HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
» Lin & Cole kalandjai a szárnyas vadkanban
Pént. Jún. 13, 2014 10:28 pm by Belinda Wictikers

» Kiruccanás az erdőbe - Cole & Lin
Hétf. Május 19, 2014 7:08 am by Belinda Wictikers

» Huuu, ugye megijedtél? ~Leah&Mason~
Szomb. Május 17, 2014 8:51 am by Leah Winter

» Hayley & Seth - Folyosók
Pént. Ápr. 25, 2014 12:58 am by Vendég

» Találj rám
Csüt. Ápr. 24, 2014 1:11 am by Hayley-Rose Mallory

» Nickole & Eric - Tiltott Rengeteg
Szer. Ápr. 23, 2014 9:15 am by Nickole Smith

» Audrey & Hestia - Három Seprű
Kedd Ápr. 22, 2014 5:20 am by Vendég

» Mason & Amy - Szellemszállás
Hétf. Ápr. 21, 2014 8:48 am by Vendég

» Cole & Hestia - Hálókörlet
Pént. Ápr. 04, 2014 9:48 am by Vendég

» Csillagvizsgáló
Csüt. Márc. 27, 2014 5:59 am by Vendég


Share | 



 

 Fogadó | Ethan & Marcus & Vivi

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
avatar Inaktív
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 12
ϟ Reagok : 11
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Sep. 20.


TémanyitásTárgy: Fogadó | Ethan & Marcus & Vivi   Vas. Szept. 29, 2013 3:16 am

„Kedves Ethan!
Késni fogok, de tudom, hogy megérted majd. Declan még mindig itt ül velem szemben, s percenként pillant fel, hogy ellenőrizze mozdulatlanságomat. Úgy teszek, mintha a vizsgáimhoz készítenék jegyzeteket, ehelyett már a második levelemet körmölöm neked. A pennám kezd prüszkölni, nem tudom, mikor fogy ki… Szeretnék veled lenni, minél előbb. A bájital fél órán belül hat. Ha álomba szenderült, indulok.
Ölel, csókol:
Viviana”


Kétszer is átfutottam a gyöngybetűkkel írt sorokat. Viviana napszámban írt nekem leveleket, így a közeledő, kissé szórakozott baglyot is már messziről felismertem, ha levelet hozott. Szép példány volt a maga nemében, különleges szépség, pont, mint a gazdája. De ahogy a madárra, úgy a feladóra is haragudtam. Ez a harag természetesen nem látszott meg vonásaimon, más különben a lány régen gyűlölt közellenségnek tartana, nem pedig szeretőnek.
- Hess innen… mehetsz vissza. Nem hallottad? Takarodj vissza Grosvenorékhoz – kezemmel kétszer is a bagoly felé intettem, hogy végre indulásra bírjam, de a konok jószág szófogadás helyett, erős csőrével belecsípett ujjamba.
- Merlin mártana kopasztáshoz forró vízbe, te! Rühes jószág! – véget vetettem az eddig sem túl kedves búcsúztatásnak, majd megfogtam a madarat két vékony lábánál fogva, s a nyitott ablakon keresztül kihajítottam.
Alig vártam, hogy az agyamra menő kislányt is így tegyem ki az életemből. Első találkozásunk óta igencsak beleuntam lelkének ápolgatásába. Sokkal hamarabb untam bele nyafogásába, mint ezelőtt. Nem találtam már benne semmi vonzót. A mai éjszaka után pedig végképp el fogja veszteni szememben eddig még megmaradt varázsát Grosvenor kicsi lánya.
Sokkal erősebben kell majd koncentrálnom, hogy türelmemet megőrizzem mellette. Hiszen ha azonnal változtatok a lányhoz való hozzáállásomon, meginog majd belém vetett hite, s búcsút mondhatok céljaimnak. Hosszú az út még a célig.
Nem tehetem meg, hogy egy kis várakozás miatt azonnal tönkre teszem eddigi bajos munkámat. A legjobb lesz, ha összeszedem magam, s egy kis alkohollal legyűröm a belsőmben türelmemen felülkerekedett őrületen. Kezem megremegett, szívesen törtem és zúztam volna egyet s mást a fogadó szobában, de mire azt összetakarítottam volna pálcámmal… lusta lettem volna pálcát emelni az általam lerombolt kócerájra, mielőtt Viviana megérkezik. Még sem fogadhattam úgy, hogy a szobában mindent szilánkjaira törtem, cafatokra szaggattam.
A legjobbnak azt láttam, ha azonnal elhagytam a szobát, s megindultam a bár felé, hogy benyakaljak néhány pohárka nyugtató nedűt. Tegyük azt kedvenc Lángnyelv Whiskymből.
Megigazítottam lefelé menet elegáns öltözetemet, zselézett hajamat, s ahogy tanultam peckesen kihúztam magam. Nem tehettem meg, hogy rosszul fessek, még ha csak egy züllött kocsmáról is volt szó, ahol csupa kétes alak mutatkozott szakad utazóköpenyben, s szívta a cigarettaszagú levegőt.
Leérve azonnal ülőhely után néztem, s mivel nem akartam még arra is várni, hogy a pincér észrevegye kapálózásomat egy asztaltól, a legjobbnak láttam a pulthoz telepedni. Nem egyedül ültem ott, egy fiatal varázsló társaságát élvezhettem, aki már javában járt az italozásnak. Főleg, ha az előtte álldogáló poharakat néztem. Üres poharakat.
- Remélem, nem zavarja, ha csatlakozom – nem mintha érdekelt volna a véleménye, vagy hogy mit akar, mert ez volt a legkényelmesebb hely. Arról már nem is beszélve, hogy innen kilátásom nyílt a bejáratra, s így első kézből értesülök majd róla, ha Viviana megérkezett. Hol késlekedhet már az a nő… Meg kellett volna ölnöm ezt a Declant, hogy azonnal felajánlhassam a kár pótlására személyemet vőlegény jelöltül. De amilyen pocsék állapotomban voltam, nem tettem, így most tűrhetem, ahogy keresztbe tesz nekem. Minden alkalommal…
Egy fejcsóválás kíséretében előhúztam zakóm zsebéből egy doboz dohányt, hogy számba tűzzem annak egyik szálát. – Cigarettát? – tartottam az ismeretlen férfi felé a dobozt, hátha az ital mellé még értelmes társasággal is gazdagodhatok.
- Engedje meg, hogy a következő kört én álljam – intettem le a pincért máris, hogy két pohár whiskyt kérjek magunknak.
- Megkérdezhetem, miért iszik magában? Kizárólag a nők tudnak az alkohol karjába üldözni minket, férfiakat. Magam is egy miatt vagyok itt… - szippantottam bele mélyen dohányomba, majd felemeltem poharamat, hogy koccintsak a férfivel.
- Egészségünkre!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 69
ϟ Reagok : 62
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Aug. 15.


TémanyitásTárgy: Re: Fogadó | Ethan & Marcus & Vivi   Vas. Szept. 29, 2013 6:30 am

Türelmetlenül járattam ujjaimat a recepció pultjánál, miközben néha oldalra pillantottam a füstös fogadó felé, ahonnét hangzavar szűrődött a fogadó előterébe. Ideges voltam, melyet annak tudtam be, hogy megvárattak, s még mindig nem tudtam, mikor foglalhatom el a szobámat.
- Uram..- Törte meg a csöndet végül egy idősebb, kopaszodó úr, miközben szemüvegét feljebb tolta az orrán, s kinyitotta a foglalásoknál füzetét.
- Sajnos nem tudom Önnek kiadni a kertre nyíló szobát, mert egy pár már lefoglalta. Azonban feltudok ajánlani egy szobát azzal szemben, ami az utcára nyílik, ha megfelel. – Komolynak tűnő pillantásával kémlelte íriszeimet, amiből nem sok jót olvashatott ki.
- Mi az, hogy nincs több kert felé nyíló szobájuk? Áh…jól van, tök mindegy, csak adjon már valamit. Adja ide azt a kulcsot! – Goromba voltam a fickóval, aki csak sóhajtva megrázta a fejét, elkérte a pénzt, majd aláíratta velem a füzetben a megfelelő sorokat. Végül megkaptam a kulcsot, s elfoglalhattam a szobámat.
Két ágyas, kis szoba volt, mely valóban az utca felé nyílt, ez már a hangzavarból is kivehető volt. Már előre sejtettem azt, hogy egy pillanatot sem fogok nyugodtan aludni abban a szobában, ha éjszaka részegek fognak zajongani a fogadó előtt. Inkább be is csuktam az ablakokat, leraktam a táskámat, s jó átutazóhoz híven, kabátomat a fogasra akasztottam, majd vetettem egy pillantást a tükörbe.
Egész tűrhetően festettem rémes lelkiállapotomhoz képest, s talán csak a borosta, s az a néhány szem alatti karika adhatta mások tudtára kialvatlanságomat. Ami azt illeti, nem sokat aludtam az elmúlt hetekben, mert minden egyes éjszakám forgolódással, s hánykolódással telt.
Míg napközben igyekeztem gondolataimat lekötni legújabb feladatkörömmel, mellyel apám megbízott, s igyekeztem a Társaságnak megfelelni, addig éjszakáimon a gondolataim minduntalan Viviana körül jártak. Ugyan Emilyvel többször is találkoztam, annak ellenére, hogy kedvem sem volt hozzá, néhány röpke szóváltáson kívül semmi sem történt. Nem hatott rám, nem volt képes megszédíteni, s bármennyire is próbálkozott, nem volt kedvem ahhoz, hogy vele töltsem az éjszakáimat. Állandóan csak azok az emlékképek jártak a fejemben, melyeket Viviana elméjében láttam. Az igazság, amit oly hevességgel utasítottam el.
Már rettentően megbántam azt, hogy olyan gorombán bántam vele, s képes voltam elüldözni a házamból, ahelyett, hogy mérlegeltem volna a tényeket, s sértettségem ellenére beláttam volna, hogy Ő tényleg mindent csak miattam tett. Hibáztam, de alkalmam sem volt rá, hogy felkeressem, mert a Tanács napról napra új kihívások elé állított, s bizonyítanom kellett.
Ezúttal is egy feladat miatt töltöttem éjszakáimat távol a családomtól, de minden nap egyre közelebb kerültem ahhoz az érzéshez, hogy mindent magam mögött hagyva megkeressem Őt. Aztán persze újra és újra elbizonytalanodtam, mert ismét felütötte bennem fejét a sértettség, a féltékenység és a düh. Hisz Vivianaról azóta sem hallottam, csak kósza pletykákat arról, hogy vőlegénye milyen sűrűn üti fel a fejét házuk körül.
Ez bosszantott a leginkább, s ez vette el a kedvem attól is, hogy mégis csak lépjek, s eláruljam neki azt, hogy még mindig úgy érzek iránta, ahogy korábban is.
A gondolataim annyira kikészítettek, s annyira magányosnak éreztem magam, hogy úgy éreztem, kell valami, ami lehel belém egy kis életet. Mi mást tehettem volna, ha nem azt, amit az utóbbi napokban követtem el.
Miután berendezkedtem a szobámban, elhagyva azt , lesétáltam a fogadóba, s helyet foglaltam a pultnál. Nem zavart a füstös kocsma, se a hangzavar, már ez is elég volt ahhoz, hogy ne érezzem magam túlságosan egyedül.
- Három Lángnyelv Whiskeyt, legyen inkább négy…- Adtam le kérésemet a csaposnál, aki furán meresztette rám szemeit, s feltette azt a kérdést, amiért ölni tudtam volna.
- Betöltötte már a nagykorúságát? – Vonta fel kérdően szemöldökeit, mire hirtelen előrántottam pálcámat takarásából, s az oldalához szorítottam.
- Átkozta már el halálfaló?- Dühösen villantak szemeim, a férfi szája széle megrezzent, majd védekezően emelte kezeit a magasba.
- Négy whiskey rendel. – Már nem traktált további ostoba kérdésekkel, tette a dolgát, én pedig meglazítottam a nyakkendőmet, s körbe pillantottam a fogadóban. Feltűnt néhány éjszakai pillangó, láttam, amint urakat járnak körbe, s hozzájuk dörgölőzve érdeklődnek arról, hogy nem –e lenne kedvük egy kis extra szórakozáshoz.
Megfordult a fejemben, hogy minden sokkal könnyebb lenne, ha csak élvezném az életem, és megfeledkeznék mindenről, de továbbra sem tudtam kiverni a fejemből Őt.
Inni kezdtem az italt, egyiket a másik után, s már a negyediknél tartottam, mikor valaki megszólított. Oldalra fordítva fejemet, egy hozzám hasonló, jó kiállású, csak sokkal kipihentebb, simább arcú fazon ült mellettem. Elég volt csak egy pillantást vetni rá, látszott rajta, hogy ő sem illik bele ebbe a kocsmai környezetbe, így biccentettem felé, hogy nem probléma, s újra visszafordultam előre, hogy szemezhessek az italommal, mielőtt még magamba dönteném az aranysárga italt. Kezemben tartva a poharat, lötyköltem annak tartalmát, közben megtámasztottam egyik kezemen a fejemet. Gondolataim állandóan körülötte forogtak, beszélni akartam vele, látni Őt, s ahogy erre gondoltam, sóhaj tört fel belőlem.
- Kösz- Elfogadtam a felém nyújtott cigarettát, s bár a szivart jobban kedveltem, ezúttal beértem ezen formájával is. Szerencsére gyufa mindig volt nálam, így nem volt szükségem arra, hogy még tűzzel is megkínáljon. Meggyújtottam saját cigarettámat, s a még égő gyufát felé nyújtottam, hogy viszonozzam szívességét.
Azt gondoltam, hogy ennyiben ki is merült a társaságunk, de meglepetten pillantottam felé vissza, mikor meghívott egy italra. Újra végig pillantottam a fazonon, nem tudtam eldönteni azt, hogy nyomul-e rám, mert épp a bré-re bukik, vagy szimplán csak unatkozik, s beszélgetne. Mivel az előző gondolat riasztott, így az utóbbira tippeltem, s ez be is jött, mikor a fickó újra megszólalt.
- Mondhatjuk, egy miatt vagyok itt, de egy másik miatt szenvedek. – Vallottam be a teljesen ismeretlen figurának, mert úgy éreztem, egy idegennel megoszthatom efféle problémáimat. Nem ismert, nem tudott rólam semmit, sőt, biztos voltam benne, hogy sosem fogunk újra találkozni, talán ezért is esett volna jól, ha kiönthetem valakinek a lelkem. S mivel már ittas voltam, a szavak is meglódultak belőlem, bár igaz, csak felszínesen tudtam megközelíteni a témát, s szavaim inkább tűntek elkeseredettnek, mint konkrét panaszkodásnak.
- Addig jó, míg egy van, addig nincs baj…egyébként meg vigyázzon, nehogy behálózzák, mert úgyis maga jön ki belőle rosszul. Bárki is az a nő, ne hagyja magát, csak szórakozzon, élvezze ki az adottságait, majd mielőtt túl késő, lépjen le. – Csupán a keserűség mondatta velem ezeket a szavakat, mert az alkoholnak köszönhetően úgy éreztem, hogy mindenről ők tehetnek.
- Egészségére! – Emeltem koccintásra a poharamat, majd össze is koccintottam az övével, és kortyoltam az italból. Éreztem, ahogy szervezetemben dolgozik az ital, már nem voltam józan, de még nem voltam elég részeg ahhoz, hogy ne tudnék lábra állni, s ne tudnám tisztességesen elhagyni a helyszínt. Éppen ezért még innom kellett.
- Na de a következő kör már az enyém. Csapos, még kettőt!- Adtam le a kérést, majd oldalra fújva a füstöt, érdeklődve pillantottam a fickóra.
- Megvárakoztatja a hölgy? Ha ennyit vár rá, biztos érdemes. Ilyen nagy a szerelem?- Kíváncsi voltam, hisz ki az, aki egy nőre ennyit képes várni, ráadásul egy ilyen helyen. Meg egyébként is, míg őt hallgattam, addig nem kellett a saját dolgaimon gondolkodnom.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar Inaktív
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 12
ϟ Reagok : 11
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Sep. 20.


