HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
» Lin & Cole kalandjai a szárnyas vadkanban
Pént. Jún. 13, 2014 10:28 pm by Belinda Wictikers

» Kiruccanás az erdőbe - Cole & Lin
Hétf. Május 19, 2014 7:08 am by Belinda Wictikers

» Huuu, ugye megijedtél? ~Leah&Mason~
Szomb. Május 17, 2014 8:51 am by Leah Winter

» Hayley & Seth - Folyosók
Pént. Ápr. 25, 2014 12:58 am by Vendég

» Találj rám
Csüt. Ápr. 24, 2014 1:11 am by Hayley-Rose Mallory

» Nickole & Eric - Tiltott Rengeteg
Szer. Ápr. 23, 2014 9:15 am by Nickole Smith

» Audrey & Hestia - Három Seprű
Kedd Ápr. 22, 2014 5:20 am by Vendég

» Mason & Amy - Szellemszállás
Hétf. Ápr. 21, 2014 8:48 am by Vendég

» Cole & Hestia - Hálókörlet
Pént. Ápr. 04, 2014 9:48 am by Vendég

» Csillagvizsgáló
Csüt. Márc. 27, 2014 5:59 am by Vendég


Share | 



 

 daphne & hayley - utcák

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
avatar Hollóhát
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 41
ϟ Reagok : 30
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Aug. 15.
ϟ Kor : 21


TémanyitásTárgy: daphne & hayley - utcák   Csüt. Aug. 22, 2013 11:18 pm


Florean teraszán egy kiürült fagyis kehellyel az embernek nincsen túl sok gondja. Megkockáztatom, talán egy sincs. Még a bevásárlószatyrok is boldogon meredeznek az ember lábánál, azt hirdetvén, hogy ma már az égvilágon semmi, de semmi további dolgom nincs. Nincsenek megoldandó körkérdések, nem kell ötször körbejárnom az egész utcát egy megfelelő színű tintáért, és sikerült megvennem az összes idei könyvemet még éppen időben ahhoz, hogy ne a raktárból kelljen előkunyerálni az utolsó példányokat. Kellemes délutáni lustaságba taszít az epres álom, de azért a kemény támlájú szék mégsem a legjobb alkalmatosság egy szundításhoz…és egyébként is merőben időpazarlás az alvás, amikor az augusztusi napsugár még ilyen erővel melenget. Jön aztán a nyirkos, szeles, borongós ősz a birtokon, és az ember bármit eladna egy órácska napsütésért, talán még a saját anyját is.
Különösebb gondolkodás nélkül bámulom az elhaladó embereket, hogy vajon melyik boltba térnek be, milyen portékákat cipelnek a szatyrokban, olykor ismerős arcok bukkannak fel, de még túlságosan kényelmesen ücsörgök ahhoz, hogy esetleg egy intésnél megerőltetőbb dolgot – mint mondjuk az odasétálást – ejtsek meg. Akikre várok, azoknak természetesen úgy sincs még nyoma, és lassan elő is húznék egyet a beszerzett tankönyvek közül, amikor ellibeg előttem a soron Daphne Greengrass.
Egy pillanatra nem értem, miért követi a pillantásom tovább, mint a többieket. Eggyel alattam jár, noha ismerjük egymást, alkalmasint még beszélünk is, elvégre ilyen ez az egyesek szerint elviselhetetlenül zárt köre az aranyvérű családoknak…ismer mindenki mindenkit. Képletesen kifejezve magam. Eszembe sem jutna azt állítani, hogy ismerem az ifjabb Greengrasst. Vagy a nővérét. Szeretünk ilyesmivel dobálózni, hogy ez az egyetlen, megbélyegző kis szó feljogosít minket olyan állításokra, hogy mi mind milyen fene jól ismerjük egymást, és mind milyen jó kapcsolatokat ápolunk mindenkivel, akivel kell…szerintem soha, semmi többre nem terjedtek ki ezek a kapcsolatok, mint arra, hogy egyesek érdekeket kovácsoljanak belőle. Szerintem alkalmasint még a szüleim is megteszik ezt. Én a magam részéről jobb szeretek másképp boldogulni, ám egy pillanatnyi bámészkodás után eszembe jut, mi az ami szöget üt a fejemben Daphne láttán. Az az ostoba kis pletyka, ami talán áprilisban, vagy tán májusban pattant ki…? Róla és Colinról.
Ami azt illeti nem igazán állhatom a pletykákat, és nem is vagyok az az ember, aki akármit elhisz, csak úgy. Én azt hiszem, amit látok, minden más, amire nincsen kézzelfogható bizonyíték, az csak a találgatások sötét vermében lehet valóságos. Colin viszont bogarat ültetett a fülembe azzal, hogy milyen hevesen tiltakozott a szóbeszéd ellen, nem is olyan régen. Egészen odáig fajult a dolog, hogy Miss Greengrasst vádolta a szóbeszéd futótűzként rohanó „pusztításáért”. Ez a Colin…olyan drámai tud lenni.
Nem bátorítom, végül a kíváncsiság mégis legyőz. Az asztalon hagyom a fizetséget, a bűbájjal megkönnyített (de imádok tizenhét lenni!) papír zacskókat felkapom, és Daphne után vetem magam a szállingózó tömegbe, még könnyedén utol tudom érni. Különösnek vélem ugyan, hogy egymaga van, de a látszat sokszor csal. Egymagam vagyok én is, épp csak a bátyám, meg az öcsém is itt vannak valahol, gyanítom seprűket bámulnak. Mi mást? Könnyedén sorolok be a lány mellé, mintha nem is kellett volna megszaporáznom lépteimet ahhoz, hogy utolérjem.
- Daphne! Szép napot. Mi járatban? – óh, igen én, a felesleges fecsegés nagymestere. Dehogy. Valószínűleg pillanatokon belül ki fogom bökni, mi is vett rá, hogy letámadjam, de talán mégsem vetne rám túl jó fényt, ha már köszönés helyett máris indiszkrét kérdéseket tennék fel.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: daphne & hayley - utcák   Vas. Szept. 01, 2013 5:40 am





