnak lemászni, csak fel. Odamentem Skyperhez és a hátamra vettem. Sarahra rámosolyogtam és gyengéden ennyit mondtam : - Nyugi, visszajövök érted. - nyugtattam meg mosolyogva, majd lehoztam Skypert. Olyan jó volt biztonságban tudni az én kis húgocskámat. Majd felmentem Sarahért és gyors lehoztam. Kevesen tudják rólam de én imádom az esőt. Imádom ahogy több milliárd esőcsepp esik le percenként, ahogy a meleg levegő és hideg levegő találkozásából létrejön a mennydörgés, és a fényképezőgép vakujára hasonlító villám jelenségét. Egyszerűen elvarázsolt a vihar jelensége, lehet nem normális dolog de nekem tetszik. Érezni akarom ahogy az arcomhoz ér, ahogy hajam teljesen elázik és az eső cseppeket belélegezhetem. Odasiettem az udvar közepére és kifeküdtem. A vizes fű oly meleg volt, hiába volt az eső hideg. Néztem az eget és vártam, hogy villám jelenjen meg rajta. Iszonyatosan pazar élmény volt ott ülni. Majd valami ötletnél fogva elkezdtem össze vissza szaladgálni, bugyiban. Hajam csurom víz és a bugyim és átázott már, de engem nem zavart. Futottam körbe körbe, előre hátra, jobbra balra. Egyszerűen elvarázsolt ahogy szaladgáltam és az eső az arcomba csapódott. Megbotlottam és beleestem egy tócsába. Sáros lettem, mintha sárfürdőt vettem volna. De nem zavart, mosolyogva mentem vissza a Sarah-Skyper- Iason trióhoz. Hátha igazságot tehetek köztük...

---------------------------------------
Mikor fivérek összedolgoznak, a hegyek arannyá változnak.




made by marv @ atf


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: 1993 - Egy esős nyári napon   Pént. Okt. 19, 2012 11:11 pm

my family

Csak is az én kis családomnak *.* <33
Öltözet: CUKI RUHAA *.*
Szavak: kevés xD

Fogalmam sincsen, hogy a bátyám melyik bolygóról való, de biztosan nem a Föld az igazi otthona. Ahhoz túlontúl agresszív, meg idegesítő. Szerintem csak más bolygóról jöhetett, nem éppen az ő hibája, hogy itt tojta őt ki egy csészealj, amiben zöld ufótrutyival amőbáztak a hasán...
- Iasooon! - sikítom, amikor meglátom az egyik kedvenc babámat a kezei között. Lassan már nem csak a csöpögő eső, hanem könnyeim is belepik az arcomat, és lassan gördülnek végig finom bőrömön. Bosszút akarok állni, és le akarok menni a fáról, de én magam nem tudok lemászni.
- Iason tedd le Erika hercegnőt, vagy egész életedben kínozni foglak... Jobban mint eddig - hallatszik a számból a fenyegetőzés, és tudom, hogy simán képes lennék ezt tenni vele. Ó, mennyire jó is lenne. Ördögi vigyorral a képemen tenném tönkre az életét. Csak sajnos tudom, hogy egy idő után anyáék is megelégelnék... Ezért csak akkor bántom, ha éppen kedvem van hozzá, meg ha ő is idegesít engem. Most viszont másodpercek alatt sikerül felhúznia, és nagyon megörülök neki, hogy Rora a hátán lecipel a fáról. Amint földet érek megköszönöm, és rohanni kezdek Iason felé.
- Add vissza a babámat!! - kiállítom eszeveszettül, és nekiugrok, mintha a párduc elkapná a prédát. Sikeresen elterülünk a földön, és próbálom elvenni Iasontól a babát, de ő erősebb, nagyobb, és fiú, így mondhatni semmi esélyem ellene. Mégis kitartóan harapdálom, rugdalózok, és ficánkolok, hogy odaadja nekem a babát. Ha arrébb fut futok utána, és mikor én veszem el akkor ő fut utánam, és pillanatok alatt visszaveszi. Tudom, hogy bántaná Erika hercegkisasszonyt, úgyhogy egyre csak próbálkozok és próbálkozok, már-már olyanok vagyunk, mint akik készek megölni egymást. És csak még érdekesebb lesz a jelenet, amikor el kezd zuhogni az eső... És minden csurom vizes lesz.

