HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
» Lin & Cole kalandjai a szárnyas vadkanban
Pént. Jún. 13, 2014 10:28 pm by Belinda Wictikers

» Kiruccanás az erdőbe - Cole & Lin
Hétf. Május 19, 2014 7:08 am by Belinda Wictikers

» Huuu, ugye megijedtél? ~Leah&Mason~
Szomb. Május 17, 2014 8:51 am by Leah Winter

» Hayley & Seth - Folyosók
Pént. Ápr. 25, 2014 12:58 am by Vendég

» Találj rám
Csüt. Ápr. 24, 2014 1:11 am by Hayley-Rose Mallory

» Nickole & Eric - Tiltott Rengeteg
Szer. Ápr. 23, 2014 9:15 am by Nickole Smith

» Audrey & Hestia - Három Seprű
Kedd Ápr. 22, 2014 5:20 am by Vendég

» Mason & Amy - Szellemszállás
Hétf. Ápr. 21, 2014 8:48 am by Vendég

» Cole & Hestia - Hálókörlet
Pént. Ápr. 04, 2014 9:48 am by Vendég

» Csillagvizsgáló
Csüt. Márc. 27, 2014 5:59 am by Vendég


Share | 



 

 Gyengélkedő ~ James and Susan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 22
ϟ Reagok : 14
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Aug. 16.
ϟ Kor : 22


TémanyitásTárgy: Gyengélkedő ~ James and Susan   Hétf. Aug. 19, 2013 11:34 am

- Ne már, szivi, tényleg...
De azt sem engedi hogy végigmondjam, és meg kell hagyni, ezért szerettem mindig a kis tüzes démont. Oh, anyám... Nem gondoltam, hogy ennyire ki fog akadni, hogy rajtakap, hogy ennyire fájni fog... Pofon csapni nem tudott volna? Nem is tudja, miben tett kárt, tiszta flúgos. Még hogy a nők nem reagálnak túl semmit...
Nagyot sóhajt, mintha csak mérlegelne, majd megrázza a fejét. - Így is túl sok időt pazaroltam rád, szivi - gúnyosan megnyomja az utolsó szót, mire vágok egy fintort. Gyűlölöm a hisztis nőket. Gyűlölöm.
- Nem mondom, hogy örülök, hogy megismertelek, vagy hogy viszlát... - sajnálkozva megvonja a vállát, talán egy kicsit megbánta az előbbit, bár igazán nem is vártam tőle mást. Egy csaj sem köszön el - és erre is számíthattam volna. Nem mintha nekem szokásom lenne a hosszas búcsú...
Hátat fordít és elviharzik, és miután már nem hallom a léptei kopogását, elengedem magam. Pontosabban a fájdalmas részre szorítom a kezem, ami bár nem segít, szinte reflex-szerű, eddig is csak a büszkeség tartott vissza. Én és az a fene nagy büszkeség, hát persze. De ha tényleg nem akarok maradandó károkat (kemény térde volt a kiscsajnak, szó se róla), akkor jobb lesz elbotorkálni az ügyeletre. Valami kis fájdalomcsillapító lötty az öreglánytól, akinél már megfordultam párszor rövid ittlétem alatt, és csodásan leszek. Csak jussak el addig. Ezzel a nagypapa tempóval pedig nem két perc lesz felmászni az elsőre... Ha meg jön valaki, kihúzni magam, ne is sejtse. És persze, ilyenkor nincs nálam napszemüveg vagy símaszk vagy valami... Argh. Tonkin, ezentúl mindig legyen nálad, mindig!
Végül csak felérek, a kedves kis ápolónőm előtt meg nem szégyellem magam, nyögve rogyok le egy székre. Az egyik nő a kastélyban, akivel sosem akartam kikezdeni, és soha nem is ment volna bele - bár ez utóbbiban csak mostanában vagyok biztos, hogy rendszeresen járok hozzá jégért és panaszkodni. Mennyire bizarr? De legalább megszid, anyámra emlékeztet... Lehet, hogy direkt el kéne veretnem magam valakivel, hogy be is feküdhessek? Hm. Azért mazo még nem vagyok. Nem így.
- Valami gyorsan regenerálót nem tudsz adni? - azt bezzeg nem engedi, hogy tegezzem, de kit izgat? Márpedig, ez most tényleg fáj, és bár a jégnek örülök, nem hiszem, hogy elég lesz. És nem tetszik az a sunyi mosolya sem. Ne már. Hisztizni fogok. - Naaa - boci szemekkel nézek rá, de ez mit sem ér, ha hátat fordít. Gonosz. Pedig azt hittem, már kedvel. hah. Inkább nem veretem el magam, mert még hagyna megdögleni is.
- Tökön térdeltek, ez nem vicces! - háborodok fel. Nem gondolhatja, hogy megérdemlem vagy ilyesmi, mert ilyet egy férfi sem érdemel! De persze, nőből van, nem érti. Argh. Nem tudom, mire fel ez a nagy hallgatagság, de inkább csak magyarázok magam elé és nyöszörgök, úgyis tudom, hogy hallja, érti, meg minden egyéb, és ha előbb megyek az agyára, mint hogy megszánna, nekem az is megfelel.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Gyengélkedő ~ James and Susan   Hétf. Aug. 19, 2013 2:11 pm