TémanyitásTárgy: Re: Fogadó | Ethan & Marcus & Vivi   Vas. Szept. 29, 2013 7:52 am

Ismertem a whisky kellemetlen ízét, az ital okozta hatásokat, az égető érzést, amint végigmarta a gyomorig vezető utat, a csípős illatát a számban ízlelt gabona párlatnak semmivel nem lehetett összekeverni. Kiélvezve cseppjeit, még szám széléről is lenyaltam a kilötykölt cseppeket, nehogy az elém tolt italnak akárcsak egy cseppje is az üvegfal szélére ragadva maradjon. Hogy is mondták? Ami visszamarad, az a harag? Nos, a mellettem helyet foglaló fiatalember éppen tökéletes beszélgető partnernek tűnt az ideig, míg Viviana méltóztatta lerázni magáról eszement jegyesét.
Könnyedén emeltem poharamat másodszor is koccintásra, hogy aztán néhány slukk után azt is gyomromba száműzzem. Beszívva ajkaimat, hosszan kiélveztem az alkohol maró ízét, s csak késleltetve, lassú mozdulattal biggyesztettem szám szélébe a cigarettát, hogy elszívjam az első szálat, majd az üvegtálon elnyomjam a füstölgő csikket.
- Ha szívesebben merül bele a gondolataiba, nekem úgy is jó. A beszélgetés az egyetlen olyan dolog a világon, amit nem lehet erőltetni, főleg nem, ha ilyen nehezen önthető szavakba, mint Magánál. Az arca meggyötört. Gondolt már rá, hogy az éjszakákat alvásra használja nem pedig felejtő együttlétekre más nőkkel vagy éppen gyilkos gondolatok emésztgetésére? Éjszaka nem hogy a női agyjárással nem tud megküzdeni a gyomrunk, de még a vacsorát is csak félig emészti meg. Ne vegye bántásnak, a legjobb indulattal mondtam, s gondoltam minden szavamat – könyököltem fel magam is egyik kezemmel a pultra, majd felhúzva lábaimat a bárszék alján lévő lábtartókra, szabad kezemmel arra törekedtem, hogy a feszülő anyagot felgyűrhessem combom tövénél.
Egyetértően bólogattam a férfi szavaira. Minden egyes szavát én is úgy gondoltam, s éppen ennek szóba jövetelével jutottam arra, hogy mivel ennyire elkeseredett, megosztom vele, miképpen készülök tönkre tenni egy nőszemélyt, s rajta keresztül egész családját. Ha ez nem, akkor hímsoviniszta beszélgető társamat valószínűleg semmi nem fogja hangulatilag pozitívabb irányba elbillenteni.
- A nők mind ugyanolyanok. Így ha egyet büntetünk, mondhatjuk, hogy pletykájukon keresztül az összes nőinem-képviselő szenved majd. Ezért is jutottam arra, hogy legújabb tervem végrehajtása közben átgázolok egy romlatlan virágszálon – vigyorodtam el titokzatosan, s pillantásomat élesen kaptam a mellettem ülőre. – Issza minden szavam, azt hiszi szívesen hordozom a tenyeremen, s gyengéd szavaimat komolyan is gondolom. Szegény… annyira naiv. S törött szíve annyira kiszolgáltatottá teszi, hogy ma este könnyedén jutok majd át zárt combjai között, hogy megtörjem őt, s egy örökkévalóságra egyenlővé tegyem a semmivel. Bármit tehetek vele. Nem kell szerelemből tennem, mert Ő maga annyira belém van habarodva, hogy ha fájdalmat is okozok majd neki állatias ösztöneim kielégítése közben, az irántam érzett érzései arra fogják sarkallni, hogy magát hibáztassa majd. Én jól fogom érezni magam, végre egyszer a másfél hét alatt, ő meg egyszer nem. Na és aztán? A nőknek nem minden a szex… legalább nem követel majd mindig magának és nem akar belopózni a hálószobámba, hogy meztelenül bitorolja selyem ágyneműmet. Nem rossz gondolatmenet, nem igaz? – szólítottam meg monológomat követően az ismeretlent, hogy együtt nevessünk rosszmájúan Vivianan.
- Tönkre teszem őt, de persze mindezt úgy, hogy ő ne vegye észre… aztán a szüleit, a családját, s végül a jegyesét is elásom, nehogy a család könnyedén újragazdagodhasson, ha én már megléptem kincstáruk teljes vagyonával.
Nem féltem tervemet nagyjából felfestett vázlatvonalakkal a férfi elé festeni, hiszen nem lett volna oka, hogy megakadályozzon akciómban. Nem tudott nekem keresztbe tenni, ugyanis fogalma nem volt, hogy melyik család ellen készül merényletem. Ahogy a nevünk sem játszott az estén fontos szerepet, úgy a tyúk neve sem nyomott volna sokat a latba. Ki tudja, hány Viviana kószál szabadon a varázsvilágban?
- Semmiféle gyengéd érzelmet nem táplálok a tyúk iránt. Nem várnék rá, ha a családja nem lopta volna meg a szüleimet, s nem végzett volna hatalom mániákus apja az én jó édesapámmal. De most ő a legbiztosabb eszközöm, hogy megnyíljanak a kapuk családja kegyébe. De higgye el, nem fogja megköszönni, hogy késett. Francba az összes levelével, meg a kérleléseivel. Ma este megmutatom neki, hogy ki is, aki felette áll a másiknak. Ugye nem tartja túl nyersen a beszámolómat? – kérdeztem azért rá a férfinél, hátha már eleget hallgatott.
Valószínűleg ő már teljesen megkeseredett egy nő miatt. Hát miért ne akarná hallani, ahogy visszavágok egy szerelmes nőcskének?
- Maga mivel tudna még nagyobb fájdalmat okozni? Hátha nem tudok még a magam huszonhárom évével mindent, s magának jobb ötletek vannak tarsolyában, mint nekem. Minden egyes szava számomra megér egy-egy új, teletöltött whisky-s poharat. Adjon ötletet, miképp vegyek elégtételt? – őszintén érdekelt válasza, de azért néha az ajtó felé pillantottam, nehogy Viviana meglepetés szerűen megérkezzen, s kihallgassa eszmefuttatásunkat. Nem tanult az a lány túl sok jómodort, így biztos voltam benne, hogy szemrebbenés nélkül kihallgatott volna minket.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 69
ϟ Reagok : 62
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Aug. 15.


TémanyitásTárgy: Re: Fogadó | Ethan & Marcus & Vivi   Hétf. Szept. 30, 2013 8:24 am

Unottan, facsart vonásokkal ültem a férfi mellett, miközben hallgattam hozzám intézett szavait. Tulajdonképp igaza volt, hisz mindaz, amit látott rajtam, s szavakba öntött, igaz volt. Arcom valóban meggyötörtségről árulkodott, s ezt talán még a hülye is észrevette volna, nem kellett hozzá pszichológiai szakismeret.
- Lehet, hogy igaza van. – Biccentettem, majd inkább koccintásra emeltem a poharat, hogy magamba öntsem az italt, amit kért. Eggyel több, vagy kevesebb, igazán nem árthat. A whiskey kesernyés ízét éreztem számban, torkomon végig zubogott az erős ital, s hatása minden porcikámat végigjárta.
Mi más is lehetett volna következő témánk, ha nem a nők. Nem túl sokat árultam el Vivianaról, sőt, szinte semmit nem osztottunk meg kettőnk helyzetéről, de panaszos szavaim elegendőek voltak ahhoz, hogy újdonsült beszélgetőpartnerem megértse azok mögöttes tartalmát, s tudja, hogy mi a legnagyobb problémám.
Én azonban még mindig nem értettem, hogy ő kire, s miért várhat ilyen sokáig. Biztos voltam benn , hogy főnyeremény lehet a nő, ha már képes rá ennyit várni. Szavai azonban megdöbbentettek, s érdeklődve vontam fel szemöldökeimet.
- Áh , szóval csak játszol vele . – Nevetve ráztam meg a fejem, tulajdonképp igaza volt, hisz így megkíméli saját magát minden érzelemtől, s kedvére szórakozhat. Valamiért már nem tudtam úgy gondolkodni, hogy ezzel az ismeretlen lány sérül. Ugyan nem értettem egyet a mellettem ülő minden egyes megjegyzésével, hisz némelyik kijelentése igen durván hangzott, de az, hogy szórakozni akart, úgy véltem, még belefér.
- Várj, egyenlővé a semmivel, ezt hogy érted?- Ezen mondatánál már nem tudtam hová tenni a fickó viselkedését, hisz ez már egyáltalán nem a szórakozásról szólt, sokkal inkább úgy hangzott, mintha a fickó mindent kizárólag gyűlöletből tenne.
- Nem rossz, bár nem értem, miért ne lehetne neki is jó….- Szavaim után elhalkultam, s elgondolkodtam azon, hogy milyen szerencsétlen módon viselkedem. Korábban még nők miatt keseregtem, s mikor hevesen bólogathatnék férfitársam szavaira, egyetértve vele, még mindig csak a kölcsönösségre tudtam gondolni. Viviana totálisan elvette az eszemet, s ez mentalitásomon is látszott. A mellettem ülő férfi is furán pillantott rám, így inkább befejeztem a hülyeségek fecsegését.
- Tudod mit ? Igazad van, azt hiszem, én is ezt fogom tenni, elég sok nő lófrál erre, némelyik még a célnak is megfelel. – Fordultam hátra, hogy felmérjem a terepet, s szemügyre vegyem a nőket. Visszafordulva azonban már ismét galád tervét hallhattam, pontosabban csak akkor kezdtem rájönni, hogy amiről beszél, az valóban egy bosszú része. Elítélhettem volna ezért, de mégis ki vagyok én, hogy beleszóljak ennek az ismeretlen alaknak a dolgába? Sőt, ahogy mesélt, rádöbbentem, hogy vele is hasonló dolgok történtek, mint velem, így már lebeszélni sem akartam őt tettéről.
- Nem ítélkezem maga felett, az én családommal is hasonló dolgok történtek. Megölték a bátyámat, és soha nem fogom megbocsájtani a gyilkosának. Mindent megtennék azért, hogy végezzek vele…- Ismét elhallgattam, mert újra eszembe jutott Viviana, s az, hogy ő is Grosvenor, annak a lánya, aki megölte a bátyámat.
Az alkohol még inkább leterhelte gondolataimat , egyre inkább azt éreztem, hogy nem bírok magamba dönteni több tömény italt. Elég volt belőle, s egyelőre örültem annak, ha nem szédelgek le a bárszékről.
Nehéz volt a fickóra koncentrálnom, egyre nehezebben fogtam fel a szavait, ennek ellenére igyekeztem figyelni, s közben hevesen bólogattam, jelezve, hogy figyelek.
- Nézze, én nem biztos, hogy efféle módszerrel szerelném le a családot, de ez az ön dolga, nem bírálhatom, s nem tartom nyersnek. Tegyen belátása szerint. – Vállat vonva nyúltam az utolsó pohár után, s meggondolatlanul abból is kortyoltam egyet.
- Még nagyobb fájdalmat? Érje el, hogy magába szeressen, majd a szeme láttára csalja meg egy másik nővel. Sokkal nagyobb fájdalmat okozna neki, mint ha egyetlen éjszakán át vad lenne. – Vontam meg vállaimat, s komoran kortyoltam az italból.
- Helló szép fiú. – Váratlanul éreztem meg vállamon egy női kezet, s mikor oldalra fordultam, egy vörös hajú, kihívóan viselkedő nőt pillantottam meg, aki hozzám simulva, s fülembe búgva kérdezett rá, hogy nem-e tölteném vele az éjszakát. Az ital már megtette a hatását, így vigyorogva figyeltem közeledését, s hagytam, hogy nyakamba csókoljon.
- Lehet róla szó, később megkereslek. – Súgtam vissza fülébe, miközben kezem fenekére csúsztattam, majd rá is paskoltam, jelezve, hogy egyelőre nem alkalmas. Még figyeltem, ahogy a nő ringó csípővel távozik, majd visszafordultam beszélgetőtársam felé, hogy megtudjam, mire jutott. Ő azonban már nem ült mellettem, mintha elnyelte volna a föld, elszivárgott, s már csak egy teli pohár whiskey ácsorgott előttem.
Mivel nem volt jobb dolgom, lehúztam az italt, majd megindultam, hogy megkeressem a lányt.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 76
ϟ Reagok : 66
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Aug. 15.


TémanyitásTárgy: Re: Fogadó | Ethan & Marcus & Vivi   Hétf. Szept. 30, 2013 9:01 am

- Declan?
- Hm?
- Declan?
Válasz már nem érkezett. Ez volt az én hatalmas szerencsém, hiszen nem hiába szólongattam, s paskolgattam a srác arcát. Semmivel nem tudtam volna visszahozni az álmok világából. Messze járt már, s elnehezült pillái nem voltak hajlandóak felemelkedni. Most akár az orrára köthettem volna, hogy megyek szemérmetlenkedni, az ellen sem tudott volna mit tenni. De mégis megtartottam magamnak titkomat, hiszen tudni kellett, hogy kúriánk minden falának füle volt. Amíg csak én tudtam róla, hogy hová készülök, addig nem tudtak követni.
- Jó éjt, Declan - simítottam végig borostás arcélén, majd nyaka alá egy díszpárnát csúsztattam, hogy ne gémberedjen el nyaka az elkövetkezendő hat órás alvástól. Még erre is figyeltem, s azt sem felejtettem el, hogy a csészéjében maradt teát ráöntsem a legközelebbi növényre. Szerencsétlen élőlény, másodpercek alatt fonnyadtak el levelei, s konyult le minden hajtása.
A mellékelt ábrák, mind jól mutatták, hogy a bájitalom kifogásolhatatlan minőségűre sikeredett. Elégedetten sóhajtottam egyet, s ahogy felfigyeltem Declan egyenletes szuszogására, még el is mosolyodtam. Valahol sajnáltam, amiért ennyire álnokul elbántam vele, hogy érvényesíthessem saját akaratomat, valahol pedig magamnak adtam igazat. Szabadságra volt szükségem tizenhat évesen, nem pedig kötelezettségekre, jeggyűrűre és férjre. De ezzel egy időben merült fel bennem a kérdés, hogy vajon anyám is csak ezért tette? Vajon most elkezdek majd hasonlítani rá, s végül megértem kínkeserves végkapálózását a társadalom szélső pillérei felé? Vajon ez már a megállíthatatlan hullámvasút, mely lelkemmel száguld anyámé felé? Vitathatatlan, hogy aki görcsösen próbálja meg elnyomni magában a gyűlölt tulajdonságokat, annál inkább ki fognak vetülni személyiségére. A géneimben benne volt az ego vágyainak kielégítése. A módszereimet is saját magam választhattam meg, de mégis... pont úgy tettem, ahogy anyám tette volna.