coded by amymay @ atf


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: 1993 - Egy esős nyári napon   Szomb. Okt. 20, 2012 2:59 am

Úgy szeretem a testvéremet


A fán kuporogva sokáig gondolkoztam, mit is feleljek Auroriinak, de nem tudtam mondatokba foglalni a szavaimat, annyi minden tolongott a fejemben.
Szívesen mondtam volna, hogy nem, már nem haragszom, de akkor túl hamar véget vetett volna kiengesztelésemnek, amit imádok benne, Aro olyankor, mindig nagyon odafigyel rám, és minden kérésemet teljesíti, csak hogy kedvezhessen nekem, és ne haragudjak rá többé.
Azt is mondtam volna, hogy bocsánatot kérek a makacs, gyerekes viselkedésemért, de akkor az igazságért kértem volna elnézést, mert valóban gyerek voltam, egy kibírhatatlan kis hiszti gép, aki az álmok fantázia világában éli gondtalan életét.
Míg több variációt is kieszelhettem volna, ha nővérem nem kap hirtelen a hátára… abban a pillanatban csak arra bírtam gondolni, miként csüngjek kismajomként a hátán. A kezeimet összekulcsoltam a mellkasa előtt, ugyan így tettem a lábaimmal a dereka körül valamint az arcomat a hátába fúrtam, hogy még véletlenül se lássam az alattam lévő métertávolságokra terülő füvet. Nagyon koncentráltam, hogy ne izegjek-mozogjak, hogy Aro dolgát megkönnyítsem a hurcolászásomba. Féltem, hogy leesünk és kitörik a kezünk, lábunk!
- Lassan Aurorii! – kérleltem nővéremet.
A következő pillanatban, mikor kinyitottam a szemem már a földön landoltunk. A bátorság is visszaszállt belém, de a haragom testvérem iránt eltávozott, ahelyett hálát éreztem, hogy megmentette az életemet, és kiszabadított a rettenetes faszörny rabságából.
- Köszönöm! – megöleltem, és végignéztem a mentőakciót, miként varázsolja le Sarah-t a fáról. Nagyon, ügyes és óvatos volt. Abban a percben büszkeség töltött el, hogy egy ilyen Hős az én egyetlen testvérem! Mikor unokanővéremmel is földet értek, ki-ki a maga irányába futott… Sarah, Iasont támadta meg a babái miatt, Auróra pedig az udvar közepén heverészett egy szál bugyiban, a sáros, ázott fűillattól áradozó földön.
Leguggoltam a fa tövébe, ahol a dús lombkorona védett a hideg esőcseppektől, és úgy néztem végig a két testvér harcát. Néha voltak vicces jelenetek is, amik hatására levakarhatatlan mosoly keletkezett az arcomon, de voltak olyanok is mikor felszisszentem arra gondolva, hú ez most fájhatott. Eltartott egy ideig a civakodás, míg végül megjelent Aurora, csuron vizes összeragadt csomókban csüngő hajjal, és egy már feketére sározott csipkebugyival!
Hirtelen megint átfutott az agyamon, hogy a képzeletem játszik velem, és itt a nyári jeti, barna bundában, de rájöttem, ez csak Aro, és kifakadtam. A fa tövében sírtam a nevetéstől, hogy hogyan mocskolhatta így be magát, az eső kedvéért, ugyanakkor hirtelen eszembe jutott valami, és hirtelen elordítottam magam:
- SÁRBOMBA CSATAAAAAA!!! BOSSZÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚT!!!!


még a csokim felét is neki adnám


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: 1993 - Egy esős nyári napon   Szomb. Okt. 20, 2012 9:24 am








A testvér különleges része

mindazon dolgoknak,





mit szíveddel szeretsz.




