Tárgy: Re: Átjáró az Abszol útra Vas. Júl. 08, 2012 4:05 am
IF THE WALL DOES NOT OPEN IN FRONT OF ME ★
Nem hiszem el. N-E-M H-I-S-Z-E-M E-L. Komolyan. Ki volt az az agyament aki a mellettem lévő szobába zárta a francia tyúkot? Nem bírom elviselni a lágy, pilátesz zenéjét, sem pedig ahogy kidobálja a ruháit, majd vissza, de még mennyire nem bírom mikor fennhangon franciául patrónus üzenetet küld Párizsba. Mindezt hajnali ötkor, mikor még a nap is édesdeden alszik! És ezt konkrétan mindennap, eljátszotta és ahányszor idegbetegen berontottam apához, hogy én ezt nem bírom legyintett egyet, és azt mondta hagyjam, hiszen szegény Cora még nem szokott hozzá az itteni élethez. Aha. Ha rajtam múlik nem is fog! Mondjuk simán megtehettem volna, hogy hazamegyek anyához, és év elejéig nem látom . komolyan én is hülye vagyok, hogy nem ezt tettem - de akkor úgy érezné ő nyert. Övé a dicsőség, én pedig feladtam. A nagy frászt. Előbb menjen vissza a luxus pereputtyába utána majd dumálunk. Nekem nem kell semmiféle fél, vagy mostoha testvér, bőven megvagyok Antonyval aki néha több is a kelleténél. De legalább elviselhető. Ahogy belépek a Foltozott Üstbe, dohos szag fogad, mitől rögtön rám jön a köhögő roham. Nem igazán szeretek erre járni, sőt a helyet se csípem túlságosan. Inkább a hopponálás, vagy bármi más út jobban bejön mint ez. Ugyan is miután reggel kellőképp kiborítottak, korán leléptem futni, majd úgy döntöttem ma ejtem meg a híres bevásárlást ami a iskola cuccokat illeti. Mondjuk a nagyja megvan, már csak egy két könyv, meg pár kiegészítő kell a Weasley Varázsvicc boltból aztán megvagyok de nem akarok mindent az utolsó pillanatra hagyni. Főleg, hogy akkor a legnagyobb a tömeg. Elméletileg négy felé összefutunk Ariellel is, aki mára sűrítette bele a napirendjébe a teljes feltöltést; magyarul vagy három kemény órát fogjuk a boltokat járni, és újra megvenni azokat a tanszereket, amiket én hetekkel ezelőtt már a lista megérkezésekor beszereztem. De nem baj. Én türelmes vagyok. Minimum jön nekem egy tökléturmixszal, és még jól járt. Ahogy átvágok az asztalok között, próbálom nem felvenni a szemkontaktust a pincérrel, mert tudom, hogy akkor végem. A fiú finoman szólva rátapad az emberrel, főleg ha dekoltázsos pólóba jelenik meg. Nem, nem azt mondom, hogy rossz fej srác csak tapadós. Ezért ’szeretek’ akkor ide járni mikor Tom van itt. De ugye miért is lenne szerencsém? Ötödik óta nem teremt a lábam nyomába jó kapcsolat, és már kezd elegem lenni, hogy minden rendes pasi elkerül. De komolyan! Mióta azaz idióta konkrétan közröhej tárgyának tett ki nincs szerencsém se a randikkal, se a bálokkal, se a kapcsolatokkal. Mintha egy átok szállt volna meg. Brr. Gyors a hátsó ajtó felé veszem az utat, majd ahogy a vastag téglafal elé érek a pálcám után nyúlok. A kellemesen rugalmas, mogyorófa szinte eggyé váll a kezemmel; imádom ahogy átérzem a benne tomboló sárkány-szívizomhúrt, és ahogy az erő engem is magával ragad. Nincs kétség a boszorkányságot akkor se tudnám lekaparni magamról ha akarnám. Egyszer a felsőbe, majd körbe, míg középen hármat. És akkor várjunk. De meddig?! Vagy… lehet rosszul csináltam. Akkor újra; felsőbe kettőt, majd leírok egy kört, míg végül a középsőre hármat. Vagy a mellette lévőre? Oh a fenébe, elfelejtettem! - Azt a szurcsóját. – morogom idegesen, majd újra és újra megpróbálom míg végül egyik koppintásba se vagyok biztos. Szuper. Most hogy jutok el az Abszol útra?
