HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
» Lin & Cole kalandjai a szárnyas vadkanban
Pént. Jún. 13, 2014 10:28 pm by Belinda Wictikers

» Kiruccanás az erdőbe - Cole & Lin
Hétf. Május 19, 2014 7:08 am by Belinda Wictikers

» Huuu, ugye megijedtél? ~Leah&Mason~
Szomb. Május 17, 2014 8:51 am by Leah Winter

» Hayley & Seth - Folyosók
Pént. Ápr. 25, 2014 12:58 am by Vendég

» Találj rám
Csüt. Ápr. 24, 2014 1:11 am by Hayley-Rose Mallory

» Nickole & Eric - Tiltott Rengeteg
Szer. Ápr. 23, 2014 9:15 am by Nickole Smith

» Audrey & Hestia - Három Seprű
Kedd Ápr. 22, 2014 5:20 am by Vendég

» Mason & Amy - Szellemszállás
Hétf. Ápr. 21, 2014 8:48 am by Vendég

» Cole & Hestia - Hálókörlet
Pént. Ápr. 04, 2014 9:48 am by Vendég

» Csillagvizsgáló
Csüt. Márc. 27, 2014 5:59 am by Vendég


Share | 



 

 Csillagvizsgáló

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
TémanyitásTárgy: Csillagvizsgáló   Szomb. Jan. 04, 2014 1:14 am


Cole & Natalya
I don't blame you for being you,
but you can't blame me for hating it.


- Fogalmad sincs róla, mit készülsz tönkretenni.
A takaró alatt megbúvó Natalya morgolódva fordul a másik oldalára, arca a puha párnába süpped. Aleksey keze az arcára siklik, ő viszont habozás nélkül csapja le magáról. Hófehér bőre azonnal pírt kap az ütéstől, valószínűleg jobban fájt neki, mint magának az "áldozatnak".
- Rólam beszélünk? Komolyan? Aleks, itt hagytál minket! Rémlik?
Az ébren cseverésző diákok egy része most hirtelen elhallgat, döbbenten pillantanak rá - pontosítva a fehér huzaton szikrázó hajára, hisz egyéb nemigen látható belőle. Hogy mit motyog, lehetetlen érteni, az elfojtott düh viszont mindennél jobban kiérződik a hangjából. Minél több idő telik el, annál inkább és gyorsabban melegszik a szoba hőmérséklete, majd egyik pillanatról a másikra lángra lobban Natalya paplanja. Fájdalmában felszisszen és hátrálni kezd, Aleksey viszont megragadja a karját. Körmei élesen mélyednek a puha bőrbe, a sápadtságot pedig hamarosan a kibuggyanó vércseppek váltják fel. Halkan felsikolt, de minden egyre világosabb és hangosabb, úgy érzi, sarokba szorították. Ijedten rántja magát balra, jobbra, bárhová, csak legyen vége!
- Silvestrov! Silvestrov, ébredj fel!
Levegő után kapkodva pattan ülőhelyzetbe, ám mikor kezdhetne lenyugodni, észreveszi, hogy a fájdalom igenis valós volt. Mindkét karján égésnyomok húzódnak végig. Távolról ugyan, de hallja, beszélnek hozzá. Megpróbálják felhúzni, elvinni a gyengélkedőre, ő viszont továbbra is döbbenten bámulja a sebet.
Mi volt az utolsó mondat, mit mondott neki Aleks? Nem emlékszik rá. Mintha nem is álmodott volna róla, szép lassan kezdenek felszívódni az emlékképek.
- Hagyjatok már! - csattan fel mikor felállítják. Visszatérnek a jól megszokott, dühödt pillantások... de most erre van szüksége. - Nincs szükségem a szánalmatokra.
Undorában elfintorodik, majd vesz egy nagy levegőt és kisiet a hálókörletből. Távozását hangos ajtócsapódások jelzik, a Kövér Dáma ijedtében még fel is sikkant, amint megremeg körülötte a fal.
Addig fut amíg marad több lépcsőfok, így végül a csillagvizsgálónál lyukad ki. Nem érdekli, ki van itt: a fal mellé rogy és némán zokogni kezd.

| words: 310 | music | today |




Vissza az elejére Go down
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 47
ϟ Reagok : 39
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Aug. 16.
ϟ Kor : 22