Feltehetőleg fél óra késést követően ő is megérkezett volna a Szárnyas Vadkanba, hogy szeretője mellkasára hajtsa fejét, majd egymásnak szentelve figyelmüket, együtt töltsék a napból maradt órákat.
Én sem tettem másként, s máris átléptem a fogadó küszöbét, hogy aztán a rám várakozó Ethant kezdjem el kutatni. Arcomat még jócskán takarta sötét, földig érő köpenyem, így hiába szegeződtek rám a kíváncsian fürkésző tekintetek, senki nem láthatta, hogy ki érkezett. Egyfelöl ez megnyugtatott, mert elkerülhettem, hogy szüleim jóbarátai, szolgái és szövetségesei beáruljanak nekik az első adandó alkalommal.
A pultnál láttam meg Ethant. De nem is kellett közelebb mennem hozzá, Ő is azonnal észrevett, majd a pultnál ülő alaktól rövid búcsút véve, máris felém indult. Nem érdekelt, hogy eddig kivel társalgott. A tovább iszogató alakra nem fecséreltem több időt, örömtől kiszélesedett mosolyom egyedül Ethannak szólt. Elmondhatatlan forróság öntötte el testem, mikor végre odaért elém, s átölelt. Kissé megnyugodva simultam bele gondoskodó ölelésébe, hogy aztán felpipiskedve ajkai közelébe csókot lopjak Tőle.
- Ugye nem haragszol rám? - kérdeztem halkan, mikor arcomat ismét puha mellkasának dönthettem. Már éppen azon voltam, hogy lehúzzam fejem tetejéről a csuklyát, s szabadon vigyoroghassak rá, ezzel is terelve bosszússágát, amit mérhetetlen idejű késésemmel okoztam neki.
- De ma már nem kell hazamennem. Declan feltehetőleg átalussza majd az egész délutánt, aztán pedig az estét is. Gondoskodtam róla - húztam ki magam elégedetten, s forgatni kezdtem fejem.
- Merre van a szobánk? Le akarom venni végre ezt - húzogattam meg a nehéz anyagot, ami paplanként lógott rajtam.
Nem akartam elképzelni, hogy máshogy is lehet, minthogy Ethan rám várt.
- Maradni akarsz, vagy felmenjünk? Láttam, beszélgettél valakivel... ha nem zártátok le a társalgást visszamehetünk hozzá. Szívesen megismerem a barátaidat. - magyaráztam jól nevelt hangon, majd huncut mosollyal arcomon, folytattam. - De persze, nem húzni akarom azt a kis időnket, amit kettesben is tölthetnénk, csak nem akarom, hogy úgy érezd, mintha megfojtanálak. Te sem teszed ezt velem, épp ezért akarok mindig annyira veled lenni, én sem akarom, hogy az én részemről ez máshogy legyen. Szóval, dönts, ahogy szeretnél.... - csúsztattam le fejemről a sötét anyagot, majd hátradobva barnatincseimet, megvártam válaszát.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar Inaktív
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 12
ϟ Reagok : 11
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Sep. 20.


TémanyitásTárgy: Re: Fogadó | Ethan & Marcus & Vivi   Hétf. Szept. 30, 2013 10:03 am


- Azt már elértem, hogy belém szeressen, könnyen elcsavartam a szívét, de nem nehéz egy törött szívű madarat kelepcébe kergetni. – Felnevettem, s egészségemre kortyoltam a whiskeyből, miközben egy pillanatra megvillant elmémben a jövő, hogy ha majd kezemben tarthatom a Grosvenor vagyont, azt követően hogyan szabadulok meg az összes utamban álló személytől, köztük a fruskától.
- És te..- Folytattam volna kérdésem, de úgy láttam,hogy egy vörös , telt keblű és mondhatni könnyű vérű nőcske csapott le a mellettem ülő, kissé megviselt alakra. Nem akartam megszakítani társalgásukat, egyébként is ráfért a fickóra, hogy valaki jól le.. levegye válláról a terheket. Ez a nő pedig tökéletesnek látszott a feladatra. Ezt természetesen már nem osztottam meg a fickóval, helyette kikértem neki még egy whiskeyt. Magamnak is kértem volna, de pillantásom megakadt Vivianan, így ott hagyva az italt és a fickót, búcsú nélkül távoztam, s mosolyt erőltetve ajkaimra, köszöntöttem a Grosvenor lányt.
- Csak, hogy ideértél. – Öleltem át, s mikor csókért pipiskedett , csípőjénél fogva húztam közelebb magamhoz, hogy még inkább elnyújthassam csókunkat. Már biztos voltam abban, hogy oda és vissza van értem, teljes mértékig megbízik bennem, s sokkal jobban izgatja fantáziáját az ágybéli teljesítményem, mint az, hogy a vőlegénye miféle fogásokat és trükköket tud. Kezemben volt az ütőkártya, már csak a megfelelő időpontban kellett azt kihasználnom.
Mindent megterveztem, lefoglaltam a szobát is, így az egész este csak a miénk volt, s ebbe senki sem avatkozhatott bele. Lelkem mélyén gonoszan vigyorogtam, hogy ennyire ostoba ez a lány, s képes volt miattam mérget keverni kedvese italába, hogy velem lehessen. Ki tudja, mit tenne azt követően, hogy az ágyban is kielégíteném?
Bár korábbi terveim szerint kizárólag csak használni akartam őt ezen az estén, hogy én magam jól érezzem magam, őt pedig megalázzam és sárba tiporjam, de elgondolkodtatott a pultnál lévő fickó gondolata, s azok a szavak, amiket korábban osztott meg velem. Nem is olyan hülye a fickó , ha elérném, hogy tőlem függjön a nő, én legyek a drog az életében, akkor bármit, szó szerint bármit megtenne értem.
Újfent elgondolkodtam, újabb és újabb praktikák villantak fel elmémben,hogyan varázsolhatnám el még jobban, s hogyan hozhatnám ki belőle a szenvedélyes, vad nőt, aki semmi másra nem vágyik jobban, mint rám.
Ezen gondolataimat persze nem akartam megosztani vele, így csak mosolyogtam, s továbbra is színleltem annak látszatát, hogy mennyire örülök jelenlétének.
- Nem haragszom rád, örülök ,hogy itt vagy . – Mosolyogva pillantottam szemeibe, miközben hüvelykujjammal megérintettem ajkát, azt már nem jegyeztem meg, hogy ha késett volna még öt percet, akkor szemből vágom fejébe a baltát. Nem, ezeket a gondolatokat el kellett hessegetnem, nem szabadott, hogy eluralkodjon bennem a düh, amit a türelmetlenség váltott ki belőlem.
- Erre itt már nincs szükség. – Mosolyogva húztam le fejéről a csuklyát, s még közelebb öleltem magamhoz, hogy már ne legyen köztünk távolság.
- Tökéletes, akkor ezen az estén senki nem fog minket zavarni. – Ismét megcsókoltam ajkait, majd néhány hajszálat félresöpörtem a homlokából. Úgy éreztem, hogy minden tökéletes, s mintha csak a gondolataimban olvasott volna, már a szobára is rákérdezett.
- Maradni? Szívesebben tölteném az időmet Veled, kettesben. – Az utolsó szavakat már a fülébe súgtam, s megtoldottam buja gondolataimmal is, hogy odafönt mit tennék vele, közben egyik kezem is lejjebb kalandozott csípőjéről, egészen feneke vonaláig.
- Menjünk föl, a 13-as szoba a miénk. – Szabad kezem a kezébe csúsztattam, s megindultam vele fölfelé, de aztán eszembe jutott, hogy elfelejtettem elkérni a kulcsot a fogadóstól.
- Várj egy kicsit, a kulcs még nincs nálam. – Csókot nyomtam ajkaira, majd lelépve mellőle, megcéloztam a recepciót.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 76
ϟ Reagok : 66
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Aug. 15.


TémanyitásTárgy: Re: Fogadó | Ethan & Marcus & Vivi   Kedd Okt. 01, 2013 6:26 am

Segítettem Ethan kezeinek, hogy lelökhessék fejemről a köpeny csuklyáját, így szabaddá téve arcom. Hajszálaimat kisöpörtem arcomból, s kissé pironkodva pillantottam fel rá. Nem szavakra volt tőle szükségem, hiszen, ha megdicsérte volna kinézetem, csak még inkább zavarba jövök, inkább azt vártam tőle, hogy pont olyan gyengéden pillantson rám, ahogy én függesztettem rá íriszeimet.
Ahogy megláttam mosolyát, már nyugodtan bújtam hozzá, hogy hallgassam mély baritonját. Hihetetlen volt, hogy milyen hatással volt rám már a hangja is.
Enyhe remegés fogott el, mikor fülembe súgta kétes szavait. Tudtam jól, hogy már elég régóta élveztük a másik társaságát ahhoz, hogy meglépjünk egy lépcsőfokot, s közelebb kerüljünk ezáltal a másikhoz.
Ha arra gondoltam, hogy Marcus meddig várattam, s hogy Ethannal már három hét után képes lettem volna ágyba bújni, akkor be kellett látnom, hogy az utóbbi srác nem is olyan fontos számomra, mert ha ezután lelépett volna, mert csak erre kellettem neki, akkor sem keseregtem volna annyit, mint azután, hogy Marcust egy másik nő karjai között láttam. Hihetetlen volt, hogy Marcuson még mindig nem tudtam túllépni, s egy másik férfit ölelve is ő járt a fejemben. Beteges? Talán. De akkor mivel magyarázzam, hogy Ethannal is jól érzem magam?
Ha csak egy pótlék lenne, érzelmeim, önbizalmam és életkedvem kiegyensúlyozására, akkor sem mondanám meg neki, hogy ne bántsam meg, s magamnak sem vallanám be, nehogy rájöjjek, hogy mennyire kegyetlen vagyok, s valójában csak azt akarom, hogy jól érezzem magam vele. Szükségem volt rá. Szükségem, mint még soha.
- Felőlem mehetünk – suttogtam bele mellkasába, s tettem pár lépést, hogy a hátam mögül érkező vendégeknek ne kelljen hozzám préselődniük, hanem elférjenek tőlem, s beljebb tudjanak jönni. Közeledésemmel megindítottam a férfi kezeit, hiszen percek múlva már éreztem is, hogy az eddig csípőmön nyugtatott kezei fenekemre siklanak, s élvezettel markol bele. Furcsa érzés volt, s a hirtelen jövő érzéstől még egy kicsit meg is ugrottam. Nem esett rosszul, mégis… valamiért közönségesen érintett. Kezdtem volna megijedni? Inába szállt bátorságom, hogy talán már nem csak Marcusé leszek. Megijedtem, hogy más is okozhat olyan érzéseket, mint Ő tette. Ahogy Ő tette…
Engedtem, hogy meginduljon velem fölfelé. Nem tudtam volna magamtól koordináltan haladni, annyira belepirultam gondolataimba.
- Persze, menj csa… - két dolog miatt is elakadt hangom, s képtelen voltam befejezni szavaimat. Az egyik, hogy egy gyors csókkal belém fojtotta az utolsó szótagot, a másik pedig, hogy egy csalódott szempár kereszttüzében találtam magam. Köpni, nyelni, de még nyögni sem volt erőm. Marcus ült a pultnál. Ő volt az a férfi, akit az előbb még nem ismertem fel, de most már kivehető volt, hogy ő beszélgetett Ethannal.
Azonnal szám elé kaptam kezem, s próbáltam nem hisztérikus sírórohamot kapni. Meg lett volna rá minden okom, de nem tehettem. Erősnek kellett maradnom, s nem mutatni Marcusnak, hogy mennyire érzékenyen érint jelenléte.
Menekülni akartam. Még kezemet sem emeltem fel, hogy intsek Marcusnak. Inkább Ethant figyeltem, aki még nem is került sorra a recepciós pultnál. Nagyon reménykedtem benne, hogy pillanatokon belül visszatér majd, s nem kell Marcus közelében maradnom. Túl sanszos volt, hogy valamelyikünk majd megteszi az utolsó métereket, hogy a másik közelébe férkőzzön. Féltem, hogy nem tudok majd elég erős lenni előtte.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 69
ϟ Reagok : 62
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Aug. 15.


