Mérközések

A kviddics nagyon fontos a Roxfort mindennapjaiban. Minden tanévben megrendezik a házak közötti kviddicsbajnokságot(kivéve  Trimágus Tusa idején), melynek mérkőzései nagyon izgalmas események a tanévben. Általában a meccsek sorsa az időjárástól függ - egyszer előfordult, hogy a meccset egészen a vizsgák után kellett halasztani mert minden szombaton ömlött az eső. Abban az évben végül elhalasztották a döntőt, így pontosan 1970-ben egyik ház se tudhatta magának a Kupát mivel a Hollóhát és a Mardekár pont holtversenybe álltak egymással.
Évente minden ház megmérkőzik a többivel, így ez évi hat mérkőzést jelent:


Pályai és a stadion

A kviddicsstadion a kastély parkjában található többszáz fős lelátókkal, amik szinte mindig megtelnek szurkolókkal, nézőkkel. Van mikor vendégek is érkeznek, hogy megtekintsék az iskolai mérkőzéseket. Kommentátor szerepére lehet jelentkezni, az utóbbi években legtöbbször Lee Jorden griffendéles töltötte be ezt a posztot.

A kviddicspálya füvesített, hosszú és ellipszis alaprajzú, átmérői 180 láb (55 méter) és 500 láb (152 méter). A pálya két végében levő pontszerző zónában három-három, 15 méteres oszlopokon álló gólkarika áll. A pálya közepén egy 60 centiméteres kör található, innen indulnak a csapatkapitányok a játék kezdetén. A játékosok és a labdák függőleges mozgása elvileg korlátlan, horizontálisan azonban kénytelenek a pályán belül maradni. (Ez utóbbi szabályt eddig minden filmben figyelmen kívül hagyták.)

Pontozás szabályai

A kviddicset négy labdával játsszák. Ezek közül a kvaff ma egy közönséges, körülbelül 30 centiméteres átmérőjű élénkpiros labda – egyetlen varázstulajdonsága, hogy lassan zuhan, és könnyű megfogni –, amelyet a hajtóknak kell bedobniuk az ellenfél őrzője által védett gólkarikáinak egyikébe. A többi játékos nem nyúlhat a kvaffhoz. Egy gól 10 pontot ér, függetlenül attól, hogy melyik karikába dobták.
A játékban két gurkó is szerepel. Ezek 25 centiméteres átmérőjű, kemény vasgolyók, amelyeket szándékosan az ellenfél megzavarására terveztek: a gurkóknak ugyanis megvan az a rossz tulajdonsága, hogy ha elütik valamerre, az ütés pontatlansága ellenére egy játékost céloznak meg, és komoly sérüléseket tudnak okozni. A két terelő feladata a többi játékostárs védelme és az ellenfél támadása a gurkók segítségével – a feladathoz métához hasonló, mágikus módon megerősített ütőket használnak.
A kviddics legkisebb – diónyi méretű – és leggyorsabb labdája az ezüstszárnyakkal ellátott aranycikesz. Ez a labda a játékosoktól teljesen függetlenül cikázik a pályán. Elfogása nem egyszerű, mivel nagyon gyors, hirtelen manőverekre képes, amellett megpillantani is nehéz apró mérete miatt. A cikesz elkapása a fogó feladata. Ha ez sikerül, az 150 pontot eredményez a szerencsés fogó csapatának, és ezzel zárul le a mérkőzés. A cikesz elfogása nem feltétlenül jelent győzelmet is egyúttal, mivel azt a pontszámok döntik el.

Pontozás szabályai

A Varázsjátékok és Mágikus sportok Főosztálya az alábbi szabályokat fektette le:

1. A játékos a mérkőzés ideje alatt tetszőleges magasságba emelkedhet, a küzdőtér légterét azonban nem hagyhatja el. Ha egy játékos a pálya határain kívűl eső terület fölé repül, csapata köteles átadni a kvaffot az ellenfélnek.
   
2. A cspatkapitány a bírónak jelezve ,,időt" kérhet. A játékosok talpa a mérkőzés folyamán csak ebben a szünet jellegű időszakban érintheti a talajt. Ha a mérkőzés már minimum 12 órája tart, hosszabb, de legfeljebb két órás ,,idő" kérhető. A játékosok a két óra letelte után kötelesek visszatérni a pályára. Ennek elmulasztása a csapat diszkvalifikálását vonja maga után.
   
3. A bírónak jogában áll büntetőtámadást ítélni. A bűntetőt elvégző játékos a kezdőkörből indul, onnan repül a büntetőzóna felé. A büntetőtámadás elvégzésekor az említett játékoson és az ellenfél őrőzjén kívűl egyetlen játkos sem tartózkodhat a közelben.
   
