HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
» Lin & Cole kalandjai a szárnyas vadkanban
Pént. Jún. 13, 2014 10:28 pm by Belinda Wictikers

» Kiruccanás az erdőbe - Cole & Lin
Hétf. Május 19, 2014 7:08 am by Belinda Wictikers

» Huuu, ugye megijedtél? ~Leah&Mason~
Szomb. Május 17, 2014 8:51 am by Leah Winter

» Hayley & Seth - Folyosók
Pént. Ápr. 25, 2014 12:58 am by Vendég

» Találj rám
Csüt. Ápr. 24, 2014 1:11 am by Hayley-Rose Mallory

» Nickole & Eric - Tiltott Rengeteg
Szer. Ápr. 23, 2014 9:15 am by Nickole Smith

» Audrey & Hestia - Három Seprű
Kedd Ápr. 22, 2014 5:20 am by Vendég

» Mason & Amy - Szellemszállás
Hétf. Ápr. 21, 2014 8:48 am by Vendég

» Cole & Hestia - Hálókörlet
Pént. Ápr. 04, 2014 9:48 am by Vendég

» Csillagvizsgáló
Csüt. Márc. 27, 2014 5:59 am by Vendég


Share | 



 

 Nickole & Eric

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
avatar Griffendél
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 31
ϟ Reagok : 26
ϟ Felvétel időpontja : 2014. Jan. 11.


TémanyitásTárgy: Nickole & Eric   Hétf. Jan. 27, 2014 12:13 pm

Nickole & Eric


A hóban topogok egyedül Roxmortsba. A friss hó csak úgy ropog a talpam alatt. Mindenütt fehérség, ami már vakító. Hogy szeretem e a havait? Persze ha a meleg szobában vagyok. Meg ha Roxmortsba. A hangulat a helyén van, ilyenkor jön meg mindig a kedvem a karácsonyra. Azt hiszem ez az egy év a kivétel. Magányosan érzem magam. Vincentnek dolga volt, így megbeszéltünk egy találkát fél óra múlvára a három seprűbe. Addig szinte kiraboltam a Mézesfalást. Már pár csokit benyomta, és most is egyet rágcsálok. Mostanában tényleg csak a csoki tud lenyugtatni. Még jó, hogy olyan gyakran nem férek hozzá. Nem fogok elhízni. Épp a három seprű felé tartok. Hideg van, szinte a csontomig hatol. A hó csak esik, esik és most elkezdett a szél is fújni. Remek. Jobban belebújok a sálamba, és pislogva próbálom megtalálni az utamat. Egyre jobban nem látok semmit. A hirtelen jött vihar, mindenkit váratlanul ér, sokan bemennek a legközelebbi boltba. De én tudom, hogy nem vagyok messze a célomtól, és egyenesen kell mennem. Remélem. Majd valaki elsuhan előttem, majdnem neki megyek, se így is kicsit megcsúszom. Megtalálom az egyensúlyomat, és arra kapom a fejemet, amerre ment. Pár hópihe között meglátok egy ismerős, már szinte világtó kék szempárt. Hirtelen lefagyok. Majd a szempár eltűnik. Már átfagyott kezembe beleparancsolok egy kis erőt, és elejtem a csokit. Majd sietősre fogom az illető után. Kétszer majd elesek a hatalmas nagy hóba, egy embert azt hiszem fel is löktem. A káromkodásból ítélve. Nem tudom merre megyek, csak a fekete kabátot követem. Közbe folyamatosan pislogom ki a szememből a hópihéket. Hova megy ez? Remélem nem megyünk ki Roxmortsból. Az illető bemegy egy épületbe. Megállok az ajtó előtt, és megfogom a kilincset. Teljesen át van fagyva, engem is átjár a hideg. Mély levegőt veszek. Ha ő az... 1...2...3...Berontom az ajtót. Ahogy meglátom az ismerős arcot, gyorsabban mint életembe bármikor előkapom a pálcámat.
- Stupor!- kiáltom el magam, minden haragom benne van. Ahogy Eric arcát megpillantottam, érzelmek tömkelege tört fel bennem. Egy szempillantás alatt. Gyűlölet, szeretet, hiány... A szemét láda! Könnyeimet lenyelem. Nem, nem fogom megadni neki azt az örömöt, hogy egyetlen könnycseppet is ejtek miatta. Mikor becsapódik az ajtó mögöttem, amihez hozzá se értem, majdnem felugrok ijedtembe. Szem elől tévesztem Ericet.

©




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nickole & Eric   Kedd Jan. 28, 2014 4:14 am


   
Nickole & Eric

   

Ritkán fordul elő, hogy nálam makacsabb emberek vesznek körül, ám így is túl sokszor ahhoz, hogy jogosan legyek dühös. Képtelen vagyok megérteni, miért nem vesznek be a tanácsba fél év próbálkozás után. Elismerem, voltak kétségeim, de sosem mutattam ki és sosem említettem. Az én problémáim, nekem kell megoldanom őket. Ahogy többek közt, ugyebár, ezt is. Egyelőre azonban fogalmam sincs, hogyan. Megyek, ahová kell, teszem, amit kell, teljesítem a ki nem mondott szabályaik és elvárásaik minden egyes pontját, mégis örökösen süket fülekre találok. Márpedig nem fogok a világvégéig utánuk rohangálni. Mégis minek néznek? Van méltóságom, vannak elveim! Nem válok talpnyalóvá egy cél érdekében sem, a türelmem pedig jócskán csak fogyóban van. A kitartásom végén járok, és ha továbbra is csak legyintenek majd, annak nem lesz jó vége. Garantálhatom.
Mindenről lemondtam. Más emberként élek, és bár rettegek, hogy emiatt tényleg menthetetlenül ilyenné is válok, nincs más választásom. Nem szerettem apát, de minden tiszteletem az övé, így az utolsó kívánságát tényleg gondolkozás nélkül teljesítenem kell - meg is teszem. Attól függetlenül, mekkora áldozatokkal jár mindez rám és másokra nézve. Sosem akartam gyilkossá válni, jelenleg mégsem merném megszámolni, ha kérdeznék, hány embert tettem el láb alól egy legyintéssel. Most is ezért jöttem Roxmortsba, pedig ha tehetném… ha nem félteném Nickit magamtól, mellette lennék. Nem akarom elveszíteni. Ennek ellenére természetesen úgy telnek el a napjaim, hogy puszta üresség tátong a mellkasomban. Hozzá szoktam a hiányához, hogy minden nap rémisztően, indulatosan és fekete-fehéren telik el, mert tudom, hogy soha többé nem láthatom pont őt, aki eddig a védőmellényemet jelentette. Mindig lenyugtatott és visszahúzott. Már nincs, mi megállítson.
Legalábbis ebben a hitben sétálok végig az utcán, mikor a fehérségből egy ismerős arc rí ki. Ökölbe szorított kézzel sietek el mellette, mintha meg sem ismerném. Végül az apró ház előtt torpanok meg, s nyitom ki az ajtaját egy egyszerű bűbájjal. A nappaliban nincs senki, így elindulok a folyosón.  Férfias ráérzéssel a hálószobában lyukadok ki, az áldozatom paplanba süppedve fekszik az ágyán. Így is fog maradni még egy darabig, erről gondoskodok.
Ám mielőtt bármit is tehetnék, távolról hallom, amint lenyomódik a kilincs és Nicki… Jaj, drága!  Épphogy, de el tudok hajolni az átok elől, majd mielőtt újra emelné a pálcáját, elsuttogok egy lefegyverző búbájt és egy pillanat alatt a háta mögé hopponálok. Persze, csak miután bezártam az ajtót. Mégsem vagyok amatőr.
- Hiányoztam?
   