TémanyitásTárgy: Re: Fogadó | Ethan & Marcus & Vivi   Kedd Okt. 01, 2013 7:18 am

Az aranyló ital végigszántotta torkomat, a pohár üresen landolt a pult tetején, én pedig felállva a faragott tölgy mellől, igyekeztem koordinált mozdulatokkal megindulni a korábbi vörös után, aki kecsegtető ajánlatokat suttogott a fülembe. Mivel nem volt jobb dolgom, s az estét amúgy is magányomban töltöttem volna, jobbnak tűnt , hogy kiélvezzem a pillanatot, s kihasználjam a nő ajánlatát. Meg is indultam az asztalok között, nézelődtem a sötét, füstös helyiségben, keresve vöröslő hajzuhatagát, darázsderekát, melyet tűzvörös ruhába bújtatott. Buja volt , s tüzes, nem volt kétség afelől, hogy tud bánni a férfiakkal, s biztos voltam benne, hogy kiélvezném az éjszaka minden pillanatát. A gondolattól mosoly húzódott az ajkaimra, bár érzéseimet inkább az ital váltotta ki belőlem, hisz valójában egyáltalán nem voltam boldog, sőt. Ez az egész csak arra lett volna jó, hogy csillapítsa testem szomját, s valamelyest megfeledkezhessek Vivianaról.
A nagy keresgélés közben végre megpillantottam a nőt, meggypiros ajkait, szívből jövő kacagását. Már épp intettem volna felé, mikor megláttam, hogy kézen fogva húz maga után egy öltönyös, köpcös, ősz hajú alakot, aki előre nyúlva egy köteg pénzt csúsztatott a Vörös melltartójába, majd átfonva derekát, vonatozó léptekkel követte őt, hogy táncot lejtsenek a fogadó egyik varázstölcséréből felzendülő dallamokra.
Csalódott voltam, mert rádöbbentem, hogy ennek sem kellek, még egy éjszaka erejéig sem. Nem tudtam eldönteni, hogy én lennék a hibás, vagy szimplán csak rossz helyen keresgélek? Hisz ott volt Emily, csodaszép, odáig volt értem, de még sem éreztem közelségében azt a varázst, amit Viviana nyújtott, amit Tőle kaptam minden egyes alkalommal. Hiába kerestem Őt, hozzá hasonlót, vagy egész más karaktert, senkiben sem találtam olyat, amit igazán élvezhetnék. S ha valaki csak egy hajszálnyit is megtetszett, azzal mindig volt valami zűr. Rá kellett döbbennem arra, hogy ezen az éjszakán fizetnem kellene, ha nőt akarnék.
Már nem is volt kedvem ahhoz, hogy valami ismeretlen, romlott nővel henteregjek, aki minden nap másról húzza le a nadrágot. Nem kellett olyan nő, aki ennyire közönséges körülmények közt hajtott az élvezetekre. Ugyan részeg voltam, de az eszem máris megjött, s elhatároztam, hogy inkább magányosan vonulok vissza a szobámba, s ahelyett, hogy őrültséget tennék, vagy azt hinném, jól érzem magam, inkább kialszom magamból az italt, hogy elkerüljem a másnapi fejfájást.
Kissé szédültem, így visszafordultam a pulthoz, hogy megtámaszkodva kicsit kifújjam a levegőt. Meleg volt a fogadóban, vagy csak én éreztem úgy, hogy felforr körülöttem a levegő. Nyakkendőmön lazítottam, s az ingem felső két gombját is kioldottam. A ruha, s a zakó már egyébként is elég hanyagul állt rajtam, úgy, mint egy olyan alakon, aki az egész napját kocsmában tölti.
- Kér még valamit?- Szólt felém a csapos, gondolkodva pillantottam rá, nehezen jöttek számra a szavak, vagy csak lassabban forogtak agytekervényeim, de később, némi hümmögés után sikerült választ adnom.
- Öhm, nem… vagyis , legyen még egy whiskey. – Visszatelepedtem a bárszékre, kezemmel megtámaszkodtam a pulton, s míg vártam az italra, kifelé fordultam.
Döbbenten láttam, amint Vivianat magához vonja az ismeretlen fickó, majd ajkaira csókot lehel, úgy ahogyan én. Nem akartam hinni a szemeimnek, szemöldökeim magasba szökkentek, teljes testemmel kifordultam, s vontatottan álltam fel a bárszékről. Nem hallottam a fogadós hangját sem, amint arról hablatyolt, hogy elfogyott a Lángnyelv és kérjek valami mást. Értetlenül figyeltem, hogy Viviana közel húzódik a férfihez, s az még inkább ledöbbentett, hogy ajkain mosoly játszott.
Ezúttal nem láttam azt, mint mikor Declan oldalán feszített. Akkor láthatóan nem volt boldog, itt viszont…mintha teljesen kicserélték volna, öröm játszadozott ajkain, haja fényes volt, csokoládébarna szemei ragyogtak, s megjelenése kifogásolhatatlan volt.
Mit is hittem? Hogy majd várni fog rám, míg észhez nem térek?
Igen, ezt hittem, s már hetek óta azon voltam, hogy felkeressem és beszéljek vele, bocsánatot kérjek a viselkedésemért, és azért , hogy mennyire nem akartam megérteni őt. A gög, harag, s a sértettség, na meg a büszkeség mindig is nagy ellenségeim voltak. Nehezen küzdöttem le a bennem tomboló erőket, főleg akkor, ha úgy éreztem, más a hibás. Ebben a helyzetben azonban lépnem kellett volna.
Nem akartam elhinni, hogy Viviana ilyen hamar túl lépett rajtam, de rá kellett jönnöm arra, hogy igen, ez lehetséges, hisz akkor miért bújna ilyen szenvedéllyel egy másik fickóhoz?
Pocsék érzés volt, s mikor találkozott a tekintetünk, csak még rosszabbul éreztem magam. Egy ideig figyeltem Őt, láttam, hogy távozik mellőle a fickó, s egyedül marad. Még mindig Őt figyeltem, de aztán gyorsan el is kaptam a pillantásomat, mert szar érzés volt és nem tudtam, mit kellene tennem.
Megfordult a fejemben az, hogy el kellene tűnnöm, de aztán hirtelen eszembe jutott az, hogy pontosan ez a fickó hívott meg egy whiskeyre, s pontosan Ő volt az, aki mindenféle mocsokságot összehordott nekem. Ha nehezen is, de leesett, hogy Viviana lenne az a lány, akin bosszút akar állni a fickó, s akit teljesen tönkre akar tenni.
Bármennyi sérelem is volt bennem, ezt akkor sem akartam neki, s ha a büszkeség még mindig bennem élt, még akkor is beszélni akartam vele. Ismét elkaptam a pillantását, majd oldalra pillantottam, hogy merre járhat a fickó, s mikor nem láttam Őt, úgy éreztem, megfelelő a pillanat arra, hogy végre beszélhessek Vivianaval.
Nem vártam tovább, összeszedve magamat, megindultam felé, s a túlzott lendülettől, ha volt is némi kilengésem, igyekeztem minél jobban leplezni ittasságomat.
- Viviana…. – Megszólítottam, miközben megtorpantam ott előtte. Aztán nem jöttek a szavak, egy ideig csak figyeltem a szavait, ujjaimat összedörzsöltem az idegességtől.
- Te…ki..ki ez a fickó?- Nem bírtam tovább magamban tartani a kérdést, hisz tudnom kellett, hogy ki ez a fickó, hová tűnt Declan, s egyáltalán mi a fenét ölelgeti és csókolgatja ezt a fickót. Féltékeny voltam rá, rettentően zavart, s a legjobban azért, mert úgy éreztem, hogy túllépett rajtam.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 76
ϟ Reagok : 66
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Aug. 15.


TémanyitásTárgy: Re: Fogadó | Ethan & Marcus & Vivi   Kedd Okt. 01, 2013 8:53 am

Hosszan összeszorítva tartottam szemhéjaimat, s magamban azt kántáltam, hogy csak ide ne jöjjön. Nagyon rossz volt a koncentrációs képességem, ugyanis mire kinyitottam szemeimet, Marcus már fölém magasodott.
Ijedten ugrottam egyet, hogy ne legyek olyan közel hozzá, s ne kelljen ennyire közelről néznem két fájdalommal megtelt szemét. Az az egy méter sem sokat segített rajtam és rajta sem, még mindig úgy éreztem, hogy bármelyik percben megtelhetnek szemgödreim nehéz könnyekkel együttérzésem jeléül. Nem bírtam elviselni, ha egy általam olyannyira imádott embert kellett szenvedni látnom. Ha nem fonom össze a köpeny alatt karjaimat, valószínűleg megfogom Marcus kezét, hogy megnyugtassam, ne aggódjon annyira, mert érte az előbb látott jelenet férfi szereplőjét azonnal eldobnám. Nem érdemelte meg sajnos, hogy ennyire kedves legyek vele.
Haragudtam rá egy kissé a tette miatt. Teljes mértékig kiszolgáltattam magam neki. Végre rájöttem, miképp tudnám megosztani vele átkomat, a Declan irányába érzett antipátiát a kényszer házasság végett. De ő csak ellökött, s mintha nem is bebizonyítottam volna neki legféltettebb érzéseimmel, hogy a könyvtárunkban történtek hazugságot képviseltek volna, úgy dobott ki a házukból, s rángatta magával újdonsült jegyesét, hogy rajta vegyen elégtételt sértett büszkesége végett.
Én mindent megtettem, s most ismét én éreztem magam pocsékul? Hol volt az igazság?
- Neked is szia, Marcus – erőltettem magamra nyugalmat, s elmélyesztettem pillantásom övében, hogy meghallgassam, miért jött oda. Ez volt a tervem, aztán mégis kétségbeesett szavak törtek fel belőlem.
- Ha azért jöttél, hogy megmondd, nem tetszik, amit láttál, vagy még jobb, azt akarod mondani, hogy mindent sajnálsz és hiányzok neked. Féltékeny vagy, irigy és újra te akarsz úgy ölelni, akkor felejtsd el! – szögeztem le még azelőtt, hogy megszólalhatott volna. Féltem, hogy sikerülne túl hamar elcsábítania, megnyernie magának és újra maga mellé állítania. Pedig ha azt vettem, Ethantól sem kellett hiányolnom a szerelem semmilyen formáját. Legalább annyira szeretett, mint Marcus, így nem mondhattam, hogy rosszul jártam.
- Marcus… Ő Ethan Wilkes. De úgy látom az előbb egész jól kibeszéltetek a pultnál. Adtál neki velem kapcsolatban tanácsokat? Használati utasítást csatoltál az átruházási szerződéshez? Hogy-hogy nem ölted meg, de hozzám máris idejöttél kérdezősködni? Remélem az orrára kötötted, hogy halálosan tudok szeretni és bízni az emberekben, ezért vigyázzon rám, nehogy arra kelljen felkelnem, hogy a szeretőjével telefonálgat. Szeretem Ethant, Vele akarok lenni, és nem… még nem kérdezted meg, de nem akarok veled lenni újra. Nem lehet. Ő szeret engem. El tudja fogadni, hogy Declanhoz hozzá kell mennem, de ennek ellenére is képes boldoggá tenni. Nem veszekszik velem, nem kiabál… nem rendez jeleneteket, csak szeret. Minden hozományommal együtt. Érted, Te ezt? – szűkítettem össze szemeimet, s vártam, hogy igenlően bólintson. Tényleg csak arra vágytam, hogy ezt a lehetőséget felkínálja. Mert tudtam, hogy akkor azonnal a nyakába ugranék. Nem tudnám türtőztetni magam, ha megígérné nekem, hogy együtt mindent meg tudunk oldani, együtt mindenen túljutunk, Ethan szeretetét sutba dobnám, s megbocsájtanék Marcusnak. De egyelőre biztos voltam benne, hogy be kell érnem a másik férfi társaságával, s az exemről meg kell feledkeznem.
- Szeretlek, tudod. De Te és Én vagyunk a múlt. Ő és én – böktem Ethan irányába, aki éppen egy sötét alakkal beszélgetett – Mi vagyunk a jövő. A Declan melletti jövő. Boldog akarok lenni egy kicsit. Ethan boldoggá tud tenni. Nincs rád szükségem Marcus. Vedd csak el Emilyt. Csak ne felejts el a menyasszony körmére nézni. Ő talán nem lesz annyira őszinte veled, mint én voltam – hajtottam le megkeseredetten fejemet. Nem bírtam tovább elviselni, hogy engem figyel.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 69
ϟ Reagok : 62
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Aug. 15.


TémanyitásTárgy: Re: Fogadó | Ethan & Marcus & Vivi   Szer. Okt. 02, 2013 8:36 am

Több hete csak azon törtem a fejem, hogy fel kellene keresnem Őt, azzal viszont még nem számoltam, hogy meg kellene küzdenem valaki mással Vivivanaért. Úgy gondoltam, van időm, s ha mindketten lecsillapodunk, s én is eldobom a sértettségemet, akkor tisztázhatunk kettőnk közt mindent. Tudtam, hogy szeret, hisz az emlékeiből azt tudtam meg, viszont túlságosan feldúlt voltam ahhoz, hogy megértsem Őt. Lépnem kellett volna.
Eszembe sem jutott volna, hogy ilyen hamar lesz valaki, aki a helyemre lép, de a látottakból úgy tűnt, tökéletesen érzik magukat. Viviana végre vidámnak tűnt, őszinte mosoly játszott ajkain, ez pedig végtelenül letört. Nem a boldogságát irigyeltem, hanem azt, hogy mindezt valaki mástól kapta meg.
Nem bírtam elviselni annak a gondolatát, hogy akár mással is lehet, így nem kérdés, hogy beszélni akartam vele. Felkavart a helyzet, ezért sem tudtam rátérni a kettőnk ügyére, hisz az első kérdés, ami felmerült bennem az volt, hogy ki ez a fickó és mégis mi van köztük. Fel is tettem kérdéseimet, hangom tűnhetett érdeklődőnek, féltékenynek, s talán kissé feldúltnak is.
Viviana velem ellentétben egész nyugodtnak tűnt, sőt, olyan határozott volt, amilyennek már rég láttam. Válasza nem épp olyan volt, amilyenre számítottam. Ostoba mód azt hittem, hogy majd magyarázkodni fog, s ismét elmondja, mennyire szeret. Hülye voltam, ha azt hittem, ez lehetséges lenne.
Olyan ridegen beszélt velem, hogy minden egyes szó, ami elhagyta ajkait, pengeként sértette szívemet. Én meg csak bambán, szomorú kutyaképet vágva hallgattam, s próbáltam felfogni azt, amit mond.
- De én..várj. – Olyan hirtelen leteremtett, hogy nem is tudtam mit mondani, nem hagyott lehetőséget arra, hogy kimagyarázhassam előtte legutóbbi viselkedésemet.
- Tanácsot? Hogy adtam volna? Nem ismerem a fickót, csak leült mellém, és fogalmam sem volt arról, hogy ti ismeritek egymást, hogy Te és Ő… Merlinre Viviana, tényleg Vele vagy itt? Ez most komoly??- Jól hallhatta a felháborodásomat, mert nem is akartam titkolni azt, hogy mekkora csalódást okozott. Lehet, hogy én ostoba módon viselkedtem, meggondolatlanul, de Ő pontosan tudta, hogy miért reagáltam sértetten, miért viselkedtem feldúltan. Ő azonban…mintha nem is lett volna köztünk semmi, egyik napról a másikra elfelejtett. Ez fájt a legjobban.
- Szereted?- Nagyot nyeltem, mikor ezt mondta, azt hiszem, abban a pillanatban dőlt meg bennem minden. Rosszul éreztem magam, görcsbe rándult a gyomrom, a torkom, elöntött a forróság, s éreztem, hogy ideges leszek.
- Ne csináld, kérlek. – Közelebb léptem hozzá, keze után akartam nyúlni, de éreztem, s láttam, hogy elhúzódik tőlem. Úgy viselkedett, mintha leprás lennék, az pedig még inkább fájt, hogy ilyen elutasító lett velem.
- Ez a fickó? Mióta is ismered? Viviana, ez a fickó csak tönkre akar tenni. Ugyan nem ismerem, de egy órája sem volt, hogy elmesélte, mit tervez a mai estére. Csak meg akar dönteni téged, hogy aztán bosszút állhasson az apádon és a családodon, mert elveszítette a vagyonát, miattatok. Ne dőlj be neki, kérlek. Viviana, sajnálom ,hogy legutóbb olyan szörnyen viselkedtem Veled, tudom, hogy szemét voltam, de átgondoltam mindent, láttam az emlékeidet és ..- Sóhaj tört fel belőlem, mert úgy éreztem, minden szavam csak kapálódzás, mégis azt akartam, hogy higgyen nekem.
- Ne mondj ilyeneket kérlek, ez az alak nem szeret téged, sosem szeretett úgy , mint én. Ne légy ostoba, kérlek, vedd észre, hogy ez az alak kihasznál. Viviana, bocsáss meg nekem. – Még ha hátrált is, közelebb léptem hozzá, s megfogtam a kezeit. Az már fel sem tűnt, hogy Ethan visszafelé közeledik…


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 76
ϟ Reagok : 66
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Aug. 15.


