KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
» Lin & Cole kalandjai a szárnyas vadkanban
luna & cordelia - folyosók Icon_minitimePént. Jún. 13, 2014 10:28 pm by Belinda Wictikers

» Kiruccanás az erdőbe - Cole & Lin
luna & cordelia - folyosók Icon_minitimeHétf. Május 19, 2014 7:08 am by Belinda Wictikers

» Huuu, ugye megijedtél? ~Leah&Mason~
luna & cordelia - folyosók Icon_minitimeSzomb. Május 17, 2014 8:51 am by Leah Winter

» Hayley & Seth - Folyosók
luna & cordelia - folyosók Icon_minitimePént. Ápr. 25, 2014 12:58 am by Vendég

» Találj rám
luna & cordelia - folyosók Icon_minitimeCsüt. Ápr. 24, 2014 1:11 am by Hayley-Rose Mallory

» Nickole & Eric - Tiltott Rengeteg
luna & cordelia - folyosók Icon_minitimeSzer. Ápr. 23, 2014 9:15 am by Nickole Smith

» Audrey & Hestia - Három Seprű
luna & cordelia - folyosók Icon_minitimeKedd Ápr. 22, 2014 5:20 am by Vendég

» Mason & Amy - Szellemszállás
luna & cordelia - folyosók Icon_minitimeHétf. Ápr. 21, 2014 8:48 am by Vendég

» Cole & Hestia - Hálókörlet
luna & cordelia - folyosók Icon_minitimePént. Ápr. 04, 2014 9:48 am by Vendég

» Csillagvizsgáló
luna & cordelia - folyosók Icon_minitimeCsüt. Márc. 27, 2014 5:59 am by Vendég


Megosztás

luna & cordelia - folyosók Emptyluna & cordelia - folyosók Emptyluna & cordelia - folyosók Emptyluna & cordelia - folyosók Emptyluna & cordelia - folyosók Emptyluna & cordelia - folyosók Empty


 

 luna & cordelia - folyosók

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
TémanyitásTárgy: luna & cordelia - folyosók   luna & cordelia - folyosók Icon_minitimeSzomb. Okt. 12, 2013 2:42 am