TémanyitásTárgy: Re: Csillagvizsgáló   Vas. Jan. 05, 2014 8:25 am

Nem repestem az örömtől, amikor Legra megkeresett azzal az ürüggyel, hogy fontos dologról kell velem beszélnie. Már előre láttam a lelki szemeim előtt, hogy ebből nem beszélgetés lesz, hanem valami csíny, de aztán az egyik háztársamon keresztül üzent még nekem valamit, amiből rájöttem, hogy most tényleg szájtépés lesz.
Nagy kedvem nem volt hozzá, de valamiért még is elmentem a találkozónkra. Isten tudja miért. Nem terveztem hosszúra nyúlóra a beszélgetést csak is azért, mert sejtettem, hogy miről szeretne társalogni. Mostanában nem voltam túl jól és pihenni szerettem volna és eltűnni a világ elől pár napra, hogy kiszellőztessem a fejem.
Pontban ott voltam a csillagvizsgálónál, de a kis szőke még sehol nem volt. Igazából meg sem lepődtem, hogy késik, mindig ezt csinálja. Sőt még örültem is neki, hogy nem pontos, hiszen tudtam egy kicsit gondolkozni. Egy darabig kint ácsorogtam aztán meguntam és bementem a helyiségbe. A látvány, ami elém tárult nem igazán nyűgözött le, sőt inkább lehangolt még jobban.
Amíg vártam néha belepillantottam a vizsgálóba hátha látok valami értelmeset is az égen, de csalódnom kellett. Szerencsére bent már nem kellett sokat várnom és nyílt az ajtó. Hangosan sóhajtottam, lehunytam a szemeimet és zsebre vágtam a kezeimet. Csak akkor nyitom ki a szemeimet, amikor megérzem a vékony karokat a nyakam körül és a könnyű testet, ahogy hozzám csapódik, hogy ne essünk el kirántottam kacsóimat eddigi helyükről és megfogtam a lány derekát majd hátráltam egy lépést.
Nem sokáig hagytam, hogy szó szerint rajtam lógjon, mindössze egy percig élvezhette a közelségemet aztán lekapartam magamról és némán helyet foglaltam. Legra is követte a példámat és amint leült mellém olyan fél méteres távolságba bele is kezdett. Sokáig beszélt badarságokról aztán egyszer csak témát váltott és rátért a lényegre. Meg sem lepődtem, hogy azért hívott ide, hogy a nővéréről beszéljünk. Nem sokat fűztem hozzá, mert hidegen hagyott ez az egész.
Kit érdekel, mit akar az a nőszemély?
Gondoltam magamban. A csevegés végére kezdtem igazán felhúzni magam ezért inkább elküldtem Legrát, hogy menjen aludni. Úgyis későre járt már és nem lett volna szerencsés, ha éppen egy prefi vagy egy tanár erre tévedne és meglátna minket kettesben. Mit gondolna? Talán azt, hogy egy igazi liliomtipró szörnyeteg vagyok. Mázlim volt, Legrát nem kellett sokat nyüstölnöm azért, hogy elmenjen. Rögtön vette a lapot és magamra is hagyott.
A hallottak annyira felhúztak, hogy nem is mentem vissza a hálókörletembe. Még a végén ott törtem zúztam volna. Sokáig agyaltam még kisbarátnőm szavain aztán egyszer csak elnyomott az álom.
Álmomban újra a táborban voltam, de most nem a rémképeket láttam, hanem egy képzeletbeli befejezést. Ez miatt reggel nyugisan keltem volna fel, de valaki belerondított a dolgaimba. Hangos ajtó csapódás majd halk zokogás hangját hallottam. Egy ideig nem nyitottam ki a szemeimet aztán meguntam és egy morgás kíséretében felnyitódtak pillái. Rögtön kiszúrtam a sírástól rázkódó testet, és ami feltűnt a vörös haja. Hírtelen azt hittem, hogy Sue az, de csalódnom kellett. Pár másodpercre újra lehunytam pilláimat és egy sóhaj keretében felálltam eddigi helyemről aztán komótos léptekkel elindultam a lány felé.
- Hangosabban is becsaphattad volna azt az ajtót, hogy mindenki felébredjen rád. –morgom orrom alatt és megállok pár lépésnyire az ismeretlen lány előtt.




Tag: Natya Words: 510 Notes: Nem fűzök hozzá semmit (x Music: Van Nuys

Tag: Natya Words: 510 Notes: Nem fűzök hozzá semmit (x Music: Van nuys




A hozzászólást Cole Flamers összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Jan. 31, 2014 1:19 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Csillagvizsgáló   Szer. Jan. 29, 2014 5:28 am


Cole & Natalya
I don't blame you for being you,
but you can't blame me for hating it.