szavak: 384 zene: lesz (; megjegyzés: remélem tetszik ♥ ©
   


Vissza az elejére Go down
avatar Griffendél
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 31
ϟ Reagok : 26
ϟ Felvétel időpontja : 2014. Jan. 11.


TémanyitásTárgy: Re: Nickole & Eric   Kedd Jan. 28, 2014 5:46 am

Nickole & Eric


Beleremegek, ahogy megérzem meleg leheltét a hajamon. Érzem a kölnije illatát is, mámorító. Ideges leszek, a gyomromba hirtelen belenyúlt egy kéz, és szorítani kezdi. Lever a víz, pedig át vagyok nagyon fagyva. Egyre jobban fázom, és vacogok, ahogy a jéghideg veríték folyik végig a hátamon. Félek tőle, igen, bár nem szabad, hogy meglássa. Kapkodom a levegőt, pedig nem kéne, észre fogja venni. A fogam vacogását is próbálom vissza fojtani. Itt van ő ... mögöttem. Olyan közel, hogy meg is csókolhatnám! Miket beszélek! Ő egy gyilkos!! Az Azkabanban van a helye! Én meg remekül tudok párbajozni, el fogadhatom!
- Hiányoztam?- kérdezi. A hangja csak csiklandozza a fülemet. Beleremegek. Miért? Miért lett ilyen? Miért kell gyűlölnöm??  Mély levegőt veszek. Pillanatok alatt megfordulok,oda pattanok a pálcámért. Hála az égnek nem esett olyan messzire, majd rászegezem határozottan.
- Egy gyilkos? Persze...- Azt hiszem sikerült eléggé határozottnak lennem. Nem remegett meg a hangom, és végén el se csuklott. Hogy mit tervezek? Azt hogy elkábítom, hogy megkötözöm, elveszem a pálcáját, és hívok valakit, aki hív egy aurort. És ezzel le is csukathatnám. De megint az a fránya szív, aki válaszokat akar.  - Miért? Miért csináltad? Miért lettél halálfaló és öltél gyerekeket!!?? - remegek, vacogok. Át vagyok fagyva a pálcámat cseppet se tartom céltudatosan, csak remeg a kezembe. A hangom se lett olyan határozott, mint amilyennek szerettem volna. - A társaink voltak a Roxfortba!! Andie meghalt!!! Még az is lehet, hogy pont te ölted meg!!! - már üvöltök, és csak könyörgök magamnak, hogy ne kezdjek el könnyezni. Nem szabad, nem!! - - Még is, mi a franc történt veled? - a pálcámat mindig tartom, de már nem rá. Nem tudom tartani magam. Egyszerűen úgy érzem mindjárt össze esek. Fázom, ideges vagyok, dühös! Reméltem, legbelül azt reméltem hogy többé nem látom, hogy nem fog soha többé fájdalmat okozni. De most itt van, és félek megtudni mindenre a választ. Egy két könnycsepp még is elgördül, félek amilyen hideg vagyok oda fog fagyni az arcomra. Közbe végig állom a tekintetét, nem veszítem most szemelől. Hogy mia tervem? Nem tudom, most hogy itt állunk szemtől szembe nem tudok gondolkodni. Egy biztos: válaszokat akarok!

©




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nickole & Eric   Kedd Jan. 28, 2014 9:02 am


   
Nickole & Eric

   

Még azt is hagyom neki, hogy összeszedje a pálcáját. Ha ettől nagyobb biztonságban érzi magát, ám legyen, le merném fogadni hogy képtelen lenne bántani engem. Ellenkező esetben pedig itt van a sajátom. Figyelni fogok rá, és nálam nem lehet gyorsabb. Nem hibázhatok - eszerint neveltek, márpedig az ilyesmi nem múlik csak úgy el. Minden egyes szó beleégett az emlékezetembe, legalább annyira hozzám tartoznak, mint a sebhelyem.
Eleinte nem is tudom mire vélni az ellenségességét, hisz neki egyenlőre nem ártottam. Jelenleg viszont kezd fellángolni bennem a düh, egyre jobban féltem, mi lesz, ha elvesztem a türelmemet.
Persze, ezen még ráérek aggódni. Csendesen hallgatom végig a hegyi beszédét, a kérdéseit, ha ennyire szeretné, tőlem kikiabálhatja az egész világnak a problémáját. A hálószobában mocorgó nő azonban kezd ébredezni, úgyhogy - Nickole engedélyével vagy anélkül - én is alkalmazom a Stuport. Még csak az hiányozna, hogy felébredjen és meglásson minket. Sejtheti, hogy nem puszit lopni jöttem el hozzá.
- Nicki - kezdenék bele, ám időközben észreveszem, hogy könnyezik. Ha hagyja, szép lassan közelebb lépek hozzá és gyengéden letörlöm az apró cseppeket. Egy pillanat alatt semmivé lesz az idegességem. - Sajnálom.
Tudnék válaszolni, ó, nagyon is! Kiforgathatnám úgy a történteket és a jelenlegi felállást, hogy elismerje, igazam van. Viszont így is elég zaklatott, nincs szívem az orra alá dörgölni bármit is. Helyette egyszerűen csak átölelem. Nem félhet tőlem... Tudnia kell, hogy nincs rá oka, bízzon amíg csak tud. Bármi történjék is, sosem árulnám el, rám számíthat. Nem úgy mint arra a Geller kölyökre, akinek még ott van a tojáshéj a fenekén. Na jó, elismerem, ez nem volt jogos. Gyűlölöm a gondolatot, hogy ő ott lehet vele, én pedig konkrétan el vagyok zárva. Méghozzá a saját hibámból. Jó voltam, ezért megígértem, hogy a jövőben rossz leszek. Végül is teljesen logikus.
- Átvertelek valaha is? Hazudtam neked? Nem. Bíznod kell bennem, Nickole, legalább most az egyszer. Jóvá teszek mindent, csak még nem tudom, hogyan. Hagyd, hogy elmagyarázzam. Kérlek.
Addig szuggerálom, amíg a szemembe nem néz. Érett és okos lány, meg kell értenie, mennyire komplikált most a helyzetem. Csak úgy minimálisan.
   
