HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
» Lin & Cole kalandjai a szárnyas vadkanban
Pént. Jún. 13, 2014 10:28 pm by Belinda Wictikers

» Kiruccanás az erdőbe - Cole & Lin
Hétf. Május 19, 2014 7:08 am by Belinda Wictikers

» Huuu, ugye megijedtél? ~Leah&Mason~
Szomb. Május 17, 2014 8:51 am by Leah Winter

» Hayley & Seth - Folyosók
Pént. Ápr. 25, 2014 12:58 am by Vendég

» Találj rám
Csüt. Ápr. 24, 2014 1:11 am by Hayley-Rose Mallory

» Nickole & Eric - Tiltott Rengeteg
Szer. Ápr. 23, 2014 9:15 am by Nickole Smith

» Audrey & Hestia - Három Seprű
Kedd Ápr. 22, 2014 5:20 am by Vendég

» Mason & Amy - Szellemszállás
Hétf. Ápr. 21, 2014 8:48 am by Vendég

» Cole & Hestia - Hálókörlet
Pént. Ápr. 04, 2014 9:48 am by Vendég

» Csillagvizsgáló
Csüt. Márc. 27, 2014 5:59 am by Vendég


Share | 



 

 elizabeth × viviana

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 76
ϟ Reagok : 66
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Aug. 15.


TémanyitásTárgy: elizabeth × viviana   Hétf. Márc. 03, 2014 2:20 am


„ARANYKETREC VAGY AZKABANCELLA?”
ARANYVÉRŰ BÉKLYÓ


Három hónap alatt az egész varázsló társadalomban elterjedt híre a füstbe ment esküvőnek a Grosvenor-kúrián.  Az öröm napja gyászba hajlott, a vendégek halotti tort ülhettek a fiatal ara teste felett elegáns, ünnepi talárjaikban. Több száz szemtanú számolt be a váratlan eseményről. Elmondásuk alapján mindenkit váratlanul ért az emeletről érkező hatalmas robbanás, melynek elkövetője egyedül Viviana Grosvenor lehetett, aki halálával bújt ki a szülei által bokájára kötött béklyó alól.
Szűzi fehér anyagcafat, tűzben perzselődött virágszirom, friss vér, s a tizenhat éves lány élettelen testének látványa fogadta a helyszínre rohanó vőlegényt, szülőket, örömszülőket.
A család a mai napig gyászol. Könnyeiket büszkén vállalják a külvilág előtt. Bánatukban az irodalom és a filmipar osztozik az együttérző nép mellett, melyek máris ígéretet tettek a szörnyű eset megemésztésének segítségéül szolgáló feldolgozásra.
A művészet mellett azonban sokkal nagyobb teret nyer magának a feudális korból fennmaradt szabályrendszer elpusztításául alakult tüntető rend...



– Gyöngyöm, annyit forgattad már azt az újságot, hogy lassan szétmállik az ujjaid között – pirított rá szavaival az asztalnál ülő lányra Mrs. Robillard kedveskedve, miközben az asztal felett elé csúsztatta gőzölgő gyümölcsteáját. Aggódva pillantott le a barna hajzuhatag mögött rejtőző törékeny arcra. Választ nem kapott, a mindig hálás mosoly is elmaradt. Így tálcáját mellkasára fogta, miközben óvatosan kihúzta az asztalhoz állított másik széket, hogy lassan helyet foglaljon rajta.
– Két cukorral hoztam, ahogy szereted – bánatos sóhaj szakadt ki a vékony ajkak közül, amiért a kedves vendégét újra magába roskadva kellett látnia.
A ráncos női kéz átcsúszott az asztal felett, hogy ujjaival biztatóan megszorítsa az apró kézfejet.
– Abigail, Abigail… nézz rám kedvesem, ne akard, hogy aggódjak érted. Napok óta alig eszel, nem mozdulsz ki a lakásból. Biztos vagyok benne, hogy jót tenne neked, ha kimozdulnál ebben a kellemes, őszi időben. Nem esik az eső sem, és elég egy vékony kabátka odakintre.
A fiatal lány összerezzent a meleg érintésre, ölébe ejtette a meggyűrt lapot. Ijedten kapta csokoládészín szempárját vendéglátójára, s próbált kikelni súlyos gondolatai alól, hogy visszaidézhesse, miről beszél Mrs. Robillard. Szabad kézfejével megdörzsölte nedves szemgödreit, majd ugyanazon kezével dobta hátra hosszú hajzuhatagát.
– Mosolyogj az én kedvemért, kicsikém…
Kérlelte töretlen türelemmel a gyermeki lelket.
– Látod, így máris jobb, Abigail.
A lány viszonozta az előzőleg felhangzott, lemondó sóhajt a név hallatán. Ő választotta, mégsem tudott hozzáigazodni. Nem csak a régi élete hiányzott, hanem egykori keresztneve is. A maga ura volt, szabad lehetett, de hamar rájött, hogy a belé nevelt szófogadás miatt nem volt képes önálló döntéshozatalra. A vágyott szabadság számára szülei nyomása alatt teljesedhetett volna ki. Egyedül, parancsok nélkül senkinek érezte magát.
Majdnem fél évet töltött el kiszakadva a varázslóvilágból. Kezében könnyedebbnek érezte a fakanalat, mint a varázspálcát, szívesebben ült biciklire seprű helyett, a hosszú talárt és iskolai egyenruhát szívesen váltotta fel mugliruhákra, hogy e világnak további örömöt okozó kulturális termékeiről már ne is beszéljünk. Megszokta. De az újdonság varázsa, ahogy érkezik az idegen szívébe, úgy múlik is el, amint a honvágy erőt véve magán makacsul követelni kezdi a múltat.
– Köszönöm, nagyon finom – kortyolt bele a teába, hogy porzó torkát felfrissítse. Nem ülhetett éjt-nappallá téve a konyhában, arra várva, hogy elteljen az idő, s újra rátaláljon a boldogság. Bármennyire is tehetetlennek érezte magát, hálátlan nem lehetett.
– Elszaladnál a boltba? Nem kell sok minden… de reggel elfelejtettem mézet venni, és anélkül nincs mézes muffin, ugyebár – nevetett fel az idősebb nő játékosan, s önfeledten, miután leellenőrizte, hogyha Abigail hátra is pillant, akkor sem látja majd meg a nagy adagnyi akácmézet. Minden vágya az volt, hogy boldognak tudja végre a fiatal lányt.


