Az üvegházban vagyok éppen, és igyekszem minél csendesebben mozogni. Persze amilyen béna vagyok (mint az esetek 99%-ában) leverek egy cserepes virágot ami meg akarta enni a citrom és narancs színben pompázó ruhaujjamat, minek hatására hangos csörömpölés hatol a helyiség csendjébe. Meg is hallom Bimba professzor magas hangját amint azt kérdezi hogy 'Ki van ott?', persze nem válaszolok semmit. Lefagyva állok és igyekszem visszatartani a levegőt. Így álldogálok pár percig a szivárványszínű kedvenc egybe ruhámban, amit még a nagyi varrt nekem régen, aztán felnyúlok hogy a régi jóféle retro szemüvegemet feljebb toljam az orromon. Miután végzem a művelettel tovább surranok, és igyekszem minél hangtalanabbul osonni a különböző növények között. megpillantom a célt, az egyszerű kis virágoskertet ahol rózsák és nárciszok nyílnak. kezemben a metszőollóval settenkedek a kert közepébe, és neki állok nyiszatolni a virágokat. Miután összeszedek egy csokorra valót, elégedetten hajítom el az ollót, és kezemben a tarka csokorral kifelé indulok az üvegházból. Magamban dúdolgatva lépdelek az üvegházban, s a dúdolásból egyhamar egyenletes kántálás kerekedik.
Banana fanna fo!!Banana fanna fo!!Banana fanna fo!! Ismételgetem egyfolytában ezzel felkeltve Bimba professzor figyelmét. Futásnak eredek, és igyekszem nem elejteni egyet sem a virágcsokromból. Ekkor megtorpantok mert Cole Flamers lép elém tiarával a fején, és utasít hogy álljak el az útból.
Felriadok, szinte sikítozva s a könyvtárban találom magamat. Lenézek a füzetemre amin nagy tócsában áll a nyálam, sőt az államon is van egy adag. Igyekszem észrevétlenül eltüntetni, bár miután sikítozva ébredtem fel nem tudok nagyon elbújni a kutató pillantások elől.

Úgy érzem hogy ez egy tökéletes alkalom arra hogy szünetet tartsak így felpattanok, és néhány vihogó másodikos mardis mellett elhaladva elhagyom a könyvtárat, s megjelölöm mint életem megszégyenülésének helyét. Hajam kibomlott a hajgumiból, arcomon a füzetem nyomai fedezhetőek fel, ráadásul a blúzom is összegyűrődött attól hogy az asztalra borulva húztam a lóbőrt. Lemegyek egy emeletet és elhatározom hogy meglátogatom a mosdót. A legközelebbi mosdó a legendás Hisztis Myrtle fenségterülete, s bár soha nem mertem oda bemenni most mégis megteszem. Csak nem lehet túl nagy bajom abból, ha pár percre igénybe veszem a mosdó adottságait. Ezekkel a gondolatokkal a fejemben lépek be a riasztóan csendes helyiségbe, s összerezzenek amint az ajtó hangos csapódással adja tudtomra hogy bezárult. A mosdókhoz sietek és elborzadva figyelem a tükörképemet. Jól gondoltam hogy úgy nézek ki mint akin áthajtott egy úthenger. A hajam gubancos mintha évek óta nem fésültem volna meg, a szemem bedagadt ott ahol nyomta az asztal, és a blúzom gallérja tiszta tinta paca lett. Nyilván kiborult a tinta amíg aludtam. Pompás! Neki állok rendbe szedni magam miközben a hideg futkos a hátamon, mert meghallom Myrtle siránkozását az egyik fülkéből. Elzárom a csapot és közelebb megyek, oda ahonnan a hangot hallottam. Erőt veszek magamon, és benyitok a fülkébe, de üresen találom. Ekkor valaki nagyot taszít rajtam hátulról, így beesem az apró helyiségbe és mire megfordulok az ajtó már csukva van mögöttem. Hiába próbálom nem tudom kinyitni. Dörömbölni kezdek és segítségért kiáltozom. Nagyon remélem hogy valaki meghallja. Eltelhet pár perc mire hangokat hallok -emberi hangokat- míg végül felismerem a hang tulajdonosát Aident.
- Ugye nem most akarsz viccet csinálni belőlem? - válaszolok vissza az ajtó túloldaláról, és igyekszem megőrizni hidegvéremet.
- Megtennéd hogy kiszabadítasz, és nem gúnyolódsz rajtam? Mellesleg most komolyan sült bacon orrfacsaró szagát érzem? - teszem fel a kérdéseimet egymás után, s karba fonom mellem előtt a kezemet.
Kérésére hátrébb lépek és várom hogy eljátssza az év megmentőjét. Aztán az ajtó egy reccsenéssel kinyílik, és megpillantom Aiden cuki kis szőke haját, meg a hozzá tartozó pofiját. Esküszöm még soha nem örültem ennyire neki.
Még azt is elnézem hogy elfelejtette a vegaságomat, és bacont hozott nekem. Imádom a drágát! Egyenesen a nyakába vetem magam és össze vissza puszilgatom az arcát. Aztán megragadom a kezét, és kirángatom a wc fülkéből. Még azt kéne hogy mind a ketten beragadjunk.
- Te mindig tudod mikor hol kell lenni Skyler. Ezért vagy te az egyik legjobb barátom. - vigyorgok rá, s meg is feledkezem arról hogy úgy nézek ki mint akit kétszer kimostak, leöntöttek festékkel, és megtéptek.