HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
» Lin & Cole kalandjai a szárnyas vadkanban
Pént. Jún. 13, 2014 10:28 pm by Belinda Wictikers

» Kiruccanás az erdőbe - Cole & Lin
Hétf. Május 19, 2014 7:08 am by Belinda Wictikers

» Huuu, ugye megijedtél? ~Leah&Mason~
Szomb. Május 17, 2014 8:51 am by Leah Winter

» Hayley & Seth - Folyosók
Pént. Ápr. 25, 2014 12:58 am by Vendég

» Találj rám
Csüt. Ápr. 24, 2014 1:11 am by Hayley-Rose Mallory

» Nickole & Eric - Tiltott Rengeteg
Szer. Ápr. 23, 2014 9:15 am by Nickole Smith

» Audrey & Hestia - Három Seprű
Kedd Ápr. 22, 2014 5:20 am by Vendég

» Mason & Amy - Szellemszállás
Hétf. Ápr. 21, 2014 8:48 am by Vendég

» Cole & Hestia - Hálókörlet
Pént. Ápr. 04, 2014 9:48 am by Vendég

» Csillagvizsgáló
Csüt. Márc. 27, 2014 5:59 am by Vendég


Share | 



 

 Konyha → Bianca & Iason

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
avatar Hollóhát
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 114
ϟ Reagok : 53
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Aug. 15.
ϟ Kor : 22


TémanyitásTárgy: Konyha → Bianca & Iason   Szomb. Aug. 17, 2013 2:34 am


   
   
   
It's a harder way and it's come to claim her And I always say, we should be together And I can see below, 'cause there's something in here And if you are gone, I will not belong here And I started to hear it again But this time it wasn't the end And the room is so quiet And my heart is a hollow plain For the devil to dance again And the room is too quiet I was looking for the
❝ breath of life

Nem tudtam aludni, jobbra és balra forgolódtam az ágyamban amikor eldöntöttem éjjeli portyára megyek. A prefektusok bizonyára már elintézték éjszakai teendőjüket és az olyan éhes kis jószágok mint én, ilyenkor nyugodtan kisurranhatnak. Igyekeztem úgy felöltözni, hogy még véletlenül se csapjak zajt, nem szerettem volna ha Dante felkel vagy a többiek, akiknek sikerült mély álomba merülni. Fárasztó napom volt, de a szemeim képtelen leragadni, mintha nem tudnám mit jelent az alvás és a pihenés fogalma. Pedig délután még fáradt voltam, mindent megadtam volna azért, hogy alhassak egyet, de nem megy. Éhes vagyok. Noha a konyhán nem az anyukám főz, az étel elégé elviselhető, megtudom enni úgy, hogy utána ne kapjak gyomorrontást. Nem eszem meg mindenki főztjét, emiatt van az, hogy némely hónapban leadok egy kilót, a másikban amikor minden úgy van elkészítve ahogyan azt én szeretem felveszek plusz két kilót. Félre értés ne essék, nem vagyok sovány attól, hogy válogatós vagyok. Amit szeretek abból akár három négy tányérral is megtudok enni. A ma esti vacsora meg, egyszerűen finom volt. Muszáj lesurrannom és ennem belőle egy kevéskét még, talán segit az alvásban, mert elmúlik ez a szörnyű gyomor korgás s, nem kell többé forgolódnom az ágyamban. Elkészültem, ez volt az első megkönnyebbülés érzetem ma éjszaka, már csak az éhségemet kellett csillapítanom és békésen alhatok ma. Legalábbis reméltem, hogy utána sikerül elaludnom végre. Holnap korán kelek, Sally-t korrepetálnom kell bájitaltanból és háromszor kell elmondanom neki valamit, hogy tényleg megértse. Szeretek az unokahúgommal lenni, olyan viccesen néz rám amikor nem biztos abban mindent jól tesz. Utánozni persze tud, ez a szerencséje és hamar tanul, de mindenkinek elkel a segítség. Néha úgy érzem még nekem is, szükségem volna valakire aki megmondja mit hogyan tegyek. Jó döntéseket akarok hozni, ennyi az egész, de egyre több butaságot viszek véghez észrevétlenül. A szüleim nem lennének büszkék rám, ha minden egyes tettemről tudnának, ami rám tartozik és nem a nagyszájú Sarah-ra aki képes az egész világnak elhíresztelni kivel, mit és hol teszek. Persze ő még sosem látott semmit, csak képzelődik gondolom túl jól ismer már ahhoz, hogy tudjon rólam, szinte mindent amit csak egy testvérnek tudni kell a másikról. Ő képes úgy vádaskodni, hogy ne legyenek bizonyítékai valahogy képes megérezni ezt. Persze nem biztos a dolgában, pont ezért tudok mindent egyből letagadni. Már sikerült a lépcsőket és folyósokat járnom amikor magam mellett valaki mást is megláttam. Túl lassan és óvatosan somfordálok, de még a legkedvesebb kisállatom is képes észrevenni engem, ha elhagyom a szobámat. A hermelinem, mint valami detektív követett engem, ezért elmosolyodtam és felvettem a karomba. Bizonyára ő is éhes, ezért nem hagyhatom magára. Különben is, Sarah bizonyára feldolgozná azt, hogy nem törődöm Vincent-el eleget és még Rabyn-t a hollómat sem érdemlem meg. Szeretem a kis kedvenceimet, egy részem képes volna bántani azt aki gonosz szándékkal közelit feléjük. Utálom az állatkínzókat, éppen ezért mindig gondoskodom a házi kedvenceimről. Tehát Vincent most elmaradhatatlan része volt az éjszakai portyámnak, legalább addig sem leszek egyedül. Már az alagsorban voltam, amikor pislákoló fényt láttam meg a konyha közelében. Nem lehetett pont most, pont itt egy tanár. Az ki van zárva. Ha mégis, akkor nekem végem. Nem kaphatnak el az éjjeli portyáimon! Pont ezért a falhoz simulva lestem be a konyhába. Megnyugodtam amikor nem egy tanárt vagy az egyik személyzetet láttam itt. Csak egy lány. Talán Skyper az? Nem kezdtem el ilyesmin gondolkodni, letettem Vincent-et a földre és az általam Skyper-nek hitt lány háta mögé osontam. A rokonaimat sosem ijesztem meg, tudom Skyper mennyire ideges ha a szívbajt teszem bele éjnek idején, ezért csak kedvesen megöleltem őt hátulról.
- Ne félj csak én vagyok. Te sem tudsz aludni Skyper?
Bianca-nak  ▲ 595 szó  ▲ Remélem tetszeni fog. Very Happy





