HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
» Lin & Cole kalandjai a szárnyas vadkanban
Pént. Jún. 13, 2014 10:28 pm by Belinda Wictikers

» Kiruccanás az erdőbe - Cole & Lin
Hétf. Május 19, 2014 7:08 am by Belinda Wictikers

» Huuu, ugye megijedtél? ~Leah&Mason~
Szomb. Május 17, 2014 8:51 am by Leah Winter

» Hayley & Seth - Folyosók
Pént. Ápr. 25, 2014 12:58 am by Vendég

» Találj rám
Csüt. Ápr. 24, 2014 1:11 am by Hayley-Rose Mallory

» Nickole & Eric - Tiltott Rengeteg
Szer. Ápr. 23, 2014 9:15 am by Nickole Smith

» Audrey & Hestia - Három Seprű
Kedd Ápr. 22, 2014 5:20 am by Vendég

» Mason & Amy - Szellemszállás
Hétf. Ápr. 21, 2014 8:48 am by Vendég

» Cole & Hestia - Hálókörlet
Pént. Ápr. 04, 2014 9:48 am by Vendég

» Csillagvizsgáló
Csüt. Márc. 27, 2014 5:59 am by Vendég


Share | 



 

 will & cel ~ William szobája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 21
ϟ Reagok : 13
ϟ Felvétel időpontja : 2012. May. 14.
ϟ Kor : 21


TémanyitásTárgy: will & cel ~ William szobája   Hétf. Aug. 19, 2013 2:16 am



Cel&Will

Angliát ugyan már kezdem megszokni, na de hogy mi van magával a Roxforttal? Hát nem igazán. Itt vagyok immár egy éve és mégsem tudom, hogyan lehetne magamévá varázsolni ezt a helyet, akár szó szerint. Szerencsére a nagy csatákból kimaradtunk, mi csak részleteket érzékeltünk belőle, bár otthon sem volt kellemes, egyáltalán nem erre célzok. Nem tudom, miért volt jó halálfalónak lenni, avagy nem, de a Nagyúr - nevezzük nevén, Voldemort - bukása nagy hatást fejtett ki az egész világra. Ezek után persze mi, diákok, menjünk csak vissza szépen az iskolába. Ráadásul engem még száműztek is otthonról, így járhatok ide, a sokat megélt iskolába. Ez is ki más ötlete lett volna, mint apámé. Szerintem bizonyos szinten kezd tőlem félni, hiszen épp eléggé megkeserítettem az életét ahhoz, hogy ennyire távol akarjon tudni magától. A sok csínytevés és hímnemű otthon.. nehezen viselte, nagyon nehezen. Az ő kicsi lánya már nem is olyan kicsit, ráadásul nem is éppen jó. Az az ember megszállottja mindennek ami jó és ami a jó oldalt képviseli. Szerencsétlen ember. Jobban járna, ha nem erre pazarolná az idejét, hiszen finoman is szólva tök felesleges. Hagyjuk is a témát.