Amint meghallja az ismeretlen hangot, egy csapásra befejezi a sírást. Ugyan félig-meddig még mindig az álom hatása alatt áll, vörös fürjei között felpillant Cole-ra. Minden benne van a tekintetében: a keserves, tehetetlen fájdalom, és a mértéktelen gyűlölet, ami jelenleg a Mardekáros felé irányul. Miért? Létezik, méghozzá rossz helyen és időben. Nem kellene itt lennie, Natalyához szólnia még kevésbé.
Szótlanul feláll, karba font kézzel lép egyet a fiú felé.
- Semmi közöd hozzá, mikor és mit csinálok - válaszolja egykedvűen, kissé rekedtes hanggal. Hozzáfűzne még valamit, de mielőtt elszólná magát, rájön, hogy neki ugyanúgy nincs beleszólása abba, min háborodik fel és miért. Helyette előhúz a rejtett zsebéből egy doboz Marlborót, majd lassú léptekkel a csillagvizsgáló szerkezethez sétál.
- Ha kérnél egy szálat, idejössz.
Bár a cigi továbbra is szent dolognak számít, ő pedig kimondottan dühös a szőkére, muszáj megszólalnia. Addig se a bátyján gondolkozik és a rémképeken, amit a fáradt agya kreált. Jelenleg azt se bánná, ha belekötne Cole, hisz az erejük valószínűleg megegyezik, nem tudnának kárt tenni egymásban. Így legalább lenne indoka rá, hogy levezesse a feszültségét. Ha pedig beszélne... nos, annál jobb. Hiába fejezi ki nyíltan az emberek felé irányuló utálatát, hiányzik neki a társaság. Egy-két bunkó szó is több, mint a semmi. Ahhoz viszont túl sok méltóság szorult belé, mintsem ő rohangáljon a többiek után. Lealacsonyítónak érzi önmagával szemben, mintha emiatt gyengének tűnne. Mert ugye neki sosincs szüksége senkire. Nem függ senkitől, és a világában ez így is van rendjén. Usernek pedig kell az a háromszáz szó, és nem tud mit kifejteni. A problémák.
Végül megigazgatja a köntösét, majd vigyázva hogy ne csússzon le/fel semmi, újból helyet foglal a földön. Innen is látni a távcső képét, azon belül pedig a nagy semmit.
- Csak tudnám, mi a francot keresel itt. Dögunalom.
Normális esetben rengeteg dolog eszébe jutna a jóslástannal kapcsolatban, vagy épp az égitestekkel, ahogy tetszik. Mindenféléről tanult már, főleg, mert ahonnan ő jön, sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek az ilyesmire. Elvégre ott nincs egy Voldemort se.
Most egyszerűen kiürült a feje. Csak a következő adag drog illata rémlik fel csábítóan, és a vele járó kellemes öntudatlanság.

| words: 348 | music | today |




Vissza az elejére Go down
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 47
ϟ Reagok : 39
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Aug. 16.
ϟ Kor : 22


TémanyitásTárgy: Re: Csillagvizsgáló   Pént. Jan. 31, 2014 1:21 pm

Ahogy belenéztem a lány szemébe egyből leesett, hogy nem kellett volna szóba elegyednem vele. Minden érzelmet ki tudtam olvasni a szeméből, ami éppen benne lakozik és ettől megfájdult a fejem. Végig figyeltem minden mozdulatát szó nélkül és tűrtem a semmit mondó bunkó választ. Már megszoktam, hogy így beszélgetek másokkal.
Egy vállvonással lerendeztem a válaszadást és lehuny, szemekkel helyet foglalok. Hátamat neki döntöm a falnak jobb lábamat felhúzom mellkasomig, kezeimet pedig a térdemen pihentetem. Nem figyeltem, merre megy, és mit csinál. Csak a cigi füstjét éreztem. Ahogy beszivárgott az orromba a füst egyből felfordult a gyomrom. Sosem szerettem és nem is bírtam a dohány égett szagát. Utáltam, ha valaki kérdezés nélkül rágyújtott a jelenlétemben. Azt hiszem annyit még én is megérdemlek, hogy megkérdezzék tőlem, hogy nem zavar e a füst. Ha dohányoznék én is megtettem volna ezt az apróságot kedvtől függetlenül.
- Ha kérnél, egy pofont odamegyek. – vágok, vissza szenvtelenül aztán újra lehunyom a szemeimet. A füst még mindig zavar, de már nem annyira, mint az elején. Ettől függetlenül még mindig nem fogom szeretni azt a káros rudat. Jobban preferálom az ivászatot, igaz nem nyugtat le úgy, mint elvileg az a rothadás, de még mindig feledteti a gondokat.
Itt nem arra kell gondolni, hogy napi szinten járom a kocsmákat és vedelek csak akkor, ha éppen nem tudom, hogy kiverni a fejemből a kellemetlen gondolatokat.
Nem szólok hozzá, semmi kedvem társalogni helyette próbálok visszaaludni, de sajnálatos módon már kiment az álom a szemeimből.
- Nem akarsz tán elhúzni? Zavarsz. –pöppet hátradöntöm fejemet és amennyire szemtengelyem engedi, felé nézek. Tetőtől talpig végig mérem majd a mellette lévő tákolmányt kezdem vizslatni. Az valahogy jobban megfogott, mint a kis vörös.
Újra néma csönd, amit nem neveznék kellemetlennek, mert számomra egészen harmonikus. 10 perc sem telik el és újra megszólalt Natalya. Egy hangos sóhaj kíséretében felé fordítom fejemet és egy halovány mosolyt küldök felé lecsukott szemhéjjakkal.
- Pont azt, amit te nem. Nyugalmat. –felhúzom másik lábamat is és a falat támasztva állok fel eddigi ülőhelyemről. Ahogy ez megvolt veszek egy mély levegőt, és ahogy megérzem, a büdös cigi szagot egy fintor jelenik meg arcomon.
- Nem tudnád kint szívni azt a szennyt? –szembogaraim az égő cigi és a szeme közt cikáznak. Nem tudom miért, de nem tudom eldönteni, hogy hova nézzek. Kész téboly!