szavak: 340 zene: lesz (; megjegyzés: remélem tetszik ♥ ©
   



Vissza az elejére Go down
avatar Griffendél
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 31
ϟ Reagok : 26
ϟ Felvétel időpontja : 2014. Jan. 11.


TémanyitásTárgy: Re: Nickole & Eric   Kedd Jan. 28, 2014 10:01 am

Nickole & Eric


Tudtam, hogy gyenge leszek. Annyi terveztem, és játszottam le magamban ezt a napot. Hogy mi lesz ha újra találkozunk. Mindig úgy képzeltem, hogy a gyűlölet érzése fogja átvenni rajtam a hatalmat. Hogy erős leszek ez álltal, és igenis elfogom tudni kapni, és átadom őt, hogy megkapja annyi életért a büntetését. És most mi van, hogy valóra vállt a találka?  Állok remegve, és letörli a könnycseppeket a szememről. Az is csak most esik le, hogy valaki van ebbe a lakásba, és hogy stuport alkalmazott rajta. Egyszerűen, lehet én is rossz vagyok, de nem érdekel. Most nem. Biztos ha ennek vége lesz a lelkiismeretem üvölteni fog velem.
- Eric...- tiltakoznék, és elhúzódnék tőle ezt súgja az eszem, és próbál érvelni, ami egyre jobban halványul a fejemben.  Azt mondja, hogy sajnálja. És mi van? El is hiszem. Komolyan nem vagyok normális.
Majd átölel. Lökd el, lökd el!! Üvölt a hang mindig a fejemben. És megint teljesen meghökkenek saját magamon.. vissza ölelem, olyan szorosan mint még soha senkit. Annyira jól esik, és olyan érzésem van mintha minden ami eddig bántott elmúlt volna. Mélyeket, és szaporán lélegzem. Közben azt kívánom bár megállna az idő, bár ne kapnék választ mindenre. Bár ne történtek volna meg a dolgok. Mi történhetett vele? Egy rossz ember nem tudna bocsánatot kérni, és nem tudna így ölelni valakit. Mindennél jobban szeretném ha vele lehetnék. Vincentet is szeretem, de őt is megviselték a történtek és sok dolga lett. Nem a legjobb tanulók közé tartozik ő se, és velem együtt akar aurornak tanulni. Így neki dupla annyit kell most dolgoznia, mert neki még a igézetek se nagyon mennek annyira, hogy meglegyen a megfelelő osztályzata. Keveset vagyunk így együtt. Chloe-val néha beszélünk mert segít nekem a családfámmal. De ennyi. Sok időt töltök egyedül, és mindig vannak álmatlan éjszakáim, ilyenkor mindig kiszökök oda a tóhoz. Nem tudom miért. Talán legbelül abban reménykedtem, hogy vissza jön.
Gondolat menetemet megszakítja, hogy bízzak benne. Hogy kérhet ilyet? Halálfaló, a iskolámban gyilkolt ahol a legjobb barátnőm is meghalt, és annyi sok gyerek...
Néz rám a nagy kék szemeivel, nagy nehezen ráveszem magam, hogy én is belenézzek. Már nem könnyezem. Most olyan természetesnek tűnik hogy itt vagyunk ketten, és egymást nézzük. Mintha ez a 2 év nem lett volna. A haja megnőtt, és sokkal férfiasabbnak néz ki. Sokkal jobban néz ki... miért kínoz ? Mit tehettem, hogy ezt kapom?
- A bizalmat ki kell érdemelni. Úgy gondolod, hogy tettél akármit is amivel  kiérdemelnéd? Nem ismerlek... - itt nehéz szívvel, de kiszedem magam az öleléséből - ... nem tudok rólad semmit. Az az Eric akit ismertem, nem tette volna meg, hogy halálfaló lesz. Beszélned kell, így nem tudlak megérteni, ha nem tudom mi történik veled. A szemembe szimplán egy gyilkos vagy akinek az Azkabanba a helyed. Ha nem így van cáfold meg. De ne kérd, úgy mint gyilkost megértselek, és bízzak benned.   -magam is meglepődöm, hogy milyen komolyan, határozottan mondom ki a szavakat. Remélem megtöröm, és válaszok kapok. Bár még mindig félek megtudni.

©




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nickole & Eric   Szer. Jan. 29, 2014 3:36 am


   
Nickole & Eric

   