Luna & Cordelia


Idegösszeroppanást fogok kapni. Lassan de biztosan, bele fogok ebbe őrülni. Már itt vagyok egy hónapja, de még mindig borzalmas minden. Tényleg minden…! Persze tudhattam volna, hogy ez lesz. Nem is értem, hogyan sikerült merő optimizmuson elélnem egész nyáron, amikor a Roxfort és Anglia és a Destiny jelentette sötét esőfelhők már a költözés óta a fejem felett tömörültek, várva a tökéletes alkalmat arra, hogy a szakadó esőt rám zúdítsák. Jó sokáig vártak. De egy hónapja már kitartóan szakad (már képletesen, mert amúgy a szeptemberi időjárás egyelőre meglepően kegyes volt), én pedig most már igazán kezdek átázni, átfázni, és ez…nem egy áldott állapot. A legkevésbé sem az. Destiny utál. Nem is kifejezés az, hogy utál, ha teheti rám sem néz, hozzám sem szól, és mondanom sem kell, hogy sikerült nekem is a Hugrabugba beosztatnom magam, úgyhogy az egész hatodik évfolyam kitartóan a mostohatestvérem pártját fogja. Eredmény – még a szobánkba sem mehetek be nyugodtan, azzal az érzéssel, hogy itt majd senki nem fog piszoknak nézni a körme alatt. Ott kezdődik csak igazán.
Anyának és Charlesnak persze erről nem írok. Nem írok arról sem, hogy gyakorlatilag ha négy ember kedvesen szólt hozzám, akkor már sokat mondok. Persze a hátam mögött annál többen beszélnek rólam. Azt hiszem. Igyekszem ezzel nem foglalkozni, de egy idő után nehéz nem magamra venni, hogy valahányszor meghallom a „Beauxbatons” szót, feltételeznem kell, hogy én vagyok a téma, ugyanakkor rám tör a heveny honvágy is, és legszívesebben elsírnám magam. Igen. Haza akarok menni. Nem tartozom ide. És ha így folyatódnak a dolgok, akkor soha nem is fogok. Tudom, tudom, ez még csak egy hónap volt. Ennél rosszabb talán már tényleg nem lehet. Kivéve olyankor, amikor egyszerűen fogalmam sincs, hol vagyok. Mint most. A Beauxbatonsnak ismertem minden sarkát, minden szegletét, minden kanyarát, de itt folyton átesek a hatodik emeleti volt-nincs lépcsőn, csak onnan tudom megjegyezni az utat a klubhelyiségbe, hogy a konyha felé van, egyébként meg sunyi módon követni szoktam másokat, ami néha azzal a kellemetlen eredménnyel jár, hogy abszolút nem oda lyukadok ki, ahova kellene, és egyedül maradok.
Mint most is. Egy csapat hollóhátas nyomába szegődtem átváltoztatástan után, de mire feltűnt, hogy túlságosan sokat lépcsőzünk ahhoz, hogy ők is a nagyterembe tartsanak vacsorázni, arra már túl késő volt. Fogalmam sincs, hol maradtam le tőlük, valahol talán a hatodikon, mindenesetre már vagy egy negyed órája gondolom azt, hogy lefele megyek, de még mindig nem hallom a Nagyteremből kiszűrődő nyüzsgést. Sosem érek le vacsorázni, éhen veszek, de még abban sem vagyok biztos, hogy a hálókig eltalálok. Ez a vég. Feleannyira nem tartom magam drámainak, mint anyámat, de ez valahogy most az utolsó csepp a pohárban. Eltévedtem ebben a tetves, hideg, huzatos kastélyban, mert nincs egy jólelkű hugrabugos, aki inkább engem választana Des helyett. De hogy is hibáztatnám őket…? Itt van a büszkeségük, a fogójuk, a kviddics csapatuk kapitánya, és itt vagyok én, akit nem ismernek, és akit Miss Tökéletes látványosan utál, ráadásul még francia is, akcentusa van, és túl puccosan öltözködik. Mert ilyeneket is hallottam már. Megjegyezném olyasmiért utál, ami abszolút nem az én hibám. Ez bosszant talán legjobban. Nem tettem semmit, hogy ezt megérdemeljem.
És feladom. Most életemben talán először úgy érzem, sokkal könnyebb feladni, mint megpróbálni változtatni a helyzeten. A folyosó közepén megállok, nekidöntöm a hátamat a falnak, és a velem szemben szobrozó páncélt kezdem szuggerálni. A sisakját, pontosabban szólva, hogy felfelé nézzek, és akkor talán nem fognak a szemembe gyűlő könnycseppek legördülni az arcomon. Utálok sírni. Utálok, utálok, utálok…





A hozzászólást Cordelia Conelly összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Okt. 15, 2013 10:25 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: luna & cordelia - folyosók   luna & cordelia - folyosók Icon_minitimeVas. Okt. 13, 2013 4:01 am


