❝pansy❞

usually when things has gone this far people tend to disappear no one will surprise me unless you do i can tell there's something goin' on, hours seems to disappear. everyone is leaving i'm still with you.

Végig lépdeltem a folyosón és minden kabinba vetettem egy futó pillantást. Láttam a szent triót is és még sok más ismerős arcot, de nem álltam le most senkit sem „zaklatni”, illetve ijesztgetni, mint majdnem minden évben. Már kinőttem belőle és amúgy sem voltam olyan hangulatban mostanában, hogy ilyesmikkel fárasszam magam. Inkább csak kiürítettem gondolataimat és egyedül arra a feladatomra koncentráltam, hogy megtaláljam Pansy-t.
Pansy-vel már egy ideje nem találkoztam. Néha-néha összefutottunk az Abszol úton, ha úgy döntöttem kiteszem a lábamat a Grimmauld térről, de jó formán a csata óta nem láttam. Azonban mindig leveleztünk, nem volt soha olyan, hogy ne válaszoltam volna neki a leveleire. Így úgy érzem, hogy a távol töltött idő ellenére sikerült megtartani a szoros kapcsolatunkat. Elvégre ő az egyetlen, aki úgy igazán közel áll hozzám. Aki nagyjából olyannak ismer, amilyen igazából vagyok… Asszem.
Hátrasimítottam a hajamat, majd megsimogattam Seona fejét is, aki halkan csipogott eme kényeztetésre. Az öltözetem egészen újnak volt nevezhető, bár még mindig anyám vásárol nekem, mivel nem vagyok hajlandó betenni a lábamat egy boltba sem. Kivéve ha az halaszthatatlan, például az új pennákat és egyebeket már én vettem magamnak, mert én tudom pontosan melyik típust szeretem, melyik vált be. A könyveimet mondjuk még anyám vette meg, mert arra úgy is megadott lista van… A lényeg, hogy nem szoktam figyelni mikor, mit vesz nekem – szerencsére általában eltalálja a stílusomat, úgyhogy ebből még soha nem akadt gond. A szemüveget meg most csak úgy a hepp kedvéért tettem fel magamra. Talán okosabbnak akartam látszani… Nem mintha nem lennék az.
Mosolyt csalt arcomra saját viccelődő gondolataim, mire elértem a kabint, amiben megpillantottam fekete hajú barátnőmet. Megtorpantam és rántottam egyet a kabin ajtaján, majd amikor elsiklott előttem feltárva a kabin belsejét beléptem és elrejtettem mosolyomat.
- Szia Pans! – köszöntem rá és ledobtam a táskámat vele szemben lévő ülőhelyre, majd levettem a vállamról madaramat és őt is odaültettem. Csak ezek után léptem oda hozzá. – Váó! – öleltem át a derekát, amikor felállt. – Szebb vagy, mint valaha, ha mondhatom ezt! – nevettem rá szelíden és nyomtam egy hosszú csókot a szájára. – Sikerült elszakadni a szülőktől? – kérdeztem aztán egyszerűen és leültem mellé, lábaimat felraktam az ülésre. – El tudod hinni, hogy Narcissa is a Roxfortban fog tanítani? Szörnyű… - morogtam, bár nem voltam olyan biztos abban, hogy annyira bánt ez a tény. Végig vezetettem a kabinon a tekintetem, majd újra a gyönyörű lányra néztem magam előtt. – Jön még valaki? Vagy csak kettesben leszünk? – mosolyogtam rá pajkosan, de valahogy a hangulatom még mindig elég borús volt.
Talán a hazaérkezés miatt…