HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
» Lin & Cole kalandjai a szárnyas vadkanban
Pént. Jún. 13, 2014 10:28 pm by Belinda Wictikers

» Kiruccanás az erdőbe - Cole & Lin
Hétf. Május 19, 2014 7:08 am by Belinda Wictikers

» Huuu, ugye megijedtél? ~Leah&Mason~
Szomb. Május 17, 2014 8:51 am by Leah Winter

» Hayley & Seth - Folyosók
Pént. Ápr. 25, 2014 12:58 am by Vendég

» Találj rám
Csüt. Ápr. 24, 2014 1:11 am by Hayley-Rose Mallory

» Nickole & Eric - Tiltott Rengeteg
Szer. Ápr. 23, 2014 9:15 am by Nickole Smith

» Audrey & Hestia - Három Seprű
Kedd Ápr. 22, 2014 5:20 am by Vendég

» Mason & Amy - Szellemszállás
Hétf. Ápr. 21, 2014 8:48 am by Vendég

» Cole & Hestia - Hálókörlet
Pént. Ápr. 04, 2014 9:48 am by Vendég

» Csillagvizsgáló
Csüt. Márc. 27, 2014 5:59 am by Vendég


Share | 



 

  Mágiatörténet tanterem → Delancey & Roger

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
avatar Tanár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 25
ϟ Reagok : 25
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Aug. 18.
ϟ Kor : 27


TémanyitásTárgy: Mágiatörténet tanterem → Delancey & Roger   Csüt. Aug. 29, 2013 3:08 am



Delancey & Roger

Keep Smiling! It confuses people!




   
   
   



A
z összes órám lejárt már, de valami különös oknál fogva nem hagytam el a termet még egy kis ideig. Háromszor tettem meg az utat a táblától az ajtóig, mire a padok között megláttam egy összegyűrt pergamen galacsint. Jobb esetben felveszem és szó nélkül eldobom, de az oldalán jól látható írás volt. Nem hiszem, hogy jó ötlet elolvasni, én már csak tudom mit rejthet az ilyesmi. Egy párszor én is leveleztem a társaimmal órán, amikor a tanár nem vette észre. Igen, azokat jobb volt ha a tanár nem látta, nem olvasta és nem is tudta mi volt benne. Most azonban nem én vagyok a diák aki a padban ülve figyel s, közben még ideje van leveleket írogatni a társainak. Nem, pedig őszintén ebben a pillanatban inkább lettem volna az, mint a tanár aki egy ilyen üzenetekkel teli papír galacsint talál az órái végén. Biztos valami olyat olvasnék benne, amit igazából nem szeretnék megtudni. Így úgy döntöttem félre teszem a kíváncsiságomat és inkább az íróasztalra teszem, bizonyára lesz alkalmam a mai nap során máskor megnézni, hogy mit takar a pergamen. Úgyis foglalkoznom kell a negyedikesek házi dolgozatával, nyugodtan és türelmesnek kell lennem, nem pedig feldúltnak egy órai levelezés miatt. Noha bizonyára rájönnék, hogy ki irt kinek és mit, nem hiszek az azutáni mosolygásomban. Ki tudja mi lehet benne? Egy cseppet sem hiányzik az, hogy valami olyasmit tudjak meg aminek nem örülnék. Tönkre tenné az egész napomat és nem mosolyognék kedvesen senkire sem. Sőt talán szóba sem állnék senkivel aki megszólít és beszélgetni szeretne velem, mert olyan jó társaság vagyok. Nem tudnék az lenni, mert foglalkoztatna mindaz amit olvastam.