Cordelia & Luna



Még hét perc. Pontosan ennyi idő van még az órából, és végre vége a mai már szenvedése. Mindig a kedvenc óráim közé tartozott a gyógynövénytan, de ma ez nem így van. Valamiért nagyon unalmasra sikeredett, hiába szoktak, Bimba professzornak olyan jó ötletei lenni. Én személy szerint alig tudtam nyitva tartani a szemem, és akárhányszor végignéztem a kis csoporton mindig ugyanazt láttam. Ásítozás, billegés, néhol alvás, beszélgetés. Azaz senkit sem érdekelt a tanár prédikálása. Ez pedig szerintem igencsak bántotta Bimba professzort. Bevallom kicsit tudom ilyenkor sajnálni a tanárt, de persze ezzel is csak én vagyok így. Ez is egy ok amiért piszkálhatnak a többiek. Amire kezdek is ráunni. Több mint öt éve szinte minden áldott reggel valami "meglepetés" vár rám. De nem szólhatok senkinek mert, egyrészt nem tennének semmit ellene, másrészt pedig rosszabbodna a helyzet. Még ki kell bírom ezt a két évet valahogy, aztán fogom magam és olyan messzire megyek innen amilyen messze csak tudok. Legalább nem kell majd havonta újra megvennem minden cuccomat. Fogadok, hogy ha egyszer kitakarítják ezt az iskolát úgy rendesen, majd mindenféle az én eldugott holmijaim lesznek. Nézzük a jó oldalát, legalább hagyok itt valamit magamból az utókornak. Bár gondolom térjengeni fognak még évekig pletykák a leghülyébb lányról. Na de persze én az ilyesmit nem teszem fel, hiszem pontosan tudom, hogy a barátaim így szeretnek és egyáltalán nem akarnak megváltoztatni. Ennek pedig természetesen örülök. Ők az igazi barátok. Mindig segítenek rajtam ha kell...
Gondolatmenetemből a diákok újongása riaszt ki. Vége az órának. Még fél óra a vacsoráig. Addig pedig el kell még ütnöm az időmet. A klubbhelységbe semmi kedvem visszamenni és azt hallgatni, hogy milyen jót nevetnek rajtam. Ehelyett sokkal jobb ötletnek bizonyul egy séta. Mostanában egyre többször sétálgatok magamban a folyosókon. Valahogy sokkal jobb szórakozásnak tűnik, mint bármi más. Igaz, hogy jobb szeretek kint sétálni, mondjuk Roxmortsban, de ameddig így szakad az eső nem mehetek ki. Vagyis kimehetek de akkor számolnom kell a következményekkel... meg fogok ázni. És ha valaki meglátna vizesen szinte biztos, hogy ismét okot szolgáltatnák neki a pletykálásra.
A következő pillanatban tekintetem megakad egy lányon, aki a fal tövében üldögél és egyáltalán nem tűnik boldognak. Valami baja van neki. De egyáltalán ki ez a lány? Nem látom az arcát, de az biztos, hogy komoly baja van neki. Talán oda kellene mennem. Lehet hogy épp segíthetek rajta. De mi lesz ha elzavar, ahogy szinte minden diák ebben a suliban? Viszont nem tudhatom, hogy ő mit tenne. Lehet örülne nekem... én pedig annak örülnék ha szerezhetnék magamnak egy újabb barátot. Ahogy közelebb érek hozzá rájövök, hogy én már láttam ezt a lányt. A nevére már nem emlékszem, pedig azt hiszem hallottam. Csak az tudom, hogy Hugrabugos. Legalább nem Mardekár!
- Hé! Valami gond van? - Kérdezem tőle miközben lehajokok hozzá. Nem akarok tolakodó lenni, de semmiképp sem fogom itt hagyni őt. Látszik rajta, hogy igen nagy gondban van, én pedig nem az a fajta vagyok aki képes elmenni segítség nélkül. Maximum ha elzavar.
- Segíthetek valamiben? - Teszem fel az újabb kérdést neki, majd körülnézek. Sehol senki. Valószínűleg már mindenki a nagyterem felé tart, hogy vacsorázzon. Bár engem ez sem riaszt el, mert nekem szerencsére mindig van eldugott édességem az ilyen esetekre. Sajnos elég sűrűn elkésem a vacsorát. Főleg ha besegít valamelyik hugrabugos "barátom".


Words: 539 ♣ Music: wake me upNote: lesz jobb is :$ ♣ ©


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: luna & cordelia - folyosók   luna & cordelia - folyosók Icon_minitimeKedd Okt. 15, 2013 10:44 pm