TémanyitásTárgy: Re: Fogadó | Ethan & Marcus & Vivi   Szer. Okt. 02, 2013 9:23 am

Nem azért szerettem Ethant, mert helyettesíteni tudta Marcust. Hiszen az előttem álló férfit soha senki nem fogja tudni pótolni. Megpróbálhatja elfeledtetni velem az angyali arcot, a mosolyt, amibe beleszerettem, a férfit, akivel élni akartam, de hogy teljes mértékben megszüntesse a bennem bujkáló érzéseket, arra nem lenne senki sem képes. Nem tegnap kezdődött gyermekes fellángolásom. Hat éve, hogy nem tudok úgy elaludni, hogy ne gyűrjem össze paplanomat, hogy azt átölelve úgy érezzem, mintha az izmos férfi mellkasnak dőlnék.
Hat év hosszú idő, s ehhez képest a néhány hónap, amit úgy töltöttünk el a másik mellett, hogy azon időszak veszekedés és konfliktusmentesen telt elenyészően kevés volt. Hat éve, hogy szerettük egymást, de ezt csak néhány rövid hónapig mutathattuk meg a másiknak. Ennyi kellett, hogy legyen. Ha nekünk nem volt több felvonásunk a drámában, akkor el kellett fogadni, hogy annyit kaptunk. Marcus miért nem tudja magát valamivel megnyugtatni? Megpróbálta egyáltalán beérni a múlttal? Feltehetőleg nem, más különben nem viselkedett volna ennyire féltékenyen, s nem próbált volna meggyőzni róla, hogy vele kell lennem.
- Miért lennék veled? Annyi esélyt adtam neked. Fel se merem idézni azon alkalmakat, mikor nem gondoltál rám, s megbántottál, fájdalmat okoztál nekem. Szerinted én feladtalak volna az apád előtt? Felpofoztattalak volna? Mikor teljesen meztelenül pihegsz, kiszolgáltatva egy tapasztaltabb alatt, akkor odakiáltottam volna, hogy strigulát húzzak az „ez-is-megvolt” oszlop sorába? Nem hiszem, hogy bántottalak volna azért, mert szerettél volna annyira, hogy elfeledkeztél a szüleid által kiszabott sorsról. Egyszer sem! De Te kétszer felpofoztattál Declannal, egyszer az apámmal. Nem akarom ezt, Marcus. Meguntam kockáztatni… és igen, tényleg szeretem Ethant! – nyomatékosítottam heves hadonászás közepette szavaimat, s közelebb léptem Marcushoz. – Nem tudsz olyat mondani, ami miatt kevésbé akarok vele lenni, mint veled…
Szögeztem le tényként, hogy ne is érezze azt egy pillanat erejéig sem, hogy lehet esélye rendbe hozni a kapcsolatunkat.
- Ethant még nem kellett más nővel látnom. De téged nem egyszer láttalak már nővel. Köszönöm Marcus, hogy még ezek után is úgy gondolod, hogy melletted kéne boldognak lennem. Önző módon nem nézed azt, hogy nekem mi jó! Pedig én most boldog vagyok. Boldog addig a percig, míg téged nem kell látnom! – fakadtam ki hisztérikusan, s ahogy végighallgattam az Ethanról állított tényeket, még inkább feldúlt lelki állapotba kerültem.
Nem parancsoltam megálljt kézfejemnek, mikor dühödten megindult Marcus ara felé. Fel akartam pofozni, amiért így beszélt egy általam szeretett személyről.
Hangosan csattant el arcán a pofon, így nem is csodálkoztam, mikor több kíváncsi szempár is ránk szegeződött. Nem mondom, rég adtam ekkora pofont, hiszen még a csuklóm is meghúzódott.
- Soha nem engedném meg, hogy rosszat mondjanak rólad. Főleg nem ilyen mocskos dolgokat, mint amivel te megvádoltad Ethant. Ő még soha nem játszotta el a bizalmam, veled ellentétben, akiről már most sem tudom, hogy mit gondoljak. Marcus, szállj le rólam! Szállj le Ethanról, és hagyj békén, hogy boldog lehessek nélküled. Csak egy kicsit. Én már nem akarok veled lenni. Se most, se semmikor. Szeretlek, egy életen át foglak, de nem bírok melletted lenni. Ethanra van szükségem, hogy boldoggá tegyen. Sajnálom… - tettem hátra felé meginogva néhány lépést. Túlságosan szerettem. Túlságosan összezavart a jelenlétével, s a mérhetetlen düh volt az egyetlen, ami képes volt némiképp elszakítani engem ambivalens érzéseimtől.
- Menj el. El kell menned. Nem akarom, hogy Ethan megtudja, ki vagy. Menj, amíg beszélget. Épp elég lesz előtte magyarázkodnom… ne érj hozzám. Marcus! – szóltam rá fojtottan, s levakartam magamról kezét, nehogy elgyengüljek. Nem tehettem meg, hogy újra bántottam magam.
- Felejts el minket. Vagy ha még egyszer zaklatni mersz én felejtetem el veled. Azóta az este óta… mikor ugyancsak hagytad, hogy erőszakoskodjon a haverod…. azóta megtanultam alkalmazni a felejtőbűbájt. Ne kelljen használnom – mélyesztettem el köpenyem alatt kezem, hogy rámarkoljak pálcámra. Nem látta, hogy mit csinálok, de én magam ebből önbizalmat merítettem.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 69
ϟ Reagok : 62
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Aug. 15.


TémanyitásTárgy: Re: Fogadó | Ethan & Marcus & Vivi   Szer. Okt. 02, 2013 9:59 am

Nem tudtam volna felsorolni a miérteket, meg sem tudtam szólalni, mikor pillantását rám emelte, s ridegen tette fel kérdéseit. Annyira más volt, mint a legutóbbi alkalommal. Rideg, távolságtartó, határozott, olyan nő, akin látszott, hogy tudja, mit akar. Már nem tűnt összezavarodott kislánynak, s talán épp ez volt a vesztem. Rossz volt látnom, s hallanom, hogy már mennyire nem érdeklem Őt, minden egyes szava vasmarokkal ragadta meg szívemet, s szorongatta, egyre erősebben, fokozva a fájdalmat.
Nem akartam vitázni vele, nem értettem egyet minden egyes szavával, főleg azzal nem , hogy felhánytorgatta előttem a múltat . Ha nagyon akartam volna kötekedni, megtehettem volna, hisz az én tarsolyomban is volt megannyi sérelem, köztük legutóbbi húzása, mikor annyira sem bízott bennem, hogy beavasson apja őrültségébe, s idejében felnyissa a szememet. Megtehettem volna, hogy szóba hozom, de nem volt célom az, hogy veszekedjek vele, eszem ágában sem állt előhalászni a múltat, kizárólag a jelent, s a jövőt akartam megoldani. Szavait hallgatva, igyekeztem összeszedni a gondolataimat, hogy majd még idejében tudjak érvelni, s visszafordítani a felcsapó hullámokat, ám mikor ismét kiejtette ajkain, hogy szereti azt a fickót, úgy éreztem, hogy már nincs semmi értelme annak, hogy próbálkozzak.
Ismertem Vivianat, tudtam jól, hogy ha lenne még nála esélyem, akkor nem hagyná, hogy csak úgy távozzak. Adott volna egy esélyt, még egyet, utoljára, de azt hiszem, eljátszottam azt az esélyt. Talán, ha akkor beszélek vele, mikor felkeresett, s ha nem bántam volna vele olyan durván. Meg kellett volna értenem Őt, de a dühöm és a haragom irányított, elvette az eszemet, s nem tudtam uralkodni magamon. Hibáztam akkor, nagyot hibáztam, de nem hittem volna, hogy ilyen árat kell majd fizetnem miatta.
Fájt hallanom azokat a szavakat, rossz volt belegondolnom abba, hogy egy másik alak a szívébe férkőzött, s már nem csak én voltam a gondolataiban, hanem ott játszott egy másik is.
Hitetlenkedve, keserű mosollyal ráztam meg fejemet, mikor kiejtette a száján, hogy engem is szeret. Már nem hittem neki, hisz hogyan is szerethetne egyszerre két férfit?
- Persze, szeretsz, látom…- Némi gúny ült meg hangomban, de visszafogtam magam, s nem hagytam, hogy eluralkodjon rajtam a fájdalom.
- De…nem is ismered azt a fickót. Mégis, mit tudsz róla? – Kérdeztem vissza hevesen, hisz eszembe jutottak a srác szavai. Dühített a helyzet, mert én pontosan tudtam, hogy mire készül az a srác, Viviana azonban semmiről sem tudott, s úgy védte Őt, mintha angyal lenne a srác. Ideges lettem, s természetes, hogy próbáltam Vivit lebeszélni Ethanről.
Viviana viszont feldúlt lett, s ahelyett, hogy átgondolta volna a szavaimat, nagy pofonnal jutalmazta segítő szándékomat. Égett az arcom tenyere nyomán, kezemmel meg is érintettem a bőrömet, s összeráncolt szemöldökkel, morcosan pillantottam rá.
Rosszul esett, hogy ellenségesen bánt velem, hogy megütött, mert nem azt érdemeltem.
- Hát nem érted meg, hogy én csak a Te javadat akarom? – Már én is kifakadtam, mert nem tudtam tovább tűrni azt, ahogyan velem bánt. Úgy viselkedett, mintha vak lenne, s féltettem attól, hogy neki rohan a falnak.
- Jól van. Nem lehetsz velem boldogabb, nem is akarom rád erőltetni. Mást szeretsz? Felfogtam. Hozzá mész Declan Vaillshez? Menj, ha attól jobban érzed magad. Nem akarom magam rád erőltetni, megértem, hogy már nem akarsz tőlem semmit. De értsd meg, hogy én még szeretlek, és féltelek. Szeress mást, élj boldogan, csak könyörgöm, ne ezzel az alakkal. Csak lásd meg, hogy nem az, akinek kiadja magát. – Elhallgattam, mert ismét letromfolt, nem hitt nekem, és azt hitte, kizárólag magam miatt vádlom a srácot. Tehetetlennek éreztem magam, szomorúan pillantottam rá, s figyeltem, ahogy távolabb húzódik tőlem.
- Meg fogod ezt bánni, Viviana. – Mondtam elcsendesülve, figyelve szemeit, reménykedve abban, hogy észhez tér, s rájön arra, hogy sosem akarnék neki rosszat. Ám hiába reménykedtem, nem úgy tűnt, mintha bármit is érnének a szavaim.
Ideges voltam, zavartan vakartam meg a tarkómat, miközben oldalra kaptam a pillantásom és megláttam azt a férget. Azt a fickót, akivel korábban eltársalogtam, aki eszement ötleteit megosztotta velem, s akinek egyszer sem mondtam volna, hogy őrültség az, amit tesz.
De miért is tettem volna? Számomra ismeretlen volt a nő, akit várt, s egészen mostanáig azt sem tudtam, hogy Viviana a célszemély. Bárcsak tudtam volna…Újra felpillantottam a lányra, szótlanul figyeltem Őt, feszült voltam, még a fejemet is megcsóváltam. Meg akartam szólalni, de nem igen tudtam, hogy mit mondhatnék még.
- Vivi, ne csináld már. Nem akarok neked rosszat, de nem foglak egyedül hagyni ezzel a barommal. Értsd már meg, ha kell, akkor a hátamra kaplak és úgy viszlek haza, de nem fogom hagyni, hogy kettesben maradj Ethannel. – Újra közelebb léptem Vivianahoz, s ujjaimat a karjára fontam.
- Ne fenyegess, erre nincs szükség. Én csak a javadat akarom, kérlek. – Egész közel álltam hozzá ismét, próbáltam a szemeibe nézni, remélve , hogy még képes vagyok hatni rá. A következő pillanatban azonban meghallottam Ethan hangját.
- Mi folyik itt? Viviana? – Ethan Wilkes közelebb lépett a lányhoz, s értetlenül méricskélt minket.
- Valami gond van? –
Pontosan tudtam azt, hogy ez az egyetlen esélyem, muszáj voltam szembeszállni a fickóval, s Viviananak is be akartam bizonyítani azt, hogy nem hazudok.
- Igen, van. Te vagy a probléma, és az, hogy aljas módon tervet eszeltél ki, hogy tönkre tedd Őt, majd a családját is. – Vágtam hozzá a sráchoz, majd a lányra pillantottam.
- Kérlek, Viviana..ne menj el vele. – Szomorú kutyaszemeimet íriszeire függesztettem, s azt hiszem, ez volt az utolsó esélyem, hogy meggyőzzem Őt.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 76
ϟ Reagok : 66
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Aug. 15.


TémanyitásTárgy: Re: Fogadó | Ethan & Marcus & Vivi   Csüt. Okt. 03, 2013 9:28 am

- Ne húzz fel Marcus – pillantottam rá bosszúsan, mikor percekig azt tárgyalta, hogy mennyire rosszul teszem, amiért megbízok Ethanban. Volt néhány pillanat, mikor elbizonytalanítottak a srác szavai, mert bármennyire is azt képzeltem, hogy ha figyelmen kívül hagyom, amit mondd, ha nem kezdem el sorra venni magamban, hogy mit tudok Ethanról, akkor csak elsuhannak a szavai fülem mellett, s mint aki semmit nem hallott volna, úgy tudom utána elküldeni Marcust. De ez egyáltalán nem így történt, ugyanis megőrjített a tudat, hogy valóban szinte semmit nem tudtam Ethanról. Semmit. Azt az egyet kivéve, hogy teljes odaadással szeret, s hogy úgy tud ölelni életem legnyomorúságosabb pillanataiban is, ahogy már Marcus sem teszi már.
- Tudom, hogy mit akarok. Nem Téged. Érted? NEM TÉGED! – kiáltottam rá most már csak azért is, hogy saját magamat meggyőzhessem, s többé ne inogjak meg. Talán hisztérikus viselkedésem egy kissé elbizonytalaníthatta a rólam kialakult határozott képet, de Marcus tudtára kellett adnom, hogy lépnie kell egyet előre, mert én többet nem fogok hátralépni. Nem nézek hátra, s aminek egyszer a végére pontot tettem, abba nem hagyom, hogy cipőm sarka még egyszer beleakadjon. Mert nem engedhettem meg. Marcus már nem tudott volna boldoggá tenni…
Ezt sulykoltam magamba legalábbis, olyan erősen, ahogy csak tudtam.
- De igen, azonnal elmész – suttogtam egész halkan, mert láttam, ahogy megindult felénk Ethan. Már nem állták útját, s senki nem akadályozta benne, hogy párosunk mellé szegődjön. Nem volt kedvem a látványos vitához, a kiabáláshoz, átkokat és verekedést pedig végképp nem akartam látni. A túl nagy feltűnés nem tenne jót egyikünknek sem, de legfőképpen nekem. Már így is elég, hogy képes voltam bájitalt itatni Declannal, s most egy újabb férfi társaságát keresem, csak hogy ne kelljen Declannal lennem.
- Ne legyél gyerekes. Nem kapsz a hátadra. Csinálj hátra arcot, menj el… Marcus! Vedd le rólam a kezed, kérlek szépen! – Szabadulni akartam a kellemetlen helyzetből. Ethan szúrós szemével már minket vizslatott, s innentől kezdve már csak rosszabbul éreztem magam, mert azonnal odahelyezkedett mellém, s válaszokat akart. Nem bánthattam, fordított helyzetben én is válaszokat követeltem volna.
- Ethan, bemutatom Marcust. Marcus Donell… ő itt Ethan Wilkes. És így fordítva – magyaráztam nekik, hogyha kedvük úgy tartaná, akkor kezet foghassanak, két érett férfi módjára.
Ők azonban ahelyett, hogy normális módon megpróbáltak társalogni, azonnal vádaskodni kezdtek, s nem túl fair szavakkal támadták meg a másikat.
- Mr. Donell, ne tegye nevetségessé magát. Szánalmas a viselkedése. Kérem… Viviana helyett is parancsolom, hogy emelje le róla a kezét. Nincs ehhez joga – bökött Marcus ujjaira, melyek birtoklón szorították csuklómat.
A két férfi égő tekintete összeakadt, s jól láthatóan egyikük sem akart engedni.
- Marcus, ne nézz így rám… - sütöttem le szemeimet, mikor Marcus könyörgően vetett még rám egy pillantást. Nem akartam engedni neki, de szavait most már nem akartam figyelmen kívül hagyni.
- Ethan, igaz ez? – néztem a férfire, de nem is tudtam, mit higgyek. Melyikünknek higgyek? Ki mondd igazat?
Higgyek annak, aki már nem egyszer átvert? S bántott, most mégis őszintének tűnik. Esetleg a férfinek, akinek szavában még egyszer sem kellett csalódnom? Nem. Nem fogom elveszíteni Ethant.
- Vivi, kérlek… hiszel neki? – röhögött ki Ethan, s magabiztosan, mintha semmi félni valója nem lenne, elsüllyesztette nadrágja zsebeiben kézfejét.
- Miért nem válaszolsz?
Még megcsóválta fejét, de aztán felém fordult és teljesen nyugodt hangnemben válaszolt. Engem is megnyugtatott, hiszen szavaiból őszinteség áradt.
- Soha nem bántanálak. Se Téged, sem a családodat. Nem mondtam még elégszer, hogy szeretlek? – nyúlt ujjaival állam alá, hogy aztán arcélemen végigsimítva eljusson nyakam ívén keresztül barna hajzuhatagomig, s beletúrjon. Megremegtem az érintésétől, s teljesen biztos voltam benne, hogy a férfi, aki így tud rám hatni, s ennyire tud szeretni, az nem bánthat.
- A srác biztos csak hiányol téged. Én is azt tenném az ő helyében. Magának akar, a hazudozás gyerekes dolog, de úgy látszik képes megdönteni a valódi dolgokat. Én a ma estét csak veled akartam tölteni, semmi érdek nem szolgálta ezt. Kizárólag hiányoztál. Ne hogy már az exed tönkre tegye a mi esténket. Csak magának akar. Valld be, Donell…
Érezhető volt a felháborodás hangjában, s én ezt be tudtam annak, hogy nem akar elveszíteni. Ahogy én sem őt. S érdekes volt a helyzet. Mert eddig ilyen gondolataim csak Marcusszal voltak kapcsolatosak. De most nem hozzásimultam, hogy megvédjen. Ethan mellkasához húzódtam közelebb, s azt akartam, hogy ő legyen az, aki ma este mellettem marad.
- Ne haragudj, hogy ilyet kérdeztem – szorítottam meg bocsánatkérően Ethan kezét, s csak utána fordultam Marcushoz. Teljes érzelemmentesen, elfeledkezve a múltunkról tudtam kiadni az útját.
- Viszlát, Marcus…


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 69
ϟ Reagok : 62
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Aug. 15.