Megértem, hogy nehéz feldolgoznia a történteket, ezért lehetőség szerint türelmesen is bánok vele. Ugyanakkor nem venném hátránynak, ha mindenekelőtt azt döntené el, hogy viszonyul hozzám. Visszaölel, én pedig simogatom a hátát, játszadozok pár hajtincsével... Kérlelőre fogom a dolgot, hisz úgy tűnik, jelen helyzetben nem érhetek célt másképp. Erre fogja magát, elhúzódik és olyan keményen kezd el beszélni, hogy még engem is meglep. A bizalmát, úgy gondolom, rég kiérdemeltem. Alighanem a megmentő akcióim közepette, esetleg az együtt töltött délutánok folyamán. Az, hogy minderről egyszerűen nem vesz tudomást, mondhatni egy pofonnal ér fel. Sosem fordultam ellene, még aznap, a csata hevében is segítettem rajta. Pedig elhiheti, később nem hagyták szó nélkül. Az az Eric pedig, akit ő ismert, sosem létezett. Ugyan a felszínnél tovább engedtem az ismeretségünket, elkezdett megismerni... De arra nem volt alkalom, hogy ez a folyamat be is fejeződjön. Ha így lenne, nem kérdőjelezne meg, nem habozna a karjaimba futni.
Ők pedig ugyanolyan gyilkosok. Nincs mit szépíteni.
- Foglalj helyet - biccentek a kanapé felé, majd megfogadom a saját tanácsomat és én is leülök. - A családom évszázadok óta a Mardekár házat népesíti, csupa sötét mágus és boszorkány. Vannak hagyományok és ki nem mondott elvek, amiket mai napig teljesítenünk kell, vagy legalábbis mindenki nagyon ragaszkodik hozzájuk - főként apa. De miközben kutattál, valószínűleg találkoztál már ilyen famíliákkal, úgy hogy nem is kell ecsetelnem. - Itt elmosolyodok, apró szünetet tartva, mielőtt tovább ontanám magamból az információkat. Érzem, hogy nem lesz könnyű mindent röviden összefoglalni, sőt. Már most messze járok a konkrét, egyszerű történettől, de azt hiszem így mégiscsak világosabb számára. Oké, tudom hogy nem sárvérű, de mégis más közegben nőtt fel. Léteznek olyan hagyományok, amiket nem érezhet annyira át. Úgy gondolom, ha kifejtem, megspórolok pár kérdést.
- Mindig is a "rossz oldalt" támogattuk, ezért most sem léphettünk vissza. Gyávaság lett volna. Ha úgy tetszik, jobb módszer híján így álltunk ki az igazunkért. Háborúk és áldozatok mindig vannak, és hidd el, ti is ugyanannyi embert öltetek meg közülünk. ... Csak azt tettem, amit tennem kellett.
Egyébiránt mindhármukat szemmel tartottam, így Andie halálát is végignéztem. Tudom, ki ölte meg. Más teendője sincs, minthogy lenyugszik és hallgat rám - ha ezt elérem, tényleg mindent elmondok neki. Egyszerre talán nem, de előbb-utóbb mindenképp.
   
szavak: 368 zene: lesz (; megjegyzés: remélem tetszik ♥ ©
   




Vissza az elejére Go down
avatar Griffendél
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 31
ϟ Reagok : 26
ϟ Felvétel időpontja : 2014. Jan. 11.


TémanyitásTárgy: Re: Nickole & Eric   Szer. Jan. 29, 2014 7:58 am

Nickole & Eric


Ideges vagyok, ő meg hellyel kínál. Méregetem a kanapét, ha szemmel ölni lehetne, már felgyulladt volna. Miután ő leül, és lenézek rá rájöttem tényleg jobb lesz ülve. Ki tudja mit fog velem megosztani. Jobb ha ülök. Viszont az idegességemre jellemző reakcióim beindulnak. Dobolok a lábammal, és még mindig fázom.
- Hát hallgatlak...- Majd elkezd mesélni. Konkrétan azt mondja, hogy a gonoszság az öröksége. Ha az akar lenni, ha nem neki annak KELL lennie. Legalábbis nekem ez jön le. Figyelem ahogy beszél, és nagyon más lett. Két év eltelt, felnőttünk... nagyon is. Most sokkal komorabb, határozottabb. Mintha ez vezér személyiség lenne. Kihúzva magát, elegáns ruhában. Mintha tiszteletet akarnak kivívni minden egyes mozdulatával, és beszédével. Férfi lett, és így még jobban tetszik mint valaha. Sóhajtok. Niki Auror akarsz lenni, ő meg végig az ellenséged lenne. Én meg biztos nem választom a rossz utat. Kicsit megrántom a szám szélét mikor ahhoz a részhez ér, hogy mi is sokat megöltünk közülük. Vissza fogom magam, hogy ne ordítsak a képébe... Gyilkosok megölését és ártatlan gyerekekért hogy a francba lehet össze hasonlítani?? Végig nem szóltam bele a mondókájába, akarom hogy tudja érdekel az amit mond, és tiszteletbe tartom, még ha nem is értek egyes részletekkel egyet. Egyetlen egy érzés fut át rajtam miután végig hallgattam és belenéztem a szemébe. A sajnálat. Csak oda csúsztatom a kezemet az övére, ha akarja megfogja. Nem erőltetek semmit. Még csak jelentek neki valamit ha ezt mind őszintén elmondta. Két év kellett ahhoz, hogy megnyíljon nekem.
-  A gyilkosság részét sehogy se tudom megérteni, és ne is várd. De köszönöm, hogy megvédtél.. és.. - kicsit itt elcsuklik a hangom - ... tudom, hogy Andie-t sose bántottad volna. - folytatnám, mikor valaki a lakásba hopponál. Ijedtembe ugrok egyet ülve. Egy férfi az, eléggé elegáns kinézetű. A nőhöz megy, megnézi. Mit néz meg? A pálcámért nyúlok. A háború óta nagyon paranoiás vagyok, mindenkiben az ellenséget látom. A férfi oda jön hozzánk. Valami azt súgja, hogy nem kéne megnéznem az arcát,nem szabad bámulnom. Egyszer rápillantok,majd Ericre szegezem a tekintetemet kérdőn.
- Mr. Ramsay. A tanács döntött.  - átnyújt neki egy tekercset. - Ha elvégezte utolsó feladatát, várjuk.
Jesszusom. Ki ez ? Milyen tanácsról van szó? Nem értek semmit. De nem megy el, hanem a pálcáját egyenesen rám szegezi...

©




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nickole & Eric   Szer. Jan. 29, 2014 10:32 am


   
Nickole & Eric

   