James & Annie
You are just the last thing I needed.


Fogalmam sincs, mi történhetett egy este alatt, de teljesen be vannak sózva a kis rosszcsontok. Pedig a hugrásoktól várnék ilyet a legkevésbé, kiskor ide vagy oda. Mi történt a jámbor jelzővel? Csak a mai napon már a harmadik kölyköt hozom gyengélkedőre, pedig egy pillanatra se vesszük le róluk a szemünket. Ha valamelyikünk el is rohan valamiért, más akkor is figyel. Kár, hogy mindenkire mindig nem lehet. Én is ilyen nehezen tanultam meg annak idején, hogy magamra kell vigyáznom? Eh, valahogy kétlem.
Az a legkülönösebb, hogy mindezt szívesen csinálom. Még nem szoktam egészen hozzá, de a felelősség egyáltalán nem teher, sőt. Jó érzés, hogy szükség van rám. Ráadásul hiába kergetnek néha az őrületbe, imádom az elsősöket. Mi lesz így velem jövőre? El se tudom hinni, hogy mindez idegenné válik majd.
Az egyetlen dolog, ami mindvégig szilárdan állt az életemben.
- Annie, mond meg neki, hogy vigye innen ezt a trutyit!
- A hölgy neve Madam Pomfrey, az pedig, amit trutyinak nevezel a gyógyszered.
- Óvatosan lehuppanok az ágy szélére, és miközben lecsavarom a készítmény tetejét, alig hallhatóan a törpi fülébe suttogok. - Szörnyű íze van, de csak addig, amíg le nem nyeled. Márpedig minél hamarabb elintézed, annál hamarabb gyógyulsz. Nekem elhiheted. - Azzal a kezébe is adom a sűrített mutánst, épphogy elnyomva a fintorgási kényszeremet. Szegény ördögnek nem lesz jó sora az elkövetkezendő napokban, az biztos. Majd rálesek. Egyenlőre viszont a távozásomnál tartunk, úgyhogy intek is párat búcsúzóul, küldök neki egy széles mosolyt, olyan fogvillantósat. Pirulás a válasz. Mintha a kis Annie-t látnám, csak fiú változatban. És persze tízszer lepcsesebb szájjal.
Mielőtt viszont elindulnék, hogy segítsek az őrködésben, még váltok pár szót Madam Pomfreyyal. Formalitás, tudom, de szeretném megköszönni a munkáját. Kár, hogy szerencsétlent egy pillanatra se hagyják békén, viszont ő maga egyszerre egy embernek akar mindent elmesélni; kénytelen vagyok hát követni az egyik hatodikos ágyáig, legalább azt kivárni, hogy az aktuális sztoriját befejezze. Mégis miért érzem úgy, hogy ez kemény türelem játék lesz? A végén már teljesen összefolyik a sok szöveg, kénytelen vagyok kitalálni valamit.
Habozás nélkül összecsapom a két tenyerem, mint aki most ébred az álmából, és meglepetten pillantok az ismeretlen mardekárosra.
- Jaj, te vagy! McGalagony professzor már felforgatta érted az egész kastélyt! Ugye nem bánja, ha elrabolom öntől? Úgy látom nincs túl veszélyes állapotban, ha mégis, majd én kezeskedem érte.
Szóval így kell elintézni egy pletykás gyógyítót. Legközelebb mindenképp társasággal jövök majd ide, itt fogok hagyni neki valakit, hogy lefoglalja a későbbiekben. Szegény, milyen magányos lehet!
Gondosan a mardekáros felé nyújtom a kezem, ha engedi, segítek neki felállni. Minél többet látok, annál kevesebbet. Mit keres ez itt egyáltalán?
Még megvárom hogy kiérjünk, de amint kiesünk Madam Pomfrey látószögéből, ismét nyújtom a kezem az ismeretlennek - ezóttal bemutatkozás céljából, ha már felhasználtam.
- Susan Bones, de hívj csak Annie-nek.