TémanyitásTárgy: Re: Fogadó | Ethan & Marcus & Vivi   Pént. Okt. 04, 2013 7:46 am

Olyan rosszul estek Viviana szavai, hogy nehezemre esett továbbra is előtte állni, s kitartani amellett, hogy hallgasson meg és gondolja át a dolgait Velem és Ethannel kapcsolatban. Képes lettem volna a hátamra kapni, hogy elvigyem Őt, s kimenekítsem abból a kelepcéből, amibe tudta nélkül keveredett. Még mindig visszhangzottak fülemben a fickó szavai, ahogyan arról a lányról beszélt, akit tönkre akar tenni, s miután kiélte rajta vágyait, sárba tiporja a lelkét, majd a családját is szétcincálja.
Szerettem, s féltettem Viviana Grosvenort, éppen ezért makacskodtam, s erősködtem azzal kapcsolatban, hogy ne higgyen annak a fickónak. Azonban hiába volt minden egyes szavam, nagyon úgy tűnt, hogy a srác ügyesen trükközött, s képes volt teljesen magába bolondítani Vivianat. Ez esett a legrosszabbul, mert tudtam, hogy már mindennek vége. S ugyan én még mindig szerettem, az Ő érzései elmúltak. Már nem lángolt, nem vágyott rám, s nem akarta, hogy mellette legyek.
- De Vivi, könyörgöm neked, hidd el..- Nem tudtam megismételni az Ethannel kapcsolatos dolgokat, mert már ott is termett mellettünk, feszített a puccos öltönyében, s sajnos túl jól öltözött és megnyerő személyiség volt ahhoz, hogy könnyedén felvegyem vele a versenyt. Tisztában voltam a saját adottságaimmal, de meg kellett hagyni, hogy ez a fickó tökéletes ellenfélnek bizonyult, sőt…Egyre inkább biztos voltam benne, hogy Vivianat elvesztettem, ez pedig kétségbe ejtett. S ennél már csak annak a tudata bosszantott még jobban, hogy tisztában voltam azzal, miféle veszély leselkedik a lányra, még sem tudtam ellene tenni semmit.
Dühösen villantak meg szemeim , mikor a fickóra néztem, s nem nyújtottam a kezem még csak kézfogásra sem. A korábban jó beszélgetőpartnernek bizonyuló alak ezúttal ellenségnek számított, s ha már korábban tudom, hogy az a sok elmebeteg ötlet, amit összehordott, Vivianara irányul, azon mód , helyben megátkoztam volna.
Kezemet leemeltem a lányról, de nem azért, mert a fickó kérte, hanem azért, mert éreztem, Vivianat is zavarja az, hogy karját szorítom. Pillantásom a csokoládébarna szemekre futott, riadt őznek tűnt Viviana, s az zavart a legjobban, hogy ezúttal nem én voltam az, akihez húzódott, nem mellettem keresett menedéket, hanem előlem húzódott a távolba. Ennek már gondolata is vasmarokkal ragadta el torkomat, szorongatta, s gombócokat varázsolt oda, melyeket nem tudtam lenyelni, s szenvedésre kényszerítettek. Lelki szenvedésre.
- Magának meg ahhoz nincs joga, hogy becsapja ezt a lányt és tönkre tegye az életét! Nem fogom hagyni! – Sziszegtem vissza a fickónak, nem is törődve Vivianaval, ugyanis nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy beverjek egy nagyot a pökhendi Mr. Wilkesnek.
Nem akartam hagyni Vivit az oroszlán karmai közt, ezért is próbáltam felnyitni szemeit újra, és újra, s mikor a lány végre rákérdezett Wilkesnél, azt hittem, van egy kis remény még.
A férfi azonban nem , hogy bevallotta volna célját, engem tett nevetségessé, megjátszva azt, hogy fogalma sincs, miről beszéltem.
- Szereted?? Vivi, el ne hidd neki, hazudik. Te szemét! – Neki akartam menni a fickónak, de hirtelen pálcát rántott, s rám fogta azt. Meglepett, én nem voltam a helyzet magaslatán, s ahogyan már sok esetben előfordult hanyagságom végett, ezúttal sem volt nálam pálca. Átkoztam is érte Merlint.
- Mr. Donell, nem ajánlanám. Az agresszió egyébként sem vezet semmire. – Nyugodtan viselkedett, arcán ott festett a mosoly, s a nyugalom. Épp eszű ember nem hitte volna el, hogy egy őrülttel van dolga. Tökéletes volt a megtévesztése, s ez kezdett teljesen megőrjíteni.
Idegtépő pillanatokat éltem át, mikor megérintette Viviana arcát, s láttam,hogy a lány hogyan pillant rá. Nem volt kétséges, belé szeretett. Csak ebben a pillanatban tudatosult bennem az, hogy elveszítettem Őt. Hidegzuhanyként ért, s egyúttal kétségbe is ejtett, hisz hogyan is menthetném meg a vadállat karmai közül, ha azt hiszi, bárányt melenget a lelkén?
- Nem..- Dühösen vágtam Wilkes szavaira, majd Vivianara kaptam a pillantásom.
- Megértem, hogy a történtek után már nem akarsz velem lenni. Fáj és nem is tudom, hogy képes leszek-e feldolgozni ezt, de ha Te boldogabb vagy nélkülem, kívánom, hogy találd meg az igazit és légy azzal boldog. Nem láncollak magamhoz, s bármennyire is összetör, elengedlek. De tudd, hogy ez a fickó, bármit is mond, maga az ördög, s még te sem tudod, de csak kihasznál téged, hogy hozzá férjen apád vagyonához. Bosszút akar állni rajtatok. Csak járj nyitott szemmel, kérlek. – Sóhajtottam a szavak végét, mert nem voltam felkészülve ilyen helyzetre, s igazából nem is tudtam, mit tehetnék még. Mindent elmondtam, amit csak tudtam, de ennél többre már én sem voltam képes. Sosem tudtam megváltani a világot.
Mélyen pillantottam Viviana szemeibe, nagyon bíztam benne, hogy elhiszi azt, hogy csak jót akarok neki, s tényleg vártam még a csodát. Aztán hirtelen valaki elvágta a madzagot, s a báb földre zuhant.
Valahogy ilyen bábként éreztem magam, mikor Viviana az őszinteségem ellenére Ethanhez húzódott, az ő zakójába kapaszkodott, s ridegen közölte , hogy tűnjek el az életéből. Ezzel egyenértékű volt számomra az a szó, mely utoljára hagyta el ajkait.
Megtörtem, s hihetetlen nagy erő kellett ahhoz, hogy megtartsam rendezett vonásaimat előttük, s ne kelljen látniuk a szenvedésemet. Fájt, bosszantott és sértett. Mérhetetlen tonnákat éreztem a lelkemen, legszívesebben üvöltöttem volna, főleg látva azt, hogy Wilkes elégedetten húzta magához Vivianat.
- Ahogy akarod. Viszlát. – Nehezen préseltem ki magamból a szavakat, majd sarkon fordulva megtorpantam, s pillantásommal azt kerestem, merre is mehetnék. Aztán, mindenféle döntés nélkül megindultam egy irányba, de nem tudtam gondolkodni, azzal sem voltam tisztában, hogy mi történik. Neki mentem valakinek, hőbörögve pillantott rám, de én csak legyintettem, felkaptam egy üveg italt, s gyors léptekkel hagytam el a fogadót ...


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 76
ϟ Reagok : 66
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Aug. 15.


TémanyitásTárgy: Re: Fogadó | Ethan & Marcus & Vivi   Szomb. Okt. 05, 2013 2:55 am

Egyre szorosabban fogtam Ethan zakójának anyagát, s már arcomat is mellkasa felé fordítottam. Annyira jól éreztem magam vele, egészen addig a pillanatig, míg Marcust nem láttam meg, s nem ötlött fel bennem az a rengeteg emlék, ami mind hozzá kapcsolódott. A torkom összeszorult, mikor kijelentette, hogy legyen úgy, ahogy én akarom, s már hátat is fordított nekem, hogy ott hagyjon. Megremegett az egész testem, s éreztem, ahogy szemeimet elnehezítik a forró könnyek. Ott volt Ethan, aki majd talán idővel tudja velem feledtetni életem első és eddig egyetlennek hitt szerelmét. De hiába bújtam hozzá, nem az általam annyira kedvelt kölni áradt ruháiból, s ez is csak azt tudatosította bennem, hogy elvesztettem, tovább kell lépnem, más mellett kell olyan boldognak lennem, mint eddig vele voltam. Ethan arcát kémlelve, nem találtam meg az eddig cirógatott arcélt, a borostái is máshogy szúrtak tenyerembe, bőre melegsége nem töltött el elégedettséggel. Marcust akartam. Csak Őt, mindennek ellenére. Miért kell ennek ennyire nehéznek lennie? Más azt szeretheti, akit Ő akar, választhat, hogy kivel akar lenni, a szülei áldását adják a férfire, akit az első vacsorára hazavisz. A mi esetünkben valószínűsítem, hogy apám villával szegezné Marcus kézfejét az asztalhoz, hogy megbénítva a srácot könnyedén végezhessen vele.
Nem gondolnám, hogy Ethant nagyobb örömmel fogadná, hiszen a családokban a szerető fogalma bármennyire is hétpecsétes, mindenki által elfogadott titoknak minősül, köpködés és öldöklés nélküli egymás mellett élés lehetőségét biztosítva, a családi asztalnál, még sem hirdethetünk ki bigámiát, s nem kockáztathatjuk a férfiak türelmi vonalának kitolását, melyet féltékenységben mérnénk azon az estén.
Soha nem volt igazán esélyem a boldogságra, pontosan ezért fanyalodtam rá a görcsös keresésre, hogy aztán Ethan személyében lázadjak a világ ellen.
- Felmegyünk? Zavar, hogy figyelnek… - súgtam Ethan mellkasába, s ha éreztem, hogy kezét enyémbe csúsztatta, s elkezdett felfelé vezetni, akkor engedékenyen tettem meg lassú és nehézkes lépteimet a magas lépcsőfokokat sorra szedve. Nem kérdeztem, hogy merre kell mennünk, az utat úgyis csak ő tudta, a kezemet fogta, felesleges lett volna kérdezősködnöm. Így nem tévedhetek el.
- Ne haragudj Marcus miatt. Fogalmam nem volt róla, hogy itt akarja tölteni az estét. Vagy hogy egyáltalán összefuthatunk vele. Marcus és én már túl régóta ismerjük egymást. S az utóbbi időben úgy látom, nem csak én nem mentem vissza az iskolába, de ő is inkább a Roxforton kívül készül a vizsgáira. Nem kellett volna találkoznunk vele – húztam el számat, s ha kinyitotta a szobaajtót, magam is besétáltam utána.
Itt már nem tartottam tovább magamon a köpenyt, kibontottam fűzős részét, s hagytam, hogy a földre hulljon a nehéz anyag. Átléptem a lábam előtt heverő anyagon, majd úgy döntöttem leülök az ágyra. Hívogató volt a fekvő alkalmatosság, de talán csak a hatalmas méretű díszpárnák miatt, amik közé annyira jó volt befészkelni magam.
Onnan figyeltem Ethant, akinek arcán némi megrendülést láttam az esténkkel kapcsolatban. Talán érezte rajtam, hogy nem a legalkalmasabb pillanat ez ahhoz, hogy új határokat döntsünk le a kapcsolatunkban. Igazából, már azt sem tudom, hogy számítana-e valamit, ha lefeküdnék vele. Számít ez már valakinek?
Nála nem érzem azt a késztetést, amit Marcusnál. Valójában ezt az estét, csak Ethan miatt akartam. Nekem sokkal jobban esett volna, ha csak fekhetek mellkasán, miközben beszélgetünk, s érezteti velem, hogy mennyire szüksége van rám. Többet jelent nekem bárminél, ha érezhetem, hogy valakinek szüksége van rám.
Felhúztam lábaimat magam elé, s úgy nyújtottam ki kezeimet Ethan felé.
- Idejössz hozzám? Kérlek – nyújtózkodtam meg jobban, hogy meggyőzzem. Hozzá akartam bújni. Minél szorosabban. Minél tovább. El kellett feledtetnie velem Marcust.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar Inaktív
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 12
ϟ Reagok : 11
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Sep. 20.