Azt hiszem, eleve sikernek tudhatom be, hogy mindent türelmesen végighallgat. Pedig szemmel látható az idegessége, és részben át is érzem. Női szemmel és természettel alighanem rég közbevágtam volna, de Nicki... ő már csak ilyen, ettől (is) különleges. Érzelgősen hangzik vagy sem, tény. Ha ugyanolyan lenne, mint a többiek, nem figyeltem volna fel rá - ellenkező esetben hamar elvesztette volna a varázsát. Persze, aztán ki tudja, hogy alakulna? Mással, máshogy, máskor. Jelenleg is itt a lehetőség rá, hisz nem Nickole az egyetlen lány a földön, csak nem lennék képes elengedni. Hiába beszélem be magamnak állandóan, hogy így lesz jobb, úgy lesz jobb, mert nem. Képtelen vagyok csak úgy lemondani róla. Ez az érzés pedig nem fog egyhamar megszűnni, mindössze erősebb lesz, ahogy többek közt most is. A kezemre csúsztatja a kezét, rendben, bármilyen más helyzetben ezt biztatásnak venném, azonban amíg nem hallom, mit válaszol, nem akarok elhamarkodott döntéseket hozni.
Nem mintha lenne rá alkalmam, tekintve, hogy még ő se tudja végigmondani amit szeretett volna. Miért? Ez a szerencsétlen Rowle már megint útban van! Mi joga van ahhoz, hogy az én munkámat ellenőrizgesse, vagy ami egyszerűbb, bezavarjon a magánéletembe? Legszívesebben azonnal rákiáltanék, emelje le a mocskos pálcáját a barátomról, de beletörne a nyelvem a szóba. Barát. Egyre kevesebbet jelent, több szeretnék lenni.
- Köszönöm, hogy értesített - erőltetek mosolyt az arcomra, bár nem igen futja többre egy gunyoros, meghatározhatatlan arckifejezésnél. Méltóságot parancsoló arckifejezéssel rá pillantok, majd a pálcájára. Tíz centis kőris, rugalmas, de elég éles ahhoz, hogy ezt a mondatot ne fejezzem be. - Mit aggódsz? Smith.
Nem láttam még embert ilyen gyorsan hopponálni.
Mielőtt Nicki fennakadna és kérdezősködni kezdene, eldugom a tekercset a kabátom egyik belső zsebébe és felé fordulok. Olyan lehetőség nincs, hogy visszahúzza a kezét, ugyanis gyengéden összekulcsolom az ujjainkat.
- Először is hallgatlak. - Avagy hogy használj ki egy lehetőséget.
   
szavak: 302 zene: lesz (; megjegyzés: remélem tetszik ♥ ©
   




Vissza az elejére Go down
avatar Griffendél
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 31
ϟ Reagok : 26
ϟ Felvétel időpontja : 2014. Jan. 11.


TémanyitásTárgy: Re: Nickole & Eric   Szer. Jan. 29, 2014 10:56 am

Nickole & Eric


Ma minden olyan gyorsan, és hirtelen történik.Komolyan mintha egy álomban lennék? Lehet ez az egész meg se történik, és ott vagyok a Griffendél klubhelyiségében, és megint a kandalló előtt alszom a kanapén? A pasi ki volt? Mit adott oda Ericnek? Végig követtem a szememmel. Volt rajta egy pecsét. Ahogy tudom lekel rajzolnom.. még jó hogy jól rajzolok. De a memóriám kevésbé olyan jó mint a rajztudásom. Remélem nem felejtem el. De ami a legmeglepőbb mikor kimondja az illetőnek a vezetéknevem, baromi gyorsan hopponál. Csak pislogok. Mi történik itt? Óvatosan belecsípek a karomba, de még mindig itt vagyok és fájt. Szóval nem állom tényleg itt vagyunk, összekulcsolt kezekkel, egy rejtélyes muksóval, aki megijedt a vezeték nevemtől. Még több kérdés, még több rejtély. Viszont felcsillan bennem a remény, hogy tudhat valamit... de nem akkor már rég elmondta volna, nem? Kérlel hogy folytassam. De igazából szavakkal nem tudom mit mondhatnék. Segítséget akartam felajánlani neki, magamat. De az imént történtek megint bonyolítják a dolgokat.  
- Mibe keveredtél Eric? - már szinte kétségbeesett a tekintetem. Van egy érzésem, hogy olyan dologba keveredett bele amiből nem fog tudni kimászni. Amihez az én segítségem már kevés lesz. Az az Eric nem létezik, én teremtettem magamnak egyet, egy jót. De sose volt az, csak szerettem volna, sose ismertem be magamnak hogy nem illünk össze. Az ellentétek tényleg vonzzák egymást ? Vagy csak engem vonz, és ő nagyon nem úgy néz rám. Idősebb nálam, én még kislány vagyok a szemébe úgy érzem. Még is azt érzem hogy segíteni akarok neki, lehet nekem is játszanom kell majd egy szerepet.. lehet elő kell vennem a rossz énem. Mindenkinek van, csak elő kell ásni. - Miért hopponált el olyan gyorsan mikor meghallotta a vezetéknevem? Inkább én hallgatlak. Neked kell mesélni. - eltettem a büszke, kemény énem. A hangom együttérző, gondoskodó és kedves. Ha a keménykedés nem megy, elő kell vennem ezt a titkos fegyverem. Remélem beválik. Közbe oda nyúlok és meg simítom a sebhelyét,ami csak még szexibbé teszi az egész embert.

©




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nickole & Eric   Csüt. Jan. 30, 2014 2:39 am


   
Nickole & Eric

   

Valamilyen szinten jól esik az aggodalma, nagyon is, de nem akarom hogy miattam ilyen feszültté váljon. Nyilván változott a Roxfort, az emberek, köztük pedig ugyanúgy ő is - ez elkerülhetetlen lett volna. Mégis hiányzik a nevetése, engem is lehangol így látni. Szeretném felvidítani, viszont még korántsem jött el az ideje a poénkodásnak.
Továbbra is fogom a kezét, most azonban közel is hajolok hozzá, hogy egy puszit adjak a homlokára. Nem szeretném kicsapni nála a biztosítékot, majd ha jelez valahogy, bátrabb leszek.
- Kézben tartom a dolgokat - mosolygok rá. Egyenlőre igazán sincs semmi baj, és különben is léteznek kiskapuk, ha vissza akarnék sétálni. Bár nem úgy néz ki, hogy rosszul döntöttem. Apa is a tanácsot támogatná, miért ne? Ugyan azokat az érveket képviselik, amikért egykoron Voldemort mellett harcoltunk. Ha ilyen sebezhetőek maradnak, talán az eseményeket is befolyásolhatom. Történelmet írhatnék.
Márpedig ha tényleg döntött a tanács, az mindent jelent, csak nem rosszat. Ellenkező esetben nem fáradtak volna azzal, hogy ideküldtek valakit, meg tekercs így-úgy. Nem foglalkoznának ilyen apróságokkal, nem teljesítenék a kérésemet.
- Mesélek, ha mesélsz - vonom fel a szemöldököm. Egyébiránt odanyújtom neki a tekercset, ha így alakult, hát olvasgasson. Emlékeztem mennyire kutakodott a családfája után, és eszembe jutott, hogy rengeteg mindent hoztunk el bizonyos rezidenciákból. Csak körbe kellett kérdeznem, már találtak is pár apróságot. Hónapok óta gyűjtöm a Smith famíliával kapcsolatos tárgyakat, a tekercs egy hozzájuk tartozó darab. Őt illeti. Ha végigmondja amit szeretett volna, a lehető legnagyobb örömmel viszem be hozzá az összes cuccot, elmondok mindent, amit megtudtam. De ehhez az kell, hogy én is megbízzak benne. Bizony. Először habozás nélkül megtettem volna, csakhogy többek közt rám fogta a pálcáját, és kinyilvánította, ellenségként gondol rám.
- Mit szerettél volna mondani?
Most én simítok végig az arcán, ennyi igazán belefér. Beszéljen nyugodtan, hallgatom. Van időnk. Igaz, a hálószobában fetrengő nő nem hal meg magától, de ahogy Nickit ismerem, nem oldalakat fog regélni.
   
szavak: 313 zene: lesz (; megjegyzés: remélem tetszik ♥ ©
   




Vissza az elejére Go down
avatar Griffendél
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 31
ϟ Reagok : 26
ϟ Felvétel időpontja : 2014. Jan. 11.