A hozzászólást Iason A. Mallory összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Aug. 22, 2013 9:52 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Konyha → Bianca & Iason   Szomb. Aug. 17, 2013 6:03 am


Pacák, kusza vonalak, színkavalkád. Igen, még ilyenkor is festek, mert ennél jobb hobbit nem is találhatnék, na de... annyira belemerültem, hogy a hasam korgása jelzi, ma még nem is ettem, és ezt gyorsan pótolni kell, ha nem akarok helyben összeesni. Előfordult már, nem egyszer, és én mondom, meglehet lenni enélkül is.
Anita az ablakom előtt, így beengedem, mivel úgy tűnik, ő végzett a vacsorájával. Még mindig megrökönyödök, mennyire tiszteletet parancsoló a sólymom egész kisugárzása, komolyan gáz, hogy még az állatom is tekintélyesebb nálam, de hát mit lehet tenni.
Egy rövid sortban, és egy trikóban haladok a folyosókon, persze hangtalanul, nem szeretném, ha rajta kapnának, mivel takarodó elmúlt már, és nem hiányzik a házunknak a pont levonás, a prefik meg nem az önzetlenségükről, vagy a megértésükről híresek.. sajnos.
Nem is lepődök meg azon, hogy a folyosók kihaltak, nincs még egy olyan elvetemült, aki megszegné a takarodóra vonatkozó szabályt, engem is csak az éhség vezérel.
Nem szeretem az alagsort, nappal is félelmetes helynek tartom, hát még most, de mit lehet tenni? A pálcám természetesen a kezemben, mert azért bánni tudok vele, bármennyire is nem lehet ezt kinézni belőlem.
Megnyugvás, hogy akadálymentesen érem el a konyhát, és még nagyobb, hogy bent sem botlok senkibe, így nyugodtan állhatok neki a kaja készítésének, miközben dúdolgatok.
Persze az idill sem tart sokáig, mihelyst megérzem az ölelő karokat, elfojtom a kényszert, hogy elsikítsam magam, aztán... meghallom a hangot. Az övét. Akaratlanul hunyom be a szemem, és dőlök neki, alattomosan kihasználva az alkalmat, ami talán pillanatok múlva foszlik a semmivé. A kérdése hallatán még az a cseppnyi fáradtság is kimegy a szememből, a torkom kiszárad, ezért csak egy apró bólintásra futja, aztán... aztán a rózsaszín ködbe bevillan a név. SKYPER. Te jó ég, azt hiszi, hogy én... én nem. Reflexszerűen tépem ki magam a karjai közül - bármennyire is fáj ezt megtenni-, és fordulok vele szembe.
- Nem, én... nem... Bianca vagyok, Bianca Charlotte Westburn... nem Skyper- egyszerűen képtelen vagyok palástolni a csalódottságom, hisz már annyiszor álmodtam erről a pillanatról...., de miért is lenne bármi úgy, ahogy én azt szeretném?
- Sajnálom, hogy összetévesztettél vele- hajtom le a fejem zavaromban, majd hátat fordítva neki, ismét a rántottámnak szentelem a figyelmem. Tényleg sajnálom, el sem hiszi mennyire.
Persze a kényszer ott van. Itt a megfelelő alkalom, mikor senki nincs rajtunk kívül, egyszerűen.... nem hagyhatom ennyiben.
- Tulajdonképp, miért hitted, hogy ő vagyok? Szerintem semmiben nem hasonlítunk egymásra- harapom be az ajkam, miközben az arcát fürkészem. Igen, azt jelenti, gondolkodom, de sajnos erről a mellékszokásról még nem tudtam leszokni.


Vissza az elejére Go down
avatar Hollóhát
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 114
ϟ Reagok : 53
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Aug. 15.
ϟ Kor : 22


TémanyitásTárgy: Re: Konyha → Bianca & Iason   Szomb. Aug. 17, 2013 9:37 am


   
   
   
It's a harder way and it's come to claim her And I always say, we should be together And I can see below, 'cause there's something in here And if you are gone, I will not belong here And I started to hear it again But this time it wasn't the end And the room is so quiet And my heart is a hollow plain For the devil to dance again And the room is too quiet I was looking for the
❝ breath of life