Már a tanárok sem foglalkoznak a harc okozta gondokkal és sérelmekkel, minden a régi kerékvágásban működik, pontosan úgy csinálnak, mintha mi sem történt volna. Így nyilván rengeteget kéne tanulnunk, házit írnunk, és hasonlók. Semmi sem utálok jobban, mint elpazarolni az időmet ilyen kis csöppségekre, mint házi, dehát nincs mit tenni, sok a buta diák, valahogy őket is ki kell szűrni. Bezzeg én szívok, mint a torkosborz, hozzáteszem a semmiért, merthogy ezekkel újdonságot senki nem mond. A legújabb röhejes feladat a minap kapott házi dolgozat, aminek három pergamen oldal hosszának kell megfelelnie. Az egyik ok, amiért úgy döntöttem valóban megírom, az a témaválasztásnak köszönhető, ugyanis felkeltette az érdeklődésemet. Szökő évente egyszer előfordul. A másik ok pedig még ennél is egyszerűbb, ugyanis tudtam, melyik könyv tartalmazza az összes választ. Egy probléma adódott az egésszel, méghozzá egy igencsak nagy, mégis kecsegtető. Egyszer, nem is olyan rég, mikor kihágásért beparancsoltak a házvezetőhöz -, nem mondom, hogy nem volt szándékos... - láttam nála egy egészen érdekes könyvet. Már a borítása is tetszett, a címe csak a ráadás volt. És nem tudom honnan, nevezzük női megérzésnek, egyszerűen tudom, hogy abban a könyvben meglesz a válasz az összes kérdésemre a házi dogával kapcsolatban. Meg hát, amúgy is, olyan szép az a szoba..
A klubhelyiségből távozva az alagsorban lassan indultam el, hiszen mindig ilyen tájt jár erre a tanár úr, így könnyűszerrel ki tudom játszani. Már felfele tartottam, mikor láttam kikanyarodni, így gyorsan elbújtam az egyik kiugró oszlop mögé, úgy, hogy ne vegyen észre, s mikor elment mellettem, gyorsan és egyben halkan indultam meg felfelé a másodikra. Hatalmas szerencsém van, hogy tudom merre található a szobája, így nem kellett bolyonganom semerre, csak célirányosan benyitottam. Pálcám végére kis fénycsóvát varázsoltam, hogy ne csináljak túl nagy fényt, és kutakodni kezdtem. Emlékeztem a könyv pontos helyére, azonban mondanom sem kell, hogy sötétben nem boldogultam olyan könnyen, mint egyébként. A polcot még könnyűszerrel megtaláltam, utána már csak a könyvet gerincét nézegettem, és voala, hamar rábukkantam arra, amelyre fájt a fogam. Megfordultam, a prof asztalához léptem, és csak reménykedtem benne, hogy nem most akar visszajönni, ugyanis át kellett nyálaznom, de ha elvittem volna, biztos észrevette volna a hiányát, hát marad a helyben csináljuk. Mondjuk ha fel is jönne... kimagyaráznám magam. Én mikor nem? Meg hát egyébként is érdekes állok ehhez az egész dologhoz. A csábítás mestere. Hát igen, már ilyen fiatalon is... Tartalomjegyzék. Háromig számoltam, csendesen, majd lázas keresésbe kezdtem, hol a könyvet, hol pedig az ajtót figyelve.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar Házvezető tanár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 24
ϟ Reagok : 18
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Aug. 16.