Vissza az elejére Go down
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 22
ϟ Reagok : 14
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Aug. 16.
ϟ Kor : 22


TémanyitásTárgy: Re: Gyengélkedő ~ James and Susan   Hétf. Aug. 19, 2013 2:37 pm

Utálom ezt a nyüzsgést. Egyszer akarok trécselni, és olyankor is csak magammal lehet, mert az öreglánynak már nem vagyok elég szórakoztató. Kit érdekelnek a kis ugrabugráló taknyosok? Utálom a gyerekeket, és erre beköpné anyám - vagy a gyógyító néni -, hogy hát még én is az vagyok. Francokat. Többet láttam én már a kis mitugrászoknál, szóval senki se hasonlítson hozzájuk, rendben?
Ott tartottam, hogy magamban motyogok, kicsit sem beteges, de hát itt már senki sem normális. A Madam meg ahelyett, hogy az újabb sikersztorim hallgatná össze-vissza szaladgál, néhányan kiskutyaként loholnak utána... Na, itt jön a képbe, hogy én nem tudok, legalábbis nem szívesen mozdulok. Főleg, hogy így lógva lettem hagyva, semmi fájdalomcsillapító, pedig én már nagyon begyakorolt trutyi-ivónak számítok. De még egy mugli bogyó is megtenné, csakhogy, minő meglepetés, olyat nem tartok magamnál. Ha lemegyünk Roxmortsba, beszerzek valahonnan, nem érdekel, nem tetszik ez a figyelmetlenség. Kit érdekel, hogy az ott eltörte a karját? Majd legközelebb jobban vigyáz. Nekem súlyosabb problémáim vannak, miért nem látja be senki?
Mikor a vörös tornádó felkiált, hátranézek, mert engem csak ne keressen McGalagony. Nem örülök, hogy nem áll mögöttem egy szerencsétlen a sok közül, biztosan én vagyok az... És ha itt maradok? Le vagyok sérülve, nem tudok menni, nagyon sajnálom, blablabla. Valamilyen belső hang azt súgja, hogy most a vénlány is örül, hogy megszabadul tőlem, pedig ez a mai micsoda egy sztori lett volna! Lehet, hogy este visszajövök elmesélni neki az egészet... Kéne már valaki, aki nem ő, és rendesen meghallgat, de naplót írni túl csajos, és egyébként is, az nem tud válaszolni. A végén még skizofrén leszek...
A csaj lecsap, nemhiába gondoltam rá eddig is tornádóként, úgy rohangál, mintha felhúzták volna az örökmozgóját. Mozoghatna rajtam is, csak ne most, miért most? Időzítés, babám, hallottál már erről a fogalomról? Nagyon rosszul csinálod.
- Nemakarokmenni - nyöszörgöm. - Igenis sú... - stop. Kezeskedik? Kezeskedik? Na jó, van, amire nem tudok nemet mondani.
Meglep, hogy kézen fog, de nem tiltakozok olyan nagyon... csak egy kicsit. Azután már próbálok rendesen menni, ahogy felrángat, és örülök, hogy már nem látta, hogy hogy szorongattam magamhoz azt a csomag jeget. Szánalmas vagyok, tudom én... És még annyira szívesen sajnáltattam volna ott magam, de hát, ha McGalagony keres... Miért hazudozik itt mindenki?
- James Tonkin - rázok vele kezet, kis határozott csitri, tetszik. - Hívjon, ahogy akar, Miss Bones... Miért Annie? És szabad megtudnom, miért kellett olyan sietősen távoznunk? Tönkretette a délutáni programomat... - persze, igazából nem, de kit érdekel? Simán megtehette volna. Mellesleg, még mindig nem értem, honnan tudta ránézésre megállapítani, hogy semmi bajom, mikor igenis van. Olyasmi, amit nem fogok az orrára kötni, és örülnék, ha nem szaladna el, mert nem szívesen rohannék utána.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Gyengélkedő ~ James and Susan   Kedd Aug. 20, 2013 8:54 am



