KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
» Lin & Cole kalandjai a szárnyas vadkanban
Lin & Cole kalandjai a szárnyas vadkanban Icon_minitimePént. Jún. 13, 2014 10:28 pm by Belinda Wictikers

» Kiruccanás az erdőbe - Cole & Lin
Lin & Cole kalandjai a szárnyas vadkanban Icon_minitimeHétf. Május 19, 2014 7:08 am by Belinda Wictikers

» Huuu, ugye megijedtél? ~Leah&Mason~
Lin & Cole kalandjai a szárnyas vadkanban Icon_minitimeSzomb. Május 17, 2014 8:51 am by Leah Winter

» Hayley & Seth - Folyosók
Lin & Cole kalandjai a szárnyas vadkanban Icon_minitimePént. Ápr. 25, 2014 12:58 am by Vendég

» Találj rám
Lin & Cole kalandjai a szárnyas vadkanban Icon_minitimeCsüt. Ápr. 24, 2014 1:11 am by Hayley-Rose Mallory

» Nickole & Eric - Tiltott Rengeteg
Lin & Cole kalandjai a szárnyas vadkanban Icon_minitimeSzer. Ápr. 23, 2014 9:15 am by Nickole Smith

» Audrey & Hestia - Három Seprű
Lin & Cole kalandjai a szárnyas vadkanban Icon_minitimeKedd Ápr. 22, 2014 5:20 am by Vendég

» Mason & Amy - Szellemszállás
Lin & Cole kalandjai a szárnyas vadkanban Icon_minitimeHétf. Ápr. 21, 2014 8:48 am by Vendég

» Cole & Hestia - Hálókörlet
Lin & Cole kalandjai a szárnyas vadkanban Icon_minitimePént. Ápr. 04, 2014 9:48 am by Vendég

» Csillagvizsgáló
Lin & Cole kalandjai a szárnyas vadkanban Icon_minitimeCsüt. Márc. 27, 2014 5:59 am by Vendég


Megosztás

Lin & Cole kalandjai a szárnyas vadkanban EmptyLin & Cole kalandjai a szárnyas vadkanban EmptyLin & Cole kalandjai a szárnyas vadkanban EmptyLin & Cole kalandjai a szárnyas vadkanban EmptyLin & Cole kalandjai a szárnyas vadkanban Empty


 

 Lin & Cole kalandjai a szárnyas vadkanban

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
TémanyitásTárgy: Lin & Cole kalandjai a szárnyas vadkanban   Lin & Cole kalandjai a szárnyas vadkanban Icon_minitimeHétf. Május 19, 2014 11:32 am





Lin

IS THE ONLY VOICE COMING BACK

MY SHADOW, SHADOW IS THE ONLY FRIEND THAT I HAVE. LISTEN, LISTEN I WOULD TAKE A WHISPER IF THAT'S ALL YOU HAVE TO GIVE, IT ISN'T, ISN'T YOU COULD COME AND SAVE ME, TRY TO CHASE IT CRAZY RIGHT OUT OF MY HEAD. I'M OUT ON THE EDGE AND I'M SCREAMING MY NAME LIKE A FOOL AT THE TOP OF MY LUNGS. SOMETIMES WHEN I CLOSE MY EYES I PRETEND I'M ALRIGHT BUT IT'S NEVER ENOUGH CAUSE MY ECHO, ECHO IS THE ONLY VOICE COMING BACK MY SHADOW, SHADOW IS THE ONLY FRIEND THAT I HAVE. I DON'T WANNA BE AN ISLAND, I JUST WANT TO FEEL ALIVE AND GET TO SEE YOUR FACE AGAIN. I DON'T WANNA BE AN ISLAND, I JUST WANT TO FEEL ALIVE AND GET TO SEE YOUR FACE AGAIN.