* * *


Mrs. Robillard olyan kedves volt velem. Miután rám talált az utcán, belecsavarodva a vékony utazóköpenybe azonnal felismerte, hogy segítségre van szükségem. Kérnem sem kellett, magyarázkodnom pedig még annyira sem. Behívott az otthonába, s fél éve velem osztotta meg mindennapi teáját. A háza az én otthonom is lett. A rokonai az én rokonaim, a szeretetét pedig mindenestül, fenntartások nélkül adta nekem.
Akár veszélyt is jelenthettem volna rá, ahogy a szomszédok sugdosták az első hetekben, idegenkedve jelenlétemtől. Ennek a nőnek azonban nagyobb volt a szíve, mint egész Londonnak egybevéve. Ha nem talál rám, már talán nem is lennék. Hálás voltam neki, így a legkevesebb az volt, hogy teljesítettem átlátszó kérését.
Ő nem emlékezett, én annál inkább, hogy hazaérve én pakoltam ki fonott bevásárlókosarát, s a hűtőszekrény harmadik polcára csúsztattam be az aranyló nyalánkságot.

Nem a lustaság tartott a házban, hanem a félelem, hogy valaki felismer.
London nyugodt szegletében élt Mrs. Robillard, varázslóktól és boszorkányoktól védett helyen, én azonban itt sem éreztem biztonságban magam. A hetilapoknak hála, melyeket egy kis utánajárással beszereztem, s amelyekből öt hónapig informálódtam a múltamról, nem kecsegtettek jó hírekkel.
Valószínűleg a varázslótársadalomban elharapósodott helyzet végett egy rosszabb indulatú ember felismerve, minden ellenkezésemet figyelmen kívül hagyva, váltságdíjat követelne értem. Mindenkinek csak jót tettem azzal, hogy elkerültem a mágusokat. Az újságírók hazugságai nem dőlnek be, a szüleim nem kapnak szívinfarktust jelenlétemtől, a testvérem nem süllyed vissza második gyereknek és Marcus… Ő… beleroppanok már csak a gondolatába is, hogy talált magának egy másik lányt, akit szerethet. De ez az életrendje, nem? Marcus élhet gondoktól megfosztva szülei akaratának.

A közeli kisbolt elé érve, leeresztettem addig fejtetőmre fogott hajamat. Ezek már nem biztonsági lépések voltak. Üldözési mánia kezdett rajtam eluralkodni. Saját hazugságom lassan elemésztett. Szétnéztem az utcán, nem e lát valaki, majd belökve az ajtót, csilingelő csengő hangja mellett lágy hangon köszöntöttem az eladót.
Az alkaromra aggattam a fonott bevásárlókosarat, kiemeltem aljából a bevásárló listát, hogy végigolvasva, megbizonyosodjak róla, minden feltüntetett dolgot ismerek. Megdöbbentem, hiszen egy addig számomra ismeretlen név szerepelt a listán.
Parizer.
Biztos voltam benne, hogy előzőlegesen otthon már találkoztam ezzel a valamivel, de most megtorpantam a bolt közepén, s segélykérően néztem körbe. Ostobának nézne az eladó, ha odamennék kérdezősködni, így az egyik arra járó vásárlót szólítottam le.
– Elnézést…





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar Boszorkány
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 3
ϟ Reagok : 1
ϟ Felvétel időpontja : 2014. Feb. 10.
ϟ Kor : 24