Lehet, hogy furcsa ezt tőlem hallani, de igazából nagyon szerettem az Abszol út nyüzsgő forgatagát. Azt, ahol olyan könnyű volt elveszni, szinte gyerekjáték. Valahol Torie is a környéken volt, de mire észbe kaptam, már egyedül csámborogtam végig az utcákat, mit sem törődve azzal, hogy néhányan megnéztek, amiért nem barátok, vagy esetleg a családom körében töltöttem az időmet. Én nem bántam, megszoktam már, hogy kitüntetett figyelemben részesültem időnként, csak azt nem szerettem, ha tovább is mentek a kíváncsiskodók és összesúgtak a hátam mögött.
Ma már nem egyszer volt rá példa, és ennek egyáltalán nem örültem, de megpróbáltam továbbra is felszegett fejjel sétálni, és tudomást sem venni a rosszakarókról. Úgy könnyebb volt elviselnem, és legalább a hangulatom sem kezdett egyből zuhanórepülésbe, még ha az okom meg is lett volna rá. Keringtek mindenféle szóbeszédek, apám halálától és annak körülményeitől kezdve egészen a Roxfort falai között terjedő pletykákig, amik rólam és bizonyos Colinról szóltak. Azt sem tudtam, hogy honnan szedték ezt az egészet, de megtanultam már azt, hogy nem szabad fennakadni ilyen apróságokon. Csak fel a fejjel, hiszen Greengrass vagyok, vagy mi fene!
Miközben megpakolt táskákkal igyekeztem átkelni egy forgalmasabb részen, ahol valamiért az emberek egy csomóba gyülekeztek, hirtelen valaki mellém verődött, és mielőtt még ráeszmélhettem volna, hogy ki is a szőkeség, már a nevemen is szólított. Csak fél szemmel lestem oda, de máris sikerült meglátnom, hogy kivel is sodort össze a szél, és egy pillanat erejéig valószínűleg nagyon értetlen képet vághattam, szinte éreztem magamon.
- Szia, Hayley! – üdvözöltem udvariasan, bár a finom, szolid mosoly ezúttal elmaradt. Lövésem sem volt arról, hogy mégis mit akarhat tőlem ez a lány, mert tudtommal azért annyira jóban nem voltunk egymással, hogy csak így spontán rám törjön. Hacsak nem akart valamit, márpedig bizonyára erről lehetett szó, de arra inkább már gondolni sem akartam, hogy mégis mi volt ez a valami. – Vásárolok – válaszoltam egyszerűen, miközben megemeltem az egyik kezemben tartott cuccaimat. – Valószínűleg ugyanúgy, ahogyan te is – néztem végig rajta, hiszen szintén bevásárlószatyrok voltak nála, akárcsak nálam. Végül egy apró sóhaj szökött ki az ajkaim között, mielőtt folytattam volna zavartalanul az utamat, a leányzóval az oldalamon. – Mit szeretnél, Hayley? – kérdeztem rá kerekperec, hiszen sohasem szerettem a kertelést. Hasznos volt időnként a terelés, a körítés vagy az aprócska kis hazugságok, de körüludvarolni valakit nem volt szokásom, azt pedig pláne nem szívleltem, ha én voltam az, akit megkörnyékeztek ilyen formában.



