To: Billie
Unottan lóbálom a lábamat a folyosó ablakának a párkányán üldögélve. Tényleg, nem is lehetne unalmasabb ez a délután… Az LLG is rettentő unalmas volt, és én meg már tényleg halálosan unalomba estem, amiből csak egy valami rángathat ki… A társaság. Az unalom sötét, és mély tengere nagyon nagy veszélyeket rejt magában, például azt, hogy bealszol, és akkor mindenféle rossz gyereknek a prédája leszel, ami persze egyáltalán nem akarsz lenni, vagy kidekorálnak, vagy netalántán idejön az ikertestvéred, és felragaszt valamit a hátadra, vagy a homlokodra, vagy akárhova, ahol égő lehet, vagy éppen meg is rúghatnak… Hát nem szörnyű? Ó, dehogynem ezért próbálom nyitva tartani a szemeimet,és dúdolni valami olyasféle dalt, ami elriasztja az unalmat, és a hozzá kapcsolódó álmosságot a szememből, a fejemből, és a végtagjaimból is, amelyek egyre nehezebbek lesznek.. Gondolkozz Jake, most nehogy bealudj! Nem is aludhatsz be, mivel nem akarsz, te ébren akarsz maradni, és ezzel az ébrenléttel saját és az emberiség jólétét akarod szolgálni, mivel a horkolásod idecsődítené az egész kastélyt, és valószínűleg mindenki rajtad, és csakis rajtad röhögne, nem máson, amivel rettenetesen kínos helyzetbe hoznád magad, és el kellene hagynod ezt az iskolát, ez miatt a gyermeteg hiba miatt… Ugye te sem akarod?
Nem, dehogy! Egyáltalán nem akarom ezt, hogy az egész iskola rajtam röhögjön, így inkább elfoglalom magam, és a mellettem lévő kis táskából kiveszek egy papírlapot, egy mappát, amire a papírt teszem, és nekiállok az ablak felé fordítva a fejemet rajzolni. Hogy mit rajzolok? Csak egy sima grafit rajz lesz, a Roxforti tájról, az őszi, szép tájról, amint a fák sárgára színezve leveleiket lehullatják őket, és a nap a hegyek mögött megbújva tér már lassacskán nyugvóra, hogy aztán a diákok is a nagyterembe térve fogyasszák el vacsorájukat, és aztán a hálókörletben térjenek nyugovóra, hogy a másnapi őőő… Tanórákra frissek, üdék és felkészültek legyenek. Ami persze engem nem illet, hiszen éjjeli bagoly lévén szeretek este fent lenni, és akkor leckét írni, vagy az Öcsémről másolni, de valamikor mind a kettőt csinálom, valamikor e két lehetőség közül csak az egyiket. Nem mellesleg picit fázom, ezért összébb húzom a pulcsimon a cipzárt, és kilesek a párkány mögül, hogy jön-e esetleg valaki erre. Mákomra egy ismerős alakot veszek észre közeledni, aki egyre csak közelebb ér… Billie az… Talán az egyik legjobb barátom, egy idős velem, és ráadásul griffendéles is, de ez engem egyáltalán nem zavar, nagyon jól kijövök vele.
-Szia Billie!-
Integetek már messziről neki, így tuti hogy észre fog venni. Vagyis nagyon remélem. Hiszen nincs rossz szeme, és általában engem észre szokott venni, még akkor is, hogy ha nem akar, mert általában mindig ráköszönök. Én vagyok az első, aki bárkire, legyen az egy barát, már messziről ráköszön, hogy vegyék észre. Egyszerűen vágyom az emberek társaságára, hogy beszélgessenek velem, főleg a lányokéra, mert már én is érdeklődök a lányok iránt. De visszatérve a témára, vágyom a társaságra, szeretem, amikor elmondják, hogy mit csináltak a mai napon, és hogy milyen volt a napjuk. Egyszóval, én társaság centrikus ember vagyok, sokat számít nekem a társaság, hiszen attól leszek jó, vagy esetleg rossz kedvű is… Mindegy, ha Billie ideért, majd kifaggatom erről-arról.
Pént. Jún. 13, 2014 10:28 pm by 
Tárgy: Folyosók 