KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
» Lin & Cole kalandjai a szárnyas vadkanban
iason & hayley - skót felföld Icon_minitimePént. Jún. 13, 2014 10:28 pm by Belinda Wictikers

» Kiruccanás az erdőbe - Cole & Lin
iason & hayley - skót felföld Icon_minitimeHétf. Május 19, 2014 7:08 am by Belinda Wictikers

» Huuu, ugye megijedtél? ~Leah&Mason~
iason & hayley - skót felföld Icon_minitimeSzomb. Május 17, 2014 8:51 am by Leah Winter

» Hayley & Seth - Folyosók
iason & hayley - skót felföld Icon_minitimePént. Ápr. 25, 2014 12:58 am by Vendég

» Találj rám
iason & hayley - skót felföld Icon_minitimeCsüt. Ápr. 24, 2014 1:11 am by Hayley-Rose Mallory

» Nickole & Eric - Tiltott Rengeteg
iason & hayley - skót felföld Icon_minitimeSzer. Ápr. 23, 2014 9:15 am by Nickole Smith

» Audrey & Hestia - Három Seprű
iason & hayley - skót felföld Icon_minitimeKedd Ápr. 22, 2014 5:20 am by Vendég

» Mason & Amy - Szellemszállás
iason & hayley - skót felföld Icon_minitimeHétf. Ápr. 21, 2014 8:48 am by Vendég

» Cole & Hestia - Hálókörlet
iason & hayley - skót felföld Icon_minitimePént. Ápr. 04, 2014 9:48 am by Vendég

» Csillagvizsgáló
iason & hayley - skót felföld Icon_minitimeCsüt. Márc. 27, 2014 5:59 am by Vendég


Megosztás

iason & hayley - skót felföld Emptyiason & hayley - skót felföld Emptyiason & hayley - skót felföld Emptyiason & hayley - skót felföld Emptyiason & hayley - skót felföld Emptyiason & hayley - skót felföld Emptyiason & hayley - skót felföld Emptyiason & hayley - skót felföld Emptyiason & hayley - skót felföld Emptyiason & hayley - skót felföld Emptyiason & hayley - skót felföld Emptyiason & hayley - skót felföld Emptyiason & hayley - skót felföld Emptyiason & hayley - skót felföld Emptyiason & hayley - skót felföld Emptyiason & hayley - skót felföld Empty


 

 iason & hayley - skót felföld

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
TémanyitásTárgy: iason & hayley - skót felföld   iason & hayley - skót felföld Icon_minitimeVas. Aug. 18, 2013 5:49 am


A lemenő nap sugarai még átragyognak a fák sűrűn összeboruló ágai között. Vörös fénybe vonják a földet, szikrázó, táncoló fényfoltok kergetőznek a talpunk alatt, ahogy a szél űzi a leveleket. Felfelé bámulok egy ideig, nézem a susogó ágakat. Itt minden olyan békés. Minden olyan csendes. Megnyugtat, még a már augusztusban is hűvös szél borzongatása is. Nincs itt senki rajtunk kívül, nem kell feleslegesen beszélni, nem kell mindenhez jó arcot vágni. Nem kell gondolkodni sem, ha csak nem akarok. Elég követni a fákra festett kis jelzést, és különben is – varázspálcával a zsebedben egyáltalán nem is könnyű eltévedni. Milyen jó is, végre betöltöttük a tizenhetet, akkor garázdálkodok a pálcámmal, amikor csak akarok.
- Elvileg mindjárt kiérünk egy tisztásra. Jó lesz, ugye? – szólok hátra Iasonnak, az egész napi hegymászás és kaptatás után őszintén szólva már én is vágyom arra, hogy megpihenjük, holott az én ötletem volt ez az egész. Kicsit elszabadulni otthonról, még a tanév kezdete előtt, kiszellőztetni a fejünket, csak ketten lenni…tudom, hogy nem szép dolog, de minden nyár végén rémesen vágyom egy kis magányra. Csendre. Békére. A nagy család remek dolog, de néha saját magadat sem hallod meg a felfordulásban, amit okoznak, és hosszútávon…ez igen csak idegörlő tud lenni. És a nagy részük még követi az embert a Roxfortba is. Nos, legalább csak a fiatalabb generáció, de a vége mindig ugyanaz a dolognak: néha muszáj egy kicsit elszakadnom, és magammal foglalkoznom. Nem lehet folyton másokat magad elé helyezni. Én legalábbis néha úgy érzem, be tudok fordulni tőle.
Mielőtt bárki szkeptikusan felrántaná a szemöldökeit, hogy én, túrázok?, nem kell ezen így csodálkozni. Régen gyakran jártunk Jerrel is. Néha még apával is. Ritkán, de volt rá példa. Most már azonban nincs szükségünk senki másra, hogy kényelmesen gondoskodni tudjunk magunkról. Egy megbűvölt hátizsákba belefér minden, ami kell, egy perc alatt előkapható, minden másra pedig ott van a zsebben lapuló pálca. Sátor felverés? Nem probléma. Tűzrakás? Mi abban a nehéz? Nincsen semmi ördöngősség a dologban, az egész napi járkálás pedig különösen üdítően hat ma rám. És a vidék…gyönyörű itt fenn a hegyekben, a fák között, ma is eljöttünk egy aprócska tó mellett is, tele van ilyenekkel a környék. Nem lehet annyira messze a Roxfort sem…de sosem tudtam igazán betájolni, pontosan merre lehet. Azt hiszem ez része a varázsának. Mintha csak változtatná a helyét, mint az a mesebeli sziget.
- Na, bírod még? – kérdezem aztán magam elé vigyorogva, tovább folytatva utunkat a kis ösvényen, lanyhán cukkolva az öcsémet. Na mert majd pont mi nem bírjuk szuflával. Egész nap elég kellemes tempót diktáltunk, ha valahol megtetszett megálltunk, ettünk valamit, de nem sok időt vesztegettünk ácsorgással, vagy pihenéssel. Azért nem fogom bánni, ha a vacsoránkra is sort kerítünk lassan, aztán pedig a szabad ég alatt aludni…na jó, egy sátorban, de majdnem; annál nincs is jobb dolog. Még az is lehet én tényleg inkább a tábortűz mellé vonszolom majd a hálózsákomat, hogy nézhessük a csillagokat a fák ágai között. Mint ahogy otthon is szoktuk a kertben; a nap első sugaraival pedig kelhetünk és mehetünk tovább hazafelé. Mire nem jó, ha anyád elhoppanál egy kellemes távolságra lévő helyre, hogy onnan aztán úgy mehess hazafelé, mint valami kisebb fajta zarándokútról.
- Gyűjtesz fát, vagy inkább sátrat versz? – perceken belül tényleg kiérünk egy majdnem szabályosan kerek kis tisztásra; és az a tűz bizony jól fog jönni, mire lemegy a nap. Akkor lesz csak hűvös idefenn. Ledobom a részben már avarlepte földre a hátizsákom, és nagyot nyújtózkodom. Meglehet idén korán fog jönni az ősz…szinte minden narancsban játszik már.



Vissza az elejére Go down
Iason A. Mallory Hollóhát
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 114
ϟ Reagok : 53
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Aug. 15.
ϟ Kor : 27


TémanyitásTárgy: Re: iason & hayley - skót felföld   iason & hayley - skót felföld Icon_minitimePént. Aug. 23, 2013 12:32 am



Hayley & Iason


Don't Worry, Be Happy!



   
   
   

H
a akár egy percre is búcsút mondhatok az otthonomtól, ami megjegyzem a veszekedések fészke ha Sarah a közelben van, én máris boldogabb vagyok ha a természetben túrázhatok. Egyedül uncsi, ezért van szükség Hayley-re és az ő megnyugtató társaságára. Nem tudom nélküle mennyire volna kedvem egyedül elindulni. Szerintem semennyi, hiszen a nővérem jelenléte nélkül bárki bármit gondoljon én egyedül érzem magam és igénylem az ő közelségét. Szó sincs arról, hogy gyerekes lennék! Pusztán kötődöm az ikertestvéremhez és valóban Hayley-t tartom a másik felemnek. Ő az aki képes belőlem olyan dolgokat is kérdésekkel kideríteni, amit más nem tud. Tudja mikor hazudok, ez a legrosszabb benne, mert bűntudatom lesz tőle, amit egészen az ő faggatózásáig nem éreztem. Őt azt hiszem, pont ezért szeretem és nem utálom úgy, mint Sarah-t.
- Amíg nem tévedünk el, minden jó lesz. – szólok előre Hayley-nek a kérdésére. Végül is, eltévedni nem jó móka, olyankor még az sem jut a varázsló eszébe, hogy van nála pálca és egy helyes varázsige elmormolása után ott lesz ahol lenni akar. Most azonban nem kell azon agyalnom, mi lesz akkor ha eltévedünk, mert nem fogunk. Tudom, hogy nem fogunk. Bár valahányszor a természetben vagyok, ha jártam is már ott nem egyszer mindig újdonságnak tartom a táj csodálatos, szemet kápráztató látványát. Mintha azelőtt sosem láttam volna, magával ragad és ámulatba ejt.
- Ezt a kérdést meg sem hallottam. – karba teszem a kezem és duzzogást színlelve haladok tovább az ösvényen. Jó, mondjuk ez nem megy sokáig. Hiszen nincs itt Sarah, hogy értelmet nyerjen ez. Őt szívesen utánozom akkor, ha duzzog. Most hála Merlinnek nem áll előttem és nem kell az ő tükörképét játszanom. Ha akart volna se engedem meg neki, hogy velünk jöjjön. Nem, ezt a túrát az ő jelenléte nem fogja beárnyékolni, ezért is vagyok most boldog. Igen, boldog ami a húgocskánk közelében ez cseppet sem mondható el rólam. Csakis Hayley-nek köszönheti, hogy még nem varázsoltam el a vörös haját kékre. Azt a szint sokkal jobban szeretném, már nem tudnám őt Répafejnek nevezni és ezt ennek bizonyára örülne. De biztos a kék hajára is kitalálnék valamit, csak idő kérdése. Én már csak tudom, hiszen Hollóhátas vagyok, talán... talán a legrosszabb fajtából? Ahogy elértünk a tisztásra, úgy a hátamon lévő hátizsák is egyre lentebb csúszott, míg végül úgy döntöttem precízen leteszem a hátamról, nem csak a földhöz vágom. Nyújtózkodtam egyet, a hátamnak és nekem is jól esett ez a fajta szabadság.
- Legyen mindkettő, előbb hozok tűzifát és utána letudom a sátrat is. Addig te csomagolj ki, a hátizsákomban van egy kis gumicukor ha szeretnéd ehetsz belőle. Jó?
Szerettem volna ha most Hayley veszteg maradna, bizonyára elfáradt és pihenni szeretne egy kicsit. Vagy nem tudom, mindegy jobb ha én végzem azokat a munkákat amit régen apa szokott. Most nincs itt, sőt Jeremiah sem, hogy megmondja melyik cövek hova jár és hogyan kell azt elhelyezni a földben. Már nagy vagyok, nem hét éves kisfiú aki minden bizonnyal olyan sátrat ver ami két percig tart és utána szét esik. Nem, dehogy lesz olyan sátrunk ami azonnal összeomlik és használhatatlan, alvásra alkalmatlan lesz.