Tag: Hayley;  Outfit: katt


Vissza az elejére Go down
avatar Hollóhát
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 41
ϟ Reagok : 30
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Aug. 15.
ϟ Kor : 21


TémanyitásTárgy: Re: daphne & hayley - utcák   Hétf. Szept. 02, 2013 3:36 am


Akkor térjünk a lényegre. Szolid mosollyal jutalmazom a kérdést, én magam sem vagyok híve a mellébeszélésnek. Semmi szükség arra, hogy hosszú perceket rabolva el mindkettőnk életéből kerülgessük a forró kását, és ne jussunk sehova. Habár megvan ennek is a hátránya – bizonnyal sokan tartanak sokkal modortalanabbnak, mint amilyen valójában vagyok, pusztán azért, amilyen hirtelenséggel a kelleténél talán egy kicsikével tolakodóbb kérdéseket teszek fel előzmények nélkül, mint ahogy azt finomabb lelkületű emberek teszik. Mert persze van aki szükségét érzi a felvezetésnek, egy kis édesgetésnek, a keserű leves előtt, de az ilyesmit őszintétlen dolognak tartom. Köszönni azonban mégis csak illik, ha Daphne elé penderülök és még köszönésnek a híján is felteszem a nagy kérdést, hogy hjaj, vajon mi történt közte és Colin között, akkor lehetséges élből hátraarcot csinálna. Azért mégis csak emberek vagyunk, és még csak nem is az őskorból szalajtottak minket, hogy legalább a szocializáltásg minimális benyomását megtegyük.
- Lenne számodra egy kérdésem – jelentem kis szemernyi derűvel a hangomban. Nem arról van szó, hogy én lennék a lovag(nő) fényes páncélban, aki azért fogja feltenni a kérdést, ami az oldalát szúrja, mert meg akarnám védeni akár Colin, akár Daphne jó hírét. Túlságosan egyikük jó híre sem érdekel, és azt hiszem nem is az én feladatom, hogy bárki nevét is tisztára mossam. Vagy megteszik ők maguk, vagy őket sem érdekli az egész annyira, hogy bármiféle válaszreakcióra méltassák a pletykákat. Ha nem ismerném Colint annyira, amennyire ismerem, talán ki is bírnám, hogy ne ártsam magam a dologba. Viszont elég jól ismerem, a kíváncsiság pedig nagy úr. Akármilyen választ is kapok, biztosan nem fogom azt kiabálva híresztelni az iskolában, ahová nemsokára visszatérünk, és nem hiszem, hogy bárkinek is tovább adnám, ami itt el fog hangzani. Meglehet, még Colinnak sem. Majd még eldöntöm, megérdemli-e. Puszta kíváncsiság, ennyi az indokom, és egyébként sokszor megesik, hogy egészen izgalmas pletykák eredetét kinyomozni, felgöngyölni az elvarratlan szálakat…hiszen sok pletykában rejtőzik egy kis igazság. Ha nem is a felszínen van benne, meglehet éppen olyasmit kíván elfedni valójában a szóbeszéd, amire álmodban sem gondolnál. Hiszen a legtöbb pletykát olyan emberek indítják, akik maguk is titkolnak valamit, elkövettek valamit, és elterelnék magukról a rivaldafényt…persze, én magam ezt meglehetősen szánni való módszernek találom.
- Nemrég elbeszélgettem egy közös ismerősünkkel, Colinnal. Saját bevallása szerint semmi olyasmi nem történt köztetek, mint amit illetlen, iskolai szószátyáraink állítanak – igyekszem mielőbb leszögezni, hogy bár igaz, a pletyka vonzott most ide mellé, egyáltalán nem az a része, hogy elhinném a szóbeszédet - Viszont annál súlyosabb vádaskodásba kezdett, úgy vélekedik, hogy esetleg te hintetted el a szárba szökkent fa magvait…- bizonyára nem minősülök most majd a világ legjobb társaságának. Sőt. Felteszem egyenest bicskanyitogató a viselkedésem, de ez túlságosan sosem zavart. Az állóvizet olykor nem árt felkavarni, mielőtt valamennyien beleposhadnánk.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: daphne & hayley - utcák   Kedd Szept. 03, 2013 9:48 pm