Az az aprócska mosoly ami az arcomon volt, egyből lefagyott és komollyá váltam. Így összetéveszteni az én kicsike unokahúgomat valaki mással! Ilyet is csak én vagyok képes elkövetni. Most bizonyára pufogna, amiért nem tudom őt felismerni ha háttal állna nekem. A cipőm orrára néztem tehetetlenségemben, őszintén szólva, most nem voltam felkészülve egy ilyen esetre. Engem is meglepett, nem csak... Mit is mondott, hogy hívják? Charlotte. Aranyos neve van, bár ezek után bizonyára nem tudnék a szemeibe nézni és a nevén hívni őt. Folyton eszembe jutna, hogy Skyper-nek hittem őt. Még szerencse, hogy Skyper nincs itt, biztosan csalódott volna bennem. De nem számít, ilyesmi biztosan mindenkivel megesik egyszer, legalább egyszer az életében nem? Merem remélni, hogy igen és nem én vagyok az egyetlen aki ilyen baklövést követett el. Charlotte, tényleg nem volt Skyper. Az unokahúgom egyből visszaölelt volna, már csak azért is, mert én vagyok a kedvenc unokatestvére. Jó tudom nem, mert ott van neki az a folyton nyafogó és hisztiző húgom, de akkor is.
- Sajnálom, azt hittem az unokahúgom vagy. – nem néztem fel rá, még nem, hiszen olyan megalázó lett volna a szemeibe nézni és úgy kimondani ezeket a szavakat. Kész borzalom amit el szoktam követni, az egyszer biztos. De bárcsak szándékosan tennék ilyesmit, akkor legalább tudnám miért érezném magam kényelmetlen helyzetben, de így.
- Mindketten körül belül csak a vállamig értek fel és a hajatok is barna. – felnéztem rá, most már volt elég bátorságom ahhoz, hogy burkoltan közöljem vele, milyen alacsony hozzám képest. Persze nekem semmi problémám nem volt a magasságával, az én hibám, hogy ilyen magasra nőttem. Az oviban persze senki se gondolta volna, hogy egy olyan vézna és töpörtyű kisfiú mint én ilyen magas lehet még. Emlékszem mennyire utáltam a nálam jóval súlyosabb és több zsírban gazdag fiút, aki folyton elvette a gumicukros tasakomat miközben én azt eszegettem. Legszívesebben mindig megfojtottam volna érte, de neki volt egy hatalmas baráti köre, nekem meg alig volt három jó barátom akikkel viszont piszkáltuk őket, több kevesebb sikerrel. De mi sosem adtuk fel. Valahányszor a Mardekárban lévő Vincent Crak-ra nézek, ugyanaz a duci fiú jut az eszembe az oviból. Merlin bocsássa meg nekem, hogy róla neveztem el a hermelinemet, de ki tudott akkor Crak létezéséről? Én nem az biztos és ez látszik. Vincent-re néztem, mert lehet, hogy én odakint letettem a földre, de ő úgyis követett engem. Felugrott az asztalra, éppen ezért érte nyúltam, hogy elkaphassam, mert nem szeretném ha valami kellemetlenséget okozna. Mint például megkóstol ezt azt az asztalon amit mondjuk nem neki szántak.
- Gyere, megmutatom neked, hogy csak a vállamig érsz és nem hazudtam. – az egyik kezemben Vincent-et tartottam, a másikat meg kinyújtottam Charlotte felé. Tudom, hogy ő még valami mást is mondott a Charlotte mellett, de ez a név valahogy, jobban megmaradt az emlékezetemben. Emellett anya is Charlotte-nak hívja a kedvenc madarát, aminek a fajtáját és sosem jegyzem meg. Ettől eltekintve persze még szeretem anya Charlotte nevű madarát, látszik, hogy az ő nevét sokkal jobban megjegyzem, mint bármi mást. Most meg, azt hiszem örülök, legalább nem csak egy madarat hívhatok ezentúl Charlotte-nek, hanem egy lányt is, ha egyáltalán még lesz elég merszem kimondani a nevét a Skyper-es eset után. Sosem fogom elfelejteni, hogy összekevertem őket.

Bianca-nak  ▲ 528 szó  ▲ Remélem tetszeni fog. Very Happy





A hozzászólást Iason A. Mallory összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Aug. 22, 2013 9:53 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Konyha → Bianca & Iason   Vas. Aug. 18, 2013 3:52 am


Komolyan nem tudom elhinni, hogy pont belé botlok. Persze ez az érzés annyira elenyésző a tömérdek negatív között, hogy már-már meg is feledkezem róla. Persze, miért is vágyok én arra, hogy egyszer engem öleljen meg úgy... tényleg engem? Hisz a nevem se tudja, sejtem. Ilyenkor szeretnék nem szürke kis egér lenni, de.... de az érzés ott motoszkál, hogy képtelen lennék változni. Ekkora szoktak segíteni Ariel szavai. "Azért szeressen, mert te TE vagy, ne azért, ami lehetsz."
Annyira igaz, de mégis, hogy beszélhetünk itt szeretetről, mikor az is csoda, hogy... hogy egy légtérben vagyunk? Iason nekem mindig is olyan lesz, mint a világ legértékesebb kincse, ami soha nem kerülhet hozzám, és ez így is van jól, én nem érdemlem meg, hogy bármi is jó legyen az életemben, nekem nem ezek a lapok jutottak, de mégis.... miért nem tudok ebbe beletörődni? Az életem nem én irányítom, bárcsak megtehetném, bárcsak lenne hozzá annyi bátorságom.
- Legalább most észrevettél- elnéző mosoly kúszik az arcomra, majd mikor rájövök, mit is mondtam, fülig pirulva szegem le a fejem, és a konyha padlózatát nézem, mintha annyira érdekes lenne. Persze, sokkal könnyebb helyzetben lennék, ha a szívem nem akarna kiugrani a helyről, és nem nőne egyre csak az a gombóc a hasamban.
- Nos, igen a külsőségekben talán- biccentek igazat adva neki, miközben elgondolkodok azon, hogy neki is csak a külcsín fontos-e? Hisz én nem vagyok se több, se kevesebb egy mezei diáknál, na jó, kevesebb talán, de nem hordok flittert, tűsarkút, és olyan ruhákat, amik kiszorítják belőlem a szuszt is, nem érdekel, mások, mit gondolnak rólam, sőt... már örülök annak, ha valaki észrevesz, persze az az öröm is csak addig tart, amíg nem kell beszélgetésbe elegyednem, mert nem megy, és kész idiótát csinálok magamból a végére.
- Szia Vincent- vigyorogva nézek az állatra, majd elfehéredek, és megint paradicsom színben pompázik az arcom. Oké, ez végtére is nem nagy ügy, ugye? Sokan tudhatják, hogy hívják a kedvenceit, nem muszáj fanatikusan rajongni érte, ugye? Ajj istenem, lehet még ennél is rosszabb a helyzet?
Elkerekedik a szemem, aztán nyelek egyet, és félve nyújtom ki a kezem, miközben lassan lépek aprókat felé. Az agyam próbálja feldolgozni az egészet, én meg próbálom elhinni, nem csak egy újabb képzelgés ez, persze mindez idáig sikertelenül.
Óvatosan csúsztatom a kezem az övébe, miközben az arcát fürkészem, kényszeríteni se lehetne, hogy levegyem róla a szemem, nem, most nem. Vajon, sejti, ez mekkora dolog számomra? Ha helyben színt vallanék neki, kiröhögne? Minden bizonnyal, hisz.... nem_tudja,_ki_vagyok. Igen, erre sokszor kell emlékeztetni magam. Ahogy egyre közelebb kerülök hozzá, úgy támadnak fel a lepkéim is. Már muszáj felnéznem rá, mire halványan elmosolyodok.
- Igen, tényleg a válladig érek- mégse akarom, hogy megszűnjön ez a pillanat. Ez most annyira jó, komolyan nem voltam még ennél boldogabb, pedig csak a kezem fogja. Úristen, nem szabad, nem akarom, hogy lássa, milyen hatással van rám. Köhintek egyet, miközben próbálom rendezni a vonásaim.
- Nem voltam lent enni, ezért most pótolom. Rántottát csinálok, kérsz?- hogy nekem hogy volt ennyi bátorságom erre rákérdezni, na ez jó kérdés.


