HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
» Lin & Cole kalandjai a szárnyas vadkanban
Pént. Jún. 13, 2014 10:28 pm by Belinda Wictikers

» Kiruccanás az erdőbe - Cole & Lin
Hétf. Május 19, 2014 7:08 am by Belinda Wictikers

» Huuu, ugye megijedtél? ~Leah&Mason~
Szomb. Május 17, 2014 8:51 am by Leah Winter

» Hayley & Seth - Folyosók
Pént. Ápr. 25, 2014 12:58 am by Vendég

» Találj rám
Csüt. Ápr. 24, 2014 1:11 am by Hayley-Rose Mallory

» Nickole & Eric - Tiltott Rengeteg
Szer. Ápr. 23, 2014 9:15 am by Nickole Smith

» Audrey & Hestia - Három Seprű
Kedd Ápr. 22, 2014 5:20 am by Vendég

» Mason & Amy - Szellemszállás
Hétf. Ápr. 21, 2014 8:48 am by Vendég

» Cole & Hestia - Hálókörlet
Pént. Ápr. 04, 2014 9:48 am by Vendég

» Csillagvizsgáló
Csüt. Márc. 27, 2014 5:59 am by Vendég


Share | 



 

 Cole & Hestia - Hálókörlet

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
TémanyitásTárgy: Cole & Hestia - Hálókörlet   Hétf. Jan. 27, 2014 4:32 am




Cole & Hestia



Az, hogy alkalomadtán kiélvezem a nekem kijáró figyelmet, sosem tartozott a megbocsájthatatlan bűnök közé, néhányan mégse nézik jó szemmel. Nem mintha számítana. Fogalmam sincs, pontosan kinek a karjai közt ülök jelen pillanatban, de túl jó hely nekem ahhoz, hogy ezen gondolkozzak, és alighanem ő is így van ezzel. Mosolyogva hallgatom végig a vicceit, az ártatlan, édes bókjait, és azon gondolkozom, miért hagy hidegen.
Semlegessé váltam. Az élet messzire elkerül, én pedig nem tehetek mást, minthogy a távolból nézem végig. Apró szabályszegésekkel dobom fel a napomat, de ez még mindig nem elég, még mindig nem számít semmit. Unatkozom. Ahhoz viszont jóval több eszem van, mint hogy ostobaságokat kövessek el, márpedig nem fogom meghazudtolni a tényt. Ha történnie kell valaminek, úgy is történni fog - én ebben reménykedem, így többek közt ezért fogok hetven macska közt megöregedni. Gyönyörű kilátások. Persze, szintén a lehetséges végkifejletek közé tartozik, hogy találok magamnak egy szexi férfit, abból az igazi fajtából, hisz ekkora szerencsém még akad. Az egyetlen gond, hogy úgy érzem senkit se tudnék szeretni. Szóval igazán tárgytalan a téma, nem is tudom, miért gondolkozok ilyesmin. Ó, igen, mert mást nem tudok csinálni. Mit keres egy kéz a csípőmön?
- Úgy hallottam, a mi hálókörletünk épp üres. Mi lenne, ha előre mennél, én pedig puszta véletlen folytán követélek? - kérdezek rá hirtelen, felpillantva a gyönyörű, zöld szempárba. Habozás nélkül rábólint, majd végre elhúzza a sápadt kezeit, és egy kacsintás kíséretében kisétál. Egészségére, én szépen ülök az ágyán.
Elégedetten konstatálom, hogy a szomszédja szeret olvasni, e felfedezés megünneplése érdekében pedig hamar magamhoz hívok egy Stephen Kinget az apró kupac közül. A kedvencem. A többiek persze azonnal hangos nevetésben törnek ki, csak most esik le nekik, hogy eszemben sincs a srác után menni. Mivel édes vagyok, én is megengedek magamnak egy rövid kacajt, utána viszont percek kérdése hogy elterelődjön a figyelmem. Teljesen beszippant a könyv - tekintve, hol vagyok, azt hiszem hozzá kell tennem: nem a szó szoros értelmében -, ők pedig nem sok figyelmet fordítanak rám, úgy hogy nyugodtan el is helyezkedek a párnák közt.
Később a zár kattanása térít magamhoz. Elkerekedett szemekkel ülök fel és nézek körül, őszintén fogalmam sincs, mi történt.

| words: 356 | note: remélem tetszik (: ♥ |





Vissza az elejére Go down
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 47
ϟ Reagok : 39
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Aug. 16.
ϟ Kor : 22