TémanyitásTárgy: Re: will & cel ~ William szobája   Hétf. Aug. 19, 2013 4:51 am

Cel & Will


A nappal hamar csap át éjszakába, a kinti zajok pedig elcsendesülnek. Nem zavar senki felesleges és ostoba kérdésekkel, amikre kötelességem válaszolni, és végre csak magammal foglalkozhatok.
Még mindig nehezemre esik olykor egyedül üldögélni a szobámban, de az igazgatónő mindennel ellátott amire szükségem van, és segítőkészen egyengeti Roxforti pályafutásomat. Dumbledore biztos büszke lenne McGalagonyra, ha látná, hogy milyen jó utódja lett.
Nekem volt szerencsém a professzorhoz. Nem is egyszer vittek fel az irodájába, amikor valami rosszat csináltam. De nem tehetek róla. A Tiltott rengeteg régebben is ugyan olyan csábító volt, mint most. A klubhelységben tartott titkos párbajok pedig csak fokozták az élvezeteket. Nem voltam jó gyerek, a professzor is tudta, de egyszer sem emelte fel a hangját, Pitonnal ellentétben. Na igen, Piton. A mindig zsémbes házvezető. Remélem én nem jutok a sorsára, és nem leszek olyan savanyú mint ő.
A Mardekár házat a ravaszságáról ismerik, ha más berögződést figyelmen kívül hagyunk. Nekem, mint Házvezetőnek pedig még meg fog gyűlni a bajom az áldott jó diákjaimmal, valami azt súgja.
Még reggel a Sötét Varázslatok Kivédése óra után mintha valami olyat hallottam volna, hogy az egyik ilyen kis "ravasz róka" a könyvtár zárt részlegében szeretne segítséghez jutni a házit illetően. Na csak ezzel az a baj, hogy 1. ez tilos 2. engem akar becsapni? Hát abból nem eszik. Nem most másztam le a falvédőről.
Eldöntöttem, hogy éjszakába nyúlóan fent maradok, és szétnézek az alagsorban, hátha elkapok egy kis szökevényt. Az első fogásom lenne itt tartózkodásom alatt és végre egy kis tiszteletre hívhatnám fel a figyelmüket.
Mikor úgy ítéltem, hogy már elég késő van lesiettem a Mardekár házhoz az alagsorba, és mint egy vadász kutya szimatoltam körbe. De szabálysértésnek semmi nyoma nem volt. Lehet, hogy szándékosan hintették el a fülemben azt a mondatot, hogy ne tudjak aludni? A kis szemtelenek, ezért még majd számolunk.
Visszasietek a korom sötét második emeleti szobámba. Gyors mozdulattal csapom be magam mögött az ajtót, és a fogasra helyezem a piros gombokkal díszített, fekete színű kabát féleségem. De csak akkor veszem észre, hogy valaki az asztalomnál áll. - Lumos! - szólalok meg a pálcát az ingem belső zsebéből előkapva, aminek a végén hirtelen elővillan az erős fény. - Celeste, maga meg? - kikerekedett szemmel csodálkozok rajta, hogy itt találom a lányt. Nocsak, a nap végére mégis fogok egy kis szökevényt.
Lejjebb viszem a pálcám, így a fénye az asztalra vetődik. Ott egy könyv. Az én könyvem. Amit senkinek sem szabad, hogy elolvasson. Hogy vette ezt észre? Azt hittem eléggé eldugtam a többi közt. - Megtudhatnám, hogy mégis mit csinál azzal a könyvel? - a szemem szikrákat szór, és a homlokomon az idegességtől ráncok jelennek meg. Na erre aztán nem számítottam. - Ha meg akarja úszni büntetlenül a dolgot, akkor szépen visszarakja azt a helyére, és visszamegy az alagsorba, ahol lennie kéne. Jól gondolja meg, egyszeri ajánlat. - egyik szemöldökömet kissé felhúzom, és a könyvespolc felé vetve egy rövid pillantást veszem észre, hogy talán még sem volt olyan gondosan elrakva a könyv, mint ahogy arra emlékeztem.


◯ Words: 498 ◯ Music: Don't stand so close to me   ◯ Notes: Bad girl Evil or Very Mad 

©️


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 21
ϟ Reagok : 13
ϟ Felvétel időpontja : 2012. May. 14.
ϟ Kor : 21