James & Annie
You are just the last thing I needed.


Sietek ahogy csak tudok, mégis úgy tűnik, jelen helyzetben ez nem elegendő - mi több, muszáj kitalálnom valamit, különben szakállam nő mire Pomfrey elenged. Normális esetben előbb rivallnék rá egy emberre, minthogy hazudjak neki, most mégis a félreeső utat választom a gyorsaság kedvéért. A többiek kedvéért. Mióta vagyok én ennyire önfeláldozó?
A mardekáros felé negédes mosolyt küldök, gondolatban pedig eleresztek egy lemondó sóhajt. Jellemző, hogy a több tíz beteg közül pont a leghisztisebb kölyköt fogom ki. Ráadásul... eleinte le se esett a szóhasználatom, most, hogy a "kezeskedek" szóra elhallgat, történelmi mértékben ég le a pofámról a bőr. Vagy csak én értettem félre a félreértését? Bárhogy is legyen, úgy érzem, ebből a mondatból már nem jövök ki jól - lényegtelen, kiforgatja -e a szavaimat. A fő, hogy elhallgat és kijön velem egy darabig.
- Mert a Susan név egyik becézése? - kérdezek vissza felvont szemöldökkel. Már majdnem hozzátenném, hogy hiába kézenfekvőbb a Sue, utálom, mikor eszembe jut hogy ő képes lenne pont ezért így hívni. Gondolom. Tudom, csúnya előítélet. Mit csináljak, ha nem jövök ki jól a mardekárosokkal? A korán alkotott vélemény elkerülhetetlen, a gondolataimnak már csak nem szabhatok irányt.
- Sürgős elintézni valóm van, viszont nem szerettem volna megbántani Madam Pomfreyt. Így egyszerűbb volt. Sajnálom hogy kellemetlenséget okoztam. - Vajon hanyadjára hagyja el ez a mondat a számat? - Viszont ha gondolod akár most is visszamehetsz, csak annyit kell mondanod hogy összetévesztettelek valakivel. És köszönöm hogy segítettél - mosolygok rá hálásan, majd amennyiben nincs több mondanivalója, elköszönök és már sietek is tovább a dolgomra. Különös, mert szívesen beszélgetnék még vele, egészen meglepett. Gyerekes, mint a többi elkényeztetett kígyó, ennek ellenére... elviselhető, azt hiszem ez a legjobb szó rá. Nem fogok sírni utána, de tény, hogy csak ennyivel fel is keltette az érdeklődésemet. Egyből a prof jut eszembe, a naptárba való bölcselete a kíváncsiságról. Aztán apa, aki kiskoromban mindig mamát emlegette; azért halt meg olyan fiatalon, mert túl sokat hallgatózott. Igaz is, mi lenne rá a legjobb megoldás? Amint elkezdek ráncosodni, megsüketítem magam. Tökéletes elmélet.





Vissza az elejére Go down
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 22
ϟ Reagok : 14
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Aug. 16.
ϟ Kor : 22