TémanyitásTárgy: Re: Cole & Hestia - Hálókörlet   Pént. Jan. 31, 2014 12:43 pm



Hestia & Cole



A mai felállás. Mindenki bent tesped a szobába ráadásul még egy lány is itt van, aki totál hülyére veszi szerencsétlen Batman imádó társamat. Egyáltalán nem tetszett, de egy ideig jól elnéztem őket az ágyamról és néha még nevettem is szar vicceken csakhogy ne lógjak ki a sorból. Aztán meguntam őket és kimentem a friss levegőre.
Napok óta rosszul alszom, mert badarságokon jár az eszem, amiket egyszerűen nem tudok kitörölni a fejemből. Idegesít az, hogy jelentéktelen dolgokon agyalok a helyett, hogy jól érezném magam és nem feszengenék állandóan. Fárasztó volt már ez az egész számomra.
Fél óra a friss levegőn és valamennyire sikerült lenyugodnom. Elfelejtenem a dolgokat annyira, hogy pár óráig ne foglalják el újra elmémet.
Zsebre dugott kezekkel tértem vissza az iskola falai közé. A folyosókat járva egyszer csak megpillantottam a távolban egy kellemetlen ismerőst. Pont arra tartott ahol éppen megtorpantam. Hamar körül néztem és a körletünk felé lefordultam. Eszem ágában sem volt visszatérni a Mardekárba de ha már erre hoztak lábaim hát mi mást tehettem volna? Találkozni azzal az emberrel nem akartam.
Belépve a klubhelyiségünkbe észreveszem, hogy mindenki, aki eddig a szobában tartózkodott most itt kint van és lelkesen csevegnek. Szemeimmel azt az együgyűt kerestem és a lányt, aki vele volt, de nem találtam őket. Mondanom sem kell, hogy egyből a körletünk felé vettem az irányt, hogy megnézzem, mit csinálnak. Nem azért döntöttem, így mert féltettem a gyereket vagy valami perverz kukkoló lennék. Szimplán nem volt kedvem lent maradni a többiekkel és bájos csevejt folytatni velük.
Amikor beléptem az ajtón nagy meglepetésemre csak a csaj volt ott a Batman imádó ágyán és egy könyvet olvasott. Megköszörültem a torkomat, hogy észrevegyen, de semmi reakció, aztán, hogy hatásos legyek becsaptam az ajtót. Ez után már meg sem vártam, hogy észrevegyen egyből az ágyamhoz mentem és ledőltem rá. Az arcomat párnámba fúrtam és mélyeket szippantottam a kellemes illatból. Pár másodpercig még így maradtam aztán meghallottam azt a bizonyos kattanást. Rögtön felnéztem az ajtó irányába majd a könyvet olvasó személyre. Megfordult a fejemben, hogy talán képzelődtem, de ekkor láttam, hogy az ismeretlen is az ajtó felé pillant. Amilyen gyorsan csak tudtam felültem majd a bejárat felé vettem az irányt.
Próbáltam kinyitni, de nem jártam sikerrel és akárhányszor próbálkoztam nem jött össze. Még a pálcámat is bevetettem. Azzal sem tudtam kinyitni a zárat. Azonnal az ugrott be, hogy ez valami csíny, de aztán letettem róla, mert tudtam, hogy társaim nem tudnak ilyen hatékonyak, lenni. Mélyet sóhajtottam majd visszaballagtam fekvőhelyemhez és leültem rá. Arcomat tenyereimbe temettem majd végig simítottam a hajamon. Nem volt nekem ilyenekhez kedvem, főleg nem úgy, hogy még társaságom is akadt.
- Mondd, hogy neked ehhez semmi közöd. –áradt belőlem a nyugalom.







words: 440 | note: tetszett *-* ♥ remélem az enyém is elég jó (:
 




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cole & Hestia - Hálókörlet   Hétf. Feb. 03, 2014 6:14 am




Cole & Hestia



Miután sikeresen elérem hogy társaság nélkül maradjak, a lehető legnyugodtabban állok neki az olvasásnak. Szokás szerint gyorsan fogynak az oldalak, és hiába sejtem hogy ideje lenne távoznom, egyszerűen képtelen vagyok itt hagyni a könyvemet. Lopásra pedig egyszer sem fanyalodtam még rá, nem is szándékozom elkezdeni. Esetleg ha kedves nagybátyám újra kiszabadul és el kell hagynunk a Roxfortot. Bármire képes lennék azért, hogy Flora megfelelő körülmények között éljen. Nem mintha én könnyebben viselném el az esetleges hajléktalanságot, és a vele járó, roppant édes következményeket. Alighanem két napig sem bírnám becsülettel, zavarna az a rengeteg mocsok.
Ezen lehetőségek fényében szívesebben térek vissza a valóságba, bár nem mondanám, hogy repes a szívem az örömtől. Az a fiú... tudom: Cole meg is próbálja kinyitni az ajtót, sikertelenül. Nagyszerű. Egyszer szegek szabályt egy héten, akkor is keresztülhúzzák a számításaimat.
- Mondhatom, de szerintem te sem gondolod komolyan - válaszolom higgadtan.
A biztonság kedvéért én is megpróbálom kinyitni az ajtót, de bármilyen bűbájt alkalmazok, úgy tűnik hasztalan. Valószínűleg a Véres Báró szórakozik, neki vannak ilyen fantasztikus viccei.
- Kell lennie valahol egy titkos járatnak. Segítenél megkeresni? - fordulok végül a háztársam felé, remélhetőleg van olyan készséges, hogy megkönnyítse a dolgomat. Bizonyos szempontból szerencsés vagyok, és figyelmességből sincs hiányom, de valamiért mindig csak utólag találom meg a legfontosabb dolgokat. Félek, jelen helyzetben is így történne. Ráadásul mindenképp nagyobb eséllyel bukkanunk rá a járatra, ő pedig nem veszti életét egy kis mozgástól. Főleg, mert előbb is biztosan sétálni indult. Vagy szintén leállt beszélgetni valakivel, és ennyi.
Mindegy, nem komplikálom túl. Elszánt keresésbe fogok, jelenleg az a legfontosabb hogy kijussunk innen, még mielőtt rajta kapnak a szabályszegésen. Különben sem túl bizalomgerjesztő a társaságom, hiába van aranyos arca. Hallottam róla ezt-azt, és lehet hogy nem adok a többiek véleményére, de egyenlőre nem is kompenzálta túlzottan a pletykák keltette gyanakvásomat. Remélhetőleg a közeljövőben megejti, kelletlenül fognék pálcát egy másik diákra.