THANKS LIZZY :3


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: iason & hayley - skót felföld   iason & hayley - skót felföld Icon_minitimeSzomb. Aug. 24, 2013 3:03 am


- Eltévedni? Mi az, hogy eltévedni? – fordulok az öcsém felé sunyin értetlenkedő mosollyal. Az, hogy eltévedni, természetesen nem szerepel a szótáramban. Nem mert olyan hú, de gyakorlott túrázók vagyunk, de nem nevezném magunk éppenséggel tejfölös szájúnak sem. Eleget jártuk a hegyeket, erdőket régen ahhoz, hogy legyen némi fogalmunk a természetben érvényes íratlan szabályokról, arról nem is beszélve, hogy soha nem indulok el valahova csak úgy, vakon. Természetesen alapos előkészületek előzték meg a kis két napos kiruccanásunkat, és ebbe beletartozik az is, hogy pontosan tudom, hol vagyunk. Biztos, ami biztos, még térkép is lapul a hátizsákomban, szép fényes, piros vonal jelöli rajta a kijelölt, tervezett útvonalunkat. Nincs ebben semmi ördöngösség…az embert egyébként is bizonyos fokú önállóságra tanítja, ha a szülei hamar leveszik róla a kezüket, és nem dédelgetik minden apróság miatt. Nos, ez nálunk is így történt. Jer esetében jöttünk mi, akiket helyette pesztráltak, nálunk meg jött Sarah, és hát mindig a legkisebb kiváltsága egy-egy fojtogató anyai ölelés…de már Sarah is nagylány. Egy Mallory pedig tudjon megállni a saját lábán is, nagy család ide, vagy oda, akinek nem töklé lötyög az agya helyén, az igenis legyen képes gondoskodni magáról - Pont ott vagyunk, ahol lennünk kell – nyilatkozom ki azért csak arra az esetre, ha esetleg Iason kételkedne a dologban (noha nem hiszem, hogy igazán így volna), de valóban ezt a tisztást néztem ki az éjszakázáshoz.
Halkan elnevetem magam a pillanatnyi méltatlankodásán, de mint mindig, elég egy mosoly ahhoz, hogy el is felejtse a javarészt bizonyára mímelt sértődést. Nem emlékszem olyan esetekre, amikor hosszabb ideig fújtunk volna egymásra. Még kisgyerekként sem. Ha valami rossz fa került a tűzre, akkor abban nagy valószínűséggel benn volt mindkettőnk keze, ám eszünkbe sem jutott volna mondjuk elárulni a másikat. Ilyen ez a néma véd- és dacszövetség, amin akaratlanul is kívül reked a másik két testvérem, hiába szeretem őket is. A mi kapcsolatunk más. Nem azért, mert mássá tettük volna…azt hiszem ez velünk született.
- És akkor mit csináljak én, meregessem szépen a szemeimet? – kérdezem tréfásan el is játszva mellé a hatalmas bambi szemekkel történő pislogást, mert hát a tétlenség nem igazán az én kenyerem, még egy átgyalogolt nap után sem. Még fel kell vernünk a mi kis alkalmi táborunkat, úgyhogy addig csak semmi pihenés - Na jól van, csináld csak – aztán végül persze úgyis beadom a derekamat, amíg Iason fát gyűjt, addig én a leendő sátor helyére csoszogok a hátizsákokkal, és elkezdem megszabadítani őket terhüktől. Elsőnek a kockás pokróc kerül ki, amire azért jól esik leülni a nap vége felé, és végül valóban megcsapolom azt az emlegetett gumicukor készletet is, hiszen lassan korogni kezd már a gyomrom. Amíg a vacsora majd elkészül a tűzön, az még úgyis odébb van. Hiába, a háztartási bűbájokkal még eléggé hadilábon állok…
Előkészítem a bizonyos sátrat is a felverésre, előkerül a gondosan csomagolt, sütésre váró virsli és az otthonról galádul meglovasított mályvacukor is, egyetemben a palackozott vízzel, amit szintén megdézsmálok, s egy forduló alkalmában Iasonra is rátukmálok. Inni kell. Akad ugyan a táskákban némi lélekmelegítő is a hideg éjszakára, de még cseppet sem fázok - Hihetetlen milyen csendes itt. Igazi felüdülés – mondom halk somolygással, én ezen még mindig meg tudok lepődni, hiszen otthon az állandó hangzavar, a rokonok jövés-menése teljességgel mindennapos - Majdnem rossz itt belegondolni, hogy mindjárt kezdődik a tanév…- és minden, ami ezzel jár, hiszen jönnek a RAVASZ vizsgák, és ha azt hittük a tavalyi év kemény volt, a csatával, a Roxfort feje tetejére állításával, a kísérletekkel, hogy még így is produktív legyen a tanév…az idei sem lesz egyszerű. Valahogy mégis felhőtlenebb. Mintha nem is tavasszal történt volna minden. Mintha egy évtizeddel ezelőtt vonultak volna el a fejünk felől a sötét felhők.



Vissza az elejére Go down
Iason A. Mallory Hollóhát
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 114
ϟ Reagok : 53
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Aug. 15.
ϟ Kor : 27


TémanyitásTárgy: Re: iason & hayley - skót felföld   iason & hayley - skót felföld Icon_minitimeHétf. Aug. 26, 2013 3:26 am



Hayley & Iason


Don't Worry, Be Happy!



   
   
   