TémanyitásTárgy: Re: Nickole & Eric   Csüt. Jan. 30, 2014 11:20 am

Nickole & Eric


Puszi a homlokra..., teljesen beleremegek, arról nem is beszélve, hogy megint görcs áll a gyomromba. Mi a fene lehet velem? Félek, izgulok és boldog is vagyok egyszerre. Hogy lehet ennyi mindent érezni? Nézek rá, inkább segélykérőn. Annyira össze vagyok zavarodva, és kezd fájni is a fejem. Kézben tartja a dolgokat. Nem tudom, nekem rossz érzésem van. Lehet igaza van és csak én vagyok paranoiás. De ha kézben tartja a dolgokat, ha nem akkor is rossz úton jár, amin én nem tarthatok vele.
Csak akkor mesél, ha én is mesélek. Jó üzletnek tűnik, de mit akar tudni? Nekem ebbe a két évbe semmi más nem történt csak a bűntudat, hogy nem tudtam megmenteni. Se őt se Andiet. Mindig fogom a kezét, egyszerűen nem tudom elengedni. Félek ha elengedem megint eltűnik, és ezúttal nem fog megtalálni. Átadja azt a bizonyos tekercset. Már tisztán látom a címert. Ránézek kérdőn. De csak megitn annyit kér, hogy meséljek. Izgatottan fogom a másik kezemben a tekercset. Előtte nyissam ki? Nem most nem. Türelmesnek kell lennem. Csoda, hogy idáig eljutottunk. Azt akarja, hogy meséljek, akkor mesélek.
- Auror akarok lenni. Sötét varázslókat akarok elfogni, és az Azkabanba záratni. - mondom határozottan, és komolyan. Érzékelnie kell, hogy ebbe semmi vicces nem volt, és komolyan mondom.
- Eddig csak arra koncentráltam, hogy te leszel az első akit elkapok, és bezáratok. Hálás vagyok hogy akkor megmentettél, de tény, hogy a sötét varázslók közé tartozol Eric. - most jön a neheze, mély levegőt veszek. - Két külön világ vagyunk, és két külön dolgot szolgálunk. Nem lehetünk... - mit mondjak? Jesszusom komolyan ezt teszem? Ezt kimondom, örökre elveszíthetem, de ezt nem akarom. De tény, hogy igazam van. De mik is vagyunk? Sose tudtam mit érez, csak jól érzi magát velem. Ennyi esik le. - ... barátok... - jobban szorítom egyik kezemmel az ő kezét, a másikkal már szinte összegyűröm a tekercset. Túl sok ez mára. Belsőm üvölt, hogy ne engedd el, mond neki hogy vele akarsz lenni. Beleharapok az ajkamba.

©




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nickole & Eric   Vas. Feb. 02, 2014 4:40 am


   
Nickole & Eric

   

Csendesen hallgatom végig, azt pedig már csak a méltóságom se engedi, hogy kinyilvánítsam a gondolataimat. Mégis úgy érzem, bármelyik pillanatban felrobbanhatok. Előfordult már hasonló vele kapcsolatban, de nem annyira határozottan, hogy tartanom kéne a következményektől. Most? Olyan hirtelen húzom el a kezemet, mintha áramütés ért volna. Igaza van, nem lehetünk barátok, mert én most felállok... és képtelen vagyok csak úgy elsétálni. Nem tudom mit válaszolhatnék, hisz a természetes sértettségem jóvoltából kevés udvarias, megértő mondat jut eszembe. Pedig mindig arra törekszek, hogy minimum kétszer gondoljam át a dolgokat, mielőtt elhamarkodottan cselekednék. Jelenleg ez sem több egy idegesítő szempontnál.
Idióta. Ez az első szó, ami eszembe jut, pedig egyszer se illettem még rossz szavakkal Nickit. Se fejben, se a háta mögött, se szemtől szemben. Egyszerűen indokom se lett volna rá, kezdetektől fogva intelligensnek tartottam, ügyesnek, jónak, miegymás. Tisztában voltam a hibáival is, de azokat ugyanúgy szerettem, ha nem jobban.
Mindez fokozatosan, ám annál biztosabban merül feledésbe a szavai hallatán.
- Mégis jobb lett volna, ha én beszélek először. - Csak ennyit jegyzek meg, ám így is hagyok utána egy igencsak hosszú levegővételnyi szünetet. - Ha elfogadnának egyáltalán aurornak, Nickole, akkor is azzal a ténnyel kéne együtt dolgoznod, hogy akiket a halálba rúgsz - akik az Azkabanban fognak sínylődni talán egész életükben, kínok kínjai közt, részben pedig miattad -, semmivel sem különbek mint az apád és a családja. Ismétlem ezt is csak akkor, ha többek közt a Mágiaügyi Minisztérium tagjai figyelmen kívül hagyják a tényt.
Sőt, ezenfelül is számtalan hátulütővel járna, de ezt úgyis végiggondolja még ezerszer, nem hiszem hogy sorolgatnom kéne. Őrültség. Még akkor is, ha nem volt tisztában a családja múltjával, hisz mindketten látjuk a jegyeit. Sokkal színvonalasabb auror tanoncok is akadnak, akik professzionálisan munkába állnak, kirázva mindent a kisujjukból. Nem fogják pont Nickole-t alkalmazni. Ellenkező esetben pedig előbb-utóbb össze fog roppanni a nyomás alatt, feltéve, hogy nem kezd el hirtelen tehetséget mutatni a mágiaágak iránt. Mindez segítséggel és kapcsolatokkal is lehetetlen. Nem győzöm hangsúlyozni.
- Ami pedig minket illet: szeretsz vagy sem?
   
szavak: 332 zene: lesz (; megjegyzés: remélem tetszik ♥ ©
   




Vissza az elejére Go down
avatar Griffendél
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 31
ϟ Reagok : 26
ϟ Felvétel időpontja : 2014. Jan. 11.