Ne hallgass soha a nálad kisebbekre! Nos én most pontosan ezt teszem. Eszem ágában sincs hallgatni a húgomra. Elvégre miért adnám neki vissza a babáját, ha ő megtizedelte a gumicukorka tartalékomat? Biztos le fogom tépni cserébe a babája fejét és beledobom a sárba, hogy sose legyen olyan 'szép’ mint volt.
A kút nem megoldás, tudom, pont ezért kell a sárba dobnom, hogy jól lássa milyen mulandó értéke van annak a tárgynak amit ő babának nevez. Kár, nem ért velem egyet amikor azt mondom ő az egyetlen kakukktojás a családban, mert szerinte én vagyok az akinek nem itt kellene élnie. Hát én vagyok a nagyobb, szóval… ő van pluszba a családban és ezt mindenki jól látja, csak kár, hogy nem ébredtek még rá. De majd megmutatom anyának, apának és Jeremiahnak, hogy Sarah nem illik közénk. Kis pisze orra van, pöttöm teste amivel semmit sem ér fel ha az sokkal magasabban van nála, mert mindig emelgetni vagy le kell venni azt amire éppen szüksége van neki. Nem vagyok a szolgája! Akkor is van két keze amikor a polc legtetején lévő gabonapehely kell neki reggel. Azt hiszi minden vágyam, hogy teljesítésem amit kér? Na nem! Arról csak álmodhat, hogy jó leszek hozzá és szeretni fogom! Nem, nem fogom szeretni, soha de soha. Egyszerűen olyan harapós, rugdosódós testvér nem érdemli meg, hogy szeressem.
Akiről tudom, hogy a családomban nincs szüksége a szeretetemre az a húgom. Az ő haját sokkal bátrabban húzom meg ha arról van szó és most azt kellett tennem, nem érdekelt, ha fájt neki én mindazonáltal, hogy nem úsztam meg szárazon, fű-, rúgás-, és harapás mentesen még el tudtam venni tőle a babáját, ha megkaparintotta tőlem.
– Sosem kapod vissza ha nálam marad!!! – márpedig nálam fog maradni és előszeretettel fogom tönkre tenni Sarah szemei előtt. Csak kapnám őt el végre, mert tuti biztos, hogy meg fogja bánni a gumicukorka rablást!
Ha gumicukorkát kapok akkor azt mindig eldugom és csak akkor eszem meg, ha éppen utolért a duzzoghatnék, mert a gumicukor olyan mint a csokoládé, megnyugtat, boldoggá tesz na meg elfeledteti velem a húgomat. Nem néztem sem előre, sem hátra, így 'véletlenül’ neki mentem Aurorának.
– Te direkt álltál elém? – elhúztam a számat, összeráncoltam a homlokomat és megpróbáltam mérges arccal nézni rá. De sajnos én csak Sarah után tudok haragot érezni, így amint tudatosulni kezd bennem, hogy szétlapítom szegény Aurorát lemásztam róla és újra üldözőbe vettem Saraht.
– Akkor is elfoglak kapni és megfogod járni! – morogtam egyet és lefújtam a szemembe szökött hajtincsemet ami az orromon telepedett meg. Kihegyeztem a fülemet, tulajdonképpen érdekelt az amit Skyper kiáltott.
Megálltam. Az igazat megvallva fontolóra vettem a dolgot és egy gonosz mosoly kíséretébe a földet kezdtem el nézni. Én már készen álltam arra, hogy megdobjam valamivel Saraht… csak… üres kézzel nem mentem semmire. Gondolkodnom kellet, az már teljesen mindegy, hogy az udvar kellős közepén ahol a legjobban értek az esőcseppek, a lényeg: találjak ki egy másik tervet.


