Aurora & James

Aurora & Draco

Végzősnek lenni szívás. Már félig benned van, hogy mehetsz végre a saját utadra, de közben még mindig itt kell rohadnod, órákra járnod, szabályokat betartanod... Persze, előnye is van, némelyik kicsi egészen be tud tojni, ha csúnyán nézel rá. Na, nem mintha ezzel szórakoznék...
Viszont minden buli (jelen esetben "bál") kicsit több szabadságot ad, amit az ember előszeretettel használ ki, még ha bizonyos dolgokban még mindig meg van kötve a keze. Nem tudom, ki találta ki, hogy egy olyan eseményre, mint a Halloween ki kelljen öltözni, de már most mondom, hogy nem kedvelem az illetőt. Anyám természetesen csomagoltatott velem szmokingot meg dísztalárt is, többször is ellenőrizte, hogy nem e szedtem ki, mert bizony arra is volt példa már. Gondoltam arra, hogy egyszerűen figyelmen kívül hagyom az elvárásokat, és megjelenek, ahogy éppen jólesik, de túlságosan kilógnék a sorból, ami talán nem jönne olyan jól... Szóval végül csak magamra erőltettem minden kellőt, de mégis valahogy lazán, hogy menjen az imidzsemhez. Így persze majdnem annyit tököltem az egésszel, mint egy nő - ezt sem fogjuk reklámozni.
Még mindig állítom, hogy a Mardekárnál jobb ház nincs - mikor állna össze egy csapat Griffendéles iszogatni? Természetes, hogy előtte még beszereztem egy kis hangulatjavítót, mintha csak kötelező beugró lenne.
Egészen megható így együtt látni a sok kedves ismerőst, Monstro mellett elvágtatva le is dobom magam az egyik csaj mellé, akivel még talán nem is beszéltem, Malfoyék mellett. Sosem voltunk úgy összenőve, mint ő Monstróékkal, de kétségtelen, hogy én is sokszor vettem ki a részem a buliból, és ez az utolsó napig nem is fog változni. Csevegni kezdek a lánykával, akinél talán egy kicsit többször járt az üveg, mint kellett volna, és minden vágy panaszkodni egy kicsit az összetört szívéről. Miért mindig az ilyeneket fogom ki? Megértően bólogatok, néhányszor Dracóra pillantva, és valami jó kis terven jártatva az agyam. Ugye, nem úgy gondolták, hogy majd itt csücsülünk órákig?

Bál. Mennyi mindent foglal magába ez a picinyke szavacska. Egyet jelent a szórakozással, a remek együttléttel és időtöltéssel, jó zene, ennivaló és, ami a legfontosabb remek partnerek. Legalábbis az utolsó mindenkinek az életében jelen kéne legyen, de ez most más. Ez nem akármilyen bál, hanem halloween-i, amire nem hiszem, hogy szükségszerű a kísérő. Meg amúgy is, ki hívna el egy magam fajta lányt?! Az akinek a legjobban örülnék biztos nem veszi a fáradságot, hogy egy ilyen nemes ügy érdekében elhívjon egy tánceseményre. Nem is baj, megyek én egyedül nem kell engem kísérgessen senki, nagy lány vagyok és már 6 éve mondhatom a Roxfortot másodlagos otthonomnak.
De legalább ráérősen készülődhettem, az én tempómban és nem kellett attól félnem, hogy nagyon megváratom a páromat. Szabadság érzést adott ez nekem, ez meg is látszott, és viszonylag hamar készültem el.
Ami igen meglepő, mert a testvéreimhez képest általában csigalassú vagyok, mindig rám kell várni a legtöbbet, mert az utolsó percekben sem vagyok elégedett a kinézetemmel.
Választásom egy kék ruhára, hozzá illó cipőre, combfixre, fogalmam sincs, hogy azt miért vettem fel, de hát ez van, és egy kék maszkra esett. Egyszerű, de nagyszerű viselet, hajamat sem bonyolítottam, hullámos tincsekben engedtem, hogy vállamra omoljon.
Tehát, mint már említettem, gyors készülődés után útnak is indultam, hogy keressek magamnak a mai estére egy tökéletes társaságot, s most az sem igazán érdekel, ha őket Mardekárosok személyében fogom megtalálni.
Ráérősen sétáltam, s hallgattam, ahogy cipőm kopogása visszhangzott az egész elhagyatott folyóson. Idegennek tűnt a hely, de még is volt benne valami ismerős, lehet egy elvarázsolt dolog is, nem csodálnám. Sóhajtva tértem be az egyik sarkon, majd nagy hangzavart meghallva siettem az egyik terem fele. Érdekelt, hogy mi történik, de az egyszer biztos, hogy nem veszek ma semmit komolyan. Mikor kinyitottam az ajtót egy csapatra találtam, akik nagyon rá voltak egymásra hangolódva.
- Itt meg mi történik?  - szaladt ki a számon a kérdés, elég halkan de attól még meghallhatták  a többiek.