Tárgy: Re: Átjáró az Abszol útra Vas. Júl. 08, 2012 4:59 am
Destiny & Drew
Hogy is működik ez a vacak?!
Mukodj! Azt mondtam, mukodj!
Sohasem szerettem az évkezdést, mivel ilyenkor mindig újra bele kellett szoknom a lelkes tanuló szerepébe. Meg abba is bele kell ilyenkor újra szoknom, hogy nincsen nyugalom, nincsen szabadidő, a hangos zsivalyhoz a folyosókon és még miegymáshoz. Ha olvasni akarok kereshetek egy kihalt, poros szobát, mert ilyenkor mindig olyan forán néznek rám, mindenki azzal a sunyi kis tekintetével. Mintha meg lennének arról győződve, hogy lecseréltem a regényemen a borítót és csak tiltott átkokat tanulok, meg sötét mágiát. Meg amúgy sem hajlandóan a többiek elhinni, hogy olvasok. A másik elképzelésem, hogy azt hiszik piát rejtegetek a vastag könyvekbe rejtve egy kis flakonban. Jó, mi? Meg hát évkezdés. Az első kettő hónap azzal telik el, hogy Bonnie küldözgeti utánam a cuccokat, amiket véletlenül otthonfelejtettem. A bevásárlást is már megejtettük, ettől függetlenül egy csomó mindent elfelejtettünk megvenni, amit meg sikerült beszereznünk otthon hagytam. Jó, egy-két tankönyvet azért elhoztam. Így most megbeszéltem Bonnieval egy találkát az Abszol útra, hogy oda tudja adni nekem az otthon felejtett holmikat meg hogy megvegyük az elfelejtett dolgaimat. Tehát reggel felkaptam magamra egy fehér atlétát meg egy kosaras gatyát és kivonszoltam magam a melegbe, hiszen küldetésem van! Szóval amolyan tetkó kivillantósan vonultam be, el meg mit tudom én, hogy megtaláljam azt a nyavalyás falat, aminek át kéne engem vezetnie a túloldalra. Hát megtaláltam a téglafelet, már kaptam is elő a pálcám, amolyan westendesen, mint a filmekben a pisztolyokat, fütyürésztem, dúdolgattam is hozzá, és csak ekkor vettem észre, hogy ott már áll valaki és böködi a téglákat. Először, így az iskolai egyenruha nélkül fel sem ismertem, hogy mégis ki ő, de aztán leesett. Először csak hátradőltem kicsit, hogy megvizsgáljam a virgácsait és a valagát. De egyenlőre így hátulról többet nem tudok felmérni, a drága háztársamon, Destinyn. - Jó reggelt! - köszöntöm a lányt, ahogy mellé sétálok és figyelem, hogy mit is csinál. - Csak utánad. - mondom neki, ahogy várom, hogy feltárja az átjárót. De ahogy elnézem nem nagyon akaródzik neki. És ahogy így nézem, hogy miket variál, kezdek pánikba esni, mivel rájövök, hogy fogalmam sincs hogyan kell kinyitni ezt a cuccot itt. Eleinte mindig összefutottam itt valakivel, aki kinyitotta helyettem, utána meg már megszokásból, reflexből csináltam, de most hogy láttam Dest itt bénázni, teljesen ki lett ölve a fejemből a sorminta. Lehet logikusabb lenne egy gyors hátraarcot csinálni és elmenekülni? Kétségbeesve pillantok a falra majd Desre, aki éppen hadonászik, majd újra a falra. Jaj, csajszi, először jobbra kellett volna... izé... Balra. Vagyis nem! Baszki, tényleg nem emlékszem!
