Egyetlen egy tényező volt most ami boldoggá tehet és ez az, hogy egy olyan személlel tölthetem a napom aki közel áll hozzám. Igen, talán mondhatjuk azt, hogy Hannah Hugrabugos létére közel áll hozzám – ha azt nem számítsuk bele, most ebben a pillanatban tényleg mellettem sétál-, mellette azt hiszem megtudom állapítani milyen színes élete van egy lánynak. Hannah kedves és megértő, ez az amit szeretek benne és egyben tisztelek is. Valójában igazi jó barát, de az érzéseimről, még neki is nehezemre esik beszélni. Biztos furcsán fogadná azt amit hallana, hiszen én sosem voltam az a fajta aki hamar az első pillantásra beleszeret valakibe. Vajon örülne annak ha megtudná? Nem, azt hiszem a mai nap egyáltalán nem alkalmas arra, hogy pont az én érzéseimről beszéljünk. Elvégre nem azért hívtam őt el magammal, mert szükségem van egy jó tanácsra vagy bármi ilyesmi. Jobb szeretném ha most mindenről megtudnánk feledkezni és jól éreznénk magunkat. Szerintem neki is szüksége van egy kis változatosságra. Azt hiszem örülök annak, hogy mellettem áll és nem akar megváltoztatni, mert gondolom úgy szeret ahogy vagyok. Ennél többet sosem vártam el a barátaimtól, mert ha nem szeretnek akkor az összes titkomat elmondanák, nem bízhatnék meg bennük. Ilyesmi azonban, hála Merlinnek engem nem fenyeget. A barátaim tényleg a barátaim, nem pedig álarcba bújt ellenségek, rosszakarók akikben nem szabad megbiznom.
- Köszönöm, hogy eljöttél velem az Abszól útra Hannah és vidámmá teszed a mai napom. – közöltem vele mosolyogva és reméltem, hogy ettől ő is boldogabb lesz. Noha most nem szomorkodott akkor is szeretném ha boldogabb és vidámabb volna. Szeretem ha a körülöttem lévők boldogok és elfelejtik azt milyen nehéz egyes pillanatokban az életük. Furcsa, hogy ez még engem is képes boldoggá tenni, akkor amikor szomorú vagyok és látom a barátom mennyire boldog. Bár az igazat megvallva, azt már kevésbé szeretem ha más gúnyolódik és viháncol máson.
- Mit szólnál ha elmennénk a Florean Fortescue fagylaltszalonjába? – nem vártam meg, hogy válaszoljon, inkább vigyorogva megfogtam a kezét és magam után húztam. Tudom, hogy senki sem tudna ellent mondani az édességeknek, még Hannah sem, bármilyen legyen éppen a hangulata. Ő különleges lány, örülök, hogy a barátomnak nevezhetem. A kedvessége nem fogható senkiével sem össze, pont ezért kell mindent megtennem azért, hogy ne veszítsem el Hannah barátságát. Nem szeretnék az ellensége lenni, úgy érzem nekem és neki is szüksége van a támogatásomra, barátságomra. Egyszóval a világ egyik legjobb Hugrabugos barátjára, miért ne örülnék neki? Ha velem lesz, akkor tudom, hogy egyikünk szabad ideje sem válik unalmassá. Mellette az átlagnál sokkal több vicces dolgot tudok kitalálni és szó szerint észre sem lehet venni, mennyivel jobban részesítem előnyben a csendet és a nyugalmat. Nem, nem vagyok magamnak való Hollóhátas, aki ilyesmit feltételez rólam, nos az nem ismer. Minden külső szemlélő számára bizonyára nem egy örök mosolygós személynek tűnők, hanem minden bizonnyal irtó okosnak aki használja a fejét és mindenkit becsap. De nem, én senkit sem csapok be és nem is használom ki a másikat. Nem vagyok Mardekáros, ezt jobb ha mindenki szemelőt tartja akkor amikor tévesen ítélkezik felettem. Nem szeretem a téves előítéleteket ezt jobb ha mindenki tudja... vagyis jobb volna ha mindenki tudná, de nem. Sajnos nem. Ahogy elértünk a Florean Fortescue fagylaltszalonjához még inkább elmosolyodtam, mert végre megérkeztünk.
