KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
» Lin & Cole kalandjai a szárnyas vadkanban
Theodore&Hannah - Úton az iskolába Icon_minitimePént. Jún. 13, 2014 10:28 pm by Belinda Wictikers

» Kiruccanás az erdőbe - Cole & Lin
Theodore&Hannah - Úton az iskolába Icon_minitimeHétf. Május 19, 2014 7:08 am by Belinda Wictikers

» Huuu, ugye megijedtél? ~Leah&Mason~
Theodore&Hannah - Úton az iskolába Icon_minitimeSzomb. Május 17, 2014 8:51 am by Leah Winter

» Hayley & Seth - Folyosók
Theodore&Hannah - Úton az iskolába Icon_minitimePént. Ápr. 25, 2014 12:58 am by Vendég

» Találj rám
Theodore&Hannah - Úton az iskolába Icon_minitimeCsüt. Ápr. 24, 2014 1:11 am by Hayley-Rose Mallory

» Nickole & Eric - Tiltott Rengeteg
Theodore&Hannah - Úton az iskolába Icon_minitimeSzer. Ápr. 23, 2014 9:15 am by Nickole Smith

» Audrey & Hestia - Három Seprű
Theodore&Hannah - Úton az iskolába Icon_minitimeKedd Ápr. 22, 2014 5:20 am by Vendég

» Mason & Amy - Szellemszállás
Theodore&Hannah - Úton az iskolába Icon_minitimeHétf. Ápr. 21, 2014 8:48 am by Vendég

» Cole & Hestia - Hálókörlet
Theodore&Hannah - Úton az iskolába Icon_minitimePént. Ápr. 04, 2014 9:48 am by Vendég

» Csillagvizsgáló
Theodore&Hannah - Úton az iskolába Icon_minitimeCsüt. Márc. 27, 2014 5:59 am by Vendég


Megosztás

Theodore&Hannah - Úton az iskolába Empty


 

 Theodore&Hannah - Úton az iskolába

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
TémanyitásTárgy: Theodore&Hannah - Úton az iskolába   Theodore&Hannah - Úton az iskolába Icon_minitimeKedd Okt. 01, 2013 1:30 pm

Theodore&Hannah - Úton az iskolába Tumblr_mu0mbootpo1ry8of4o1_500
"Mi lett volna, ha" - külön-külön csak puszta szavak.
De együtt képesek ott visszhangzani az ember fejében
egy életen át. "Mi lett volna, ha" - vajon mi? Sohasem tudhatjuk.''