TémanyitásTárgy: Re: Fogadó | Ethan & Marcus & Vivi   Szomb. Okt. 05, 2013 6:17 am

Micsoda érzékeny lélek, hogy Merlin rúgta volna bokán! Mit keres egy ilyen a varázsvilágban? Egek…Szánalmasan küzd érte, nevetséges. Még szerencse, hogy ez a hülye tyúk nem hisz neki, mert halálosan belém esett. Hajj, milyen nagy kár Donell…Kotródj már el, gyerünk. Húzd már el a csíkot, ez az. Végre, hátra arc, game over.
Efféle gondolatok keringtek bennem, miközben halovány mosoly játszott ajkaimon, s igyekeztem a lehető legjobban leplezni, hogy majd megpukkadok a nevetéstől, amit ez a drámai helyzet váltott ki belőlem. Ha mások tragikusnak találták volna a kialakult helyzetet, én inkább csak jót mosolyogtam rajta. A szerencsétlennek már esélye sem volt a csajnál, aki egyértelműen kiadta az útját, az én javamra. Valahol még értékeltem is Viviana döntését, mert ha abszolút hibbant liba lenne, akkor bedőlt volna ennek az ittas kreténnek és a végén még engem penderítettek volna ki az ajtón. Így viszont kizárólag én vonhattam diadalmas mosolyra ajkaimat, amit persze diszkrécióból és a látszat miatt nem tettem. Ehelyett megjátszva az igazi gentlemant, kitartóan álltam Viviana mellett, s mikor hátat fordított az a barom, akkor magamhoz öleltem óvva, jelezve felé, hogy törődök vele.
Bár, ha tudta volna, mennyire bosszant annak a tudata, hogy nem is hallottam még erről a fickóról, akkor talán nem merte volna fejét a mellkasomra hajtani. A nyakát is képes lettem volna kitekerni ennek a fruskának, aki egész eddig csak arról az átkozott Vaillsről mesélt és panaszkodott, Donellt azonban még csak meg sem említette.
Mélyen elnyomtam magamban a dühöt, s igyekeztem kezelni a helyzetet, tovább játszva szerepemet, alias Mr. Wilkest, aki a lehető legjobb választás volt Viviana Grosvenor részére.
- Persze, menjünk. – Figyelmesen terelgettem magam előtt, derekán tartva a kezemet, hogy még csak véletlenül se kacsázzon más irányba. Donelltől kitelik, hogy felbukkan valamelyik sarkon, s már csak az hiányozna, ha ismét megpróbálná lenyúlni előlem a csajt, vagy tönkre tenni a terveimet.
Míg korábban teljesen biztos voltam abban, hogy Vivianat teljesen levettem a lábáról és belém csavarodott, ezúttal, ennek a fickónak a megjelenése felkeltette bennem a gyanút, hogy mi van, ha még sem tartok jó úton. Erre mindenképp fényt kellett derítenem, s bármennyire is meg akartam döngetni a tyúkot, hogy végre egy kis élvezet nekem is jusson, úgy véltem, nem támadhatom le azonnal, ilyen helyzetben semmiképp sem.
- Ugyan, nem haragszom miatta, hisz Te nem tehetsz arról, hogy megjelent és jelenetet rendezett. Egyszerűen csak meglepett, még sosem meséltél róla. – Jegyeztem meg, némi keserű szájízzel, ezzel is jelezve felé, hogy zavart az ismeretlen felbukkanása. Ezzel részben azt is tesztelni akartam, hogy Viviana mennyi mindenre képes értem, s hogyan viszonyul hozzám. Kíváncsi voltam arra, hogy fog-e majd mentegetőzni, esetleg elmesél nekem mindent, vagy felháborodik, s hozzám vágja azt, hogy semmi közöm sincs a múltjához.
Reménykedtem, hogy az A opciót választja, s közben kinyitottam a szobakulccsal az ajtót, majd követtem a lányt a szobába. Becsukva magam mögött az ajtót , rá is fordítottam a kulcsot, mert nem akartam azt, hogy még egyszer megzavarjanak minket.
Mire megfordultam, Viviana már letelepedett az ágyra, s ami azt illeti, nem tűnt olyan feldobottnak, s vidámnak, mint érkezése alkalmával.
Remek, megint játszhatom a lelki doktort.
Dünnyögtem magamban, ezt persze nem láthatta arcomon, hisz mosolyt küldtem felé, majd odasétáltam hozzá, s megálltam az ágy mellett , Őt figyelve.
- Persze. – Mosolyogva fogtam meg kezét, majd hagytam, hogy odahúzzon magához, s letelepedtem az ágyra, szorosan ülve Viviana mellé. Kezemmel megtámaszkodtam a háta mögött, majd felé fordultam, s szabad kezemmel kisimítottam a hajszálakat az arcából.
- Felkavartnak tűnsz, de nem kell róla beszélned, ha nem szeretnél. – Továbbra sem akartam ráerőltetni semmit, hisz nem az volt a célom, hogy elriasszam. Az ágyamba akartam csalni, annak pedig egyetlen módja volt, az, ha jól érzi magát velem, mellettem.
Tulajdonképp nem is akartam azt, hogy arra a fajankóra gondoljon, így csak egyetlen megoldás jutott az eszembe. Ahogy a találkozásunknál is sikerült elterelnem a figyelmét rossz kedvéről, úgy ezúttal is hasonló módszert választottam.
- Tudod, állítólag a mugli zenék remekül kényeztetik az ember lelkét. Nem tudom, hallottál –e Al Greenről. De várj csak, megmutatom. – Előhúztam zakóm belső zsebéből egy mugli ketyerét, majd az ágy szélére helyeztem. Aztán elővettem a varázspálcámat is, s egyetlen varázslattal életet leheltem a készülékbe, melyből máris megszólalt az említett dallam, a Lets Stay Together.
- Táncoljunk. – Rávigyorogtam, nem hagytam , hogy elmerüljön az ostoba ömlengésben arról a fajankóról, s pláne nem akartam azt, hogy rá gondoljon, ha velem is lehet. Felpattanva az ágyról, kezemet nyújtottam felé, majd ha megfogta, gyorsan magamhoz rántottam őt, s rámosolyogtam.
- Majdnem koccant az orrunk. – Nevetve pörgettem rajta egyet, majd a dal ritmusának megfelelően kezdtem mozgatni a zenére, s közel húztam magamhoz, amennyire csak tudtam. Aztán, ha már ő is belejött a táncba, nem vártam tovább, megcsókoltam, s tánc közben az ágy felé kezdtem terelgetni őt. Ki akartam élvezni a szoba lehetőségeit, és a kényelmes ágyat, na meg a csajt, ha már ingyen járt a szolgáltatás.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 76
ϟ Reagok : 66
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Aug. 15.


TémanyitásTárgy: Re: Fogadó | Ethan & Marcus & Vivi   Szomb. Okt. 05, 2013 7:30 am

- Tudom. Gondolni sem mertem Marcusra. Magamnak se mertem bevallani, hogy elveszítettem, nem hogy bárki másnak beszéljek róla és a szakításunkról - motyogtam Ethan vállába, s nem hagyva, hogy csak üljön mellettem, becsusszantm az ölébe, s két kezemet övéi közé helyeztem. Rá kellett vezetnem, hogy mennyi törődésre s figyelmességre van abban a pillanatban szükségem.
Nem voltam benne biztos, hogy Ethan szeretne bármit is hallani Marcusról, de a szavaiból már úgy vettem le, hogy azért érdekli, hogy kivel beszélgetett a pultnál. Nem mosolyodtam el rajta, de jól esett, mikor némi féltékenységet véltem felfedezni szemében. Magának akart, ez pedig megmozgatott bennem valamit, s eszembe juttatta, miért jöttem ma estére a fogadóba.
- Tényleg nem biztos, hogy Te ezt szeretnéd hallani. Úgy tudom, nem is illik egy férfinek a múltban történt szerelmes ügyeiről beszélnie egy nőnek. Persze, hozzá kapcsolódik a kapcsolathoz és a bizalomról, hogy ismerjük a másik múltját, de túl sokat és túl hosszan tudnék mesélni. Viszont erre egyáltalán nem akarom pazarolni az időnket. Marcus az exem. Két hónapig voltunk együtt, nem sokkal azelőtt, hogy veled találkoztam volna. Ennyi. - zártam le sebtében a történetet, mielőtt tényleg halálra untattam volna Ethant. El tudtam képzelni, hogy már mennyire unhatja a napról napra előbukkanó problémáimat. Egyik ember sem ítéltetett arra rövid kis életében, hogy engem és a problémáimat kelljen hallgatnia.
Valószínűleg már egy ideje várta ezt az éjszakát, szerette volna egészében magáénak tudni lényemet. Nem hibáztattam érte, s ha még nem is éreztem úgy, hogy ez lesz életem legjobb szeretkezése, akkor is úgy gondoltam, hogy Ethant nem bánthatom meg azzal, hogy most meghátrálok, s meggondolom magam az utolsó pillanatban. Engem akart, s talán ha eleget hajtogatom ezt magamnak, akkor a végére én is élvezni fogom.
- Mire készülsz? - érdeklődtem lágyan, s simogató tenyerébe belehajtottam arcomat, hogy úgy figyeljem, ahogy előhúz zakójának zsebéből egy zenelejátszót. Már láttam eféle készüléket, de birtokomban nem volt, így érdekesnek találtam.
- Nem ismerem, de már a dallama is nagyon kellemesnek tűnik - válaszoltam őszintén, mikor már néhány taktuson túljutott a muzsika. Ethan miatt megpróbáltam elnyomni magamban rossz kedvemet. Biztos voltam benne, hogy mint első találkozásunk során, most is mindent meg fog tenni azért, hogy elterelje figyelmemet, megkönnyítse lelkemet, s jó kedvre derítsen.
- Hogy csinálod ezt? - kérdeztem akkor már gyengén mosolyogva, mikor felkért táncolni, s mellkasára húzott, hogy egymás testének simulva járjuk le a táncot.
- Annyira figyelmes vagy. Azt hittem, te és a magadfajta romantikus és figyelmes férfiak kizárólag a romantikus könyvekben léteznek a könyvtárunk polcain. Szeretem, hogy vagy nekem... mindennek ellenére úgy törődsz velem, hogy én ezt majd egyszer meghálálhatom neked. Pedig úgy érzem, kevés vagyok ahhoz, hogy törlesszem azt a rengeteg jót, amit értem tettél. És ha..
Felnevettem. A pörgetés, mintha csak egy figyelmeztetés lett volna a részéről, hogy itt az ideje nem gondolni Marcusra. Kizökkentett gondolatmenetemből, s igazából már szavaim is elhaltak, nem tudtam, miképpen akartam folytatni. Hevesen bólogattam, mikor megállapította, hogy orrunk szinte összeért, s könnyedén baleset lehetett volna belőle.
Neki dőlve mellkasának átfontam karjaimmal zakója alatt derekát, hogy ráhangolódhassak a pillanatra, mikor majd meztelen testünk összefonódik. Nem bírtam elképzelni a pillanatot, de az, hogy vele lehetek mindennek ellenére, mindent felülmúlt.
- Vigyázol rám Ethan? Ígérd meg, hogy mindig vigyázni fogsz rám... - nem volt már kedvem csalódni. Féltem a reggeltől, féltem a holnaptól, s a következő huszonnégy óra minden bizonytalansága riasztott. Nem hittem, hogy Ethan képes lenne bántani, mégis. Marcus szavai elültették fülemben a félelmetes tényt.
Nem válaszolt, de talán csókja kielégítőbb válasz volt mindennél. Beleremegtem, mikor ajka enyémnek préselődött, s teljes testemet libabőr futotta el, ahogy ujja már felhevült bőrömet érte. Az újkeletű érzések megriasztottak, így mikor az ágyra döntött, néhány percig csak heves légvételemmel küzdöttem.
- Vigyázz rám...
Kértem ismét, de már csak némán, s bizonytalan mozdulatokkal, de magam is megpróbáltam annyira élvezetessé tenni ezt az órát, mint amennyire ő kívánta nekem jól esővé varázsolni.
Néha kicsit hevesebb volt, mint szerettem volna, sőt, néha talán túl követelődzően is érintett. Nem futotta el testemet szenvedély, érzékeim pontosan rögzítették a helyi fájdalmat, amiket Ethan okozott siettségével. Félve mozdultam, de nem is volt rá szükségem, úgy tűnt nem is vágyik rá, hogy megpróbáljam átvenni az irányítást az este folyamán. Minden fölött ő akart uralkodni, a gyeplő egy percig sem került az én kezembe, sőt, kéréseim, s elkínzott tekintetem sem nyert választ. Ha egy kicsit próbáltam is élvezni, mindig tett valamit, ami miatt nem tudtam igazán élvezni az együttlétet.
A nyers ösztönök, az állati szükséglet egy teljesen más emberré változtatta Ethant. Másnak láttam most, mint ahogy eddig viselkedett velem. Mintha mással bújtam volna ágyba, nem Ethan Wilkesszel. De természetesen ezt nem kívántam szemére hányni, még az élménymentes szeretkezés után is azt gondoltam, csak én voltam túl feszült, és saját magam és saját hülyeségeim miatt voltam képtelen élvezni vele a szexet. Ott aludtam el karjai között, de gondolatban egész máshol jártam.

Ahogy este úgy képzeltem el, hogy más fekszik mögöttem, úgy a reggeli ébredés pillanatában is azt képzeltem, hogy az általam elképzelt férfi karjai közt ébredtem fel.
- Szia - mosolyogtam rá Ethanra, aki fölöttem támaszkodott. Fáradt kezeimet felé nyújtottam, s arca két oldalára helyeztem, hogy aztán végigbizirgálhassam ujjbegyeimmel arcélét.
Mosolyom már cseppet sem volt olyan őszinte, mint mikor tegnap este sikerült elüldöznie rossz kedvemet. Most újra lehangoltság telepedett rám. De ez most sokkal mélyebbről jött, nyomasztott. Féltem, hogy még ő se tudná elűzni bánatomat.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar Inaktív
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 12
ϟ Reagok : 11
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Sep. 20.


TémanyitásTárgy: Re: Fogadó | Ethan & Marcus & Vivi   Szomb. Okt. 05, 2013 8:10 am

Kezdett megőrjíteni azzal, hogy ismételten a bánatos vonásait kellett néznem. Nem akartam hallgatni a nyekergését arról, hogy milyen rémes a szerelmi élete, mert tartottam attól, hogy nem tudnám tartani magamat előtte, s leüvölteném a fejét. Pontosan ezért tereltem el gondolatait, s tereltem az estét inkább a tánc felé, s később az ágyba.
Ugyan igyekeztem tartani a szerepemet, de mivel semmiféle érzelmet sem tápláltam Viviana felé, nem volt célom, hogy kielégítsem őt, s úgy figyeljek rá, ahogy szerelmes törődik a kedvesével. A feltörő vágyak elvették az eszemet, s talán ez miatt kizárólag azzal foglalkoztam, hogy mi az, ami nekem jó. Arra az időre, amit az ágyban töltöttünk, kiestem a szerepemből, de még csak fel sem tűnt nekem. Jobban kellett volna figyelnem, de mindenről megfeledkeztem, s végül fáradtan dőltem be mellé az ágyba. Nem akartam beszélgetni, sem összebújni, de ha már ő hozzám húzódott, nem toltam el magamtól. Átkaroltam, hogy érezze a törődést, másik kezemmel visszaigazítottam magamon az alsót, majd álomba szenderültem…
Azt hiszem, egészségesen ébredtem, s ezt mindennél jobban bizonyította ékességem, mely szabadulni akart az alsóból. Perverz gondolatom támadt, oldalra pillantva láttam, hogy Viviana még alszik, de ez nem vette el a kedvem attól, hogy újra kiéljem rajta a vágyaimat. Felé fordulva, lejjebb csúsztattam róla a takarót, s tekintetem végig futtattam a testén. Ajkaimra vigyor húzódott, kezem a combjára tévedt, majd közelebb hajoltam hozzá, s csókolgatni kezdtem a bőrét. Fölé is hajoltam, karjaimra támaszkodva, mikor végre felébredt. Ennek örültem, így legalább nem lesz szükség arra, hogy megerőszakoljam.
- Jó reggelt. – Mosolyogtam vissza rá, majd lecsaptam ajkaira, hogy megcsókoljam, s igyekeztem befészkelni magam a lábai közé, de mocorgásából úgy ítéltem, mintha ellenére lenne az, hogy átismételje velem az éjszaka történteket.
- Mi van cica, mit szólnál egy kis reggeli összebújáshoz, hm? Nagyon szeretnék benned lenni. – Suttogtam fülébe, miközben végig cirógattam a combját, s próbáltam elérni, hogy végre rákapjon ékességemre és tudja, hogy mi a dolga.
- Na, most mi van?- Néztem rá értetlenül, mert nagyon úgy tűnt, hogy semmit sem akar tőlem.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 76
ϟ Reagok : 66
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Aug. 15.