Mi van ha az van benne, hogy rossz tanár vagyok és igazán kitalálhatnék valami új módszert a tanagyag unalmas részének feldobására? Erre gondolni sem szeretnék, hiszen olyan sok dolgot beszélek, hogy csoda ha valaki nem kezdi megunni azt a rengeteg új információt. Azon persze nem kell sokáig agyalnom, hogy lehet időt keríteni levelezgetésre az órámon. Nem rajongok azért ha nem figyelnek a tananyagra és utána másnap vagy rögtön az óra végén kérdezik meg ugyanazt amit az órán is kérdeztek. Annyira nem díjazom az ilyesmit, ha ez mindennapossá válik és napirend szerint ugyanaz a diák kérdezősködik olyasmiről amiről elvileg neki tudni kéne, hiszen nem egyszer elmondtam az órán csak, hogy megértse. Mivel sajnos egyedül voltam és senki sem kérdezgetett, így a figyelmemet sem terelték el másra. Az összegyűrt pergamen galacsin foglalkoztatott, a kíváncsiságomat hiába próbáltam, de nem tudtam semmivel sem elmulasztani és itt volt a gond. Valahányszor a tábla irányába néztem, az asztalon mindig megakadt a szemem rajta. Azonban amikor rávettem volna magam, hogy odamenjek az asztalhoz és megnézzem mit rejt a pergamen, az ajtó nyikorgására lettem figyelmes és arra is fordultam inkább, mint az asztalom felé.

THANKS LIZZY :3


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 3
ϟ Reagok : 2
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Aug. 15.


TémanyitásTárgy: Re: Mágiatörténet tanterem → Delancey & Roger   Pént. Aug. 30, 2013 11:38 am



Roger & Delancey

Gyilkos pergamen


Egy újabb mágiatöri óra… Ezzel a pacákkal, ezzel a Rogerre nem is lenne bajom, mert jófej pacák, amennyit eddig beszélgettem vele, de hát a tantárgya! Az a hagyjuk és ne firtassuk kategória. Általában úgy szokott történni az óra, hogy beslattyogok, viszonylag még jó kedvvel, megbűvölöm a pennát, hogy körmölje nekem a szöveget, az idő többi részében szétunom az agyamat, a végén meg full karikás szemmel tántorgok ki a teremből, és nagyjából semmihez nincs kedvem, csak öt kilométeres körzeten kívül kerülni a mágiatöri könyvtől. Szóval az unalom legteteje. Egy valami, vagy inkább valaki tehet róla, hogy nagy nehezen átvészelem az órákat. Susannal, a velem egykorú Hugrás lánnyal rendszerint végigröhögjük az órákat. Persze csak mértékkel, nemszabad, hogy a tanár meglássa. Most is egy komoly levelezést folytattunk, de annyira menekültem a teremtől, hogy otthagytam a pergament. –Menjetek előre, mindjárt megyek! –szóltam a haverok után, de Susan-t még azért elkaptam külön is. –Te Menti! Otthagytam a papírt! Nem lenne jó, ha valaki megtalálná… -kicsit meg volt szeppenve, de bólintott, majd kiröhögött. ~Jólvan Szuzön, anyukád hogy van?~ tettem hozzá magamban a csípős megjegyzést, és már szedtem a lábamat sebesen. Olyan gyorsan közelítettem meg a termet, amilyen gyorsan még életemben nem. Mikor beléptem a félig nyitva hagyott ajtón, a helység természetesen üres volt, csak a tanár mászkált fel alá, és tartott valamit a kezében. Csak remélni mertem, hogy nem az amiért visszajöttem… -Ömm… Elnézést tanár úr… Őőőőő itthagytam.. az őőőő… a pennámat! –jutott eszembe az életmentő ötlet, ami így utólag szemlélve átlátszóbb volt, mint a legrosszabb hazugságom eddig. De hát na! Gyorsan a padhoz szaladtam, körbejártam nem túl gyors tempóval, mert hát egy penna miatt miért is izgulnék. De mikor már az egész termet körbejártam a földön és a levegőben is, és sehol sem volt a pergamen, kezdtem kicsit parázni. Rögtön a tanárra néztem, akinek az asztalán volt, az ami az enyém, ami nekem kell! Megállt bennem az ütő. Mi lesz, ha elolvassa? Mi lesz ha kitudódik amit arra leveleztünk Susannal. Aztán a gondolat elillant. Mármint a rossz gondolat. Mi van, ha elolvassa? Hát semmi… Azon kívül, hogy elég érdekes arcot vághat majd. És mivan ha a többiek megtudják? Hát a hasukat fogják majd a röhögéstől. Mosoly bujkált a szám sarkában. Ahogy elképzeltem amint a tanár felolvassa a cetlin lévő dolgokat olyan viccesnek tűnt, hogy komoly önuralomra volt szükségem, hogy fel ne nyihogjak ott helyben, hangosan. –Professzor úr! Az a helyzet… - próbáltam észrevétlenül csökkentei a távolságot, ami a tanári asztal és köztem volt – hogy a pennám nincs meg… De itt hagytam valami mást is, amit ahogy látom, már megtalált.
 