Nem voltam teljesen biztos abban, hogy örülnöm kellene a hirtelen jött társaságnak. Valójában semmi bajom nem volt a szőkeséggel, viszont a váratlan felbukkanása arra engedett következtetni, hogy valamit akar tőlem. Márpedig én nem rajongtam azért, ha valamit akartak tőlem olyanok, akikkel annyira nem voltam közeli viszonyban. Hogy miért? Mert általában valami olyat akartak, amivel roppant módon felbosszantottak. Már most is pontosan erre készültem fel, ezért sem akartam túlzottan húzni az időt. Inkább kérdeztem rá arra, hogy egyébként miért is jött oda hozzám, hiszen nyilvánvaló volt, hogy nem csak csacsogni szeretne. Amennyit tudtam róla, az alapján ez egyszerűen elképzelhetetlennek tűnt, ráadásul én sem éppen erről voltam ismert.
- Miféle kérdésed? – ahá! Kezdett ám kibújni szép lassan a szög a zsákból. Ezek után már teljesen meg voltam győződve arról, hogy egyáltalán nem fogok örülni annak, ami most fog következni. Már azt sem volt nehéz kitalálnom, hogy mégis mivel lesz kapcsolatos az a kérdés, ennek ellenére csak szépen haladtam tovább az utcán, és próbáltam magam meggyőzni arról, hogy biztosan tévedek. Ritka alkalmak egyike lenne ugyan, de nagyon vágytam rá, hogy most mégis így legyen.
Aztán kimondta. Kimondta azt, amiről már az elhangzása előtt is tudtam, hogy ki fog bukni telt ajkai közül. Igyekeztem megőrizni a hidegvéremet, de mint általában, úgy most is nehezemre esett, mert ez a téma volt az, amit nagyon nehezen tudtam tolerálni. Gyűlöltem a pletykákat, főként azóta, hogy ez szárnyra kapott, de nem tartottam magam olyan alantasnak, hogy beszálljak ebbe a kis játszmába, és én is elkezdjek terjeszteni másokról sületlenségeket. Számomra ez elképzelhetetlennek tűnt, ennél többre tartottam magam, intelligensebbnek. Talán mások nagyon unatkoztak és ezért tették, talán maga Colin találta ki, mert a fiúk cikizték, fogalmam sem volt a valódi okokról. Jobban belegondolva nem is nagyon érdekeltek, mert az lényegtelen volt. Nekem csak az számított volna, hogy végre ne vegyenek olyanok a szájukra, akiknek semmi joguk nem volt ehhez.
- Neked meg mégis mi közöd van ehhez, Hayley? – kérdeztem meg, már-már belefáradva ebbe az egészbe. – Nem tanította meg az anyukád, hogy ne üsd bele más dolgába az orrodat? – ezúttal már teljesen felé fordítottam az arcomat, úgy néztem bele egyenesen a szemeibe. Nem szégyelltem magam, mert nem volt miért. Hogy arrogáns lennék, azt sem mondanám. Inkább csak elkeserített ez az egész ostobaság, amibe valamilyen szerencsétlenség során sikerült belecsöppennem. Hogy mégis miért pont én lettem a szóbeszédek egyik céltáblája, azt a mai napig nem sikerült megfejtenem. Nem mintha olyan sok időt töltöttem volna azzal, hogy ezen töprengjek. Az pedig, hogy kikerültem a választ a lány kérdésére, mellékes volt. Nem gondoltam azt, hogy erről kellene beszélgetnem vele. Én sem faggattam olyan dolgokról, amelyek alapvetően magánügynek számítanak. És ha tényleg lefeküdtem volna vele? Ahhoz sem lenne senkinek semmi köze, de természetesen erre nem került sor. Én pedig nem vagyok annyira bolond, hogy kiteregessek ilyen intim dolgokat magamról. Hogyan is képzelhette ezt? Ő talán ezt tenné? Erősen kétlem…



Vissza az elejére Go down
avatar Hollóhát
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 41
ϟ Reagok : 30
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Aug. 15.
ϟ Kor : 21