4. Szereléskor a kvaffot ki szabad venni vagy ütni a támadott játékos kezéből, tilos azonban megfogni a támadójátékos bármely testrészét.
   
5. A sérülést szenvedett játékos nem cserélhető le. A csapatnak a sérült nélkül kell folytatnia a küzdelmet.
   
6. A játékos magával viheti a pályára pálcáját, de azzal semmilyen körülmények között nem hajthat végre varázslatot a másik csapat játékosain, a másik cspat játékosainak a seprűjén, a bírón, a labdákon, illetve a közönség tagjain.
   
7. A kviddicsmérkőzés akkor és csak akkor ér véget, ha az aranycikesz befogásra került, illetve ha a két csapatkapitány közösen indítványozza a küzdelem lezárását.
   

Szabálytalanságok

A szabályok természetesen „arra valók, hogy megszegjék őket”. A Varázsjátékok és Mágikus Sportok Főosztályának nyilvántartásában 700 szabálytalanság szerepel, s úgy tudjuk, ezek mindegyikét elkövették az 1473-as első Kviddics Világkupa döntőjén. A szabálytalanságok teljes listáját a főosztály nem hajlandó nyilvánosságra hozni, mondván, nem akarnak „ötleteket adni” a   boszorkányoknak és varázslóknak. Jómagam kutatómunkám során bepillantást nyertem a titkosított anyagba, s megerősíthetem, hogy közzétételéből semmi jó nem származna. A felsorolt szabálytalanságok 90%-át el se lehet követni, amíg érvényben van az ellenféllel szembeni pálcahasználat tilalma (melyet 1538-ban vezettek be). A fennmaradó 10%-ot túlnyomórészt olyan cselekedetek alkotják, amelyekről bízvást állíthatom, hogy a legelvetemültebb játékosnak se jutnának eszébe: „az ellenfél seprűjének felgyújtása”, „az ellenfél seprűjének felaprítása furkósbottal”, „az ellenfél széthasítása csatabárddal” -, hogy csak néhány példát említsek. Ezzel nem az akarom mondani, hogy a kviddicsjátékosok napjainkban nem szegik meg a szabályokat. Az alábbiakban felsorolok tíz gyakori szabálytalanságot. A cselekmények hivatalos megnevezése után zárójelben a lehetséges elkövető olvasható.

• Blagging (Minden játékos): Az ellenfél seprűjének (a seprű farkának) megragadása annak lelassítása céljából
  
• Blatching (Minden játékos): Szándékos törekvés az összeütközésre
  
• Blurting (Minden játékos): A seprűnyél használata a másik játékos repülési irányának megváltoztatására
  
• Bumfhing (Csak a terelők): A gurkónak a közönség felé való terelése. A bíró megállítja a játékot, hogy az illetékesek a nézők segítségére siethessenek. Gátlástalan játékosok néha így próbálják megakadályozni, hogy az ellenfél gólt szerezzen
  
• Cobbing (Minden játékos): A könyök aktív használata a másik játékos ellen
  
• Flacking (Csak az őrző): Bármely testrész átdugása a karikán a kvaff visszaütése céljából. Az őrzőnek elölről kell védenie a karikát, nem hátulról.
  
• Haversacking (Csak a hajtók): A kézben tartott kvaff átdugása a karikán (a kvaffot dobni kell)
  
• Quafflepocking (Csak a hajtók): A kvaff fizikai manipulálása (például kilyukasztása, hogy gyorsabban vagy cikcakkban repüljön)
  
• Snitchnip (Hajtók, terelők, őrző): Az aranycikesz megérintése, elkapása (ui. ezt csak a fogó teheti)
  Stooging (Csak a hajtók): Két vagy több hajtó berepülése a büntetőzónába
  

Cselek és fogások

Az őrző feladata a három pózna őrzése. Meg kell akadályoznia, hogy az ellenfél csapatának hajtói bedobják a kvaffot rajtuk.
A két terelő feladata, hogy a játékosokra vadászó gurkót az ellenfél csapata felé irányítsák. A kviddicscsapatban egyedül ők kaptak segédeszközt, két ütő formájában.
A három hajtó feladata a kvaff átjuttatása az ellenfél valamelyik póznáján. A hajtók egymásnak passzolgatják a labdát miközben kerülgetik a gurkót és egyre közelebb érnek az ellenfél póznáihoz. Ha bedobják 10 pontot szereznek a csapatuknak.
A fogó feladata a játék legkisebb labdájának, az Aranycikesznek elkapása. Egy kviddicsmeccs akkor ér véget valamely csapat fogója elkapja a cikeszt. Ezen tettével 150 pontot szerez a csapatának, és szinte biztosan nyer. Azonban volt már rá példa, hogy nem a cikeszt elkapó csapat nyerte meg a mérkőzést.
A mérkőzések közben szerzett pontok(egy gól 10 pontot, a cikesz elkapása 150 pontot ér), befolyásolják a házak közti pontversenyt is.