Hetek óta úgy érzem magam, mint aki teljesen meg van semmisülve. A szokottnál is csendesebb és ingerlékenyebb vagyok. Még azt a pár embert is sikerült elmarnom magam mellől, akik azért voltak olyan kedvesek és szóba álltak velem. Persze nem mindegyikre igaz hiszen Legra ha meghalnék, se hagyna békén, de a szobatársaim ergo haverjaim nagyívből elkerülnek. Nem egyszer kerültem már olyan helyzetbe, amit nem engedhettem volna meg magamnak.  De nem volt más választásom kihoztak a sodromból, nekem meg móresre kellett tanítanom a gyereket. Még anno, amikor idekerültem megfogadtam, hogy senkit sem fogok bántani, de most kivételesen meg kellett szegnem. Nem hagyhattam, hogy ócsároljanak. Különben is az éjszakám nem volt éppen a legjobb. Járőrözés közben kettő eltévedt elsőst is pesztrálnom kellett ráadásul rémálmaim is voltak. Az elsővel még, úgy ahogy elvoltam, hiszen élveztem a prefektuskodást, de a második… na, az már teljesen más tészta volt. Újra élni azt a borzalmas estét… szörnyű volt. Minden pontról pontra úgy ment az álmomban, mint a valóságban. Reggel ezért is keltem bal lábbal. Nem tudtam feldolgozni a valóságot sem nem, hogy még az álmomat. Fáradtnak éreztem magam egész nap. Az órákra be se ültem, mert úgy sem tudtam volna figyelni semmi másra csak az álmomra. Volt a napnak egy olyan része, amikor kénytelen voltam elbújni, mert hallucináció tört rám és egyszerűen képtelen voltam elválasztani a valóságot a képzeletemtől. Szerencsére a bájitalom segített, amit az orvos kifejezetten ezekre készített el nekem. Igaz még kábább lettem tőle, de nem érdekelt. A lényeg az volt, hogy a hallucinációim eltűnjenek.
Késő délután lehetett, amikor úgy döntöttem, hogy meglátogatom Roxmortsot. Nem szerették, ha a diákok fogják magukat és lemennek, de nekem most szükségem volt a kimozdulásra. Az erdőbe nem mehettem, mert folytak még a tanítási órák, hirtelenjében pedig nem tudtam más megfelelő helyet, mint a falut. Ott lent hamar megtaláltam a nekem megfelelő helyet. Ez nem más volt, mint a szárnyas vadkan. Hogy miért pont az, miért nem inkább a három seprű? Nem másért, mint az alkoholért. Igaz a másik helyen is volt bőven, de nekem mindig is a sötétebb helyek tetszettek a legjobban. Így hát se szó se beszéd megkerestem a kedvenc asztalomat az egyik sarokba és helyet foglaltam. A pincérnő már meg se kérdezte, hogy mit kérek már hozta is a szokásosat. A megszokott zöld abszintomat kevés jéggel és valami Isten tudja milyen löttyel. Az utóbbi kicsit sem érdekelt, az volt a fő, hogy ütősebbé tette. Magam elé bámulva kezdtem neki a fogyasztásának. Kizártam mindent és csak az idegtépő gondolataimra figyeltem. Mindenki feltűnt, kezdve az öcsémmel bezárva Linnel. A lánnyal már elég régen találkoztam. Pontosabban ma is láttam, de egy árva szót sem beszéltünk, mert a barátnője társaságában volt, akiről meg kell jegyeznem elég furcsán méricskélt. Olyan, kinyírlak, ha bántani mered pillantásokat küldött felém. Nem tudtam mire vélni szóval annyiban hagytam a dolgot.