TémanyitásTárgy: Re: will & cel ~ William szobája   Kedd Aug. 20, 2013 1:34 am



Cel&Will

Keresni mindig is szerettem, főleg ha ezt tilosban tehettem. Élvezem a tudást, amit magamba tudok ezáltal szívni, az újdonság varázsa és minden egyéb, ami leköt. Nem sokan vannak ezzel így, dehát kit érdekel a tömeg?
A szobában állva kutatgattam legalább tíz perce, mikor mocorgásra lettem figyelmes, két másodperccel később pedig egy annál is ismerősebb hang ütötte meg a fülemet, nem éppen kedvesen. Úgy tűnik sikerült annyira gondolataimba mélyednem, hogy észre sem vettem, szeretett és tisztelt házvezetőm jelenlétét. Nem voltam elragadtatva a látványtól, ennek köszönhetően meg is jelent egy kisebb fintor arcomon. Utálom, ha rajtakapnak, mikor valami fontos, titkos és tilos dolgot csinálok. Nem áll jól a lebukás, márpedig nekem mindennek jól kéne állnia.
- Hasznosan töltöm az időmet. Gondoltam meglepem a tanár urat itt, a szobájában... - rukkoltam elő az első és legegyszerűbb dologgal, ami eszembe jutott. Nem mondanám, hogy van múltam Willbácsival, de jövőm az lesz, már ha rajtam múlik. Már pedig... igen, rajtam. Eleinte nem kifejezetten kedveltem az SVK tanárunkat, sőt, de idővel, ahogy egyre többször kellett feljönnöm, akár büntetőmunkára, akár szidásra, kezdtem megkedvelni. Az óráit is megszerettem, pedig nem ez a tárgy volt a szívem csücske, valahogy a Legendás Lények Gondozása közelebb áll hozzám. - Azt pedig csak nem várhatod el, hogy unatkozzak, amíg rád várok... - pillanatok alatt váltottam tegeződésre, és nem zavartattam magam különösebben. Jól nevelt gyerek vagyok, de mivel nem félek a büntetéstől, még egy ide vagy oda, élek a lehetőségeimmel. Ha már van egy, használd ki, úgyse látja senki. Lassan takarodó, ilyenkor már nem járkál kint nagyon senki, még a tanárok sem, szóval csekély esélye van annak, hogy ide benyit valaki. Innen a bátorság.
- A helyzet az, hogy nekem szükségem van erre a könyvre... így most nem szívesen fogadom el az ajánlatod. Elmenni pedig nem fogok, és ezt Te is nagyon jól tudod. - néztem szemeibe magabiztos mosollyal, majd visszabillentettem a fejem a könyv felé, és tovább kezdtem keresgélni. Továbbra sem ültem le, csak hajoltam az asztal felett, és úgy tettem, mintha mi sem történt volna. Bal kezemmel a könyvön támaszkodtam, nehogy esetleg az az ötlete támadjon, hogy ő most elveszi. Megint felpillantottam, félig beharaptam alsó ajkam, csendben figyeltem a mozdulatait néhány másodpercig, majd kiböktem.
- Nem segítenél esetleg.. ? - kecsegtető ajánlat, pláne ha én kínálom fel. Bociszemekkel pislogtam rá, ártatlanul, aranyosan, meg olyan Celeste-sen bájosan, hátha meghatja a tanárbácsit. Néha sikerül, néha nem, dehát van ilyen.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar Házvezető tanár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 24
ϟ Reagok : 18
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Aug. 16.


TémanyitásTárgy: Re: will & cel ~ William szobája   Kedd Aug. 20, 2013 9:34 am

Celeste + William
You are flirting with me?



Persze, meglep. Ez a része sikerült volna, ha tényleg ezért lenne itt, de gyanítom, hogy más áll a háttérben. Abban pedig végképp biztos vagyok, hogy nem sok tanár megy arra vissza a szobájába, hogy egy fiatal diáklány áll az asztalánál és feltűnően flörtöl vele.
- Hát megleptél, gratulálok, csak épp nem örülök. - mondom a mély, szinte már morgó hangomon. Hazudtam, remélem nem fog megnőni az
orrom. Ki az a bolond, aki nem örülne egy fiatal lánynak a szobájában éjszaka? Huszonhét vagyok, nem hatvan. De azt is figyelembe kell vegyem, hogy tanár is. Nekem ezt a viselkedést nem szabad viszonozni, még ha szeretném is, vagy jól esne.
- Már tegeződünk, kedves? Gyors fordulat a megszeppent lány szerepéhez képest. De persze, nem, nem várom el, hogy unatkozz. - leszidhattam volna, de a stílusától nem tudok ideges lenni. Mer, és ez tetszik. Sok bátorság kell ahhoz, hogy letegezzünk egy Roxforti tanárt, aki épp most kapott rajta azon, hogy az ő könyvét olvasom. Úgy tűnik, mégis van egy - két szemtelenül intelligens diák az iskolában. Így ez az egész más fordulatot vesz, de a könyvet akkor sem hagyom annyiban, mosolyogjon úgy, ahogy akar.
Még szerencse, hogy van egy szép kis bűbáj a tárgyak megszerzéséhez. Egy kis könyököléssel nem fogja tudni megakadályozni, hogy magamhoz vegyem. Komolyan, egy olyan tanárt akar kicselezni aki szinte minden varázslatot, bűbájt és átkot tud? - Invito könyv. -  mormolom teljesen nyugodt hangon. Ez a nagy, poros, mindennél féltettebb sárguló lapokkal teli könyv pedig kicsusszan a lány könyökének és az asztalnak a szorításából.  Nos, ez nem volt megterhelő és nehéz. Többre számítottam, de egynek elmegy a próbálkozás. -  Akkor ne menj el, de itt fogsz álldogálni egész éjszaka. Az ágyam már sajnos foglalt. Én fogok benne aludni. - vissza lebegtetem az előbb visszaszerzett ereklyét a helyére.
Ha csak abba gondolok bele, hogy nem akart nekem szót fogadni, akkor a szemeim dühtől égnek, és beleharapok az ajkamba. Másrészről...