Feladatok

A kviddicsjáték a századok során mit sem veszített varázsából, s változatlanul nagy tömegeket vonz világszerte. Aki ma jegyet vásárol egy kviddicsmeccsre, nem zsákbamacskát vesz: a pénzéért kiváló seprűrepülők magas színvonalú játékában gyönyörködhet. (Igaz, ha a cikeszt már az első öt percben elkapják, valamennyien kicsit megrövidítve érezzük magunkat.) Ezt igazolják azok a bonyolult cselek és fogások is, amelyeket a saját tudásuk és a játék gazdagítása, tökéletesítése mellett elkötelezett boszorkányok és varázslók dolgoztak ki a kviddics ezer éves fejlődése során. Az alábbiakban ezek közül mutatunk be néhányat.


BLUDGER BACKBEAT
Speciális ütés; a terelő hátralendülő ütőjével találja el a gurkót, így azt nem előre, hanem hátrafelé küldi. Potons ütést nehéz ily módon végrehajtani; a mozdulat inkább az ellenfél megzavarását szolgálja.

CSORSZKOV-FÉLE CSEL
Petrova Csorszkov orosz hajtóról elnevezett trükk. A kvaffot birtokló hajtó felfelé repül, hogy az ellenfél játékosai azt higgyék, egérutat próbál nyerni, hogy aztán gólt dobhasson. A hajtó azonban váratlnaul ledobja a labdát alacsonyabban repülő társának. A csel sikerének kulcsa a pontos időzítés.

DOPPLEBEATER DEFENCE
A két terelő egyszerre üti meg a gurkót, így az fokozott lendülettel támad a megcélzott játékosra.

DOUBLE EIGHT LOOP
Az őrző nagy sebességgel szlalomozik a karikák között és a körül. Általában büntetődobás védésekor alkalmazzák.

KARVALYFEJ TÁMADÓALAKZAT
A hajtók nyílhegyet mintázó alakzatba állnak, úgy repülnek a karikák felé. A cél az ellenfél megfélelmítése, játékosainak eltávolítása az útból.

PARKIN'S PINCER
Nevét a Wigtown Wanderers alapító tagjairól kapta, mivel állítólag ők találták fel ezt a manővert. Két hajtó két oldalról, egy pedig szemből rárepül az ellenfél kiszemelt hajtójára.

PLUMPTON PASS
A fogó speciális mozdulata: látszólag céltalan bekanyarodás, melynek során a cikesz a fogó talárujjába kerül. Nevét Roderick Plumptonról, a Tutshill Tornados fogójáról kapta, aki ezt a módszert alkalmazta.

REVERSE PASS
A hajtó a válla fölött továbbítja a kvaffot csapattársának. A módszerrel nehéz pontos átadást végrehajtani.

SLOTH GRIP ROLL
A játékos úgy tér ki a közeledő gurkó elől, hogy fejjel lefelé fordul, és kezével-lábával kapaszkodva lóg a seprűn.

STARFISH AND STICK
Az őrző speciális testtartása; széttárt végtagokkal, fél kézzel és fél lábbal kapaszkodva lóg a vízszintesen lebegő seprűn.

TRANSYLVANIAN TACKLE
Ezt a trükköt először az 1473-as világkupa-döntőn alkalmazták. A játékos ijesztésképpen ellenfele orra felé lendíti öklét. Ha az ököl nem ér orrot, a mozdulat nem minősül szabálytalanságnak, de a száguldó seprűn ülve nehéz pontosan bemérni az ál-ütés hosszát.

WOOLLONGONG SHIMMY
Az ellenfél hajtóinak lezárását célzó nagy sebességű cikcakkrepülés. Technikáját az ausztrál Woollongong Warriors játékosai fejlesztették tökélyre.

VRONSZKIJ-MŰBUKÁS
A fogó meredeken a föld felé repül - azt a látszatott keltve, hogy megpillantotta odalent a cikeszt -, majd közvetlenül a földet érés előtt kihúzza seprüjét a bukórepülésből. Ezzel azt próbálja elérni, hogy az ellenfél fogója utánozza őt, és a talajnak ütközzön. A trükk jozef Vronszkij lengyel fogóról kapta a nevét.