Luna & Cordelia


Pár pillanatig erőteljesen bánom, hogy nem viselkedtem önzőbben. Nem csapkodtam, nem hisztiztem, egy rossz szavam sem volt, amikor szóba került a költözés. Nem úgy, mint egy rendes tinédzser. Mint egy valamire való tinédzser, teszem azt, mint Destiny, aki a drámakirálynő és a hiszti fogalmát is, egészen biztos vagyok benne, egészen új szintre emeli. Én meg csak mosolygok. Mosolygok és bólogatok, és mintha legalábbis nem lenne saját véleményem, és akaratom, hagyom hogy minden úgy legyen, ahogy azt mások szeretnék. Nem érzem úgy, hogy jogom lenne bárki boldogságának is az útjába állni. Különösen nem anyáénak. Nyilván naiv dolog azt gondolni, hogy ezt kapom majd vissza cserébe másoktól is. Úgy fest ez nem így működik. Nincs karma, nincs végzet, nincs sors. Csak én vagyok egyedül, elveszve ebben az átkozott, trükkös kastélyban. Az ár, amit anya boldogságáért fizetek. Ugyan attól, hogy erre gondolok egy kicsit jobban érzem magam, egy kicsit több értelmet nyer, hogy mennyi mindent kell elviselnem, de végeredményben mégsem érzem úgy, hogy segítene. Talán csak még inkább hazavágyok tőle. Ha nem is vissza Franciaországba, akkor haza, az új otthonunkba, anyához. Igen, tudom, tizenhat évesen az ember ne rohangáljon az anyjához, ha valami baj van, de nálunk ez mindig is így működött. Mi voltunk csak ketten egymásnak. Most ez megváltozott. Nem teljesen, de már nem csak mi vagyunk ketten. Van családunk. Mindig is erre vágytam. Erre az egész némelyest visszafelé sül el…
Letelepszek a fal tövébe, egyszerűen nincs kedvem tovább menni. Minek? Kimarad a vacsora, nem nagy ügy, sokkal rosszabb kedvem már akkor sem lesz, ha üres hassal térek nyugovóra. Nem mintha a Hugrabug klubhelyiségbe képes lennék visszatalálni. De már lejártam a lábamat is, előbb-utóbb csak jár majd erre valaki…nem? Más nem, amikor felfelé mennek a vacsoráról a griffendélesek, vagy a hollóhátasok…számomra igazán nem is játszik szerepet, hogy ki milyen színű nyakkendőt hord. Amíg a saját házam úgy érzem nem igazán fogad be, mégis mit kezdjek a többiekkel? Vicces. Sosem voltak korábban ilyen problémáim. Sosem tartottam magam undoknak, elviselhetetlennek. Olyannak, akit lehetetlenség kedvelni. Furcsa módon játszik az élet néha az emberrel.
Igen, utálok sírni, végül mégis csak könnyekben török ki, amitől csak dühösebb leszek. Dühös sem szeretek lenni, az olyasmi, ami meggondolatlan cselekedetekre kényszeríti az embert, és hirtelen semmi egyéb vágyam nincs, mint kikaparni a mostohatestvérem szemeit. Mintha az ő hibája lenne mindez. Nos, ha nem is teljes egészében…de ellehetetlenített szociális helyzetemhez mindenképpen hozzájárult. Amennyire igyekszem nem viszonozni a gyűlöletét, annál nehezebb, minden egyes nappal. Tenyereimbe temetem az arcom, amilyen szerencsém van tényleg pont most fog valakit erre vetni a véletlen. Bezzeg ilyenkor mindig fején találom a szöget. A léptek zaját hallva gyorsan megdörzsölöm az arcom, nem mintha tekintetem csillogása nem árulná el, hogy igenis sírtam, de legalább ne bömbölve lássanak, mert az megint remek pofon lenne az egyébként is csodás híremhez…kezdem magam valami agyatlan óriásnak érezni, akiben egy szemernyi jóság, vagy kedvesség sincs. Nem is csoda, hogy gyakorlatilag kisebb sokk ér, amikor a közeledő úgy dönt, hogy foglalkozik velem. Legszívesebben a nyakába ugranék érte, de természetesen az meglehetősen furcsa lenne…
- Minden oké. Mondjuk. Csak – nehezemre esik felpillantani, de azért csak meg kell győzödnöm róla, hogy esetleg nem valamelyik hugrabugos készül viccet csinálni belőlem. De nem. Fehér-kék nyakkendő, és kócos szőke haj. Nem mintha ez sokat mondana nekem, vajmi kevés embert ismerek a Roxfortban, még a helyi pletykákat és szóbeszédeket sem sikerült magamba szívnom megfelelő társaság híján…és nem éppen vagyok abban a helyzetben egyébként sem, hogy válogassak az emberek között, akik hajlandóak szóbaállni velem. Igazán nem is számít ez nekem. A vak is látja, hogy nincs minden rendben, de azért…nem is tudom, miért mondtam azt, hogy minden oké - Igazság szerint eltévedtem, lefele akartam menni a Nagyterembe, de…nem megy – szipogom menthetetlenül, idegesen kotrom elő a zsebkendőmet, hogy megdörgöljem vele a szemeimet. Elég már ebből! - Igazából hálás lennék, ha útba tudnál igazítani. Még új vagyok és…képtelenség eligazodni ebben a kastélyban – vallom be végül elcsigázott pillantást vetve a lányra, végül is lejjebb már úgysem csúszhatok nagyon senki szemében.



Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: luna & cordelia - folyosók   luna & cordelia - folyosók Icon_minitimeSzer. Okt. 23, 2013 11:03 am


Cordelia & Luna



Nekem úgy tűnik, hogy ez a lány új itt. Legalábbis elég kicsi a valószínűsége annak, hogy öt, hat éve ide jár és eltévedt. Mert hát körülbelül olyan idős lehet, mint én. Szóval ha nem tévedek akkor ő nem rég jöhetett az iskolába. Mondjuk elég magányosnak látszik. Valószínűleg nem jött össze neki a beilleszkedés. És én ezért biztosan nem fogom kigúnyolni, főleg hogy nekem sem volt túl könnyű a helyzetem. Szinte az első pillanattól fogva utált mindenki. Kivételt képez Hermione, aztán pedig Harry és Ron. Na de a saját házamból nincs egy árva barátom se. Folyamatosan csak bántanak, és nevetnek rajtam. Így nagyon meg tudom érteni ezt a lányt, és én segíteni fogok neki. Eszem ágában sincs itt hagyni egyedül a folyosón. Nekem is igencsak nehéz volt megtanulni itt közlekedni. Ez a kastély egy igazi labirintus, tele nagy kőszörnyekkel és érdekesebbnél érdekesebb lényekkel. Rettentően könnyű eltévedni, legfőképp a mozgó lépcsők miatt. Néha még ma is rosszul időzítek és pont nem ott kötök ki, ahová szeretnek jutni, és az igazán bosszantó tud lenni. Bár az évek múlásával egyre jobban megismerem a helyet, és bízok benne hogy ennek a lánynak is így lesz. De persze az első hetek nehezek, kivéve ha van kivel túlélni. Nekem apa mindig azt mondta, vagy épp írta, hogy majd megszokom és idővel ráunnak az én szórakoztatásomra. De valójában ez eddig még nem valósult meg. Pedig ez már a hatodik évem a Roxfortban, de még mindig ugyan az a helyzet, mint mikor idejöttem. Majdnem minden reggel arra kell ébrednem, hogy nincs meg valamilyen tárgyam, esetleg ellopták a házi feladatomat, vagy bogarak vannak az ágyamban. Legutóbbi nem is olyan rég volt. Ha Fleur nem segített volna még mindig ott lennének azok a bogarak az ágyam környékén. És elhiheti mindenki, hogy nem túl kellemes érzés lefeküdni úgy, hogy folyton valamik rajtad szaladgálnak. De muszáj volt eltűrnöm már csak azért is, hogy ne nevethessenek ki. Nem akartam megadni azt a nagy örömöt a többieknek. Így inkább jobbnak találtam Fleurtól kérni segítségét, és szerencsére ő abban a nagy könyvtárban talált is rá megoldást. Szeretem Fleurt, nagyon kedves lány, és örülök neki, hogy itt lehet közöttünk. El is döntöttem, hogy mostantól többet fogok a könyvtárba járni. Persze nem volt bajom Madam Cvikkerrel sem, de ő azért nem volt annyira segítőkész. Ha hozzá bementem volna ilyen bogarak miatt tuti nevetve elküldött volna a búsba.
- Jaj, hát semmi gond! Én is épp a Nagyterem felé tartok. Ha gondolod velem tarthatsz, én örülnék neki. - Következő mondata után már be is bizonyosodik a sejtésem, miszerint ő egy új lány itt. Már nem is csodálkozok azon, hogy miért sír itt. Talán tényleg én vagyok az egyetlen aki meg tudja érteni. Mondhatni szerencséje van, hogy pont én jártam erre. Mert hát nem mindenki állt volna meg. A legtöbb diák ilyen esetben elmenne mellette, aztán a klubbhelységben első dolga lenne, hogy elpletykálná a többinek és együtt nevetnének szegényen.
- Igen, elég nehéz megszokni itt a járatokat. Nekem is sok időmbe telt mire belejöttem, de nem kell elkeseredni. Inkább gyere velem. - Lassan mosolyra húzom ajkaimat, majd felállok és kezemet nyújtva neki várom, hogy ő is ezt tegye. Hacsak nem gondolja úgy, hogy jobb dolga van itt a földön. Bár nem hiszem.

