HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
» Lin & Cole kalandjai a szárnyas vadkanban
Pént. Jún. 13, 2014 10:28 pm by Belinda Wictikers

» Kiruccanás az erdőbe - Cole & Lin
Hétf. Május 19, 2014 7:08 am by Belinda Wictikers

» Huuu, ugye megijedtél? ~Leah&Mason~
Szomb. Május 17, 2014 8:51 am by Leah Winter

» Hayley & Seth - Folyosók
Pént. Ápr. 25, 2014 12:58 am by Vendég

» Találj rám
Csüt. Ápr. 24, 2014 1:11 am by Hayley-Rose Mallory

» Nickole & Eric - Tiltott Rengeteg
Szer. Ápr. 23, 2014 9:15 am by Nickole Smith

» Audrey & Hestia - Három Seprű
Kedd Ápr. 22, 2014 5:20 am by Vendég

» Mason & Amy - Szellemszállás
Hétf. Ápr. 21, 2014 8:48 am by Vendég

» Cole & Hestia - Hálókörlet
Pént. Ápr. 04, 2014 9:48 am by Vendég

» Csillagvizsgáló
Csüt. Márc. 27, 2014 5:59 am by Vendég


Share | 



 

 Feneketlen mocsár

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
avatar Griffendél
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 269
ϟ Reagok : 14
ϟ Felvétel időpontja : 2012. Apr. 28.
ϟ Kor : 23


TémanyitásTárgy: Feneketlen mocsár    Vas. Ápr. 29, 2012 8:48 am

***


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Feneketlen mocsár    Vas. Aug. 12, 2012 9:02 pm