| words: 309 | note: bocsi, összecsaptam:\ |





Vissza az elejére Go down
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 47
ϟ Reagok : 39
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Aug. 16.
ϟ Kor : 22


TémanyitásTárgy: Re: Cole & Hestia - Hálókörlet   Hétf. Feb. 03, 2014 7:52 am














Hestia & Cole



Elöntött a méreg a tehetetlenségem miatt. Sosem volt még velem ilyen, hogy kétszer is bezárnak. Idegesített a tudat, hogy nem tudok kijutni innen, mozdulni sem tudok és még valaki más is velem van. Iszonyatosan bosszantó.
Kérdésemre nem jött semmi féle válasz helyette Tia is feltett nekem egyet. Kikerekedtek szemeim. Ezen még el sem gondolkoztam, semmi sem jutott eszembe, mit mondhatnék. Meredten bámultam előre –amit nem hiszem, hogy látott, hacsak nincs szuper látóképessége- és mélyen gondolataimba temetkeztem. Próbáltam megtalálni a megfelelő választ, de egyszerűen nem jött semmi. Beleharaptam alsó ajkamba majd felé fordítottam a fejemet. Vettem egy mély levegőt és azt jó sokáig bent tartottam.
- Fogalmam sincs, mostanában nem vagyok ura a cselekedeteimnek. –a kissé hosszúra sikerült mondandómat lágy hangon közöltem vele majd megpróbáltam még egyszer az ajtót kinyomni. Az eszembe se jutna, hogy pálcával többre mennék. Oh hoppá ha meg is akarnám próbálni lehetetlen lenne ugyan is az ágyamon hagytam a varázsvesszőmet.
Amikor ez tudatosult bennem rácsaptam homlokomban és egy kárörvendő kacaj csúszott ki ajkaim között. Most biztosan hülyének néz Tia, de nem tudok már máshogy reagálni ezekre a történésekre. Egyszerűen nevetséges, hogy ez megtörténhet egy varázslattal teli iskolával. Beragadnak a titkos ajtók, sőt még a rendesekkel sincs rendben minden.
Komolyan mi történhet még?
Annyira elkapott a nevetés, hogy már a könnyeim is folytak és a hasam is fájt. Időbe telt mire lenyugodtam. Nagy nehezen sikerült is és újra előjött a komoly énem, amikor meghallottam egy újabb kérdést.
- Cseréljünk, helyet megnézem, van e valami. –utasítom majd meg sem várva a reakcióját mozgolódni kezdek. Először apró mozdulatokat teszek. Egy pöppet be kell hajlítanom a térdeimet, hogy ne fejeljem le a plafont –valahogy nem egyenletes ott fent-, de ez nem akadályoz meg. Miután sikerül kitapogatnom a helyet bátrabban kezdek el mozogni. Röpke pillanatok alatt az „ajtónak” háttal megállok és megbököm Tia vállát, hogy menjen a helyemre.
- Gyere arrébb. –mormogom, majd egy kicsit rántok rajta, hogy ne kelljen évekig itt ácsorognom összegörnyedve.
Amint megteszi azt, amire kértem újra neki lendülök, most már tényleg egy kicsivel gyorsabban, de valamiben meg akad a lábam és elveszítem egyensúlyomat. Próbáltam megkapaszkodni, de nem jártam nagy sikerrel azon kívül, hogy Tiát sikeresen magam után rántottam. Szerencsére akkorát nem estünk. Hamar találkozott a hátam –amit sosem fognak kioperálni/leoperálni rólam. xD –a fallal. Mázli, hogy sikerült megfordulnom és nem arccal vágódtam neki a kőtömbnek. A fejemet, egy picit így is bevertem, de az nem komoly.
Esés közben ahogy Tiát magammal rántottam úgy karoltam át nehogy történjen vele valami. Szerencsétlen miattam került ide, nem akartam, hogy miattam legyen valami baja.
Halk sóhaj kíséretében nyugtázom, hogy megúsztuk, de még mindig nem engedem el Tiát. Még nem eszméltem fel annyira, hogy felfogjam a jelen helyzetünket.











words: 445 | note: bénaság tetőfokon. <3 : DD
 






A hozzászólást Cole Flamers összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Feb. 10, 2014 7:31 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cole & Hestia - Hálókörlet   Szomb. Feb. 08, 2014 8:24 am




