Ginny and Susan

when an old friend is in your way... literally.

LOSER LIKE ME; passz, nem tudom hány szó; EBBE sülök meg; miben segíthetek?

Ginny and Susan

when an old friend is in your way... literally.

Gyors végig futtatom az agyamba mit tudok erről a lányról. Egy évfolyamos Harry-ékkel, de a háború miatt ő is halasztott. Hugris, kicsit olyan Tonks benyomású - nyugodjon békében - ügyetlen, és egyszer együtt voltunk büntetőmunkán. Igazából egy csomó infóm van az a diákokról, akikkel legalább rövid beszélőviszonyba kerültem, viszont hirtelen semmi nem jut eszembe. Vagyis ennél több biztosan nem. Jó ha azt a fejembe tartom, hogy hazafelé egy hosszú, mondom nagyon hosszú bevásárló listáról vásároljak be. Konkrétan szerintem a fél Abszol út-at végigjárom majd, de nem baj, hajtsuk meg a kis Ginnyt hiszen ez a nyár utolsó hete, úgy is minden vágya, hogy dolgozzon míg meg nem törik a dereka. Igen, az élet még azokkal is igazságtalan akiket mostanában hősként tartanak számon. Szívás.
Amúgy nem tudom mi értelme van az egész boltot telepakolni. Hegyrakásba állítani az édességeket, a termékeket pedig piramisba rendezni. Csak egy aprócska óvatlan mozdulat. Nem több, csak egy véletlen lökés, és még több plusz munka jár nekem. és ma már ez a harmadik eset, noha ezt most én okoztam. Az az anya aki négy gyereket engedett szét, több kárt, és munkát okozott nekem mint a mai nap bárki - de azért ne kiabáljuk el.
- Unalmas? Annyira nem lehet rossz a helyzet. - pillantok rá, miközben újra egymás tetejére rakogatom a dobozokat. Ennyi vackot. Nem szoktam lenézni a termékeket, de van amit egyszerűen ésszerűtlennek tartok. Például, olyan pattogós rágó amit ha kifújsz, akár az egész szobát betöltheti, ám amikor kipukkad jelentős takarítást igényel. Nem csoda, hogy nem fogy. A szülők nem vesznek olyan játékot, ami plusz munkát von maga után. Miközben átnézem, hogy minden a helyén van fél füllel Sue-ra figyelek, aki lefelé menet is követ. Sajnálatos módon nincs pihenőm - így is ellógtam vagy két órát pluszba az állítólagos 'ebédszünetemből'.
Felnevetek. Én a hugrabugba? Meg is őrülnének tőlem. - Hát, sajnos hat éve kellett volna gondolni erre. Adhattam volna a Süvegnek kenőpénzt. - vigyorgok rá, és futólag leemelek egy magasan lévő Orrfakasztó Ostyát egy négy éves gyereknek. A raktárba egy kicsit hidegebb van, ami kész felüdülés, a hőség után, bár itt csak dobozok vannak, dobozok hátán. Végül az egyik stabilra ülök le, és az röpke 'Invito!'-val magam mellé varázsolok két limonádét. Áldom Merlint, amiért nagykorúan küldött melózni.
- Megvagyok köszönöm kérdésed. Mint látod élvezem a szabad varázslást - dőlök kissé hátra, és belekortyolok a hűsítő italba. - Herm-el Bulgáriába töltöttünk egy hetet, Viktor Krum vendégségében. Tudtad, hogy nagyobb a házuk mind a kastély déli szárnya? - igazából talán kétszer akkora. Külön A és B rész van, vendégszobák hada, a tengerpart közelében, és nem mellesleg rengeteg helyes unokatesóval. Nem értem miért akadt ki Ron annyira mikor megtudta hogy elmegyünk. Azt meg pláne nem miért kezdett el vörösleni Harry feje is mikor bevallottam, hogy én is vele tartok.
Fiúk...
Szúrós pillantást vetek Susanra, olyan 'nem vagy vicces' típusút. - Nem tudom. Az elmúlt pár napban csak vacsoránál találkoztunk, biztos dolguk van. -vonom meg a vállam, majd persze nem bírom ki, és hozzá teszem. - Amúgy se értem, miért jössz Harryvel... - ártatlan képet vágok, de a szemébe nem bírok nézni. Jól hazudok tény és való, meggyőző is vagyok, de a nyílt titkot nem lenne értelme erősen tagadni. Az évfolyamunk, sőt majdnem az egész iskola tudta hogy együtt jártunk, majd a szakításunkról is gyorsan terjedt a pletyka; Parkinson féle rosszmájú mardisok között rögtön leszóltak, de a Potter csaja becenevem igazán népszerű lett.
Úgy is tudom, hogy csak féltékenyek.

I kissed girl; ma csak pötyögök és pötyögök; Ebbe sülök meg; szeretettel és verítékkel ♥