TémanyitásTárgy: Re: Gyengélkedő ~ James and Susan   Kedd Aug. 20, 2013 10:54 am


Azt mondják, mindenkinek van egy barátja, aki mindent a mocskosabbik módon értelmez. Nekem csak ilyen barátaim voltak, szóval ne lepődjön meg senki a végeredményen. Ő pedig felelőtlen volt és meggondolatlan, nem pontosította, hogy hogy gondolja, ezért pedig önként és dalolva jövök ki vele, persze. Ő megszabadul a figyelemtől, amire én már mióta ácsingózom, én pedig talán megkapom valaki mástól. Ha nem rontom el előbb. Kétség sem fér hozzá, ez a mai, nem az én napom.
Kínos. Zavartam pislogok rá, mondogatom magamban, hogy Susan, Susan, míg arra jutok, hogy An. Ezzel az erővel én meg lehetnék Messi. Milyen menő is lenne, hah! De neki csak zavartan bólintok, nem értettem elsőre, és még rákérdezni is képes voltam... Na nem baj, egyszer kibírom, hogy az első benyomása hülyeség. Majd változik ez még.
- Aha, hát semmi baj - húzom fel a szemöldököm, mert ha még egyszer bocsánatot kér, nem tudom, mit csinálok vele. A javaslatára az ajtóra pillantok, és fáj a szívem egy kis fájdalomcsillapító-trutymó után, de jobb híján az idő is megteszi jótékony hatását - a csaj meg érdekesebb, mint ott ücsörögni és várni a kiérdemelt figyelemre. - Már mindegy, nem megyek vissza... - vonom meg a vállam, még a Madam teljesen hülyének nézné a kis vöröst, hogy engem bárkivel is összekever. Mondjuk, idióta barmokkal, seggfejekkel és szemétládákkal szoktak, nem is értem, miért.
Arra eszmélek, hogy már a szép kis hátsóját látom csak, ami még ha le is kötne, távolodik. Hát ejnye. Erről igazán nem volt szó.
- Ácsi, ácsi - lépek utána és jelentőségteljesen megkopogtatom a vállát. - Ha már kirángattál, az a minimum, hogy szórakoztatsz... esetleg elkísérlek a nagyon fontos dolgodra. Na? Mellesleg, mintha ígértél volna valamit az öreglánynak, és nagyon nyűgös tud lenni, ha valaki nem tartja be a szavát... - kisfiús ártatlansággal félredöntöm a fejem, nem is engem sért meg, ha nem kezeskedik a problémámról, hanem egyesen a gyógyítónkat. Nem hiszem, hogy érdekelné a sorsom, de szép kis sztorit rittyenthetek még ebből neki, amit majd meghallgathat - igen, a Madam, jobb híján.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Gyengélkedő ~ James and Susan   Csüt. Aug. 22, 2013 6:59 am



James & Annie
You are just the last thing I needed.


Képtelen vagyok nem elnevetni magam az arckifejezésén, remélem, azért a végére tényleg leesett neki az összefüggés. Na meg hogy nem bántódik meg. Eszemben sincs megsérteni, mi több: azért reagáltam így, mert vicces. Ő és a súlyos problémája. Úgy néz ki ezúttal is bejött a nagy előítélet, méghozzá minden szempontból. Illetve... még mindig rendes kölyöknek gondolom.
- Egyáltalán mi a világkatasztrófa oka? Nem látok rajtad se sérülést, se betegségre utaló jeleket - mosolyodok el. Bár, ha jobban belegondolok, előbb mintha furcsán jött volna. Lehet hogy sántít, csak nagy figyelmetlenségemben észre se vettem. Szegény, pedig segíthettem volna neki! De ha erről van szó, miért nem szól rám, hogy álljak meg egy kicsit? Mert abban biztos vagyok, hogy nem lovagiasságból maradt csendben.
Kár, hogy két dologgal nem foglalkozhatok egyszerre - márpedig most a prefektusi elintéznivalóim a legfontosabbak. Egy köszönés, és már indulok is. Khm, szóval indulnék. Igaz, hogy juthatott egyáltalán eszembe, hogy a mai napon bármi is gördülékenyen mehet a maga útján? Örökké naiv maradok.
- Elkísérsz a Hugrabug klubhelyiségbe?
Azon kevés emberek közé tartozom, akik szeretnek beszélgetés közben a másik szemébe nézni, szóval veszek is egy szép fordulatot. Az egyetlen gond ezzel csak annyi, hogy ennyiből az ölébe is vethetném magam, közelebb ugyanis aligha állhatna hozzám. Maximum egy olyan helyzetben, amire történetesen nem kívánok példát felhozni.
Zavartan hátrébb lépkedek, igyekezve, hogy ne piruljak el még jobban. Ezúttal ráadásul az idegesség miatt, ugyanis végre az is eljut az agyamig, mit mondott utoljára. Vagy úgy, fenyegetőzünk? Úgy tudtam, hogy egy mardekárostól nem várhatok többet, úgy tudtam! Általában nehéz felhúzni, de ezzel most sikerült. Egyszerűen nevetséges. Időpocséklás volt az a pár perc is, amit a társaságában töltöttem.
- Szerinted kinek hinne kettőnk közül? - mosolyodom el keserűen. Biztos említettem már, hogy leginkább apára ütöttem, a Bones család pedig generációk óta a Hugrabugot népesíti. Nos, mindez szép és jó, de ha anya nem mugli lenne, Mardekárba került volna. Azt hiszem ezzel mindent elmondtam.
- Viszlát, James!