A kis rokonoknak és Sarahnak!




credit:
Potato @ Caution2.0






A hozzászólást Iason Mallory összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Nov. 30, 2012 3:59 am-kor.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: 1993 - Egy esős nyári napon   Vas. Okt. 21, 2012 1:43 am

Aurora Campbell írta:



Küldöm az aranyos Sarahnak és Skypíínak, valamint a csíntalan Iasonnak.
Öltözék: egy szál bugyi.xD



Olyan buták a varázslók! És még mi mondjuk, hogy a muglik a legbutábbak. Nem tudok igazat adni ennek a kijelentésnek. Élő példa : Iason és Sarah a két viaskodó kis kakas. Viaskodnak, veszekednek, utálják egymást pedig ha kinyitnák a szemüket rájönnének, hogy sokkal több a közös bennük mint hinnék. Érdeklődve figyelem az előttem dúló, véget nem érő harcot. Ha Sarahnál van a baba akkor Iason kezdi el kitépni a kezéből, ha meg Iasonnál akkor fordítva. Ez az egyetlen ok amiért utálok velük játszani. Nem tudnak egymással játszani és ez engem nagyon zavar. Elhiszem, hogy nem minden testvérpár olyan mint én és Skypí de akkor is! Lehetnének... nem is tudom milyenek. Eközben Skypíí elordítja magát a sárcsatával kapcsolatban. Nem is rossz ötlet. Elvégre tudom hol van a legvizesebb, legmocskosabb sár. Fognak kapni rendesen, és az sem fog érdekelni ha még jobban sáros leszek. Ennél sárosabb úgyse lehetek, ránéztem magamra és észrevettem, hogy a csipkebugyim teljesen földszínű lett. Itt ott fűszálak maradványa kandikált ki. Micsoda vicces látvány lehetek. Gondolom Skypíínak olyan vagyok mint egy nyári jeti. Micsoda dolgot néz ki belőlem az én kishúgom! Nem is baj, maradjon csak gyerek amíg tud. Majd mikor eljön az ideje lehet felnőtt.
- Én benne vagyok! - mondtam hatalmas vigyorral az arcomon, majd futottam is a legjobb minőségű sár után. Felszerelkezve tértem vissza az udvar közepére, ahol a többiek barikádot állítottak fel. Elkezdtem Saraht bombázni és egy jól megcélzott dobással eltaláltam a mellkasán. Eközben Iason támadt rám galád módon, de ő se menekülhetett el bűntetés nélkül. Már repült utána a sárgolyó ami eltalálta a tarkójánál. Már csak a kis Skypíít kellet eltalálnom és akkor mindenki meglett volna. De sehol az égvilágon nem láttam Skypert. Majd hirtelen valaki a nyakamba ugrott és az arcomba nyomott egy sárpitét.
- Skyper!!! - sikítottam, miközben egy kisebb kavicsdarab a szemembe mászott. Ledobtam hátamról a potyautast és máris elindultam a szememet kimosni, amikor nekimentem az ajtónak és hátraestem. Ott minden elsötétült én pedig elájultam.

---------------------------------------
Mikor fivérek összedolgoznak, a hegyek arannyá változnak.




made by marv @ atf


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: 1993 - Egy esős nyári napon   Csüt. Okt. 25, 2012 5:26 am

my family

Csak is az én kis családomnak *.* <33
Öltözet: CUKI RUHAA *.*
Szavak: nemtudom xD

