Sue

Halloween.... mindenkinek ez jár a fejében már október eleje óta. Komolyan mondom, már kezdek frászt kapni az egésztől. Próbáltam magam kivonni ebből az egész őrültségből magam, de hála Sue-nak nem igazán sikerült. Nem is tudom már mikor beszélhettünk erről, talán akkor, amikor véletlenül rákérdeztem, hogy mi lesz ezzel az egésszel és akkor rángatott bele igazán. Persze belementem, mert hát Sue-nak mikor tudtam én valaha is ellenállni. Ah! Én bolond fejem.
Sokat szidtam magam ez miatt, de végül rájöttem, hogy a díszítés jó móka volt még akkor is ha nem nagyon kommunikáltam az emberekkel. Inkább tettem a dolgom és külső szemlélőként figyeltem a bénázó vihorászó társaimat. A fél délutánomat elvette ez az egész mizéria és eléggé elfáradtam szóval elindultam vissza a Mardekárba, de útközben megállított Sue és egy baromi nagy őrültséget kért tőlem. Nagyokat pislogtam, de mit tudtam tenni? Igent mondtam a felkérésre még egy fejfájást okozva ezzel magamnak. Mit sem törődve ezzel lustálkodással töltöttem a heteimet. Nem foglalkoztam a bállal csak úgy hébe hóba próbáltam pár tánclépést, amik bevallom nem mentek olyan jól. Ezzel is sikerült felhúznom magam.
Ahogy közeledett a bál úgy kezdett lankadni a kedvem is. Voltak pillanatok, amikor teljesen oda voltam meg vissza, de egyik pillantról a másikra megváltozott minden és a hátam közepére nem kívántam ezt az egészet. Az utolsó héten néztem magamnak ruhát. A legelsőt ami a kezem ügyébe akadt felpróbáltam és már mentem is a kasszához fizetni.
Aztán most itt vagyok a maszk az arcomat takarva díszelgett rajtam az öltöny vagy frakk - mit tudom, én minek mondják ezt- tökéletesen állt rajtam. Amíg Sue-t vártam a lépcsőn jó pár ember elment előttem - főleg lányok- díszesebbnél díszesebb ruhákban, amitől komolyan mondom kirázott a hideg. Aztán megláttam a lépcső tetején Hugris leányzót és elállt a lélegzetem. Talán még a szám is nyitva maradt annyira elbűvölt. A ruha, ami fedte testét elkápráztatott, kihívó volt még is visszafogott, tökéletesen passzolt Susanhoz. Eleresztettem felé egy - tőlem nem megszokott- kedves mosolyt, és amikor megfogta kezemet nyeltem egy nagyot. Aztán valami nem stimmelt mintha nem lett volna teljesen magánál. A maszk alatt nem látszott, de szemöldökeim kicsit összerándultak. Legszívesebben leállítottam volna és kifaggattam volna, hogy mi a baj, de már késő volt mivel beértünk a nagyteremben. A sok ember taszított ezért enyhén megszorítottam egy pillanatra a lány kezét aztán minden elmúlt. Közelebb hajoltam hozzá és a diáktársainkat kémlelve súgtam neki pár kedves szót.
- Lazíts, érezd jól magad, gyönyörű vagy.- feléfordultam és kacsintottam egyet, majd finoman magam után húztam az italos pultig. - Kérsz valamit? –vicsorítottam és a választ már meg sem vártam öntöttem neki valami zöld löttyöt és a kezébe nyomtam aztán elkezdtem szürcsölgetni az enyémet.