TémanyitásTárgy: Re: Fogadó | Ethan & Marcus & Vivi   Szomb. Okt. 05, 2013 8:51 am

Minden nő szeret arra ébredni, hogy egy kedves férfi reggel puha csókjával ébreszti. Megkérdezi, hogy aludt, milyen volt az éjszaka, fázott-e, kellemes volt-e az ölelése. Kutakodó kezei helyett még az éhes vagyok – színtelen – kijelentés is jobban esett volna. Nem akartam emlékezni a tegnap estére, de Ethan minden erejével azon volt, hogy újra elém varázsolja a nyomasztó képeket, s testembe beleerőszakolja a kellemetlen múlt esti érzéseket.
Próbáltam úgy mozdulni, hogy minél távolabb kerüljek tőle, s szándékomban állt kezemmel is lefogni övéit, hogy ne kelljen szóban is megkérnem, hogy fejezze be. Még soha nem utasítottam vissza, így féltem is, hogy milyen módon fogadja majd ezt. Elérve kezét próbáltam eltolni magamtól, de ez nehezen ment, szinte sehogy. Csókja csak még nehezebbé tette a helyzetemet. Nem akartam megbántani, de erőszakos közeledése teljesen kétségbe ejtett, így rémültebben próbáltam szabadulni tőle.
- Ethan… - leheltem ajkai közé erőtlenül reszketve, miközben már azon voltam, hogy kicsússzak az ágyból. Rajta míg rajta volt alsóneműje, én teljesen meztelenül aludtam el. Kedvére járathatta fel-alá kezeit testemen, nem ütközött textilbe.
- Nincs kedvem most hozzá… ne haragudj, nem volt rossz a tegnap este, de nem megy… Még csak most ébredtem, és jobb lenne, ha tényleg csak hozzám bújnál, nem pedig…
Teljesen zavarba jöttem perverz kijelentésén. Kezem teljesen véletlenül ütközött bele meredező férfiasságába, nem szándékosan izgattam Őt. S nem akartam pozitív jeleket küldeni felé.
- Had menjek ki a fürdőszobába. Meg kell csinálnom a bűbájt… tudod. Nem védekeztünk. Pisilnem is kell… Ethan, had ne kelljen magyarázkodnom. Kérlek, csak menni szeretnék.
Muszáj voltam erőszakosabban szabadulni, így kibújtam Ethan karjai alól, s magammal rántottam a paplant is. Nem akartam, hogy meztelenül lásson, de azt sem kellett volna látnom, hogy mennyire kívánt. Teljesen elgyengültem, s zavarba ejtett testének jelzése.
- Én… - hatalmas zavaromban csak dadogni tudtam, ráadásul hátrálás közben ráléptem a hosszú lepedőre és elbuktam saját lábamban a földön. Csak egész halkan szisszentem fel, nem akartam még felsikkantani sem, mert nem éreztem fájdalmat, éppen csak szerencsétlenkedtem.
Amint fel tudtam állni, besiettem a fürdőszobába, s nem is próbáltam meg leplezni, hogy mennyire menekülhetnékem van.
Azt hittem jó lesz. Azt hittem, a mai reggelre máshogy tudok majd Ethanra nézni, s elfelejtem Marcust. De kínom csak elmélyült, ráadásul egyedüllétre volt szükségem, így azonnal bezártam a fürdőszoba ajtót. Egy dolgot rontottam csak el. Kint hagytam a pálcámat, ráadásul Ethant nem tudja majd a kulcs visszatartani, mikor pálcája van, amivel azonnal kinyithatja az ajtót.
Reméltem van benne annyi diszkréció, hogy ad nekem egy kis teret, míg összekaparom magam hamvaimból. Nem mertem kimenni a pálcámért, sem a ruháimért. Lecsúsztam a padlóra, s fejemet tenyerembe temetve fújtam ki a levegőt.
Mindent elrontottam.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar Inaktív
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 12
ϟ Reagok : 11
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Sep. 20.


TémanyitásTárgy: Re: Fogadó | Ethan & Marcus & Vivi   Szomb. Okt. 05, 2013 9:13 am

- Ne már Viviana, most miért nincs kedved hozzá? Jó lenne..- Bújtam hozzá ismét, hogy izgató szavakat súghassak a fülébe, ő azonban minél távolabb húzódott tőlem, érződött, hogy szinte menekül a közelemből, s próbál eltolni. Mégis, elég volt csak rápillantanom, s végig vezetnem tekintetem a testén, újra csak az előző éjszaka járt a fejemben, s még inkább kívántam őt.
- Na, csak egy kicsit. – Mikor megéreztem kezét férfiasságomnál, próbáltam kézfejénél fogva rávezetni az anyagon keresztül, de elrántotta a kezét, s kérlelni kezdett. Felidegesített, legszívesebben lekaptam volna az alsóneműmet, majd elhallgattattam volna, egész egyszerű módszerrel…Mégis, észhez kellett térnem, hisz célom volt, meg kellett szereznem a Grosvenor vagyont, tönkre tenni az apját, de ettől még túlságosan is távol álltam, s rádöbbentem, hogy ezzel mindent elronthatok. Ha nem rontottam még el.
Ugyan nem tetszett az, hogy visszautasított, s tulajdonképp bosszantott a viselkedése, igyekeztem magamba fojtani, s összevont szemöldökkel húzódtam el tőle, nem erőszakoskodva tovább.
- Csak tessék…- Mutattam kezemmel az ajtó felé, közben felhúztam az egyik lábamat, s igyekeztem helyre igazgatni a csomagot az alsóban. Figyeltem, ahogy szinte kiugrik az ágyból, s magára tekeri a takarót. Nem is értettem, hogy hirtelen mitől lett ennyire félénk előttem, hisz már mindent láttam belőle, amit akartam. Tényleg dühített, s láthatta is az arcomon, hogy nem tetszik az, amit csinál.
S ha ez még nem lenne elég, az ostoba még fel is bukott a szoba közepén. Kínomban már nem is tudtam, hogy nevessek, vagy a fejét verjem a falba, de uralkodnom kellett magamon, s megjátszanom azt, hogy normális is tudok lenni.
- Hé, jól vagy?- Csúsztam az ágy szélére, s felálltam, hogy felsegítsem, de addigra már ő is felkelt, s a fürdőszoba felé osont. Hallottam, hogy magára zárja az ajtót, mitől ökölbe szorult a kezem, s elfordulva, magamban morogtam egy cifra mondatot. Még jó, hogy nem hallhatta.
Ideges lettem, s biztos voltam benne, hogy valamit nagyon elszúrtam, vagy mindennek köze lehet ahhoz az átkozott Donellhez. Tudnom kellett, hogy mi a helyzet, s kapóra jött a tegnap este, így kihasználhattam Viviana érzéseit, s azt is, hogy eddig mennyi mindent tettem érte.
Vettem egy mély levegőt, elszámoltam magamban háromig, majd azt követően sétáltam oda a fürdőszoba ajtóhoz, s kopogtattam annak oldalán.
- Viviana, jól vagy? Köze van ennek az egésznek ahhoz a tegnapi fickóhoz? – Hangomból érezhette a sértettséget, ami nem volt valós, csak megjátszott. El kellett hinnie, hogy mennyire fontos nekem, s hogy zavar a tény, hogy elhúzódik tőlem. Bűntudatot akartam kelteni benne, s ki akartam deríteni, hogy mégis mi a fene történik.
- Miatta viselkedsz így velem? Csak kihasználtál?- Amilyen érzékeny, s becsületes lány, biztos voltam benne, hogy tudok a lelkére hatni efféle ostoba dolgokkal. Nagyon reméltem azt, hogy a bocsánatomért fog esedezni, és rájön, hogy velem sokkal boldogabb lehet, mint azzal az alkoholista szerencsétlenséggel.
- Nyisd ki az ajtót..- Rángattam meg a kilincset, de mikor már nem nyílt az ajtó, elkapott a méreg, s beleütöttem az ajtóba.
- A francba, tényleg arra a görényre gondolsz? Hát tényleg csak kihasználtál? – Dühösen vonultam vissza az ágyhoz, majd leroskadtam rá, ügyelve arra, hogy úgy tűnhessek, mint akinek összetörték a szívét.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 76
ϟ Reagok : 66
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Aug. 15.


TémanyitásTárgy: Re: Fogadó | Ethan & Marcus & Vivi   Szomb. Okt. 05, 2013 9:44 am

Egyre gyakrabban túrtam bele már amúgy is kócos hajamba, s nem féltem fájdalmat okozni magamnak azzal, hogy egyre mélyesztettem el fogaimat színtelen ajkaimban. Innen már nem volt lejjebb. Lefeküdtem egy olyan férfival, aki valójában csak egy támasz volt, egy pótlék, aki szeretett. S akit kihasználtam. Nem hibáztathattam a tegnap estéért, ahogy mai reggeli megmozdulásáért sem vehettem Őt elő, hogy bűnösnek kiáltsam ki. Talán ha jobban beleélem magam, s élvezem, akkor most nem lennék ennyire rossz véleménnyel a tegnap estéről. Sajnáltam Ethant, annak ellenére, hogy most reggel megtapasztaltam, hogy nem egy romantikus mese szereplője, aki megfosztott teremtetésénél fogva minden aljas tulajdonságtól. Benne is volt valami, amit még nem ismertem…
Gondolataimból Ő rángatott ki az ajtón túlról jövő hangjával.
Egész testemben összerezzentem. Rám hozta a frászt, annak ellenére, hogy még soha nem bántott, visszaemlékezve Johanra, Marcus állítólagos barátjára, s erős ujjaira, melyekkel tehetetlenné tett, újraéltem azokat a pillanatokat is. Nem akartam… nem akartam gondolkodni, de agyam megállíthatatlanul pörgött.
- Ethan, egyedül szeretnék lenni egy kicsit – szóltam ki a tőlem telhető leghatározottabb és érthetőbb hangon, de arra még vettem az erőt, hogy a földön átcsússzak az ajtólap elé, nehogy rám törje azt.
- Kérlek, hagyj egy kicsit… ha gondolod, itt is hagyhatsz én… - még jobban elszégyelltem magam, mikor a fejemhez vágta, hogy csak kihasználtam Őt, s féltékenyen kezdett kérdezősködni.
- Szó sincs erről – szóltam ki elképedve, de máris el kellett hessegetnem első gondolatomat, ami szerint nem mondok el semmit Ethannak. Nagyon tudni akarta. S nem tehettem meg, hogy nem mondom el neki, s nem kérek bocsánatot tőle.
Fel kellett emelkednem a földről, s magyarázkodnom kellett. Megérdemelte. Mindig ott volt nekem, épp ezért még egy lapáttal rátett rossz kedvemre. Az eddig csak Marcus miatt érzett bűntudatom most már kiteljesedett, s Ethan miatt is pocsékul éreztem magam. Magamra rögzítettem a fehér anyagot, s mikor hallottam a férfit visszaérni az ágyhoz, lassan és megfontoltan, de kinyitottam az ajtót.
Nyikorogva tárult ki a bejárat, s elnyűtten léptem ki rajta. A magába zuhant férfi látványa ledöbbentett. Viselkedése meglepett, hiszen érzései, viselkedése és szavai egy érzelmi libikókára emlékeztettek. Nem tehettem mást, megesett rajta a szívem, így azonnal odasétáltam hozzá, hogy lerogyjak mellé az ágyra.
Megtettem volna, s talán felkínálom magam neki újra, hogy boldoggá tegyen, hiszen én mással nem szolgálhattam neki. De ekkor megakadt figyelmem utolsó vádaskodó megjegyzésén.
- Nem hiszem, hogy jogod van legörényezni Marcust, mikor nem ismered. Tegnap Őt felpofoztam, mikor rólad rosszat mondott. Ő megértette, hogy nekem mennyit jelentenek a szeretteim, s utána elfogadta, hogy nem akarok vele lenni. Nem mondhatsz semmi rosszat Marcusról a jelenlétemben. S tudod mit? Az előbb úgy jöttem ki, hogy itt akarok maradni veled, de most – ráztam meg hitetlenkedve fejemet, s ellépdeltem Ethantól.
- Nem vagyok benne biztos, hogy Te meg tudnál érteni. Úgy érzem Ethan, hogy félre ismertelek. Hinnem kellett volna tegnap talán Marcusnak? Nem értem mi történt veled. Már nem is tudom, ki az, akivel a tegnap estét töltöttem. Nekem most el kell mennem – hajolgattam le, hogy felkapkodjam ruháimat, majd testemre varázsoljam azokat. Végre a pálcám is kezemben volt, így sokkal könnyebben ment és nem kellett meztelenkednem Ethan előtt.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar Inaktív
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 12
ϟ Reagok : 11
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Sep. 20.


TémanyitásTárgy: Re: Fogadó | Ethan & Marcus & Vivi   Szomb. Okt. 05, 2013 10:12 am

- Tessék csak…- Szóltam be még sértetten, majd csak azt követően telepedtem le az ágyra, olyan szögben, hogy , ha kilép a fürdőszobaajtón, pontosan rám láthasson. Még a fejemet is lehajtottam, nagyon drámai hatást kellett produkálnom ahhoz, hogy meghassam Őt, s elérjem nála a céljaimat. Ki kellett használnom azt, hogy megbízott bennem, s hogy már eddig is sok mindent tettem érte.
Ott voltam vele, kedves voltam vele és felvidítottam, akkor is , ha rémes napjai voltak. Én voltam az egyetlen vigasza az ostoba Vaills mellett, s én voltam az, akinek karjaiban vigasztalódhatott. Ezt pedig az orra alá kellett dörgölnöm, ki kellett játszanom az ütőkártyáimat, ha meg akartam tartani Őt a céljaim érdekében.
Sajnos, minden indulatomat azonban nem tudtam magamban tartani , hisz volt néhány megjegyzésem Donellről, és az meg sem fordult a fejemben , hogy ezekkel csak ronthatok a helyzetemen. Annyira biztosnak éreztem a helyemet Viviana szívében, hogy egész egyszerűen ledöbbentett, mikor visszatért a fürdőszobából, s ahelyett, hogy a bocsánatomat kérve tepert volna le az ágyon, még neki állt feljebb.
Hülye tyúk, elmebeteg liba.
Ez volt az első gondolatom, legszívesebben az arcába vágtam volna, hogy kizárólag arra az egy dologra jó, semmi másra, de ismételten vissza kellett fogni az indulataimat, ahogyan azokat a képkockákat is, melyeken azt láttam, hogyan kínozom meg Őt.
- Ó, és most éljeneznem kellene, amiért pofon vágtad Őt? Tessék? Hogy én nem értelek meg téged? Hát te…te komolyan nem vagy normális. Mi..mi az, hogy én nem tudlak megérteni?- Kiakasztott a csaj, nem is tudtam ülve maradni, kénytelen voltam felállni az ágyról.
- Velem mi történt? Inkább veled mi történt? Állandóan azt a részeges disznót véded, akinek két értelmes szava nem volt tegnap este és csak fenyegetőzni tudott, meg rángatni téged! Neked elment az eszed, és nagyon remélem, hogy megjön majd! Különben tényleg azt fogom hinni, hogy csak kihasználtál…maradj, majd én elmegyek. – Nagyon ideges voltam, nem így terveztem a dolgaimat , dühös voltam, s azt terveztem, hogy menten kinyírom Donellt és elteszem az útból. Nem volt elég az a nyavalyás Vaills, kiderült , hogy még egy söpredékkel le kell számolnom. Pillanatok alatt kaptam fel a nadrágomat, az ingemet, a zakómat már csak a karomra dobtam, majd gyors léptekkel elhagytam a szobát, s a fogadót is . Le kellett vezetnem a feszültségemet valakin, meg kellett átkoznom valamit, mert úgy éreztem, hogy szétrobbanok.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Fogadó | Ethan & Marcus & Vivi   



Vissza az elejére Go down
 

Fogadó | Ethan & Marcus & Vivi

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Fogadónegyed
» Melegforrás Fogadó
» Fogadások (2014)
» Telihold Fogadó
» Fogadások

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
FEEL THE DIFFERENCE :: Befejezett, lezárt játékok-