Rick & ELeina

| Music | Words; 769 | megj: mégis kész lettem vele |


Gyorsan befordultam az egyik beugróba, s visszatartottam a lélegzetemet. Az egyik professzoromat láttam elhaladni, és remélem nem figyelt fel arra a halk lármára amit csaptam. Lehunytam a szemeimet, és elszámoltam tízig. Az elmúlt egy hónapban mindig kiszoktam menni a Tiltott Rengetegbe, és még eddig egyszer se kaptak rá. Tudom, hogy ez mekkora "bűncselekménynek" számít, hogy oda kiosonok hajnalban, de hát van nálam pálca, a legtöbb varázst tudom fejből, akkor minek kell ennyire vékony pórázon tartani a gyerekeket? Különben is, nem éppen vagyok az a diák, aki minden egyes szabályt betart, azt meghagyom a strébereknek. Az én elméletem szerint azért hoznak létre az emberek szabályokat, hogy aztán meglehessen őket szegni. Egyszer még én leszek ennek az iskolának az igazgatója, és megfordítom a rendet. Egy olyan világgá fogom ezt varázsolni, ahol mindenki egyenlő jogot kap, s nem csak egy diákot bálványoznak folyton. Gondolok itt Harry Potter-re. Szerencsére még nem adódott alkalom, hogy beszéljek vele, de igazából kedvem sincs. Biztos valami nem odaillő hagyná el az ajkaimat, kirúgatni pedig nem akarom magamat az iskolából. Bár, a szüleim rendszeresen adományoznak az iskolának, és nem hiszem, ha kicsapnának engem, ugyanolyan bőkezűen nyújtanák át a vastag csekkeket.
Egy kicsit több volt ez, mint tíz, de sosem árt, ha az ember elővigyázatos. Körbe néztem a sötét folyosón, és kapkodtam a lábaimat, majd kiosontam az egyik hátsó ajtón. Kitapasztaltam, hogy mikor van nyitva, s mikor zárják be, mikor váltják le egymást az őrök, akik figyelnek a rendre, stb.. A hideg szellő hátrafújta a hajamat, és az égre emeltem tekintetemet. A hold gyönyörűen pompázott, imádom a teliholdakat. Olyankor az egész területet bevilágítja, és még a csillagok fényesebbek lesznek. Ez az én napom.. Magamhoz szorítottam a plédemet, amit az ágyam alól kotorásztam elő, és lefutottam a lejtőn. Élveztem a tudatot, hogy ismét becsaptam a tanárokat, és nem látják, hogy az egyik diákjuk nincs az ágyban. Elég szégyen, hogy így vigyáznak ránk, több figyelmet is összpontosíthatnak a tanulók felé. És nem csak egy felé..
Gyorsan szedtem a lábaimat egymás után, és már alig pár méter választott el a Tiltott Rengetegtől. Farzsebemben ott várakozik rám a pálcám, ha bármi probléma lenne, de kétlem. Ha eddig se volt, ezek után miért lenne? Lassú, határozott léptekkel bementem, a hőmérséklet, mintha 10 fokot esett volna, de hát erre van a kabátom. Lemerem fogadni, hogy nővérem, Celeste sohasem csinált ekkora őrültséget. Ha megtudná, mit csinálok éjszaka, az első levelében megírná ezt a szüleimnek, akik agymosásban részesítenének engem. Hát igen, nem vagyunk puszipajtások, inkább riválisok.
Miután megtaláltam a helyemet, leterítettem a plédemet, és elhevertem rajta, de előtte kivettem a pálcámat, nehogy széttörjem. Egy halk sóhaj hagyta el az ajkaimat, mikor megpillantottam a Holdat, a fénylő csillagokkal. Úgy utaznék az Űrbe, és soha nem jönnék vissza. Biztos tele lehet izgalommal. De persze a szüleim nem támogatják ezt az ötletet. A hivatalba szeretnék, hogy elhelyezkedjek, de az nem az én világom. Unalmas egész nap egy helyen ülni, és beszélgetni az emberekkel. Én másra vágyok. És ez az álmom..
Teljesen elmerültem a csillagok gyönyörködésében, és csak most lettem figyelmes egy hangra. Inkább morgás volt, és nem vélem, hogy egy emberhez tartozik. Hirtelen felültem, megragadva a pálcámat, s magam elé suhintottam, készen állva a támadásra. Tekintetem ide-oda kandikált keresve azt a.. "dolgot", ami a hangnak a birtoklója.
- Valaki van itt? - kérdeztem rémülten. Nyugi, El biztos csak valaki hülyéskedik. Valaki követett, és most csak rád akar ijeszteni. Itt semmi félelmetes nincsen. Eddig se volt semmi probléma, most se lesz. Nem vagy ilyen szerencsétlen. De a hang nem szűnt meg, és egyre erősödött, mintha csak közeledne.
- Hahó?! Ez nem vicces! - emeltem fel a hangomat, majd felálltam. Forgolódtam, és egy irányba álltam, ahonnan a hangot hallom. Lassan a fák mögül megpillantottam valamit. Valami, ami nagyon hasonlított egy kutyához. De hisz ez egy... egy vérfarkas. Vicsorított, kimutatva hatalmas fogait, mellyel olyan szépen eltudná metszeni vékony kis bőrömet. Erősnek tűnt, hatalmas volt, egyből le tudna engem teríteni. Lefagytam, mintha a lábaim a földbe gyökereztek volna, nem bírtam gondolkodni a hirtelen sokktól, ami átjárta a testemet. Mire észhez kaptam, már közelebb volt hozzám, készen arra, hogy megtámadjon, és itt véget vessen nyomorult kis életemnek. Hirtelen megfordultam, és elkezdtem szedni gyorsan a lábaimat. Futottam, ameddig csak bírtam, de nem találtam ki. Épp ellenkezőleg mentem, s egyre beljebb futottam. A lábaim már nem bírták a hajszát, nem vagyok nagyon hozzászokva a futáshoz. Gyors vagyok rövid távon, hosszú távon kifáradok. Lepihentem pár percre, egy fához dőlve, és a közelemben egy mocsarat pillantottam meg. Rendben, arra nem megyünk.. Ki tudja, meddig nyel el engem, és most nincs itt senki, aki tudna segíteni. Lehunytam a szemeimet, kapkodva a levegőért. Szerintem leelőztem, és elment... Vagy nem, majd kiderül.