Vissza az elejére Go down
avatar Hollóhát
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 114
ϟ Reagok : 53
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Aug. 15.
ϟ Kor : 22


TémanyitásTárgy: Re: Konyha → Bianca & Iason   Szer. Aug. 21, 2013 6:31 am


   
   
   
It's a harder way and it's come to claim her And I always say, we should be together And I can see below, 'cause there's something in here And if you are gone, I will not belong here And I started to hear it again But this time it wasn't the end And the room is so quiet And my heart is a hollow plain For the devil to dance again And the room is too quiet I was looking for the
❝ breath of life


Mindannyian valami olyan utat választunk, amiről úgy gondoljuk jó az a leghelyesebb és hiába jön más azzal mindaz amit teszünk rossz, úgysem fogunk hinni az illetőnek. Miért is hinnénk önmagunkon kívül másnak? Vajon az az illető aki tanácsokkal lát el minket, nem-e akarja a mi vesztünket? Sokan azt hihetik, hogy mivel nagy a családom és képes vagyok mindegyiket egytől egyig számon tartani, emellett szerethetem őket. De nem. Ha a saját húgomat nem szeretem azért mert a puszta létezése felhergel, akkor hogyan szerethessek valaki olyat aki mondjuk az első- vagy másod-unokatestvéremnek vallja magát? Őszintén, sok olyan rokonom van akiket szívesen letagadnék, hogy nem is Mallory-k, mert pofátlanul viselkednek egyes helyzetekben és a Mallory-k között, csak én tehetem tönkre a bulikat egy-egy jól intézett mondattal, amit csak az ért meg, akiről éppen szó van. Anyáék ilyenkor szoktak megdorgálni, hogy néha jobban vigyázhatnék a humoromra és a szavaimra. Azokra a gúnyos szavakra amikkel Sarah-t minden nap illetem, nem csoda ha felkapja a vizet és megharagszik. Ő az egyetlen akiről tudom, ha meghalok sem fogom szeretni, azért mert Sarah olyan...Sarah-s és kész. Persze nem azt mondom, hogy a húgom ronda – mondjuk nap mind nap ezt mondom neki – igazán szép, de a lelke és a jelleme. Nos az nem passzol az én jellememhez és itt a gond. Ha megtanulna ő is viselkedni és hallgatni akkor nem lenne köztünk sohasem probléma. De nem tud, éppen ezért utálom az olyanokat amilyen ő is. Szószátyár, mindenről van egyaránt jó és rossz véleménye, ezt meg előszeretettel közli másokkal, teljesen mindegy, hogy belegázol az illető törékeny lelkébe vagy sem. Azt utálom a legjobban amikor az általa megbántott személyek Hayley-hez mennek panaszkodni, ugyanis hozzám nem mernek valamiért. Mintha a homlokomra lenne írva, hogy „Vigyázz! Ha beszélni szeretnél vele a húgáról, akkor keresd meg Hayley-t, ő biztos meghallgat.” Bár remélem, hogy ilyesmi még sincs a homlokomon, a húgomat egyáltalán nem kedvelem, aki utálja őt az a barátom.
- Ezt, hogy érted? Talán nem köszönök vissza ha köszönsz nekem, vagy én nem köszönök amikor kellene? – csak kíváncsi voltam, egy részem azonban sejtette miként kellene nekem észrevennem egy lányt, de ez a rész is bizonytalan volt. Bizonytalan igen, mert nem vagyok gondolatolvasó, hogy megmondjam mi járhat egy lány eszében éppen.
- Mindenki olyan amilyen. Amúgy az aprócska személyeknek nem nagy szokott lenni a szívük? – direkt nem használtam a kicsi, alacsony, pici szavakat, nem tudom melyik a rosszabb az aprócska meg olyan hát szebb hangzású, legalábbis az én fülemnek.
- Hm, te Hayley egyik barátja vagy? – abba már nem mertem belegondolni, hogy a húgom panaszkodni kezdett valakinek arról mennyire állatkínzó vagyok. Ami természetesen nem igaz, én mindig időben megetetem a kis állataimat csak ő ezt nem látja. Bizonyára a legrosszabb esetben Sarah-tól hallhatta a nevét, bár reménykedtem abban nem és a nővérem egyik barátnőjéről van szó s, semmi több.
- Na mit mondtam? Ha lábujjhegyre állsz talán még fel is érhetsz és olyan magas leszel, mint én. – hihetetlen, de mosolyogtam és valami csoda folytán nem engedtem el a kezét. Pedig már mellettem volt és teljesen szükségtelen volt az, hogy fogjam a kezét. Akárhogy is nézzük, ez az aprócska gesztusom megnyugtatott. Megnyugtatott, engem.
- Persze, ha megkínálsz vele akkor kérek. – igazság szerint egy szendvicset akartam készíteni magamnak, de hát ha az éjszakai lustaság fájna, akkor a nyöszörgésemet mindenki meghallaná.


Bianca-nak  ▲ 542 szó  ▲ Remélem tetszeni fog. Very Happy





A hozzászólást Iason A. Mallory összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Aug. 22, 2013 9:53 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Konyha → Bianca & Iason   Csüt. Aug. 22, 2013 7:03 am