M
indennél jobban szeretem a nővéremet, hiszen olyan a számomra mint egy személyre szóló pszichológus, aki meghallgat, még akkor is ha a legkényesebb témákat hozom fel neki a beszélgetéseink közben. Egyszerűen rá jön arra, hogy mikor melyik lánnyal mit csináltam éppen, ezért ha hazudnék neki, mindig az orrom alá dörgöli, megint elferdítettem a valóságot és csakis az igazat mondjam. Úgy vélem ő nem ítél el, hogy csak egy újabb kihasználandó alkalomnak tartom a nőket és semmi komolyat nem akarok tőlük. Bizonyára amíg az ő barátnőit messze elkerülöm és nem töröm szét a csöppnyi szívüket addig Hayley sem vágja bubisra a hajam emiatt. Nem szeretnék vele olyan rossz kapcsolatot ápolni, mint Sarah-val. Az valami eszméletlen, hogy vele mennyit lehet veszekedni és Hayley-vel meg nem. A másik felemet sosem tudnám bántani, előbb ártanék magamnak, mint neki. Lehet, sokszor csinálok hajmeresztő dolgokat, ami biztos őt is meglepi és kiakasztja egyben, de gondolom az öccsét ettől még szereti. Ő az egyetlen aki tényleg sosem mondta nekem, hogy utálna, a cselekedeteimet leszámítva. Mert mindig közli mennyire nem helyes hímringyónak lenni, noha más szavakat is használ és nem mondja ki konkrétan mire gondol ilyenkor, én attól még a szavai mögé látok. Nem nézi jó szemmel ha valakit kihasználok, de mondjuk azt hiszem van amiben ilyen téren hasonlítunk. Hayley egy fiú ágyát sem melegíti meg, pusztán csak hitegeti őket és mindegyiket úgymond tanulmányozza. Nem tudom, hogyan és mint állapíthatja meg ezt az egészet, de tisztában vagyok azzal egy aprócska része ugyanúgy nem szívesen kötelezi el magát a párkapcsolatokkal, mint én. Jó lehet, hogy valaha volt szerelmes meg talán valami barátszerűségre is szert tett amit kapcsolatnak lehetett nevezni, én az ilyen ügyeibe nem megyek bele. Ez az ő privát dolga, egészen addig amíg az általa megsértett fél bántani nem akarja a nővéremet. Onnantól kezdve már az ügy az enyémnek is számít, hiszen meg kell védenem még akkor ha nem szeretné. Én kiállok érte, hiszen a testvérem és nem akármilyen!
- Tudod, hogy szeretek rossz hírt hozó varjú lenni. Amúgy sem hiszem, hogy eltévednénk,mert van térképünk. Plusz nem is vagyunk a szerencsétlen túrázó fajtából valóak akik képesek térképpel a kezükben eltévedni. – ismerem őt és tudom, hogy okos lány most nem azért mert a Hollóhátba jár, hanem ezt leszámítva is tudja mit csinál. Pont ezért szeretem, határozott és tudja mit akar. Nem tudom a többi lány miért nem olyan, mint ő. Csak egy picivel lennének tudatában annak mit remélnek az élettől és mi a szándékuk akkor ha, kapnak egy aprócska darabot tőlem. Ha volna egy határozott lány a Roxfortban a nővéremen kívül, tuti biztos, hogy szobrot készíttetnék neki. De aztán egy hatalmasat, amiről jól látszik az illető nagysága és határozottsága. Egy erős érzés azonban azt súgja a nővérem ilyen téren egyedül van, akiről meg el lehetne még mondani, hogy határozott nem a legközelebbi és legkedvesebb ismerősöm. Ilyen a sors, sose a jó nővel kezdek ki, hanem mindig mással aki iránt semmit sem érzek. Egyszerűen nem tudok, mert az illető ölelésén, csókján és azon kívül amit nyújtani tud nekem – már ha nyújt – a folytonos jelenléte nem kell nekem. Nem akarom, hogy a szívem gyönge legyen, ha mégis szerelembe esnék és valakit azzal a bizonyos teljes őszinteséggel na meg komolysággal szeretnék, az illető meg ezt a szeretetet nem tudná megbecsülni s, csak úgy ott hagy. Biztos ezért is haragudtam meg arra a Mardekáros lányra, - akinek a nevét oké tudom, de még azért se mondom ki – aki csak egy buta fogadás miatt volt velem. Azonban annyiban megkönnyebbítette a helyzetemet, hogy nem nekem kellett búcsút mondanom neki azután.
- Ahm gondolkodj el azon, hogy mit fogunk tenni akkor ha megvan a tűzifa, a sátor meg áll és megéhezünk. – igen, ezzel burkolt formában azt kértem tőle, hogy készítse elő a vacsorának valót, mert biztos hamar megfogok éhezni a munka elvégzése után. Szeretek egyedül tűzifát gyűjteni, ilyenkor még elmélkedhetek azon a lányok néha mennyire naivak tudnak lenni. Miután sikerült elegendő tűzifának valót összegyűjtenem visszamentem Hayley-hez. Kiválasztottam egy tökéletes helyet és leguggoltam, az összegyűjtött ágakat meg letettem magam elé.
- Szerinted melyik viccesebb? Ha piramis alakúra vagy valami más összevisszaságot találok ki az elkészítéséhez? – persze, hogy a piramisszerű felépítés az amit apától tanultam és jól be is van válva, de sosem árt változtatni nem?



THANKS LIZZY :3


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: iason & hayley - skót felföld   iason & hayley - skót felföld Icon_minitimeSzer. Aug. 28, 2013 12:27 am


- Kár-kár-kár – igen, ez az én messzemenőkig autentikus varjú hang utánzásom, amit valószínűleg bárki másnak a társaságában színvonalon alulinak minősítenék, de Iasonnak belefér. Végül is, cikisebb dolgokat is láttunk már egymástól, és akárki akármit mond – én nem hiszek a tökéletességben. Nem hiszem, hogy egy embernek, egy halandónak élete minden percében, minden pillanatában tökéletesnek kellene lennie, vagy akár kísérletet tennie arra, hogy az legyen. A saját bőrünkből úgysem bújhatunk ki soha. Vagyunk, akik vagyunk, mindazonáltal egy kis bolondozás belefér a történetbe, és ez a nap éppen tökéletes az ilyesmihez, Iason meg garantáltan nem néz bolondnak. Nem állhatom, amikor az emberek elkönyvelik, hogy te ilyen és ilyen vagy, és ezt meg ezt csinálhatod, de ha valami tökéletesen jellemednek – szerintük – ellentmondó dolgot művelsz, már úgy néznek rád, mint aki most gyújtott fel egy házat. Élnék, halnék mások megbotránkoztatásáért, ha az nem lenne ilyen nehéz, és végeredményben számomra is irritáló dolog. Nem bírom, ha idiótának néznek pusztán azért mert képtelenek a dobozon kívül gondolkodni - De jól mondod. Ne félj, amíg engem látsz! – természetesen csak képletesen, mert nem hinném, hogy bármelyikünk is nyúl kategóriás beszari kölyök lenne, és egyébként is – mi baj történhetne, amíg együtt vagyunk? Persze otthon ez garancia valami kellemes kis katasztrófára, de azokat sem éppen a véletlen szokta szülni.
- Természetesen enni fogunk…Vettem diktátor kapitány! – nevetem el magam halkan, fejcsóválva az utasításra, ah a férfiak, akiknek jó dolguk van! Valószínűleg a két hímnemű testvérem az egyetlenek, akiktől hajlandó vagyok ilyen célzásokat venni, és valamit tenni is az ügy érdekében, mert kikérem magamnak – azért igyekszem anyától ellesni a háztartási bűbájokat, hogy én ne haljak éhen, ha kirepülök a családi fészekből, nem azért, hogy én is öt emberre főzzek és takarítsak, meg mossak állandóan…a-a, ez nem kimondottan szerepel a jövő képemben, amiben azt hiszem Iasonnal együtt osztozunk. Nem tudunk megülni a hátsónkon, nincs mese, még akkor sem, ha a környezetünk annyira nem értékeli, hogy állandóan változatosságra van szükségünk…minden téren. Hogy Iason ezügyben hajlamos extremitásokig elmenni, az egy egészen más körkérdés, de miközben gondosan előbűvölök a táskából mindent, ami ehető, arra is van bizony érkezésem, hogy egy kicsit figyeljem az ikremet, és elgondolkodó arcát. Ah, tudom ám, mit jelent ez a nézés…! Egyesek vannak olyan ostobák, hogy azt feltételezik ez bizony legilimencia, vagy egyéb bűbáj és varázs, de semmi ördöngösség nincs abban, hogy tudod mire gondol valaki, akit legalább olyan jól ismersz, mint saját magadat.
Mindenttudó arccal hunyorgok rá, ahogy visszatér a fával, már rég készen állok arra is, hogy fellobbantsam pálcával a lángokat, és sütni kezdjük a vacsorát, de előtte még meg kell rakni azt a tűznek valót is - Hmm, nem is tudom, nem uncsi már az a piramis? Lepj meg – hunyorgok rá kihívóan, dolgoztassa csak meg az agytekervényeit, meg terelje el a kérés a figyelmét arról, amit most aljas és gonosz módon ki fogok húzni belőle, ahogy mindig is szoktam…persze pár pillanatig hagyni kell abban a hiszemben, hogy nem vettem észre rajta semmit, és nem fogok galád keresztkérdéseket feltenni, úgyhogy feltűnően pakolgatni kezdem az elemózsiát, és figyelem, ahogy nekiáll a meglepetés-formájú tábortűznek.
- Na ki vele, ma ki az? – kérdezem aztán határozottan rászegezve kíváncsi pillantásomat, mert hát az egy dolog, hogy a természetben, a csendben, a valamelyest magányosnak tekinthető vándorlás tevékenysége alatt az ember akaratlanul is megannyi dolgon elmélkedik, de Iasonnak van egy igazán karakteres, és játszi könnyedséggel felismerhető arckifejezése: amikor valami lány miatt töri a fejét. Közben még az is elkerüli a figyelmemet, hogy nem azért sötétedik, mert a nap a horizont alá készül bukni, hanem gomolygó felhők kúsznak lassan az égre.



Vissza az elejére Go down
Iason A. Mallory Hollóhát
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 114
ϟ Reagok : 53
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Aug. 15.
ϟ Kor : 27


TémanyitásTárgy: Re: iason & hayley - skót felföld   iason & hayley - skót felföld Icon_minitimeSzer. Aug. 28, 2013 11:04 am



Hayley & Iason


Don't Worry, Be Happy!



