ϟ Hozzászólások : 41 ϟ Reagok : 30 ϟ Felvétel időpontja : 2013. Aug. 15. ϟ Kor : 27
Tárgy: Re: Találj rám Csüt. Ápr. 24, 2014 1:11 am
Úgy látszik csak én számítottam arra, hogy egyesek hitetlenkedni fognak? Mert Aubrey eléggé bosszúsnak érzi magát, amikor csak kifogásokat hall. Mégis mit képzelnek ezek? Hogy fülüket-farkukat behúzva ki kellene várniuk, amíg valaki meghal, vagy életveszélyesen megsebesül, vagy amíg a testetlen tettes elüldöz innen mindent és mindenkit? Ezt ki kéne várniuk? Az nem lehet! Magamban forgatom csak a szememet az efféle gondolatokra, valahogy nehezen sikerül a testem helyzetébe képzelnem magam, egyre kevésbé ragadnak rám az érzelmei, noha távolról pontosan érzékelem őket - Nézzétek, tudom, hogy őrültnek hangzik a terv, de tennünk kell valamit! Nem várhatjuk ki, amíg elveszítünk mindent! A merénylő így is újra és újra le fog csapni, mindegy, mi mit csinálunk, akkor már én tenni is akarok valamit! – Aubrey elsősorban most már azokhoz szól, akik kételyeiket fejezték ki, keményen a szemükbe néz, azoknak pedig bizalma jeléül biccent, akik pártolják a tervet. Azt mondjuk nem mondhatom, hogy nem erős és kitartó… - Remek ötlet – bólogat aztán Debbynek és Aaronnek - Egységben az erő, de több szem többet lát alapon nem árt, ha feloszlunk, így nehezebb lesz minket fülön csípni – ó, mamám, ha még több klisét fog puffogtatni, kénytelen leszek megfojtani…! Akkor talán kiszabadulok ebből a testből, és visszajuthatok a saját valóságomba, mert nincs kedvem itt lenni. Viszont egyre biztosabb vagyok benne, hogy a legtöbb testbe zárva számomra ismerős emberek bújnak meg. Van akit tényleg jól ismerek, hiszen a ház, vagy évfolyamtársam, van akit inkább látásból, de szinte mind a Roxfortba járunk, a jelenbe, és ez még több kérdést vet fel számomra, mint amennyit megold… Meglepően gyorsan kialakulnak a csapatok, noha szerintem kimondottan kevés információ áll a kis csapat rendelkezésére ahhoz, hogy igazi nyomokra leljenek a könyvtárban, ellenben itt vagyunk mi, egy páran, akik pontosan tudnák, hogy mit is kellene keresni, és ez újfent olyan kérdéseket vet fel, amelyekre elég nehéz lenne a jó választ megtalálni. Időközben egyre biztosabb vagyok abban, hogy mindenkit ténylegesen felismerni vélek a testekbe zárva, egy valakit kivéve, akinek nem tudom a nevét. Arcról ismerős, biztosan felsőbb éves volt, de ugyan csak furcsa, hogy ennyi diák között mit keres itt valaki más? Egyéb meglepetéseket is tartogat a múló idő. Esküszöm, hogy Aubrey engedelmeskedik, amikor egy bosszantó hajtincset akarok kisöpörni a szemünkből. Újra próbálkozom. Megint sikerül. Nocsak… - Menjünk – ezt ugyan a lány indítványozza, úgy látszik teljesen talán ki sem lehet kapcsolni az ő tudatát, de így máris nyugodtabb vagyok, hogy bírok némi kontrollal. Az ugyanis pont elég arra, hogy sarkon pördüljek, amikor a Denemből kitörő ingerlékeny szavak megütik a füleimet. Tudom, legalábbis tudni vélem, hogy Denem semmi pénzért nem hívná fel magára így a figyelmet, ami azt jelenti, hogy ez bizony Tia…- Mi az ördögöt csináltok? – vetem magam a hadakozók közé, még mielőtt valami nagyobb furcsaság is történne itt.