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Feneketlen mocsár    Vas. Aug. 12, 2012 11:15 pm

Spoiler:
 
Spoiler:
 
Eleina & Rick

Annyi utazás és bolyongás után végre már majdnem elértem Roxfortba, de pechemre az érkezésem időpontja a teliholdra esett. Délután körül letáboroztam a Tiltott Rengetegben. Nem volt okom félni, mivel mi tudna nekem itt ártani? Semmi! Szóval leültem az egyik fa tövébe, és a táskámban kotorásztam. Hoztam váltás ruhát, szükségeim is lesz rá akkor ha majd újra emberi alakot öltök. Teltek az órák, én pedig elaludtam. Hát ezt nem így terveztem, na mindegy. Amikor fölébredtem, már sötét volt. A telihold szinte égetett, én pedig felálltam, és gyorsan lekaptam a pólómat. Túlságosan szeretem ahhoz, hogy elszakadjon. A fájdalom szörnyű volt, ahogy a testem elkezdett megnyúlni. A körmeim karmokká váltak, így a fa törzse amibe kapaszkodtam kapott egy kis farkas tetkót. Lassan elvesztettem az uralmam a testem és az eszem felett, az üvöltésem pedig hangos morgásba majd vonyításba torkollott. Vége. Túléltem ezt az átváltozást is. A diákok csak nem olyan idióták, hogy este, teliholdkor ide jönnek. Az ő érdekükben ezt reméltem. Emberi alakban sem vagyok valami alacsony, de így farkasként még magasabb vagyok. Arrébb rúgtam a táskát, és rohanni kezdtem. Mindent félre löktem ami utamba állt, akármi legyen is az. Ahogy futottam, megcsapott valamilyen szag. Egy emberé. Morogni kezdtem, és a szag irányába indultam. A nyálam úgy csorgott mint valami halál éhes kutyának, de én tényleg kajás voltam. Az ember mögé osontam, aki egy pléden feküdt. Egy lány volt. Ettől függetlenül persze akkor is kaja. Ahogy felállt morogni kezdtem, és közelebb mentem hozzá. Vicsorítottam, a füleimet pedig hátracsaptam. Hagytam, hadd kezdjen el futni. Ez még jobban felkelti az ölési vágyamat, szóval magának csinálja a bajt. Utána rohantam, egyre beljebb mentünk a Rengetegben. Majd mikor azt hitte, hogy egy fa elrejtheti előlem, lassítottam és szép lassan közeledtem felé. Az egyik mancsommal a fába kapaszkodtam, és oda hajoltam a lány elé. Kivillantottam a fogaimat, az orrom már majdnem hozzáért az ő homlokához. Egy fél század másodperc választott el attól, hogy leharapjam a fejét, de ekkor ellöktem magam a fától. Próbáltam visszaváltozni. Ilyen még sosem volt, hogy magamtól képes legyek csak úgy visszaváltozni. Saját magammal küzdöttem, a lánytól pedig egyre távolabb lökdöstem magam. Elrohantam, de ekkor már kezdtem újra Rick lenni. A táskához érve pedig már nyoma sem volt a farkasnak. Lerogytam a fa mellé, és kivettem a ruhát a táskából. Felöltöztem, és visszamentem a lányhoz. Mivel nem szoktam emlékezni arra, hogy mit csinálok bundásként, ezért azt sem tudtam, hogy él-e még. Amikor megláttam, hogy még mindig a fánál van és él, megnyugodtam. Oda léptem mellé óvatosan, nem akartam a szívbajt hozni rá. Bár azt hiszem, ez az imént már megtörtént.
- Jól vagy? Te mit keresel éjszaka egyedül itt?!-
Aggódtam is, de egyben nagyon dühös is voltam. Idióta az ilyen, aki lázadó libát játszik és kiszökik az iskolából. Meg is ölhettem volna.
Szerencsére egy sebet sem láttam rajta, ezt most megúszta. Gondolom kitalálta, hogy én voltam az a vérfarkas, más nagyon nem is lehetne.
Ó basszus ha megöltem volna kitiltottak volna az egész kontinensről is. Hülye csaj. De azért örülök, hogy jólvan.