Tag: Natya Words: 377 Notes: (: Music: Please me


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Csillagvizsgáló   Hétf. Feb. 03, 2014 9:43 am


Cole & Natalya
I don't blame you for being you,
but you can't blame me for hating it.


Cole válaszára elmosolyodik, bár sok kedvet továbbra sem tükröz az arckifejezése.
- Igazi férfias húzás lenne megütni egy nőt - szúrja oda angyalian, majd mélyen megszívja a nikotinrudat. Jobb híján a felszálló füstöt bámulja, izgalmasabbnak ígérkezik, mint a társasága. Igyekezett kedves lenni a maga módján, de ennél többet nem igazán tehet. Sajnálatos, hogy irritálja a srácot, viszont az alkalmazkodás sosem tartozott az erősségei közé. Egy slukk... egy slukkra mindenképp szüksége van.
Mint mostanában annyiszor, jelenleg is úgy érzi, csak egy hajszál hiányzik attól, hogy teljesen elragadja őt az őrület. A valóság és a képzeletei kezdenek összemosódni, a katyvaszból pedig nehezen különíti el azokat, amik ténylegesen megtörténnek. Egyáltalán mi alapján tegye?
- Ha ennyire zavarlak, ott az ajtó!
Ezúttal fel is emeli a hangját, kezd fogyni a türelme. Igaz, valószínűleg nincs ezzel egyedül. De kit érdekel? Szörnyen hasogat a feje, ha nem lenne ilyen büszke (részben) tudat alatt is, valószínűleg még mindig a sarokban görnyedne és sírna, amíg el nem veszti az eszméletét. Nem akar gondolkodni, ám amíg csendben marad, minden egyszerre árasztja el. Ki akar szabadulni, csakhogy nincs honnan. A saját elméje csalja csapdába.
- Akkor pofa be, ilyen egyszerű.
Nem érdekli, hogy az imént ő tett megjegyzést és erre reagált, már nem érdekli semmi, csak hozzá szóljanak. Ennél már úgysem lesz jobb. Ha pedig a jó modor nem vált be, lefoglalja máshogy az idegeit. Sokkal könnyebb az ellenállásnál.
Elindul a fiú felé. Amint egyre közelebb ér, érezhetően melegebb lesz - mind Natalya közelében, mind egyébként a helyiségben. Sápadt arcán pír jelenik meg, természetesen nem zavartságából kifolyólag, a tenyere pedig olyan piros, mintha pofont osztogatott volna, vagy épp most égették volna meg. Utóbbi enyhe túlzással igaznak is bizonyul.
- Vedd el! - vonja fel a szemöldökét kihívóan, immáron közvetlenül Cole előtt állva. - Vagy túl gyáva vagy hozzá? Tegyek úgy, mintha véletlenül kiejteném a kezemből? Hjaj, szegény kis mardekáros!

| words: 309 | music | today |




Vissza az elejére Go down
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 47
ϟ Reagok : 39
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Aug. 16.
ϟ Kor : 22