Aurora & James

Aurora & Draco

Nem unalmas a társaság, csak még nem olyan izgalmas, mint vártam. Persze, a semminél bármi jobb, és elfoglalom magam, amíg beindul a buli, nem kell félteni. Amíg mindenhol beindul a buli, mert az a néhány részeges állat... khm. Nem fog nekik sokáig tartani a buli, ha így folytatják, pedig az ember azt hinné, idővel megtanulják, hogy nem minden a pörgős kezdés... Kezdők. Egyébként mindenki talál magának társaságot, egyedül Monstro próbál nagyon középpontba kerülni, bár nem ajánlanám neki, mert így nekem kell igyekeznem, hogy ne röhögjek fel. Az nem venné ki jól magát jelen helyzetben.
Felpillantok, amikor Draco szól, de első nekifutásra csak ennyi jár. Amíg bekíséri a madárkát, én is szabaddá teszem magam. Csak finoman, kedvesen, mert én bizony ilyet is tudok. Nem azért hallgattam idáig, hogy most minden csak úgy kárba vesszen.
- Ezt majd folytatjuk - mosolygok a lányra röviden, de hatásosan, és már fel is állok, elvégre történik valami. Vagy inkább valaki. Azt hittem, ez a rész még zártkörű, persze, nem is zavar az új lány. Inkább az a kérdés, hogy mi zavarjuk e őt?
- Micsoda modorom van, elnézést! - egyből az üveg után kapok, nem izgat különösebben, hogy éppen egy ötödikes háztárs akarta magához venni. Hierarchia van, de ezt ő is tudja, és csak csendben szid, immáron nem is érdekel. Közelebb húzok magamnak egy széket, és közben oda is nyújtom a lánynak a piát. - Parancsolj - el is helyezkedem mellette. Sok mindent eldönt ám, hogy ehhez hogy viszonyul, én pedig szeretném az első sorból élvezni a műsort.
- Mondd csak, a párod merre hagytad? - a nők agymenése, hogy minden bálra vagy ünnepsége párban kell menniük, és eluralkodik a depresszió, ha nem kapnak meghívást. Tehát azt gondolom, jogos a feltételezésem, hogy valaki viszont épp őt keresi... Nem, nem akarok jelentkezni, mint szerencsés megtaláló, én inkább szerencsés maradok a hátsómon.