Vissza az elejére Go down
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 22
ϟ Reagok : 14
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Aug. 16.
ϟ Kor : 22


TémanyitásTárgy: Re: Gyengélkedő ~ James and Susan   Szomb. Aug. 24, 2013 1:37 am


- Nem tartozik rád - terelnék, ez tényleg nem tartozik senkire. Ha be is avatnám, biztosan érdekelné az egész sztori, és hiába vonzó, hogy minél több időt töltsek vele, nem erről akarok beszélni. Azt hiszem, érthető. A lényeg, hogy ugorjunk témát és kész.
Szóval, nem tetszik, hogy menne. Nem hiszem, hogy azért, mert nem válaszoltam a kérdésére, és nem is ezzel fogom visszatartani.
- Simán - elvigyorodok. Tudom, merre van, legalábbis kísérgettem már hugrás csajokat, de bent még nem voltam, és azért érdekel. A mardekáros nagyon király, én legalábbis imádom, de őszintén nem hiszem, hogy a többi lehet olyan menő. Ez nem előítélet vagy ilyesmi, de most komolyan, engem nem zavarnának a szabályok, simán bevinnék egy másik házból valót... ha kiérdemli. Nem majd megmutatom az összes libusnak a szobám, hogy aztán ott tüntessenek. Hogyne. Hülye is vagyok.
Elindul, én meg utána, mert azért mégis, ne hagyjon itt. Így komolyan elrontja a délutánom, pedig eddig csak játszottam az agyam. Ma nem vagyok csajok után futkosós kedvemben, szóval nem hagyhatom ezt az egyet meglépni...
Hirtelen túl közel kerül, ahogy megfordul, engem is meglep, de csak kisfiúsan mosolygok, míg hátrébb tántorog. Na ja, pedig ebből még lehetett is volna valami, csak hát, én nem olyan vagyok! Virág, romantikus vacsora, aztán majd három szép randi után egy szűzies csók... Kérem, hát nem ez a normális?
Nem értem, most mi rosszat mondtam. Rengetegszer előfordult, hogy valamit nem csináltam meg, amit megígértem a Madamnak, és egy picit kiakadt rám, szóval simán mondhatom, hogy nyűgös olyankor. Erre így berágni... Pedig ez most tényleg ártatlan volt. De ha ő így, akkor én is, hát mi a francért legyek kedves?
- Szeretek kockáztatni - és még nem is hazudtam. Kinek hinne, kinek hinne, hát kit érdekel? Nem terveztem mindenbe beavatni. Így meg úgy tűnik, nem is lesz semmi, extrán kár. Pedig egész kis harcias a csaj, a hugrások... hm, naivabbak? Nem tudom, könnyű őket kibékíteni. De most nem békülni akarok, mert ő feltételez rólam rosszat, adjunk neki inkább okot. Pff.
- Mihamarabb! - szólok még utána a viszlátra. Úgyis összefutunk még, ha azokat nem sikerül elkerülnöm, akiket nem akarok látni, akkor majd pont azt kerülöm el, akit meg igen? Hát, jellemző lenne, de talán nem túl valószínű. Ezúttal remélem...


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Gyengélkedő ~ James and Susan   



Vissza az elejére Go down
 

Gyengélkedő ~ James and Susan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Kwanten birtok
» James Jeffrey Cooper (kapott karakter)
» Aiden & Alicia
» Thomas James "T.J." Hammond ~15%

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
FEEL THE DIFFERENCE :: Befejezett, lezárt játékok-