Cole & Hestia



Miért van olyan érzésem, hogy elégedettség tölti el a hasztalan kutatásom miatt? A perifériás látómezőmben hamar kiütközik az ismerős, féloldalas mosolya. Emiatt persze egyre jobban hatalma alá kerít a kísértés, hogy megtaláljam a titkos folyosót. Fogalmam sincs, mitől lett hirtelen ilyen fontos a véleménye, de jelenleg nem is ez a kulcskérdés, hanem a hol, nem mellesleg a megoldása.
Igyekszem rezzenéstelen arckifejezéssel tűrni Cole megjegyzéseit, sőt, sokáig tényleg úgy is teszek, mintha figyelemre se méltatnám, azonban mikor meggondolja magát, akaratlanul is felfelé görbül a szám sarka. Ugyan szívesen hozzászólnék a gesztushoz, valószínűleg nem számíthatnék kedves válaszra, így hogy jobb híján élvezem az apró sikeremet. Amíg módomban áll.
Őszintén szólva fogalmam sincs, mennyi ideje keresgélünk, viszont úgy tűnik Flamers elérte a csúcspontját. Természetesen nem szakítom félbe, türelmesen várom, hogy befejezze a mondandóját. Ám mikor válaszadásra kerülne a sor, nekidől az egyik szobornak, kinyitva ezzel a várva várt lehetőséget. Egy a gond: mindeközben az ajtó is beadja a derekát, nyilván nem szabad akaratából. Nekem pedig nem szokásom megbizonyosodás nélkül kétes helyekre csusszanni, és nem is tervezem, hogy beveszem a repertoáromba. Ezen tények fényében, idő híján már készülnék és a tanárokkal való összeütközésre, de úgy néz ki perpillanat nem az én kezemben van a döntés joga. Mielőtt bármit is reagálhatnék, Cole legnagyobb döbbenetemre kézen ragad és magával húz az újonnan felfedezett, folyosónak hitt résbe. Szinte érzem, ahogy az adrenalin végigdübörög az ereimben. Hát még miután felmérem a közöttünk lévő csekély távolságot.
- Miért csináltad? - kérdezem suttogva. Elég lett volna engem belöknie, nem hiszem, hogy rémálmok gyötörték volna. Talán nem gondolta rendesen végig.
Mikor mozgolódni kezd, azonnal összekulcsolom magam előtt a karjaimat és a lehető legbeljebb húzódok, nehogy véletlenül megüssön, zavarjam, vagy valami. Csak akkor jövök rá mivel próbálkozott, mikor motyogni kezd. Nem. Ez nem történhet meg.
Ahogy a vaksötétben állunk egymás mellett és érzem a közelségét, már most hiányozni kezd a keze az enyémből. Nem mintha vágynék rá - talán csak egy kicsit -, kezdek félni. Nem a sötéttől, sokkal inkább az ürességtől, amit automatikusan megalkot körénk a képzeletem. Mintha minden más megszűnt volna, mintha csak mi ketten léteznénk. Mi van, ha nem jutunk ki? Vagy legyen bármilyen irracionális a gondolat: mi van, ha ő is eltűnik innen és egyedül maradok?
Szégyellem, de kegyetlenül remegni kezdek.
- Innen nem lehet továbbjutni? - kérdezem kissé elvékonyodott hangon. Természetesen költőinek szántam; azonnal végighúzom a jobbom a falakon, hátha találok valamit.

| words: 395 | note: örülök neki *-* |





Vissza az elejére Go down
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 47
ϟ Reagok : 39
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Aug. 16.
ϟ Kor : 22