TémanyitásTárgy: Re: Csillagvizsgáló   Hétf. Feb. 03, 2014 10:23 am

Egy utálatos fintort küldök Natalya felé.
- Nőt? Hol látsz te itt nőt? Én csak egy kislányt látok, aki nagynak próbál látszani azzal, hogy cigizik. Még, hogy nő. –a végére eléggé elhalkult a hangom, talán pont annyira, hogy csak én halljam. De a kacajommal más a helyzet. Az egész helyiséget körbelengte a gúnnyal és megvetéssel teli nevetésem. A végére már annyira gyötört a röhögés, hogy hasamat fogtam. Utána viszont már nem tartott sokáig a tőlem nem megszokott reakció. A kicsordult könnycseppeket letörlöm, majd csöndbe maradok. Megpróbálok álomba szenderülni, viszont az nem megy olyan könnyen. Kettő tényező is közrejátszik abban, hogy ne tudjak pihenni. Egy a szennyezett légkör, második pedig az, hogy már kiment az álom a szememből.
Próbáltam kedvesen odaszólni hozzá, hogy mi lenne, ha távozna, de azt hiszem ő nem úgy fogta del ahogy kellett volna. Vagy tényleg én voltam a félreérthető?
- Diáktársaim elől menekültem ide, nem kívánok visszamenni közéjük köszönöm. Különben is te állsz, te húzd el a csíkot. –sóhajt egyet majd hátradönti fejét és a plafont kezdi el fürkészni.
Megint csend telepedett közénk, amit végképp nem bánok, de aztán újra jött egy kérdés. Megfordult fejemben, hogy mi lenne, ha tényleg lelépnék, de akkor jöttem rá, hogy nekem tökéletesen jó itt. Egy két percig még nem válaszoltam kérdésére aztán meguntam és felé fordítottam buksimat majd odalöktem hozzá egy értelmesnek tűnő választ. Természetesen a reakció nem maradt el. Aminek örülök is meg nem is. Egyrészt azért örülök, mert vele legalább lehet, szó párbajozni másrészt pedig nem örülök, mert tényleg nyugalomra vágytam. Az egész éjszakán át tartó beszélgetés Legrával olyannyira leszívott, hogy nem kívántam semmit csak egy kis magányt. Ami a Roxfortban nem igen kaphat meg az ember.
Nem figyeltem a lány mozdulataira. Felé se néztem, de azt hallottam, hogy megindult és, hogy egyre közelebb és közelebb lesz hozzám. Reménykedtem, hogy csak az ajtót célozta meg.
A levegő kissé felmelegedett, ami kifejezetten szokatlan volt hisz nem írunk nyarat, hogy ilyen hőség legyen ide bent. Homlokomon gyöngyözni kezdett a hideg verejték, amik kezemmel sikeresen letöröltem. Akkor pillantottam csak a kis vörösre, amikor elém ért. Homlokomon megjelentek a jól ismert ráncaim. Egy hirtelen mozdulattal talpra álltam és most már farkas szemet néztem vele közvetlen közelről. Az eddigi nyugodt hangulatom eltűnt és felváltotta az ingerültség, amit most valami oknál fogva nem tudtam visszatartani.
Váratlan felindulásból jobb tenyeremet nyakára tapasztottam és megfordultam vele, miközben egyre jobban szorítottam a törékeny testrészt. Itt helyben el tudnám törni a nyakát, ha nagyon akarnám. Neki nyomtam a falnak majd rávicsorogtam.
- Mi lenne, ha nem játszadoznánk egymással? Nem akarom elvenni a retkes cigarettádat, semmit sem akarok csak egy kis nyugalmat, amit itt megtalálhatok, ha te keresel magadnak egy másik helyet. –hangom teljesen halk, nem láttam értelmét az ordibálásnak.







Tag: Natya Words: 451 Notes: (: Music: AHS


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Csillagvizsgáló   Szomb. Feb. 08, 2014 5:05 am


Cole & Natalya
I don't blame you for being you,
but you can't blame me for hating it.


Sokkal inkább Cole ostobasága dühíti, mint maga a megjegyzés. Arról tudja hogy nem igaz, viszonylag tudatosan éli az életét, tisztában van az indokaival. Különben miért mérgezné a szervezetét, sőt, miért tenne bármit is?
Ez úgy csinál, mintha bármit is tudna róla. Mintha lenne egy csepp kis esze, és fel tudná fogni egyáltalán, mit lát. Nem tudja, kivel szórakozik éppen.
- Mert te pont az az ember vagy, akinek jogában állhat megítélni a másikat! - emeli fel a hangját. - Tudod, már az is elég szánalmas, hogy ezt a következtetést vonod le mindebből, de maga a tény hogy azt hiszed, tökéletesen "bírálhatsz" pár perc után, mikor egy kibaszott kedves szót nem vágtál hozzám... az a nevetséges.
Mindenki az obszcén szavakat sajátítja el először, ha nekiáll idegen nyelvet tanulni. Legalább most kamatoztathatja az ismereteit. Persze, idegességében már az akcentusa is könnyedén kiütközik - ettől csak még keményebben csattannak a szavak, kifejezetten reméli, érnek is valamit.
- Nem érdekel, miért jöttél ide - von vállat.
Annak ellenére, hogy ő is ráhagyja Cole-ra, maradjon csendben, hamarosan képtelenné válik csendben maradnia. Úgy érzi pár perc alatt megőrült volna, ha nem szólal meg, így viszont annál veszélyesebbé válik a helyzet. Első látásra.
Meg se próbál ellenkezni, sötét tekintettel, homlok ráncolva hagyja hogy a mardekáros a falhoz nyomja, ossza tovább az észt. Lényegtelen. Alig telik el egy-két másodperc, a szőke érezheti, hogyan lesz egyre forróbb Natalya teste. Méghozzá szó szerint, olyannyira, hogy rendesen megégesse a nyakán pihenő kezeket. Muszáj lesz elengednie, ha nem akar harmadfokú sérüléseket.
Amennyiben nem tenne úgy, felgyújtja a haját, amennyiben hallgat az eszére, Natalya már rá is vetődik és ütni kezdi. Mindenkét (mindhárom?) esetben csökkenni kezd a hőmérséklet.
- Te idióta! - kiáltja rémülten. Nem, nem tőle fél. Magától.
Egy biztos: edzetlen lányként sok esélye nincs ellene, és ezt kénytelen is lesz belátni, hacsak Cole nem hagyja magát püfölni. Szinte várja abbahagyhassa, hogy valaki gátat szabjon a támadásnak.
| words: 315 | today | note: szerintem jöhet is Mézi (:




Vissza az elejére Go down
avatar Griffendél
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 18
ϟ Reagok : 17
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Aug. 31.
ϟ Kor : 21


TémanyitásTárgy: Re: Csillagvizsgáló   Vas. Feb. 16, 2014 1:30 am

Unatkozom. Amióta Rav eltűnt az iskolából nincs kivel jól éreznem magam. Olyan egyhangú lett az iskola és színtelen. Minden nap bejárok órákra, és utána rögtön vissza a szobámba. Szinte nem is kommunikálok senkivel sem.
Egy hónapja viszont megint visszatértem. Ugratom a többieket, elmondom az ócska poénjaimat és addig nem hagyom békén a hozzám közelállókat, amíg el nem sírják, mi bajuk van. Kihevertem a „depressziómat”. Rájöttem, hogy nem áll meg az élet, ha elmegy valaki, akit szeretek, tovább kell lépnem és a jövőmre kell koncentrálnom, no meg a barátaimra. Ma sem volt másképp ellógtuk a mugliismeret órát, Amy-vel és egész délelőtt a suliban bóklásztunk. Titkos átjárókat kerestünk, festményeket bosszantottunk… stb.
Rá akartam venni, hogy jöjjön le velem a faluba, de arra már nem volt vevő. Valamiért elment a kedve a mókázástól. Láttam is rajta, hogy valami nincs rendben, de most kivételesen nem nyaggattam, mert tudtam, hogy megsértődne, és nem beszélne velem egy jó ideig. Arra nekem meg nincs szükségem. Létfontosságú elemmé váltak a barátaim számomra.
Mivel Amy-nek nem volt kedve lemenni a faluba én sem indultam el. Egyedül még sem lett volna jó buli iszogatni.
- Elkísérsz egy darabig? – kérdezte elszontyolodott hanggal. Egyből igennel válaszoltam. Majd csípőre tettem kezemet és vártam, hogy belém karoljon. Nem sokára meg is történt és elindultunk. Pontosan nem tudtam meddig szeretné, hogy elkísérjem, de addig mindenképpen vele mentem, amíg azt nem mondta, hogy köszöni szépen. Rossz volt végig szomorú ábrázatát látni. Olyan elesettnek tűnt, pedig Amy nem az a lány, aki csak úgy egyről a kettőre elhagyja magát. De most még is ez történt. Biztos voltam benne, hogy a barátjáról van szó. Sosem bírtam azt a Luke alakot. Látszott rajta, hogy csak kihasználja a lányt és ez nekem kifejezetten nem tetszett.
Tíz percet lehettünk még együtt miután megpillantottuk Luke-ot az egyik ablaknál. Rögtön megálltam és szembe fordultam Amy-vel.
- Ne hagyd, hogy kikészítsen. Nem tudom mi történhetett, de ha valamivel megbánt szólj és megölöm. –hangom komolyan zengett majd egy idétlen mosolyt megeresztettem felé és az idegesítő srác felé fordítottam és ott hagytam őket. Vissza se fordultam szóval nem tudom mi történt ez után.
Zsebre dugott kezekkel róttam a folyosókat. Egészen a csillagvizsgálóig így mentem. Azt terveztem, hogy megnézem a csillagokat, hiszen szeretem nézegetni az univerzumot. Gondolataimból a kiszűrődő hangok rántottak vissza. Egyik szemöldököm feljebb kúszott, mint a másik majd nyugodt szívvel benyitottam. Nem várt kép tárult elém. A srác az egyik háztársam nyakát szorongatta, majd hamar elengedte és a lány már rá is ugrott. Tátott szájjal néztem végig a jelenetet majd odasiettem hozzájuk és Naty-t lerángattam a Mardekáros diáktársamról.
- Mi a fészkes fenét csináltok itt? –förmedtem rájuk, majd Naty-t magam mögé parancsoltam. A másik közben felállt és szemeivel mintha meg akarna gyilkolni minket úgy nézett ránk.
Remek, egy idegbeteg.
Futott át agyamon. Tetőtől talpig végig mértem az előttem állót. Sokkal kidolgozottabb volt a teste, mint az enyém. De nem érdekelt, hiszen itt nem a fizikai erő számít, hanem a tudásunk. Kezem a pálcámon pihent. Ha egy rossz mozdulatot tesz már rántom is elő és likvidálom.