Amint kiürült a poharam már kértem is a következőt. Így ment ez addig, amíg meg nem éreztem a hatását. Szerencsére hamar jött, hála a bájitalnak, ami egy kicsit rásegített az érzésre. Már az ötödik poharamnál járhattam, amikor három elfuseráltalak megállt az asztalomnál és fenyegetően néztek rám. Semmit mondó tekintettel meredtem fel rájuk. Nem szándékoztam rájuk pazarolni az időmet és megpróbáltam őket elküldeni, de a mamlaszok nem akartak elhúzni.
Ja, igen azt meg kell említenem, hogy nálam egy fejjel magasabbak voltak. Sőt még kondiban is jobban álltak, mint én.
-Hé, Pincsi fejű! Jó lenne, ha nem szemezgetnél azzal a formás kis pipivel ott annál az asztalnál, mert foglalt. Tudod, Dug barátom nem szereti, ha nőjét stírölik. –mordult rám az ürge. Még mindig unott pofával néztem az idióta fejét, majd arra fordultam amerre mutatott. Hát mit ne mondjak az asztalnál nem éppen egy szépségkirálynő ült. Sokkal inkább hasonlított egy trollra, mint egy nőre.
Kósza fintor futott át arcomon, majd hangos nevetésbe törtem ki hála a látványnak és az alkoholnak.
-Te most kinevetsz? –förmedt rám ismét. De én nem hagytam abba a nevetést. Nem tudtam elképzelni, hogy én meg az a nő. Na, mindegy.
Mikor már megunta, hogy nem szóltam semmit csak nevettem. Megragadott a pólóm gallérjánál és a magasba emelt. Egyből átváltottam komolyba és döbbent képpel néztem le rá. Próbáltam lefeszíteni magamról a kezét nem nagy sikerrel. Akármennyire is jó erőben voltam, ellene nem segített.
- Fogd vissza magad vagy különben…- ordított, majd a szabad kezét ökölbe szorította és fejmagasságba emelte.
-Különben mi lesz? –szólaltam meg végre. Hát amint az utólag kiderült, nem kellett volna ugyanis bekaptam egy jobbost vagy balost, amelyik jobban tetszik. Nem kellett sok kaptam a következőt, majd, mint egy rongybabát úgy dobott el az asztaluk felé. Az asztal összetört, ahogy ráestem én pedig egy nyikkanással jeleztem, hogy nem volt éppen a legkellemesebb élményem. Pár másodperc erejéig még ott pihentem majd egy nagyobb levegő vétel után felpattantam és neki rohantam a mamlasznak. Több sem kellett, ahogy megütöttem kiröhögött és én benyakaltam még egy ütést. A többire már nem emlékszem az adrenalin hatására, de az biztos volt, hogy nem én jöttem ki győztesen ebből a balhéból. Viszont még is jobban, mint az a három, akik belém kötöttek.
Szerencsémre a tulaj időben érkezett és leszedte rólam a bepöccent vadállatokat. Rögtön kidobta őket, mondván nem ez volt nekik az első. Aztán engem kezdtek el pátyolgatni, ami nem igazán tetszett.
- Ne nyúlj hozzám. Elég nekem valami hideg az arcomra és még egy pia. –hörögtem majd visszaültem a helyemre. Nem kellett sokat várnom és már mind a kettő előttem volt. A hidegborogatást a megrongálódott arcomra raktam az abszintot pedig úgy, ahogy volt egyből lehúztam. Elég rosszul nézhettem ki, de valahogy most nem igazán érdekelt. Csak az, hogy a köreimet mind megkaphassam és úgy kiüthessem magam, hogy az egész kitörlődjön másnap.