TémanyitásTárgy: Re: Cole & Hestia - Hálókörlet   Hétf. Feb. 10, 2014 7:35 am














Hestia & Cole



Elöntött a méreg a tehetetlenségem miatt. Sosem volt még velem ilyen, hogy kétszer is bezárnak. Idegesített a tudat, hogy nem tudok kijutni innen, mozdulni sem tudok és még valaki más is velem van. Iszonyatosan bosszantó.
Kérdésemre nem jött semmi féle válasz helyette Tia is feltett nekem egyet. Kikerekedtek szemeim. Ezen még el sem gondolkoztam, semmi sem jutott eszembe, mit mondhatnék. Meredten bámultam előre –amit nem hiszem, hogy látott, hacsak nincs szuper látóképessége- és mélyen gondolataimba temetkeztem. Próbáltam megtalálni a megfelelő választ, de egyszerűen nem jött semmi. Beleharaptam alsó ajkamba majd felé fordítottam a fejemet. Vettem egy mély levegőt és azt jó sokáig bent tartottam.
- Fogalmam sincs, mostanában nem vagyok ura a cselekedeteimnek. –a kissé hosszúra sikerült mondandómat lágy hangon közöltem vele majd megpróbáltam még egyszer az ajtót kinyomni. Az eszembe se jutna, hogy pálcával többre mennék. Oh hoppá ha meg is akarnám próbálni lehetetlen lenne ugyan is az ágyamon hagytam a varázsvesszőmet.
Amikor ez tudatosult bennem rácsaptam homlokomban és egy kárörvendő kacaj csúszott ki ajkaim között. Most biztosan hülyének néz Tia, de nem tudok már máshogy reagálni ezekre a történésekre. Egyszerűen nevetséges, hogy ez megtörténhet egy varázslattal teli iskolával. Beragadnak a titkos ajtók, sőt még a rendesekkel sincs rendben minden.
Komolyan mi történhet még?
Annyira elkapott a nevetés, hogy már a könnyeim is folytak és a hasam is fájt. Időbe telt mire lenyugodtam. Nagy nehezen sikerült is és újra előjött a komoly énem, amikor meghallottam egy újabb kérdést.
- Cseréljünk, helyet megnézem, van e valami. –utasítom majd meg sem várva a reakcióját mozgolódni kezdek. Először apró mozdulatokat teszek. Egy pöppet be kell hajlítanom a térdeimet, hogy ne fejeljem le a plafont –valahogy nem egyenletes ott fent-, de ez nem akadályoz meg. Miután sikerül kitapogatnom a helyet bátrabban kezdek el mozogni. Röpke pillanatok alatt az „ajtónak” háttal megállok és megbököm Tia vállát, hogy menjen a helyemre.
- Gyere arrébb. –mormogom, majd egy kicsit rántok rajta, hogy ne kelljen évekig itt ácsorognom összegörnyedve.
Amint megteszi azt, amire kértem újra neki lendülök, most már tényleg egy kicsivel gyorsabban, de valamiben meg akad a lábam és elveszítem egyensúlyomat. Próbáltam megkapaszkodni, de nem jártam nagy sikerrel azon kívül, hogy Tiát sikeresen magam után rántottam. Szerencsére akkorát nem estünk. Hamar találkozott a hátam –amit sosem fognak kioperálni/leoperálni rólam. xD –a fallal. Mázli, hogy sikerült megfordulnom és nem arccal vágódtam neki a kőtömbnek. A fejemet, egy picit így is bevertem, de az nem komoly.
Esés közben ahogy Tiát magammal rántottam úgy karoltam át nehogy történjen vele valami. Szerencsétlen miattam került ide, nem akartam, hogy miattam legyen valami baja.
Halk sóhaj kíséretében nyugtázom, hogy megúsztuk, de még mindig nem engedem el Tiát. Még nem eszméltem fel annyira, hogy felfogjam a jelen helyzetünket.











words: 445 | note: kis csírák. xD <3
 




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cole & Hestia - Hálókörlet   Pént. Feb. 28, 2014 10:49 pm




Cole & Hestia



Válasza után azonnal végigpereg az agyamon a rengeteg szóbeszéd, miszerint csinált pár ilyen-olyan dolgot, amikre legfeljebb egy elmebeteg lenne büszke. Ismétlem: pletykákra nem adok, de tény, hogy ok nélkül sosem indítanak el ilyesmit. Nincs hozzá elég fantáziájuk. A „nem ura a cselekedeteinek” viszont pont beillik egy burkolt megerősítésnek, tehát amennyiben lehetséges, az eddiginél is jobban gyanakszom.
- Biztos vagyok benne, hogy túlkomplikálod. Makacsold meg magad és vedd vissza az irányítást - válaszolom biztatóan. Csak lazítania kéne, biztos vagyok benne, megoldódna a probléma. Mindig a stresszel van a gond. Könnyedén, de határozottan kell kezelni a helyzeteket, akkor biztos a siker.
Mellesleg nem tudom figyelmen kívül hagyni, milyen kedvessé vált. Talán ezért is engedem át neki az irányítást, nem beszélve az egyre gyülemlő félelmemről. Ám mikor nevetésben tör ki, kénytelen vagyok összeszedni magam. Először a pálcámat rántom elő - ugyanis nekem még mindig rendelkezésemre áll. Még egy robbantó átokkal is megpróbálkozok, látszatja azonban nincs. Ezek után finoman Cole karjára teszem a kezem és arrébb tolom, megpróbálom abban a pontban eltalálni a falat, hogy automatizálja a mozgást és szabad legyen a kijárat. Azt hiszem mondanom sem kell, szintén sikertelenül végződik a próbálkozásom.
- Hamarosan kijutunk. - Már azt se tudom, melyikünket próbálom meggyőzni róla. Persze, immár nyilvánvaló hogy minket próbálnak megviccelni, így előbb-utóbb szabadjára enged majd a zaklatónk. Ellenben addig... Kibírja egyáltalán ép ésszel?
Természetesen azonnal arrébb csusszanok, mikor kéri, hisz ellenkezni se mernék vele. Mégsem elég, ugyanis félreránt. Ennyit a finomságról. Kissé sértetten, felszegett állal arrébb lépegetek (legalábbis amennyire módomban áll ilyen szűk helyen), legyen csak több helye, addig se szólal meg.
Találgatni se merek, mi történik ezek után, annyit viszont tagadhatatlanul érzek magamon, hogy zuhanunk. Sőt, miután Cole nekiesik a falnak, az arrébb csusszan és halvány fénnyel borítja be az apró helységet. Mi pedig dőlünk is tovább. Ezúttal én fordítok egyet a helyzetünkön, félek, ha fürtöcske megint kapna egyet a hátára, fel se tudna kelni. Nem, nem azért, mert gyengének gondolom, ez a logikus megállapítás.
Többre már nincs időm, bármilyen ostobán is hangzik, becsapódunk. Fájdalmasan nyögök egy aprót, majd felpillantok Cole-ra... Mindössze két centiméterre van tőlem, újfent. Visszafojtott lélegzettel pillantok az ajkaira, és lehet hogy továbbra is semleges arckifejezéssel figyelem, de igazából nagyon is szeretném, ha áthidalná a távolságot. Végül is csak egy csók lenne, az nem jelent semmit. Gondolom. Talán.

