Napi rutinjává vált, hogy rálessen Hagridra, és arra, hogy halad. Ha a környék a régi pompáját még nem érte el, már nem sok hiányzik, hogy minden a régi legyen. A háború jól helyben hagyta a környéket, persze ezzel senki nem törődik. Még csak fel sem tűnik senkinek, hogy kevesebb lény szaladgál, naná, mert az emberek érzéketlen seggfejek, egytől egyig, és senki ne merje az ellenkezőjét állítani.
Szájában a már megszokott nikotinrúd virít. Mindenkinek vannak káros szenvedélyei, és mivel a tanerő nem képmutató, ő ezt fel is vállalja, magasról téve arra, kinek, mi a véleménye.
Ha képes lenne érezni bármit, ami csak egy parányit megközelíti az empátiát, ideje nagy részében a vadőr segítségére sietne, de mivel nincs, így csak annyival tud többet tenni érte, hogy átvállalta az óráját. Persze nem önszántából, épp ezért nem érti, vajon mit szívhatott az igazgató, mikor ez kipattant a fejéből. Elvégre, tavaly ilyenkor volt végzős, egy évvel idősebb a diákjainál, ami sose okoz neki gondot, ritka tapló volt világ életében, és ez a jellem most se veszett ki belőle.
A thesztrálok istállója felé veszi az irányt, hogy meglesse, mi van szegény párákkal. Mikor utoljára köztük járt, kissé zabosak voltak. Nem kómálják a bezártságot, amit az ex-hollóhátas meg is ért. A hangokból már messziről leszűri, valami itt nem kóser, persze ez nem ad neki elég okot arra, hogy fejvesztve futni kezdjen, ó nem, ő ugyanolyan nyugodtan, semleges tekintettel megy sétál, mint aki megkapta a világ összes idejét. Hm, most, hogy így belegondol, nem ártana beruháznia egy időnyerőre, marha sok hasznát venné... jelenleg.
Meg se lepődik, mikor meglátja a vörös hajzuhatagot, csak amolyan "te szerencsétlen" tekintettel vizslatja a Hugrást, aki vélhetőleg még nem szűrte ki a jelenlétét.
- Nocsak, Bones. Mostanában rád jött a meghalhatnék?- kérdez rá pofátlanul semleges hangon, amiben némi fáradtság is tükröződik, mivel hallotta, hogy a vörös újonnan rákapott a szabályszegésre. Míg kollégái ezt nehezményezik, ő azzal vigasztalja őket, addig örüljenek, míg másra nem kap rá. Nem érdekli túlzottan, mit szerencsétlenkednek össze a diákok, nem vállalt gardedám szerepet, és annak ellenére, hogy ez is kötelessége lenne, nemes egyszerűséggel szarik bele.
- Több gondolat is megfogalmazódott bennem. Hogy lehet, hogy prefektusként cseppnyi eszed sincs? Miért érzel késztetést aziránt, hogy a thesztrálokkal csináltasd ki  magad, mikor akadna önként jelentkező bőven? Most megbüntesselek-e, mert rohadtul nem a feladatod végzed? esetleg buktassalak meg, mivel pofátlan mód ignorálod, amit az órákon pofázok? Ne... ha nem így lenne, tudnád, hogy kerüljük a thesztrált, mikor zabos- nyugodtsága nem ismer határokat. Semleges hangnemben járatja a száját, miközben hanyagul nekidől az egyik fának, és szív egy mélyet a cigiből, miközben kígyószerű tekintetét le nem veszi a lányról. Bones abban sem láthat nagyon semmit, leszámítva azt, amit hangoztatott is, jelenleg baromi idiótának találja, de ez van, nem imponálhat neki mindenki...