   
   
   

J
ártunk már rosszabbul is, ha azt nézem akkor a mostani túrába eddig semmi elfogadhatatlan nem történt. Nem tévedtünk el és ez pont jó. Kuncogni kezdtem azon ahogy egy varjút kezdett el utánozni, végül is, ő ezzel a cselekedetével volt a legaranyosabb. Senki sem láthatta Hayley-t olyannak amilyen valójában. Én tudom milyen az amikor mérges és mindenkit utál, vagy ha mérhetetlenül boldog s, úgy érzi az egész világot beleértve még az ellenségeit is szereti. A nővérem akiről elmondhatom, hogy mindent tudok, sőt olyat is amit igazából nem kellene. Tudom mely napokon kell őt tutira elkerülni, mert kedvetlen és még én sem tudok segíteni rajta ha akarnék.
- Nagyon vicces vagy, mondták már neked? – csak poénkodtam, ma különösképpen volt humorom, bizonyára annak köszönhetően, hogy álmaim réme nem jött velünk. Különös szerencse, hogy az egyik barátnőjének éppen születésnapja van és neki arra kellett menni. Plusz ha nem igy lett volna én amúgy sem engedném neki, hogy velünk jöjjön. Szerintem kitűnően érzi magát otthon egyedül nélkülünk. Bár most felettébb örültem annak, hogy ő sincs otthon, addig sem tud kutatni a holmijaim között amit szerintem szívesen tesz titokban. De egyszer lássam őt meg a szobámban és ő repül onnan! Szó szerint, mert tuti kilebegtetném a szobámból ha akár egyszer is meglátom ott.
- Nem is félek amíg téged látlak, addig tudom, hogy minden a legnagyobb rendben van. – ha ő a közelemben van, valóban úgy érzem semmi bánat sem ér és én biztonságban vagyok, mert a jelenléte megnyugtat. Szeretem Hayley-t, szerintem olyan elfogadható iker szerelemmel ami nem kötelez semmi beteges cselekedetre, pusztán csak imádatra és kötödésre.
- Diktátor kapitány? Hm nem is rossz. Ezentúl mindig így hívj ha más is a közelünkben van és hallja a hangod. – csak viccelődtem, nem akartam, hogy ilyet tegyen. A végén tényleg mindenki egy önző és parancsolgató személynek néz, ami nem vagyok. Hiszen én gondolni szoktam mindenkire legyen szó egy csínytevésről, egy kedves szóról, szóval bármiről. A tűzifa gyűjtés jó móka, bárki bármit mondjon én szeretek fát gyűjteni. Nem azért mert poénos összeszedni őket a földről, hanem mert gondolkodhatok közben. Én meg szinte mindig szeretek gondolkodni és elveszni bennük csak úgy véletlenül.
- Akkor építek egy házat. Lusta vagyok Karácsonyfa formát készíteni belőle, hiszen még nincs is Karácsony. – magyarázom és neki is kezdek egyenként beleszúrni a faágakat a földbe. Ami totál viccesen nézett ki, mert tényleg valami házhoz hasonlító rakást próbáltam kialakítani belőlük. Csak a négyzet formája volt meg, mert úgy döntöttem a tetejére nem kezdek el ágakat rakni ami háromszög alakú, hanem inkább a hamar lángra lobbanó száraz fűfélét rakok rá. Miután kész lett, tisztára úgy nézett ki mint egy szalmaház, vagy legalábbis próbált hasonlítani rá. Csak utólag vettem észre, hogy a köveket elfelejtettem köré tenni, de még szerencse eszembe jutott és nem fog megperzselődni itt semmi. Szóval, teljesen figyelmen kívül hagyva Hayley kérdését elmentem köveket is gyűjteni, nem kellett sok, csak pont annyi, hogy a házacskát körbeérje. Ha visszajöttem kezdtem csak valami elterelő hadművelet szerűséget indítani, mintha én mindenben ártatlan volnék.
- Micsoda ki az? – úgy tettem mintha gondolkodnék, pedig nem kellett, mert tudtam én nagyon jól, mit szeretni hallani tőlem.
- Jaj, vagy úgy. Előtte jobb lesz ha eszünk valamit, mert a mondanivalómtól el fog menni az étvágyad. – elővettem a pálcámat és a farakásomra néztem, meg kellett gyújtani így egy jól intézett tűzbűbájjal ezt a feladatot is letudtam. Már csak várni kellett, hogy a kis lángocskából tűz legyen. Míg várakozni kellett addig úgy döntöttem, leülök Hayley mellé.
- Amúgy minden részletéről tudni szeretnél, vagy elég ha csak szemérmesen adóm elő az egészet? - kérdeztem halál nyugodtan, észre sem véve, hogy mennyire szürkévé vált az ég. Ez jelezte azt, hogy jobb volna a sátrat szintén letudni. Pont ezért döntöttem úgy, inkább felállok és nekilátok a sátornak is, közben meg hallgatom Hayley-t ha éppenséggel kell.


THANKS LIZZY :3


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: iason & hayley - skót felföld   iason & hayley - skót felföld Icon_minitimeCsüt. Aug. 29, 2013 10:56 am


- Hát persze, állandóan ezt mondja mindenki! – állítom tettetett komolysággal. Egy nagy fészkes fenét. Nem vagyok valami nagy mókamester, ez hozzátartozik az igazsághoz. Talán ez az egyetlen olyan dolog, amit tényleg csak a családtagjaim láthatnak tőlem. Pedig nem sok olyan tulajdonságom van, amit nekik tartogatnék. Túl sokan vannak ahhoz, és túl sok időt töltünk együtt. De egyébként sosem én vagyok az, aki a társaság középpontjában állva viccelődik. Én inkább egyéb dolgok miatt szoktam odakerülni. És sokszor jobban is értékelem a komolyságot, mint a vicceket. Hiába, mindig is higgadt voltam ahhoz, hogy állandóan felesleges tréfákon törjem a fejem, de hát én így érzem jól magam, kinek mi. Néha azonban nem árt kitörni a megszokásból, az ilyesmi pedig általában Iason mellett a legjobb mulatság. Kettőnk között mindent szabad, semmi sem tabu, és ha ki is nevetnénk egymást, abban nem lenne semmi rosszindulat, csak egy kis testvéri csipkelődés – ami megjegyzem, kimondottan ritka számba megy nálunk.
Széles mosollyal jutalmazom aztán azt is, hogy ebben bizony igazat ad nekem, és mint ahogy az oly sokszor megesik, tökéletes pontossággal adja vissza azt, amire én magam is gondoltam. Elégedetten bólintok egyet, mintha csak annyit mondanék szavak nélkül, hogy „úgy bizony és ez a dolgok rendje”. Egyébként ez így is van. Nem tudom mi lenne velünk, ha teszem azt a Süveg annak idején más házakba osztott volna be minket. Valljuk be, erre egyébként nem volt túl sok esély. Más testvéreknél, sőt még ikreknél is megeshet, de az alapvető jellemvonásainkban azt hiszem mi nagyon hasonlítunk, még akkor is, ha sokszor, a felszínen ez nem mindenki számára látható, mert más formában nyilvánul meg. Le nem tagadhatnánk egymást, annyi szent.
- Na mert persze, hát mit képzelsz te magadról? – kérdezem aztán utánaszólva megint csak merőben komolytalan szidással a hangomban. Persze, az ilyesmi tetszik az én kedves öcsémnek, a hízelgő címek, igaz-e? - A ház tökéletes lesz. A végén még karácsonyi hangulatba kerülnénk…azt hiszem az nem hiányzik ide – hunyorgok Iasonra, mert hát ezt mi értjük csak igazán. Karácsony egy nagy családban. Aki nem rendelkezik annyi rokonnal, mint mi, elképzelni nem tudja az micsoda felfordulás, micsoda hangzavar, persze legalább annyi öröm is, de összességében erőteljesen hajaz minden egy igazi, hamisíthatatlan őskáoszra, ami talán az ünnepi vacsorára kezd némi formát is ölteni…jobb esetben. Nem hiányzik az most nekem ide. Imádom a családomat, tényleg, de néha el kell szabadulnom mindenki szeme elől. Iasont kivéve. Nem árt, ha olykor hallja is az ember a saját gondolatait, nem csak sejti azok meglétét.
Felrántom a szemöldökeim a teljességgel felesleges visszakérdésre, ezt leszámítva azonban halálos nyugalommal és végtelen türelemmel várom a feleletet. A feneketlen táskából előhúzom a nyársakat is, amire szépen felkerül minden, ami sütésre alkalmas, na nem ám a mályvacukorral kezdve, és azt összekeverve valami sóssal, de szépen teszem a dolgom, és megvárom, amíg fellobbannak a lángok, és Iason nyelve is megeredni látszik. Végtére is, nem sietünk sehova, nekem pedig sosem volt okom, hogy bármiben is sürgessem. Néha ugyan kell neki egy kis nógatás, de végül sosem bírjuk sokáig, hogy titkaink legyen egymás előtt. Az valahogy…természetellenes - Mégis mikor kértem én, hogy cenzúrázz bármit is, csak hogy nyugodtabban aludjak? Eh, hidd el, már te sem tudsz úgy megbotránkoztatni, mint régen, ne hízelegj magadnak öcskös – sandítok rá, akárhogy is igyekszik most meg a sátor felverésébe menekülni, én bizony egyszerre szemmel tudom tartani őt is, meg azt is, hogy alakul a tűz, hogy ha már kellően erősek a lángok, megkezdődhessen a sütögetés is.


Vissza az elejére Go down
Iason A. Mallory Hollóhát
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 114
ϟ Reagok : 53
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Aug. 15.
ϟ Kor : 27


TémanyitásTárgy: Re: iason & hayley - skót felföld   iason & hayley - skót felföld Icon_minitimeVas. Szept. 01, 2013 9:30 am



Hayley & Iason


Don't Worry, Be Happy!