Zsebre vágom a kezemet, amiben a pálcát szorongattam,  és úgy sétálok oda hozzá, hogy alig látok valamit. - Szeretnéd, ha most azonnal rád másznék, nem igaz? - végig simítom az arcán a szabad kezem. Milyen gonosz tudok lenni néha, még magam is meglepődök. Miért csináltam? Had örüljön egy fél másodpercre a hamarosan elkövetkezendő váratlan feladata  előtt. - Látom nagyon tüzes kedvedben vagy. Oltsd el akkor ezt, és meglátjuk, hogy kedvellek-e vagy sem. - előveszem a pálcát újra, és az asztalon lévő üres pergamenre bökök. - Pironito! - hirtelen lángra gyúl a papír, én pedig nyugodtan állok tovább, egy centit sem mozdulva. - Rajta, rajta. Vagy azt akarod, hogy elégjek? - minden pillanattal egyre nagyobb csóvák csapnak fel. Remélem tudja mit csinál. Túl fiatal és jóképű vagyok meghalni.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 21
ϟ Reagok : 13
ϟ Felvétel időpontja : 2012. May. 14.
ϟ Kor : 21


TémanyitásTárgy: Re: will & cel ~ William szobája   Szer. Aug. 21, 2013 3:05 am



Cel&Will

- Nem örülsz, vagy nem akarsz örülni? - tettem fel a kérdést, mintha csak magamhoz beszélnék. Nem tudhatom mit gondol, mivel nem éppen vagyok kioktatva legilimenciából, ettől függetlenül tippelni, és figyelni a reakciókat, nagyon is élvezetes dolog. Amikor valaki valóban meglepődik, vagy csak megjátssza. Tetszik e valami, vagy csak úgy tesz, de belül fintorog? Az emberek átlátszóak. Mindegyikük olyan, mint az egyszerű üveg, melyen átlátni a világ túloldalára. Nem mindenkiről lehet ugyan kitalálni, mit gondol, de mondjuk 90%-ban így van. Csak megfigyelés és puszta paraszti ész.
- Tudod, hogy nekem nem okoz problémát.. nem vagyok zavarban. - vontam vállat mosolyogva. Sosem voltam az a megszeppenős típus, azt csak megjátszani tudtam, sokkal inkább törekszem mindig a legjobbra, a szerintem leghelyénvalóbb tettekre. A félhomályban persze csak részleteket lehetett kivenni a másikból, de ez is épp elég volt. Mármár azt hihetném, hogy a könyvet is magamnál tarthatom, de nyilván ez nem így lesz. Látva az idegességet az arcán, mikor rajtakapott, hogy ezt olvasgatom, nagy értéket képviselhet a professzor számára. A gond csak az, hogy a válaszok felét találtam meg nagyjából, és az egy dolog, hogy megjegyeztem, de azt sem szabad elfelejteni, hogy van annak a dolgozatnak az a másik része. Így mondanom sem kell, hogy nem voltam elragadtatva az érzéstől, mikor kicsusszant kezeim közül a kötet, és visszakerült a helyére. Még szerencse, hogy tudom, honnan szedtem le. Azért a prof bá' sem lehet annyira naiv, hogy ne tudja, meg fogom próbálni visszaszerezni. Merthogy igen, én pontosan így fogok tenni.
- Kivéve, ha én előbb érek oda. Illetve.. tekintve a méretét, elfér rajta két ember is.. - ismét megvontam vállamat, persze tudom, hogy félrefogja érteni. Mert ezt nem lehet másképp értelmezni. A kijelentésemben kivételesen semmi mögöttes tartalom nem volt, hiszen egy, tudom, hogy a professzor nem menne bele ilyenekbe. Egyelőre nem. Kettő, milyen lány az, aki ennyire könnyen adja magát? Hát nem tudom, mert én teljesen más típus vagyok. De úgy tűnik nem csak én. Meglepett az a mozdulatsor, amivel szinte a másodperc töredéke alatt kötött ki előttem. A kérdése meg még inkább. Lényegre törő. Ezt imádom. Nem válaszoltam, csak egy mosollyal, ami mindent elmondott. Minek a szavak, ha a tettek ezerszer többet mutatnak? Azt a kezét, mellyel arcomat simította végig, még mielőtt elvehetné elkapom, és megfogom.
- Hmm.. - komótosan vettem elő pálcámat, majd a tűzfelé irányítottam a végét. -Aqua Eructo! - pillanatok alatt tört ki a víz a pálcámból, és oltotta el a tüzet. Nem okozott problémát ez a varázslat. - Csak ennyit tudsz? - húzódtam közelebb, és néztem fel egyenesen a szemeibe. Nem akartam beégni, hogy esetleg a végén tényleg nem tudok megakadályozni valamit, de kekeckedni muszáj. Most legalább is muszáj.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar Házvezető tanár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 24
ϟ Reagok : 18
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Aug. 16.