Fura, hogy nem kerít hatalmába a pánik, mint ahogy mindig, amikor a közelembe keveredik. Most teljesen nyugodt vagyok, na jó, azért annyira teljesen mégse, de ez szerintem érthető... azaz nagyon bízom benne, hogy érthető, és nem csak én váltam pszichológiai esetté. Persze ez is megeshet már.
Lényegében hiába szeretnék változni, tisztában vagyok vele, ohgy úgyse menne, ahhoz... túl sok minden történt már velem. Aranyvérű létemre nem úgy kezelnek, nem is úgy neveltek, és nem is azt a bánásmódot kapom, a lényem egy része - a mazochistább-, örül is ennek, hisz... csak rá kell nézni a Mardekárosokon. A hideg végigfut a hátamon, ha csak belegondolok, én is olyanná válhattam volna. Tény, sose voltam elkényeztetve, épp ezért tudok örülni a legcsekélyebb dolgoknak is, és beletörődni... lényegében mindenbe.
Épp ezért elég nekem az, ha csak messziről nézhetem a srácot, aki most épp elég közel van hozzám, hisz... legalább láthatom, még akkor is, ha ő észre sem vesz... többnyire.
- Ááá... nem fontos- hadarom gyorsan, még legyintek is. Nem szeretnék magyarázkodni, úgyse jönnék ki belőle jól, és csak elriasztanám, mait végképp nem szeretnék. Sose izzasztott le ennyire még egy beszélgetés se, pedig én hadilábon állok, míg ide nem kerültem Roxfortba, egyedül mostohaanyámmal tartottam a kapcsolatot, vele meg nem kellett sokat diskurálni, jobbára ő beszélt, én hallgattam és bólogattam, Arival meg könnyű.
- Nem tudom, az én szívem elég kicsi, épp hogy csak két ember számára van férőhely- birizgálom a hajam, paradicsomszínű hajjal, miközben azon imádkozom, ne vágjon hátraarcot, és hagyjon itt, azt.... azt valahogy nem tudnám elviselni. Komolyan az egyetlen ments övem ő, ha már nem kapaszkodhatok a vele kapcsolatos illúzióimba se, nem tudom, mi tévő lehetnék.
- Nem... engem... én... igazából engem nem sokan ismernek, pedig már hét éve itt vagyok- vonok vállat, amolyan mit tehetnék módon, holott tudom, ezzel elárultam, hogy nem én vagyok a társaság középpontja. Azért vicces, hogy még a saját házamban is úgy merednek rám néha, mintha csak tegnap jöttem volna, Arival jókat röhögünk rajta. Mert igen, nem csak tudok nevetni... szoktam is.
- Jó így nekem, alacsonyan- mosolygok rá, tényleg nem halok bele, hogy nem vagyok egy égimeszelő. Majd' kiugrom a bőrömből, mikor konstatálom, nem engedi el a kezem, jó helyen is van az ott. Aztán rákérdezek, nem kér-e a vacsimból. Gondolkodni kezdek, miközben ösztönösen az ajakamba harapok, majd még mindig a kezét fogva, próbálok kiszedni két tányért, de egy kézzel ez felettébb nehéznek bizonyul, viszont azt sem szeretném, ha elengedne.
- Segítesz?- pislogok rá, ahogy hátrafordulok, és felnézek rá. Igazán gondolhattak volna a törpékre is, mikor a kastélyt kezdték bebútorozni.
- Amúgy... gratulálok, hogy kapitány lettél. Biztos jó lehet az eget szelni, én még sose ültem seprűn...- hallgatok el hirtelen. és megint csak elpirulok. Nem szoktam én csak úgy fecsegni, és még csak az hiányzik, hogy olyas valakinek nézzen, akinek be se áll a szája
.


Vissza az elejére Go down
avatar Hollóhát
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 114
ϟ Reagok : 53
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Aug. 15.
ϟ Kor : 22


TémanyitásTárgy: Re: Konyha → Bianca & Iason   Csüt. Aug. 22, 2013 11:29 am


   
   
   
It's a harder way and it's come to claim her And I always say, we should be together And I can see below, 'cause there's something in here And if you are gone, I will not belong here And I started to hear it again But this time it wasn't the end And the room is so quiet And my heart is a hollow plain For the devil to dance again And the room is too quiet I was looking for the
❝ breath of life


Nem tudom mi jobb annál, mint másokat a kérdéseimmel kínozni vagy hagyni őket, hadd tartsák meg magukban a gondolataikat, problémáikat, megjegyzésüket és mindent amit nem mondanak el. Feltett szándékomban állt kikérdezni Charlotte-t is, de túl késő volt ahhoz, hogy faggatózni kezdjek plusz éhes vagyok. Holnap úgysem fogom annyiban hagyni ezt a témát, bármivel is legyen kapcsolatos. Ma hagyom, hogy szép álmai legyenek és ne az én kérdéseim foglalkoztassák őt. Képes vagyok megjegyezni az arcát, így természetesen holnap kifogom őt kérdezni, persze csak szépen és tapintatósan, mintha semmi értelme sem lenne a kérdéseimnek. Pedig lesz, mert látszik rajta, hogy titkol valamit. Én meg szeretem a titkokat kideríteni, tovább adni már kevésbé. Nincs rosszabb annál amikor pletykálnak rólad és azt hiszik ezzel a te jó híredet alázzák meg. Személy szerint ezért sem szeretem a téves előítéleteket, mi van ha egy Mardekárosnak például mégis van szíve csak elrejti mélyen a felszíntől? Végül is, képesek szerelembe esni, bármily meglepő. Különben nem fogna el az undor, ha ölelkező Mardekáros párocskákat látnék az iskolán kívül bárhol ahol véletlenül én is éppen elsétálok.
- Gondolom ez a két személy a szüleid, vagy nem jössz ki jól velük és te is többet veszekedsz velük a hisztis húgod miatt akinek be nem áll a szája? Esetleg másokról, teljesen másról van szó? – nem az én hibám, de imádok kérdezősködni. Ha nem tenném akkor nem ismernék meg senkit sem. Márpedig a jó ismerkedésekhez kérdések kellenek. Olyasmi amit szívesen tudunk meg a másik félről, legyen szó arról is, hogy az illető mondjuk skizofrén vagy musofóbiás.
- Bárcsak én is ezt mondhatnám, de nem vagyok a te helyzetedben. Én az eddigi éveimen keresztül folyton valami galibaszerűséget okoztam, ami mások figyelmét bizonyára sokszor felkeltette. Lehet mindez azért van mert társaság kedvelő vagyok és igénylem mások figyelmét? – ezt inkább költői kérdésnek szántam, én tudtam rá a választ. Nem kellett Charlotte-nek rábólintania, hogy igazam van, mert tudtam mi az igazság. Ezért is vagyok én mai napig féltékeny a húgomra. Bezzeg most ő van a középpontban és ott is fog maradni, mert anyáék nem terveznek még egy kis tesót nekünk. Nem tudom, hogy örülnék-e neki vagy sem.
- Az alacsony lányok olyan kis aranyosak, nem kell azon fáradoznom, hogy felnézzek rájuk ha még nálam is magasabbak. – letettem Vincent-et a kezemből. Muszáj volt, mert éreztem ha tovább csimpaszkodik a karomra azt nem fogom megköszönni és rossz vége lesz. Jó, megtanítottam, hogy ne harapjon és ne játssza a veszett hermelint, de fő az elővigyázatosság. Én sem szeretek egy helyben toporogni, ő még úgy sem.
- Persze, hogy segítek. – azzal - a most már - szabad kezemet kinyújtottam én is egy tányérért. Vicces érzésem támadt, amit nem tudtam mivel megmagyarázni. De kétség kívül jól esett és semmiképpen sem akartam megfosztani magam ettől, na éppen ezért nem volt szabad a másik kezem amiben nem a tányért tartottam.
- Köszönöm. Bár igazság szerint én csapattag sem akartam lenni, aztán jött az az undok unokatestvérem és azt mondta ő sokkal jobb kviddicsező nálam. Megfogadtam magamnak, hogy megmutatom sokkal jobb vagyok nála. – nem folytattam tovább, csak mert olyan érzésem támadt, mintha ezzel most nagyképűsködni akarnék, mennyivel jobb vagyok a saját rokonomnál. De jobb is vagyok nála! Be fogom bizonyítani, egyszer.
- Még sosem ültél seprűn? – kérdeztem kíváncsian, miután a kezemben lévő tányért letettem az asztalra. Ott sokkal jobb helye volt, mint az én kezemben.