| words: 380 | note: kis aranyosak :DD |





Vissza az elejére Go down
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 47
ϟ Reagok : 39
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Aug. 16.
ϟ Kor : 22


TémanyitásTárgy: Re: Cole & Hestia - Hálókörlet   Szomb. Márc. 01, 2014 11:15 am




Hestia & Cole



Mi, hogy makacsoljam meg magam és vegyem vissza az irányítást?
Tia szavai még sokáig visszhangoztak még fejemben. Csak tudnám, hogy csináljam, akkor minden könnyebb lenne. Totál elvesztem és, hogy meg tudjam fogadni a jó tanácsot vissza, kéne találnom magamhoz, ami megint nem egyszerű feladat számomra.
A próbálkozásom sikertelen, ahogy Tia első robbantása is. Pár másodpercig még én is reménykedtem abban, hogy a robbantással kijutunk, de nem. Vannak pillanatok, amikor utálatos dolog az elvarázsolt kastély, és ez most pont egy olyan pillanat. Bevallom, kezdek bepánikolni… Sehogy sem akar kinyílni a rohadt ajtó és még a levegő is kezd elfogyni, amitől az agyam nem kap elég oxigént és kezd minden elhomályosulni belül, hogy az elborult elmém vegye át az uralmat, de Tia érintése visszahúz a valóságba. Arrébb tolt én meg szó nélkül engedelmeskedtem neki. Újra próbálkozik én meg erősen koncentrálok, hátha látok valami eredményt, de újra a nagy semmi tárul elém. Legszívesebben elkezdtem volna üvölteni, de azzal sem mentünk volna semmire. Aztán újra megütötte fülemet a lány hangja. Nyeltem egyet, egy kicsit megnyugtatott, de nem eléggé.
Nevetséges a hangulatingadozásom.
Aztán megint jön a próbálkozás csak, hogy most a másik irányt céloztam meg. Már éppen megcseréltük volna a helyet, amikor minden ellenem szólt és megbotlottam. Magammal rántva Tiát, neki ütköztünk a falnak, alig pár másodpercünk volt felocsúdni már is zuhantunk tovább. Viszont most fordult a helyzet és Tia került alulra. Hamar becsapódtunk és én egész testemmel a lányon landoltam. A fejem pontosan az ő feje mellett koppant, de nem annyira, mint az előbb. Kell némi idő, mire kinyitom szemeimet és nagy meglepetésemre látok. Már nem az a sötétség tárult elém, ami a kis helységben volt. Ennek örömére felemeltem fejem és alig pár centire Tiáétól állíthattam meg. Kívülről talán úgy nézhettünk ki, mint a filmekben a nagy csók jelent előtt.
Nagyon közel voltunk egymáshoz és ez bennem megindított valamit. Végig Tia szemeit néztem, aki nem viszonozta a pillantásaimat helyette teljesen mást bámult. Éreztem magamon forró leheletét és illata sem maradt el. Egy ideig tudtam tartani magam, aztán újra elvesztettem az irányítást és lassan közelítettem felé és egyszer csak ajkaink összeértek. Nem terveztem hosszúra, sőt csak egy villanásnak szántam, de az agyam megint nem azt az utasítást adta ki, amit valójában szerettem volna.
Már éppen mélyítettem volna el a csókot, amikor meghallottam valami ismeretlen hangot. Rögtön felkaptam a fejemet és a zaj irányába néztem, de nem láttam semmit csak egy elsuhanó árnyat. Az alakját viszont nem tudtam kivenni.
- Ez…Hol vagyunk? –kérdőn néztem végig a falakon, majd nagy lendületet véve álló helyzetbe tornáztam magam és 360°-ban körbe forogtam. – Nagyon remélem, hogy ez a kijárat. –motyogom, majd segítő kezet nyújtok Tiának.



words: 435 | note: lehengerlőek :DD | music: most találtam
 




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cole & Hestia - Hálókörlet   Hétf. Márc. 10, 2014 6:06 am