Nem volt rossz ötlet ez a bál, bár a ruházat lehetett volna inkább a muglikéhoz hasonló. Szörnynek, szellemeknek vagy más varázslatos lényeknek kellett volna beöltöznünk, mert akkor esélye lett volna annak, hogy jól ráijesszünk egymásra. De ha más felől nézem a dolgot még jó is, hogy ilyen fancy dresszbe kellett bújni, így legalább van alkalmam megcsillogtatni Shelley vonalaimat. Sokszor mondták már, hogy igen érdekes testvérpárok vagyunk mi a lányokkal, és igazán formás vonalakat örököltünk a szüleinktől.
De mivel el is kell indulni erre a bál bulira, ezért én is hamar útra kelek és próbálok valami társaságot keresni magamnak, kevés sikerrel. Ám egyszer csak mintha a szerencse hozzám állna, és találok egy igen zajos termet, amiben, mint kiderült, Mardekárosok piáló diákjait találom. Jobb, mint a semmi, de lábaim egyből a földbe gyökereznek, és legszívesebben visszafordulnék. De nem, Draco már mellettem is terem, érződik rajta a Lángnyelv Whisky bűzlő szaga, de szerencsére jobban bírja az alkoholt, mint Monstro. Ahogy ránézek egyből vigyor jelenik meg az arcomon, elég bohókásan néz ki az a gyerek.
- Nem vagyok én olyan kicsi Malfoy, és nem, nem tévedtem el. Csak megnéztem kik öntenek fel a garatra. – válaszolok kérdésére. Meglepődök azon, hogy átkarolja a vállamat és elkezd a társaság fele terelni. Egyből elhúznak a pad körülötti emberek, új sarkot keresnek maguknak és szemük sarkából érdeklődve figyelik a dolgokat. Nem mondom, kicsit félek, de nem mutatom inkább ki.
- Abban biztos vagyok. – forgatok szemet, majd egyből leülök a felszabadult helyre. Majd kisvártatva a tejföl szőke fiú hozzászól egy másik zöldszínben pompázó társához, akiben James Tonkint vélem felfedezni. Híres nevek mindenki számára. Követem tekintetét mely megállapodik az előbb említetten, és csak nézem, ahogy elveszi az üveget és felém nyújtja. Egyszer élünk nem igaz? Ajkamba harapva nyúlok az üveg után és kezdem el lötyögtetni.
- Hol vetted ezt a sok kedvességet James? – húzom fel kérdőn a szemöldökömet, gúnyos vigyorral arcomon.
Az üveget nézegetve próbálok erőt gyűjteni ahhoz, hogy meghúzzam azt. Nem is gondolkodok sokat, egyből számhoz emelem az üveget és nagyot kortyolok belőle. Torkomat égeti az alkohol, libabőrössé válok és megrázom kicsit a fejemet. Ez jól esett, bár erős az én kis szendeségemhez.
- Nincs párom Tonkin, magányos farkasként fogok bevonulni a bálba… bár valami azt súgja, hogy innen nem fogok tudni elmenni a bulira. – sóhajtok, miközben lenézek az üvegre, majd átadom Draconak az üveget.

Aurora & James

Aurora & Draco

Lehet, hogy bennem van a hiba, de az sosem olyan érdekes, amit könnyen megkapok, márpedig, be kell ismerni, ez a csaj most nem lett volna egy nagy kihívás. Általában az összetört szívekkel ez van. Általában ilyeneket hagyok magam mögött, szívesen, akinek ez az esete. Viszont ahogy besétál valami érdekesebb, egyből megnyeri a figyelmem. Még jóhogy.
gyorsan felszabadítom magam, Draco egyébként is sokkal marasztalóbb tud lenni. Szerzem a whiskeyt, és csatlakozom is. Tudom ám, hogy nélkülem nem buli a buli.
- Első voltam, mikor osztogatták - ennyire átlátszó, hogy vettem? Hiszem, hogy mindenkibe jutott kedvesség, pont amiért én lemondtam róla. Talán pont hozzá került az én részem is, ki tudja?
Helyet foglalok mellette, és talán mégsem mászom bele annyira az intim zónájába, ezért a szék. És igen, teljesen ösztönösen vagyok ilyen figyelmes. Egy igazi kincs vagyok, kár lenne elveszíteni. Inkább én vennék el egy éjszakát az életéből...
Újabb pirospont neki, amiért iszik. Ismerek olyan csajt, aki ezt most élből visszautasította volna, és nem, nem Miss Bones-ra gondolok. Egyáltalán, miért is kéne, hogy eszembe jusson? Velem is előfordulhat, hogy kikosaraznak, nem fog éket ütni az önbizalmamon. Ugyan már.
Kicsit félredöntöm a fejem, ahogy azt mondja, magányosan óhajtja felhajtani a bulit. Egy, ez tetszik, kettő, esélye sincs, mert Malfoyjal ennél egy picit kitartóbbak vagyunk. Én legalábbis biztos nem fogom hagyni, hogy unatkozzon. Egyedül.
- Bűn lenne egy ilyen szépséget magára hagyni, nem igaz, Draco? - húzom féloldalas vigyorra a képem, és felhorkantok, mikor a díszítést említi. Kész röhej volt. Röhej. Bólogatok hozzá, azok után már tényleg érdekel, mi lett az egészből. Hamar le kellett lépnem, ugye, hívott a kötelesség... Ne menjünk bele.
Vigyorogva veszem el az üveget, Dracónak teljesen igaza van. A griffendélesek nem tudnak bulizni. A kis Aurorára meg kíváncsi leszek. Hátha őt is feloldja egy kis pia. A többségen mindig segít, ezért is fogy olyan gyorsan... Nem én leszek, aki majd spórol vele, de ha már dicsérete a modorom, utánam kaphat újra ő, ne érezze hanyagolva magát.