Tisztában vagyok vele, hogy Iason és én rettenetes testvérek vagyunk. Jer is mindig ezt mondja, akit szeretek, és tisztelek, és aki szintúgy így tesz velem. Nagyon kiskorom óta törődik velem, így én is mindig rajzolok neki rajzokat, mert szerintem szépen tudok rajzolni, anya is mindig kirakja a hűtőre őket. És Jernek mindig elküldhetem a rajzaimat, ha éppen a Roxfortban van, és a válaszban mindig megírja anyának, hogy: "Mond meg a kicsi Sarahnak, hogy gyönyörűek a rajzai, és hogy gyűjtöm őket." Úgyhogy mindig sokat küldök neki. Iasonnak egyszer küldtem rajzot, azon is az állt, hogy: Boldog szülinapot NEKEM!. Májusban küldtem neki, amikor szülinapom volt, és gondoltam a tudtára adom, hogy ez mennyire fontos nap is. Magától úgysem jutna az eszébe.
A sárcsatára hamar átáll az agyam. Én is azon nyomban a földbe mélyítem körmeimet, melyekkel addig Iasont karmoltam, csíptem, és martam. Most már nem csupán Iason volt elsősorban az ellenség, hanem a többiek is, bár még mindig Iason marad az, akit a legjobban meg kell nyúznom. Csatakiáltásokkal ugrándozok, és futkosok az udvaron, miközben hozzávágom a többiekhez a kezemben lévő sárbombát. Mindenkitől kapok rendesen, de a legnagyobbakat, és a legfájdalmasabbakat Iasontól kapom. Egy darabig figyelem őt, hogy nem e rejt követ a sárbomba közepébe, amikor engem dob meg, de úgy tűnik csak nagyon meggyúrja, hogy olyan kemény legyen, mint a kő. Azért én is megpróbálom leutánozni őt - miközben kapom az arcomba a sarat, de csak nevetgélek - és Iasont nagyon keményekkel dobálom, de úgy tűnik neki meg se kottyannak az enyéim, nem vagyok én olyan erős, hogy visszaadjam neki.
Hamar megpillantom Skypi-t, a kezében egy nagy-nagy sárpitével, vagy mivel. A lényeg, hogy hasonlít egy lepényre, mintha csak az egész földet felszedte volna, hogy nagy mennyiségben nyomhassa valaki orrába. Először azt hittem Iasonéba akarja belenyomni, és már alig vártam, hogy Iason meglepődve fogadja az arcában landoló sártömeget, de aztán egy percre nem oda figyeltem, mert mentem muníciót gyűjteni a kút mellé, ahol már jobban ki volt taposva a fű, és nagyobb volt a sár. Iasont bombáztam vele, mert Sky és Rora, éppen máshol voltak. Csak az állított meg benne, hogy mégegy sárbombát nyomjak bátyám idegesítő képébe, hogy hamarosan sikítás hallatszott. Mármint Rora mondta ki Sky nevét sikította, ezzel elvonva a figyelmet Iasonról, és a csatánkról. Iason és én is hamar észrevettük, hogy baj van, biztosan ez is valami családi dolog... Bár nem vagyunk velük vér szerinti rokonok, mégis rögtön tudjuk, hogy baj van. Skypi is megrémülten ácsorog, nem érti mi történhetett nővérével, akinek az egész arca sáros. Ő kapta meg a sárpitét.
- Rora, jövök, segítek! - szaladok utána, hiszen már vágtat is befelé az ajtón, amikor egyszer csak azt veszem észre, hogy a feje koppan az ajtófélfán, és hamarosan már a földön is van. Tágra nyílt szemekkel bámulok, és ijedtségemben felsikítok.
- Iasooon! - szólítom bátyámat. Bár nem bízok benne, meg bénább mint én, mégis csak ő a legnagyobb, és ő tudja, mit kell ilyenkor csinálni. - Iason, Rora elesett, és elájult! - sikoltom ijedtségemben a mögöttem baktató Iasonnak, és Skypihoz szaladok. Ő is rémültnek tűnik. Megölelem őt, mert mi vagyunk a kicsik, és tudom, hogy nagyon fél. Én is félek, meg ő is, de ő valószínűleg kétszer annyira, mint én...

coded by amymay @ atf


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: 1993 - Egy esős nyári napon   Vas. Dec. 02, 2012 3:30 am








A testvér különleges része

mindazon dolgoknak,





mit szíveddel szeretsz.