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Feneketlen mocsár    Hétf. Aug. 13, 2012 10:21 pm


Rick & ELeina

| Music | Words; 482 | megj: bocsi a késésért, és a minőségért. |

Erősen hátranyomtam a hátamat a fa törzséhez. Miért kellett eljönnöm ide? Miért pont ma talált rám ez a fenevad? Miért pont én? Miért velem kell végeznie?
Ezek a gondolatok rengetege cikáztak az agyamba, a félelem csak még jobban haladt át a testemen. Remegtem, rettegtem, a könnyek lecsöpögnek az arcomról, az egyenruhámra. Sosem hittem volna, hogy egy vérfarkas fog velem végezni. Biztos, hogy az. Tanultunk róluk, bár azon az órán nem éppen figyeltem. Élőben eddig nem találkoztam eggyel, egészen mostanáig.. Minden egyes porcikám rettegett. Féltem, hogy bármelyik percben előbukkanhat, s lecsaphat rám. Még fiatal vagyok a halálhoz. Mi van, ha nem fog feltűnni az embereknek, hogy nem csak az órák alól hiányzok, hanem az iskolából is? Hány nap múlva fognak kutatni utánam? Ha nem találják meg a holttestemet, akkor mi lesz velem.
Gondolataimból egy halk morgás rázott ki, és halkan elkezdtem nyöszörögni. Pedig, pont hangokat nem kéne kiadnom, akkor csak még közelebb csalom magamhoz. Kinyíltak a szemeim, és vörösben izzó tekintetét rám emelte. Az orra pár centire volt tőlem, és a hangos tépőfogai pedig pont velem szembe voltak. Nyomban egy hangos sikoly hagyta el a torkomat. Szemeimet összeszorítottam, és nem álltam le a kiabálással. Hátha valaki meghallja, s jön segíteni. Majd hirtelen eltűnt..
Nem bírtam mozogni, mintha a fához ragadtam volna. Kezeim erősen marnak bele a törzsébe, tekintetem a mocsarat bámulja, és közben mindenféle halk nyöszörgéseket adtam ki. Az egész testem remegett, homlokom gyöngyözött, szaporábban vettem a levegőt, és sírtam. A halál szélén jártam, de mégsem ölt meg. Pedig bármelyik percben visszajöhet, és végezhet velem. Lerogytam a földre, alattam a nedves talaj volt, és remegő kezeimmel a hajamba túrtam. Kivettem belőle pár fagallyt, levelet, ami a futásom alatt beleragadt. El akarok innen menni, jó messze. És sose visszanézni. El akarom felejteni ezt a napot, mert biztos vagyok benne, hogy rémálmok fognak kisérteni ezek után.
Egy magas férfi jelent meg mellettem, és én félően ráemeltem a tekintetemet. Pár helyen meg volt karcolva, és a szemei.. nagyon hasonlítottak az előbbi állatra. Ő lenne az? Vagy ő csak egy ember, aki felfigyelt a sikításomra? Szeretném, ha az utóbbi lenne a válasz a kérdésemre, de arra semmilyen esélyt nem látok.. Ő a vérfarkas.. Hangja mély volt, egyáltalán nem ijesztő, de akkor is, az előbb rám hozta a frászt. Kellett egy kis idő mire összekapom magam, megtalálom a hangomat.
- Igen, szerintem meg vagyok. - súgtam, hangom remegett, elég furán jött ki az egész mondat. Letöröltem az arcomról a kósza könnycseppeket, és ismét a mocsárra kandikált a tekintetem. Mennyien veszthették el ott az életüket..
- Hát minek tűnik? Kiszöktem. - vontam meg a vállamat, és vissza is tért a makacs énem, akit az ilyen dolgok nem rázzák meg. Az elveszett, riadt kislánynak már nyoma sem volt.
- De lenne egy kérdésem. - pillantottam fel rá ismét. - Miért? Miért nem öltél meg? - nyeltem egy nagyot, és visszaidéztem azokat a keserű perceket. Amikor majdnem elragadott magával a halál..


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Feneketlen mocsár    



Vissza az elejére Go down
 

Feneketlen mocsár

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Mocsárvidék
» A mély-mocsár vidék

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
FEEL THE DIFFERENCE :: Befejezett, lezárt játékok-