Words: 530 ♣ Music: wake me upNote: nyáá :$♣ ©


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: luna & cordelia - folyosók   luna & cordelia - folyosók Icon_minitimeSzer. Okt. 30, 2013 2:43 am

Luna & Cordelia


Ilyen szerencsém sincs minden nap, azt meg kell hagyni. Ez így még könnyebb is, nem kell miattam kitérőt tennie, ha már egyszer ő is odamegy, és talán ha nem beszélek hülyeségeket a társaságom is elviselhető lesz. Nem mintha hülyeségeket szoktam volna beszélni, vagy udvariatlan, akár gonosz lennék…úgy gondoltam eddig teljesen átlagos, normális személy vagyok. Valami azonban mégis csak lehet bennem, ami másoknak nem szimpatikus, ha kérdés nélkül Destiny oldalán állnak. Mármint…ennyire ellenszenves lennék, hogy még egy próbát sem ér meg senkinek, hogy akár csak egyszer is, de hozzám szóljon? Ez keserít el igazán. Én hiába próbálkoztam javarészt csak elutasításba futottam, és ha nem is látványosan, de megvoltak azok is, akik bár pár pillanatig kedvesek voltak hozzám, de aztán a későbbiekben ugyanúgy igyekeztek elkerülni. Mintha leprás lennék…
- Jaj…nagyon köszönöm! – igyekszem valami mosolyféleséget az arcomra varázsolni, több-kevesebb sikerrel. Persze örülök, hogy nem kell éhgyomorral itt gubbasztanom még pár órán át, amíg valami tanár nem jár erre, hogy visszavigyen a klubhelyiségembe. Más nem hiszem ugyanis, hogy megtenné. Ha csak nincs olyan prefektusa a házunknak, aki így akarna megkímélni minket a pontlevonástól, amit azért kapnánk, hogy takarodó után is kinn vagyok. Márpedig most elég rendesen feladtam. Nem szokásom, és nem vagyok rá büszke, és nagyon örülök neki, hogy anya ennek nem szemtanúja…de egyszerűen nincs erőm egyedül tovább bóklászni a labirintus-szerű folyosókon. Reménytelen lenne az egész.
Sosem tájékozódtam könnyen, de ez még különösen nehéz is itt. Így azonban már minden más. Feltápászkodok a földről, leporolom a még mindig szokatlan viseletet, a fekete taláromat, nehezemre esik megbékélni ezzel a komorsággal is, ami a roxforti egyenruhákat jellemzi. Túl sok olyan dolog van itt, ami rémesen idegen nekem, aki egy egészen más kultúrában nőtt fel.
- Hát, velem elég gyakran megesik… - vallom be félszeg mosollyal, ahogy besorolok Luna mellé, és őszintén szólva egy ideig nehezemre esik eldönteni, mennyire legyek vele barátságos. Nem azért, mert ne lenne szimpatikus. Már most messze többet tett értem, mint bárki, aki ebbe a műintézménybe jár, szóval legszívesebben a nyakába ugranék, de azért emlékeztetem magamat, hogy itt valahogy egészen máshogy reagálnak rám az emberek, mint odahaza. És ez annyira nehéz…ha nem úgy viselkedem, ahogy szoktam, nem úgy ismernek meg, mint amilyen igazából vagyok, de ha meg máshogy viselkedem, lehet jobban kedvelnének. Ördögi egy kör ez.
- Jut eszembe, be sem mutatkoztam, ne haragudj. Cordelia vagyok – intézem el gyorsan a formaságot, mert bár nem kizárt, hogy tud rólam, de azért úgy igazán még nem mutatkoztunk be egymásnak, és talán ezzel még nem lehet túlságosan mellé lőni.



Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: luna & cordelia - folyosók   luna & cordelia - folyosók Icon_minitime



Vissza az elejére Go down
 

luna & cordelia - folyosók

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Neville & Luna ~ folyosók
» Könyvtár - Luna & Fleur
» Folyosók
» Tiltott folyosók
» Hayley & Seth - Folyosók

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
FEEL THE DIFFERENCE :: Befejezett, lezárt játékok-