Tárgy: Re: Átjáró az Abszol útra Vas. Júl. 08, 2012 5:38 am
IF THE WALL DOES NOT OPEN IN FRONT OF ME ★
Kezdek kétségbeesni. Mert ilyen nincs. Komolyan ennyire szerencsétlen lennék? Komolyan? Vagy csak szívat valaki? Mert nem hiszel el, hogy pont most mondja be a frankót ez az átkozott fal. Pedig még alig három hete elsőre sikerült átjutnom rajta; már reflexből koppintottam a tökéletes téglákra, mire megnyílt a fal és mehettem is a dolgomra. Nos, úgy nézz ki ennyit a szerencsémről. De azon se lepődnék meg, ha Cordelia hülye poénjával állnék szemben. Az a csaj bármire képes, hogy pokollá tegye az életem, noha a jelenléte már elég büntetés. De gondolkodjunk logikusan. Mondjuk, bemehetnék és megkérhetném a pultos srácot, hogy segítsen. Bár, nem tudom vállalom e a felelősséget, hogy akkor tartozzak neki. Szinte a nyakamat tenném rá, hogy egy randival jönne, amihez annyi kedvem van mint óriás pókkal teázni. Tehát. Most vagy patrónust küldök apának, hogy itt ragadtam és élvezem a lesemmisítő pillantást miután hazaérek vagy addig próbálgatom ezt a hülye varázslatot míg át nem jutok az Abszol útra. És ha kell erővel rombolok le mindet, tönkretéve az új manikűröm. Próbálom felidézni mit tanított anya mikor először jártunk erre. Volt egy mondóka is, valaki kiscipőről, meg hipoggriffről, de az istenért nem akar eszembe jutni. Annyira régen volt, hogy együtt jártunk vásárolni, sőt bárhova. Eltávolodtunk egymástól mikor kiderült, hogy a Hugrabugba kerültem. Csalódott volt. Nem mutatta ki, de láttam a szemén, hogy többet várt tőlem. Az ő idejébe a hugrisok az aljnépet gyarapították, és nem tartották őket sokra. Anya Griffendéles volt. Bátor, vakmerő, és eléggé sok versenyszemmel élt benne. Tökéletes boszorkányként gondoltam rá, de ma nem is tudom. Egy megtört asszonyt látok, akit elhagyta a férje és az élet ami számára a tündérmese volt hirtelen 180 fokos fordulatot vett. Próbálok rá felnézni. Tényleg. De nem annyira egyszerű dolog, ha az elmúlt hat évben egy büszke pillantással se éltetett. Ha nem tartja helyesnek a szenvedélyed. Ha nem tudd rólad semmit. Ha egyszerűen nem érzed, hogy mindent megoszthatsz vele. Ha néha árvának érzed magad.
Letörlöm a szemem sarkába lévő könycseppet, és próbálom kiverni a fejemből a gondolatot, még magam is tudom mennyire igaz. Apának új családja van. Új lánya, és új élete. Tony-nak is megvan a maga baja, Christopher pedig… Neki se kellettem. Keserű a szőlő, szól a mugli mondás. És a jelen helyzetemre ez mennyire igaz. Újra megpróbálom. Előbb töröm el a saját kezem, minthogy feladjam; így hát csak abban bízok, hogy egyszer talán sikerül eltalálnom a tökéletes sorrendet. - Szia. – fordulok Drew felé, és egy halvány mosollyal köszöntöm. Igazából, csak abban tudok bízni, hogy ez most Merlin jele, hogy megmenekültem. Annyira még sem utálhatnak engem odafent. – Ami azt illeti, már negyed órája itt állok. – húzom el a szám, de megint nekifutok, hátha. Ugyan. Semmi esélyem. Béna vagyok. - Próbáld meg inkább te. – állok el az útból és felülök az egyik kartondobozra míg ő van soron. Bár, ahogy elnézem nem jár több sikerrel mint én – sőt, a kombináció amit próbál számomra teljesen ismeretlen. Lehet, hogy én vagyok hülye de abba teljesen biztos vagyok, hogy a jobb felső sarokba kell kezdeni. vagyis. Eddig biztos voltam benne. - És mi járatban erre? – próbálom egy kis beszélgetéssel elütni az időt, míg itt vagyunk. Drew-t amúgy a klubhelyiségből ismerem, ugyan is eggyel alattam jár. Bár ilyen testfelépítéssel szerintem nem hagyatkozhatok a korra, billentem egy kicsit oldalra a fejem, és nagyon láthatatlanul végigmérem. Na jó mellette, simán elmegyek ötödévesnek is pedig nem vagyok az a kis termet. Ariel jó tíz centivel kisebb nálam – magas sarkúba.
Pént. Jún. 13, 2014 10:28 pm by 
Tárgy: Átjáró az Abszol útra 