Reggel van, nyolc óra. Valahol a folyosón nyolcat üt az óra. Kipihenten nyújtózom egyet. Ma elkezdődik a tényleges utolsó évem, végzős lettem megint. Anya évekkel ezelőtt azt mondta, hogy ezen a nyáron kilyukasztathatom a fülem, hogy kapok egy medált, amibe a házcímerem, a nevem és a dátum van. Mosolyom kicsit lejjebb ereszkedik, ma van az első születésnapom, amit tényleg egyedül töltök.
Kicsit még várok a felkeléssel, csak amikor már kényelmetlen a fekvés, akkor cselekszem. Kezem a takaró alól kihúzva tapogatom ki az édesanyám óráját, hogy megnézzem, mennyi is pontosan az idő. Még csak hat perce keltem, és máris kényelmetlen az ágy. Tekintetem az ablakra siklik, ahol vastag esőfüggönyön át látható csak a szürke táj az Abszol út felett.
Kimászva az ágyból szembe találom magam egy lufival, amin egy kicsit remegve felírt tizennyolcas van. Meghatódva pillantok rá, majd egy gyors zuhany után iskolai egyenruhámba bújok. Innen nincs messze az állomás, és ilyenkor már minden londoni diák az iskolája egyenruhájában feszít, melyek olykor szerintem igen mókásra sikerülnek. Már napokkal ezelőtt becsomagoltam a könyveimet és apró dolgaimat, melyek emlékül szolgálnak a múltamból. Nincs sok holmim, az a néhány plusz, amit nem viszek magammal, két dobozban pihen a sarokba. Tom majd idén is félreteszi nekem, már beszéltünk erről. Hihetetlen, hogy még mindig nem tudom, hogy mi legyen velem, pedig - ha minden jól megy persze - most már mindenképpen végezni fogok a tanulmányaimmal.
A tiszta, finom illatú ruháimat is bepakolva zárom le a ládám, már negyed tíz van, itt az ideje lemenni reggelizni, elköszönni, majd elindulni az állomásra. Ez szerencsére egész könnyen megy. Nincs sok kedvem enni, majd veszek valamit a vonaton, ha megéhezek. Az elköszönés szintén könnyen megy. Egyedül megyek ki végül, ami talán jobb is. Elég furán venné ki magát, ha engem Tom kísérne ki a vonatra. A hét év alatt elég rutinossá váltam a közlekedésbe, de azért jó, ha az emberrel ott van az anyukája az indulás napján. Végül is bejutottam, hurrá! Ennek örömére sikerül a ládám vonszolása közben nekimennem valakinek. Szokás szerint. Hihetetlenül béna vagyok már megint.
- Ne haragudj, én nem akartam. Szia Theo.
Zavartan intek neki, mint valami bugyuta kislány. Nem is tudom miért. Elég zavarba vagyok most. Nem is tudom, hogy szereti-e, ha valaki így hívja, de a "keresztneveden szólítalak csak mert úgy menőbb" valahogy nem jön be. Annyira próbáltam figyelni, hogy ne okozzak károkat, erre kis híján a vonat alá küldöm a srácot, aki hét éve elvisel padtársaként. Képzeletben megveregetem a vállam, miközben a fejem fogva gyorsan elsprintelek a tett helyszínéről. Ez az év is jól kezdődik.
A ládámat végül sikerül feljuttatnom a vonatra, Ernie segítőkészségének köszönhetően, majd meg sem állok a fülkénkig. Már elsőben egymásra találtunk itt a többiekkel, és azóta együtt utazunk. Emlékszem mennyire féltünk még annak idején, hogy mit kell majd kiállnunk azon a bizonyos próbán, hiszen, akinek volt idősebb testvére, mindenféle őrültséget mondott, trollokat, sárkányokat, bűbájokat, ők pedig zavarban voltak, hiszen volt, aki a varázsvilág létezéséről sem tudott.  
Az út most kimondottan hosszú volt, a többiek sok mindenről beszélgettek, de ha valaki megkérne, hogy mondjak vissza akár csak egyet is, csúnyán belesülnék. A nap lassan elhagyja az eget, és ahogy az alkonyba fúló utolsó sugarak az arcomat simogatják, váratlanul felpattanok, mint akibe áramot vezettek. A többiek furcsán néznek rám, de én lelkesen veszem elő a fényképezőgépem, jelezve, hogy kint több képet tudok csinálni. Ez igaz is, részben, a másik fele viszont, hogy nem nagyon akarok most másokkal lenni.
Kicsit egyedül jobb lenne, de sajnos ilyenkor a vonat teljesen meg van tömve ilyenkor. Az előtérben megállva azért készítek tényleg néhány képet a lenyugvó napról, át-átpislogva a másik fülkébe. Ott ülnek a Mardekárosok, azon túl pedig ott van a vonat egyetlen nyugodt helye. Egy csapat, egy nagy csapat Mardekáros vs. egy kis nyugalom. Ajkamba harapva nyúlok végül az ajtó felé, hogy elhúzva megmásíthatatlanul elinduljak a kupén át, felemelt fejjel, bátran a másik felébe. Ha ezt a többieknek elmesélhetném. Én vagyon kb az első az ismeretségi körömből, aki ezt meg merte csinálni, és még mindig élek. Ez hihetetlen. Pedig az egyenruhámról süt, hogy Hugrabugos vagyok. Megkönnyebbülten eresztem ki a levegőt, majd nyitom ki a következő ajtót, mely a poggyászokat rejti. Ugye megmondtam, hogy itt nyugi van? Sóhajtva foglalom el a helyem az egyik ládán, majd elfekve behunyom a szemem. Nem is olyan kényelmetlen.


Vissza az elejére Go down
 

Theodore&Hannah - Úton az iskolába

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Audreanna&Hannah • kígyó vs. borz | földszinti folyosó
» Nadine Winternight & Theodore Nott kabinja
» Hannah & Hestia - Fúriafűz
» Malfoy kúria | Draco&Hannah
» Florean Fortescue fagylaltszalonja→ Hannah & Garfield

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
FEEL THE DIFFERENCE :: Befejezett, lezárt játékok-