   
   
   

H
a volt valaki akinek képes voltam mindenről beszélni, az a nővérem. Előtte nem kell titkolóznom, mert olyan a számomra, mint a levegő. Ha nem volna, nélküle nem is tudnék élni. Szerintem mindenkinek szüksége volna egy olyan testvérre, mint amilyen ő nekem. Kár, nagyon nagy kár, hogy Sarah is a képbe került. Tuti jól meglennénk hárman Jeremiah, Hayley és én. Nem kellene panaszkodnunk anyának, hogy Sarah már megint olyanba üti az orrát, ami nem tartozik rá. Hayley esetében meg, még a holmijai közül is képes elcsórni pár olyan dolgot, ami tetszik neki. Mert milyen a kistestvér? Na milyen? Olyan, mint Sarah, minden kell neki ami nem az övé!
- Oh tudtam, hogy mindenki ezt mondja neked. – viccelődtem vele, amíg még megtehettem és nem kellett semmi másra gondolni. Őszintén szólva nem is akartam másra gondolni, hiszen ha ő velem van akkor teljesnek érzem magam. Hayley a másik felem, ezt persze mindenkinek meg kellene értenie, hogy csak nagyon nehezen válok meg az ikertestvéremtől. Amúgy tényleg ki nem állhatom, ha mások kezdenek el beszélgetni vele és én aki a testvére vagyok nem tudom elmondani neki azt amit szeretnék. Vajon a barátai miért pont akkor özönlik őt el a buta fecsegéseivel amikor én ott vagyok és beszélni akarok vele? Nem találnának más időpontot arra, hogy a saját problémáikat megbeszéljék. Amúgy komolyan, miért mindig ugyan arról beszélnek neki? Ez a fiú ilyen meg olyan volt, akkor ez a lány ezt meg azt mondta nekik, így veszekedtek velük, meg az a lány mennyire kiállhatatlan és még sorolhatnám, hogy hány meg hány problémával kell neki szembesülnie a barátnőinek köszönhetően. Szerintem mindenki egyfajta lelki szemetesládának nézheti őt, vagyis csak azok közül akik bíznak benne és megosztják vele az ügyes bajos problémáikat. Örülök, hogy nem én okozom nekik ezt, különben a végén még a nővéremnek kell őket is pátyolgatniuk. Szerencsére az ő barátnőit messze elkerülöm, legalábbis azokat igyekezem akikkel látom őt beszélgetni, nevetgélni meg ilyesmi.
- Fogalmam sincs mit képzelek én magamról. – kuncogtam és már folytattam is a munkámat. Szeretek beszélgetni Hayley-vel, akkor a legviccesebb ha még valami újdonatúj jelzőt is kitalál rám. Ami nekem is tetszik és mindig megjegyzem, hogy ha már egyszer kimondta rám, akkor használja mások előtt könnyű szívvel, ne csak köztünk.
- Nem, természetesen még nem hiányzik ide a Karácsony. Soká van még és ez addig jó, úgy gondolom. – tudom, hogy jól beszéltem, ami Karácsonykor nálunk végbe megy, az elviselhetetlen. Utálom amikor én vagyok a legközelebb a sóhoz és mindenki tőlem kéri. Iason így, Iason úgy, őszintén nem értem anya miért pont az én tányérom közelében helyezi el mindig a sót. Talán tudja, hogy szeretek sózni és nem érem be ha ízetlen az étel? Lehetséges. De hát, most mit mondjak, lusta vagyok olyanokkal megosztani a sót, akik néha képesek az agyamra menni. Ezalatt most csak a Mallory unokatesóim közül értek egy bizonyos személyt, őt igazán otthon hagyhatnák, de most komolyan. Semmi keresnivalója nálunk! Szerintem Zachariah Mallory-t még Hayley sem kedveli, annyira pökhendi az az unokatesónk, hogy az szinte már fáj. Testvér a mi kis Sarah húgunkkal, csak nem veszik mindketten észre. Igazán élvezhetnék néha egymás társaságát, mit tudom én tanácsokat kérhetnének egymástól, hogy mit és hogyan tegyenek az ellen, hogy én szomorú legyek. Felsóhajtva néztem hátra és egy pillanatra abba hagytam a sátor felverését.
- Természetesen soha. De akkor is. A szép beszédből sosem veszik észre, hogy mennyire perverz a fantáziád. – elvigyorodtam és visszafordultam a sátor felé, mert ugyebár a sátorra is gondolni kellett, nem csak arra amit én tettem.
- Ugye ismered Jane Winterburn-t, aki a hűségéről és őszinteségéről híres a Hollóhátból? Én megcáfoltam ezt a tényt róla, egy percre sem hűséges és őszinte. Csak azt várta, hogy az a Peter Oswald gyerek elhagyja a Roxfortot és céda legyen. Tudod amikor elmentem abba a varázsló táborba, amihez neked és Sarah-nak nem volt kedvetek, találkoztam vele. Nos, ott... egy igazán kellemes estét töltöttünk el egymás karjaiban. Látnod kellett volna az arcát. ,, Ugye nem mondod el Peter-nek az igazat Iason? Én... én szeretem őt. Ő a legdrágább nekem”. Na igen, körülbelül egy órámba telt elcsavarni a fejét és elfeledtetni vele a kedves Peter-jét. – nem mondtam el neki a részleteket, tudom, hogy a nővérem elég okos és amikor azt mondom, hogy egy igazán kellemes estét töltöttünk el egymás karjaiban, akkor tudja igazából mire kell pluszba gondolnia.


THANKS LIZZY :3


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: iason & hayley - skót felföld   iason & hayley - skót felföld Icon_minitimeKedd Szept. 03, 2013 4:45 am


- Ó, dehogyneeem… - pusztán élcelődök, csak a rend kedvéért, tudom én, hogy mit gondol magáról az én fivérem, már hogyne tudnám? Mert hogy gondol magára, nem is keveset, ahogy ebben egészen egyformák vagyunk. Hajlamosak vagyunk magunkat mások felé helyezni. Merlin sem tudja, hogy erre saját önkényünkön túl bármi is feljogosít-e minket, de attól még így van. A karácsony viszont több szót nem is érdemel. Néha az évek során eljátszottam már a gondolattal, hogy milyen jó lenne egyszer a viszonylag csendes, kihalt Roxfortban tölteni az ünnepeket, a nagy család nélkül. Maximum Iasonnal. Aztán mindig elfog a gondolatra a bűntudat. Ki tudja…? Talán még hiányozna is az ünnepekkel számomra kötelezően együtt járó zűrzavar. Elvégre a karácsony az igazi, olyankor tényleg mindig mindenki egy helyen, együtt van, a kisebb ünnepekkor ez sokszor még nálunk is elmarad…hiába, nincs menekvés, csak néha-néha egy-egy lopott órára, vagy jelen esetben napra, mint most is. Jól esik most innen a csendből gondolni ilyesmire.
- Fogalmam sincs miről beszélsz – sóhajtom merőben ártatlanul, továbbra is a vacsorának valóval foglalatoskodva, és még csak nem is erőlködöm, hogy sunyi pillantásom elcsípje az öcsémet. Jobban ismer annál, semhogy hitelt adjon olyasminek, amit merőben komolytalanul gondolok. Meglehet nála valóban sokkal feltűnőbb a csélcsapság, mint nálam, és egészen biztos vagyok benne, hogy több hölgy fordult már meg a karjai között, mint az enyémben férfi, de hát hiába igyekszik az ember egyenrangúnak képzelni magát – amit egy hímneműnek elnéznek, azt nem mindig nézik el egy nőnek is…de valójában mindez nem is számít. Itt és most egyáltalán nem számít. Sokszor mégis eszembe jut, hogy talán egyikünk sem képes arra, hogy hosszabb ideig, igazán, őszintén és nem utolsósorban hűségesen szeressen valakit. Mintha a szívünk ajtajára ki lenne téve a „megtelt” tábla. Vajon hány embert szerethetsz egyszerre feltétlel nélkül, és még a saját életednél is jobban…? Ott vannak a szüleim. A három testvérem. Az máris öt ember, és ott van még a család apraja nagyja, az évek során szerzett barátaimat pedig akkor még nem is említettem. Talán nem is azzal van a baj, hogy csak nem találtuk még meg erre a megfelelő személyt. Talán ennyit tudunk csak egyszerre szeretni. Talán nincs is igazán szükségünk több emberre…létezik olyan? Tud elég lenni a szeretet is? Furcsa belegondolni, hogy van akiknek nem adatott meg az, ami nekünk, ez a rengeteg, kötöttségek és korlátok nélkül felénk áramló szeretet, amitől az ember olyan könnyednek érzi magát, szinte legyőzhetetlennek, és halhatatlannak…mert nincs szükségünk senki másra, csak egymásra.
Figyelmesen hallgatom Iasont, csak azért mert nem nézek rá, hanem helyette az éledező lángokba pislogok, még nagyon is figyelek, és pontosan felfogom a szavak értelmét. Amint megfelelően élénknek ítélem a lángokat a nyársakat gondosan a földbe szúrom, a kavics körön kívül, figyelve arra, hogy kellően a tűz felé lógjanak. A vacsora nem fogja megsütni saját magát, csak mert közben jár a szánk, egyébként is remekül tudok egyszerre két dologra is koncentrálni. Szkeptikus, kurta kis nevetés hagyja el halkan ajkaim, ő az én Casanova bátyám…hogy vajon csak a vadászat élvezete vonzza mindebben, vagy egyenest élvezi azt is, amikor lerántja a leplet másokról? Úgy tippelnék mindkét verzióban rejlik igazság, és ha belegondolok mindez nem áll annyira rettenetesen távol tőlem sem…szeretem az embereket tesztek elé állítani, szeretem kínos helyzetekben meglátni az igazi arcukat, és igen, meglehet egy kicsit azt is élvezem, amikor elbuknak ott, ahol én a helyükben győzedelmeskednék…- Milyen szomorú – mondom látszólagos sajnálkozással, de nem valami őszintén. Nos, szomorúnak szomorú, épp csak nem úgy, ahogy más gondolná. Én csak azt sajnálom, hogy az emberek ennyire…egyszerűek, ennyire gyarlók, ennyire képtelenek arra, hogy saját maguk mocskos kis hibái fölé emelkedjenek. Hogy olyan kevesen értékesek igazán - És? Mi van vele? – rántom meg a vállamat ezúttal már hátrafordulva, hogy górcső alá vegyem Iason arcát. Elvégre a történetet már a maga letisztult verziójában hallhattam, Sarah jó ég tudja honnan szerzett erről tudomást, de persze kötelességének érezte szétkürtölni az egész családban…az már kevéssé vallana Iasonra, ha még mindig ezen az eseten rágódna - Miben más ez, mint a többi? – nem, engem tényleg nem az érdekel miért csinálta, vagy milyen volt. Az ő dolga, nem…? Az viszont bármikor jobban érdekel bárminél, hogy mi jár a fejében, és hogy érzi magát.