TémanyitásTárgy: Re: Nickole & Eric   Vas. Feb. 02, 2014 10:27 am

Nickole & Eric


Épp hogy befejezem a mondani valómat, amiért ő esdekelt elrántja a kezét az enyémből. Elsőnek az enyém reflex szerűen kereste az ő keze hiányát. Miután felállt, kicsit kirázz a hideg, ahogy rám néz. Mindig is tudott ideges lenni, és ez mindig meg is rémisztett. Nem hiába került a merdakárba, a sötétség benne is benne van, mint minden ott lévőben. Nagyon feldühítettem látom rajta, bár velem még sosem volt ilyen. Sokszor láttam , mikor valaki nem tetszett neki, nagyon ijesztő volt. De velem sose. Nem tudom most mit mondjak, egyáltalán jó e ha mondok bármit is. Igazából hirtelen azt se tudom, hogy melyik része volt az ami ennyire nem tetszett neki. Látszik, hogy átgondolja mit is válaszoljon. Legszívesebben felállnék, és átölném, de akkor mind a hitelességét vesztené amit mondtam. Arról nem is beszélve, hogy nem vagyok képes fel állni. Teljesen legyökereztem a kanapéra. Majd végre megszólal. Felsóhajtok, jól van nem fog megölni. De a mondandóján elakad a lélegzetem is. Még is miről beszél? Mi az hogy nem fogadnának el Aurornak mi az hogy az apám?
- Miről beszélsz Eric? Tudsz valamit a.... - nézek rá remegve. Tud valamit a családomról, és eddig nem szólt róla? Biztos nem a mugli apámról beszél. Már szinte összegyűröm a tekercset ami a kezemben van. Majd leesik, mikor lassan ránézek. A tekercsen a címer, egy családi címer akar lenni? Remegő kézzel, szedem le róla a kis madzagot ami megtartja. De megáll a kezem rajta, mikor Eric megkérdezi azt, amire egyáltalán nem készültem fel. Azt, hogy szeretem e. Kicsit elnevetem magam ekkor. Hogy én szeretem e? Nem volt eddig kínosan egyértelmű? Hányszor elképzeltem ezt mikor fiatalok voltunk, hogy szerelmet vallok neki? Hogy miért nem tettem? Féltem, rettegtem a vissza utasítástól, attól hogy kinevet. Hisz ő idősebb nálam. Mindig ez volt bennem. Egyértelmű, mindenki tudja, hogy szerelmes vagyok belé. De hogy ő mit érez?
- Szerintem egyértelmű, hogy én mit érzek. - mély levegőt veszek, elengedem a tekercset, mert félek, hogy elszakítom idegességemben. Sose voltam érzelgős, szerettem mindig is a keményet mutatni. Sose mondtam ki szavakkal soha senkinek, hogy szeretem. Végig a tekercset bámultam, most felnézek rá. Mély levegőt veszek. Ha kimondom, könnyebb lesz? Hátha végre ő is elmondja mit érez irántam. A legrosszabb esetben viszonzatlan és kiröhög. Pedig jesszusom, hány éve készülök erre. Najó Nicki, erős vagy. 1...2...3... - Szeretlek... - és ennyit arról, hogy milyen erős nő vagyok. Ma már másodszorra. Könnycseppek gördülnek végig az arcomon. Komolyan nem én vagyok, mit tesz velem? Még a tekercsről is megfeledkeztem egy pillanatra, amiben valószínűleg megkapok minden választ, a családommal kapcsolatban. De még is ott van az ölembe az a fránya tekercse és vele foglalkozom. Azt hiszem ez is nagyon is jelent valamit. Gondoltam rá, hogy felállok, de mindig nem lennek rá képes. Csak nézek rá, könnyezve, és feszülten várom a reakcióját. A válaszait.


©




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nickole & Eric   Hétf. Feb. 03, 2014 10:22 am


   
Nickole & Eric

   

Nagyszerű. Fogalmam sincs, mikor beszéltem utoljára ennyit egyszerre, mégis az az érzésem, nem figyelt rám eléggé. Persze, hogy tudok valamit! Szinte mindent tudok, mert én nem fordultam el tőle, nem szúrtam volna hátba, ha úgy adódik. Végig tiszteletben tartottam a kapcsolatunkat, bármilyen legyen is.
Nem mintha olyan sokáig tartana az idegességem. Képtelen vagyok rá haragudni, hiába okozott ekkora csalódást. Pont tőle nem vártam volna, hogy előáll a "nem lehet közünk egymáshoz" dumával, hisz eddig úgy gondoltam, az egyetlen ember, akire még számíthatok. Eszemben sincs válaszolni, bólintok, elégedjen meg ennyivel. Féljen, ha akar. Tartson távolságot, hát rajta. Én is rettegek tőle, hogy bajt okozok neki, viszont... fontos nekem. Ennyi elég ahhoz, hogy kitartsak. Úgy látszik, nálunk az ilyesmi oda-vissza már nem működik túlzottan.
- Akkor miről beszélünk, Nickole? - kérdezem óvatosan, sokkal inkább gyengéden, mint az imént. Finoman megemelem az állát és csókot hintek ajkaira. Nem röviden, szép lassan, ám talán még vágyakozóbban, mint aznap este. Ezen nincs mit túlkomplikálni, mindössze egy jó döntésre van szükség, ami jelen helyzetben a beleegyezést jelenti. Majd elintézem, hogy ne adódjon problémája emiatt. Akár az aurorokhoz is bejuttatom, megvannak hozzá a kapcsolataim. Egy szabályszegés hiányzik ahhoz, hogy milliónyi jó táruljon fel előtte, úgy pedig elégedett lehet.
Ugyanolyan lassan elhajolok tőle és letörölgetem a könnyeit.
- Vincent biztosan hiányol már, most elengedlek. De kérlek, gondolt át.
Mosolyt erőltetek az arcomra és utoljára végigsimítok az arcán. Én nem távozom ebből a házból - legalábbis addig nem, amíg el nem végeztem a dolgomat -, ő viszont elég zaklatottnak tűnik. Kelletlenül engedem így útjára, de másképp nem túl valószínű, hogy félretenné a további akadékoskodását. Meg kell ölnöm a nőt, ráadásul meglehetősen sűrgősen, ha Rowle képes volt ide nyargalni értem.
- A tekercs pedig sok mindent elárul, magyarázatra semmi szükség. Több információm is van, de még nem volt alkalmam rá, hogy megosszam veled őket. ... Keresni foglak.
   
szavak: 307 zene: lesz (; megjegyzés: remélem tetszik ♥ ©
   




Vissza az elejére Go down
avatar Griffendél
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 31
ϟ Reagok : 26
ϟ Felvétel időpontja : 2014. Jan. 11.