TémanyitásTárgy: Re: elizabeth × viviana   Kedd Márc. 04, 2014 7:35 am


Viv & Lizzi


A minap kaptam egy baglyot a szüleimtől, hogy jó lenne, ha visszamennék pár napra Londonba, mert nagy hírt akarnak közölni velem. Lövésem sem volt arról, hogy mi lehet az az eszeveszettül fontos dolog, amiért vissza kell mennem. Azt is írták még, hogy az ikerhúgomról van szó. Ahogy a sorokat olvastam rögtön megfordult a fejemben az, hogy valami rosszat csinált. Mindig ez van, ha Alexáról hallunk valamit az csak is rossz dolog lehet.
Ennek a tudatában könyörögtem a főnöknek, hogy ne engedjen el pár nap szabira, de nem ment bele. Azt mondta, ha tényleg olyan fontos, hogy mindenkinek ott kell lenni akkor nekem is illene megjelennem. Máskor zokszó nélkül kihasználnám, hogy szabadságra mehetek, de most nem. Kirázott a hideg, ha arra gondoltam, hogy megint balhé lesz.
Hazaérve az öcsémet az ajtóm előtt találtam.
- Veled megyek, mondd, hogy örülsz. –széles mosolyt küldött felém, amit viszonoztam és szó nélkül beengedtem. Nem akartam elrontani a kedvét ezért feldobtam valami teljesen eltérő témát, addig, amíg pakoltam a cuccomat. Imádkoztam, hogy ne kérdezősködjön e felől, de nem hallgattak meg ott fent és a vonaton ülve újra felhozta testvérünket.
- Vajon mit csinálhatott megint? –kérdezte sejtelemmel teli arccal. Belül már agyon harapdáltam a számat. Kénytelenül elfordítottam a fejemet az ablak irányába, majd rákönyököltem a szegélyre és tenyeremmel kitámasztottam az államat.
- Fogalmam sincs öcsi, de biztos nem számíthatunk valami jó hírre. –motyogtam unott hangon és ezennel a beszélgetést le is zártuk. Egészen Londonig meg sem szólaltunk. Valószínűleg az ő agya is a családon kattogott. Nem csoda hisz elég érett már ahhoz, hogy felfogja, nem rendes családból származik. A szüleink nagyon konzervatívak Alexa pedig, hát őt nem is tudom mivel jellemezni, talán a megtestesült ördög kifejezéssel. Mindig képes volt valamivel felhúzni az egész familiát, ez szerintem most sem lesz másképp.
Anyuék háza előtt már mindenki ott várt minket, mintha kisgyerekek lennénk, és most jönnénk haza valami hosszabb utazásról.
Először akit megpillantottam az másom volt, kezében egy pólyával mögötte pedig egy ismeretlen fickóval. Mondanom sem kell, hogy leesett az állam és megálltam még mielőtt odaértem volna. Ben persze azonnal üdvözölt mindenkit és a kis csöppséget akarta elkunyizni a nővérétől. Én pedig ott álltam teljesen megsemmisülve és elhűlten néztem, hogy neki összejött az élet. Pont neki, aki mindig a rossz úton haladt és sosem volt megbízható, most pedig itt áll előttem a saját családjával és várja, hogy üdvözöljem. Szerencsére hamar leesett neki, hogy semmi kedvem a jó pofizáshoz, ezért sarkon fordult és bement a házba. Anyám és apám kint maradtak és jól megszidtak a viselkedésemért, de kicsit sem izgatott.
- Jól van, majd jövök!–az első sokk után a nappaliban leraktam a táskámat majd eszeveszett módon kirohantam. A kedvenc kisboltom felé vettem az irányt, ami természetesen nem volt közel hozzánk, de a legfinomabb boldogság hormont csak ott tudtam beszerezni, és most nekem az volt a legfontosabb, hogy teletömjem magam csokival.
Belépve az ajtón rögtön megcsapta fülemet a jól ismert csilingelő hang. Egyből az édességpulthoz mentem, levettem az imádott édességet és a pénztár felé indultam volna, amikor leállítottak.
- Mondjad csak. –fordultam meg nagy hévvel mosolygós arccal. Arra számítottam, hogy egy ismeretlen embert pillantok majd meg, de ez nem így volt. Igaz nem találkoztam még vele élőben, de az újságban jó párszor láttam, főleg az elmúlt hónapok során. Nem hittem a szememnek, hiszen mindenki meg volt róla győződve, hogy meghalt a tűzben.
Ezek szerint még sem, hiszen előttem áll és éppen mondani akar valamit. Azonnal eszembe jutott, hogy mekkora szenzáció lenne abból, ha felfedném, hogy még is él, de aztán rá kellett jönnöm, hogy nem tartozom a gerinctelen sajtósok közé. Még azt sem szándékoztam elmondani neki, hogy ismerem és tudom kicsoda.



Zene | Öltözet


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

elizabeth × viviana

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Elizabeth Ethel Cordelia Midford
» Valerie Tulle
» Elizabeth Olsen

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
FEEL THE DIFFERENCE :: Befejezett, lezárt játékok-