A társaság lehetne jobb is, de nem panaszkodom elvégre sokkal több, mint a semmi. Az ember nem válogathatja meg a családját, s jelen esetben még a bulizás társait sem nagyon fogja… Nem mintha lenének előítéleteim a két fiatalemberrel kapcsolatban, akik szokatlanul kedvesen viszonyulnak hozzám. Biztos valami rosszban sántikálnak, de nem izgat.
Inkább a szórakozás mellett döntök, egyből meg is húzva a kezembe kapott üveget, majd nézem, ahogy Draconál köt ki és ő is kortyol belőle.
- Biztos voltam benne James, lerí rólad, hogy te kaptad meg először. – húzom gúnyos vigyorra ajkamat, miközben tovább nézegetem az előttem lévő személyek alakját.
Egyesek vonaglanak valami képzeletbeli zenére, gondolom a fejükben játszódik, páran még a borostyán színű italt adogatják egymásnak, néhányan pedig a sarokban próbálják egymásról lefejteni a ruhadarabokat, kevés sikerrel.
- Nem csodálkoznék ezen a dolgon Malfoy… rengeteg anekdotát lehet hallani a Mardekárosok különös szokásairól. Lehet ez is hasonló. – húzom fel játékosan a szemöldökömet, megengedve magamnak egy vigyort Draco fele. Nem is értem miért vannak tőle ennyire beijedve a többiek, annyira nem rossz. – Ti segédkeztetek benne? Akkor muszáj lesz nekem is megnéznem, mit alkotattok.
Igen, tényleg kíváncsi vagyok arra, hogy a két jómadár miféle munkát végeztek a terem díszítéséhez, meg amúgy is érdekel az egész dolog. Kin milyen ruha lesz, esetleg kik lesznek a Mardekárosokon kívül ittas állapotba.
- Én nem látok itt semmiféle szépséget James, talán szemüveg kéne neked? Szép zöld kerettel, hogy menjen a házatokhoz. – nézek rá, majd mikor felém nyújtja az üveget készségesen fogadom azt el. Kicsit meglötykölöm, majd újabb kortyot engedek le torkomon. Még mindig égeti, de hát ez van. Nem köhögök, nem krákogok az alkoholtól, egyszerűen elviselem ezt és kész. Különben meg nincs is rossz íze, és mintha jobb kedvem is lenne tőle. Sokkal jobb kedvem. Talán kezdek feloldódni, de reménykedem abban, hogy megtartom még a józaneszem. Szükségem lenne még rá.