Bianca-nak  ▲ 548 szó  ▲ Remélem tetszeni fog. Very Happy



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Konyha → Bianca & Iason   Vas. Aug. 25, 2013 4:09 am



- Nincsenek szüleim, csak egy mostohaanyám, vele meg.... khm... nos, nem igazán vagyok jóban- és még finoman fogalmaztam. Celestet sose sároznám be, nincs akkora bátorságom. Még Ariellenek is csak körvonalakban beszélek, holott vágyok arra, hogy valakinek fenntartások nélkül kiadhassam magam, az összes nyomasztó és rossz dolgommal együtt.
- Igazából, az egyik hely Ariellé a másik meg... még várat magára- szegem le a fejem, mert az milyen lenne már, ha csak úgy random benyögném, hogy az övé. Nem szeretném elriasztani, de annyira nehéz nem mindent a fejéhez vágni egyből.
- Nem hiszem, hogy ettől figyelemhajhász lennél. Én is szoktam bajba kerülni, büntető munkám is volt már. Szerintem... csak mások akarnak észrevenni, te meg nem küldöd el őket, mint egy mardekáros- vonom meg a vállam, persze nagy részben az elfogultság beszél belőlem, mert én se azért figyeltem fel rá, mert ő kiharcolta ezt, igazából már nem is tudom, hogy sikerült szemet szúrnia, harmadik már régen volt.
- Sose volt bajom a magasságommal, sem semmimmel, jól érzem így magam, ahogy vagyok, még ha fel is kell néznem rád- kuncogok, miközben megvonom a vállat. Az biztos, hogy én nem töltöm a fél életem tükör előtt, azt mustrálva, mi nem tökéletes rajtam. Ilyennek születtem, ez ellen, nem is akarok tenni semmit.
Vicces, ahogy ketten szenvedünk, egy amúgy nagyon egyszerű feladattal, mindenesetre az a tény, hogy nem akarja ő sem elengedni a kezem, letaglóz. Már pedig, ha nem akarná fogni... már kirángatta volna, nem? Persze igyekszem én nem többet belelátni a dolgokba, mert mi van, hacsak így barátkozik? Viszont ez nagyon nehéz, konkrétan küzdenem kell, hogy a "földön maradjak".
- Ha csak dacból csinálsz valamit, az hosszú távon nem valami jó- fürkészem a szemeit, miközben a szavak elhagyják a szám. Tudom, milyen szemét érzés tud lenni, ha a dac vezérel, aztán pofára esel, mert mégse sikerül. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy Iason nem lenne jó kviddicses, mert az, hmmmm van valami, amiben nem jó?
- Nem, félek. A repülésórákon se vagyok ott- vonom meg a vállam. Nem érzem rosszul magam attól, hogy egy gyengém is bevallom, az embereknek általában van, nem?
Ahogy lerakom én is a tányért az asztalra, megint vele szembe kerülök. Ez még nem is akkora probléma, viszont az már igen, hogy elfog a késztetés, és szinte nem is gondolkodok, mikor lábujjhegyre állva, hajolok közelebb hozzá, és adok egy puszit... a szájára.
Mintha villám csapott volna belém, szakítom ki a kezem az övéből, és hátrálok elkerekedett szemekkel. Ezt... én... nem... tehettem meg...
- Jesszusom, bocsánat, én nem aka.... ne haragudj- kezdem el megint a padlót bámulni, vagy igazából bármit, csak rá ne kelljen néznem.


Vissza az elejére Go down
avatar Hollóhát
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 114
ϟ Reagok : 53
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Aug. 15.
ϟ Kor : 22


TémanyitásTárgy: Re: Konyha → Bianca & Iason   Vas. Aug. 25, 2013 8:14 am


   
   
   
It's a harder way and it's come to claim her And I always say, we should be together And I can see below, 'cause there's something in here And if you are gone, I will not belong here And I started to hear it again But this time it wasn't the end And the room is so quiet And my heart is a hollow plain For the devil to dance again And the room is too quiet I was looking for the
❝ breath of life