TémanyitásTárgy: Re: daphne & hayley - utcák   Vas. Szept. 08, 2013 7:02 am


Egy árnyalatnyinál fagyosabb lesz a mosolyom. Tényleg, csak egy árnyalatnyival. És egyáltalán nem azért, mert kitért a kérdés elől – erre számítottam. A tapasztalataim és a józan ész is azt mutatják, hogy az emberek nem értékelik, ha vészes közelségbe kerülök a privát szférájukkal, és bár jobb napokon az ilyesmit tiszteletben tartom, hiszen én sem örülnék túlságosan efféle kotnyeleskedéseknek, bizonyos dolgok felülírják a szabályokat. Például a barátaid. Lehet sokat képzeltem egy mardekárosról, hogy az ilyesmit meg tudják érteni? Pedig nem is tartozom azok közé, akik különösebb negatív előítéletekkel rendelkeznének bárkiről, bármiről. Mármint…akárhogy is nézzük, ha választani kell, azt mondanám a Hollóhát áll legközelebb a zöld-ezüst kígyókhoz. Bár mi nem marunk, mégis hajlamosak vagyunk olyan dolgokat előtérbe lenni, ami talán nem a legönzetlenebb dolog…például magunkat. A saját individualitásunkat, a saját szabadságunkat. Akár hiszitek, akár nem, ez is hozzátartozik. Azt kérdezek, amit akarok, akitől akarok. A pillanatnyi hidegség azonban éppenséggel az én kedves jó édesanyám felemlegetésének szól.
- Daphne, ha jól emlékszem én sem emlegettem édesanyádat, lévén egyikünk felmenőinek sincs sok köze a dologhoz, úgyhogy esetleg hanyagolhatnád a felesleges illetlenséget – tudom, hogy ez az én számból, akibe gondolom Daphne szerint sok tapintat most nem szorult, kissé furcsán hathat, de ez valóban semmi egyéb, mint alapvető udvariasság. A családunknak valóban a legkevesebb köze sincs egy efféle ostoba pletykához, és nekem eszembe sem jutna beszéd tárgyává tenni bármelyikünk rokonait. Én jobb szeretem, ha a szabályok tiszták – nem csak nekem, de mások számára is - Colin jó barátom, és bár meglehet te nem így vagy vele, én szeretek tisztában lenni a valósággal ahelyett, hogy mások ostobaságait hallgassam – nem mondom ki, de én igenis a forráshoz megyek ilyen esetekben. Avagy, mint jelen esetben, egy megbízható tanúhoz. Nem mintha arra számítanék, hogy hosszasan el fogunk csevegni a dologról, de nem is ezért jöttem ide. Egy egyszerű igen, vagy nem, már messzemenőkig kielégítene. Ha bekerülne a katyvaszba mondjuk egy név is, akinek esetleg érdekében állhat ilyesmiket terjeszteni, az mondjuk még jobb lenne…szeretném megtalálni az illetőt és hátsóján billenteni, feltételezem Colinnal egyetemben, de úgy látszik kettőnk közül csak nekem van merszem kérdésekkel bombázni a kisebbik Greengrasst. Colinnak inába szállt a bátorsága, amikor felvetettem, hogy miért nem a lányt kérdezi, ha már őt gyanúsítja ennek az egész ostobaságnak az elterjesztésével. Férfiak…
- Lévén a pletyka nyilvánvalóan teljesen alaptalan, meglep, hogy még csak nem is érdekel, ki indította ezt az egészet…elvégre az ilyesminek mindig oka van - hogy halványan benne lenne ebben az is, hogy a reakciója inkább alátámasztja Colin elméletét? Meglehet. Engem mindazonáltal nem túlságosan frusztrál a helyzet, könnyedén hátrasöpröm fürtjeimet a vállam mögé, és úgy sétálok Daphne mellett, mintha valami úti célom is lenne. Eszem ágában sincs rejtegetni, hogy tudom: nem történt kettejük között semmi. Márpedig ha ezt Colin mondja, én elhiszem. Nem hinném, hogy akadna olyan kamasz fiú, aki letagadna egy ilyen jelentőségű eseményt (mármint az ő életükben…), ha az megtörtént volna. Ahogy azt már jó pár szerencsétlen lány megtapasztalhatta, inkább az ellenkezőjét, a hencegést szokták választani, és bár nem állítom, hogy Colin a szerénység mintapéldánya lenne, de az is biztos, hogy hitelt adok az ő szavainak a pletykák ellenében.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: daphne & hayley - utcák   



Vissza az elejére Go down
 

daphne & hayley - utcák

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Utcák és terek
» Bronx utcái
» Sunagakure utcái
» Utcák és terek
» Kumogakure Utcái

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
FEEL THE DIFFERENCE :: Befejezett, lezárt játékok-