Nők. Ostoba mind! De mind közül leginkább az én hőn gyűlölt húgom. Természetesen én kimutattam azt, hogy mennyire gyűlölöm őt a sárcsata közben. Miért ne ragadtam volna meg az alkalmat, hogy bántsam őt? Annyira ügyetlen! Még normális sárgolyókat sem tud készíteni amivel megdobhat engem. Gondterhelten felsóhajtottam volna, ha meg nem hallom Sarah kétségbeesett jajveszékelését. Pimasz mosolyra húztam a számat és nem törődtem volna vele, sőt el is dobtam volna a sárgolyót amit éppen készítettem, ha meg nem látom a földön heverő Aurorát. Kíváncsi szemekkel néztem rá, mert azt hittem megjátssza magát. Közelebb sétáltam hozzá, hogy jobban megnézhessem mi is történt vele. Letérdeltem a fejéhez és méregetni kezdtem őt.
– Tudom a nevemet Sarah. – morgok rá a húgomra, hiszen már századjára kiáltja a nevem, feleslegesen, mert nem vagyok süket sem pedig vak.
– Azt látom vagy csak megjátssza magát. – húzom el a számat kedvetlenül, majd úgy döntök, hogy inkább Aurorával foglalkozom, mint Sarahval. Mindannyiunknak jobb lesz. Leginkább nekem, mert bebizonyítom, hogy Aurora megjátssza magát és nem is ájult el.
– Jól van Aurora, abba hagyhatod, a kicsik elhitték, hogy elájultál most felnyithatod a szemeidet. – nem válaszolt, ami engem is aggodalomra késztetett nem csak a kicsiket. Egy másik módszerhez kellett nyúlnom, amiről nem tudtam, hogy mennyire sikerülhet. Nem akartam anyának szólni, mert ha én elkezdem hangosan anyát kiáltani akkor azt a legtávolabb lévő szomszédok is meghallják, amit meg nem akartam. Nem, mert ha a szomszédok meghallanak valamit akkor rögtön hosszas képzelgésbe kezdenek, amit meg sem anya, sem apa, sem Jeremiah, sem én, sem pedig Sarah nem akarhat. Morcosan ránéztem a húgomra.
– Hozd ide a pálcámat, ott van a szobámban a párnám alatt! Ha nem teszed meg Aurora meghal és nem lesz senki aki megvédhetne téged tőlem! – pusztán rá akartam ijeszteni a húgomra, hogy megtegye azt amit kérek. Ha lesokkolná mindaz amit mondok és nem tenne semmit akkor magam megyek el a pálcámért, ha ő hozza ide magától a tőlem megszokott durvasággal kapom ki a kezéből.
A kezemben volt a pálcám, de nem tudom mit is mormolhatnék most éppen annak érdekében, hogy Aurora magához térjen. Kicsi vagyok én még az életmentéshez, másnak biztos jobban menne, de erősnek kell lennem. Már csak azért, hogy megmutassam Sarahnak mennyivel okosabb vagyok nála. Ezzel majd biztos idegesíteni tudom, én tudok varázsolni ő meg nem. Tudom a minap még azt is mondtam neki, hogy lehet sosem lesz belőle boszorkány és ilyen marad amilyen most. Anyáék sosem lesznek rá büszke, mert egyszerűen nem lesz miért egy olyan gyenge kislányra büszkének lenniük mint ő.
Szerencsére anya ezt nem hallotta meg, a gonoszságomért még kérdőre sem vonhatott, de… hm hitt Sarahnak amikor jó szokásához híven ő elment panaszkodni, hogy Iason milyen gonosz volt és mit mondott neki.
– Renervate! – elsőre nem sikerült, mert sajnos én sem vagyok hetedik évfolyamos, hogy mindent tudjak, de most szívesebben volnék az, mert tudnék segíteni Aurorán. Nem adom fel, ennyire szomorúvá engem sem tesz egy elsőre nem sikerült varázslat, újra megpróbálom. Hátha az segít.


A kis rokonoknak és Sarahnak!




credit:
Potato @ Caution2.0




Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: 1993 - Egy esős nyári napon   



Vissza az elejére Go down
 

1993 - Egy esős nyári napon

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
FEEL THE DIFFERENCE :: Befejezett, lezárt játékok-