Vissza az elejére Go down
Iason A. Mallory Hollóhát
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 114
ϟ Reagok : 53
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Aug. 15.
ϟ Kor : 27


TémanyitásTárgy: Re: iason & hayley - skót felföld   iason & hayley - skót felföld Icon_minitimeHétf. Szept. 09, 2013 9:03 am



Hayley & Iason


Don't Worry, Be Happy!



   
   
   

M
indeki életében szükség van valakire akivel mindent megoszthat, akkor a legjobb ha az illető egy családtag, egy nagyon közeli családtag, nem pedig az ezredik legtávolibb rokon. Az én életemben ez a családtag Hayley volt, persze akkor amikor nem hallja és nem is láthatja a segélykéréseimet vagy éppenséggel pillantásaimat, olyan személyekhez kell fordulnom akiket a legeslegjobb barátaimnak nevezhetek. Az illető ilyenkor egyaránt lehet lány és fiú, a lényeg, hogy meghallgasson. Ha valaki szépen és türelmesen meghallgatja azt a sok butaságot amit egyszerre képes vagyok összehordani, nos az számomra máris elég. Az illető cserébe megkaphatja az ölelésemet vagy egy elismerő pacsit, hogy volt türelme végig hallgatni engem. Ez már nagy szó, hiszen tudom néha igazán elviselhetetlen tud lenni az a sok és véget nem érő mondókám. Egy részem határozottan örül annak, hogy Hayley a nővérem, egy másik meg szomorú. Igen szomorú, mert néha azt kívánnám bárcsak ő lenne az a lány akit szeretek és akinek a közelsége után, szó szerint nyöszörögnék ha nem volna mellettem. Bár a Sors, azt hiszem jól döntött akkor, amikor nem a feleségemnek szánta Hayley-t, hanem a nővéremnek. Sokkal jobb, mint egy feleség vagy éppenséggel egy barátnő, akihez nem tudok teljes őszinteséggel hűséges lenni. Mintha ez a fogalom az én szótáramban nem is létezne. Persze tudom mit jelent a hűség, csak ne egy fiú lány kapcsolatról legyen szó, aminek a részese vagyok. Tartok attól, hogy én egyelőre nem tudnék hűséges lenni egy lányhoz és bizonyára szeretni sem tudnám úgy ahogyan azt ő megérdemelné. Jól van, valójában félek szerelmes lenni, mert nem akarom, hogy a szívem megtörjön és gyenge legyen. Ennyi és semmi több. Mostanában azonban egyre szebbek a lányok s, túl sokat gondolok rájuk, ami nem volna baj akkor, ha nem használtam volna ki őket. Tudom, szörnyű dolog ilyesmit tenni, de akkor is, ők akartak egy aprócska darabot kapni belőlem és a törődésemből.
- Tudom, hogy szomorú. Ő is az volt amikor megmondtam neki, hogy semmit sem akarok tőle és csak kihasználtam a belém vetett bizalmát. – magyaráztam Hayley-nek, miközben tovább ügyködtem a sátor felverésében. Emlékszem milyen volt kicsiként apát figyelni, majd segíteni neki és odaadni a sátorhoz szükséges tárgyakat amiket éppen kért. Vicces volt a sátor rúdjaival kardozni vele és Jeremiah-val. Mindig én veszítettem, mert kisebb voltam náluk, de most semmi. Túl nagy vagyok én már ahhoz, hogy Hayley-vel elkezdjek kardozni az amúgy kardozásra alkalmatlan rudakkal. Igen, ezeket csak a sátor összeállításához lehet használni és semmi másra.
- Azt hiszem...- hátra néztem Hayley-re és felsóhajtottam.
– Miért olyan fontos, hogy elmondjam ami elégé nyilvánvaló? – igazság szerint csak költői kérdésnek szántam, tudtam, hogy egyszer el kell mondanom neki. Jobb most mint máskor.
- Hiányzik a puha párnája, lehet, hogy el kellett volna csórnom tőle amíg még megtehettem. – elhúztam a számat, csak mert korántsem Jane párnájának a puhaságáról volt szó, hanem a szívéről. Megakartam kapni a szerelmét, de az ő szíve olyan mélyen elvan zárva előlem a belsejében, hogy oda csak azt az auror jelölt Peter Oswald gyereket engedi be. Talán órákat kellene vennem tőle, hogy Jane szíve az enyém lehessen. A gondolatra el is vigyorodtam és nyoma sem volt annak, hogy én az imént valamelyest elhúztam volna a számat.
- Igazából rengeteget különbözik a többiektől. Sok olyan aprócska részlet van ami őt mássá teszi a többiekkel szemben. Valóban olyan amilyennek mondják a többiek, a szívéhez sehogy sem lehet közelebb jutni és ez... azt hiszem elszomorít. Nem vagyok belé szerelmes, mert arról tudnék, de az elgondolkodtat, hogy mennyire erős lelkileg egy lányhoz képest. – nem lebecsülni akarom a lányokat, hiszen képesek meglepetést okozni nekünk fiúknak, de néha túlontúl ostobák.
- Ja igen, ha Jane Winterburn azt mondaná neked, hogy nagynéni leszel nem kell feltétlen hinned neki. Nyugodtan kételkedhetsz a szavaiban, de tényleg. – persze nem kéne, hiszen azzal tényleg annyi lenne Jane önérzetének. De nem baj, ezzel is gyengülne az ő csöppnyi szíve ahová engem nem enged be. Annyira tudom utálni ezt, most komolyan.


THANKS LIZZY :3


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: iason & hayley - skót felföld   iason & hayley - skót felföld Icon_minitimeSzomb. Szept. 14, 2013 6:12 am


- Nem értem én a lányokat – nyilatkozom, mintha legalábbis én nem a gyengébbik nem táborát erősíteném, de azt hiszem nem nagyon kell felemlegetnem Iasonnak, hogy mi a különbség köztem, és a hódításainak alanyai között. Én komolyan elcsodálkozom néha, hol találja ezeket a lányokat. Vagy mit hoz elő addig teljesen normális lányokból. Még nem döntöttem el, hogy vajon mindegyikük ennyire ostoba lenne, vagy csak ennyire vágynak a szeretetre, még akkor is, ha az később garantáltan szívfájdalomhoz vezet. Nem látják előre? Vagy azt hiszik megéri? Fényévente egy lány van, aki igazán tudja mit csinál. Nincs is azzal semmi baj…nem mondom, hogy ne fordult volna elő velem is, hogy ugyanúgy kihasználtam valakit, mint ahogy az a valaki kihasznált engem is. Az egy fair dolog. Amikor önként és dalolva játszod el az áldozatot…azt nem értem. A naivitást, a hitet, a rózsaszín vakságot. Belőlem ez vajon miért hiányzik, és másokban miért teng túl? Félek, ezt sosem fogom megérteni, pedig lételemem megérteni a világot magam körül. Ezt a jelenséget azonban sehogy sem tudom megemészteni.
Persze önmagában szerencsétlen lány szívfájdalma nem hat meg túlságosan. Ő szerezte magának a fejfájást, keresse rá ő a gyógyírt is. Nem szeretem, ha az emberek nincsenek tisztában sem magukkal, sem másokkal, de valójában még azzal sem, hogy mit akarnak. Másoktól, maguktól, úgy általában az élettől…- Mert tudod, hogy imádok másokat kényelmetlen helyzetbe hozni, és szembesíteni olyasmivel, amit maguktól sosem mondanának ki hangosan – válaszolom meg a nyilván inkább költőinek szánt kérdést, de egy efféle magas labdát nem lehet csak úgy kihagyni. Néha mindenkinek gyakorolnia kéne egy kis önkritikát, nem utolsó sorban pedig saját magunkból viccet csinálni is teljesen egészséges dolog szerintem. Messze jobb, mintha mások csinálnának bohócot belőlünk. A legtöbben azt hiszem ezt is képtelenek megérteni. Pedig mennyivel jobb világban is élhetnénk.
- Ó, hogyne, nyilván az ő párnája sokkal puhább, mint a tiéd… - somolyogtam magam elé, én aztán türelmesen kivárom, amíg a felvezetéstől eljutunk a tényleges válaszokig. Megtörölgetem a kezem, minden a helyén van, minden sül, most már csak annyi a dolgunk, hogy kivárjuk, amíg ehető lesz minden, úgyhogy kényelmesen elhelyezkedem a pokrócon, immáron inkább Iasont figyelve, semmint a tüzet. Elrágódom pár pillanatig azon, amit mond, figyelemmel követem az utolsó simításokat a sátron, és mintha csak erre a pillanatnyi csendre várt volna a természet, még messziről, de jól hallhatóan dörrenés cikázik át az alvásra készülődő erdőn. Amióta lepakoltunk most pillantok fel először az égre, időközben annyira lekötött a táborverés és a vacsora elkészítése, hogy fel sem tűnt, hogy beborult. Nahát ez remek. Első dolgom, hogy pálcát ragadják, és vízlepergető bűbájt szórjak a sátorra.
- Azt ne mondd, hogy féltékeny vagy arra az auror gyerekre – vonom aztán fel élesen a szemöldököm, ilyet sem mostanában hallottam, az egyszer biztos. Ugyan egy kissé nyugtalanít, hogy meglehet vihar készülődik, de legalábbis egy kiadós eső, ugyanakkor mégis csak elsőbbséget élvez az öcsém lelki világa - Ha valakinek neked biztos nem kell elmagyarázni, hogy csak mert összekeveredünk valakivel, annak nem feltétlenül adjuk oda a szívünket. Pláne, ha már lakik ott valaki – nem, nem igazán szeretném analizálni Jane szívének állapotát, vagy a kapcsolatát azzal a férjjelölttel, de meglehetősen meglep, hogy ez ennyire elgondolkodtatja. Ennyire örömmel tölti el, ha pillanatok alatt szíveket rabolhat…?
- Így is megkaptad, amit akartál…vagy tévednék? És természetesen, ha Jane hozzám jönne, előbb kérdeznélek téged...