TémanyitásTárgy: Re: Nickole & Eric   Hétf. Feb. 03, 2014 10:51 am

Nickole & Eric


Kicsit csalódott vagyok, hisz olyat mondtam ki amit még soha senkinek ezelőtt. Valahogy azt vártam, hogy ő is vissza mondja. Oké akkor nem ő lenne, de akkor is jólesett volna. De megcsókol. Ezzel a csókkal mindent elárul. Teljesen beleremegek, nem merek semmit csinálni, mert félek bármilyen apró mozdulattól elmúlhat. A kezem ott ragadt fél úton. Szánt szándéka volt, hogy beletúrjon a hajába, és ezzel még közelebb szorítsa hozzám. Jelezve, hogy ő az enyém, és soha nem fogok senkinek adni belőle. A világ legnagyobb önző embere vagyok, ha róla van szó. A végén lassan elhajol, majd letörli a könnyeimet, ami még több hullott ki a csók miatt. A csók után kicsit még nézzük egymást, majd bejelenti, hogy Vincent hiányolhat, és menjek. Konkrétan elküld. Még pislogok párat, próbálok vissza térni a földre. NE MENJ EL INNEN! MARADJ VELE, MENJ VELE! Üvölt belül a tudat alattim. Örült egy nő, de igaza van mert én legbelül tényleg ezt tenném.
- Pontosan mit gondoljak át? - Nézek rá pislogva, közbe szép lassan felállok vele szembe. Nem kellenek a mellébeszélések. Azoknak sosincs jó vége. Sok félre értés lehet belőle. Mondja ki konkrétan mire gondol, mire akar megkérni. A tekercset szorongatom a kezembe. Szóval a válaszok most ezen a tekercsen vannak. Megtudom ki a családom. De ahogy Eric beszédéből is gondolom nem lehet valami jó. Lehet megfogom bánni, ha megtudom kik voltak az őseim. Nehéz szívvel az ajtóhoz döcögök. Megfogom a kilincset, és lenyomom, kitárul az ajtó. Hálásan látom, hogy már nincs az a hó vihar, mint érkezésemkor. Vissza fordulok várom a válaszát. De muszáj még egy kérdést feltennem. Arra a válasz sokat fog segíteni a döntésemben:
- Szeretsz vagy sem? - nézek rá. A csók sokat elárult, az már biztos, hogy nem csak barát vagyok neki, ami kellemesen tölt el. De mivel én se vagyok azaz érzelmes típus, és kimondtam.. neki is ki kell. Ahogy sejtem nagyon nehéz döntést kell hoznom, és az érzelmei és az én érzelmeim a döntő rugók. Csak nézek rá a válaszra várva, és valamiért elmosolyodom. Úgy nézem őt tovább.


©




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nickole & Eric   Csüt. Feb. 06, 2014 5:41 am


   
Nickole & Eric

   

Igyekszem leplezni, de... maradjunk annyiban, egyáltalán nem tetszik a helyzet. Sok dologban más véleményen vagyunk, viszont egyáltalán nem mindegy, melyik mit von maga után. Okkal szerettem volna elviselhetőbb körülmények közt összefutni vele, hisz annyiszor végiggondoltam már, mit mondok neki, hogy mit válaszol majd rá. Csakhogy nem elég a tökéletes időzítés, Nicki még ellenkezik is, hiába hozom fel egymás után a jobbnál jobb érveket.
Ettől függetlenül teljesen kiszolgáltatja magát, amit egyáltalán nem bánok. Kár, hogy ilyen szomorú mellé. Szeretnék itt maradni és felvidítani, de jelenleg nem áll módomban, szóval burkoltan és finomkodva egyszerűen csak elbúcsúzok tőle. Különben is látjuk egymást a közeljövőben, elintézem. Ezt is. Ugye milyen nagyszerű vagyok? Ó, nem mellesleg tényleg tagadhatatlan, hogy keresni fogják egy idő után.
- Téged, engem, minket - mosolygok rá türelmesen. - Nincs veszteni valód. Nekem meg csak egy röpke beleegyezésre van szükségem, és hidd el, nem bánnád meg.
Ha mást nem is, ezt garantálhatom.
A kérdésére viszont közel sem vagyok felkészülve, kell is pár másodperc, hogy felfogjam. Hát még válaszolni! Nyelek egyet, kettőt, egyszeriben kisfiús zavar uralkodik el rajtam. Sose mondtam még ilyesmit lánynak, ráadásul vele kapcsolatban magamnak se ismertem be konkrétan a tényt. Ehhez kéne a Pillanat nagy p-vel, ám eddig egyszer sem sikerült eljutnom arra a pontra, hogy... hát, na.
- Szeretlek, Nickole.
A lehető legnagyobb természetességgel viszonozom a mosolyát, majd figyelem őt, amíg el nem tűnik az ajtóban. Ezek után nem lesz túl könnyű bárkit is félreállítani az útból, úgy érzem, napokkal később ugyanúgy meglesz a hatása a történteknek. Bármilyen ostobán is hangzik, egészen elfelejtettem, milyen boldognak lenni. Jelenleg inkább bújtatnám el az ismeretlent, minthogy eltegyem láb alól, szimplán kifogyott belőlem a düh, ami olyan kegyetlenné tett.
A józan eszem viszont egyértelműen azt diktálja, hogy végezzem a feladatomat. Alig tíz perce vettek be, nem dobhatom el máris a lehetőséget. Főleg, mert nem csak az én sorsom múlhat rajta.
Semmi kérdőjel. Pár percnyi erőgyűjtés után visszasietek a hálóba, elejtem a halálos átkot és mint aki jól végezte dolgát, továbbállok.
   
szavak: 328 zene: lesz (; megjegyzés: remélem tetszik ♥ ©
   




Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Nickole & Eric   



Vissza az elejére Go down
 

Nickole & Eric

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
FEEL THE DIFFERENCE :: Befejezett, lezárt játékok-