Sokszor kívántam azt, hogy bárcsak más családom volna vagy legalábbis Sarah ne létezne. De azt, hogy nevelő szülöm legyen? Fúj, az bizonyára nem lehet valami jó. Csak a saját családod, a saját szüleid képesek téged úgy szeretni, ahogyan azt megérdemled. Tudom. Hiszen van pár példa a családomban és nem egyszer panaszkodtak titokban nekem, milyen más amikor nem a saját anyukád ölel meg téged. Én azt hiszem szerencsés helyzetben vagyok és meg kellene becsülnöm a szüleimet. Csak egyszer-egyszer annyira ki tudnak borítani engem, hogy az valami eszméletlen.
- Bocsánat, nem tudtam. Biztos nehéz lehet neked, az egyik nem vér szerinti unokatestvérem sem szereti a nagynénémet, mivel nem az igazi édesanyja. Bár vele jól ki lehet jönni, gondolom mégsem olyan, mintha a saját édesanyja lenne. Tudod a sajátja meghalt és az édesapja újra nősült. – semmi bajom sincs Oliver bácsival, számomra olyan mintha a kezdetektől fogva tényleg házasok lettek volna a nénikémmel és azelőtt nem lett volna másik felesége. Igazából azonban nem tudtam megállapítani milyen lehet Charlotte-nak a nevelőszülőjével, ha kimondaná, hogy nap mint nap veszekednek akkor azt felfognám. De így. A nem jó viszony túl sok rejtélyt takar, amit eleve ki akarok deríteni mindig.
- Ariel? A szintén alacsony Hugrabugos ugye? Ti alacsonyak mind összetartotok? – kérdeztem kuncogva, de amúgy ezt nem bántásnak szántam, lehet mégis annak tűnt, ezért gyorsan abba is hagytam. Lehet, hogy nem díjazza a humoromat és nem tartja olyan mókásnak, mint én.
- Szeretek barátkozni, bizonyára ezért nem küldök el senkit sem, aki véletlenül odajön hozzám és csak szimplán beszélgetni akar velem. Bár a legtöbbje legelőször annyira meg van ijedve mintha én lennék a következő halálfaló generáció egyik jövendőbeli tagja. – nem kedvelem a halálfalókat, így természetes, hogy én nem valószínű, hogy az leszek. Nem értem mi a jó abban ha valaki halálfaló, egy cseppet sem jó móka ok nélkül elvenni mások életét és gonoszkodni.
- Végül is, mindenki úgy van jól ahogy van, a lényeg, hogy jól érezze magát a bőrében. Nem? – de, így van, csak azt nem értem miért kell néha a nőknek féltucat vakolat, hogy szépnek lássák magukat. Ők anélkül is szépek, de most komolyan.
- Oh nem, én szeretem a kviddicst, ez csak egy plusz ok a többi mellett ami miatt a Hollóhátas kviddics csapatban is benne vagyok. Otthon amikor az összes családtagom összegyűl mindig jókat játszunk. – be nem áll a szám és el nem engedem a kezét. Jellemző, ha valaki beszélni hagy akkor baj van, mert tényleg megragadom a lehetőséget és beszélek megállás nélkül.
- Vagy úgy. Én a dörgést nem szeretem, nincs annál rosszabb. De ha félsz, akkor jövőhéten akár az edzés után tovább maradhatok és segíthetek neked leküzdeni a félelmed. Én is ott leszek és vigyázni fogok rád, nem esel le, még repülünk is egy jót. Na mit szólsz? Eljössz? – próbáltam a legbiztatóbb lenni, bár nem azt a reakciót váltottam ki belőle amit reméltem. A lány iskolatársaim nem szoktak csak úgy szájra puszit adni nekem és ilyen hamar véget vetni a varázsnak. Semmi előérzés nélkül, ami engem is ilyesmire késztetne, nem szoktam másoknak felejthetetlen emléket adni, hogy utána még többet akarjanak. Éppen ezért pislogtam egy kicsit azon amit Charlotte mond, majd megpróbáltam elmosolyodni.
- Ahm ha volna barátnőm akkor most nem bocsátanék meg. – karba tettem a kezem és duzzogást színleltem, bár igazság szerint inkább mérlegeltem, hogy megéri nekem egy pofonért megmutatni neki én hogyan szoktam egy lányt csókolni, vagy sem. Aztán arra a döntésre jutottam, hogy egy csókba bizonyára én sem fogok belehalni és ha pofonnal jutalmazzák, már megszoktam. Közelebb léptem hozzá és a jobb kezemmel megsimogattam az arcát, de úgy döntöttem mégsem most azonnal fogom viszonozni a cselekedetét.
- Amúgy nagyon aranyos volt, eddig senki sem mert magától szájra puszit adni nekem. Jutalmat érdemelsz, nem gondolod? – sosem gondoltam, hogy egyszer ilyesmit fogok mondani, de úgy látszik eljött az ideje. Muszáj valami bugyutasággal elterelnem a figyelmét ha viszonozni akarom a cselekedetét valahogy.




Bianca-nak  ▲ 635 szó  ▲ Remélem tetszeni fog. Very Happy



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Konyha → Bianca & Iason   Vas. Aug. 25, 2013 11:48 pm




Nem mondhatni, hogy lelomboz a tény. Világ életemben így éltem, és mivel fogalmam sincs, kik a szüleim, nem is hiányoznak. Az már más kérdés, hogy más egyre inkább.
- Á, ne sajnáld, így kellett lennie- mosolygok rá halványan, mert jelenleg nem látom úgy, hogy bármivel is meg tudna bántani, persze főként ez is az én hülyeségem, de hát... tehetek én ellene.
- Nekem fogalmam sincs a szüleimről- vonom meg a vállam. Nem volt gáz árvának lenni, sőt, ha jobban belegondolok, mi van otthon, lehet örömmel futnék vissza a nevelőkhöz. Igazából bármit, csak Celeste hagyjon békén. - Oh, igen... mindenképp. Amúgy nem, csak Ariel.. hmm ő a legjobb barátnőm- mélázok el, mert tényleg nem vagyok mással annyira jóban, mint vele. Nehezen megy nekem a megnyílás. Persze ez az eset teljesen más, itt jobbára csak azért beszélek, hogy tovább maradjon a közelembe. Ó, ez beteges volna? talán, egy kicsit.
- És az annyira rossz lenne?- kérdem talán komolyabban a kelleténél. Ismerem a másik oldalt, tudom, mi zajlik ott, és az eszméiktől eltekintve... nem is annyira rossz... tényleg csak épp nem rabszolgaságra kéne kényszeríteni az embert.
- Lehet, de mi van, ha lehet más bőrében jobban éreznénk magunk?- naná, mert én amúgy a hülye kérdéseimről vagyok híres. Voltaképp még sose gondoltam bele abba, hogy mi lenne, ha nem ennyire elcseszett életem lenne, és nem egy álom ösztönöz arra, hogy naponta felkeljek. Vélhetőleg, én se lennék ugyanaz az ember.
- Mindig is bírtam a meccseket- mosolyodok el, azt persze nem teszem hozzá, hogy igazán szívderítő volt látni, ahogy az aktuális utálatom tárgyát, épp egy gurkó strapálja le. Oké, lényegében én a légynek se tudnék ártani - már amíg valaki ki nem harcolja ezt magának-, de mégis csak egy tanácstag nevelt, átragadt belőlem ez az.
- Uhh rendben, de előre szólok, marha tehetségtelen vagyok, ha seprűlovaglásról van szó- forgatom meg a szemem. Lényegében épp ezért nem jelentkeztem a csapatba. Na, meg főleg azért, mert ha játszanék, nem nézhetném Iasont, és az nekem mindennél fontosabb.
Persze nem is én lennék, ha nem szúrnám el az egészet, a saját hülyeségem miatt. Most meg magyarázkodhatok. De mégis mit mondhatnék? Hogy sajnálom? Nem, egyáltalán nem sajnálom, sőt..., de ha elmondanám, hogy harmadik óta, az álmaim aktív főszereplője, azzal talán még jobban rontanék a helyzeten.
- Nincs?- kerekedik el a szemem, mert mintha minap is összehozták volna valami griffendélessel. Igen, talán nem kéne adni a pletykákra, mindenesetre... ennek én nagyon örülök.
- Fogalmam sincs, miért tettem- motyogom, miközben belebújok az arcomat simogató kezébe. Ez amolyan ösztönös cselekedet, amit talán túl hamar meg tudnék szokni, épp ezért fájna, ha egyszer megszűnne.
- Jutalmat? És akkor... most nem haragszol?- meredek rá kicsit kétkedve abban, hogy ez még mindig a valóság, mert igen, hajlamos vagyok marha élethűen képzelegni.