Vissza az elejére Go down
Iason A. Mallory Hollóhát
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 114
ϟ Reagok : 53
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Aug. 15.
ϟ Kor : 27


TémanyitásTárgy: Re: iason & hayley - skót felföld   iason & hayley - skót felföld Icon_minitimeSzomb. Okt. 19, 2013 6:32 am



Hayley & Iason


Don't Worry, Be Happy!



   
   
   

T
alán a nővérem volt az egyetlen aki úgy tiszta igazán ismert és a szavaival képes volt hatni rám. Hayley fontos nekem, még akkor is ha mindezt már nem mutatom ki mindig neki. Az nálunk úgy értem kettőnk között természetesen alap, hogy szeretem őt és szúrós szemekkel néznék arra aki megbántja, több mint egy hónapig. Ki tudom bírni az ilyesmit, ha csak a végére nem sikerül túlontúl megjátszósra a viselkedésem. Sok olyan személy van akivel semmilyen kapcsolatom sem alakult ki, az illetőket mégis ismerem valamilyen szinten elvégre mindannyian a Roxfortba járunk. Bár van egy olyan érzésem sokszor jobb volna ha nem ismerne minket az egész Roxfortba járó diák. Hiszen mi vagyis jelen esetben csak én nem is vittem véghez semmi dicsőít amiért ennyire túl kellene tengnem az ismerősöktől. Sarah ezért is pattog előttem folyton, senkit sem neveztem előtte az igazi jó barátomnak, noha látja nekem ott van Dante megbízom benne és részben rá bízom a titkaimat. Ezzel csak arra akartam utalni, hogy én nem, cseppet sem vagyok az a fajta aki elszomorkodik, ha nincs a beszélgetések középpontjában. Na jó ez csúnya vicc volt, ki ne lenne boldog attól ha tudná, hogy róla beszélnek és szépeket mondanak s, elfelejtik közölni ez nem a teljes igazság. Senki sem tökéletes, de azok a lányok akiket a nővérem képtelen megérteni, nos igen elfelejtik megemlíteni nekik, hogy én nem az vagyok akinek hisznek. Képtelen elhinni, hogy az én szívemet bedobozoltam és a kihasználáson kívül csak a barátságukat vagyok képes elfogadni, nem a szerelmüket?
- Sokszor a szívükön keresztül vezet hozzájuk az út. De túl elvakultak ahhoz, hogy mindezt elzárják előlem és ne állapítsam meg mivel nyithatom fel a szemüket. – elmosolyodtam azon amit mondtam, lehet Hayley-nek ilyenekről nem kellett volna beszélnem, hiszen lány és megérti őket különösebb találgatások nélkül is. Ezt a helyzetet kivéve, mert a naivságunk határtalan, nem csak azoké a lányoké akik tudják mit jelent a keserűség és bánat hála nekem, hanem mindenkiről.
- Pont ezért szeretlek én téged. Sosem hagyod, hogy megtartsam magamnak a gondolataim. Köszönöm, hogy vagy nekem! – tudom, viccesen hangzott az amit mondtam neki, de komolyan kell vennie, pont ezért néztem hátra rá a sátor félállítása vége fele. Gondolkodhattam volna és kijárhatta volna az eszem, hogy mindezt egy suhintásra elintézzem, de nem volt szívem elrontani ezt a jó kis túrát a sátorfelállító varázslattal. Jól elvoltam én most a varázslatok nélkül is, plusz fel kell készülni mindenre nemde? Mi lesz akkor amikor nem lesz nálam a pálcám? Na ez jó kérdés.
- Lehetne puhább is, pont ezért kezdtem el azon gondolkodni, hogy vajon anyu nagyon megharagudna, ha lenne egy párnagyűjteményem? Anyunak és apunak nem kellene semmilyen pénzt kiadniuk érte, majd szépen belenézek a lányok két szép szemébe, ajándékba meg a párnájukat kérem. – viccelődtem. Nem hiszem, hogy elférne annyi párna a szobámban és Sarah nem csak trollnak, hanem párnamániásnak vagy párna örültnek is nevezne. Sok lehetőség van, a húgom szótára meg végtelen ha rólam van szó. Mielőtt bármit is mondtam volna a féltékenységemmel kapcsolatban kissé sopánkodva felnéztem az égre. Hogy tetszett-e az amit látok? Nos azt nem mondanám. Ha asztrafóbia gyötör, akkor jobb ha a mennydörgés elkerül. De volt egy olyan irtózatosan rossz előérzetem, hogy nem fog.
- Rendben van, akkor nem mondom. – nem is kellett mondanom, ha csak nem azt, hogy irigyelem amiért a barátnőjének ilyen erős és kemény szíve van. Tudja mit jelent a kötödés és ez életre szóló leckét adott.
- Lehetséges. – nem, eszem ágában sem volt elszomorodni, most nem lehetett. Sokkal jobban aggasztott a dörgés és villámlás, amit kifejezetten mai napig sem szeretek. Rossz emlékek kötnek hozzá.
- Én azt hiszem most megnézem milyen lett belülről a sátor. Szólj ha kell valami. – a sátorban már nem láttam a vészesen közelgő vagyis már megérkezett rossz időt. Sokkal megnyugtatóbb volt a sátor belsejét nézni, mint a szürke eget.

THANKS LIZZY :3


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: iason & hayley - skót felföld   iason & hayley - skót felföld Icon_minitimeSzer. Okt. 30, 2013 1:39 am


- Vagy csak azt hiszitek, hogy az a szív – jegyzem meg talán egy egészen leheletnyi becsmérléssel a hangomban. Nos, Iason tudja a véleményemet. Semmi kifogásom az ellen, hogy nem andalog senkivel kézen fogva a Roxfort folyosóin, és olyat is ritkán hallani, hogy valakinél hosszabb ideig leragad, mint egy alkalom, azt viszont nem veszem be, hogy ennek az egésznek köze van a szívhez. Vagyis az ő részéről minden bizonnyal nem, de bizonyos lányok esetén is kételkedem a dologban. Persze, hadd hízelegjen magának azzal, hogy a szívüket is elrabolta. Meggyőződésem azonban, hogy ezeknek az ostoba libáknak még egyáltalán nem esett le, hogy micsoda a szív, mire képes, és miért van. Figyelemért esedeznek, azt hiszik ez szeretet, de csak mert fogalmuk nincs róla, hogy az valójában mi is. Ostobák. Igen, ez az egy szó, ami sziklává szilárdult véleményem a legtöbbekről, és sajnos ezt nem is igen igyekszem véka alá rejteni, ha kérdeznek. Nem tehetek róla, hogy irritálnak. Nyugodtan lehet szívtelennek nevezni engem meg, de én úgyis tudom, hogy nincs igazuk. Más nem is érdekel - Ideje lenne elfogadnod a tényt, hogy lánykáid nagy része olyan ostoba, mintha egy tyúk agyával született volna. Hiába dobálózol nekik olyan dolgokkal, hogy szív, meg szerelem, vagy próbálod nekik megmagyarázni miért teszed, amit teszel – megrántom a vállamat, valóban nem tud túlságosan izgatni az illetők lelki világa. Analizálásra sem érdemes, hogy úgy mondjam, hiszen az is gyerekjáték lenne.
- A végén még beszorulnál a fejedbe…azt csak nem hagyhatom – állapítom meg egy kurta sóhajjal, elvégre valóban elképzelhetőnek tartom a dolgot. Iason nem az a fajta ember, hozzám hasonlóan, aki könnyedén előadná a problémáit és másoktól várná rájuk a megoldást. Mindketten hajlamosak vagyunk egymagunkban rágódni, míg észre nem vesszük egymáson az árulkodó jeleket, hogy aztán véget vessünk a tűrhetetlen állapotoknak. Talán ezért lettünk ikrek. Hogy ne hagyjuk elveszni a másikat.
- Kifogások – öltök nyelvet Iasra, ez az egész párna dolog…óóh, hát lehet, hogy szereti a párnákat, de talán szinonimaként a lányokra nem kellene használni a szót. Egyik a másik nélkül végtére is…már nem ugyanaz lenne - Átmész a végén még mezei tolvajba is? Na de kérlek…mintha a zsebpénzed nem engedné, hogy felvásárolj egy-egy párnát minden hónapban, de mégis minek? – teszem fel a nyilvánvaló kérdést, de közben nem kerüli el a figyelmemet, hogy valaki nagyon nem örül a viharnak. Persze ez nem is meglepő, mindig is gyűlölte a szélsőséges időjárás ezen megnyilvánulását. Érdekes, hogy engem sosem zavart különösen a villámlás, vagy a mennydörgés. Elvégre ez egyszerű fizika, a légnyomás, a hideg meg a meleg, mint minden, józan ésszel megmagyarázható ez is, és pár védőbűbáj könnyen tesz róla, hogy hajunk szála se görbüljön.
Fel is állok pálcával a kezemben, hogy gondoskodjam magunkról, és már hangot is adnék annak, ami hirtelen szöget ütött a fejemben, de mire visszafordulhatnék a testvéremhez gondolataimmal, éppen azt látom, hogy valóban eltűnik a sátorban. Jellemző. Sunyi mosollyal fejezem be a védőbűbájokat, kis bűvkört vonok a tűz köré is, hogy esetleg kibírja, amíg megsül az esti csemege, utána mászok csak Iason után - Csak nem lehet, hogy tényleg irigykedsz? Tényleg, igazán irigykedsz arra, ami kettejük között van? Mert ugye tudod, hogy az ilyesmihez két ember kell, és a dolog általában csak rajtad múlik… - függesztem arcára fürkész pillantásomat. Addig is amíg erről beszélünk, legalább a viharra nem tud úgy igazán figyelni, úgyhogy nem is fogom egyedül hagyni a sátorban, vagy befogni, hogy a csendbe csak az egyre közelebbről morajló dörgés hallatszódjon.