Aurora & James

Aurora & Draco

Jaj, milyen gonosz. Persze, igaza van, spóroltak velem rendesen, hogy a többieknek több jusson. Ez is csak a nagylelkűségemről ad jelet. Néha tényleg el tudnék ájulni magamtól, hogy mennyire csodálatos vagyok, mégsem tehetem, mert éppen fontos társaságom van. Vagy én vagyok a társaság fontos tagja? Az biztos, hogy ebből a csevejből most nem szívesen maradnék ki, az italozás pedig csak egyre inkább feldobja a hangulatom. Nem mintha bármikor is szomorú és depressziós lennék, az egyáltalán nem az én stílusom.
- Mintha kételkednél a munkánk sikerében - nézek egy pillanatig összehúzott szemekkel a lányra, hiszen, elég jól gondolja, ha azt gondolja, nem miattunk lesz olyan szép a nagyterem, amilyen. Már, amennyiben szép. Hamarabb el kellett jönnöm, Draco az, aki a végéig kitartott, szóval számomra is meglepetés lesz, mit hoztak össze. Bár gondolom, az nem lep meg senkit, ha bevallom, annyira nem foglalkoztat ez a dolog.
Hogy én mennyire gyűlölöm, amikor a nők szerénykednek. Kiötlök egy ehhez hasonló sablon-dumát, ő pedig egyszerűen hárít, és vége is a dalnak. Hát ez elkeserítő. Lehangoló. Pedig a csajozás öröm. Az én drogom. A többi mellett. Ne akarják már elvenni.
- Szerinted jól állna? - nagyra nyitom a szemeim. - Kár, hogy egyáltalán nincs szükségem szemüvegre, a szemem, mint a sasé - vigyorodok el, majd kérdőn pillantok Malfoyra, aki egy levelet olvasgat már mióta. Remélem, nem a kezét kérték meg, és azt még jobban, hogy nem fogad örök hűséget, mert magamra maradok agglegény.
- Na ne már - hörrenek fel, nem létezik, hogy Draco pont most lépjen le. Bár nincs semmi ebben a "pont most"-ban, csak egyszerűen, miért? Arra csak biccentek, hogy majd lent látjuk egymást, valószínűleg így is lesz, Aurorának pedig nem kell aggódnia, hogy esetleg addig is unatkozni fog.

// gagyi lett, ne haragudj :s de végre megvan, a várakozásért is bocsi //

Nem érzem magam kényelmetlenül, sőt, mintha egyre jobban levetkőzném magamról azt a kegyetlen mogorva, és felsőbbrendű álcát, amivel a mardekárosokra szoktak nézni a hollósok. Az sem igazán zavar, legalábbis nem érzem sértőnek, amikor Monstro parodizálni kezdi a társaimat, sőt egyenesen viccesnek tartom és nevetek a többiekkel. Majd kérdőn pillantok a beszélgető társaimra, és elhúzom a számat.
- Sose kételkednék bennetek… híresek vagytok arról milyen remekül végzitek a dolgotokat. – eszem ágában sincs elhinni azt, hogy ez a két lustaság valamit is csinált azon a teremdíszítésen. Bocsánat, elfelejtettem, egy valamit mégis csak csináltak mégpedig azt, hogy lógatták egész végig a lábukat, beszóltak mindenkinek és elégedetten nevettek a markukba. Legalábbis ezt gondolom, nem biztos, hogy ez tényleg így is van, sőt… Az ember bármikor csalódhat kellemesen, ezt pedig csak akkor fogom megtudni, ha sikerül leérnem a terembe megcsodálni a csodálatos díszletet. – Kíváncsivá tettetek most.
Mosolyogva nézek rá, majd az üvegre, ami még mindig nálam van. Szívesen átnyújtanám neki, de most valami papírt forgat ujjai között, amit fogalmam sincs mikor is kaphatott.
Nem igazán figyeltem, vagy túlságosan nagy figyelmet kerítettem James felé, sose lehet tudni. A csajozása nálam nem sokat ér, zsigerből kerülöm a zöldeket, legalábbis próbálom kevesebb, több sikerrel.
- Szerintem remekül állna, kiemelné a személyiségedet. – bólogatok, miközben Dracora figyelek. Kíváncsi vagyok mi lehet a levélben, de százas vagyok abban, hogy nem köti az orromra, sőt… Hamar fel is pattan, elköszön majd eltűnik, mintha nem is lett volna eddig velünk. Nagyot nyelek, majd átnyújtom a velem maradt fiúnak az üveget.
- Úgy látszik ketten maradtunk… meg több részeg diák, de ők nem igazán használhatóak… - sóhajtok, majd beletúrva a hajamba dőlök hátra a kanapén, keresztezett lábbal.