Tárgy: Anne & Lory az elválás - A múlt sebei Pént. Júl. 27, 2012 10:45 am
Anne & Mallory
Family faces are magic mirrors. Looking at people who belong to us, we see the past, present, and future.
- Hm, ez nagyon finom. Vigyorodom el, ahogy ismét belemártom az ujjaimat a habba. Anya elmosolyodik, majd elkezdi kiszedni, majd kis adagokba rakni a habcsókot. - Azért jó lenne, ha maradna amit a sütőbe is be tudunk tenni. Mondja, mire én vágyakozva pillantok az édességre. Már alig várom, hogy kész legyen. - Mal, idehoznád a szamócát? Kér meg, mire én szorgoskodva pörögve-forogva odaszállok a hűtőhöz, kiveszem belőle a gyümölcsöt és visszacsoszogok anyához. - Itt van. Mondom és nem engedve el a tálat várom, hogy mikor léphetek színre velük. Pár pillanat múlva anya leteszi a tálat és a kanalat. - Na, szórd szépen szét őket. Mondja, mire én el is kezdek szorgoskodni ő pedig előveszi az olvasztott csokit. Megvárja, míg szétszórom az összes epret és akkor óvatosan rájuk csorgatja a fincsi csokimázat. - Már csorog a nyálam. Bukik ki belőlem, aminek az lesz a következménye, hogy anya kupán vág a csokis kanállal. - Hé! Tiltakozom, de mosolyom jelzi, hogy nem sértődtem meg. - Ha szeretnéd, kinyalhatod a tálakat. Jegyzi meg és azonnal nekik esek. Könyékig benne járok a tálakban. Először kezdtem a csókossal, majd a csokissal. A vége az lett, hogy mázas lett mág a fejem búbja is, legalábbis a sütőben úgy láttam. Azonban, ahogy jobban megfigyelem a sütőt, meglátom benne a habocskákat. Észre se vettem, mikor rakta be anya. Na mindegy. Hamarosan kész lesz és pillanatok alatt el fogjuk pusztítani. - Micsoda kis szörnyeteg lett belőled. Cukkol anya és pedig felfújom magam, mire még nagyobb mosoly lesz a jutalmam. Veszélyes fény csillan meg a szememben, amit anya azonnal meg is ért és már menekül is. Elindul és körbe-körbe kergetem a pult körül. Megállok az ablak előtt, anya pedig velem szemben. Azonban én nem adom fel. - Várj, várj, várj! - szólok hirtelen anyának, aki ismét el akarna menekülni előlem. - Anyaa! Szólok neki ismét. Ő átszalad a pult túloldalára és vigyorogva tekint rám. - Mal, Mal, Mal! Azokkal a kezekkel ne gyere a közelembe. Szól rám, intőn, de ugyanakkor szinte nevetve. Bosszúsan tekintek a közöttünk húzódó pultra és elfelejtve, milyenek a kezeim megfogom felük a hajamat. Anyából ekkor kipukkad a nevetés én pedig csupán nézek rá, hogy mi a csuda lehet ilyen nevetséges és ahogy egyre jobban markolászom a vörös fürtyjeimet, hirtele leesik. Elakad a lélegzetem és lenézek a ragacsos kezeimre. Ezt nem hiszem el, nem. - Na várj csak, neked is kapnod kell belőle. Ravaszul rávigyorgok, de ő szinte észre se veszi mire készülök, hisz kétrét görnyed a nevetéstől. Így aztán ezt kihasználva felkapaszkodok a pultra és átmászom rajta anyához. Mikorra felfogja, hol is vagyok én, akkorra már késő. Rámászom és ledöntöm a földre. Mindketten nagyot esünk, de csak nevetünk, nem érdekel egyikünket sem, hogy össze-vissza törtük magunkat. Beletúrok hajába ujjaimmal, amitől fehér csíkok jelennek meg benne és összeragadnak, mintha túl sok lakkot tett volna fel. Rákacagok, ahogy rajta fekszek, ő pedig alattam mosolyog. Ekkor azonban egy kéz érinti meg a karomat és ahogy ránézek, meglátom Mortiát. - Mi van, te is kérsz? Kérdezem tőle és azonnal odahúzom magunkoz és megcsikizem. Ő felnevet, de hirtelen abba is hagyja, majd megrázza a vállamat és valamit meredően néz maga előtt. Még mindig vigyorogva felnézek. - Lányok...nem arról volt szó, hogy még ma elkészül valami finomság. Ehhez képest a földön fetrengtek és micsoda mocskot csináltatok... Hüledezik apa, majd felkapja Mortiát, anyát felsegíti. - Vidd el megfürödni. Anne! Kiált fel, majd odasétál a sütőhöz és belenéz, aztán pedig kisétál a konyhából. Összetörve, szomorúan felállok és magamban megjegyzem, hogy apa ismét elrontott egy újabb estét. Felsóhajtok, nekidőlök a sütő meletti falnak.
Pént. Jún. 13, 2014 10:28 pm by 
Tárgy: Anne & Lory az elválás - A múlt sebei 