Vissza az elejére Go down
avatar Hollóhát
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 114
ϟ Reagok : 53
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Aug. 15.
ϟ Kor : 22


TémanyitásTárgy: Re: Konyha → Bianca & Iason   Hétf. Aug. 26, 2013 9:55 am


   
   
   
It's a harder way and it's come to claim her And I always say, we should be together And I can see below, 'cause there's something in here And if you are gone, I will not belong here And I started to hear it again But this time it wasn't the end And the room is so quiet And my heart is a hollow plain For the devil to dance again And the room is too quiet I was looking for the
❝ breath of life


Rengeteg olyan dolog van, amit én sem érthetek meg. Nem azért mert túl buta vagyok hozzá, hanem azért mert az én gondolkodásom csak hipotéziseket tud felállítani arról, hogy vajon mi mehet végbe egy lány agyában akkor amikor mosolyogva megölelem. Én mondjuk valamiért a szereteten kívül semmilyen más különleges érzést vagy bizsergést nem érzek. Igen, eltaláltad ebből az következik, hogy fogalmam sincs mit jelent szerelmesen arról az illetőről álmodozni, aki tetszik neked. Bizonyára ezért nem is volt még komoly kapcsolatom, mert úgy érzem nem tudok szerelmesen valakit szeretni. Pusztán csak a semmi extrával teli szeretet az ahogy az összes kedves lány ismerősömre gondolok, mert úgy gondolni rájuk, mint a Nagy Ő-re nem tudok. Sarah szerint ez azért van, mert gonosz vagyok és megérdemlem azt a tetteimért, hogy ne legyek sohase szerelmes senkibe. Bár azt nem mondanám, hogy egyik lány sem szép, de akit hozzám rendeltek az nem talált rám vagy én nem találtam rá, esetleg szimplán elkerültük egymást eddig és kész.
- Nincs jogom ítélkezni afelett, hogy mi jó és mi rossz. – válaszolom egyszerűen és ésszerűen arra a kérdésére, hogy vajon a közel jövőben olyan szörnyű volna-e nem a megfelelő oldalon állni. Nem szeretnék ilyesmire gondolni, egyik félt sem támogatni számomra pont jó. Attól eltekintve, hogy német vagyok még semmi kedvem sincs különbnek nevezni magam a többiektől. Bár nem beszélgetek mindenkivel, csakis azokkal akiket valamilyen csoda folytán a Sors megkedveltetett velem. Ilyenkor azokkal akikkel lehet és tudok akár életre szóló barátságot vagyok képes kötni, de akikkel nem s, eleve a kihasználandó személyek listájára kerülnek, azokat holnap már meg sem ismerem.
- Nem tudom, hogy szívesen cserélnék-e mással. De egy szerep erejéig bizonyára bármit kipróbálnék. – semmilyen szerep sem riasztott el, kiskoromban mindig szerettem szerepelni. A legrémesebb az amikor anya szerint három vagy négy évesen pucéran szaladgáltam a rokonaim előtt és nem szégyelltem magam. De ki tudta akkor, hogy nem illendő ruha nélkül táncikálni előttük? Én nem az biztos. Bár szerintem a rokonaim elfelejtették, hiszen nem emlegetik fel nekem milyen vicces kedvű nudista kisfiú voltam.
- Ne félj, nem lesz semmi baj. Amúgy láttam már néhány kevésbé tehetséges embert seprűlovaglásból. De őket ez nem zavarja, mert van más amiben jobbak és kiemelkedőek. Én például oda vagyok a bájitaltanért és imádok mindenféle szert elkészíteni. A húgom szerint azért tanulok meg ilyesmiket mert nem lesz soha feleségem és felkészülök az agglegény életre. – kuncogtam a mondandóm végén, mert én abszurdnak tartottam azokat a dolgokat amiket Sarah mond. Sem ő sem én nem látunk a jövőbe és ez addig jó azt hiszem. Kevesebb tényező kezd el foglalkoztatni és ugyanakkor zavarni. Azt hiszem, nem szeretném egyelőre tudni mi lesz velem a jövőben. Nem akarom tudni azt, hogy mit rejt számomra a jövő. Tisztában vagyok azzal, bármi is legyen az én jövőm még változhat rengeteget, mert a döntéseim sajnos nem véglegesek.
- Nincs. Soha nem is volt. De nem hiszem, hogy képes volnék komoly kapcsolatban lenni valakivel. Félő, hogy én nem volnék elég méltó valaki mérhetetlen szeretetéhez. – elhúztam a számat, de nem hagytam abba Charlotte arcának simogatását, aranyos volt ahogy kiscica módjára dörgölőzött a tenyeremhez.
- Igen jutalmat. Előtte azonban éhen halok, együnk valamit. – elhúztam tőle a karom, megfordultam és az asztalhoz ültem.
- Jössz? – hátra fordultam és szinte már megszokásból felé nyújtottam a kezem s, ha elfogadta akkor közelebb húztam magamhoz.



Bianca-nak  ▲ 542 szó  ▲ Remélem tetszeni fog. Very Happy



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Konyha → Bianca & Iason   



Vissza az elejére Go down
 

Konyha → Bianca & Iason

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Étkező és konyha [régi]
» Konyha és étkező
» Konyha és étkező
» Konyha és étkező

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
FEEL THE DIFFERENCE :: Befejezett, lezárt játékok-