Cole & Hestia



A biztonságérzetemnek hivatalosan is ennyi volt, mostanra talán a hullamerevség is beállt. Visszafojtott lélegzettel, remegve tűröm Cole kiborulását, de csak pár perc erejéig. Utána újult erővel támadom meg a falat, szintén hiába. Legszívesebben csapkodni kezdenék dühömben, viszont sosem tartoztam a hisztis lányok közé és nem is pont ma fogom elhagyni a jó szokásomat, helyette háztársam próbálkozásait segítem. Mivel? Igyekszem zökkenőmentessé tenni a terepet és félreállni az útból.
Az irónia kedvéért pár pillanat múlva már zuhanunk is, mert igen, úgy tűnik sikerült megtalálni azt a bizonyos zökkenőt és Cole megbotlott, magával rántva engem. Annyi lélekjelenlétem szerencsére van, hogy a második csapónál helyet cseréljek vele, itt viszont pont kerül a történet végére. Ekkora lendülettel betonra zuhanni finoman szólva sem tartozik a legkellemesebb időtöltések közé. Van egy olyan érzésem, hogy az elkövetkezendő pár hétben nem háton fekve fogok aludni. Ezzel szemben azt is hallottam, mekkorát koppant Cole feje, szóval egy szavam se lehet. Aggódva pillantok fel rá és teszem a kezem a homlokára, egyenlőre viszont csak egy aprócska seb éktelenkedik rajta.
Szóra nyitnám a szám, de mire hangot adnék a nem emlékszem minek, teljesen más köti le a figyelmemet. Az ajkai. Eddig nem tűntek ilyen hívogatónak, most viszont minden vágyam, hogy birtokba vegyem őket. Ő pedig  készségesen megadja rá a lehetőséget. Kell ennél több? Gondolkozás nélkül viszonozom a csókot. Az iménti adrenalinlöket után ez a minimum, amit megérdemlek.
Épp kezdenék megnyugodni, mikor furcsa hang üti meg a fülemet. Azonnal hátrahajtom a fejemet és körülnézek, de semmi különöset nem vélek felfedezni, minden ugyanolyan, amilyen volt. Vagyis csak arra volt jó, hogy végezzünk és továbbinduljunk. Mondtam már, hogy gyűlölöm mikor irányítani próbálnak?
- Én is. Ezúttal viszont alaposan meggyőződök róla, mielőtt kisétálnánk.
Veszek egy nagy levegőt és elfogadom a kezét - szerencsémre. Ugyanis mikor felemelkedek, olyan éles fájdalom hasít a gerincembe, hogy majdnem vissza is zuhanok. Csak nagy nehezen sikerül álló helyzetbe emelkednem, akkor viszont sokkal elviselhetőbb a helyzet, mindössze pár pillanat kell hogy összeszedjem az erőmet és el is induljak. Mielőtt Cole bármit is tenne előresietek, a folyosó végén fekvő lépcsőfokra ugrok. Épp csak annyira, hogy kilátásom nyíljon, mi van odakint.
- Roxmorts.

| words: 349 | note: azok:3 |





Vissza az elejére Go down
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 47
ϟ Reagok : 39
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Aug. 16.
ϟ Kor : 22


TémanyitásTárgy: Re: Cole & Hestia - Hálókörlet   Hétf. Márc. 10, 2014 9:21 am




Hestia & Cole



Az biztos, hogy jó nagyot estünk. Nem irigyeltem Tiát, hogy alattam feküdt, nem is értettem, hogy juthatott eszébe velem helyet cserélni. Ennél nagyobb őrültséget nem találhatott volna ki. Legszívesebben megkérdeztem volna, hogy jól van e, de pont akkor emelte homlokomhoz kezét. Ahogy hozzáérnek hideg ujjai a felforrósodott részhez halkan felszisszenek. Addig észre sem vettem, hogy felszakadt a bőröm, amíg hozzá nem ért. Megkockáztatom, hogy még a vér is szivárog belőle, de az annyira már nem izgatott.
Jobban lekötöttek puha ajkai. Eleinte még nem terveztem hosszúra, de minél tovább húzódott annál jobban kívántam. Talán azért, mert mostanában nem igazán volt részem ehhez fogható kellemes élményben, de tuti van valami más oka is. Esküszöm a csók alatt megfordultak kajánabbnál kajánabb gondolatok az agyacskámban, de a hirtelen jött hang mindent elterelt és az iménti meghitt pillanat is alább hagyott. Egy halk sóhajt eresztettem el, majd a hang irányába fordultam. Egy furcsa alakú árnyat láttam elsuhanni a folyosó vége felé. Összeráncolt homlokkal álltam talpra és az árny hűlt helyét figyeltem. Mikor észbe kaptam segítő jobbot nyújtottam Tia felé, amit készségesen elfogadott. Aztán jött a pillanatnyi szívleállás, amikor Tia majdnem visszaesett addigi helyére. Utána kaptam, de még az előtt sikerült felegyenesednie, mielőtt én segíthettem volna neki. Sőt mielőtt még reagálhattam volna az iménti megjegyzésére már a folyosó végén volt és egy lépcsőfokról kifele bámészkodott.
Egyik szemöldököm a magasba ugrott, majd egy újabb sóhaj hagyta el ajkaimat. Még mielőtt Tia után menetem utoljára hátam mögé néztem biztos, ami biztos majd zsebre vágtam kezeimet. Háztársam mögé érve én is felállok a lépcsőfokra nem zavartatva magamat azzal, hogy túl közel kerülök Tiához. Szerencsémre én többet látok a külvilágból.
- Igen, ez tényleg Roxmorts, csak nem éppen a helyes szinten vagyunk. –térek rá a lényegre. Reméltem, hogy nem kell neki elmagyaráznom, hiszen ő is láthatja, hogy csak a lábfejek mutatkozna meg nekünk. Mélyet szippantok a levegőbe, majd lehunyt szemekkel lépek le a lépcsőfokról és háttal a falnak támaszkodva megállok most már Tia mellett.
- Te is láttad azt a fura árnyat elsuhanni? –kérdeztem egyhangúan és a folyosó folytatásának a végét fürkésztem. A falon egy sorban fáklyák égtek, azok adták a kellő fényt. A tény, hogy rajtunk kívül más is van itt nem hagyott nyugodni. Az, hogy nem éreztem magam biztonságban csak rátett egy lapáttal. Ezt utoljára a táborban éreztem, azon a bizonyos éjszakán.
Még sokáig bámultam magam elé. A bambulásból egy hideg fuvallat rázott fel. Eltűrtem arcomból szőke fürtjeimet és ellöktem magam a faltól.
- Menjünk, itt biztos nem jutunk ki. –intek Tiának majd elindulok az egyetlen lehetséges irányba.