 
 



Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Lin & Cole kalandjai a szárnyas vadkanban   Lin & Cole kalandjai a szárnyas vadkanban Icon_minitimeKedd Május 20, 2014 6:24 am


Give me love like never before,
'Cause lately I've been craving more,
And it's been a while but I still feel the same


Eddig sosem viselt meg semmi mindig erős voltam, mint egy kőszikla, strapabíró meg minden ilyesmi, de most valahogy nem találom meg a helyem az iskolában. Nincs kedvem semmihez és ez az állapot egyáltalán nem kedvező, a tanulmányi átlagom kezd leromolni azért, mert nem vagyok képes koncentrálni. És ez mégis miért? Na, miért történt ez az egész? Azért mert azon a balszerencsés éjjelen kimentem megkeresni a békámat, hagynom kellett volna megfagyni odakint de annyira a szívemhez nőtt mát a kis cukiság, hogy kínzás lett volna ott hagynom. Mentőakcióm végül balul sült el, mert nem hogy nem vittem be a csodálatos házi kedvencemet, hanem még a gyengélkedőn is kikötöttem.
De itt még persze nem ért véget az egész történetem, hogy is képzeltétek, hogy majd ilyen egyszerűen véget ért a szörnyű éjszakám, még csak itt kezdődött minden.
Mióta megtörtént, mióta felpattant valami szikra kettőnk közt másra sem tudok gondolni csak puha ajkainak érintése, keze miként simogatja a karomat és gyengéden kerekedik felém, ép kezére támaszkodva ezzel megelőzve az összenyomásomat. Még mindig érzem selymes hajának tapintását az ujjaim közt, még a harapásra is tisztán emlékszem s akárhányszor belegondolok a kettőnk közt történt dologba elönti a fejemet a pír, és értelmetlenül kezdek el vigyorogni. Magam elé bámulok, újra és újra lejátszom a történteteket olyan vagyok, mint egy elszánt rajongó aki rongyosra hallgatja a kedvenc bandájának az albumát. Egyedül Zandra tudott erről a dologról, és nagyon nem tetszett neki. Teljes mértékben megértem miért véli így, s ha nem vesztettem volna el az agyam racionális részét mikor megcsókolt, akkor hevesen bólogatva értenék vele együtt, szidhatnánk majd elküldhetnénk jó messzire Colet, majd az egészet kezdhetnénk elölről, de ez nem történik meg mert rózsaszín, idegesítő buborék került körém, amit még Legra kíváncsisága sem tudott kipukkasztani.
Ugyanolyan makacs, mint amilyen én is vagyok és nem csodálom, hogy nem hagyja abba a szekálásomat. Csak az egészben annyi a baj, hogy az agyamra megy… ahogy azt ma is tette.
- Olyan furcsán viselkedsz! Miért nem mondod el mi bajod van? – morgolódott még mindig engem követve az egész udvaron keresztül. Keresztbe font karral, és duzzogó arckifejezéssel jött utánam az újdonsült árnyékom arra várva mikor mondom el neki a dolgot.
- Nincs semmi bajom, foglalkozz a magad dolgával. – nem tehetek róla, mikor felidegesítenek legyen szó bárkiről akkor is mogorva vagyok. A képzelgésemből kiszakítani pedig most igen rossz gondolatnak tűnik, harapni is képes lennék miatta.
De a húgom nem ismeri a nem kifejezést, mondom, hogy kiköpött én, csak kicsibe és más adottságokkal. Nem hagyja annyiban, tovább liheg a sarkamban, teszi fel a kérdéseket.
- Cole is hülyén viselkedik mostanában. Merlinre mondom mi ütött belétek?! – egyre jobban kezd hisztizni, egyre fogytán a türelmem.
- Allegra fejezd most már be,  foglalkozz a hülye kis életeddel engem pedig hagyjál békén az idióta barátoddal, aki a szemetesbe való! – ingerülten csattanok fel de úgy, hogy az egész udvaron megfagy az élet. Érdeklődő pillantású diákokkal találom szembe magam, akik várják a vita folytatását, de itt nem lesz semmi ingyen cirkusz. Morogva néztem a húgomra, aki ugyanannyira megvolt rökönyödve az előbb hallott dolgoktól, mint a legtöbben. – Vége a műsornak menjetek tovább. Nem vagyok prefektus, de ismerek pár embert, aki szívesen osztogatna büntetéseket. – továbbra is ingerülten nézek körbe, majd meg sem várva azt, hogy valaki reagáljon fogtam magam és elhúztam a hálószobámba.
Mindenkit utáltam abban a szent pillanatban, utáltam Legrát, aki rendesen kihúzta a gyufát nálam, utáltam a szemfüles, pletykás társaimat akik tutira elmondják mindenkinek ezt, és utáltam Colet, amiért megcsókolt!
Csak elfutni akartam, jó messzire akartam kerülni a kastélytól s mivel ez képtelenség fogtam a taláromat, lehúztam magamról és utcai ruhába öltöztem, feltéve a fejemre a kapucnit. Nagy levegőt vettem, néhány aprót süllyesztettem a zsebem mélyére és már mentem is nyugtató helyet keresni.
Roxmorts. Nem tudok ennél unalmasabb helyet a világon, de most még ez is jobb, mint ott maradni a kastélyban, hogy mindenki a fejemet egye. Elegem van már mindenkiből! A hülye kérdésekből, és az érdeklődő pillantásoktól. Hadd éljem kicsit az életem alapon tértem le a főutcáról, hogy a Szárnyas vadkanhoz érkezzek meg. Szükségem volt most egy helyre, ahol nem ismernek fel, ahol senkit nem ismerek.
Mikor beértem a kocsmába megcsapott a dohszag, ami keveredett a füsttel és az alkohollal. Gyomorforgató érzés kapott el, minél beljebb mentem annál rosszabb érzés volt itt tartózkodni. Nem néztem szét, felszegett állal, kihúzott háttal lépkedtem a pultig majd kértem valami italt, fene tudja mit csak valami jó erős legyen és hátrafordultam.
Csak akkor vettem észre a különös vibrációt a levegőben. Érdeklődve pillantottam körbe majd megállapodott tekintettem az elázott, sebzett arcú fiún, aki ismerős volt. Sóhajtva indultam meg felé, majd megkocogtatva az asztal tetejét néztem le rá.
- Szörnyen nézel ki Cole, mit műveltél már magaddal? – engedélyt sem kérve ültem le az asztalához. Sose volt szükségem arra, hogy megmondják mit tegyek, csak tettem. És most igazán érdekelt miért véres az arca, miért néz bamba képpel ki a fejéből.
- Mióta vagy itt? És hány ilyet ittál már meg? – elhúzom kezéből a félig kiürült poharat. Beleszagolok és el is kap a szédülés, egyszerűen nem bírom az alkoholt. –Mutasd a sérüléseidet. Remélem nem komolyak, megnézhetem? – a másik asztalra helyezem át a poharát, közelebb húzódva hozzá. Remélem nem fogja leharapni a fejemet.