TémanyitásTárgy: Re: will & cel ~ William szobája   Szer. Aug. 28, 2013 1:30 am

Celeste + William
You are flirting with me?




A feladatot amit adtam neki hiba nélkül oldotta meg. Az arcán ott volt az a játékos kacérság, amit annyira szeretek egy nőben. De ő még nem egy felnőtt nő, csak egy tapasztalatlan lány, akinek megtetszett az egyik jóképű tanár, aki ez esetben én lennék.
A terem éjszakai sötétségében alig lehetett valamit látni, de egyet biztosan. Azt az úgymond "szexuális" feszültséget kettőnk között, amit nem is tudom minek nevezzek. Valahogy azt veszem észre, hogy mióta idejöttem, mindenki engem akar. Szó szerint. Mint mindig, itt is vannak kivételek, de még egyel sem találkoztam össze. Jól esik ha valaki még ilyen rejtett módon is, de megdicséri a külsőmet, mert így tudom, hogy sármos és jóképű vagyok, nem úgy, mint első vagy másodéves koromban, amikor a lányok inkább szaladtak a Tiltott Rengetegbe, mintsem, hogy velem töltsenek el akár tíz percet is. Megrázó élmények sorozata... még szerencse, hogy a hormonok közbe szóltak.
- Azt szeretnéd, ha nyílt lapokkal játszanánk? Felőlem rendben. - csúsznak ki a szavak a számból, miközben egyik szemöldökömet az ég felé emelem.
Gyors léptekkel közeledek az egyik kis bükkfából készült, sötétbarna
asztalkához a szoba másik felében, amin több pohár álldogál magányosan, és egy üveg Malátawhiskey amit még ideutazásom előtt vásároltam a legjobb helyen Londonban. Elveszek onnan egy poharat, és félig töltöm, ahogy azt szokás. Az alkohol olyan gyorsan folyik át az üvegből, mint egy szabadra törő vízesés zúdul le a hegy magaslatából. Azután fogok egy másikat és abba már kicsivel többet töltök.
- Ez maradjon kettőnk közt, jó? Mint Házvezetőd megengedem, hogy most az egyszer igyál, itt, velem. De ebből nem csinálunk szokást. A tegezést pedig csak akkor folytasd, ha ketten vagyunk. - visszasétálok az asztalhoz, Celeste-vel szembe, és átnyújtom neki azt a poharat, amiben kevesebb van, én magam pedig belekortyolok a sajátomba. Az asztal szélének dőlök, és a szemem sarkából Celeste-t nézem. Milyen kár, hogy akkoriban mikor még én is büntetőfeladatra jártam fel, ő még nem volt itt. Apropó büntetőfeladat. - Ugye tudod, hogy ezért el kell küldjelek valami büntire? Ha akarod kitalálhatjuk együtt mi legyen az, vagy csak hozzád vághatom az első gondolatot, ami az eszembe jut. - lerakom a kiürült poharat, és a legközelebb eső fiókból előveszek egy darab papírt, és egy tollat. Felírom a jobb sarkába Celeste nevét, középre pedig gondolatjeleket írok, az ötleteknek. - Gyorsan mond, mert már forognak is idebent a kerekek. Ha egyszer elkezdek írni, nem bírom abba hagyni.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 21
ϟ Reagok : 13
ϟ Felvétel időpontja : 2012. May. 14.
ϟ Kor : 21