Tag: Natya Words: 500 Notes: írjak még Cole-val? : D  Music: Rhiannon


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Csillagvizsgáló   Szomb. Márc. 08, 2014 12:15 am


Cole & Natalya
I don't blame you for being you,
but you can't blame me for hating it.


Teljesen magával ragadják az indulatai. Arra eszmél fel hogy a levegő elviselhetetlenül meleg körülötte, öklei pedig szüntelenül Cole arcának ütköznek, jóllehet egyre gyengébben. Mielőtt azonban kudarcot vallana, egy harmadik személy húzza el áldozatától(?): Mason. Erőtlenül, reszketve tántorodik a fiú háta mögé. Senki sem mondaná meg róla, hogy az imént még ereje teljében volt. Sötét szemei zavartan villannak körbe, sminkje vastagon folyik le arcáról a kiszökő könnycseppek társaságában. Szaggatott mozdulatokkal még jobban összehúzza a hálóingét, majd szótlanul sarkon fordul és elindul kifelé.
A küszöbhöz érve aztán megtorpan, hátha Mason utánajön. Nem akarja hogy beszéljen a szőkével, akkor biztos, hogy nem maradna köztük ami történt. Ráadásul már a pálcáját markolássza. Nem, az lesz a legjobb, ha itt és most lezárják a témát, mintha nem történt volna semmi. Nincs szüksége újabb pletykákra, és nem áll szándékában veszélybe sodorni bárkit is. Pláne úgy, hogy ő a hibás. Őt kéne eltüntetni a föld színéről. Ő az, aki kilóg a sorból. Cole rosszkor volt rossz helyen, ez minden bűne.
Ha valóban elindul felé Mason, még rá is segít - megfogja a karját és kihúzza, becsukja utánuk az ajtót. Örülhet a mardekáros, egyedül marad.
- Ígérd meg, hogy hallgatsz erről.
Nem is emlékszik, mikor mondott utoljára ilyesmit bárkinek is. Kiben bízott utoljára? Egy nevet se tudna mondani. Ez a srác viszont egyáltalán nem tűnik kétszínűnek, ráadásul az eddigiekből ítélve hihet benne, hogy nem adja tovább amit látott. Hisz meg is védte volna, ha úgy adódik. Jó ember, sokkal jobb, mint amilyennek itt lenne a helye. A Roxfortban mindenki hátba szúr mindenkit. Natalya sokkal többet tud a kapcsolatokról, mint azok, akik ténylegesen megélik. Lehet hogy finoman szólva sem érez együtt, viszont a legtöbb sugdolózást hallja. Sőt! Van aki minden rejtettebb sarokban lekap valakit, miközben annyira szerelmes. Akinek van jobb dolga és saját magánélete, természetesen mit sem vesz észre az egészből, neki viszont... Vele más a helyzet.
- Amúgy köszönöm.
| words: 310 | today | note: so sorry, legközelebb gyorsabb leszek ♥




Vissza az elejére Go down
avatar Griffendél
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 18
ϟ Reagok : 17
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Aug. 31.
ϟ Kor : 21