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Lin & Cole kalandjai a szárnyas vadkanban   Lin & Cole kalandjai a szárnyas vadkanban Icon_minitimeCsüt. Jún. 05, 2014 7:38 am





Lin

IS THE ONLY VOICE COMING BACK

MY SHADOW, SHADOW IS THE ONLY FRIEND THAT I HAVE. LISTEN, LISTEN I WOULD TAKE A WHISPER IF THAT'S ALL YOU HAVE TO GIVE, IT ISN'T, ISN'T YOU COULD COME AND SAVE ME, TRY TO CHASE IT CRAZY RIGHT OUT OF MY HEAD. I'M OUT ON THE EDGE AND I'M SCREAMING MY NAME LIKE A FOOL AT THE TOP OF MY LUNGS. SOMETIMES WHEN I CLOSE MY EYES I PRETEND I'M ALRIGHT BUT IT'S NEVER ENOUGH CAUSE MY ECHO, ECHO IS THE ONLY VOICE COMING BACK MY SHADOW, SHADOW IS THE ONLY FRIEND THAT I HAVE. I DON'T WANNA BE AN ISLAND, I JUST WANT TO FEEL ALIVE AND GET TO SEE YOUR FACE AGAIN. I DON'T WANNA BE AN ISLAND, I JUST WANT TO FEEL ALIVE AND GET TO SEE YOUR FACE AGAIN.