Vissza az elejére Go down
Iason A. Mallory Hollóhát
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 114
ϟ Reagok : 53
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Aug. 15.
ϟ Kor : 27


TémanyitásTárgy: Re: iason & hayley - skót felföld   iason & hayley - skót felföld Icon_minitimeHétf. Feb. 03, 2014 3:22 am



Hayley & Iason


Don't Worry, Be Happy!



   
   
   

S
emmit sem utáltam jobban a viharnál, ez valami olyasmi volt amit egész életemben el akartam kerülni. Utáltam a villámlást és a dörgést is, de az esővel igazából annyira nagy problémám nem volt. Azt még valahogy elviseltem, mert kell a nővényeknek meg minden ehhez hasonló. De nem hiszem, hogy a villámlás, a dörgés és én kézen fogva járnánk hármasban. Az ki van zárva! Bár ha szép és ravasz lányok volnának... nem, még akkor sem. Különös mód úgy döntöttem megtartom a véleményemet és nem mondom ki hangosan, hogy Hayley is hallja. Inkább elvonulok a vihar elől, semmi kedvem sincs nézni ahogyan közeledik. Tudom, nem szép dolog kételyek között hagyni a testvéremet, de jobb ha gondolkodik egy kicsit és aggódik értem. Annyira szeretem amikor ilyen, olyan mintha a második anyukám lenne. Ezt persze sosem mondtam el neki. Miért tenném? Eléggé nyilvánvaló, hogy őt határozottan szeretem Sarah-val ellentétben. A húgom teljesen más mint mi, ezért sem fogom én őt szeretni úgy ahogyan azt megérdemelné. Ha olyan közel állna hozzám, mint Hayley és tartaná a száját, nem venné el anyáék kedvét az evéstől, talán tudnám szeretni őt is. Vigyorogva néztem Hayley-re amikor ő is bejött a sátorba és rögtön kérdőre vont.
- Irigy, én? Miért kellene eldobnom a szabadságomat azért, hogy ... – felsóhajtottam és úgy döntöttem meglepem Hayley-t, egy egész percig meg kisfiú leszek. Megöleltem csak úgy, minden ok nélkül és a vállára hajtottam a fejem.
- Tudod egyszer nagyon-nagyon régen megbántottak, akkor még olyan naiv lehettem, mint azok a lányok akik a közelébe férkőznek. Olyanok lehettünk, mint Jane és Peter most, nagyon szerettem azt a lányt csak a Sors közbeszólt. Ezt a történetet már te is ismered, csak nem pontosan úgy ahogy volt. Igazából nem azért szakítottam a lánnyal, mert már nem éreztem iránta semmit, hanem azért mert... tudod. Kiderült, hogy egy nálunk idősebbel kavart és meg is csalt. Bár nálam akkor már egy egyszerű csók is megcsalást jelentett. – úgy tűnt hamarosan befejezem a mondanivalómat, ennyi volt az ami zavart és nyugtalanított. Ez persze koránt sem volt így. A tudatomba férkőzött a dörgés és a villámlás ezért még jobban szorítottam Hayley-t.
- Ha egész éjjel ilyen cudar idő lesz, megengeded, hogy hozzád bújjak és fogjam a kezed? – egyedül csak ő láthatott gyengének, ezt a boldogságot egy ellenségemnek sem adnám meg. Bizonyára azt hinnék, hogy mindig ilyen vagyok és csak megjátszom magam, de nem. Ez az én egyetlen gyengém, míg másnak lehet akár musofóbiája vagy klausztrofóbiája, lényegében mindenkiben ugyanazt az érzést kelti, megmagyarázhatatlan félelmet.
- Ne kérdezd otthon, hogyan élem túl az ilyesmit, mert a válaszom az, hogy sehogy. Ha éjjel dörögni kezd semmi sem altat el, a bárányok számolgatása meg nem az én hobbim. – elhúztam a számat, Hayley-t azonban eszem ágában sem volt elengedni magam mellől. Most olyan volt, mint gyerekkoromban Fred a plüss béka, akiről anya és apa nagyon nehezen tudott leszoktatni. Mindig mindenhová vele mentem volna, még az idegesítő és unalmas családi összejövetelekre is.

THANKS LIZZY :3


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: iason & hayley - skót felföld   iason & hayley - skót felföld Icon_minitimeCsüt. Feb. 20, 2014 10:54 am


Szkeptikusan felvonom a szemöldökeim, és talán jobb is mindkettőnknek, hogy nem fejezi be a mondatot. Engem nem tud átverni. Tudom, hogy jönni fog az az igazságnak jobban megfelelő válasz, de addig is viszonzom az ölelést, nyaka köré fonva a karjaimat és közel húzva. Az én lökött, kis öcsém. Nem fair talán, hogy a kisöcsémként gondolok rá, amikor csak percnyi különbség van a születésünk között, de ilyenkor, amikor kíméletlenül vallatom, közben meg még retteg a vihartól is, leplezze bármilyen jól, tényleg úgy tudom érezni, mintha sokkal idősebb lennék. Megcirógatom a nyakát, és hatalmas sóhajjal nyugtázom végül a mondanivalóját. Férfiak. Néha annyira együgyűen tudnak viseltetni egy probléma irányába, amennyire a nők azt túl képesek bonyolítani. Sehol nincs meg az egyensúly. Mindig is sejtettem, hogy valami ilyesmi állhat Iason és a lányok történeteinek hátterében, de sosem firtattam. Már csak azért sem, mert biztos voltam benne, de ez az első alkalom, hogy ő maga hozza szóba. Amire természetesen muszáj lecsapnom.
- Hülyeségeket beszélsz – mondom egyszerűen az asztalra csapva a véleményemet. Másokkal sem köntörfalazok, vele meg pláne mindig őszinte vagyok - Ugyanolyan lettél, mint az a lány, és ez nincs rendjén. Nem fogom megmondani, mit csinálj, és mit ne, de legalább ne ostoba okok miatt tedd, hanem egyszerűen azért, mert így akarod, így esik jól. Ha pedig már nem így akarod…akkor változtatnod kell. Neked, nem másoknak. Nem azt mondom, hogy minden ember megbízható…de idősebb vagy, többet tudsz már, keresd meg azt, akinek megszavaznád a bizalmadat – tanácsadói irodát kéne nyitnom, néha egyenesen úgy érzem. A családomnak és a barátaimnak szívesen segítek bármiben, de azt hiszem idegenek ostobaságát mégsem viselném túl jól, úgyhogy mindig elvetem ennek a tervnek még a gondolatát is. Nem, nem lenne nekem való.
- Mikor nem engedtem meg, hogy hozzám bújj és fogd a kezem? – kérdezek vissza mosolygással még a hangomban is, el sem eresztem, miért tenném? Gyerekkorunkban sokszor olyanok voltunk, mint akit összeragasztottak, egymás nyakában, szájában lógtunk, átlopóztunk egymás ágyában aludni. Kinőttük ezt egy kicsit, külön szobánk lett otthon, és főleg családi körben engedünk csak meg magunknak efféle intimitást, de olyan még azért nem volt, hogy elhessegettük volna egymást, amikor a másiknak szüksége lenne ránk. Egyáltalán el sem tudok képzelni ilyen helyzetet, úgyhogy még csak hova tenni sem tudom ezt a buta kérdést - Noha először be kell majd hoznunk a vacsorát. Vihar ide, vagy oda, én attól még éhezem – nem is csoda, ilyen tevékeny nap után, szinte korog a gyomrom, bár a vihartól nem hinném, hogy ez hallatszódna.


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: iason & hayley - skót felföld   iason & hayley - skót felföld Icon_minitime



Vissza az elejére Go down
 

iason & hayley - skót felföld

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Devona & Iason
» Konyha → Bianca & Iason
» Lisa & Hayley ~ '97 karácsonyának katasztrófája
» Tiltott rengeteg → Kyra & Iason
» Hayley & Seth - Folyosók

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
FEEL THE DIFFERENCE :: Befejezett, lezárt játékok-