TémanyitásTárgy: Re: will & cel ~ William szobája   Vas. Szept. 01, 2013 12:28 am



Cel&Will

Nem tűnt meglepettnek, de nem is számított rá, hogy másodpercek alatt orvosolom a fennálló problémát. Mindig lenéznek az emberek, amiatt, amilyen vagyok, holott ettől egy ember még lehet okos, illetve tehetséges. Amíg nem ismernek, nem tudhatják, milyen vagyok, márpedig eddig, minden igyekezetem ellenére a HV nem igazán ismert meg. Legfeljebb abból, amit hallott rólam, dehát a pletykák általában ugye nem igazak.
- Nyílt lapokkal lehet csak igazán jó a játék, nemde? - kérdezem egyszerűen, bájos mosollyal, majd figyelem ahogy átmegy a termen. Nem lep meg a hirtelen pozícióváltás, az viszont annál inkább, mikor a kezembe nyom egy pohár whisky-t. Felvont szemöldökkel keresem a tanár tekintetét, amolyan "ezmostkomoly?" nézéssel.
- Most ketten vagyunk, azt hiszem. De így, hogy megengeded, már nem akkora élvezet. - mosolyom kacérrá változik a mondat után, majd még ét pislogás után beleiszok a kezemben tartott alkoholos italba. Végigmarja a nyelőcsövem, ahogy arra számítottam. Nem sokszor volt még dolgom ilyen tömény itallal, bár ezt be nem vallanám. Leitatni úgysem fog tudni, annál én edzettebb vagyok, legfeljebb kissé spicces állapotba kerülök, ami nagyjából annyit takar, hogy mg többet mosolygok. Ugye milyen előnyös?
- Inkább vágjunk egymáshoz gondolatokat, és ami a legjobban tetszik, az lesz.. - forgattam meg szemeimet, misem egyszerűbb. Ami neki is meg nekem is tetszik büntetés gyanánt, az lesz a nyerő. Így mindenki csak jól járhat. - Kezdd te. - mivel még nincs konkrét ötletem, meghagyom neki a kezdést, és addig agyalok azon, mit is mondhatnék. Igazából számtalan dolog eszembe jut, de egyik sem a megfelelő erre az esetre. Sorra jönnek az ötletek, és sorra mennek is, ahogy számolom őket.
Közben lassan kortyolgatva a whisky elfogy, és a pohár az asztalon landol. Ezután közelebb lépek Willhez, olyannyira közel, hogy a füléhez hajolok, és belesuttogok.
- És most akkor hogyan tovább? - ezután kicsit hátrébb húzódok, de nem lépek el, figyelem a tekintetét, mely a sötétben is jól kivehető, most, hogy a szemem megszokta, ráadásul a távolság sem mérvadó. Kicsit merészebb kezdeményezésre várok, de ki tudja mi lesz belőle a végén? Lehet, hogy semmi, és csak ártatlanul, aranyosan elmegyek aludni.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: will & cel ~ William szobája   



Vissza az elejére Go down
 

will & cel ~ William szobája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Greg hálószobája
» Stefan szobája
» Szülőszobák
» Pihenőszoba
» Kol hálószobája

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
FEEL THE DIFFERENCE :: Befejezett, lezárt játékok-