- Na, akkor bemegyünk?- kérdeztem kíváncsian és Hannah-ra néztem, várva a reakcióját.

Tetszett, hogy itt lehetek és egy olyan személy kísér el akit szeretek. Hannah-val olyanok lehettünk, mint az elválaszthatatlan testvérek. Ő is egyke gyerek, mint én s, talán ez lehet az ami olyan hasonlóvá tesz minket. Mi igazán tudjuk azt mit jelent, ha egyedül vagy és nincs egy testvéred akire számíthatsz. Lehet, vannak olyan esetek amikor ez jó, sőt jobb egykének lenni, mert vész esetén nem kell azon rágódnod, hogy vajon a testvéred jól van, nem történt-e vele valami baleset. A testvérek helyett azonban ott vannak a barátok, értük mindig aggódhatunk és gondolhatunk is rájuk. Most persze nem volt semmilyen vész és ez megnyugtatott. Csak a békés séta, a fagylaltozás és egy barát társasága kellett. Örültem, hogy ezt mind megkaptam és nem egyedül kellett úgy kóborolnom, mintha egy elveszett kiskutya volnék. Hálás voltam Hannah-nak, hogy velem tartott, de tényleg. Nem kérhettem volna egyebet a mai nap, csak azt valaki – egy kedves ismerősöm – velem legyen.
- Oh akkor örülök, hogy téged hívtalak el magammal Hannah. Jó örömet okozni egy barátnak akit nagyon kedvelek. – már nem is tudom mióta boldogítjuk a másikat a társaságunkkal. De jó látni, hogy van valaki akinek számítunk és fontosak vagyunk. Ezért igyekszem én is kimutatni azt, hogy Hannah ugyanolyan fontos nekem, mint én neki. Szerintem ha egyszer valaki megbántaná őt és nyilvánosan megalázná az illetőt tuti móresre tanítanám. Nem szeretem ha a barátaimat piszkálják és gúnyolódnak velük s, bár nem szokásom verekedni, a barátaimért bármit megtennék. Mint már mondtam nekem nincsenek testvéreim és sokat jelent az, hogy legalább egy barátot megvédhetek mástól.
- Tudom. Imádom azt a helyet, legszívesebben mindig csak ott lennék még suliközben is. – elnevettem magam, annyira viccesek és kissé gyerekesek voltunk ahogy kéz a kézben elkezdtünk szaladni. Ilyenek vagyunk akkor ha az édesség kerül szóba? Hát körülbelül ilyen mások számára gyerekes és mókás jelenség lehetünk. De nem zavart, ha kell én akár még egy hét éves szintjére is le tudok alacsonyodni, csakhogy Hannah mosolyogjon és vidám legyen egész álló nap. Nem szeretem ha a körülöttem lévők szomorkodnak, ezért mindig amikor csak tudok mosolygok vagy éppenséggel vigyorgok rájuk. Azt remélem nem néznek őrültnek és visszamosolyognak rám. Már volt ilyen esett, hogy az utcán ahol egymagam elsétáltam mind-mind szomorú arcú és gondterhelt személyekkel találkoztam, azonban elég volt mosolyogni rájuk s, némelyik tényleg visszamosolygott. Igen, komolyan beszélek, még ha ez őrültségnek tűnik akkor is.
- Persze, nekem is hiányoznak a többiek, alig várom, hogy találkozhassam velük. Bár mondjuk én az új tanárokra annyira nem vagyok kíváncsi. Biztosan szigorúak lesznek és megkeserítik az életünket az óráikon, mint mindenki más. – nem arról van szó, hogy nem szeretek tanulni vagy ilyesmi, sőt de a tanárok modorát mindig nehéz megszokni visszatéréskor. Megérkeztünk. Ez volt az ami még inkább izgatottá varázsolt engem. Miután bementünk vigyorogva fordultam Hannah felé.
- Na mit választasz, tudod már?