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar Tanár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 25
ϟ Reagok : 25
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Aug. 18.
ϟ Kor : 27


TémanyitásTárgy: Re: Mágiatörténet tanterem → Delancey & Roger   Vas. Szept. 01, 2013 2:48 am



Delancey & Roger

Keep Smiling! It confuses people!




   
   
   



K
ezdtem úgy érezni, hogy a mai nap nem csak a diákoknak volt fárasztó, hanem nekem is. Volt valami amit el kellett felejtenem, de aztán mégsem tudtam. A nyugtalanság, akárcsak éjszakánként, most sem hagyott békén. Volt azonban egy teljesen más tényező is. Az a pergamen. Igen, az amit az asztalomra tettem, de próbáltam nem elolvasni. Csak pár percig tartott, míg képesnek mondhatom magam arra, hogy ne nézzem meg és ne tudjam meg mi van azon a pergamenen. Senki sem tilthatja meg, hogy ne legyek kíváncsi s, talán ez a legnagyobb gond. Ha volna elég önuralmam most, nem nézném meg. De volt időm ezt az önuralmat gyakorolnom az órákon, amikor a diákok igyekeztek minél előbb és a lehető legészrevétlenebbül az agyamra menni. Ezt amúgy ki nem állhatom, de sosem mutatom ki a haragom. Az nem hozzám méltó és én nem is vagyok az a bosszúálló típus. Azonban a csínytevőket meg kell jutalmazni egy-egy büntetőmunkával, hogy legközelebb tanuljanak valamit az esetből. Aki mindennap ugyanazt elköveti, azt javíthatatlannak nevezném, ha a büntetőmunkája során nem látnám egy teljesen másik oldalát is az illetőnek. Hogy kilehet-e hozni valakiből ezt a teljesen más oldalát az órán is? Nos az igazán jó kérdés. Szeretnék optimista lenni és hinni abban, hogy talán lehetséges, de nem tudok addig konkrét választ adni, míg meg nem tapasztaltam ezt. Mindenkinek időre van szüksége, a diákoknak arra, hogy megszokjanak és nekem meg arra, hogy én szokjam meg az ők viselkedésüket. Nem szeretek mindenért büntetőmunkát adni, de van amikor nincs más választásom. Eddig meg azt hiszem elég elviselhető büntetéseket találtam ki, senkinek sem kellett még ilyenkor is sopánkodnia.
Kíváncsian fordultam Delancey Shelley felé, ahogy bejött az ajtón és elnézést kérve közölte itt hagyta a pennáját.
- El van nézve. Keresse meg bátran Miss Shelley. – végül is mi mást mondhattam volna ezen kívül, talán egy szimpla bólintás is elég lett volna, de nem vagyok az a fajta aki nem szólal meg sosem. Különös volt a viselkedése, nem mintha nem hittem volna el, hogy a pennáját keresi, csak ha tudta volna hol hagyta el, akkor felesleges körbejárnia az egész termet nemde? Míg ő keresgélt a pennája után addig én az asztalomhoz mentem, jobb ötlet hiányába úgy döntöttem összeszedem a dolgaimat. Hamarosan el kell hagynom a termet, mert bár az órák lejártak én még mindig nem kerítettem sort az ebédre. Dél meg, nos az nem éppen most volt.
- Nagyon sajnálom, ha megtalálnám akkor visszajuttatom magának Miss Shelley. – nem néztem fel rá, egészen addig amíg a tudatomig el nem jutott a második mondata. Még valami mást is itt hagyott amit én megtaláltam? Különös. Fel kellett néznem rá, nem volt más lehetőségem.
- Oh értem, egészen pontosan mi volt az a másik dolog amit itt hagyott és én megtaláltam? – kíváncsiskodtam és reméltem, hogy kapok választ a kérdésemre. Különben magam sem tudom mit találtam meg és mit kellene visszaadnom neki.

THANKS LIZZY :3


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Mágiatörténet tanterem → Delancey & Roger   



Vissza az elejére Go down
 

Mágiatörténet tanterem → Delancey & Roger

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
FEEL THE DIFFERENCE :: Befejezett, lezárt játékok-