TémanyitásTárgy: Re: Csillagvizsgáló   Vas. Márc. 09, 2014 4:17 am

Egy pillanatra meghűlt bennem a vér és csak bámultam kettejüket, aztán kapcsoltam és Natyt leráncigáltam a szőkéről. Illedelmesen mögém húzódott. Minden olyan hirtelen történt azt sem fogtam fel igazán, hogy pálcámat kirántottam helyéről és a másik fiúnak szegezem. Semmit sem érzékeltem a külvilágból, érzékszerveim eltompultak, egyedül a szívem egyre gyorsabb dobogására és a gondolataimra figyeltem. Kerestem a megfelelő varázsigét, amivel kiüthetnék az ördög fiát, de semmi sem jutott eszembe.
Pár percig állhattunk így csendben, amikor meghallottam, hogy Naty a hátam mögül az ajtó felé indul. Utána néztem, majd vissza Cole-ra, összeráncoltam homlokomat és fújtattam egyet. Felegyenesedtem, visszadugtam varázsvesszőmet a helyére és én is sarkon fordultam. Szívem még mindig hevesen ütötte mellkasomat, mintha ki akarna ugrani a helyére. Agyamat ellepte a szürke köd, és mint aki totál meg van semmisülve úgy mentem Naty után. Karcsú ujjakat és egy rántás éreztem, ami felrázott kábult állapotomból és, amikor már elég távol voltunk a csillagvizsgálótól, a lány megszólít.
- Hallgatok, mint a sír. Sőt a másik miatt sem kell aggódnod, nem hinném, hogy eldicsekedne azzal, hogy egy lány verte meg. –nevetem el magam a végén. Beugrott a szőke pofája és meg kell hagyni mókás látványt nyújtott.
Tényleg eszem ágában sem volt szólni erről senkinek sem. Egyrészt azért, mert nem hinnének nekem, nem úgy ismernek, aki kiáll másokért másrészt, pedig nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni háztársamat. Egyszerűen semmi értelmét nem láttam annak, hogy szétkürtöljem mindenkinek.
Azt viszont nagyon bántam, hogy nem adtam annak a féregnek én is, legalább kiélhettem volna a Mardekárosok iránti gyűlöletemet. Bár lehet jobb ez így, lehet én kerültem volna ki vesztesen, fellógatva valahova holtan.
Erre a gondolatra nyeltem egy nagyot.
- Ugyaaaan. –legyintettem. – Nem kell megköszönni, ez volt a helyes dolog. –vigyorogtam, mint a tejbe tök majd komolyabbra fordítva a szót folytattam. –Ha szabad megkérdeznem, mint kaptatok így össze? –hangomban érződött a kíváncsiság. Tudtam, hogy nem az én dolgom, de még is ismerni akartam a részleteket, persze, ha Naty nem akarja elmondani, akkor nem fogom erőltetni.

Tag: Natya Words: 325Notes: Babuci, nem kell túlvállalni magad. Wink<3 Music: Mumford


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Csillagvizsgáló   Csüt. Márc. 27, 2014 5:59 am


Cole & Natalya
I don't blame you for being you,
but you can't blame me for hating it.


Eddig nem tudatosult egészen, hogy megverte a fiút, most viszont egyszerre lángol fel benne a győzelem miatt érzett büszkeség és a szégyenérzet, amiért idáig lealacsonyodott. Ráadásul nem is a düh miatt - fájdalmat akart neki okozni azért a pár percért, mikor elfelejtheti a sajátját. Ha őt szánalmasnak tartotta, hát most leírhatatlan az önmaga iránt érzett megvetése.
- Okkal ijedt meg tőlem - feleli csendesen. - Te is jobban tennéd, ha húznád a csíkot. Vagyis elhúznád a csíkot.
Fáradtan felsóhajt és megrázza a fejét. Nem elég, hogy egyre inkább kiütközik az orosz akcentusa, már a szavak is összekuszálódnak a fejében. Persze, az imént lezajlottakhoz képest így is összeszedetten viselkedik, csak hát… ettől még ugyanolyan idegesítő a dolog.
Mason szavain azonban kénytelen mosolyogni. „Ez volt a helyes.” Nézőpont kérdése: jót tett, csak máshogy, mint gondolja. Nem Natalya volt az áldozat, sőt, meggyőződése hogy nem is szolgál rá a törődésre. Elküldeni viszont nem akarja a háztársát, hisz figyelmeztette egyszer, a többi már az ő felelőssége.
- Bunkó volt, én meg dühös.
Apróságnak tűnhet, de csak a mértékét kell felfogni ahhoz, hogy világossá váljon a helyzet. Általában a legkisebb, leglényegtelenebb konfliktusokból lesznek a legnagyobbak. Ez pont ilyen helyzet volt, és rendesen meg is adták a módját.
Külön reméli, hogy a reggeli hisztériájáról nem szerez tudomást, se ő, se senki. Hátha griffendélesként van annyi a lányokban, hogy maguk között tárgyalják meg a történteket. Vagy úgy sem. Az emberiségben viszont felesleges bízni, így pedig aggódni is a fejlemények miatt. Ezért (is) nem siet vissza a hálókörletekbe, inkább megtorpan félúton és felkészül a kérdésére, na meg a várható egyedüllétre.
- Nem tudom, te mit tervezel, de nekem eszemben sincs visszamenni. Szóval… ideadnád a pálcádat egy pillanatra? - pillant fel rá kérlelően. Lehet, hogy Mason elfelejtette, de Natalya még mindig köntösben van, és kellemetlen lenne ilyen öltözetben járkálnia az udvaron. Meg hát eleve a kastélyban. Csábító a gondolat hogy elkap egy jó kis megfázást, szépen megúszná a heti számonkéréseket, viszont előfordulhat, hogy reggelig kint lesz. Akárki megláthatja.
| words: 329 | today | note: -




Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Csillagvizsgáló   



Vissza az elejére Go down
 

Csillagvizsgáló

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
FEEL THE DIFFERENCE :: Befejezett, lezárt játékok-