words: 420 | note: :3| music: imáádom *.*
 




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cole & Hestia - Hálókörlet   Pént. Ápr. 04, 2014 9:48 am




Cole & Hestia



Hiába tagadnám, sokkal jobban tetszettek az ajkai a sajátjaimon. A véleményemet viszont ezúttal is megtartom magamnak - főleg, mert nem is vagyok tökéletesen tisztában azzal, minek a következménye -, és nehézkesen bár, de álló helyzetbe lendülök. Esküdni mernék rá, hogy Cole arcán aggodalom suhan át, mikor kis híján visszazuhanok a földre. Ennek láttán el kell fojtanom egy apró mosolyt, valamiért különösen jól esik. Hatalmas a kísértés, hogy egyszerűen csak élvezzem ki ezt a kevés törődést, azonban úgy tűnik, nem én szorulok segítségre kettőnk közül. Egy vérző fejsérülést nem lehet könnyedén venni. Normális esetben azonnal a fényhez húznám és gyógyítani kezdeném, de a jelenlegi helyzet sokkal bonyolultabb annál. Nem vagyok biztos benne, hogy megfelelő helyre érkeztünk. Inkább felfedezem a terepet, pár perc nem oszt-nem szoroz, ha van esély a szabadulásunkra.
Meg sem lepődök, mikor Roxmorts egyik bárjába nyerünk bepillantást.
- Ha a helyes szinten lennénk, most ki kéne magyaráznunk magunkat. Márpedig ezek résen vannak, nem lesz túl könnyű - húzom el a számat. Továbbá úgy gondoltam, nem lenne hátrány, ha megvitatnánk a lehetőségeket. Találkoztam már olyan diákkal, aki mardekáros létére sem tudott hazudni, rögtönözni végképp.
Így hát megfordulok és elindulok lefelé, egyenesen neki a háztársamnak. Még mindig nem száz százalékos az egyensúly érzékem, de legalább azt elérem, hogy ne zuhanjunk le a lépcsőn. - Ne haragudj, nem gondoltam, hogy ilyen közel vagy.
Kész. Ezek után tényleg jobban oda kell rá figyelnem, még egy sérülés azon a puha bőrön, és nem tudom majd háttérbe szorítani a bűntudatomat. Pedig fogalmam sem volt róla, hogy van egyáltalán olyanom. Komolyan, egyre jobb...
- Csak hallottam. De egyre inkább olyan érzésem van, hogy valaki figyel minket.
Az utolsó mondat már suttogva hagyja el a számat, egyre inkább elfog a rossz érzés. Márpedig ez egy boszorkánynál közel sem jelent jót, ahogy a hideg fuvallat sem tartozik a biztató előjelek közé. Mind arra utal, egy szellem van a közelünkben. Szóval nem, eszemben sincs itt maradni. Inkább török át pár alkoholista között és veszélyeztetem a szüzességemet, minthogy egy olyan létforma ellen vegyem fel a küzdelmet, amiről nem tudok semmi biztosat. Ami ellen nincs semmi kézen fogható fegyverem. Mindig is vonzónak tartottam az ismeretlent, de mára épp elég volt a kellemetlen meglepetésekből.
Ezért is ragadom meg finoman Cole csuklóját és húzom vissza.
- Ha tetszik - ha nem, vigyázni fogok rád, amíg vissza nem jutottunk. Tehát egyszerűbb, ha már most beletörődsz. Gyere velem Roxmortsba! Majd én intézkedek.

| words: 397 | note: ♥ |





Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Cole & Hestia - Hálókörlet   



Vissza az elejére Go down
 

Cole & Hestia - Hálókörlet

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Abigail and Cole

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
FEEL THE DIFFERENCE :: Befejezett, lezárt játékok-