Nem gondoltam volna, hogy az alkoholba fogok menekülni. Sosem tartottam ezt a helyes megoldásnak, de valahogy még is ma ezt találtam a legjobbnak. Már nem tudtam magammal mit kezdeni és ez kezdett megőrjíteni. Talán ezért is döntöttem a kocsma mellett. Gondoltam, hogy elüldögélek, egymagamban berúgok. Úgyis azt mondják az alkohol feledtet. Ezzel legalább nyerhetek magamnak pár óra nyugalmat. Szóval nyugiban maradnék én egész este, de azok a barmok kiborítottak. Oké, nem annyira, hogy végleges kárt tegyek bennük, de még is annyira, hogy ne tudjak hideg fejjel gondolkozni. Bár az alkohol is rátesz, de általában én illuminált állapotban is tudok gondolkozni. Hát most nem jön össze. A segítőkész, csinos pincérlánykát is elküldtem nem éppen kedves hangnemben. Mondjuk ezt kicsit sem bánom, mert nem akarok társaságot, viszont még is jó lett volna, ha valaki lekezeli a sebeimet. Azt hittem az italomat sem hozza ki, de nem okozott csalódást és pár percen belül már előttem is volt a lötty. Fintorogtam egyet, amikor lerakta aztán nyomban a kezembe vettem és kortyolgatni kezdtem. Az arcomhoz szorítottam a kapott jeget és fátyolos tekintettel bámultam a bejárati ajtót. Fene tudja miért, hiszen senkit sem vártam. Ahogy múltak a percek úgy folytak össze a gondolataim, míg végül akkora katyvasz lett belőlük, hogy az valami hihetetlen.
A külvilágra csak akkor lettem újra figyelmes, amikor valaki kopogtatott párat az asztalon és én kábán felnéztem rá. Először nem esett le ki talált meg, de amint megszólalt és leült rögtön beugrott. Fel se fogtam mit kérdezett, még mielőtt elveszi tőlem a poharat én még egyet kortyoltam belőle így félig kiürült. Morogtam párat, amikor megtette és megforgattam szemeimet.
- Úgy döntöttem barátokat szerzek. –válaszoltam neki mogorván az első kérdésre, majd a másik asztalra rakott pohár után nyúltam, de aztán megálltam, mert Lin közelebb ült hozzám, ami nyilvánvalóan meglepett, hiszen sosem gondoltam volna, hogy a gyenguszos sztori után még egyáltalán szóba áll e velem. Pislogtam párat, majd erőt vettem magamon és visszaszereztem a lélek jelenlétemet.
- Az lett volna a… -elakadt a szavam. Próbáltam magamban összeszámolni, hogy hányadik lehetett, de nem jártam sikerrel. - …Tudod, ki számolja, a lényeg, hogy hatásos. –nevettem fel majd intettem a pincérkémnek, hogy hozhatja a következőt. Azt nem láttam, hogy milyen arcot vágott, mert rögtön vissza fordultam Linhez.
Meglepetésemre hagytam had nézze meg a sebeimet. Elvettem hát a hidegborogatást és pont úgy fordítottam a fejem, hogy pont rájuk lásson.
- Mit gondolsz gyógyító zseni, nem halok bele ugye? –hangomból csöpögött a gúny. Hagytam, had nézze meg, de nem repestem az örömtől. Aztán, amikor végzett visszafordítottam a fejemet.
- Különben mit keresel itt? Tán rosszalkodni akarsz? Van pár ötletem. –az asztalra könyököltem majd a szemöldökeimet húzogatni kezdtem, tudjátok úgy, mint a filmekben, amikor valaki szexin akar nézni, de még sem sikerül neki, mert elrontja a szemöldök rángatással.


 
 

[/color]


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Lin & Cole kalandjai a szárnyas vadkanban   Lin & Cole kalandjai a szárnyas vadkanban Icon_minitimePént. Jún. 13, 2014 10:28 pm


Give me love like never before,
'Cause lately I've been craving more,
And it's been a while but I still feel the same


Már egy ideje nagyon nem érzem magam rendben, mintha nem találnám meg a helyemet pedig annyian fogadnának tárt karokkal, s akitől a legjobban várnám azt sehol sem találom. Igaz, én sem tettem azért semmit, hogy a karjaiba zárjon, sőt messziről és feltűnően kerültem minden olyan alkalmat mikor szóba elegyedhettem volna vele, de akkor is. A lelkem mélyén valahol vártam egy romantikus megmozdulást irányából, valami olyasmit, hogy egyszer az udvaron mindenki előtt utánam kiabál és magához ölel majd úgy, hogy az egész iskola hallja vall nekem szerelmet és esküszik hűséget. Aha, na persze, hamarabb megyek hozzá egy kerti törpéhez mintsem ez az egész megtörténne, de komolyan. Cole nem az a romantikus fajta és igazából tetszik ez a hanyag, fájdalmas és agresszív stílus olyan szokásos rosszfiú imidzset garantál neki, ami minden lány álma talán még az enyém is.
Az egyik legnagyobb hibám az az, hogy teljes mértékben hiszek az elcsépelt romantikus sztorikban és egy jó ideig tényleg vártam a szőke herceget fehér lovon, ehelyett semmit nem kaptam, amit egy ideig nagyon is sajnáltam de mostanra már nincs bennem harag. A szívem így is hevesebben kezd el verni, ha arra a pillanatra gondolok mikor ajkaink először találkozott és elkezdtek csatázni. Tisztán emlékszem arra a vérpezsdítő perce mikor rám nehézkedett, de nem nyomott össze és úgy csókolóztunk tovább. Igazából bármit megtennék azért, hogy még egyszer átélhessem ezeket a perceket… de tényleg mindent megadnék érte!
Fogalmam sincs milyen felindulásból jöttem a Szárnyas Vadkan felé hiszen még sosem jártam erre, csak hallottam, hogy remek hely így egye fene alapon ezt választottam a mai célomnak és bumm, mit ad Merlin? Na, mit?
- Ezen a förtelmes helyen? Teljesen elment az eszed Cole Flamers? Komolyan kérdezem… - kicsit sem vagyok ideges, ááá dehogy. Csupán jókedvemből forr az egész fejem, nem pedig azért, mert fontos lenne megtudni, hogy mégis miért vereti agyon magát ezen a csodálatos délutánon.
Van bennem egy anyai ösztön, amit nem tudok féken tartani ezért megint elővéve ezt a szerepet játszom, aggódok és elveszem az italt a kisfiútól.
- Nem vagy normális Cole, sokkal nagyobb bajod is eshetett volna. Minek kell ennyit innod, ha nem bírod? – morgolódok magamban követve a tekintetét a pincérnőre, aki már tölti is neki az újabb adagot. – Ha idemeri hozni azt az italt esküszöm, hogy az arcába fogom borítani. – szólalok meg hangosabban, hogy a helye pofival rendelkező nőnek is eljusson az agyába, amit az előbb ejtettem ki ajkaim közt.
- Szerencséd van, úgy látszik megmaradsz pedig már kezdtem megörülni, hogy nem kell a képedet bámulnom. – hazugság. Nagyon is örülök, hogy itt találom és ilyen közelről nézhetek a szemébe még akkor is, ha bosszús képet vágok mindenhez.
- Hát persze Cole. Rosszalkodni jöttem, a fél kettes kuncsaftom az emeleten várja jöttemet, már nagyon türelmetlen… - szemet  forgatok, majd gondterhelten fújom ki a levegőmet. – Én ezt nem bírom…


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Lin & Cole kalandjai a szárnyas vadkanban   Lin & Cole kalandjai a szárnyas vadkanban Icon_minitime



Vissza az elejére Go down
 

Lin & Cole kalandjai a szárnyas vadkanban

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Del & Cole & Luna ~ szárnyas vadkan
» Szárnyas Vadkan
» Cole & Hestia - Hálókörlet
» Kiruccanás az erdőbe - Cole & Lin
» Luna & Cole-Galád tréfa

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
FEEL THE DIFFERENCE :: Befejezett, lezárt játékok-